Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-17 / 40. szám
Heit at Jenő .A NÉMA LEVENTE vígjátékénak ielnjitása a kecskeméti Katona József ^ Színházban Heltai Jenő bűbájos verses játékát abban az időben mutatták be Budapesten, amikor a polgári szalondrámák, a sikamlós irancia háromszög-játékok uralkodtak a magyar színpadon. Az akkori színházi lapok mint egy exotikus kísérletet üdvözöltek Heltai művét, néhány udvarias frázisnál több szót nem is vesztegettek a tisztán csendülő, len- geteg bájjal fűszerezett, rímes dikcióra. Pedig milyen hamvas üdén, kecses könnyedén peregnek ma is az ódon olasz boltívek alatt, a Mátyás korabeli trónteremben a naív szerelmi história dialógusai. Nem vesztett, csak nyert frisseségben Heltai reneszánsz komédiája. Az idő múló sodrában a mának is szól. Férfiúi erényekről, életörömmel telített asszonyokról, diadalmas szerelemről regél és a szerelmesen együgyü szív időtlenül egyforma dobogásáról. Nem választott rosszul a kecskeméti színház, amikor egyéves hallgatás után ismét felélesztette j színpadán a kevély és szerelem- t re sóvárgó Zilia úrhölgy és a S nagyotígérő Agárdi hadnagy his- í tóriáját. ♦ Az összehasonlítások csalfa í módszere nem mindig célszerű, I de mégis meg kell mondani, ♦ hogy a tavalyi bemutató óta so- J kát érett egyénivé, frissebbé, életörömmel telítettebbé vált az előadás. És ez elsősorban a rendező érdeme. Külön öröm, hogy a kecskeméti közönség nemcsak ' mint drámai hőst, hanem mint J rendezőt is üdvözölhette a »Né- j ma levente« idei bemutatásán t Bicskcy Károlyt, aki Fogarassy | Máriával — Zilia megszemélye- • sitőjével együtt — tért vissza a j régi baráti körbe. Ha a rende- J zésről van szó, azt is meg kell i mondani, hogy igazi reneszánsz j életöröm atmoszférája bontako- ♦ zik ki a színpadon — és hogy í ismét összehasonlítással éljünk, í a tavalyi budapesti Néma le- í vente felújítással szemben, per- j göbb, egyenletesebb sodrású, de ♦ a sokrétű színészi alakításra, az * * még élvezetesebbé a bemutatót. Nem sikkadt el a színpadon a dikció szépsége, a mondatok cizellált bája, de a szöveg nem is uralkodott el a természetességen, az életszerű lendületes hangvételen. Fogarassy Mária rengeteg apró emberi .vonását bontakoztatta ki Zilia alakjának. Apró részeire bontotta minden mozzanatát, hogy kielemezhesse és ábrázolhassa, robbanó életörömmel telíthesse a szerelmes olasz hölgy alakját. Részleteiben egyre bonyolultabbá vált alakítása amellett, hegy a jelenábrázolás szerepadta törvényszerűségeit is világosan hangsúlyozta. Bicskey Károly alakítása is egyszerűsödött. Eszközei tisztul- tabbak. Enyhe gúny és pikáns humor jellemezte játékát, s mindez csöppet sem ment a jellem férfias vonásai ábrázolásának rovására. Különösen a har? Hitelt k&pziák a károsult kisiparosok —| és kiskereslcedők j5í| A múlt év végén megsérült műhelyeket, üzleteket és piaci í elárusítóhelyeket ért károk helyreállítására, üvegezésére, szer- ‘ j számkészlet pótlására, a sérült berendezések javítására és anyagfelvonásban bontakozott! beszerzésre az állam hitelt szavazott meg a kisiparosoknak és kiskereskedőknek, amelyet 20 hónap alatt, 2 százalék kamattal kell törleszteniök. A kölcsön összegére a lakóbizouság igazolása és a kár felbecsülése alapján kisiparosoknál a KIADSZ, kiskereskedőknél a KISOSZ tesz javaslatot az OTP illetékes fiókjánál. Az 5000 forinton felüli hitelekhez az OTP-közpopt jóváhagyása is szükséges. madik ki tréfálkozó, karikirozó kedve és áradó humora. Igazi vérbő és mulatságosan ravasz reneszánsz figurát — a furfangos szolga örök figuráját —i keltette életre könnyed és természetes eszközökkel Baj Gyula. Felszabadultabbá, mélyebbé vált Bay Gyula játéka — színészi pályájának új szakaszát nyitja meg. S ugyanez mondható el Bodó Györgyi alakításáról, aki Zilia egyik barátnőiéként üde színfoltot jelentett a színpadén.: Gyulai Autal Mátyás királya és: Pap Ibolya Olaszhon után só-; várgó királynője jól megformált,: az együttesbe teljesen beleille6z-: kedö alakítás volt. A többi szereplő is megtalálta; helyét ebben a pergő ütemű elő-: adásban és a maga szerepében; derekasan hozzájárult a siker-; hez. Csáky L. P TIK U 5 kifestetik Mennyit bosszankodik az az ember, akinek szemüvege van, s nem találja meg a megszokott helyén. Ilyenkor végigkulatja ruhája zsebeit, felforgatja a lakást, s az eredmény általában az, hogy a keresett szemüveg az illető szemén, vagy esetleg a homlokán van. A kétségbeesés és a tragédia akkor következik be a íentemlített szemüveg tu- _ lajdonosánál, ha eltörik, vagy | végérvényesen hasznavehetetlen- » né válik a szemüveg, t Tudom, most néhány szem- ! üveges embertársam nevet ezen Í * a tragédia kifejezésen, s magában csak annyit mond — ha eltörik, hát lemegyek az OFO- | TÉRT-ba, s ha minden jól megy, I egy-két napon belül lesz egy új I szemüvegem. * Könnyen beszél, kedves oku- lárés barátom, próbálná ezt megcsinálni Kalocsán! Biztos vagyok benne, hogy még tíz nap múlva sem lenne meg a szemüveg, sőt továbbmegyek, egyáltalán nem lenne kalocsai szemüvege. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert Kalocsán nincs OFOTÉRT bolt, sőt még egy iát- szerész kisiparos sem. Nem számlálták meg a tanács* apparátus dolgozni, hány szemüveget viselő honpolgár él e nemes város falai közt, a panaszokat azonban mór nem is számlálják, mert annak se szeri, se száma. Nem találós kérdés az, hogy miért? OFClTÉRT-ért, vagy látszerész kisiparosért. A tanács levelek tömegével árasztotta el a különböző szerveket, vállalatokat, s minden levélben könyörögtek »adjanak egy optikust, ne kelljen a kalocsaiaknak Budapestre, Bajára menniük a szemüvegért«. A leveleknek | semmi haszna, nem azért, mert; bürokrácia, tologatás van, hanem azért, mert optikushiány va{n. Igen. Nincs optikus, aki a beteg szemnek orvosságot készítsen, sem Kalocsán, se a megyében. A tanács mindent ígért már, lakást is, üzlethelyiséget is, csak jöjjön egy látszerész. De item jött. A tanács továbbra is fenntartja az ígéreteit. Nem hibáztatunk senkit, de mit tegyünk? Honnan vegyünk egy látszerész kisiparost? 1 , —gém »•♦**♦» .—♦♦<♦♦** V, *»♦♦♦♦♦♦♦<•♦♦♦♦• ♦ K ♦♦♦♦♦♦* •♦♦<•; »♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦< • , tw(ihm [Divat HóberioR alakítás csillogóbb rekvő rendezés és színeire tö- t játék tette ♦ A farsangi fodrászbálon készült a fenti felvétel és a két díjnyertes jelmezt, az »Ämor«-t és »Klcopátrá«-t ábrázolja. A legújabb típusú párizsi cipő- ■ modellek bemutatása alkalmával I egészen különleges luxuscipőket j is megismertettek a szakmával. I Bemutattak többek között olyan | magassarkú női cipőt, amelynek ♦ a sarkába miniatűr rádióvevőkészülék, aranjjhalas vízmedence, vagy fehér egeret tartalmazó, plasztikból készült ketrec van beépítve. Csak az a kérdés, mit csinál a cirmos cica, ha úrnője egy ilyen jfehéregeres cipőben jelenik meg otthon? HEYERD IlUi : , / Éreztük, hogy alattunk a rönkökkel egy ütemben emelkedik és süly- lyed a nádból készült padozat. Nemcsak a tutaj járta táncát a habokon, hanem az alvázat alkotó valamennyi balsafarönknek és a ráerősített 9 keresztgerendának is megvolt a saját hangja és mozgása. Ha egyikük fölemelkedett, a szomszédja ugyanannyit süllyedt le. Nem volt ugyan erős és kellemetlen ez az elmozdulás, de állandó és olyan, mint valami hatalmas állat lélegzése. Legalábbis mi, akik legszívesebben a tutaj hosszában, az alaprönkök fekvésének irányában feküdtünk, a szó legszorosabb értelmében a tutaj lelegzetvételének éreztük ezeket a mozgásokat és hangokat. Első két éjszakánkat valósággal megkeserítette. De azután már olyan fáradtak voltunk, hogy végül nem is törődtünk vele. Később rájöttünk, hogy mikor a kötelek egészen teleszívták magukat vízzel, kissé megduzzadtak és erősebben fogták a kilenc szál fát. A tutajnak egyetlen porcikája sem volt, amelyik környezetéhez viszonyítva teljes nyugalomban lett volna. Az alapvázzal együtt fel-alá mozgott minden: a fedélzet, az árboc, a kunyhó négy fala, sőt banán- levelekkel borított fedele is. Pedig valamennyit erős háncskötelékek tartották össze és szorították szomszédjaihoz! De amikor a hullámok az alvázat egyik irányban emelték vagy süllyesztették, a tutaj többi része az ellenállás törvénye folytan éppen ellenkező irányba törekedett. Nem volt ugyan túlerös ez a sokféle mozgás, de mégis észrevehető volt és soha egy percre sem szüneteit. Ha a kabin egyik sarka lesüllyedt, a szemközti nyomban felemelkedett: ha a tetőzetének egyik felén a lécek a tutajorr felé tolódtak, a másik oldalon levőket, mintha valami mágnes húzta volna a far irányába. De hát a tutajon kívül is állandóan mozgott, változott minden. Egyetlen szilárd pontot sem láttunk a közelben vagy távolban, amelyen a szem megnyugodhatott volna. Néha szinte úgy éreztük, hogy az égbolt forog körülöttünk, a hullámok pedig az eget akarják elérni. Mivel ennek az ezerféle együttes és egyéni mozgásnak, egymáshoz súrlódásnak egész terhét a háncsgúzsok viselték, nem csoda, hogy a tutajunk éjszakánként valóságos síró, rívó, sóhajtozó és nyöszörgő panaszhangversenyt rendezett. Hiszen a faalkatrészekhez hasonlóan e kötelékeknek szinten megvolt a saját egyéni hangjuk, aszerint, hogy milyen vastagok voltak és mennyire voltak megfeszítve. Minden reggel gondosan átvizsgáltuk az egész kötélzetet. Ilyenkor a soros vizsgáló fejjel lebukott a tutaj alá,, hogy meggyőződjék az alsó kötések liibátlanságáról. Odalenn szemlélődő társunkat közben mindig 25 ketten tartottuk a két bokájánál fogva. Szerencsére sem a1 gúzsok anyagában, sem a csomózásban nem találtunk soha hibát, pádig a szakértők legfeljebb két hetet jósoltak nekik. Ez volt egyöntetű véleményük, mégsem láttuk semmi nyomát a kötelékek elvásódásának. Csak később, amikor már regen kint voltunk az óceánon, találtuk meg ennek a magyarázatát. A balsaia ugyanis olyan laza szövetű, hogy a gúzsok valósággal belemaródtak a rönkökbe és kényelmes járatot koptattak maguknak. így a rönk nemcsak hogy nem nyűtte el a gúzsokat, hanem éppen ellenkezőleg, megóvta őket az elrongyolódástól. Ütünk második hetében nyugodtabb vizekre jutottunk. A víz haragoszöldje szelíd kék tükörré változott. Északnyugati irányból nyugat- északnyugati irányba íveltünk át. Ez volt az első biztos jele annak, hogy végre kikerültünk a paiti áramlásból és a remélt helyes úton haladtunk a tengeren. * Tengerre kelésünk első pillanatától fogva láttuk, hogy sokféle hal nyüzsög körülöttünk, de a tutaj kormányzásával járó kezdeti nehézségek annyira igénybevettek mindnyájunkat, hogy halászatra már nem maradt időnk. Pedig mindjárt másnap egy nagy szardipiaraiba keveredtünk és kevéssel utána egy nyolc láb hosszú kék cápa jött a köze- lünkbc. Felfelé fordított fehér hasa szinte súrolta a fedélzet hátsó végét, ahol Herman és Beng mezítláb álltak a kormány nfieüett. A cápa jó darabig ólálkodott körülöttünk, de mire előszedtük h szigonyt, eltűnt a mélyben. A következő napon tonhalak, bonitók és delfinek tettek látogatást a tutajon. Mikor csaléteknek egy nagy repülőhalat akasztottunk ki. két •nagy aranymakréla meg disznóhal került horogra: az egyik mint 10, a másik 16 kilós lehetett. Pár napig jól éltünk belőlük. A( kormány mellett őrködve igen sok olyan halat is megfigyelhettünk, amilyent eddig még nem ismertünk. Egyik nap vé'get nem érő óriási makréla-csapat vonult el alattunk és mellettünk. A sok fekete hát valósággal súrolta egymást. A makrélák végigsurolták a tutaj oldalát és I bármerre néztünk, mindenütt ott nyüzsögtek körülöttünk. Felkapaszkodtunk az árbocra, de még innen se láttuk roppant menetük végét. ! Minél közelebb jutottunk az egyenlítőhöz és minél Liobban eltávolodtunk a délamerikai parttól, annál gyakrabban találkoztunk repülő halrajokkal. Mikor aztán a parti áramlásból a nyugodt tengerbe jutottunk, ahol már csendesebb, méltóságteljesebb hullámok követték egymást és a nap mélyen bevilágított a kristálytiszta feljszín alá, gyakran gyönyörködtünk abban a felejthetetlen látványban, amint a repülő- halak nagy rajokban, fényes nyílként pattantak ki a habokból, hogy valamivel messzebb lendületűid fogytával szikrázó cseppek gyanánt hulljanak vissza a vízbe. Kis hajólámpánk fénye éjjelenként számos repüjlőhalat vonzott tutajunkra. Sokszor hallottuk koppanásukat a bambuszkunyhó tetején, vagy amint vitorlánkba ütközve, tehetetlenül hulltak a fedélzetre. Nagy szemük és hosszú mellúszójuk van, különben pedig heijinghez hasonlítanak. (Folytatjuk) 24
