Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

A sakktábla mellől A magyar sakkozás egyik legtar­talmasabb egyénisége, It. Exner Győ­ző (1864—194;*»), évtizedeken út A sakk­tábla mellől címen adta közre gon­dolatait a sakkról. Exner Győző a szellemi narc, a nemes küzdelem lelkes katonája volt, aki élete példá­jával mutatta meg, hogy a sakko­zásban mélységes erkölcsi tartalom van. A sakk művelése Exner Győző számára az öröm tiszta forrása volt. Rovatunk időnként feleleveníti majd Exner Győző gondolatait, bölcs írásait. Különösen sakkozó ifjúsá­gunknak kell megszívlelni Exner Győ­ző tanításait, amelyek mély sakksze- retetet, komolyságot, szilárd akara­tot és alkotó lendületet tükröznek, tme bevezetőül néhány gondolata: * Játék-e, tudomány-e a sakk? Ezen még sokat vitatkozhatnak. Nékem elsősorban az önuralom, az éberlelkűség művészete. * A sakk azzal okozza a legna­gyobb örömet, ha a szellem üde voltáról, a gondolkozás ép erejé­ről tanulságot tesz. Lehet ennél emberhez mél­tóbb öröm? * A sakk egyeseket elvon a vi­lágtól. De aki belemélyed, az benne egy egész világot lel. * A sakk nem csupán az élet­harc tükre: az maga játékban, jelképben. A győzelem benne is az egészséges gondolkozásé. Én a sakk mellett barátkoz­tam meg az emberekkel. Mi volt ennek a titka? Itt értettem meg őket. « A sakkal nem lehet, mint atnnők, készen lenni. Nem mond­hatom rá: tökéletesen tudom, töltetlen értem. De hát mivel lehet készen lenni? Mire mond­hatom rá tudományban, művé­szetben? Csak egyes játszmáink mesteriek. Csak egy-egy alkotá­sunk művészi, egy-egy lelemé­nyünk tudományos, egy-egy tel­tünk jó. tiszta és nagy. Nincsen-e hát mester, művész, tudós és bölcs? A végzett mű tanulságot tesz róla, hogy van. De senki sem mindig az és senki sem mindig a legfelsőbb tokon az. 2. SZÁMÚ FELADVÁNY YV. v. llolzliauscn Matt két lépésben Közöljük az ábrát betűjelzés­ben IS. Világos: Khl, Va4, Bb2, Fa3 és e4, gy. e2. — Sötét: Kel, Vh6, Hel, Fg7, gy. a6 és h2. Megíejtési határidő: márc. 1. Az 1. sz. feladvány helyes megfejtése: 1. Be7Ü Vezétindiai védelem Aljechin-emlékverseny, Moszkva, 1956 Uhlmann Szmiszlov 1. dl, HfC 2. c4, e6 3. Hf3, bG 4. g3, FaG Ninizovics által ajánlott változat, amely a c4-pont ellen irányai. Szmiszlov bizonyára meglepetésnek szánta a változat felelevenítését. Amint a tanulságos játszma mutat­ja. Szmiszlov elgondolása helyes volt. 5. b3 (Jobb 5. Va4. 5. Vc2, vagy 5. Hbd2) 5. —, d5 6. Fg2, Fb4f 7. Hfd2 (Fd2J), c5! 8. de:, Fr5: 9. Fb2, 0—0 10. 0—0, Hc6 11, Hc3 (11. a3!), Beb 1?- ed:, cd: 13. Hat, Md4! Máris közeleg a vég, 14. Hc3, Veí 15. Bél, A most következő remek lépés doni: 15. —, IIc2U A huszár ütésére 16. —, I' 12:11 !“• Kfi:. Hg4t 18. Kgl; Ve3f 10. Khl. H£2f 20. Kd, J Dl off 21. Khl, Vgl t 22. Bgl:, Hí'2, matt. 1G. Bfl, Hal: 17. Val:, Bfd8 18, FfJ, Fa3, Világos feladta; VEZÉRCSEL Ulan Bator, 1350 Troianescu Lhagva 1, d4, Hf0 2. e4, d5 3. Ii£3, e0 4. He3, de: 5. e4, b5 6. e5, Hd5 7. a4, b4 8. He4, Ft'5 (Jobb 8. —, e6) 9. Hg3, Fg6 10. e6!, fe: 11. He-5, Ff5 12. Fc4:! (Sokkal erő­sebb, mint l'i- Hf5:, g£: 13. Vh5f, mert arra 13. —, g6 14. Hg6:, hg: 15. Vh8:, Vd4: következik.) 12. —, a5 13. Hf5:, ef: 14. Vhöj, g8 15. Hg6:, Hf6 16. He5f! és matt a következő lépésben. A XXIV. SZOVJET SAKKBAJNOKSÁG Nagy érdeklődés kíséri Moszk­vában az országos bajnokság küzdelmeit, melyeket a vasuta­sok székhazában bonyolítanak le. A részvevők névsora a sorsolás rendjében: 1. Boleszlavszkij, 2. Petroszjan, 3. Sztoljár, 4. Kla- man, 5. Kérész, 6. Aronyin, 7. Gurgcnidze, 8. Taraszov, ti. Holmov, 10. Tolus, 11. Aronszon, 12. Tálj, 13. Bforistéin, 14. Bán­ni k, 15. Korcs UOj, 16, NyeS- metgylnov, 17. Antosin, 18. Mi- kenász, 19. Szpasszkij, 20. Haszln, 21. Furínan, 22. Tajmanov, a bajnoki cím védője. A versenyen Kérész vezet 10 egységgel Bron- steln, Talj és Tolus előtt. Rovatunk hamarosan meg­kezdi a bajnokság legszebb játsz­máinak közlését. Vasárnapi sportműsor labdarúgás A Bajai Építők új NB Il-es csapa­ta délután fél 3 órai kezdettel ba­rátságos mérkőzést jászik az ugyan­csak újonc Szegedi Vasutassal. A ta­lálkozót a városi pályán rendezik meg. A Kecskeméti Dózsa vasárnap Gyulára utazik, hogy a helyi Hu­nyadi (volt Építők) együttesével játsszon. Birkózás Kecskeméten, az Uj-Kollcgium tor­natermében Kecskemét—Debrecen válogatott birkózóegyüttese lép sző­nyegre. A verseny délelőtt 19 órakor kezdődik. Kosárlabda A kösárlabdasport kedvelői nagy­szerű mérkőzéseket láthatnak a kecskeméti Piaiista Gimnázium tor­natermében. Tizenegy órái kezdettel Kecskemét ifjúsági válogatott—Kecs­keméti felnőtt válogatottal méri össze tudását. Előtte már 9 órától meg­kezdődnek a kisebb mérkőzések. Asztalitenisz Kecskemét táros férfi felnőtt Ti- zek-bajnokságát az Okol légi umbrii? 8 órai kezdettel bonyolítják le. Felhívás a megyei labdarúgó csapatokhoz Az MLSZ Kecskeméti Alosztályá­nak Ideiglenes Intéző Bizottsága kör­levelet intézett a megye valamennyi városi és községi sportköréhez. A körlevélben felhívja őket, hogy az ideiglenes intéző bizottsághoz soron- kívül küldjék et nevezésüket a már­cius hó 17-én meginduló tavaszi labdarúgó bajnoki küzdelmekre. Megtörténhetett, hogy valamelyik sportkör adminisztrációs hiba foly­tán nem kapta meg a nyilatkozatot és ezért nem küldte be jelentke­zését. Ezúton is felhívjuk a megyei sportkörök figyelmét, hogy jelent­kezésüket soron kívül, de legkésőbb február hó 24-ig juttassák el a me­gyei ideiglenes intéző bizottsághoz (Kecskemét, megyei tanács, I. eme­let 49.). A nyilatkozatban közölni kell, hogy az illető sportkör — a szerzett jog alapján — melyik osztályban óhajt indulni, ifjúsági csapatot szerepel tet-e, mi a sportkör jelenlegi és volt neve, ki a labdarugó-szakosztály ve­zetője és mi a címe, valamint egyéb esetleges kérelmeket. A pontos jelentkezéssel elősegítjük a most megalakuló alosztály veze­tőségének nehéz munkáját. LEVELEZÉSI VERSENY I860 RÉSZVEVŐVEL Három é\i küzdelem után most fejeződött be a Dyekhoff- levelezési emlékverseny, ame­lyen 33 nemzet 1860 sakkozója vett részt. Ezek közül 268 a mes­terek csoportjában játszott, 271 a főtornajátékosok osztályában. Összesen 8856 játszmát váltottak a különböző csoportokban. Vilá­gos 43.9, sötét 39.3 százalékot nyert, a játszmák 16.8 százaléka döntetlenül végződött. A mesterek csoportjában első lett L. Schmid német mester, második 0‘Kelly belga nagymes­ter. A győztes csoportban az alábbi játszma nyerte az első szépség- díjat: NIMZOINDIÁI VÉDELEM 0‘Kelly Uarda. (Belgium) (Norvégia) I. d4, IIÍ0 2. c4, 06 3. Hc3, Fb4 4. Í3, d5 5. a3, Fc3:f 6. be:, c6 7. e3, bö 8. cd:, cd: 9. Fd3, 0—0 10. He2, Heö (Fu6!) II. et!, HH51 12. e5, 15 )3. hé!, Vc7! 14. Ve2!, Vt'7! A legjobb támadó és védekező lépések váltják egymást. Sötét a 15. g4 vonalnyitást akarja el­hárítani. 15. Fe3!, Ha5 16. g4ü, fg: 17; Fh7 :f, Kh8 18. Í4!, Ve7 19. Fg6. BÍ5! Sötét minőségáldozattal akar­ja blokálni a világos mezőket. 20. Fh5:!, Bh5: 21. Hg3ü, BÍ5 (Más lépések vesztésre vezet­nek.) 22. h5!, Fd7 23. Vdl, Bc8 24. Fd2!, Beí8 25. Vg4:!!, ITb3 26 Ba2 Fe8 27. Hfö:, Bf5: 28. Fe3, Vc7 29. Bgl!!, Fh5: 30. Bili, VÍ7 31. c4ü, sötét feladta a remény télén küzdelmet. 3Í. dc:-re követ­kezik 32. d5!, ed: 33. c6ü A kecskeméti sakkélet örvendetesen élénk, a sakkolthon látogatottsága minden várakozást (eUlTmul. Megkezdődött az üzemi csapat- bajnokság elmaradt mérkőzéséinél, lebonyolítása. Az értékes vándoráéi’- légért hevet) küzdelem folyik. Leg­utóbbi eredmények: Göngyölegcllati: —Cipőgyár 5:1, Cipőgyár—Vasutasok 5:1, Vasút—Güngyölrgéllátó 4:2. A versen özük még nem rendelkeznek kéllo gyakorlattal. a sakkodhoz azonban kitűnő lehetőséget nyújt r szükséges rutin megszerzésére. Eleven az ifjúsági sakkéiet i.s. Mos; kerül először kiírásra az általános iskolai és a középiskolai egyen: bajnokság. Mindkét bajnokságban az első öt helyezett díjazásban részesül. Február 16-án. szombaton délután az ifjúsági sakkot;tatás szünetel, Van annak már három hete, talán valamivel löbh is, hogy egy hír hallatára kint jártam a Kecskeméti Diákotthonban. — Mondhatom, hogy a hír, ami jo­gadott —, nem volt örvendetes. Elsős gimnazisták szöktek meg a kollégiumból, hogy szerencsét próbáljanak a nagyvilágban. Ok elmentek, azonban szüleik —, akiket az igazgató még aznap értesített — ott sírtak kezüket tördelve, ájulás környékezve, vagy eppen az igazgatót okolva. A rendőrségi ' nyomozóliszt, aki meghívott erre a látogatás­ra, elég meggyőzően ecsetelte a diákok előtt az ilyen meggon­dolatlan kalandok céltalansá­gát és az ezzel járó nem is kis veszélyeket. Szavai mégis lepe­regni látszottak akkor a ta­nulókról. A fiatalok nem hittek neki. Mi több, gúnyos szájrán- dításolc és kamaszos krákogások közepette adlak hangot ki nem mondott gondolataiknak: — be- szélhetsz nekünk, tudjuk, mi, amit tudunk ... Olyan elhatározással búcsúz­tam akkor a kollégium vezetői­től, hogy megírom a dolgot. Mégsem tettem meg. Hogy mi­ért? Nem tudnék most rá ponto­san feleim, de valami azt súg­ta: várj vele. úgj/is visszajön­nek.. Most ötömmel, vallom be, — nem volt rossz a hetedik ér­zésem. A fiatalokat visszahozták a határról. Sőt a fiúk meglepe­tésére olyan társukat is haza­űzött a honvágy, aki még vo- vertibarbvn hagyta ott az isko­lás; és az országot. Nevükét nem írom ki, csak jelet teszek he- lyctic, mert ezek a gyerekek csak megtévedtek. vagy ami valószínűbb — megtévesztették őket. Hogy a Szabad Európa adásai, a kósza hírek vagy pe­dig a »jóakarók« ... ki tudná ízt megmondani? Bárhogy volt, most itt ülünk a kollégium irodájában, ahol ha félve is valamiféle vélt megtor­lástól, de magered a fiúk szava — Miért vágtatok neki az is­meretlennek, hiszen se szakma­tok, se nyelvtudástok? A válasz — akár dél, akár nyugat felé menteket kérdezem — ugyanaz: — Kalandvágyból. Világot akartunk látni. Egy elsős világjáró ekép be­szél terveikről és a »déli cso­port-« vezetőjéről: — Minket Sz. G. hívott. Ne­künk nem volt pontos tervünk, csak neki. G. csak a lovaglás­nak él. Zsoké akar lenni. Ame­rikába készült, de gyáva volt. Már Halason otthagyott ben­nünket, pedig ö kezdte. — És U nem féltelek — kér­dezem. A gyerekek tipikus gyermek- vagánysággal és talán még nem. tudatos, de éledező cinizmussal válaszolnak; :— Szégyellünk úgy vissza­jönni, hogy meggondoltuk ma­gunkat. Mit mondtak volna a többiek? Azt, hogy gyávák vá­gunk, Így mégis más. A rendőr­ség fogúit él. — Nem értelek benneteket — vetem közbe. — Tudtátok, hogy Cs-t és T-t már elfogták. Nem sikerült nekik. Ti mégis menté­tek? — Igen, de ők az osztrák ha­tár felé mentek, mi pedig délen akartunk átjutni. — Miért? Azt gondoltátok ta­lán, hogy a jugoszláv részen át- járóház az országhatár? — Erre bizony egyikük sem tud felelni. Amikor azután a bizonyítvá­nyokból kiderült, hogy R. T. éppen abból a tantárgyból bu­kott meg, amelynek ismerete ilyen »vállalkozásnál« szinte nélkülözhaleilen — gondolok a földrajzra — hat végképp el­akadt a szavuk. A nyugati csoport - az már más gárda. T. J. így beszél: — Nagyon nehéz volt. Ezt nem gondoltam, volna. Mégegy- szer bizony nem kísérelném meg. — Később azonban elszól­ja magát. — Cs. vezetett ben­nünket. Előttünk átjutott egy csoport. Ha én vezetek — teszi hozzá utólagos büszkeséggel — talán nekünk is sikerült volna. De így, — legyint a kezével — csak mentünk össze-vissza. Hol térdig, hol derékig érő hóban. Alattam, ráadásul a jég is be­szakadt. Csonttá fagyott rajtam a ruha. Jól meg is fáztam. Kicsit hallgat, de a kudarc gondolata még most sem hagyja nyugton. — Talán, ha Jugó felé indu­lunk, akkor szerencsénk van., így beszél T. J„ de hogyan a többiek, az osztálytársak, a ba­rátok? Őszintén mondva az em­bert gondolkodóba ejtik, ahogy a dolgokról vélekednek. — Későn indultak. Előbb hal­iéit volna menniük, akkor sike­rül ... Bevallom, nem vártam ilyen feleletet. Éppen azért anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznék, azt kell írnom: ma- még sok­minden keveredik ezeknek a fiúknak a fejében. Persze, már közel se annyi, mint pár héttel ezelőtt és énnek cgdllc magya­rázata. hogy nyugatról is visz- szajőtt egy elsős, akiről mar úgy beszél a ’diák-pletyka, hogy megjárta Ausztriát. Németor­szágot, Svájcot, Svédországot és Londont, jól lehel ő se mond többet sikertelenül járt társai­nál. (Kalandvágyból indult, si­került neki Ausztriába jutni, de visszahozta a honvágy.) Mégis, az, hogy valaki Visszajött közé­jük — többet jelent nekik száz intelemnél. P. G. több mint két hónapot töltött »szabad földön«. Termé­szetes, hogy a diáklányok köre­ben most ő a »sláger«. De nem ez a lényeg, hiszen, ha netán szebbeket is mond társainak mint nekem mondott, a gyere kék azért elgondolkoznak majd azon, hogy az ország két hatá­ráról is visszahozták társaikat, P. G.-nek pedig 3 napot kellett osztrák börtönben töltenie, -mi­vel egy diáklágerben kijelen­tette, hogy haza akar jönni Mivel pedig haza is jött, égi biztos: a Katona József gimná­ziumban megtört az ábrándozás jege. Azért én nem áltatom ma­gam. Tudom, a gyerekek most már céltalan dolognak tartják a szökést, de él még bennük, hogy ott kinn nagyon jó lehet az élet, ha már nem is olyan rózsaszín ez az álomkép, mint december­ben volt. Miért írom ezt befe­jezésül? Azért, mert ezeknek a gyerekembereknek már vannak olyan tapasztalataik, hogy a bé­csi, párizsi, londoni és New York-í meseautók, helikopterek, jáchlök cs táncosnők léteznek ugyan, ■— de nein a Mügjjárar- szágról szökött diákok számára vannak fenntartva. Ez a felis­merés pedig a, ti Holt gyümölcs­nek. (ami a közmondásban min­dig édesebb) Olyan keserű íz! ad, ami mindinkább elveszi az illegális világlátás vitathatóan érdekes, izgalmas és romanti­kus jellegét. Végül még annyit. A szülők­nek cs a nevelőknek a. különle­ges helyzethez alkalmazkodó összefogására van szükség ahhoz, hogy ezek a még gyermeknyi fiatalok szive e hazában akar­jon dobogni, dolgozni, élni, al­kotni. Csak így kerülhető el, hogy néhányuk felelőtlen hó­bortnak legyenek áldozatai. Sándor Géza

Next

/
Thumbnails
Contents