Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

Kukkantó Karesz jelenti

Játszunk

A gyufákról kevesen tudják, hogy olyanok, mint a rossz gyerekek. Futnak a szappan elől, de cukorral mindenhová el lehet azokat csalogatni,

Vegyetek két tálat. Mindkettőt színültig töltsétek meg vízzel, Az első tálban a víz közepére fektessetek csillag alakbar gyufákat, középen 1 forintos nagyságú lyukkal. Azután vegyetek egy darab puha szappant, s azt hegyezzétek meg és a középen tartjátok a vízben A gyufaszálak, miként a ross2 gyerekek —, akik félnek a szappantól — széjjel szaladnak. Viszont ha másik tálban a gyufákat csillag alakban a szélére rakjátok, s abba kockacukrot mártotok be, a gyufák a cukorhoz gyűlnek.

JOBB MA EGY VERÉB A család izgatottan várja a kérőt. Végre megszólal a csengői A kis Péter nyit ajtót, majd bekiált a nappaliba:

— Ditta, megjött a mai verebed!

ABSZTRAKT MCVÉSZTT

tALÁLÓs

???? KÉRDÉSEK ????

Milyen ló él a földkerekség vizeiben?

(9tA8eyi)

Melyik tó nyeli el és bocsátja ki újra a leglöbb embert?

(91ÍV)

Milyen lábatlan ló él erdőn, mezőn ?

(9PÜS)

Milyen »tor«-ban álmodik legszebbét a kispajtás?

(UBqjojes)

Melyik tyúk él örökké?

(Jtntfjsmj)

Mi ez: néma és mégis sokat mond?

(aAuoji)

Mit zárnak be azért, hogy szökjön ki a házból?

(19ispá)

FEJJEL LEFELE

Öntsünk tele egy poharat vízzel. Tegyünk a pohárra egy papírlapot és így szép lassan fordítsuk le a poharat. A ví? nem ömlik ki belőle. (De azért legjobb, ha ezt a mutatványt először a konyhában próbáljuk ki.)

A legkisebb emlős állat

A ma élő emlősök legkiseb- bike, a kisded-cickány. Rovarevő állat, nem nagyobb a cserebogárnál. Főleg Olaszországban él, de található Szardíniában, Szicíliában, a spanyol és a görög honban. A hideg iránt nagyon érzékeny. Télire meleg búvóhelyre húzódik. Igen szapora. 4—10 kölyköt szül, amelyek csupaszon és vakon születnek, de gyorsan fejlődnek Egyhónapos korukban már maguk járnak az élelmük után.

rT™”TTT*TfrTTTlTTfTTff

DIÁKOK hum

ooooooooo oo-o-o oooo oo o<kx MÉG A FEUDÁLIS VILÁGBAN TÖRTÉNT

Az iskola folyosóján pityereg egy gyerek. Arra megy az igazgató és jóságosán megkérdi:

— Miért prücskölsz, fiam?

'— Mert, me.: i me..: me.: megbüntetett az osztályfőnök úr.

i— Miért?

•— Mert én meg a Kiss Ede ugráltunk a dobogón és szamárfület. ..

r— Na és?

— Erre bejött az osztályfőnök úr és ránk kiáltott: — holnapra büntetésből mind a ketten írjuk le a nevünket ötvenszer, brühü- hühühü.

— Teringettét, hát ezért kell úgy bőgni?

— Ibihihigenis, mert a büntetés igazságtalan,

t— Miért?

— A... a..; azért, .mert Kiss Edének könnyű, de engem Lom- pompolovicsiszilivilipylykovszky Szaniszlónak hívnak.

*

NAGY BAJ

Kél diák beszélget:

— Mondd, rosszindulatú volt a betegséged?

— De még mennyire! Épp a vizsgák előtt gyógyultam meg.

Idcgcsillapítót tessék!.:.

Idegcstllapítót tessék!.,,

REKORD

— A cégvezetőm ötven éve dolgozik nálam. Időközben hófehér lett a haja.

— Ez semmi. Nekem van egy titkárnőm, akinek két éven belül fekete, majd szőke, aztán vörös lett a haja.

ÉN IS ITT VAGYOK

Az írókongresszuson egy író a vita hevében odakiáltja egy másiknak:

— Maga a legnagyobb idióta, akivel életemben találkoztam.

Az elnök méltatlankodva közbeszól:

— De uram, ne felejtse el,

hogy én is itt vagyok.

(Az »üslerr. Neue Tagesz- zeitung«-ból.)

NEVELÉSI MÓDSZER.:,

— Nos, hogy tetszik az új tanítói

— Sehogy. Mindjárt az első napon elnáapágolt.

— Bizonyára szükség volt rá.- Hiszen nevelnie kell téged!

— Csakhogy a nevelést nem szabad hátulról kezdeni!

A KIS NAIV

Gyakorlat teszi a mestert

TÖKÉLETES UDVARIASSÁG

— Képzeld — meséli kollégájának egy bűnügyi nyomozó, — tetten értem egy betörőt, aki harminc éve cl betörésből és egyszer sem sikerült elcsípni.

— És mit szelt, amikor letartóztattad?

— Azt mondta: GratulálokGéme« Gábor:

Mi! gyújtsunk?

A fllalélia nyújtotta sokoldalú művelődési lehetőség szab irányt annak, hogy hajlama, érdeklődési köre szerint ki mit gyűjtsön.

Valamikor a bélyegyüjtés őskorában — évtizedekkel ezelőtt — még lehetett nemcsak egy országra, vagy világrészre, de akár az egész világra vonatkozó valamennyi bélyeget összegyűjteni. Ma már a teljességre törekvés szinte lehetetlen. Még egy ország valamennyi bélyegének összegyűjtése is olyan horribilis tőkét igényel, amivel senki nem rendelkezik.

Éppen azért, mert rengeteg bélyeg van a világon forgalomban, alakult ki az utóbbi egykét évtizedben olyan irányzat, amely az országoktól függetlenül, csupán az ábra alapján, — módszeres és tudományos elv szerint igyekszik valamely gyűjteményt összeállítani.

Hogy némi gyakorlati tanácscsal szolgáljunk, felsorolunk

Argentin—magyt

• Az argentin bélyeg centenáriuma .«lka Imából Buenos-A ívesben argentin —magyar bélyegkiállítüst rendezett a Törekvés elnevezésű egyesület. A kiállításán magyar kő- és réznyoma- tok tanuLmán.vszcrü feldolgozásban,

néhány főbb szempontot, amely szerint gyűjteni lehet:

A szocializmus építése, béke mozgalom, történelem (az állami felségjog változásai, kiemelkedő események, államférfiak), földtajz (térképek, városok látképek), néprajz (népviselet, népszokás, foglalkozások), munka (különböző mesterségek), állat tan, növénytan, technikatered menyek, feltalálók), repülés (repülőgép története, az ú. n. aerú- filatélia), művészet (történe művészek), építészet, zene, közlekedés (a különböző közlekedési eszközök fejlődésének története), sport, egészségügy, gyermekek, háborúk és katonaság emlékbélyegek, festmények.

Amint látjuk, a fenti gyűjtés máddal a tudás rendkívüli mér tőkben gyarapszik, tehát a fila- télista nemcsak szép gyűjteményt, de szellemi kincset i; szerez.

(Folyt, következik)

:r bélyegkiállítás

továbbá argentin klasszikusok kerültek bemutatásra. A kiállítás iráni nagy érdeklődés mutatkozott. A televízió felvételt készített a kiállítás- rőt.

itizás közben

— Kit tetszik keresni?

Történet

Toscaniniről

NE OLYAN HANGOSAN.;.A milánói Scala égjük hangversenye után a 86 éves Toscanini kis társaságot látott vendégül. A vendégek között volt egy régi nőismerőse, aki már elmúlt kilencven éves. Az asszony szívélyesen kezctszorilott Toscanini- vcl és így szólt:

— Arturo, azt hiszem, rólunk megfeledkezett a jóisten .::

— Pszt, ne olyan hangosan — figyelmeztette súgva Toscanini,

— még meghallja és eszébe jutunk!,.«

14* f*t*M*M*+WÍ4*4*»4*4*4e4+***+4*+*****

csipkelődés, gúnyolódás, amivel bent az üzemben illették a lányok előtt. Kifigurázták aső- nadrágját, a ha.iát. Ha hosszabb ideig »pihent«, lógósnak nevezték el. Ha véletlenül selejtes lett egy-egy munkadarab, azért is őt szapulták. Fejét elöntötte az indulat, arcába tódult a vér. Az asztalra dobta a lapokat, s csendesen sziszegve suttogta Béla bácsi felé.

— Talán nem tetszik?.;: Maga talán nem sztrájkolt a múltban? ... Bezzag most nem akar, pedig a mi pénzünkről, a mi jogainkról van szó. Csak gúnyolódni tud:

Béla bácsi mosolyogva nézte a veresedő arcot, a kidülledt szemeket. S a megszokott, vidám, gúnyoros hangján válaszolt:

— Kakaska! Ne izgulj, vedd fel a lapot..; Tudom, te szívesen sztrájkolnál, mert nem áll a zubbonyodhoz a munka. Pedig munka nélkül nem lehet megélni::: A múltban sem azért sztrájkoltam, mert nem szerettem dolgozni, hanem azért, mert akkor csak ez volt. a fegyverünk s tőkések ellen .:; Figyelj, ez a tiéd.

'óthot már nem kötötte le a játék. Figj’elmetle- nül dobálta a lapokat. Kényes témát, vesszőparipáját faragta az öreg szava.

— Zöldet... Tököt!.:: Most talán nem fegyver? —- kérdezte izgatottan visszatérve a lémára:

— Saját érdekünkben kell a..:

a hí munkabeszüntetés — nem

V

Az öreg Király a sztrájk szóra felkapta a fejét. A lapokat tartó keze kissé megremegett, s szemében különös tűz gyulladt fel. Aki ismerte őt. tudta, mit jelent ez. Jó ilyenkor békén hagyni Béla bácsit, mert gúnyos, éles nyelve mindenkinek az elevenjébe mar. Tóth Árpi az Öregre emelte tekintetét, — látta szemében az Izzó tüzet, de félreértette azt.

— Mi van, apuskám... Ugrott az ulti?... Ja, erősebb a piros! — tette hozzá gúnyolódva. Mester Géza előre érezte a vihart. s csendesen csak ennyit mondott:

— Tőlem mehet.

B

éla bácsi összeráncolta őszbeborult. bozontos szemöldökét. Nem tetszett neki ez a fiatal siheder. Mégis las- ian, megfontoltan, szinte ünnepélyesen ejtette a szavakat.

— Árpi! A takonypóc istenit a fejednek! Mégegyszer meg ne halljam azt a szót, hogy sztrájk. Érted?... Na dobjál el már valamit. — Az öreg hangjában már újra közönyösség, enyhe biztatás volt.

Tóth hirtelen úgy érezte, most van itt az alkalom, hogy beolvasson ennek a vén szamárnak. Eszébe jutott az a sok

A konyhában minden ragyogott a tisztaságtól. Fénylett a rézmozsár, a habverő, csillogott a padló tarkakockás köve. Még a tűzhely fölé falraakasztott dísztányérok is visszaverték a villanyégő fehér fényét. Ezt az egyhangú tiszta csendéletet csak néha törte meg a felfelé szálló cigarettafüst go- molyaga. A konyha közepén, az asztalnál, hárman játszották az ultit. Néha nagyot koppant az asztal viaszosvászonnal borított lapja, amikor egy-egy adut vágtak rá a kemény, kidolgozott, barna munkáskezek.

— Makk ulti! Passz! — kiáltott Király Béla bácsi, a házigazda úgy, hogy ingadozni kezdett a lámpa fehér zsinórján. A másik kettő minden figyelmét a kártyára összpontosította. Hárman verték a »blattot-«, de ketten, Béla bácsi és Tóth Árpád játszottak a legvcrmeseb- ben. Mester Géza. a másod; k emeleti esztergályos, passzív Játékos volt. O csak asszisztált a játéknál minden felindulás, temperamentum nélkül.

—■ Felveszem — vágott vissza Tóth. ez a hosszúra nyúlt fiatalember. — Bár ez rizikó. F-zután jöhet a sztrájk, a világvége... Piros ultll

a bőrét lenyúzni. Kitömni már itt tömtek ki Leningrádban.

— Hát ez nagyon érdekes lehet, Karesz!

«—! Igen.

— Nos, mondd csak, Karesz, mivel éltek ezek a mammutok?

— Legnagyobbrészt jellegzetes tundranövényekkel. Ilyen a havasi ecsetpázsit és a havasi mák. De megették a rétinövé- nyeket is. már mint a sást, a tippant, a kakukfüvet és a mezei csajkát, meg a vadárpát.

— Még egy kérdésre. Karesz.

— Tessék!

— Ezen a mamniuton, amit Szibériában találtak, még a hús is rajta volt?

— Természetesen. Az említett mammut pecsenyéjét a farkasok és a kutyák mohón ették. Az egyik tudós is sütött belőle, sőt meg is kóstolta.

—i Izlett-e neki?

— Azt nem tudom. Mindezt itt a múzeumban hallottam az egyik kutatótól.

— Hát Karesz, köszönjük a beszámolót és kérünk, hogy a jövőben is keressél meg bennünket, ha tudsz valami érdekességet mondani.

— Most Leningrádból jelentkezem. Azért hívtalak innen benneteket, mert az itteni mű- zeuban egy rendkívüli állatot találtam.

— Milyen állat az?

— Ez mamutbika.

— Mesélj róla.

— Ezt az állatot valamikor a jégkorszak végén, 25—30 000 évvel ezelőtt Eszakkelet-Szibériá- ban partomlás temette alá.

— 1900 őszén talállak rá a tunguz vadászok. Az odaszo- rult állatnak eltört a combcsontja és néhány bordája. Az állatot olyan váratlanul érte a szerencsétlenség, hogy még a szájában levő táplálékot •sem volt ideje lenyelni. így talállak rá a leningrádi tudósok, akiket a vadászok értesítettek. A mam- mutholtestet a talajrétegből nagyon nehezen tudták kiszabadítani. Harmincfokos hidegben, löbb heti kemény munkával sikerült csak kiszabadítani. Az állat teste fölé fabódét építettek és napokig tüzeltek, míg anyagira fölmelegedett a levegő, hogy a kőkeményre fagyott test megpuhult. Ezután tudták csak---- I——B8-