Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-12 / 35. szám

NELKÜLÖZHETETLENEK Több termelőszövetkezetünk­ben hallatszanak olyan hangok, hogy nincs szükségük mezőgaz­dászra, el lesznek nélküle. Ma­guk is tudják: mit, hogyan kell tenni, hiszen régóta bánnak a földdel. Ez a felfogás nagyon téves. A mezőgazdaság — éppúgy, mint bármely más munka — nem nélkülözheti a szaktu­dást, hozzáértést. Nagyon jellemző erre annak a hajógyárunknak esete, ahol hol­mi tekergők arra uszították a munkásokat, hogy kergessék el a gyár mérnökeit. — Nem tehet­jük — felelték a józan kétkezi dolgozók —, mert mi ezután is hajókat akarunk gyártani. Megyénkben ma, hivatalos adatok szerint, 800 mező­gazdasági szakember dolgo­zik, megosztva az állami gazdaságok­ban, tsz-ekben, a szakigazgatás­ban és a különféle termeltető vállalatoknál. Megyei viszony­latban egyre-egyre több, mint 1000 hold szántó jut. Ezenkívül közel másfélszázezer hold szőlő, gyümölcsös és zöldségterület ter­melését irányítják. S ezeknek a szakembereknek a száma sem­mivel sem volt kisebb a felsza­badulás előtt. Sőt: 1954-ig keve­sebb mezőgazdászunk volt, mint a háborút megelőzően. Mit bizo­nyít ez? Azt, hogy a falu — de különösen a nagyüzemek —sem a múltban, sem most, de a jövő­ben sem nélkülözhetik a mező- gazdasági szakembereket. A kis parcellákon dolgozó paraszt is igyekszik megta­nulni a gazdálkodás sokféle csínját-binját, ha azt akarja, hogy munkája eredményes legyen. Mennyivel inkább szükség van alapos szaktu­dásra ott, ahol száz- és ezer- holdakban beszélnek. A kisgazdának is gond, hogy mit, hova vessen. De sokszorosan nehezebb egy többszázholdas termelőszövetkezetben helyesen meghatározni a vetésforgót, meg­állapítani az egyes táblák talaj­minőségét, trágyaigényét, a bele­kerülő növények hatását a talaj tápanyagösszetételére, stb. Az­után: a nagyüzemben előre meg­határozott gondos, részletes tervek szerint kell gazdál­kodni. Különösen fontos ez ma, amikor a beadás meg­szűntével a tsz-ek is lénye­gében mindent a piacra ter­melnek, Nyilván olyasmivel kell foglal­kozni, ami a legtöbb jövedelmet adja. Ilyen például a cokfajta ipari növény. De éppen ezek ter­mesztése nagyobb hozzáértést igényel, mint bármi másé. A ro­zsot ősszel elvetik, nyáron le­aratják, nincs vele különösebb gond. De a cukorrépa, a ricinus, a fűmag termelése már nem ilyen, egyszerű: hozzáértés kell a terület kiválasztásához, az ápolási munkák elvégzéséhez, stb. De az állattenyésztésben is helye van a szakembernek. A nagyüzemben nem egy-két lóval és tehénnel van dolog, mint a kisgazdánál. Itt szakszerűen kell csinálni a takarmány elosztását, kiszámítani a hozamok jövedel­mezőségét, megtervezni az állo­mány fejlesztését, minőségének emelését. A mezőgazdasági termelés­ben is állandó a fejlődés. Mindig újabb és újabb mód­szerekkel kell dolgozni. S ez a szakemberre hárul jórészt. A gátéri Vorosilov Tsz-ben pél­dául tavaly amellett, hogy min­den szál kukoricát négyzetesen vetettek, külön parcellákon többféle fajtával eredményes kísérleteket folytattak. Vagy: megyénkben többhelyütt van nagyszerű, de még ki nem ak­názott lehetőség az öntözésre. A dunapataji Haladás Tsz tagjai hallgattak a szakember tanácsá­ra s tavaly már 100 holdon foly­tattak öntözéses termelést, — kiváló sikerrel. S ha valameny- nyi tsz-ünk számbaveszi az ed­digi éveket, aligha tagadhatja egy is, hogy ilyen, vagy amolyan formában ne vette volna hasz­nát a szakembernek. A tsz-ekben dolgozó mező­gazdászokat továbbra is az állam fizeti. Ingyenes segít­séget utasítanak el tehát ott, ahol feleslegesnek ítélik a szakembert. Persze, a tsz-eknek fokozatosan arra kell törekedniük, hogy ma­guk tartsanak agi'onómust. Olyan »befektetés« ez, amely busásan megtérül egy szaksze­rűen irányított, a tudomány módszereivel újabb és újabb eredményekkel gyarapodó gaz­daság jövedelméből. Újabb Költöznek a hivatalok lakás- és üzlethelyiségekre van kilátás Hihetetlenül hangzik, mégis azt kell írnunk, hogy a tanácsi vonatkozásban néhány napja végrehajtott racionalizálásnak Kecskeméten máris van ered­ménye. Alig fejeződött be ugyan­is a létszámcsökkentés a megyei tanácsnál, máris arról értesülhe­tett az olvasó, hogy költözik egy hivatal, összébb húzódott a me­gyei tanács, s ezzel épületébe fogadta a Kecskeméti Járási Ta­nácsot, mely eddig a városháza épületében székelt. A felszaba­dult épületrészt most Kecskemét Város Tanácsának rendelkezé­sére bocsátották. A városi tanácsnál (melyet kétoldalról is szorít a cipő) igen sok dolgozónak kell még lakás, s iparengedélyt csak úgy adhat­nak ki, ha megfelelő- üzlethelyi­séget is kiutalnak hozzá) most folynak azok a tárgyalások, hogy a városháza úiegüresedett épü­letrészébe melyik vállalatokat költöztethetnél):. Meg kell ugyan­is mondanunk) hogy nem egy, olyan vállalat van Kecskeméten, amely jelenleg] is üzlethelyiségek és lakások helyén működik. A tanácsapparátus racionalizá­lásának egyik {eredményeként a fenti vállalatok egy részének el­helyezése most megoldást nyer, mivel a rendőrség közlekedési csoportja, a Tatarozó Vállalat tervező részlege, a Vendéglátó­ipari Vállalat fás még egy intéz­mény, amiről még nem döntöt­tek, új otthont kap a városi ta­nács épületében. így a város több részén felszabaduló helyi­ségeket lakás, | illetve üzlethelyi­ségek céljaira) fogja városi tanács már a ben. ráutalni a közeljövő­Legyünk nyíltak, őszinték PártnapoK tapasztalatai a bácsalmási járásban Járásunkban az októberi ese­mények óta, januárban találkoz­tak először nyilvános pártnapo­kon a kommunisták és a párton- kívüliek. Ezeken a pártrendez­vényeken ismertettük az MSZMP ideiglenes központi bizottságá­nak azt a határozatát, mely tisz­tázza az októberi események el­lenforradalmi jellegét. A párt napokon mintegy 1200 (3 csodálatos Kína A »Csang« síremlék, egyike a Peking környékén lévő 13 Ming ríremléknek, melybe a Ming dinasztia 13 uralkodóját és azok feleségeit temették. fő vett reszt, ami azt bizonyítja, hogy a lakosság már várta a fel- világosító szót. Mint ahogy ilyen alkalmakkor lenni szokott, a megjelentek igen sok, őket köz­vetlenül érintő kérdésre kértek választ. Parasztságunkat most leginkább a beadás eltörlése fog­lalkoztatja. Sokan kérdezték bi­zonyos szorongással a hangjuk­ban, vajon ez nem-e csak tak­tika. Válaszaink igen megnyug­tatták őket. Az állam iránti kö­telezettségüket mindig becsüle­tesen teljesítő parasztokat az ér­dekelte, hogy akik kukoricabe­adási kötelezettségüket október előtt teljesítették, most kapnak-e kártérítést. Javasolták azt is, hogy a teljesítést számolják át adóba. Később azonban megér­tették, hogy államunk anyagi helyzete miatt ez lehetetlen. Ugyancsak a legtöbb helyen felvetődtek a íöldügyek rende­zésével kapcsolatos kérdések. Örömmel vették tudomásul, hogy rövid időn belül rendeződnek ezek a dolgok is. Sok szó esett a házak államosítása által oko­zott sérelmek orvoslásáról is. De számos, még ehhez hasonló kér­dés vetődött fel. Néhány, párttal kapcsolatos elvi kérdésre is kértek magya­rázatot. Hogyan fog vezetni, irá­nyítani a jövőben az MSZMP? Mi a proletárdiktatúra? Megma­gyaráztuk, hogy a proletárdikta­túra a dolgozó nép hatalmának megerősítését szolgálja. Elénk vita után ezt meg is értették. A párt vezető szerepével is egyet­értettek, csak azt kérték, hogy az új párt ne ismételje meg az MDP által elkövetett hibákat. Igen tanulságosak voltak szá­munkra ezek a pártnapok. Az itt szerzett tapasztalatok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy minden vezető ismerje az embe­rek hangulatát, problémáit, erő­sítse a tömegekkel való kapcso­latát. Legyünk velük szemben nyíltak és őszinték. Manapság számos jogos és jogtalan köve­teléssel keresnek fel bennünket. A jogosat minden vezető azon­nal intézze el. jA jogtalan köve­telésről világosan, érthetően ma­gyarázzuk meg. miért nem tel­jesíthető. Jelenleg egész dolgozó népünk, népi demokratikus államunk nagy nehézségekkel küzd. A ki­vezető utat úgy találhatjuk meg. ha a tömegeket felvilágosítjuk, megnyerjük ügyünk számára, s velük szoros kapcsolatot teremt­ve, építjük tovább a szocializ­must. Vízin Gergely Bácsalmás, járási taikácselnökhelyettes K>ooaaooao<K><>o-ao&ooo-ao<>o<K>o<Doo-oocK)ooooocH>oc><>(>ooocH3<K><><>CKK>orK)ooc.oo<;coooc.(>acK50)-o^-o^<XK>ocH3<KK)o<>o<>oooo-o<>C)C>CM>oo-o<>o<)<3-oooooc A fehér hó már piszokszínűvé változott. Itt. is, ott is lucskossá vált a soltvadkert—tázlári út. Az enyhe téli időben parasztemberek igyekeznek a tázlári volt Liskai-tanya felé, ami most a »Verseny« Tsz központja. — Vajon mire készülnek ilyenkor, szombat dél­után? Megszólítom az úton Frank Feri bá­csit, a tsz tagját: — Mire készülődnek a tsz-ben, Feri bácsi? — Közgyűlés lesz! — Aztán mifői lesz szó? — Jöjjön el az elvtárs, aztán meg­tudja. Elindulok én is. Míg beszélünk a dűlőúton, megtudom, hogy a tsz-t az ok­tóberi események nem ingatták meg — talán még egységesebbek, mint voltak. Van ugyan egy tag, aki régebb ideje nem jár dolgozni sem, úgy hailik, ki­marad, de nem igen veszít vele a szövet- äcezet. Van ezzel szemben négy új be­lépő, köztük van Vágó bácsi is, akiben 138 juh gondos gazdára talált. Jelent­kező volna most is, de kevés a tanya. Pedig elbírna még a földterület egy­néhány tagot. Megoldhatnák a paprika, meg a konyhakerti növények termeszté­sét, mert most főleg munkaigénytelen növények termesztésével foglalkoznak. Közben beérünk a tanyába. Barátsá­gosan fogadnak a tsz tagjai. Behívnak a közgyűlésre. A tsz elnöke — Flaisz István elvtárs — a kiskunfélegyházi Vörös Csil­lag mintaalapszabályzatát ismerteti. A tagság helyesli, de a maguk homokos talajának viszonyaira akarják átdol­gozni. — A munkát jórészt közösen, munkaegységre fogják elvégezni. A Bizakodó HARCOSOK kapások vetésterületét, bevetés után, tavasszal a tagokra fogják felosztani és előreláthatóan egy-egy tagra 1.5 hold kukorica, 800 öl répa és kb. 1000 öl szőlő művelése jut. Ahogy művelik és ahogy gondozzák, úgy fognak a sajátmaguk által művelt föld terméséből részesülni. Még nem határozták meg, hogy hány százalék jut tagonként az így művelt területből, de ebből a termésből mun­kaegységre is fognak osztani az ál­lattenyésztőknek és azoknak, akik a kö­zös gazdaság erősítése céljából ’más munkaterületeken munkálkodnak. A szomszédos Kongresszus Tsz jó példáján okulva Vizi meg Gál elvtárs sürgetik a dinnyetermelést és a fajdinnyemag beszerzését, aminek megrendelését a könyvelő el is vállalta. A tagság az idén sokkal nagj-obb kedvvel és lendülettel kezd hozzá a munkához. Az őszi vetéseket becsület­tel elvégezték és minden alapjuk meg van ahhoz, hogy idei jövedelmük jóval magasabb legyen, mint volt az elmúlt években. Nem. akarnak más cselédei lenni és, ebben egységes mjnden szövetkezeti tag. Harcolnak jólétükért munkával, harcol­nak a szövetkezeti vagyon és terület védelmezésével is. Mert kacsingatnak egyesek a szövetkezeti táblák felé. Ezi bizonyítja a közgyűlés második napi­rendi pontja is, amely tárgyalja a szövetkezet tulajdonában lévő Vékonyné 24 holdas szántójának visszaadási ké­relmét* Több elutasító hozzászólás közül kira­gadom Gál Károlyét, hogyan véleke­dett erről a közgyűlésen. — 1951-ben én voltam a tsz elnöke. Akkor lépett be Vékonyné a 24 hold földjével. Azonban csak a földet hozta be, de munkáskezet, sajatmagát nem. Mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy mindössze 37 munkaegysége volt ebben az évben. A következő évben el is köl­tözött a községből, majd a tsz kizárta a tagok sorából. Akkor a. felajánlott föl­det nem fogadta el. Mi fizettük utána a terheket. A tsz-tagok gyermekeinek nem tudtunk tejet adni, mert abban az eset- tendőben 30 hektó tejet adtunk be, az aszályos esztendőben 150 mázsa gabona került be az állami begyűjtőhelyre. Adósságaink növekedtek — a csoport tagsága mégis együtt maradt és becsü­letesen helytállt. Most már jó volna a föld azok részére is, akik kihúzták ma­gukat eddig az ország ellátásából. — Kádár elvfárs kormánya eltörölte a beadást, szabaddá tette ré­szünkre a gazdálkodást, a banknál is megszűntek bizonyos megkötöttségek. Nem adhatjuk és nem is adjuk vissza senkinek sem a közös földet, mikor mosi valójában előttünk áll az élet. Van a községben más feloszlott tsz és tartalék- föld, a jogos igényeket abból elégít­sék ki. — Nem akarunk cselédek lenni, nem akarjuk, hogy kényük-kedvük sze­rint dolgoztassanak bennünket — ezt mondja Jolsvai bácsi is, aki ugyan nem tsz-tag, de mint egyénileg gazdál­kodó, ott ül és érdeklődik a szövetke­zeti gazdálkodás iránt. — Emlékszem, 1937-ben a több, mint) száz holdas Lsi- kai tizennyolc hold szülőjében két pen­gőért dolgoztunk. Ahcjgy hosszabbodtak a napok, mondtuk a gazdának, emelje fel a bért. Az meg csak azt. mondta: »Akinek nem tetszik, le is út, fel is út!« Ezért földet vissza nem adunk. A ma­gunk gazdája vagyurjk és földjeinken jobban akarunk és fogunk gazdálkodni. Erről döntött a tagság. De ezt már eldöntötte akkor, amikor az ellenforradalom legsötétebb napjait élték. Eldöntötték pedig akkor nap. ami­kor megjelentek a nemzetőrség fegyve­resei, s szinte várták, hogy mikor kez­dődik meg a szövetkezeti vagyon szét- hurcolása, a szövetkezeti tagság széthul­lása. Várták, de amit vártak az ellenfor­radalmárok, nem következett be. A szövetkezet jól vizsgázott és a bizakodó huszonöt harcos tág egysége még szoro­sabbra forrott ezekben a napokban; Olyanok akadtak közöttük, mint Flaisz elvtársnő, aki október utolsó napjaiban a fegyveres nemzetőrnek arra a kérdé­sére, hogy: »nem-e lérj be az új demok­ratikus pártok valamelyikébe?« — . ezt válaszolta: — Kommunista' voltjam, az vagyok és az is maradok! Ilyen harcos tagokkal indul az új szövetkezeti életnek a tázlári Verseny Tsz. Dorú Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents