Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-10 / 34. szám

A Bajai Gyapjiiszöyefgyár mindenese ► Egy főmérnök gondjai Az irodában nehéz rátalálni. Mindig az üzemrészeket bújja. Mi tagadás, ott érzi jól ma­gát. Végigtelefonáltuk az ösz- szes üzemrészeket, de nem talál­tuk. Keresésére már egy expedí­ciót akartam szervezni, amikor váratlanul belépett az ajtón. Elfelejtettem bemutatni: Se­bestyén János, a Bajai Gyapjú- szövetgyár főmérnöke, vagy ahogy munkatársai mondják: a gyár mindenese. Vele együtt léptünk be a fő­mérnöki szobába. Kíváncsi vol­tam munkásságára, de eleinte se- hogyse lehetett szóra bírni. Mi­helyt azonban a gyárról esett szó. megeredt a nyelve. Életeleme az alkotás, s ezért hajlandó ezernyi gondot és ter­het a vállára venni, hogy előbb­re segítse a gyár életét, hozzá­segítse munkatársait a nagyobb kenyérhez. Nehéz elsorolni, hogy mindezt hogyan teszi. Ha a mű­anyagból készült takarók syár­écát a gépen való takarómérés megvalósítására. — Kitűnő találmány. Az elek- tróautomata gép segítségével számlálja az elkészült takaró­kat. Nemcsak itt, hanem a töb­bi textilgyárakban is, főleg Szom­bathelyen, kifizetődő a kis ma­sina alkalmazása. Ugyanis itt takarókat, zsebkendőket, s csi­kós textiliát állítanak elő. Nem nyugszik, amíg szakem­berek nem nyilatkoznak erről a nagyszerű találmányról. Úgy küzd alkalmazásáért, mintha a sajátja lenne. Ez egyéniségéből fakad. Gyakran mondja: a mun­ka önmagáért is megbecsülést hoz. Ezt az elvet á gyakor­latban váltja aprópénzre. A me­legüzemiek nemrég megkérték: adjon ventilátort az üzemnek. Nem késlekedett egy percig sem. A ventilátor működik. A szén­tolók, amikor arra haladt, meg­állították: — Főmérnök szak­társ, nehéz ám ezt a sok szenet felhordani. Könnyítse meg va­lahogyan a munkánkat. — Megpróbálom — mondta. S a kisvasút, amely 15 ember mun­káját megkönnyíti, már befeje­zés előtt áll. Amikor ezeket a történeteket előcsalogatom gondolatainak er­dejéből, vidáman, s mintegy ma­gyarázatképpen ezt teszi hozzá: — Ismeri azt a mondást, hogy lehetetlenség nincs, csak tehe­tetlenség? — Ha valaki úgy szereti a hi­vatását, mint maga, akkor ezt el is hiszem — adom vissza a szót. Néhány pillanatig nem válaszol. Tekintete a messzeség­be réved. Vajon mire gondol? Nagynehezen újból előtörnek a szavai. Érzi, hogy többre is ké­pes és a jövőt, vágyálmait önti formába. — Versenyezni kellene a külfölddel — mond­ja; — Ehhez persze sok min­tásánál adódik valami probléma, ott van és addig nem tágít, amíg nincs eredmény. S a takarók ma már 30—35 színváltozatban készülnek, de nincs olyan nap, hogy a laboratóriumban ne töl­tene el hosszabb időt, figyelve az újabb kísérletek eredmé­nyeit. Nemcsak műanyagtaka­ró, hanem ágyterítő- és asz­talterítő-garnitúrák gyártásán is fáradozik. A mintapéldá­nyokat már el is juttatták a kereskedelemhez. Tetszett is ne­kik, s a tömeggyártása rövide­sen megkezdődik. A mintákat Riavecz János és Ihos Sándor elképzelése alapján formáltak meg. Az anyag beszerzését Nagy Istvánra, a munkástanács elnö­kére bízták. Hol az egyik, hol a másik gépnél áll meg, hol az egyik, hol a másik technikussal beszél­get. Netuliczki Jánosnak, meg Holpert Józsefnek is ő adta az den szükséges. Az iparnak sza­bad deviza, hogy maga hatá­rozhassa meg milyen gépet, nyersanyagot akar vásárolni. Deviza kell a külföldi tanul­mányutakhoz is. Nem elég a külföldi lapokból megismerni a fejlett technikát, hanem látni kell a gyakorlatban - is. Kifize­tődne ez az államnak. — Mi nem akarunk interpel­lálni a parlamentben, de az a kívánságunk, hogy a tervek ki­dolgozásánál érvényesüljön a szakszerűség. Nem vagyok el­lensége annak, hogy a kereslet és kínálat; szabja meg termé­keink árát és teremtse meg az egészséges verseny alapját.:: Nem tudtam mit válaszolni. Tudom, ma még ez nem lehet­séges, de optimista vagyok, s bí­zok abban, hogy Sebestyén Já­nos főmérnök álmai a megvaló­suláshoz közelednek. Sok mindenről váltunk még szót. Hirtelen megnézi az óráját, s fejét csóválja. Igen, már másfél órája beszélgetünk. Ez bizony sok. Ezalatt sok minden történt az üzemben. Elbúcsú­zunk. A gyár mindenesének tá­volodó alakját elnyeli a hatal­mas épülettömb. Harcban a nép bizalmáért ( A hercegszántói pártszervezet munkájáról ) A NEMRÉGENALAKULT MSZMP-szervezet befolyása egy­re nő a dolgozók között. Napról napra többen keresik fel a párt- szervezetet, tanácsot kérve az ügyes-bajos dolgaik elintézésére. A kommunisták annak köszön­hetik ezt a bizalmat, hogy a dol­gozók jogos igényeiért harcolnak, helyes kezdeményezéseiknek élé­re állnak. Sok esetben maga a pártszer­vezet javasol olyasmit, ami a község lakosságának javára vá­lik. Javasoltuk például: hogy a megszüntetett kenderkikészítőt újra helyezzék üzembe, ezáltal sok munkanélküli találná meg biztos kenyerét. Lépéseket tettünk a nádkér­dés megoldására is. A község határában sok nád terem. A hercegszántói ember azonban nem kaphatott belőle, mert a nádgazdaság egy szálig elszállí­totta. Pedig szükség lett volna rá itt is, mert sok nádfedelű ház van a községben. Javaslatunkra az illetékes hatóságoktól már jött válasz: a földtulajdonos, ki­nek földje végén nád terem, 200 négyszögölet kitermelhet. A HERCEGSZÁNTÓI MOZI — Venesz — dűledezik. Inkább történelmi em­552 erőgép áll készenlétben a tavaszi szántáshoz gépállomásainkon A megye gépállomásain a tavaszi munkákhoz szükséges gépek nagyrésze már készen várja a nagy tavaszi hajrát. 552 erőgépet, 504 ekét, 231 tárcsát és igen sok más gépet javítottak ki február elejére. A Kiskunmajsai Gépállomás, amely minden évben első­nek fejezte be a téli gépjavításokat, az idén is hű maradt jó ha­gyományához: mindössze három erőgép kijavítása van még hátra. A Csátaljai Gépállomáson is jól dolgoztak a traktorosok. A javító- műhelyben már itt is az utolsó gépeken végzik a javító munká­latokat. A gépjavítás befejeztével az erőgépek nagyrésze meg­kezdi a tavaszi szántást a homokos területeken, léknek néz ki, mint a község szórakozóhelyének. Javasoltuk, hogy a régi tanácsház épületét alakítsák át mozihelyiséggé. Ezek a javaslatok, intézkedések máris élénk visszhangot váltottak ki Hercegszántón. Látják a dolgo­zók, hogy a párt az ő érdekeit képviseli és harcol azok meg­valósításáért. Közben nem feledkeztünk meg a párttagok eszmei, politikai pe- veléséről sem. A legutóbbi in­téző bizottsági ülésen elhatároz­tuk, hogy minden héten vitaes­teket rendezünk fontos elvi kér­désekről. Az első ilyen vitaestet már meg is tartottuk a pártszer­vezet aktívái részére. A LAKOSSÁG tájékoztatá­sát, a köztük végzett politikai felvilágosító munkát sem fogjuk elhanyagolni. Agitációs csopor­tokat hozunk létre alapszerveze­tünk tagjaiból és a párttal szim­patizáló pártonkívüliekből. Ök beszélgetnek majd a község la­kosságával a párt és a kormány fontosabb intézkedéseiről, ren­deletéiről. Hogy a kapcsolat pártszervezetünk és a pártonkí- vüliek között még szorosabbá váljon, úgy tervezzük, hogy rend­szeresen tartunk szabad pártna­pokat, ahol a község dolgozói ér­dekeinek megfelelő kérdéseket vitatunk meg. A kérdések, melyeidre! foglal­kozunk, nem képviselnek köz­vetlenül járási, megyei, vagy országos érdekeket, de a bizalo­mért folyó szívós, következetes harc megannyi láncszemét jelen­tik. ÚGY ÉREZZÜK, hogy alap­szervezetünknek helyi politikai kérdésekkel is foglalkozni kell, mert csakis a dolgozó nép érde­keinek felkarolásával érhetjük el, hogy a tömegek szeressék és becsüljék a Magyar Szocialista ' Munkáspártot. Bálán Miklós Egyenletesen sűrű, szürkés­fehér köd lepi a tájat. Óvatosan haladó gépkocsinkból csak az országút két oldalát szegélyező fasort és a közeli piroscserepes házakat látjuk. Stop! Váratlanul géppisztolyos katonák intenek megállást. A gépkocsivezető fékez. Pontosan az egyik vattakabátos katona mellett állunk meg. Határozott, kemény felszólítás hangzik: — Személyazonossági igazol­ványaikat és a határsávi tartóz­kodási engedélyüket kérem. A határövezetben járunk. Né­hány nap óta ilyen meglepetésre itt bárhol számítani lehet. Igazolványaink gyorsan előke­rülnek. Gondosan átnézik, rend­be találják, mehetünk tovább. Útközben több helyen is rend­őrjárőrrel találkozunk. Az egyik községben éppen idegeneket iga­zoltatnak. A kocsiban mellettem ülő, egyik határőralakulat pa­rancsnokához fordulok: — Mondja, milyen eredménye van a határövezet visszaállításá­nak és az eddigi igazoltatások­nak? — Még sokan nem tudnak a február 2-án elrendelt határöve­zet létrehozásáról. Emiatt és a megszigorított ellenőrzés miatt az első napokban még nagy volt az előállítottak száma. Ugyanis néhány héttel ezelőtt még elég könnyű volt itt a határon át­jutni. Alakulataink azonban most már minden határrészt megfigyelés alatt tartanak. — Egyébként minden nappal csök­ken a szökést megkísérlők szá­ma, bár próbálkozók még min­dig akadnak. Itt, a hercegszántói határszakaszon még most is több személyt, közöttük bűnözőket és ellenséges elemeket fognak el a járőrök. atár mentén tártén ü, közgyűlésre egybegyűltek azon­ban elhatározták, hogy ködösen gazdálkodnak és a szövetkezetét nem tekintik feloszlottnak. A jogtalanul széthurcolt értéktár­gyaikat is összegyűjtik. Hosszabb I"!'"!" B~i IBIÉI vita után bizottságot választot- — — — — — —— — — tajj az alapszabály módosítására.. Többek javaslatára a szántást, vetést a jövőben is együttesen végzik, a fogatos munkákhoz * * Gépkocsival a déli hafárövezefben pedig közös állatállományt tar­tanak. íPávod ) Először Dávodon állunk meg. A község lakói nyugodtak, a ha­társáv /isszaállítása különöseb­ben nem zavarja őket. A min­dennapi élet itt már visszazök­kent a rendes kerékvágásba. A múlt héten alakult meg az MSZMP községi szervezete. Szer­vezői a régi harcosok sorából kerültek ki. — Ott van az alapító tagok között Pásti József bácsi is, aki 1917-ben hadifogoly korában ismerkedett meg a szo­cializmus eszméivel és már 1919- ben is alapítója volt a Kommu­nisták Magyarországi Pártja községi szervezetének. Pásti elv­társat a Horthy-rendszerben, 1933-ban, eszméi miatt másfél évi börtönre ítélték, 1944-ben pedig internálták. A párt elnök­ségébe az alakuló taggyűlés ki­próbált, régi harcosokat válasz­tott. Csábi Gábor villanyszere­lőt, Kovács Lajos egyéni gazdát és Simon József földművesszö­vetkezeti ügyvezetőt. Az elnök­ség tagjaival nem tudtunk be­szélni. Pásti József elvtárs, az idős kommunista mondta el, hogy most állítják össze a párt- szervezet helyi akcióprogramját. Az MSZMP helyi szervezetének megalakulását és tevékenységé­nek megkezdését egyébként az egyéni gazdák is érdeklődéssel figyelik. Meleg kézszorítással bú­csúztunk Pásti Józseftől. Ezután néhány szót váltottam még itt az egyéni gazdákkal és volt termelőszövetkezeti tagok­kal is. Tőlük tudtam meg, hogy a községben két termelőszövet­kezet. működött, ezek vagyonát azonban most már szétosztották, vagy eladták. A szövetkezet bomlását kívülállók követelései segítették elő. Kovalik Mihály, volt darálómalomtulajdonos pél­dául 42 darab disznót, Szloboda Mihály pedig égy traktort és egy pótkocsit hurcolt el a szövetke­zettől »kártérítés« címén. A szö­vetkezeti i ,ok ebben az időben sehonnan sern kaptak támoga­tást a követelődzőkkel szemben, Azok, akikkel beszélgettem, nem tudják, ho'gy újjáalakul-e a termelőszövetkezet, vagy nem, de hallottak arról, hogy a tagok egy része hamarosan közgyűlést tart, ahol titkos szavazással dön­tenek a feloszlás, vagy alacso­nyabb társulás formájában való továbbműködés mellett. Dávodhoz csak néhány kilo­méterre van a határ. Az októ­beri ellenforradalmi események után a községből 18—20 személy távozott jugoszláv területre. Nagy esemény itt most, hogy a disszidáltak közül másfél havi távoliét után a napokban vissza­érkezett Faragó Katalin Ili éves és Szőllősi György 18 éves fiatal. Azt a hírt hozták, hogy a köz­ségből elmentek közül többen vissza kívánnak térni, közte Si­mon János, Gédei Anna és Far­kas József is, akikért szüleik annyira aggódnak. A visszatér­tek saját szemükkel tapasztal­ták, hogy más országban sem zöldebb a mező, ott is van gond, probléma éppen elég. A tiltott határátlépők hosszú ideig láger­ben élnek. A jólétről, gyors meg­gazdagodásról, saját autóról, stb. szőtt szép álmaikat a rideg való­ság hamar eloszlatta. Hagybaracska ) Dávodról, Nagybaracskán át, Szeremlére utazunk. Nagyba­racskán pár perces megállásunk­kor azt a hírt hallottuk, hogy a feloszlott három termelőszövet­kezet helyén öt termelési társu­lás és egy termelőszövetkezet alakult a múlt héten. így a régi termelőszövetkezetek több mint 1000 holdnyi területét csaknem egészében magukban foglalják az új közös gazdaságok. »ZEREMLE ) Már este van, amikor Szerem­lére megérkezünk. Itt a felosz­lottnak tartott Béke Termelőszö­vetkezet tagjai mintegy harmin- zan, a kommunisták kezdemé­nyezésére éppen közgyűlést tar­tottak. A szövetkezet, vagyoná­nak egy- részét szcthurcoUák. A A szövetkezeti gazdálkodás hí­vei azonban a múlt hibái mel­lett sem mentek el szótlanul: Akik jól művelték a területet, sok és nagycsővű kukoricát ter­meltek — mondta Csorba néni — osztáskor ugyanannyit kaptak, mint azok, akik keveset és apró csöveket termeltek. Jobb lenne, ha jövőre mindenki arról a terü­letről kapná meg a terményt, amit maga művel. — Egymási követték a felszólalások. Volt, aki a lopások megakadályozását követelte, mások azt javasolták, hogy az öregekről most már ténylegesen gondoskodjanak. Nem vártuk meg a vita végét. Elbúcsúztunk ezektől a derék, öntudatos emberektől. Nem kel! őket félteni, tudják már, hogyan kell jövőjüket alaftítani. Sötét van, amikor haza indu­lunk. Közvetlenül a határ köze­lében rakéták röppennek fel és piros-sárga-zöld-fehér fények vi­lágítják meg a tájat. Az ország­úton katonai gépkocsik halad­nak, az R-csoport megy razziát tartani. Nehéz dolga lett a tiltott határátlépésre vállalkozóknak. Hazafelé tart a gépkocsi és utasai a déli határövezet lakói­nak életéről, a röpke látogatáso­kon szerzett új tapasztalatokról beszélgetnek. IV-j ii <- In'/Kdl'

Next

/
Thumbnails
Contents