Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦HW» Bieliczhy Sándor: Decemberi délelőtt A fény, nézd, meztelen lábon jár, fáradt nyílvessző minden sugár. Andalgó álom még a város, a szív az utcán könnyet áldoz. Múltat temet még — ne szólj néki. Könnyeivel a jövőt védi. 1956, XII, 12; IRODALMI OLDAL - 12. S Z Á M Rózsa Sándor: ÜGY kóborkutya halálára Nem drága muff, nem irhabunda, ez egy ismerős kutya, kérném, azaz, laposra nyomott kutyaféle dombornyomás egy régi érmén. Kinyúlt és ugrani már sose készül, mellé borulva lépe, mája, csupa jó falat, íz, melyekért többé mészárszék küszöbén rühesekkel nem kél bírókra, vad csatára. Látlak a messzelűnt időben alvó városszéli utakon, ahogy megjöttél e elporoltál csipától, könnytől egy kicsit vakon, sokszor loptam kenyeret néked, egylzben megharaptad a kezem és én jó sarkos kockakővel meg is dobtalak érte, emlékezem Most ide kéne idézni köröd, hogy bőrödet kifagyva lássák, a megöntözött utcasarkot, az árnyatadó öreg hársfát, mind, akik parittyával Nagy Istók István: bundádba sűrűn lőttek leket, családostul a gyeprnestert, minden hentest és mészárszéket s a gyilkost, tíztonnás kocsijáról idézem öt is a sorba s az éhséget, mely miatt nyugodtan farkasnak Születhettél volna. Az utcaseprő idesandít, táíán mennem is kéne, kóborkutya imigyen végzi, ha nincs dámája, pedigréje, öreg barátom, bordáidnak ez volt a legutolsó lecke, halálodban is iriord maradtál, keshedt bundájú, öregedske. A velőscsontok országában emlékezz: mikor dermedt bajszodon jeges vércsepp iógott, az emberek nevében mondtam el feletted ezt a nekrológot. TÉL Otthon ilyenkor beáll a Tisza, jégpáncél alatt futnak a halak. Nagy csendek fonják át a réteket s a csüggeteg, méla partokat, Lágy hőterhctől remeg a faág, a gát felett vad fácán-pár rcpUl, a hunyó Nap, a Körös-toroknál, a síma jégen némán elterül. Túl az erdőn víg csárdást jár a szél s két marokkal szór havat, jeget. Egy partra-vont, ó halász ladiknak, a kintfelejtett varsa integet. S itt, ahol élek, szinte tél van; arcomba mar az orgoványi szél, Izsák felől gyűrűzik az este hangtalanul s holló feketén. A vetések hő alatt pihennek, a csapáson át halk ember megyen s találgatja, hogy bent a városban kisfiának ugyan mit vegyen? Ügy elnézem e téli világot s eszembe jut Kedvesem, Anyám: szivemen oly meleg fény suhan át, mint nyáron fenn, ott észak csillagán. Kecskemét, 1957. I, hó. Goór Imre: A halasi szonettekből Szél és vihar, a legelső szonettet te írattad Velem. — Repült a por a kertek alján, mint egünk alól ha {ecskerajok délre clrépülnek. Mily gyémánt volt a villámláng a szeműek (hogy Villogott a lényben az akol)! Nyüszítettek a kutyák valahol s aláhullván az első esőcseppek, a konok jég éppen úgy zongorázott, pengett, pattant és ablakot bevágott, mint ez a mai megvadult idő (mely hatalmas őrültként fut elő: tetőkre lép, fatörzsét tépve ront át falunkon s megfogja az ember torkát.) Örkény István: Ezüstpisztráng (Magvető Kiadó) Kb. 224 oldal, kötve 15.— Ft. Az író humoros írásainak gyűj töményében szikrázó szellemességgel, ironikusan, epigrammaszerű rövid csattanókkal tűzi tollhegyre mai életünk különböző eseményeit. Méító továbbíoly- tatója a humoros tárca, karcolatok és riport műfajnak, melynek irodalmunkban régi hagyományai vannak. cA. Tőír&s A)ápm MOSOLYA Jobs Ferenc gyűjtéséből Kecskeniétnek bőséggel volt osztályrésze az országot ért bajokból. Lakóit nem egyszer tették próbára a szenvedések, elérni csapások, pusztító járványok. Elmondhatjuk, hogy az itt lakó népnek mindig Volt siratni válója elég. De az idevalósiak nem csüggedtek. Más helységek lakóinak rossz példáját, htígy otthagyják a sors ostorcsapásai miatt szülőföldjüket, nem követték. Helyükön maradtak, végezték életet teremtő mihdeúnapl munkájukat, sőt a keservek között nem ritkán mosolyogni, nevelni is kedvük támadt. Ügy hiszem, ez a mosoly, eh a héVétés iáh- totta bennük a lelket, ez adott erői a növelni nein válók elviselésére. Ezekből a könnyek közti mosolyokból szedegettünk össze egy csokorra valót a mai kecskemétiek épülésére, lihe égy, ízelítőül: vető Kiadó) Kb. 352 Oldal, kötve 20.50 Ft, Ezt tegye meg Nagykőrös Salarhoh Imre, a múlt század ötVénes éveiben, a szc bad-' sághnre után keresett Vendéglőse volt Kecskemétnek Á törzsvendégekkel udvarias és előzékeny magatartást tanúsított, de a futóvendéget nem állta. Kinézte, kimegjegyzéáezte vendéglője ttszlála fnéllől; Erről és egyéb tréfáiról sokát beszélték nemcsak a városban, hanem á könnyéken is. A Bach-huszárok Uralmát nem riüJgyon szívlelte. ákátcsák a többi akkor élő bús magyar. Képzelhetni belső felháborodását, mikor a gyűlölt császári uralom első éveiben úgy eéétt, hogy Máthé Lídia. Bujdosó szó (Mag-^ r^sz^ y.elVétt vennie Ferenc József ceglédi lálogátásü Alkalmával a környékről parárícészöfá odarendelt üdvözlő küldöttségben. Kézzel-lábbal tiltakozott a megtiszteltetés ellen, de nem volt apelláta. Valamelyik megtréfált vendége, a ttéff Viszonzásaként béájánlotlá Bonyhádi mégyejönökiiek és hú űágyöBb bájba iiefh akart keveredni, akarva, nem akarvdj mennie keltett, mennie a többi fogcsikorgatva engedelmeskedő kecskemétivel együtt, — Cegléden zsandárok, cseh-psamterek szépen elrendezték a botcsinálta üdvözlésre gyülekezőket. A kecskeméti küldöttség mellett álltak a rivális város, Nagykőrös küldöttei a kecskemétiekhez hasonlóan, a tehetetlen dühtől kipirult képpel. Ferenc József a rebellis magyarokra árgus-szemekkel vigyázó hatalmas kísérettel ellépett a küldöttségek sorfala előtt. Mikor a kecskemétiek elé ért, Salamonnak hirtelen merész ötlete támadt. Azonnal meg is valósította a császári kíséret szörnyű ijedelmére. Kilépett a sorból, kezét előre nyújtva ráköszönt a féltve őrzött ifjúra. — Adjon Isten jónapot, fölséges uram! A császári kíséret tagjai megbotránkozva közbe akartak lépni, de oly gyorsan pergett le a jelenet, hogy erre nem volt idejük. Ferenc József meghökkenve, de aztán elmosolyodva, elfogadta a feléje nyújtott kezet. Salamon pedig kézfogás közben továbbfűzte a tréfát, féloldalt fordítva fejét odaszólt a nagykőRegény a XVIII. századból, a magyar nép történelmének egyik legszomorúbb szakaszából, az ellenreformáció véres elnyomásának, a Wesselényi-féle összeesküvésnek, s az ezt követő függetlenségi mozgalomnak korából. Hőse Paksi Ferenc, a jobbágyszármazású fiatal tanító. Az elnyomás, az önkény már kisdiák korában harcra kényszeríti. A nép mellé, a felkelők mellé áll, velük együtt harcol és Ujhely felszabadításakor életét is veszti. ♦HHH»HW»HHHWH«»H ♦ rösiekhez: — Ezt teaye meg Nagykőrös! ..................................... AR ANYLAKODALOM SS hogy melyik a legszebb, legcsi- nosabb, nem utolsó sorban a legokosabb. Most éppen olyan kedvesek és tisztelettudóak Voltak ____ nagyapával szemben, mint akko r hajdanában, amikor először jöttek háztűznézőbe, s bámulat- rarnéltő kecses testtartással I ■■ . nőm a »tudlak most nélkülözni« szendéskedtek, pirongtak, udvaiUjÍ am sürgött-forgod felhívásra, s kissé sértődötten, de riaskodtak, hogy bebizonyítsák: a a konyhában. A dikön kikecmeregtem a konyhából. még egy ilyen férjet, mint ők, heverésző macskát háromszor is Egyedül az a semmibevevés lámpással sem lehet találni leseperte a kövezetre, amit más- fájt nekem, hogy nagymama fi- egész Magyarőrszágon. meg M^t nem "sajnálta a ke- f eltmen kívül ha.f !a a\én mi"' Egyszóval summa-summárum s'rvesfn nyávog jöÄ, mert geTmeTTe^'pülanX^Xn «-nhatan vártuk az aranyiaké. aazdae életének méltó meeün- g ?T’ 3 . pmanatDan oiyaa dalom szíVSzorongato pillanagazaag eieieneK meuo megun esetet, ami csak egyszer fordul *au \ hat i,nr>kn mind fiú Az népiesé villodzott az agyában és eiß a7 ember tovasuhanó életé- ta., "a unoKa’ mtna nV- 2 szerető liliomfehér álmokat dé- u a^.emDei. twasunano elete egyik orv0s, a másik tanar, a szerető, iinomiener aimoKat ae ben megerték azt a szép na- harmadik úisáeírn K a hátralévő delgeto szivében, s ilyenkor nn DOt hoev aranvlakodalmukat is , P1™3 , ulsdBiro, s a natraievo "•?»?•***»>.mi« SÄÄäEÄÄ £ ti 5ÄSSÄ sekbol fogom ismerni. Így van életükbeh először, hogy a -tiszti- Én a húslevest rotyogtató ez. Ugylátszik ha az ember na- kar«, mármint a felnőtt unokák, konyhában üldögéltem és olvas- gyón boldog, akkor a legkegyet- megengedik-e, hogy továbbra is tam a kalendáriumot. Nagyma- lenebb. Ezt meg kell szoknia tegezzenek minket. Milyen érdemét még a művelődést szolgáló minden földi halandónak. kés, legalábbis egy családi ün« kényelem is zavarta munkájá- jp i___„ . ^ ^ nép szükséges ahhoz, hogy a tisz* ban. F elém-felém pillogott, ész- reveszém-e vajon, hogy puszta jelenlétem is idegesíti nagy ün- nagyszobába. lJFz?el a me®a33cuv° Spndo- teletadés fogalma egyáltalában lattal toppantam be a ,, felmerülhessék. — Tegezzetek —„ — — . Vallamra temet- csak nyugodtan — válaszolta a népi igyekezetében. Sejtettem, tem a kabátot, s kibandukoltam basszus_ — inert holnapra már hogy ilyesvalami gondolatok mo- az utcára. Delet kongatott a vas- úgyis ’elfelejtitek a bácsizásra corognak benne, de engem is ér- tagszavú kálvinista harang, mire esküdő Ígéreteiteket. így hát dekel az aranylakodalom módos hazaértem. Ekkorára már ősz- megmaradtunk a régi formulák előkészítése. Nagyanyám egyéni- szejött a család apraja, s nagyja, között, sége és szorgoskodása nem min- Tett-vett nagyapám négy szép dennapian érdekes jelenség, lánya s mindegyik azon iparko- A z asszonyok szemre« Megfogadtam hát magamban, d°tL hogy ° lássék a legügyé- valóan megterítettek, s hogy egy tapodtat sem teszek, sebbnek. Hiába! Ezt megköveteli az aranyió húsleves illata egy- amíg ki nem tessékel ebből az a mamák törvényszerű hiúsága. SZerre eszünkbe juttatta: milyen A vejek koszorúja pedig a fel- éhesek vágyónk. A hagy asztalt ízeknek és illatoknak csodás világából. Nem kellett sokáig vár- riőtté érett unokákat vizslatta, körbeültük. Nagyszülőink egyi
