Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-08 / 32. szám
o o O 1 nmagukcst leplezték le Az ellenforradalom napjai Fajszon ') | MOST a tanítás nyugalmának 1 biztosítása a LEGFONTOSABB Vita a kecskeméti pedagógus MSZMP-szervezeiben Fájsz községben még ma is gyakran szóbakerülnek az okió- bervégi, november eleji események. Különösen Szegedi I. Károly községi állatorvos né- hánynapos karrierje, Kiss Lajos nemzetőrködése és Rákosi Gyula szereplése képezi a beszélgetések megismétlődő témáját. Szegedi Károlyról azelőtt nem sokat tudtak a íajsziak. Néhány évvel ezelőtt került a községbe. A jólértesültek azt mondják róla, hogy valamikor Szabadkán volt városi főjegyző, feleségepedig gazdag bácskai család sarja. Állatorvosi munkájával nincsenek megelégedve, többen fel is jelentették, mert a beteg állathoz »nem ért rá« kimenni és az így elhullott. Magábazárkózott, goromba embernek ismerték. Volt, aki félt tőle, sokan haragudtak rá. Kézigránát robban a kocsma előtt Ez a kifejezetten népszerűtlen egyéniség az októbervégi napokban egyszerre felfedezte magában, hogy ő a nép képviseletére van hivatva és az események hátterében vezéralakként működött. A falusi pártszervezet ablakainak beverésénél, a helyiségben található néhány bútordarab megrongálásánál, a padlózat fel- feszegetésénél Szegedi nem volt ott. Ezt olyanféle emberek végezték el, mint Kiss Lajos, a családjától különváltan élő, részeges, züllött kocsmatöltelék, aki belépett a nemzetőrségbe és a kommunisták megfélemlítésére a kocsma előtt kézigránátot is robbantott. Szegedi Károly nyilvános szereplése a községi tanács helyét elfoglaló, úgynevezett munkás- tanács üléssel kezdődött, Ezt a tanácsot október 27-én délután a tanácsháza előtti téren választották az egybegyűltek, ahol a hangadók a kocsmából odavonultak közül kerültek ki. A leghangosabbak először jegyzőt, bírót követeltek, csak amikor látták, hogy ezzel a követeléssel magukra maradtak, hagyták azt abba. Ezen a gyűlésen nagy volt a zűrzavar. Azzal érveltek, hogy a Horthy hadseregben hivatásos főhadnagy volt és a felesége pedig arisztokrata családból származik. A kiabálók szerint ez az ember a legalkalmasabb a hibák kijavítására. A jelenlévő meglepett emberek az elhangzottakon akkor nem sokat gondolkodtak. Elfogadták Rákosi Gyulát tanácselnöknek, de a volt tanácselnököt, Mészáros elvlár- sat, és Rigó János községi párttitkárt is beválasztották a munkástanácsba. Szegedi főnök akar lenni Szegedit sehova nem választották be. Ám ő minden áron irányítani akart, kézbe akarta venni az események láncszemét. Rákosi Gyula társaságában megjelent a munkástanács ülésén és ott főnökhöz méltóan osztogatta tanácsait. Nagyon nyeregben érezhette magát, mert a jelenlévők elmondása szerint ilyen beszédet mondott: »Tisztelt kommunista urak, vegyék tudomásul, hogy a proletárdiktatúra megszűnt. Most már mi fogunk diktálni és olyan rendszert építünk ki, amit mi akarunk«, Felszólította a kommunistákat, hogy váljanak ki a bizottságból. Pesten ebben az időben az el- ienforradalmárok még leplezni igyekeztek valódi céljaikat. Szegedi azonban Fajszon már nyíltan színt vallott. Szavaira a kommunisták akkor meg nem távoztak el, de október 31-én Rákosi Gyula, az újdonsült tanácselnök »tömegnyomásra« hivatkozva felszólította a volt tanácselnököt és a párttitkárt, hogy hagyják el a bizottságot. Helyüket Szegedivel és Tumó Lajos italboltkezelővel töltötte be. Senki iránt nincs bizalmuk Mit csinált Szegedi és Rákosi? Első intézkedésük volt a községben lévő telefonok ösz- szeszedése. kivéve a saját telefonjukat. A nép bizalmáról beszéltek, de ők még a telefont sem bízták tulajdonosukra. A másik intézkedésük: telefonbeszélgetéseik zavartalansága érdekében házi őrizetbe vették özv. Horváth József né postamestert. Megtiltották neki, hogy a lakását elhagyja és az utcán közlekedjen. Ezután a párttitkárral is közölték, hogy engedély nélkül nem hagyhatja el a községet. A nép nevével visszaélve, féktelen terrort kezdtek bevezetni. Elrendelték Gyebnár tanács- titkár letartóztatását és nem rajtuk múlott, hogy ez a tervük meghiúsult. Csupán néhány napig uralkodtak, céljaik azonban hamar lelepleződtek. A íajsziak között ma már nem találunk olyan embert, aki azt állítaná, hogy ezek szocializmust akartak. Az elmúlt hónapok eseményei a fajsziak- kal is sok mindent megérttettek. A hibák kijavítását többé nem az uraktól várják. Most már emelt fővel, bizakodva mennek a tanácsházára, ahol a dolgozó parasztokból és termelőszövetkezeti tagokból áll a tanács végrehajtó bizottsága, saját választottjaik intézik ügyeiket. —IV— ALIG EGY HETE, hogy megalakult Kecskeméten a város pedagógusainak MSZMP-szerve- zete, máris újabb taggyűlésre gyűltek egybe a kommunista nevelők. Ez alkalommal számuk is gyarapodott. Kovács Olga, a Zenei Általános Iskola tanára kérte felvételét a pártba. 1843 óta tagja volt az MDP-nek. Most úgy gondolta, hogy az MSZMP-n belül harcol tovább a szocializmus eszméinek megvalósításáért. A TAGGYŰLÉSEN megjelent Tóth Ferenc elvtárs, a megyei tanács oktatási osztályának vezetője is. Az egybegyűltek felkérték: tájékoztassa őket a budapesti értekezletről, melyet Kónya Albert oktatásügyi kormánybiztos és Jóboru Magda miniszterhelyettes tartott a megyei művelődési osztályok vezetői részére. Ezután vita indult a vallás- és nyelvoktatás körüli zavarok, valamint a diákszervezetek munkája felett. Végül arra az álláspontra jutottak, hogy most mindenekfelett a tanulás nyugalmának és az ifjúság szocialista nevelésének biztosítását kell szem előtt tartani. A PEDAGÓGUSOKRA — hangoztatták a taggyűlés részvevői — nagy felelősség hárul a tanév sikeres befejezésével és az ifjúság nevelésével kapcsolatba:.. Sajnos vannak a pedagógusok között olyanok, akik — bár azelőtt szívesen hangoztatta k marxista—leninista jelszavaira'. — a mostani nehézségek láttán meghátráltak, hátat fordítottak a pártnak. Az októberi események alatt ellentétbe kerültek a szocializmussal és könnyedén köpönyeget fordítottak. Többeknek a marxizmus-leninizmus eszméinek hangoztatása annak idején csak politikai divatot jelentett. Sokan közülük talán nem látták az ellenforradalom osztálytartalmát, nem vették észre, hogy a munkásosztályt és a parasztságot hagyják cserben. Ezért jelenleg arra van szükség, hogy az iskolaigazgatók, akiket a népi demokratikus rendszerünk állított felelős funkcióba, merjenek kiállni a szocializmus eszméi mellett, ne hagyják befolyásolni magukat a tantestületek politikailag zavaros gondolkodású, elmaradottabb tagjaitól. A TAGGYŰLÉS élénk bizonyítéka annak, hogy az iskola' nevelés területén is növekednek azok az erők, melyek hűen a nép ügyéhez egyre inkább biztosítják az ifjúság szocialista nevelésének zavartalanságát. MEGALAKULT a Fogadalmi Ifjúmunkás Szövetség a Kecskeméti Iparitanuló Intéseiben Fontos esemény színhelye volt a minap a Kecskeméti Iparitanuló Intézet. Mintegy 25 lelkes fiatal elhatározta, hogy létrehérés a Bajai Autóközlekedési Vállalathoz A Bajai Ruhaüzem asszonyai, mintegy harmincán, elmondották, hogy az Autóbuszközlekedési Vállalat nem gondol a késő esti órákban a konfekció vállalat dolgozóira, hogy azok gyorsan hazajuthassanak otthonukba. Ezt a következőkkel indokolták: a busz 8.50-kor indul. Előbb Bajaszentistvánra, majd Kiscsávolyra, végül az alvégi részre szállítja el az utasokat. Az asszonyoknak az a kívánságuk, — mivel Baj ászén tistván felé a késő esti órákban kevés az utas, — hogy előbb Alvégre induljon, azután Bajaszentisván- ra és később menjen Kiscsávolyra a busz. A dolgozók a választ várják. hozza az intézet alapszervezetéh Az elhatározást tett is követte s ma már elmondhatjuk, hogy az intézetben él és működik a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetségi A megalakulásról az alábbi nyilatkozatot adták ki: NYILATKOZAT A Kecskeméti Iparitanuio lat fezeiben megalakult a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség és annak intézőbizottsága. Célunk, hogy emeljük az ipari- tanuló-képzés színvonalát, továbbfejlesszük az iparitanulók kulturális munkájának színvonalát. Az iskolai szakkörök és sportkörök munkáját a legmesz- szebbmenően támogatjuk. Üdvözöljük a Kádár kormány minden olyan intézkedését, mely a magyar ifjúság és a magyar nép érdekében történik. A Kecskeméti Iparitanuio Intézet Forradalmi Ifjúmunkás Szövetsége Intézőbizottsága. Ezt a lépé6t csak üdvözölni lehet. Az iskola tanulóinak egy része megértette, hogy az ifjúsági szervezet létrehozása elsősorban saját érdekük. Nem másnak, hanem az intézet tanulóinak érdekvédelmi szerve lesz. A lelkes kis gárda máris mozgalmas szervezeti életet él. Több szakkör megkezdte a munkát, szombat délutánra pedig már egy klubdélután szervezését tűzték ki cél.ul. Kívánunk a szervezet tagjainak ifjúmunkásokhoz méltó jó munkát! MIT LEHETNE TENNI ? (ftyWnekek utcát* [Február 15-ig tehet hejelenteni a borkészletet Először is, úgy tudom, gyereknek nem lehet kiadni jegyet az esti előadásra. De tegyük fel, valami úton-módon hozzájutnak a jegyhez. Azt viszont már nehéz elképzelni, hogy az ajtóban álló jegyszedő ne vegye észre, hogy egy tíz éves gyerek, vagy egy felnőtt igyekszik-e az előadásra. Igenis, az ilyen gyerekeket vissza kell küldeni és a pénztárnál váltsák vissza a jegyüket, akkor is, ha üres marad a helye a nézőtéren, Megfontolandó az is, hogy a Nőszövetség miként tudna segíteni ebben a dologban. Meg lehetne talán oldani, hogy minden este egy-két asszony az esti előadások kezdete előtt szétnézne a mozik környékén és az ott csellengő gyerekeket haza- küldené. Sokan azt mondhatják, hogy ez az egész nem nagy ügy. Véleményem szerint, ha nem is nagy, de igen fontos és komoly ügy. Ahhoz, hogy a nagy ügyeknek elejét vegyük, a felsoroltakon kívül elsősorban társadalmi összefogásra van szükség. Arra, hogy a felnőttek ne egy jót mosolyogjanak a cigarettázó, vagy a késő esti órákban neveletlenül viselkedő gyermekeken, hanem minden esetben figyelmeztessék azokat. Ha a szülői házban nem is sokat törődnek vele, mégis lássa, hogy az utcán sem szabad mindent. Nem keránérett kisöregeket akarunk, de fiatalkorú csavargókat sem. Gyermeket akarunk, vidám, pajkos gyermekeket. Ennek érdekében kell munkálkodni, ezt segítse elő minden felnőtt, Gvárd Lajos lök, akik termésbejelentési kötelezettségüknek ezideig még nem tettek eleget, a pénzügyőri szakaszokon és községi tanácsoknál díjmentesen beszerezhető levelező lapon termésüket a pénzügyőri szakaszoknál legkésőbb 1957. évi február hó 15-ig jelentsék be. ; Azok ellen a bortermelők eliten, akik termésbejelentési kötelezettségüknek február 15-ig Inem tesznek eleget, pénzügyi ■szabálysértés miatt eljárást indítanak. támogatásával nem. De nemcsak ezért felelősek a szülők a gyermekek neveléséért. Olyan tesz társadalmunk jövője, ahogyan a szülők nevelik gyermekeiket. A kiindulástól kissé messze kalandoztam, térjünk hát visz- sza a mozihoz. Nem, egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy a gyerekek ne járjanak moziba. Igenis járjanak, de semmiesetre sem az esti előadásra és ne akármilyen filmre. (Véleményem szerint ez a film sem ilyen gyerekek számára való.) Sokkal többet kell tehát foglalkozni a szülőknek a gyermekek nevelésével, többet kell törődni azzal, hogy hol és meddig vannak a gyerekek távol a szülői háztól. Felelősség terheli azonban a mozi dolgozóit is, akik szintén többet tehetnek az ilyen és ehhez hasonló esetek megelőzésé-. ben. Nem hiszem, hogy van Magyarországon egyetlen olyan pedagógus is, aki arra hívná fel a tíz-tizenkét éves gyermekek figyelmét, hogy az esti mozielőadásra járjanak, vagy a cigaret- tázást propagálná tanítványai között. Minden becsületes pedagógus igyekszik a tőle telhetőt megtenni, hogy a tanulókat a legjobbra, legszebbre nevelje. De a gyermek nevelése nemcsak a pedagógustól, sőt elsősorban nem tőle függ. A szülők, a család az, ahol a gyermek nevelése, vagy neveletlenné válása végbemegy. Elsősorban a családban kapott nevelés formálja, alakítja a gyermek jellemét. Magatartása, viselkedése döntően olyan lesz, ahogyan azt a családi nevelés kialakítja. Elsősorban tehát a szülők felelősségéről kell beszélnünk. Igen lelkiismeretlen az a szülő, aki késő este utcára engedi gyermeA napokban az esti mozielőadás után hazafelé igyekeztem. A nagytemplom órája már rég elütötte a negyedtizet. Mindenki siet, hiszen holnap is nap tesz, dolgozni kell mindenkinek a maga posztján. Egyszercsak gyermekhangok ütik meg a fülemet: »Hogy ösz- szekötözték azt a kövér ipsét«, »Figyeltétek, milyen bolond volt az a hisztis nő?« Szokatlan hangok ezekben a késő esti órákban. Számszerűit öt gyerek, hazafelé tartott nem is nagyon igyekezve a Városi Mozi esti előadása után, s útközben a maguk módján »kiértékelték« a »Tánc és szerelem« című argentin filmet. Tíz évesek tehettek, de volt köztük egy tizenkét éves is, aki a szót vitte és cigarettájából öreg dohányosokat megszégyenítő módon eregette a füstöt, Valószínűleg ő volt a kis csapat vezetője, az a közvetlen példakép, kinek utánzására törekszenek a kisebbek is. Mikor szóbaelegyedtem velük, akkor is ő felelgetett félvállról és igen magabiztosan kérdéseimre, míg a többiek hangos kuncogás közepette többször is kifejezték iránta való elismerésüket — »klassz srác vagy, Jani —mondván. Mondtak még mást is, olyat is, amit nem tűr a nyomdafesték. Majd viháncolva, kacarász- va tovatűntek hazafelé. Ez hát a történet röviden. Nem valami érdekes, mondhatnák sokan. Valóban, egyáltalán nem érdekes ez az eset, inkább nagyon is elszomorító, ami fölött nem árt talán egy kicsit elgondolkodni. Ki a felelős azért, hogy egészen fiatal gyermekek késő estig az utcán csatangolnak. sőt még a moziba is mennek és mit lehetne tenni ennek megakadályozása érdekében? Amikor a gyerekek rossz magatartásáról, neveletlen viselkedéséről van szó, nagyon sokan könnyedén rávágják, hogy hát igen, a pedagógusok, azok a hibások, mert nem fogják kemény kézzel a gyereket, nem úgy nevelik őket, ahogy keltene. Nos, hát ez esetben nem igaz, általában nem így van. Azért, hogy a gyerek az utcán neveletlenül viselkedik, a pedagógusokat nem tehet felelőssé tenni, két. Nem gondol arra, hogy az utca nem a legjobb nevelőeszköz, nem gondol arra, hogy a most még apró gyermekből később, — ha ilyen »nevelésben« részesül, — esetleg csavargó, munkakerülő felnőtt is tehet. Úgy vélem, minden szülő gondol arra, hogy aggkorára majd a gyermekei segíteni, támogatni fogják. Az a szülő azonban, aki hanyagul neveli gyermekét, elfelejti, hogy az ilyen gyermek mindennel fog törődni, csak éppen a szüleinek
