Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-06 / 30. szám

ZAVAROS IDŐK KÖHJUKTI)RA-L0VA6JAI Adalékok a Téglagyári Egyesülés „forradalmi“ múltjából \ /jntklö törpék £j birodalmában Látogatás a Petőfi utcai Zeneóvodában Ezek a lovagok csak alkalom­ra várnak, hogy megkezdhessék kisded játékaikat. Ha a helyzet úgy kívánja, féltéglával verik a mellüket, miközben igaz hazafi­ja nrfangos előkészítés „nagy emberek“ segédletével ságukat bizonygatják. Akárhogy leplezik agyafúrt céljaikat, egy idő után úgyis napfényre kerül az igazság. i iAií* Talán nincs olyan ember Kecs­keméten, aki még álmában is azt merte volna állítani: a Téglagyári Egyesülés a »szocia­lizmus biztos fellegvára«. Ezt a tényt az októberi események nyugtázzák, — méghozzá alapo­san. A divat akkortájt az volt, hogy el kell távolítani a kom« munista vezetőket. De ki távolít­sa el? A munkástanács! Ű bírja a dolgozók bizalmát. Meg is ala­kult a végleges munkástanács, amely mindent megoldott. Csu­pán egy hiba csúszott be a dologba. Ezidőtájt Jurászik György és Ujhidi Géza, a me­gyei tanács ipari osztályának dolgozói véletlenül igen sok se­gítséget adlak. Ez még az egy­szerű embereknek is feltűnt. Nem csoda! Súgtak-búgtak, s mindent megtettek, ami tőlük tellett. Miért? A vizsgálati jegy­zőkönyv így rögzíti: »Megállapí­tásunk szerint Kemény Endre főkönyvelő leváltására a mun­kástanács csak azért tett javas­latot, mert Jurászik György, az ipari osztály volt revizora jóeló- re elkészítette saját részére a főkönyvelői állás megszerzését. Véleményünk szerint Jurászik György azért vett részt a végle­ges munkástanács választásá­nál, hogy hozzászólásával is elő­segítse Kemény Endre leváltá­sát és előkészítse a talajt saját számára.« A furcsább dolgok ezután következtek. JNeui az egész muokássúg, hanem csak egy része Ma már világos: Kiss Lajos igazgató, Kemény Endre fő­könyvelő és Nagy László mű­szaki vezető leváltását egy szűk réteg — nem a vidéki telepek képviselői, akik a munkásgárda zömét alkotják, — csak a kecs­keméti központ, a kecskeméti ll-es és a lakiteleki telep kül­döttei szorgalmazták. Az egész­nek az az érdekessége, hogy az utóbbi három munkahely 11 sza­vazattal, míg a vidéki telepek csak öt szavazattal bírtak. Ilyen kiváló »előkészítés« után a vá­lasztás kifogástalanul sikerült. A mozgatók elérték a célt. Kiss', Keményt, Nagyot menesztették a vállalattól. Ehhez adta szente­sítő szavát az ipari osztály is. De figyeljük csak a további fejleményeket. A Signum Laudistól a munkástanács elnökségig elbocsátását, mert annakidején velem szemben is ugyanígy jár­lak el — mondotta Fehérnének, a »munkástanács elnöke«; Nem maradt el tőle az újdon­sült műszaki vezető, Németh Fe­renc sem. Ű igazán megmutatta »hazafiságát«. A zavaros idők­ben, a kiváló dolgozó kitünteté­sére szolgáló ötágú vörös csilla­gokat Lajkó elvtárs elé dobta, s egyet Lajkó elvtárs mellére tű­zött e szavak kíséretével: »ez volt a maga rendszerének a színe és jelvénye, viselje.« Simigla Is ttján. a Kecskeméti Téglagyár II. vezetője csak ad­dig haragudott az igazgatóra, míg kezébe nem nyomták azt a papírt, amely arról szólt, hogy ö lett az egyesülés igazgatója. Régi magyar közmondás, de örökké idézhető: »A hazug em­bert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.« Ez történt most is. A Kecskemét I., 11., a bács­almási, csávolvi, hajósi, herceg- szántói, katymóri és keceli te­lepek vezetői, munkástanács el­nökei és a dolgozók többsége úgy vélekedik: a volt vezetők általában megfelelőek a vállalat irányítására. Ugyanakkor rámu­tatlak magatartásbeli hibájukra is. Az igazságot a munkások nagy többsége mondta ki. Ennek pe­dig egyenes következménye Csak az lehet, hogy a volt vezetők foglalják el újból megérdemelt helyüket. B. G. Nem lehet ezekután csodál­kozni, ha a munkástanácsba olyanok is kerültek, akik any- n.yira távolállnak a munkásosz­tály problémáitól, mint Makó Jeruzsálemtől. Na, de ez nem zavarta a megyei tanács ipari osz­tályát sem. A végleges munkás- tanács elnöknek választotta dr. Iványosi Szabó László horthysta tisztet, a Signum Lgudis büsz­ke tulajdonosát, aki a vállalat * terv- és statisztikusa. Ekkor tét-| te, — de talán már meg is bánta | — az alábbi kijelentést: —Azért | nem vállalom az igazgatói állási betöltését, mert Signum Laudis-| szál kitüntetett horthysta tiszt | vagyok. | »Emberségére« mutat az alábbi | is: — Nem sajnálom Kemény f Endre, kélcsaládos kommunistái Részlet az új fehérkönyvből Szob ácsi József tanú kihallgatása Jegyzőkönyvi kivonat 10 millió forint jövedelmet jelent negyedévenként a szabadon értékesített tojás- és baromfi megyénk termelőinek 1 Januárban 900 ezer darab to­jást, 1760 mázsa baromfit vásá­roltak fel a termelőktől a föld­művesszövetkezetek. Ez a meny- nyiség jóval kevesebb az egy hónap alatt szokásos felvásárlás mennyiségénél. Ennek oka az, hogy téli időszakban mindig gyengébb a tojáshozam, cs ba­romfiból is csökken a felvásár­lás ezekben a hónapokban. A piacokon azonban a tél mú­lásával fokozatosan növekszik a baromfi- és a tojásfelhozatal is. Január vegén lényegesen növe­kedett a felvásárlás. Kiskun­majsán január elejéhez képest az elmúlt napokban tízszeresére növekedett a felvásárolt tojás mennyisége. A megye területén naponta 80 ezer darab tojást vesznek át a földmíívcsszövct­mint a kezetek, kétszer annyit január eleji napokban. A beadási kötelezettség meg­szűnte után a termelők jövedel­me is növckcdetl. A beadás el­törlésével szabad értékesítésre kerülő baromfi cs tojás mennyi­sége az idén negyedévenként mintegy 10 millió forinttal növeli a termelők jövedelmét. Jobb lesz a passtörizált vaj és tej Munkába állították azt a 36 korszerű pasztőrizáló berende­zést, amelyeket nemrégiben a Német Demokratikus Köztársaság* tói és Csehszlovákiától kaptunk. Ezeknek a gépeknek a segítsé- Eével lényegesen jobb tejet és vajat kap majd a lakosság, én szolgálati tevékenységemet » BlM-bcn. Ezek a kínzások, ke­gyetlenkedések este 0 órától 11 óráig tartottak. Ezután engem az épület pincéjébe vezettek és ki­jelentették, hogy engem itt lelő­nek. Engem külön cellába, csuk­tak, hogy hot volt ez alatt az idő alatt Horváth és Valde, azt nem tudom. Éjjel 12 órakor ugyanazok a személyek megint magukhoz hi­vattak és elkezdődött az új val­latás, amely a következő nap reggeli 5.30 percig tartott. A megítélésemmel én tévedhetek néhány percet, de kijelentem, hogy ez a »kihallgatás« kb. 5 óra hosszat tartott. Ez nem kihallga­tás volt, hanem állandó testi sértés. Vertek azért, hogy én ál­lítólag az állami biztonsági szer­veknél rajparancsnok voltam, vertek azért, hogy a hosszú szol­gálati idő alatt, 1945-től nem volt egyetlen egy párt, vagy hivatali fenyítésem, vertek azért, mert én főhadnagy vagyok, vertek azért, mert sok párttagsági díjat fize­tek (én 50 forintot fizettem egy hónapban, ami a fizetésem után járó párttagsági díj meghatáro­zott százaléka). Követelték azt, hogy én elmeséljem annak a kül­deménynek a tartalmát, melyet én mint futár a vidéki szervek­hez vittem, és követelték azt is, hogy elmeséljem azoknak a be­szélgetéseknek tartalmát, ami a BM parancsnokai közölt folyt és amelyet én Is hallottam. Amikor én ennek nem tettem eleget az­zal, hogy azt nem tudom, megint ütöttek. Ütöttek engem azért, mert én szadistáknak neveztem őket. Ezen kínzások közepette engem néhányszor kivezettek az udvarra és megfenyegettek, hogy átadnak a felkelők kezébe, akik a bizottság kapujánál állnak és az akasztásra a kötelet már elő­készítették. Utoljára vertek en­gem azért, mert nem adtam ne­kik olyan vallomást, amit ők tő­lem akartak és azért, mert ők miattam egész éjjel nem alud­tak. (Folytatjuk) lábam az asztalra helyezzem. Ezt is végrehajtottam. Ezek után az a férfi, aki engem a csizma le­vételére kényszerűen, a puska­vesszővel elkezdte ütni a lábuj­jaimat, törekedve arra, Hogy a körmeimre találjon és azt elsza­kítsa a lábujjamtól. A fájdalom rettenetes volt, és cn elkezdtem sírni, ezután pedig a folytatódó kínzások következtében lábaim érzéketlenné Váltak. Borzongás nélkül nem tudok erre emlékez­ni. Én most is sírok, emlékezve ezekre a kegyetlenkedésekre. Ezután engem kéliyszerítettek a csizmák felvételére. Dagadt lá­baim sehogy sem akartak bele­férni a csizmába, de engem kényszerítettek és én elviselve a fájdalmat, végrehajtottam pa­rancsukat és nagynehezen lába­imra álltam. A hátam mögött álló géppisztoiyos utasított en­gem, hogy forduljak arccal a fal felé úgy, hogy orrom a falat érje. EZ a géppisztoiyos hátulról úgy megütött Oilgcm. hogy az orromból és számból folyni kez­dett a vér, amelyet nem töröl­hettem le. Ehelyett a szoba közepén a padlóra egy tányért tettek, azt mondták, hajoljak le, mutatóuj­jammal támaszkodjak a tányér­ra és ilyen helyzetben járjam körül. A vér eközben folyt, csö­pögött a padlóra és a tányérba. Én megpróbáltam a balkezem kabátujjával letörölni a véri, de ezért erős ütést kaptam. Így já­rattak a tányér körül addig, amíg eszméletlenül össze nem estem. Ekkor a kecskeszakállas vizet locsolt az arcomba és ennek eredményeként én magamhoz tértem. Isméi arra kényszeritet- lek, hogy Ujjammal a tányérra támaszkodjam és továbbra is járjak körülötte. Én megint el­vesztettem az eszméletemet. Új­ból vizet öntöztek rám, és kény- szerítettek, hogy járjak a tányér körül. A kecskeszakállas ez idő alatt kétszer telefonált a XXI. kerü­leti rendőrségre, követelve, hogy ellenőrizzék és jelentsek neki az Budapest, 195(1. december 1. Szobácsi József 1908-ban Mindszenten született. Szobácsi József főhadnagyot két társával együtt a felkelők l95fi. október 3(l-án gépkocsiju­kat feltartóztatva elfogták, val­lomásának erre vonatkozó ré­szét közöljük. »A felkelők lefogtak engem, Horváthot és Valdct és megmo­toztak bennünket. Ezután elve­zettek mindhármunkat az új­pesti ún. »Forradalmi Bizott­ság« épületébe. Az úton a fel­kelők elvertek engem. A bizott­ságban minket újból megmotoz­lak. Entölern elvették a párt- könyvemet, személyi igazolvá­nyomat, és a nálam lévő 30 be­osztottam — Belügyminisztérium munkatársainak — névsorát, a Partizánszövetség igazolványát, levették rólam az egyenruhát és egy szakadt polgári ruhába öl­töztettek. Ugyanígy bántak el Valdcval is. Horváthtól Csák a személyi igazolványát vették el. Ezután engem, Horváthot és Valdct a bizottság épületében levő kis szobában helyeztek el, fegyveres őrt állították és meg­tiltották, hogy beszélgessünk egymással. Öt perc múlva kezdődött az ún. nyomozás. A kihallgatásra először engem vezettek be. A szobában, ahová engem felvezet­tek, az asztal mögött ült Kosa, balra tőle egy kb. 30 cv körüli, magas termetű, sovány, hosszú­kás fehér arcú, kis kecskeszakál­las férfi. Engem a székre ültet­lek. Körülöttem 15 géppisztoiyos voll. Nem emlékszem, hogy ki, de úgy tűnik, hogy Kosa kérdé­seket telt fel nekem, hogy hová és miért Utaztunk mi... A val­latok hazugsággal vádoltak en­gem. A jelenlévő néhány gép- pisztolyos néhányszor nyakon- és fejbevágatt engem. Kiabáltak, hogy kiadnak engem az ítélkező tömegnek. Azután valaki a je­lenlevők közül azt parancsolta nekem, hogy vessem le a csizmá­mat. Én végrehajtottam ezt. Le­vetettem a csizmámat. Engem képyszerílettek. hogy meztelen Rövidesen színre kerül az»Lmber tragédiájac Kecskeméten A kecskeméti Katona József Színház ez évi programja igen változatos, gazdag és nagy erőfeszítéseket kíván a társulattól. Molnár Ferencnek jelenleg nagy sikerrel játszott »Doktor úr« című zenés vígjátéka után a »Néma leventé«-t Viszik színre a : művészek. A lengyelországi turné után első bemutatójuk a »Kaméliás : hölgy« lesz, melynek előkészületei már teljes erővel folynak,: majd a »Szabin nők elrablása« című kacagtató, jólsikerült ope- : rettel mulattatják Kecskemét közönségét. Ezután kerül sor az évad legnagyobb és legnehezebb pro- • dukciójára, »Az ember tragédiája« bemutatójára. A színházban • meg vannak a feltételek ahhoz, hogy igényes művészi ízlést ki- j elégítöen hozzák színre a művet. A főszerepeket Fogarassy Mária j és Bicskey Károly alakítják, akik ismét Kecskemétre szerződtek. • A kitűnő müvéezházaspár már dolgozik a nagy szerep megfor- ] múlásán. A bemutatót április első napjaira tervezik. : AZ ABLAKOK RÉSÉIN ki- : szűrődnek a magyar gyermek- : dalok kedves dallamai. Énekszó- ; val tanul, művelődik az iskolába • készülő gyermeksereg. Heten- : ként két alkalommal tágas nagy- : terem, hajukat bontó virágok. : apró asztalkák, s pöttömnyi : székecskék fogadják a kislányo- : kát és kisfiúkat. DR. SZENDRÖY JÓZSEFNÉ, a zenei foglalkozás vezetője oda­adó, meleg szeretettel nyitogatja á hangszálacskák finom zárait. Kodály Zoltán zenepedagógiai elvei alapján arra törekszik, hogy a gyermekek már az óvodá­ban tmegismerkedjenek a ma­gyar zene szépségeivel és a művészet életgazdagitó erejével FARSANGI JÁTÉKOT tanul­nak. A másik szobában három kisfiút kifestettek. Az egyiknek az arcára ezüstfehér szakáll ke­rült, a másiknak bajuszt ragasz­tottak, a harmadiknak szemöldö­két hosszabbították meg. Ami­kor benyitottak a szobába a fészekbe ülő kis fecskeraj csivi- lelö nevetésbe tört ki. Csak meg­szokott ruhájukról és szemükbe hulló hajukról ismerték meg megöregedett társaikat. Ezek a kis jövevények farsangot kö­szöntöttek. Mondókájuk után a makulányi gazdasszony fosziós- bélü kaláccsal és főtt tojással ajándékozta meg a köszöntőket. Ezután a kis társaság gyűrűt al­kotott, parányi kezükben cintd- nyert és triangulumot szorongat­tak, s körbe-körbe meneteiteké Kall néni énekét ritmust érzd igyekezettel kísérték a dobbantó lábacskák és a gyermekhang­szerek kedves muzsikája. EZUTÁN ZENEELMÉLET kö­vetkezett. Kézjelről énekeltek három dallamhangot. Mindegyik hangmagasságot egy-egy kispaj­tás személyesítette meg. így gyakorolták a szolmizácíós hang­közöket, A kézjelről való gya­korlás után szöveggel is meg­tanulták a dalt, majd a legélve­zetesebb dolog következett: el­játszották a dal tartalmát. Az óra befejeztével a gyer­mekek rimánkodva kérték Kati nénit, hogy maradjon még kö­zöttük. A kérésnek nem tudott ellentállni és néhány, már is­mert dallal, játékkal fejezte b* a foglalkozást. A SZÍVBŐL FAKADÓ hiva- tásérzésnek majd később terem meg a gyümölcse, de addig ezek az egyszerűségűkben is örökéle- tii dalocskák számos családi ott­honba visznek derűt és örömet a zenei művészet legapróbb apostolai által. Jó lenne, ha ezt a heti kétórás zenei foglalkozást minden nap­közi otthonos óvoda megvalósí­taná, mert jó szakember van elég. TALÁN, HA MINKET gyer­mekkorunkban ilyesmire tani' tollak volna, ma már más lenne a magyar zenei élet. — Bieliczky —•

Next

/
Thumbnails
Contents