Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-06 / 30. szám

Határozottan éreztem, . hogy a parti sziklákon összeomló hullámtörés hangja rádörgi feltevésemre a hatalmas igent.:: Aztán elcsendesült a tenger, s én is elaludtam,

Amíg egy expedíció megkezdődhet

Igen, odalenn, kezdődött az egész, a Csendes-óceán déli részének egyik kis szigetén, ahol egy öreg bennszülött ült velem szemben a rő- zsetűz mellett, s népének történetéről beszélt. Azóta eltelt jónéhány év. — És most egy másik öregemberrel ültem szemközt, az egyik nagy New York-i múzeum felső emeletének homályos dolgozószobájában.

Körös-körül üveges szekrényekben régi agyagedény-töredélcek — a homályos őskorba vezető leletek — sorakoztak szépen rendberakva a polcokon. Az állványokon tömött sorokban álltak a könyvek. Sokat ugyanaz az ember írta, de aligha akadt tíz másik, aki valamennyit végigolvasta volna. Az az egy öregember, aki valamennyit átböngészte és jónéhányat maga írt, az íióasztaia mellett ült. Űszhajú, jókedvű embernek ismertem meg, de most bizony az elevenére tapinthattam, mer1; megragadta kényelmes széke karfáját és úgy nézett rám, mint akii megzavarnak legkedvesebb szórakozásában.

— Nem! Soha!

Olyan tekintetet vetett rám, mintha ő lenne a Mikulás, én pedig azt állítottam volna, hogy a következő esztendőben augusztusban lesz karácsony ünnepe.

— Ön téved! Sőt teljesen hibás nyomon jár! — mondta és méltatlankodva, hevesen rázta a fejét, hogy elriassza merész föltevésemet,

— Hiszen még nem szíveskedett elolvasni az érveimet — mondtam szelíden és reménykedő pillantást vetettem íróasztalán heverő kéziratomra.

— Érvek! —ismételte. — Néprajzi kérdéseket nem lehet olyan módszerrel megoldani, mint a detektívtörténetek bűneseteit!

— Miért ne? -.Minden következtetésemet saját megfigyeléseim és tudományos tények alapján vontam le.

— A tudomány feladata a komoly, nyugodt búvárkodás. Nem pedig az, hogy ma így, holnap meg úgy kísérletezzék — felelte csöndesen.

Félretolta kéziratomat és közelebb hajolt hozzám.

— Való igaz — folytatta, hogy Dél-Amerika volt a régi idők egyik legérdekesebb műveltségének a hazája. Az is tény, hogy nem tudjuk,

3

HEYERDAHI; r

LÁTOGATÁS

BERKEIBEN: Leleplezték a bajai borhamisítókat

Visszahúzott a szívem Kecskemétre

Ahogy betoppanok az öltözőbe, a spanyolfal vörös szárnya mögött ezüstösen csillog a víz. Dobi írisz művésznő mos.

— Tudom, mi az első kérdése — kezdte meg a beszélgetést — mi húzott vissza Kecskemétre? Elárulhatom, hisz nem titok. Itt kezdtem meg színészi pályámat, s nagyon megszerettem a kecskeméti közönséget, s ezt a szendergő homoki várost. Másfél év alatt játszottam az egri, szolnoki és békéscsabai színházban. Nem éreztem jól magam sehol, mert olyan jó színészkollektíva, mint. itt, Kecskeméten, kevés van az országban.

— Amikor megérkeztem, Hegedűs Erzsi fogadott nagy ovációval. A »Marica grófnőt« játszották, s hallom, hogy a folyosón a kardcsörgető Csorba Pista fulladozva kérdezi: — Hol van írisz, hol van írisz? így fogadtak engem régi kollegáim.

— Legkedvesebb darabom, a »Leányvására Sok tapsot és virágot kaptam, főleg a diáklányoktól. Nehéz feladat e\é állított a színház, a megbetegedett Szendrey Ilona helyett nekem kellett beugranom a »Doktor úr«-ban, Sárkányné szerepében. 24 óra alatt kellett szorgalmasan tanulnom, hogy ne okozzunk keserű csalódást a közönségnek.

—: Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a publikum legmagasabb művészi igényét kielégíthessem.

Hegedűs Erzsi titokban meg- súgja, hogy lelkiismeretessége példamutató, mindennap átolvassa szerepét. A színészeten kívül mániákusan szeret takarítani, vasalni.

Nagy sikere volt a kereskedő bálnak

Még a múlt hét elején hírt adtunk arról, milyen lázasan készülődik a rendező bizottság, hogy mindenki jól érezze magát a bálon. Szombaton délután már a bálozók készülődése' is észlelhető volt. Bár a lányok, fiatal- asszonyok »ruhakölteményei« ekkorra már kész voltak, az utolsó simítások még nagyban folytak.

A bálozók áradata megindult a Piarista Gimnázium felé. Rövidesen kevésnek bizonyult a 32 tagú rendezőgárda. Sokan meghívó nélkül jutottak be, s így a később jövő meghívóval rendelkező vendégek már nem jutottak asztalhoz. A rendezőség úgy segített ezen, hogy a kisebb klubszobákat is megnyitották a vendégek részére,

A bálozók alig várták a pillanatot, hogy a megnyitópárok a terem közepére lejtsenek. Ta- mesi Rózsa—ifj. Lelkes Sándor, B. Horváth Ilona—Szeberényi Gyula, Böröcz Erzsébet—Szabadszállási Ferenc, Lengyel Erzsébet—Pető Lajos, Koch Edit—Somogyi Sándor, Borsodi Éva— Kovács Endre, Nagy Éva—Oláh István, Moravecz Margit—Kovács Sándor, Bodor Júlia—Varga Pál, Szigetvári Éva—Lond:- rlty Gyula, Vende Éva—Bíró János, Böröcz Katalin és Csendes Sándor szemetgyönyörköd- tető keringője és csárdása után átkarolták egymást a többi párok Is és reggel 5-ig vigadtak, ropták a táncot.

Rádióadó a karórában

Az Egyesült Államokban olyan parányi rádióadót szerkesztettek, amely elfér egy karóratokban. A több kilométeres hatósugarú miniatűr adó szinte hihetetlenül apró rádióalkatrészek felhasználásával készült. Az adó alig pár tucat mikrowatt energiát fogyaszt. Antennáját, egy darabka drótot, a kabátujjban helyezik el. — (A »Neues Deutschland«-ból.)

Fegyveres útonálló a rögtönitől© bíróság előtt

A kecskeméti katonai bíróság — mint rogtönítélő bíróság — fegyveres útonálló felett hirdetett a minap szigorú ítéletet Kecskeméten.

Egyed Imre, aki a kiskunhalasi katonai alakulatnál teljesített szolgálatot, december 23-án szolgálati helyéről megszökött és magával vitte lőfegyverét is. Szökése közben az úton feltartóztatta a békésen haladó Mohácsi Károlyt és tőle pénzt követelt. Mohácsi Károlyt lélekjelenléte mentette meg a rablótól: egy közeli házba hívta azzal, hogy ott majd eleget tesz a követelésnek. A ház lakói az útonállót lefogták, miközben az golyószórójával egy sorozat lövést adott le, de véletlen szerencse folytán senkinek sem történt baja.

Egyed Imrét a rögtönítélő bíróság rablás kísérlete miatt 10 évi börtönre ítélte.

A megyei minőségvizsgáló intézet szakemberei ellenőrzéseket tartottak a bajai iltalboltok- ban és éttermekben. Megállapították, hogy a Vendéglátóipari Vállalat büféjében a bort vízzel hamisították meg, a 16.8 százalékos szesztartalmú borban 11 százalék vizet találtak, Viszszaélést leplezték le a 27. számú Italboltban is. Itt a 15.7 százalék szeszjartalmú bort 4.5 szá-i zaléknyi | vízzel hamisították meg. Simon Ferencet, a büfé vezetőiét és Bán Istvánnét, az italbolt filelős vezetőiét borhamisításért) felelősségre vonják.

Argentína—Kína

A Kiskunfélegyházi Gépgyár egyik legszebb gyártmánya közé tartozott a tavaly gyártott levcgöbontó, azaz oxigénelőállító berendezés. Ebből a berendezésből kettőt Kínába, hatot pedig Argentínába szállítottak. Nemrégiben kapott c gyártmányból a Lenin Kohászati Művek is. — Külföldről a minőséget illetően reklamáció még nem érkezett.

.'! IMP.!

i ki volt és hová lett az a nép, amelyet a hatalomra ljutó inkák elűztek onnan. Egy dolgot azonban egészen biztosan tudunk!: azt, hogy a dél- ■ amerikai népek egyike sem vándorolhatott át a Csendes-óceánon,

Fürkésző pillantást vetett rám, majd így beszélt tovább:

— És tudja-e ön, hogy miért nem? A válasz egyszerű. Azért, mert nem mehetett. Ugyanis nem voit hajója.

— De volt tutaja! — dadogtam válaszként. — Balsafából épíietí tutaj!

Az öregúr elnézően mosolygott rám;

— Nos, hát próbálja meg, vajon át tud-e jutni jeniből az óceániai szigetekre egy balsafatutajon?

Erre nem tudtam mit válaszolni. Különben is eljárt már az idő. Felálltunk. Az öreg tudós barátságosan megveregette vállamat, az ajtóig kísért és biztosított, hogy mindenkor rendelkezésemre áll jóakaratú segítségével. De a jövőben specializálódnom kell, vagy Polinézia, vagy Amerika kutatására, mert két egymástól ennyire [független néprajzi terület kérdéseit nem szabad összekeverni!

Majd hátralépett, fölvette az asztalról kéziratomat és a kezembe nyomta: ,

— Itt felejtette ::: — mondta búcsúzóul;

Rápillantottam dolgozatom címére: »Polinézia és Amerika. Tanulmány a két terület őstörténeti kapcsolatairól.« — I Átvettem hosszú munkám semmi érdeklődést sem keltett eredményét hónom alá vágtam és lebotorkáltam a lármás utcai forgatagba.

Ugyanaznap este Greenwich Village eldugott skrkában egy régi ház kapuján kopogtattam be. Szerettem idehozni kérdéseimet, ha a szálak már nagyon kuszák lettek.

Egy nagyorrú, sovány emberke kukkantott ki az I alig ujjnyira nyitott résen. Azután széles mosollyal tárta ki az ajtót. Egyenest a kis konyhába tessékelt és tányért meg villát nyomott a kezembe, hogy segítsek teríteni. Majd megkettőzte lábasában azt a bizonytalan összetételű, de ínycsiklandozó valamit, amit a gáztűzhely lángján kavargatott;

— Jó hogy jön! — mosolygott ram. — No, miként állnak a dolgok?

— Sehogyan! Senki sem akarja elolvasni dolgozatomat.

Megrakta ennivalóval a tányérokat és falatozni kezdtünk;

— Hiába, ez már így van — kezdte. — Mindenki azt hiszi, hogy afféle bolondos, kósza elképzelés van benne, aminő itt Amerikában ezrivel terem minden bokorban.

— Van egyéb kifogásuk is.;:

— Elhiszem! Bizonyára az ön módszere sem tetszik. Mert azok, akikhez fordult, mind-mind részletkutató szakemberek. Hogyan lenne hát bizalmuk az olyan munkamódszerben, amelyik [ mindenféle tudományágat felhasznál, a növénytantól kezdve a régészetig? Ök erősen körülhatárolják kutatásuk területét, hogy mélyebbre hatolhassanak és minél több figyelmet szentelhessenek a részleteknek. A búvárkodás mai módja egyenesen megköveteli a/ ilyen, szakonkénti elmélyedést. — Szokatlan dolog, ha valaki azt is kutatja, hogy a szomszédai mit' ástak ki a saját gödrükből és megpróbálja kapcsolatba hozni jjzzal, mit ő talált.

Felkelt és vastag kéziratcsomót tett elém,

(Folytatjuk)

4

.. in mm i i ii ii ni..................na i ........................ »mim ________________________

v H

tkő CbeÓHeHt