Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-28 / 49. szám
LÁTOGATÁS 4 BERKEIBEN Találgatások helyett itt szeretnék megöregedni Kecskeméten Huszonhét év.;: — töri meg a csendet Janoky Sándor, a kecskeméti Katona József Szín-? ház Jászai Mari-díjas művésze. — Igen. Huszonhét éve vagyok színész. 1929-ben, mint kórista kezdtem meg pályafutásomat. | Dühöngött a munkanélküliség, s | ebben a keserves időben egy öt-, pengős frakkal léptem a világ- i: rengető deszkákra. Deák Ferenc > (nem a »haza bölcse«) társulatánál kezdtem megismerkedni és saját bőrömön tapasztalni az akkori színészmesterség komédiás-nyomorát. 1937-ben Sziklay Jenő volt az igazgató. Tizpengös gázsiemelest kértem tőle, de hallani sem akart róla. Ekkor gondoltam egy merészet, leszerződtem Békéscsabára. Vértes társulatához. S itt szeretném megjegyezni, ha akkor Sziklay megadja a kért 10 pengőt, talán sohasem lettem volna vezetőszínész. Erre szoktam azt mondani, hogy: minden rosszban van valami jó. Voltam én bonviván, prózai színész, táncoskornikus, csak még egy nem: színházigazgató (nem is akarok!). A felszabadulás után Kecskeméten telepedtem meg. Itt játszottam a Mélyszántás Bak Jóskáját. Komoly, elismerő kritikát írtak erről az alakításomról. Egyik kollegámtól megkérdezte háziasszonya: mondja már lelkem, honnan vették ezt a tősgyökeres parasztgyei'eket? Ennél jobb és elismerőbb bírálatot nem Is kaphat színész: 1953-ban Berszenyev alakításomért kaptam meg a Jászai Mari-díjat. Terveim? Még egyszer szeretnék operettben táncoskomikus szerepet alakítani. Kecskeméten akarok megöregedni. Addig szeretnék élni, amíg a vidéki színészek életszínvonala megközelíti a pesti színészekét; A VALÓ TÉNYEK Különböző találgatások terjedtek el az október—novemberi események következtében meghaltak számáról. Egyesek mesterségesen megnagyítják az adatokat. A Megyei Statisztikai Igazgatóság’által nyilvántartott adatok szerint a megyében az október, november, december hónapokban az események következtében 53 fő vesztette életét, ebből Kecskeméten 20 és Tiszakécskén 16 fő. A meghalták 81,1 százaléka férfi és 18,9 százaléka nő. Az események következtébe;! életüket vesztettek 90.6 százaléka polgári személy, 26,4 százaléka alkalmazott, 24,5 százaléka mezőgazdaságban dolgozó és 20.3 százaléka ipari munkás volt. A meghaltak túlnyomórészt középkorúak voltak, a fiatalkorúak közül 5 fő vesztette életét. Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatósága ( A szakember levelesládájából) A kaliforniai pajzstetű TERVEK A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN A kiskunhalasi járás EPQSZ- szervezeteinek vezetői megbeszélésre jöttek össze a járási EPOSZ-székházban. Gál József járási EPOSZ-elnök ismertette az intéző bizottság eddigi munkáját. Bejelentette, hogy a járás területén eddig kilenc községeién alakult meg a szervezet és további tíz helyen működik szervezőbizottság. Beszédében ismertette a járási EPOSZ programtervezetét, majd hozzászólásra került a sor. Kecskés elvtárs, a jánoshalmi EPOSZ-szervezet elnöke az ifjúság terveit ismertette. Tervbe vették többek között egy ifjúsági strandfürdő léonn színházbérlet XiskSrikSjr vJ V*/ 1*9*1 12981 | IV | | 296 l |ZVS[ | 294 | | 293 | | 292 | | 291 | Kiskőrösön az év eleje óta rendszeresen van színházi előadás. Kéthetenként más-más társulat szórakoztatja a közönséget: a kecskeméti és a szegedi színházak művészei mellett már a Budapesti Játékszín is tartott előadást. A kiskőrösiek nagyon hálás közönségnek bizonyultak: eddig még valamennyi előadást zsúfolt nézőtér előtt tartották és a jegyek már hetekkel előbb elkelnek. Hogy valaki, jegy hiányában, nehogy lemaradjon a látnivalóról, elkapkodják a nemrég meghirdetett bérleteket is. Ezidáig már .100 kiskőrösi dolgozó — főként paraszt — vásárolt színházi bérletet, hogy az évad végéig valamennyi színházi előadást biztosan végignézhesse. Két szempontból jelentős kártevő ez a rovar. Ez a kártevő az egész telet a fa kérgén tölti. A téli fagy nem tesz benne sók , kárt. A pajzstetvek kártétele Reméljük, hogy ezek az álmok * koratavasszal indul meg. Eleinte valóra válnak, fcsak az áttelelt tetvek szívják a ‘ fát, májustól kezdve azonban a fiatal és öreg tetvek már egyesült erővel gyötrik a fát. A hajtások nem nőnek megfelelő hosszúra, a levelek nedvellátása is akadozik, a pajzstetvektől ellepett kéreg pedig őszig nem képes beérni, azaz a hideg ellen felkészülni. Az ilyen fa könnyen áldozatul esik a téli fagyoknak. A pajzstetű elleni védekezés alapja a gondos téli fatisztogatást követő jrügyfakadás előtti permetezés. A leghatásosabb permetezőszer a gyümölcsfa-kar- bolineum és a gyümölcsfaolaj; E két szerrel csak alma-, körte-, szilva-, ringló-, birsfák, valamint ribizkebokrok rügyfa« kadósa előtt; permetezhetünk; Erős fertőzés esetén rügyfaka- dás előtt 4—5 százalékos gyű« mölcsíaolajat, gyengébb fertőzés esetén és csonthéjasoknál téli higítású itnészkénlevet használhatunk. Gyümölcsfaolajat csak három évenként használjunk, a közbeeső időben téli higítású mészkjénlével permetezzünk. Nyári védekezésre a nyári higítású mcszkénlé, a szappanos nikotinoldat (a nikotinhoz hektóliterenként 1 kg káliszappant kell használni) és valamilyen parathion (wofatox) használható. Ez utóbbi anyag rendkívül mérgező. A nyári permetezés ideje — a rajzástól függőéi: — június második fele, július és augusztus közepe. Szűcs Józszj Fizesse elő a Petőfi Népét tesítését társadalmi munkával. A közeli jövőben 90 tagú kul- túrcsoport jugoszláviai és csehszlovákiai vendégszereplését tervezik, a meghívásokat a baráti oi’szágokból már meg is kapták. Olyan műsort terveznek, amely Jánoshalma népi hagyományait, népszokásait mutatja be. Továbbműködtetik bábcsoportjukat, amelyet a megye a múltban beszüntetett; A tompái, a kisszállás! és a többi EPOSZ-szervezetek mind sürgetve kérik a kultúrottho- noknak az ifjúság kezelésébe való átadását. A harkakötönyi EPOSZ-szervezet azzal a kéréssel fordul a megyei és a járási tanácshoz, hogy a már tető alatt lévő művelődési otthon építésének befejezéséhez több segítséget adjanak, Bogyó Elemér, EPOSZ intéző bizottsági tag, Harkakötöny Mi a védekezés média? A pajzstetű elleni védekezést már a gyümölcsös telepítésével kezdjük meg. Telepítéshez csali fertőzéstől mentes csemetéket használjunk. Egyébként kéreg- tisztogatással és permetezéssel védekezünk. A kéregtisztogatást erős gyökérkefével, öregebb, már redves- kérgű fákon drótkefével végezzük. A fa koronáját szakszerű ritkítással neveljük szellősre, hogy a nap a korona legelrej- tettebb részeibe is besüssön. Ugyanis a nyári forró verőfény a fiatal lárvákat elpusztítja, az anyák életét pedig károsan befolyásolja, m;vi:ui> iin,: CSeweő CbeÓHOH Az emberi táplálkozás szempontjából élvezhetetlen növényi plankton vagy olyan egészen apró szervezetekből állott, hogy a víz kimosta a háló szemein keresztül, vagy olyan nagy volt, hogy kézzel is kiszedhettük. A különös táplálék ».szemetét« kocsonyás testű, üveggömbhöz hasonló tömlősállatkák (Coelenterata) meg apró, alig egy centiméteres meduzafélék adták, {izek olyan keserűek voltak, hogy ki kellett őket dobni a többi közül. Különben az egész planktontömeget meg lehetett enni, akár azonmód nyersen, akár levesnek vagy kásaszerű pépnek megfőzve. Az ízlések azonban különbözők. Expedíciónk két tagja szerint a plankton pompás csemege, ketten úgy vélekedtek, hogy megjárja, ketten pedig látni sem szerették. Annyi bizonyos, hogy tápérték szempontjából felér a rákfélékkel s kellően fűszerezve és helyesen elkészítve bizonyára elsőrendű fogás lehet az olyan ember asztalán, aki szereti az efféle tengeri Ínyencségeket. Hogy ezeknek az apró planktonlényeknek, mint tápanyagnak milyen magas a kalóriaértéke, azt d jelenkor legnagyobb állata, az óriási kékbálna is Igazolja. E cetfaj ugyanis csak planktonból táplálkozik. Sokszor lebecsültük a selyemhálót, kezdetleges kis halászeszközünket, mikor megfigyeltük, hogy a balna milyen kényelmesen szűri ki táplálékát a vízből. Könnyű neki, mert pompás lemezes szűrőkészüléke van — olyan, mintha a szájában szakálla lenne. Sajnos azonban, egyik nap nagy veszteség ért bennünket. Kis hálónk, amelyet már korábban is annyiszor igyekeztek bekapni az éhes halak, keretestül, mindenestül eltűnt a tengerben. — Miért nem követitek ti is a bálna példáját? — ajánlotta pimaszul Torsiéin és -Bengt, a két planktonellenes. — Húzzatok egy jót a planktonból és a bajuszotokon keresztül fújjátok ki a fölösleges vizet!... Magam is láttam már bálnát tisztes, távolságból hajóról, vagy múzeumban kikészítve, de sohasem tudtam a roppant élő szalcnnatömeg iránt úgy érezni, mint ahogy a ló, az elefánt vagy más igazi melegvérű állat iránt érez az ember. Biológiai szempontból természetesen tudomásul vettem, hogy a cet is emlős, de lényegében mégis csak afféle nagytestű halat láttam benne. Lenézésem csak akkor változott meg, mikor az első nagy bálna kezdte kerülgetni tutajunkat. Éppen a szélső gerendán ülve ebédeltünk, olyan közel a vízhez, hogy csak kissé hátra kellett nyúlnunk és csajkánkat könnyen kiöblíthettük a tengerben. Ugyancsak megriadtunk hát, mikor közvetlenül a hálunk mögött egyszerre olyan hangot hallottunk, mint az úszó ló lélegzése. Egy nagy bálna merült fel mellettünk a vízből! Csodálkozva bámult ránk, olyan közeliül, hogy egyenesen beláttunk fejének párát 41 fellövelő nyílásába, mely olyan fényes fekete volt, mirítha csak most kefélte volna ragyogóra valami cipőtisztító. Annyira szokatlannak találtuk, hogy egy tengerlakó állattól ilyen valóságos, hatjigos szárazföldi lélegzetvételt hallunk — mikor a többi óceánba lakótársa csak a kopoltyúsát szokta csöndben emelgetni —, hogy valami gyöngéd együttélés fogott el bennünket az anyaföldről száműzött e távoli rokon iránt. Szívből örültünk, _ hogy nem az ellenszenves, hideg és varangyezáju nagy cetcápa a látogatónk, amelyiknek esze ágában sincs a levegőből szippantani, hanem egy rokonszenves emlősállat bámul az arcunkba. Volt benne valami, ami az állatkert kedélyes, jóltáplált vízilovára emlékeztetett, és már maga az a tény, hogy éppúgy lélegzik, mint mi, valósággal megható volt számunkra. Szeretettel néztük, amíg csak el nem tűnt a mélységben. Sokszor találkoztunk cetfélékke{, legtöbbször delfinekkel és fogas- cetekkel, amelyek nagy csapatokban játszadoztak a tutaj mellett. Olykor azonban nagytestű fizétert és más óriásbálnákat is] láttunk, többnyire magányosan, legfeljebb kis csapátokban. Néha úgy vonultak el szűk látóhatárunk peremén, mint valami hajó, szabályos időközökben páraoszlopot lövetve a levegőbe, máskor azonban egyenesen felénk tartottak. Mikor először fordult elő, hogy egy cet Jattunkra irányt változtatott és céltudatosan felénk igyekezett, ugyancsak megrémültünk. Amint közelebb ért, jól hallottuk hangos fújását, nehéz és hosszú szuszoghat, valahányszor kiemelte fejét a hullámokból. Az a roppant testű, vastagbőrű, esetlen szárazföldi állat, amely nehézkesen jött felénk a vízben, éppoly kevéssé volt hal, mint ahogy a denevér nem madár. Egészen odatolakodott tutajunk kormányfelőli végére. Mi is ott gyűltünk össze, a tutaj szélén, csak Knut ült az árbócpadkán; onnan kiáltott le. hogy még hét-nyolc másik bálnát lát közeledni. Első látogatónk hatalmas fekete homloka alig <]gy méternyire fényiéit tőlünk. Hirtelen ledugta fejét a víz alá és laásu mozdulattal tutajunk alá csúsztatta kékesfékete hátát. így maradt hosszabb ideig, mi meg lélegzetvisszafojtva lestük a szörnyűséges görbej hát legkisebb emelkedését is lábunk alatt, hiszen az állat egész tutajunknál jóval hosszabb és szélesebb volt. Végre lassan süllyedni kezdett és eltűnt a mélyben. Társai szintén egészen a közelünkben haladtak ei. de szerencsére ügyet sem vetettek ránk. Azokat a ceteket, melvek gigantikus erejüket támadásra használták és egyetlen farkcsapással [bárkákat sülv. ijesztettek el, bizonyára az ember támadhatta meg előbb Az. említett cetcsorda egy egész hosszú délelőttön át fújt és szuszogott körülöttünk. Hol lemerültek, hol ismét a felszínre bukkantak, de semmiféle ellenséges szándékot nem árultak el, sőt bármennyire közel jártak hozzánk, még a körmánylapútot sem érintették. Szemmel láthatólag élvezték a meleg napsütést. De amint a nap delelőre hágott, mlnttta adott jelre történt volna, egyszerre mind alásüllyedtek a melybe. A pilótahalakkal más módon ismerkedtünk meg. Cápák kíséreténél! érkeztek hozzánk, éa mikor a gazdájukkal végeztünk, az elhunyt hagyatékaként maradtak ránk. Cápával már az utazásunk elején találkoztunk*. később meg minden nap kerülgette néhány a lutajt. Olykor a cápa éppen csak ellenőrző szemlére látogatott el hozzánk, egy-két kört írt le körülöttünk, ezután tovább úszott, zsákmányt keresve. Rendszerint azonban legalább egy, de néha több is hosszasan kémkedett a kormány mögött. 42 (Folytatjuk) *
