Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-24 / 46. szám
IRODALMI OLDAL 13. S Z A M Doró Ernő: Tfltegbolonclulf Mese felnőttek részére tele. Ä nagyúr könnyedén berúgta ajtaját és megparancsolta: -mindent el kell fogyasztani«. De oly sok volt az élelem, hogy nem bírták elfogyasztani. Hogy ne maradjon a kifordítatlan ruhásoknak — mert ilyenek még nagyobb számmal voltak, mint a fordított köpenyesek a birodalomban — a. maradékot elpusztították. Miután jóllaktak, innivaló után néztek. A hegyi pincéket, amelyekben a józamatú borokat tárolták, csak úgy tudták elérni, ha a nagyfolyón keresztül mentek. El is jutottak oda. A folyó be volt fagyva és azon éppen léket vágott egy halász. A köpenye ennek sem volt kifordítva. fc- Nem tudod, te halász, hogy dolgozni nem szabad? — kérdezte a nagyút — Enni kell a családnak — válaszolt a halász. — Lék alá — dörmögte a nagyúr. S a háta inogott özönlők lenyomták. Ezután a nagyúr egyet füttyentett és a nyugati szél újra jégpáncélt teremtett a lék helyén. Fázni kezdett a 1 %ü'A nyörködött. itéz Kázmér elégedetten nézte magát a tükörben. Rövid, csak épp az orra alatt meghúzódó bajuszkájában gyö- Dolga felől elnézhette naphosszat. Ű volt néhány évvel ezelőtt a birodalom leggazdagabb embere. Százak mozdultak szinte egyszerre az ő parancsszavára. Külön 99 szobás kastélyában lakott. Volt egy tucat inasa, szobalánya, volt külön lova, istállója, vadásza, fegyver- mestere és megszámlálhatatlan szolgája. Keveset járt az emberek között, de azért mindenki ismerte. Nyáron is zöld kalapot viselt és a monokli sohasem maradt le a íélszeroéről. A vidék csendjét gyakran verte fel a vadászkürtök hangja, mindenkinek tudtul adva, hogy a nagyúr vadászatra indul. Ilyenkor Kázmér nem válogatta céljait, csak lőtt, amíg utolsó tölténye is elfogyott. Ahogy múltak az évek, úgy vált egyre gyűlöletesebbé a gőgös, kapzsiságáról és fukarságáról híres Kázmér. Homloka már rég ráncossá vált, nagy kék szemei kidülledtek. Agyában egyre bolondabb gondolatok kóvályogtak. — Egy napon megparancsolta, hogy hegyet építsenek kastélya elé. Hordta is a sok ember a földet halomra, de egyre nehezebben ment a földet a magasba hordani. Ezért Kázmér egyre elégedetlenebb lett, s mikor látta, hogy naponként már alig emelkedik a domb, megparancsolta, hogy folyót kell építeni, széleset és mélyet. El is készült a meder, de hiába merték bele a vizet éjjel és nappal, azt mindig csak elnyelte a föld. Hanem a sok bolond gondolat között volt egy, amiről évről évre nem feledkezett meg. Minden télen hatalmas hóembert csináltatott kastélya elé. Méghozzá éjjel verték fel az embereket, hogy a nagyúr reggelre hóembert akar látni. Halála előtti évben egy reggel, mikor meglátta a hóembert, elébe ment és így szólt: "Hatalmas hóember, míg te így állassz itt és ily hatalmas leszel, én sem vesztem el hatalmamat.« . A bolond Kázmér körültáncolta és visszavonult kastélyába, .ahol tovább gondolkozott azon, hogy mit nem talált még ki. Ez év tavaszán is kisütött a nap, talán forróbban sütött, mint bármikor és elolvasztotta a hóembert, elolvasztotta Kázmér hatalmát is! Rettenetes mérges lett a napra, még annak színére is. Utolsó perecben megcskü- dtitt, hogy a másvilágon is üldözni fogja a napot. Ezután megütötte a guta. Senki sem sajnálta, s mert annyira gyűlölték emberei, — el sem temették, hanem saját pincéjébe zárták be tetemét. 7 ár mindenki rég elfelejtette a bo- bolondos Káz- mért. Nem kívánta vissza senki sem a ICázmérok hatalmát. Az élet teljesen megváltozott. A volt nagyúr kasté- lyánas félelmetes csendjét vidam gyermekek zaja verte lei. í Emberei egyre-másra építették maguknak az új családi otthono- : kát. Nem pattogtak Kázmér hatalma, végrehajtóinak parancsszavai, s a birodalom eme részébe is beköltözött a béke és a nagyobb boldogság. Ezzel vége is lenne a történetnek, ha valami nem jött volna közbe.;; S öbb mint egy évtizednyi aléltság után megmozdult a halottnak vélt Kázmér. A kastély pincéjében álmos szemeit dörzsölgetto. »Hol a csodába vagyok« — mondta magában. Szó- lítotla inusát, személyzetét, de' senki sem jelentkezett. Sötét volt és hideg. Felállt. Tett egy pár lépést, egyre jobban, egyre bátrabban kezdett mozogni. Megkereste a lépcsőt és félment. Sűrű sötét felhők gyülekeztek az égen. Körülnézett és felismerte a kastélyát. Az ismerős falak,- kaslélytornyok nagyobb bátorságot ösztönöztek részére. Az emberek, akik ott jártak, szótlanul mentek el mellette. — Már úgy elfelejtették, hogy meg sem ismerték. A bolond Kázmérnak eszébe jutott a hóember — eszébe jutott régi hatalma. A hó éppen esett. Itt a legjobb alkalom gondolta és a bolond hozzáfogott a hó görgetéséhez. Egyedül azonban nem sokáig bírta. Elkezdett kiabálni: — Hé, emberek, segítsenek! — Mit akar maga ott? — kérdezték az arra járók. ' — Nem látják, csak egy békés hóembert akarok csinálni. S mivel egy bolond százat csinál, egyre többen görgették a havat. Kázmér már nem is csinálta, csak egy-egy görgetésnél a nagy »Hó-rukk«-okat kiabálta. Kész lett végre a hatalmas hóember. Már több ezren is formálhatták, amikor egy pirosszínű répával igyekezett a feje félé egy ember. Kázmér dühösen rákiáltott: — Állj, te csibész azzal a napszínű répával! Gyökeret hozzanak az orrának... Ki nem állhatom azt a napszint. Egyre inkább szidta a napot, annak a színét, úgyannyira, hogy az ottlevók is dühbe gurultak és úgy megverték a répavivő embert, hogy az menten oít lehelte ki életét. — A hóemberre közben takaros cilindert tettek és monoklit helyezlek félszemérp. Hogy teljes legyen a kollekció, hatalmas frakkot adtak rá! örömükben bolond táncot jártuk körülötte. A kíváncsiak pedig egyre szaporodtak. Kázmér pedig így sóhajtott fel: — Oh, csak történne csoda — csak változna élővé az általam elkezdett hatalmasság! Alig, hogy kimondta, hatalmas nyugati szél kerekedett, csak úgy vágta a jeget meg a havat az összegyűltek közé. — Csodák csodájára ez. a dermesztő szél életet adott a hatalmas hóembernek. Megmozdult a hatalmas hótömeg, ahogy csattogtatta foga fehérjét — szinte félelmetes ^-volt. A körülállók abbahagytak a táncot és várták, hogy megszólal ion a? élő hatalmasság. — Nem kellett sokáig várni, vad, torz hangján imigyen szólalt meg: — A hatalom az enyém és birodalmamban ezért ismertetem kiáltványomat: 1. pont: A birodalomban örökös telet és jeget követelünk. Ne legyen világosság sem! 2. A napot kiüldözzük a világból és annak, színét, annak említőjét azonnal halállal büntetjük. 3. A földet és annak történelmét a mai naptól visszafelé forgatjuk. 4. Dolgozni nem szabad senkinek, mindenki csak egyen és igyon. 5. Birodalmam hű embereinek jelvénye a mai naptól: a kifordított köpeny. 6. Minden hű emberem ellátom a birodalom fegyverével: a hegyesvégű jégcsappal és a viseléséhez szükséges betétlappal. 7. Birodalmamban, mivel cn vagyok a legnagyobb úr — nagyúrnak nevezzen mindenki. Hatalmas nyugati szél süvített újra végig, amely csak úgy söpörte a birodalom fegyverét, a jcgcsapot az emberek markába. ICi-ki pedig el volt foglalva köpönyegének kifordításával. Vitéz Kázmér elégedetten dörzsölte össze tenyerét.-w-w atalma második nap- .iában birodalomjú- fvIftOíSif?) rásra indult a nagy- V* hr. A sötét hideg időben követte őt a megmámorosodott tömeg. Ütközben találkozott két favágóval. Rájuk ripakodott: — Hát ti mit csináltok itt? — Miért nincs kifordítva a ruhátok? — Fát vágunk, nagyúr, mert nagy a hideg és fázunk! —- Nappártiak vagytok — ordította magából kikelve. — Elintézni őket —• fordult hátra a mögötte nyüzsgőkhöz. Ezzé* nekiestek a kifordított köpönyegesek és kipróbálták éles jégcsap fegyvereiket rajtuk, ifikor már elköltöztek az élők sorából a favágók, tovább indul- landó jeges nyugati szél ezeket tak. Elérkeztek egy nagy rak- az embereket is megdermesz- lárhoz, amely konzervvel volt tették. Most bizakodóan sóhaji nagyúr után jövők egy részé. Ezek közül a józanabbak lemaradtak és melegedő után néztek. Meg féltek is az átkeléstől a nagy folyón. Titokban azt is gondolták, hátha mégis kisüt a nap és akkor hogy fognak visz- szatérni? Javarészük azonban mégis csak átkelt a folyón. A hóember ekkor már végképp megbolondult. Az útjába kerülő fákat tövestül tépdeste ki, akit meglátott kifordítatlan köpenyben, menten »clintcztette«. Mar a hegyek között jártak, mikor megláttak egy borospincét. Nagy volt cs sok bort tároltak benne. A bolond berúgta az. ajtót, ut.úna pedig betódult a tömeg. — Addig senki nem mozdult el, míg az utolsó csepp borból is tart. Alaposan berúglak, maga a nagyúr is részegen botorkált. Ahogy kilépett a pincéből, megpillantotta a hegyek közötti drótkötélpályát. A kis csillék szenet szállítottak. — Hangját többször visszhangzottak a hegyek, amikor clkiáltoUa magát. »K1 mer itt dolgozni?« Egyetlen mozdulattal elkapta az egyik csillét és leszakította a drótpályáról, majd két tartóoszlopot kirúgott, hogy végképp megakadályozza a szállítást. »Nincs szükség szénre — ordította — ez világosságot és meleget ad — az pedig olyan színű, mint a nap,« Bedig akkor már még többen suttogtak az emberei között. Vajon mi lesz, ha mégis kisüt a nap? Hogyan fogjuk idejében visszaforgatni a köpönyeget? — De azért mentek tovább, sodródtak a nagyúr piszkos áradatával. (LLT-- -~gy 'hajnalon kíváncsian nyitotta ki szemét Keletről a felkelő nap. A birodalom becsületes, kifordítatlan ruházatú polgárai — akik aggódva figyelték a hóember gálád garázdálkodásait — bizakodva néztek felé. A pár nap óta tartó hideg, és álA gesztenyé j Őszült hajára nyűtt kendő tapad, a derekában csúz motoz, konok. Rossz sátorán a vad szél átszalad cs lámpa lángja hosszan fcllobog. Dobjában rőten izzik a parázs, felette füst és lomba, pára száll. Öreg néni... Nagy élni akarás... Az estbe néz és új vevőre vár. Egy háromlábú széken üldögél, ha hó esik, ha fűzért fon a dér xz ágak közt és kendője alatt. Fél életén át sátorban lakik cs városunkhoz hozzátartozik, mint szobához az ó bútordarab. Kecskemét, 1957. I. hó. Nagy Istók István íozlak: «=■ Csak sütne hétágra, hogy elolvasztaná ezt a hatalmasságot. ^pguiH^nnál Inkább félt a naPt°‘1 a bolond ........ hóember és emb=re i. Nagyrészük« ^ nek jazon járt az esze, hogy gyorsan meg kellene fordítani a ruhájukat, köpenyüket, míg a nap fényénél a kifordítatlan köpenyűek meg [ nem látják,- A nagyúr, mikor látta, hogy a nap egyre erősebben melegített, fütyülni, majd könyörögni kezdett a nyugati; szélért, de az nem jelentkezett. '— Elolvadok.: ha nem segítesz 4— mondogatta! — és akkor oda a hatalmam. — Szélvész és hideg helyett csak egy pár dicsérő és biztató fuval« latot kapott. Azt üzente a szél,, hogy tartson ki ihég egy kicsikét, ne olvadjon dl, tartsa a hatalmát és aztán fújni, fütyülm fog örökre. A nap közben egyre bizonylat lanabbá tette a nyugati szelet okádok helyzetét. Egész műszak! berendezésüket olvasztani kezdte, és így az csalj. egyre dühöd- tebben pöfékelni [tudott, de ko> moly szelet előálljtani már nem, A hóember izzadni kezdett, Vadul szidta a papot, s mert tudta, hogy a najj a jeget is felolvasztja, igyekezett vissza, hogy még átmehessen ej folyón. Abban bízott, hogy majd Kázmér kastélyának árnyékában meghúzódik, míg a hideg újra megérkezik. Mint egy megvert had, úgy szaladtak vissza. [Elől a nagyúr. utána a többiek. Voltaic olyanok is, akik félve a nap felháborodásától, a nap elől ggyre menekültek, — a napnyugvás irányába. Közben a fulúj had elérte a folyót. A nagyúr gyorsan átszaladt, már a másik parton járt emberei javarészével, — ámde a nagy terheléstől cs a nap melegéiül a jég beszakadt és elsodorta a fordítottl köpenyesekből a hátulmaradott akat. .Szerencsére Kázmér is odamaradt, s jeges ár sodorta dl. Azóta a folyó halai jót lakmárpztak belőle. A sors többé nem j fogja feléleszteni. A hóember ismét a kastélya árnyékában állt. Megdermedten, szót nem szólva] várta sorsát. Már csak egész j kicsi volt. Néhány rajongója fbgja körül, akik meg mindig vakón bíztak halaiméban — főleg a nyugati szélben. Fegyvereik is már rég kiolvadtak kezükből. A tömeg? — Hol volt már akit or, Nagysietve visszafordították köpenyüket és jó erősen megfogódzkodott ki-ki a régi helyén. Nehogy véletlenül a nap melege megérintse őket; hivataluk hűvösebb oldalán álltak és mélységesen hallgattak. Egyik-másik a fordítatlan köpenyesek jelszavait vette át és most azt szajkózza — mintha mi sem történi volna. —binjdalom becsüle- ,ly tes polgárai szépen megköszönték a fjj napnak, hogy a?- életiet visszaadta számukra. Annak fényénél és melegénél bizonyítják az clniakarájsnak, az, életnek a győzelmét. A hatalmát vjesztett hóembei gyorsan elolvadt, de ott maradi posványos leve, melyet nap nem szív fel, de még a föld felszíne sem fogad be. Épben n posványbán bűzlik a cilindere, monoklija és a frakkja. Eleinte nem nyúlt senki Sem ehhez, hogy eltüntesse. Várták a birodalom becsületes új gazdáját, hogy megadja a jelt ennek s szennynek az elföldclésére. A jel megadatott, s most a birodalom dolgozóin a sor; — mennyi idő alatt tüntetik él ezt. Sietős a dolguk, mert a nyár rövidesen beköszönt é§ a mérgező maradványok bűze fertőzi a levegőt. Meggyorsítják-e hát ezt a munkát? — ezt nerp tudni, mert a mesének itt végp szakad. Egy azonban bizonyos, ha alaposan megdöngölik teteme felett a földet, — gonosz élete nem, térhet többé vipsza sohasem birodalom földiére. V
