Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

Ä villcmYitáSézcft bővítése, háshelyos&tás, há szövetkezet és T telep létesítése a hetényegyházi kommunisták ünÁa£ szerepel Naponta 7 va&on áru készül a Kinizsi Konzervgyár üzemeiben Százötven százalékra teljesítették termelési tervüket Hetényegyháza szőlői, gyü­mölcsösei, jólművelt íöldjei, tisz- tántartott, kicsinosított házai — lakói szorgalmát, bizonyítják, rendszereidét A tanács végrehajtó bizottsága végig a helyén maradt Az októbervégi napokban az ellen forradalmárok kísérleteit a lakosság nem támogatta. A nemzetőrségnek régi csendőrök­ből való megszervezése — Bá­nyai Imre volt csendőrtiszthe­lyettes parancsnoksága alatt «~ csak szóbeszéd tárgya maradt. Maguk az érdekelt személyek most azt mondják, erről a jelö­lésről nem is tudtak. Bányai arra is megesküszik, hogy ilyen megbízatást el sem vállalt volna. A községi tanács végrehajtó bizottsága változatlan összeté­telben mindvégig a helyén ma­radt és intézte a lakosság ügyeit. Üléseit azóta is rendszeresen megtartja. Januárban a volt MDP tagok legjobbjai megalakították az MSZMP községi szervezetét es megindították a tömegmozgó­sító, felvilágosító munkát. A pártmunka eddigi módszereivel a vezetőség nem volt megelé­gedve. Újabb lehetőséget keres­tek. Beszélgettek a párttagoK- kal és ennek alapján a lakossá­got foglalkoztató problémák megoldására már eddig is több javaslatot terjesztettek a köz­ségi tanács végrehajtó bizottsá­ga elé. Néhány nappal ezelőtt a párt- szervezet tagjai aktivaülést tar­tottak, amelyen a legközvetle­nebb feladatokat vitatták meg. Ekkor úgy döntöttek, hogy ösz- szeállítják a párt akcióprogram­ját. Ez az akcióprogram mind­össze négy pontból áll. de ezek megoldása a lakosság szempont­jából nagyon lényeges. Röviden felsoroljuk ezeket. | j "j Az első pont azt tűzi ki >.„! célul, hogy a Petőfi ut­cát, a Lenin utcát, a termelő­szövetkezetet, valamint a Bor- Eorgalmi Vállalat átvevő telepét villamosítják. A felmerült költ­ségeket az érdekeltek fizetik. A villanyoszlopok beszerzéséhez szükséges pénzt a községi ta­nács végrehajtó bizottsága a községfejlesztési alapból elő­legezte. Ezeket az oszlopokat már meg is vásárolták és az érdekelt lakosok a helyszínre is szállították. A tanács végrehaj­tó bizottsága tárgyalt a megyei Villamossági Vállalattal és az megkezdte a beszerelési tervek kidolgozását. A program második pont­ja az eddig parlagon he­verő községi közterületekből a rászorulók részére házhelyki­osztások megkezdésével foglal­kozott. A pártszervezet kezde­ményezése alapján a tanács végrehajtó bizottsága a régi köz­ségi erdő helyét 14 igénylőnek juttatta. Ezenkívül megállapod­tak abban, hogy újabb 25 hold- nyi területet is átadnak ház­helyek céljára. Akinek házhely- í te van szüksége, azok már be* is adhatják igénylésüket, a köz­ségi tanácshoz. P” IA következőkben házi- I ** j ipari szövetkezet létreho­zásának elősegítését tervezik. Az egyik párttagnak olyan meg­bízást adtak, hogy utazzon be Kecskemétre és ott a járási ta­nács illetékes osztályán tájé­kozódjon a szövetkezet létreho­zásának feltételeiről. I «Végül a földművesszövet-[ ’* Ikezeti TÜZÉP-telep meg­építésére és a zöldségellátás megjavítására tesz javaslatot a pártszervezet akcióprogramja.: A községben egész adomát me-’ sélnek el a TÜZÉP-telep luca- széknél is lassúbb építkezéséről. Egy évvel ezelőtt történt ugyan­is, hogy az akkori ügyintéző a kijelölt helyre szállíttatta az; epítőnyagot. Ezután új ügyinté-i zőt kapott a szövetkezet, amely | folytatta a megkezdett munkát: és helyére állíttatta az oszlopo-i Kát. Később ezt az ügyintézőt is; leváltották és a helyére lépő új; ember — nem tudni mi célból; — a leállított oszlopok felét ki-j szedette. Rövid idő múlva ezt; az embert is kicserélték, de az építkezés folytatásához nem: kezdtek hozzá. A lakosság most türelmetle-: nül várja, mi lesz az esőben; ázó építőanyagokkal. Kiszámí- j tották, ha a TÜZÉP-telep meg­épülne, akkor a szenet — a fö­lösleges fuvardíj nélkül — má­zsánként 3 forinttal olcsóbban: kapná a lakosság. ; A párt akcióprogramjának: végrehajtása megkezdődött. Biz­tosak .vagyunk abban, hogy a tanács végrehajtó bizottsága se-: gítségével és a lakosság támo-; gatásával minden részletében 'negválósítják. A pártvezetőség; akcióprogramjában | elhatározta, hogy ezeknek a | Teljesen helyreállt a munka megszokott rendje a Kecskeméti célkitűzéseknek ismertetésére ?xcinizasi Konzervgyár üzemeiben. Naponta hét vagon konzervárut egyéni agitáciot folytatnak es * ,, ..... röplapokon is hírül adják. | készítenek, jóllehet a téli hónapokban csökkentett kapacitással Ez az elhatározásuk helyes, jdolgoznak. Ezzel az árumennyiséggel az év első negyedére meg- csak megvalósításával .ne kés- | állapított napi termelési terveiket átlagosan mintegy 150 száza- szervezet tekintélyét, ha a la- jlékra teljesítik. Február hónapban ot es félmillió forint értékű kosság is tudja, hogy ezeket az Járut készítettek, ez két és félmillióval haladja meg az 1956. feb- MSZMP kezdeményezte. * , , ..... pj' j. Jruar hónapban gyártott aruk értékét. Mummmos ^Cselekvő és nem ülésező testület a munkástanács Nem általánosak a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Válla­latnál történtek. Ügy érzem, ha mégis bepillantást engedünk en­nek a munkástanácsnak az életébe, amely születésétől kezdve a [termelés folytatása mellett foglalt állást, azt tapasztaljuk: fecvc- •set ülésezik, de annál többet tesz. • Hát ilyen munkástanács is van? Igen! Sőt ezeknek a száma jegyre több lesz. Ahol „nem tudtak“ időt szakítani a sztrájkra A zűrzavaros íűoiiben sem vesz­tették el fejüket a dolgozók. Az igazságot kerülnénk, ha nem em- ilítenénk meg, hogy itt is volt jegy néhány zavaros gondol- ikodású ember, de a többség ; megértette: a semmiből nincs [mit osztani. Nem sztrájk, hanem [a termelés az, amely jobbá [formálja az életet. [ Egészen december 11-ig nem [is volt komolyabb baj. Elekor [kótyagosodott meg egy néhány [tag, s otthon felejtette magát. Maga látta a kárát. Egyébként humorosan itt az a szóbeszéd jár­ja: nem tudtunk sehogy se időt szakítani, — akárhogy akartuk a sztrájkot, Persze azért nem ment úgy a munka, mintahogy szokott. Még januárban sem. Nem azért, meri; nem akarták, hanem azért, mert energiahiány következtében csak öt órát tudtak naponta dolgozni. Csupán az esztergában, meg a motorszerelőknél zúgott 8 órán át a gép január 15. után. De en­nek ellenére a havi tervet, — mely 50 000 forinttal kevesebb, mint a tavalyi, — 93.4 százalék­ra teljesítették. Ezenkívül is van még egy szépséghibája a januári munkának. Ugyanannyi bér ke­rült kifizetésre, mint tavaly. No, de mi van emögött? Úgy gon­doltuk, ha a bérezés kérdését fe­szegetjük, »kényes« problémát j boncolgatunk. De nem,;: Ä bér háromszorosát kell megtermelni Nehéz helyzetben volt a mun­kástanács a bérezést illetően. Orabérrendszert kívántak a dol­gozók. Jó, legyen. De mi lesz majd azokkal, akik órabérben ásítoznak? Hogyan bíráljuk el munkájukat, mi legyen a mér­ce? E kétségek azért gyötörték a munkástanács elnökségét, mert nem akarták, hogy üzemük el- adósodjon. Addig cserélgették gondolataikat, amíg megálla­podtak; mindenki termelje meg k fizetésének a háromszorosát. Ha ezt nem teszi meg, ‘alacso­nyabb órabért kap. Mint min­den, úgy a bérezés is változik, nem végleges, ősz József óra­bérét és Szarvas Istvánét fel­emelik, mert megérdemli. Ko­rányi József és Nagy C. Zoltán is több bért kap, mert többet ad. A tömegcikk gyártásánál dolgozók — mosdóállvány, hul­ladékgyűjtő készítők — a darab­bérezést kérték. Megkapták. A munkástanács ebben a kérdés­ben úgy vélekedik, hogy min­denkit olyan bérformula alap­ján számol el, amelyik neki a megfelelőbb, legyen az órabér, darabbér, teljesítménybér, — de a pénzért termelni kell. Ha anyag lenne... Sok a nehézség, a gond. Mégis el kell fogadnunk a munkásta­nács elnökének, Mikus Pálnak azt a véleményét: ha anyag van, túl is teljesítik a tervet. — Nem tudnának annyi gép­fonatot, szögvasat küldeni — mondja, — amennyit föl ne tud­nánk dolgozni. Nem tudna meg­rendelőt szerezni nekünk a Po- nomax háti porpermetezőre, meg a hulladékgyűjtőre? — kérdi tő­lem, s kacsint a mellette álló művezetőre, — Nem? Látja ez a baj. A jugoszlávok is csak kétszázat rendeltek tőlünk, de ez nekünk annyi, mint csepp a tengerben» A főnök (a vállalatvezető), meg két dolgozótársunk járja az or­szágot, anyagot és megrendelést keres. Nemrég voltak Salgótar­jánban, Miskolcon, Budapesten, Nem tértek vissza üres kézzel, bár amit hoztak, igen kevés. Nein mindenkinek tetszik min­den úgy, ahogy van. Az egész munkástanácsi elet olyan, mint a forrásban levő must. Majd ké­sőbb válik cl, hogy milyen lesz, de addig sok mindent kell kor­rigálni, így is, úgy is. De egy biz­tos: a munkástanács elnöksége, s maga a munkástanács is cse­lekvő és nem ülésező testület, Venesz Egy ilyen rövid írásban csak gondo­latokat lehet felvázolni arról a témáról, melyről már könyvtárakra valót írtak a különféle nemzetek tollforgató fiai. S mégis, ez a kérdés szüntelenül cl és nemzedékről nemzedékre megválaszo­lásra vár a különféle népek fiai előtt. Enuek az a magyarázata, hogy a hazát sohasem lehet általában szeretni, mert az emberi haladás nagy és közös ügyén belül mindig az adott történelmi pilla­nat szemszögéből lehet csak elbírálni: helyesen, hazafi módjára cselekszik va­laki, vagy sem. Mindenkor a szülőföld, a nép, a nemzet mai érdeke (legyen ez a ma bármely évszázadában) jelenti azt i tíizpróbát, amely a hazafiasnak mon­dott, vagy annak gondolt cselekvésről megállapítja: ez hasznos a hazának, jó a népének, emez meg rút visszaélés a hazaszeretet jelszavával, ez. hazaárulás. Éppen ezért nem elég nagy eleink, Kölcsey. Kossuth, Széchenyi, Petőfi Arany és a többi nagy magyar hazafi örökérvényű szólásait citálni a lionszcrc- tetröl, valamennyiünknek fel kell tenni magunkban azt a kérdést is, hogy ma ki az igazi hazafi. Soha nem volt és ma sem hazafi, aki \ társadalmi haladással szembehelyez­kedik cs nem előre, hanem hátra pró­bálja mozdítani a nemzeti fejlődés sze­kerét. Bármekkora bokrétát tűz is a mellére, ha mégoly pátosszal szónokol is a hazaszeretetről, nem hazafi az, aki a nemzet túlnyomó többségének kárát akarja: aki visszavenné a paraszt tör­ténelmi jussát, a földjét, megfosztaná a munkást hatalmától és újra kizsák­mányoló piócákat ültetne a nyakára. -Aki ellensége a haladásnak, a jobbra FT ft 7 T n a 71 M KL \ uA/il törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli« — vallotta Ady, kinek igazságát a magyar történelem számos nemzeti tragédiája bizonyítja. Nem hazafi az sem, aki veszni hagyja, vagy áruba bocsátja a nemzeti függet- icnséget. Nekünk, magyaroknak a nem­zeti függetlenség különösen drága kin­csünk, hiszen 12 éve csupán, hogy véget ért a török, majd a 40tí éves osztrák­nemet elnyomás elleni harcunk. Amíg a földbirtokosok, gyárosok ve­zették az országot, soha nem volt biztos kezekben nemzetünk függetlensége, mert saját uralmukat, vagyonukat mindig készek voltak megváltani, vagy gyara­pítani a nemzet függetlensége árán. — 1514-ben a hódító török helyett a török ellen készülődő, de a jobbágyfelszabadí­tást is kívánó Dózsa ellen, 1919-ben pe­dig a munkásosztály és minden dolgozó felszabadításáért küzdő Tanács-Magyar- ország ellen fordították fegyvereiket és Mohács, majd Trianon döntötte gyászba a nemzetet. S 1956 októbere egy újabb nemzeti tragédiát hozott volna számunkra, ha távolabb vannak barátaink cs közelebb ellenségeink. Nézzünk szembe a tények­< «*> < H AZ AJFI < * kel: a Korea, Malájföld, Guatemala, Egyiptom, Vietnam függetlenségére törő gyarmatosító nyugati hatalmak vajon miféle nemzeti függetlenséget adhattak volna Magyarországnak? Kis ország vagyunk, két világ ütköző­pontján élünk. Ha itt függetlenek kívá­nunk maradni és lépést akarunk tartani a társadalmi haladással, akkor ezt csak szocialista szomszédainkkal, barátaink­kal együtt, szoros összefogásban tehet­jük. Ezért nem nevezhető hazafinak az, ki nein ismerve, vagy tudatosan félre­dobva a történelmi szükségszerűséget, a baráti országok eilen uszít, gyengíteni, aláásni akarja ezt a szövetséget, nemzeti függetlenségünk legfőbb biztosítékát. Csak néhány gondolat ez, egy kis töredéke annak a választóvíznek, amely ma az igazi hazafiság meghatározásá­hoz elengedhetetlen. Folytatni lehetne és folytatni is kell a kérdéseket, hiszen az elmúlt hónapok során az ellenforradalmi gyilkosoktól kezdve, a polgári demokráciát vissza­kívánó politikusig mindenki a hazafiság szószólójaként lépett fel és a hazafias jelszavak áradatában nem volt könnyű felismerni: ki akar igazán jót a nemzet­nek, ki az igazi hazafi? Az-e, aki az elmúlt évtized hibáira cs bűneire hivat­kozva le akarja rombolni mindazt, amit kemény munkával, nagy erőfeszítések árán elértünk? S vajon, sztrájkkal, sza­botázzsal, rendzavarással a haza, a nép javát szolgáljuk-e? Beszélnünk kell erről is, mert voltak, akik ezt is »hazafias« tettnek próbálták feltüntetni. S éppen azért kell erről be­szélni, mert az igaz hazal'iságot elsősor­ban és mindenekelőtt a tetteken, a haza. nemzet javára végzett alkotó munkán lehet igazán lemérni és nem a politikai nyilatkozatokon, vagy állásfoglaláson. Döngetheti valaki a mellét féltéglával, naphosszat énekelheti a himnuszt, de ha semmit nem tesz a termelés növelése, a nép. a nemzet anyagi és szellemi fej­lődése érdekében, akkor hamisak, hazu­gok a szavai. Igaz, a termelő munka, az alkotás tevékeny légköréhez nem elegendő a jó nyersanyag-, üzcinanyagellátás, a tech­nikai előfeltétel egymagában. Nem ke­vésbé fontos a nyugodt politikai légkör, hogy az emberek saját cs nemzetük sor­sában, jövőjében magabiztosak, nyugod­tak legyenek. Számos ember még kétel­kedik a kormány eltökéltségében, hogy valóban ki akarja cs ki tudja-c javítani a Rákosi—Gerő-félc vezetés súlyos hi­báit. Kétségtelen, hogy a tények, a Ká­dár elvtárs vezette kormány intézkedései már sok ingadozót meggyőztek, érezhe­tően megjavult a közhangulat, s a biza­kodás számos jelét tapasztalhatjuk. A további kibontakozás útját keresni, az eiöhaladást segíteni — ez ma a magyar hazafiak kötelessége. A szocialista Ma­gyarországért végzett odaadó munka, ez dönti cl ma. hogy ki az igazi hazafi?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents