Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-17 / 13. szám

Á Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség l legfontosabb célkitűzései

EMLÉKEZZÜNK.,.

(Folytatás az 1. oldalról)

körülményeinek megjavításáért. Ezért:

Könnyíteni kívánunk a

*-• házasulandó ifjúmunkások lakásgondjain. Azt akarjuk, hogy végre megvalósuljon az ifjúság régi követelése és az új lakások 20 százalékát a fiatal házasok kapják. Ennek elosztását és ennek ellenőrzését hízzák az ifjúsági szervezetekre.

*) A fiatal házasok kapja- nak hosszúlejáratú kölcsönt, amely átsegíti őket a kezdeti nehézségeken.

Javasoljuk a kormány- nak, hogy a fiatal házasok egy gyerek után is kapjanak családi pótlékot,

A A munkástanácsok ves- senek véget annak a helyzetnek, hogy a kezdő szakmunkásokat gyakran a legrosz- n/.abb munkára osztják be. Szükségesnek tartjuk, hogy a fiatal szakmunkások íott is, ahol a normát a munkástanács fenntartja) időbérben dolgozzanak. Az üzemek bérrendszerének meghatározásánál szüntessék meg a fiatalokat sértő rendelkezéseket.

Fenntartjuk azt a régi követelésünket is, hogy szüntessék meg a 18 éven aluliak éjszakai munkáját.

A A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség képviselőit vonják be az ipari tanulóképzés új rendszerének kidolgozásába. Az ipari tanulóképzést a jövő évben adják visz- sza az üzemeknek, ahol a munkástanácsok biztosítják majd a szakmai ismeretek jobb elsajátítását, gondoskodnak a tanuló- évek utáni biztos elhelyezkedésről.

A jelenlegi munkásszállások helyett olyan ifjúmunkásotthonok létrehozásáért széliünk síkra, amelyek rendjükkel, berendezésükkel, baráti közösségükkel pótolják a családi tűzhelyek melegét.

O Az üzemi szervezetek, a szakszervezetek támogatásával állítsák össze és terjesz9.

5.

7.

szék a munkástanács elé az ifjúmunkások élet- és munkakörülményeinek javítására vonatkozó helyi javaslatokat, követeléseket.

Magunkénak valljuk a fiatal értelmiségiek régi követeléseit, hogy a képesítést igénylő állásokat kössék megfelelő iskolai végzettséghez. Lehetőséget kívánunk teremteni az ifjúmunkásoknak és a fiatal műszaki értelmiségieknek egyaránt, hogy külföldi tanulmányútokra mehessenek.

A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetséget minden munkásfiatal kedvelt szervezetévé akarjuk tenni, ahol teret kap az ifjúmunkások kezdeméBács megyei fiatalok!

Kövessétek a budapesti fiatalok példáját, hozzátok létre a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség szervezeteit mindenütt, ahol az ifjúmunkások cs dolgozó fiatalok élnek: üzemekben, intézményekben, hivatalokban, városokban.

A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség soraiba hív minden becsületes, jószándékú munkásfiatalt, fiatal értelmiségit, lányt és fiút, pártállásra való tekintet nélkül, aki egyetért célkitűzéseinkkel és részt kíván venni munkájában.

Várunk minden jószándékú régi ifjúsági vezetőt, a DISZ, SZÍT, cserkészmozgalom, vagy más ifjúsági szövetség volt vezetőit, hogy tapasztalataikkal, javaslataikkal segítsék elő a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség munkáját. Keressék fel a szövetség Báus megyei Ideiglenes Intéző Bizottságát, mely részletes tájékoztatót ad a szövetség munkájáról.

Kedves Barátaink!

Olyan szervezetet akarunk, amely a ti véleményetek, elképzeléseitek szerint épül fel és működik. Ezért kérjük, vitassátok meg a fentieket és küldjétek el hozzánk észrevételeiteket, javaslataitokat. .

A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Bács-Kiskun megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága

Vajda János halálának 60. évfordulóján

Akkor is ilyen fehér hópelyhes nap volt Budapesten, amikor nyezése, ahol kedve és érdeklö-j !S97. január 17-en, hatvan évvel ezelőtt örökre lehunyta szemet dése szerint töltheti el mindenj Vajda János első bölcselő költőnk, aki Schopenhauer filozófiáját dolgozó fiatal a szabad idejét.J emelte tündöklő Urai magasságokba. Költői magatartásával és Olyan szervezetet akarunk,» formaművészetével a modern magyar líra előfutára. amely őszinte, bátor, szókimon-j A XIX. század második felének, egyben az egész magyar íródó ifjúságot nevel. • * dalomnak is egyik legkiválóbb bölcselő és szerelmi lírikusa és

Az ifjúmunkás szövetség szer-J eredeti tehetségű elbeszélő költője.

vezelei vezető helyet kell, hogyt Egyedülálló volt, mint ember. Egyedülálló maradt költőnek is kapjanak az üzemi klubokban,| a városok zajában idegennek érezte magát, vágyott a természet művelődési otthonokban, azj rejtekébe, ahol megtalálta azt, amit embertársai közt hUiba kel üzemi sportéletben; , , J réséit, az őszinteséget, igazságot, nagyságot. Vannak problémái,

A szakszervezetek segitsegével| melynek megoldását senki sem kísérelte meg költöibb módon, biztosítjuk, hogy az ifjúmunkás? vannak eszméi, melyek egyedülállóak költészetünkben, vannak szövetség szervezeteiben létre-* képei és Hasonlatai, melyek szertelenségük és bizarrságuk cFc- jöjjenek az énekkarok, szinjat-J n^re jS drágakövei mélytüzű költészetének. szó- es tanccsoportok, motoros-,! , ... , , ,

rádiós- és egyéb szakkörök. A* ,Iíalá.la hatvanadik évfordulóján megérdemli a róla való meg- nyár folyamán több száz ifjú-! cmíeke™sí e művészi magyar lángelme. munkás táborozását szervezzük

meg.

Igazságot...

Ismét eredeti szereposztásban játssák a Marim grófnőt

Az utóbbi időben a Kecskeméti Katona József Színház műsoron lévő darabját, a Ma- rica grófnőt Sárosi Gábor bonvi- ván betegsége miatt más szerep- osztásban játszották. A színháztól szerzett értesüléseink szerint Sárosi Gábor betegségéből felépült és tegnap estétől kezdve ismét régi szerepét játssza a darabban.

Amint tudjuk, a színház jaJOKAI MÓR: A HAROMSZlNÜ KANDÚR

Aztán meg a latinra került a sor; a Palkó azzal ijesztgette el a verebeket a cseresznyefáról:

Szik drópaksz, ánthráksz, limák&z, kum smilace klimáksz,

nuár 19-én Molnár—Kcllér: Doktor úr című zenés komédiáját mutatja be. A nagysikerű darabot vidéken már több helyen bemutatták és most Kecskeméten folytatja előrelátható sikersorozatát.

A színházban rövidesen megkezdődnek az előkészületek Madách drámai költeményének, az Ember tragédiájának bemutatására. Ádám szerepét Bicskei Károly, Éváét pedig Fogarasy Mária játssza. A két kitűnő színész, akit a kecskeméti közönség az előző évek több nagyszerű alakítása után szivébe zárt, az évad közben szerződött a kecskeméti színházhoz.

Az. ólet által felvetett ezernyi kérdés elintézése a mai nehéz viszonyok között is nemcsak gyorsaságot, hanem mindenekelőtt igazságot követel. Az emberek azt mondják: az igazság relatív fogalom. Ami nekem igazság, az másnak igaztalan lehet. Ez érthető! Az emberek nem egyformák, s így nem lehet, de nem is szabad az igazságról alkotott véleményt uniformisba kényszeríteni. Ennek ellenére találkozunk olyan kirívó esetekkel, amelyek önmaguk is égbekiáitanak: igazságtalan, embertelen!

Egyesek — ha fáj is elmondani — a munkástanácsok mögé bújva, új köntösbe öltözve cselekednek egészségtelen, rosszindulatú dolgokat. Éppen ezekre akarunk utalni,

— okulás céljából.

A Kecskeméti Epülctlaka- losipari Vállalatnál V. Nagy Lajos egyetemet végzett ember, pénzügyi előadóként fejtette ki működését. Munkája során adódott hiba is. No, de melyik ember nem téved, aki dolgozik? Aki ezért másokat elítél, az először saját magát vesse vizsgálat alá. No, de ezt eltévesztették ebben az esetben, V. Nagy Lajost az átszervezésnél egyetemi végzettségével csak segédmunkásnak találták megfelelőnek. Az igazsághoz tartozik még az is:

— V. Nagy Lajos párttag volt. Helyébe állítólag egy, 30 éves, nagy gyakorlattal bíró szak- e,mbcrt, a munkástanács elnöksége egyik tagjának barátját állították.

JNemcsak a Kecskeméti bpü- letlakatosipari Vállalatnál, hajiéin a Kinizsi Konzervgyárban is történt hasonló furcsa átszervezés.

Miért?

Emlékezzünk csak ne Irány hónappá! ezelőttre. Többször szóvátettük lapunkban, hogy félreállítják azokat a dolgozókat, akik meg merik mondani véleményüket az osztályvezetőnek, az igazgatónak, vagy egyéb »nagy embernek".

Es hogy teljes Jegyen a kép, a jutalmazási listáról is azért kerültek le, mert nagy' volt a szájuk, őszintén, kertelés nélkül megmondták véleményüket.

Kik voltak ezek? Kommunisták és a szocializmus ügy ét támogató haladó szellemű demokraták. ÍS az átszervezés most jó ürügy arra, hogy ezeket az embereket a paragrafusok mögé bújva egyes munkástanácsok elnökségei »tévedésből" a műszaki gárdából ét az adminisztrációból mis helyre »átszervezzek".

Mi segítjük a munkásfamv- csokat. Mint eddig, ezután 1« meg fogjuk védeni a rágalmazókkal szemben. De a munkástanácsok egy percre se feledjék: egyetlen ilyen jog»* panasz vádolja az elnökség tagjait, s rossz fényt vet a fiatal, nehézségek között botorkáló, a helyes utat kereső munkástanácsokra. Végezetül még csak annyit: a munkáéi* nácsok jó hírüket eisöaorba* saját maguk szerezhetik é* védhetik meg.

V. Ä.

hisz atacem, panacem, koracem, filacemkve, íacemkve,

(Ezek mind hiábavaló diákezavak, nem érdemesek a magyarázatra.)

De mór erre nem állhatta meg a Katica, hogy át ne kiáltson » palánkon:

— Ugyan, édes Palkó, miért szidja maga olyan nagyon a mi Filáx kutyánkat?

Amire a diák is odament a palánkhoz. Az bizony ócska alkotmány volt már, egy deszke félre volt dűlve a sorból; ezen a résen keresztül át lehetett látni, beszélgetni, sőt kezet is szorítani egyik kertből a másikba.

—- Nem a Filáx kutyával vesződöm én, édes Katica, hanem ezzel a kutya prozodiával. Tudja maga, mi az a próza?

— Hogyne tudnám? Ma is sütöttem egy tepsivel. Adjak belőle? Ebéd előtt vau maga, vagy ebéd után?

— Minálunk mindig ebéd előtt van.

A Katica aztán beszaladt a kamrába, kihozott a markában két darabot abból a négyszögletű izébőt, mit a magyarok prózának neveznek.. Nagyon jó az, csak gyomor kell hozzá. Átnyújtotta a deszkarésen Palkónak.

— Ugyan, az Isten áldja meg, harapjon le belőle egy darabkát, hogy ott folytathassam, ahol maga elkezdte.

Hát azt a szívességet is megtette neki Katica.

Palkó aztán mohón tömte magába a zsíros körömfaladékot.

Azalatt persze hallgatott.

A házikó pitvarából élesen hangzott alá Esten úr orrhangja:

— Paule! Cur non discis? (Palkó, miért nem tanulsz?)

Pál diák aztán tele pofával gajddá: »szik drópaksz, anthraksz, smiláksz...

A Katica a földfe ült le, úgy nevetett;

— Kát aztán mi hasznát veszi maga ennek a sok sálemálénak, amit bemagol?

— Sohasem én, sem a hetedik unokám sem veszi ennek semmi hasznát e világi életben; dehát be kell vágnom, mert éneikül nem tehetem le az érettségi vizsgát, visszavetnek.

— Hát azt az érettségi vizsgát miért kell magának letenni?

— Azért, hogy a jogakadémiába átmehessek.

— Hát ott mit fog csinálni? Meddig tart az?

— Ott bizony az lesz. hogy utamba ál! negyvenezer pari^ra7.

HARANGOK éj HARANGOZÓK

Felhők alatt állunk s úgy nézzük a várost. Olyan a táj, mint egy végtelen nagy tenyér, s a bósipkás szántóföldek az erezetei. A házaié tetőzete belesimul a kalácsmeleg délelőtt téli aranyába. Az utcákat rovó emberek úgy tűnnek innét a toronyban remegő magasságból, mintha egy óriás lesné a törpék birodalmát. S ezek az ujjnyi nagyságú emberek mégis mind nagyok: gondolat termő szívükön és fáradt vállukon nyugszik a világ háborgó sorsa. A lia- rangzúgásos magasságból minden ember egyforma: rangra és jóságra való tekintet nélkül.

Századok történelme viharzik előttem. A nemzeti érzés, a haza- fiság ébrentartói voltak a harangok. Jön a török! — hangzott el a vésztjósló kiáltás — mire meglódult a harangkötél s lélektüze- sítő, jajongó hangjára markokba kívánkoztak a kiélesített kapák és kaszák, s megcsonkított testű hőseink vé- reztek a sebeket gyógyító holnapért. Ez a

magasságba fúródó harangkötél jelentette e varos védekező életét.

Itt élnek köröttein a harangzúgás szerelmesei, akikről még oly keveset írtak és énekeltek: a harangozok. Az ő kezükből csendülnek fel oly diadalmasan ezek a kecskeméti harangok, hogy örökre emlékezetünkbe véssék az elmúlt századok dicséretét.

A nemzet élő lelkiismeretei voltak, a történelem névtelen hősei; ezek a dalos lelkű emberek: a harangozok. Vannak közöttük olyanok, akiknek apjuk és nagyapjuk is évtizedekig kongatta a harangnyelveket. És hányszor potyogtak sirató könnyeik, míg felballagtak a 132 lépcsős toronyba, s lelkűknek aranyló pergését nem látta földi ember fia, csak a huhogó baglyok félénk árnyai. Nemcsak harangozni, de sírni is tudtak a harangozok.

Gazdagokat és szegényeket búcsúztattak az élettől. S messzeségbe rávedő szemekkel kísérték a gyászoló tömeget a kéklő szemhalár hajlatéig. Egy- cgy család csak közvetlen hozzátartozóját siratta, ők a pergamentarcú távozók sokaságát.

A török hódoltság rányomta bélyegét még a harangzúgásra is. — Még azt is megparancsolták. hogy csak halkan lehetett harangozni. Ha valamelyik harangláb elromlott, külön engedélyt kellett kérni a kijavítására. Énekelni is csendesen leheteti,

16Ö2. október 17 én levél érkezett Budáról, hogy »Murtezán aga leikéért a harang erősen megveressék". S Murtezónnak ekkor jól esett volna, ha felme- reugnek a kecskeméti harangok. Csak az a kérdés, hogy meglő- dult-e a harangkötél?

1707, április 3-án rácok pusztították Kecskemét városát. Erről ezt olvashatjuk Székudvari János krónikájában:

»Vasárnapja első hogy Ion György havának Ezerhétszázhétbe mikoron írnának,

Fiák s Atyák betakaródénak,

Hogy az Urnák híven szolgálnának.

Az égig fel ható szörnyű ordítással Hát reggel a Pogány jő nagy kiáltással. Ropogással, sok ón-mag járással,

Fut a népre szablya villámlással.

Reszketett Ég és föld, mit mívelt a Pogány, Nem használ előtte ígéret, adomány;

Szava sárkány, szíve belől márvány, öreg, ifjú, előtte mind zsákmány.

18X9. április 2-án tűzvész pusztított Kecskeméten. Erről is van írásos bizonyíték.

Ezekről a helyi történelmi hagyományokról beszélnek a város oroszává harangjai.

A most élő harangozok ma másokat búcsúztatnak, s egy szép napon, amikor szemüket örökre lezárja a fekete álom, majd az ő emléküket is megsirat- ják a messze távolt is megrázó harangok.

Bieliezky S«