Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

ü&ré, ez nem olcoz nagyobE fejtörést. X jól elSészííett Bilóiakarmány, különösen, ha egyenesen erre e célra termeli zöldtakarmányból készült, már magában is Igen közel áll a nyári zöldtakarmányhoz úgy béltartalom, mint emészthetőség szempontjából. Itt csak az egyenletes adagolást kell szem előtt tartani és arra ügyelni, hogy a silóból kiszedett takarmány túlságos tiosszú ideig ne legyen kitéve a levegő hatásának, mert ez a megromlását idézheti elő;

' Abban a gazdaságban, ahol elegendő takarmány- répa, vagy cukorgyári nyersrépaszelet stb. van, viszonylag ugyancsak könnyebb dolga van az állatgondozónak, mert a takarmányrépás pác már elegendő nedvességet Is tartalmaz és ezenkívül a répa a tejelőállításra igen qó hatással van.

í De ahol ilyen lédús takarmányok nincsenek, a szá- íastakarmányok felszecskázása és pácolás útján való ^előkészítése is elősegítheti a könnyebb emésztést, illetve a takarmányok bizonyos fokú megpuhulását, feltárod ását.

I A szarvasmarhát legfőképpen tejtermelése miatt tenyésztjük, mert ezen az úton hajtja a legközvetlenebb hasznot. Tehát mindent el is kell követni, hogy a tehenektől takarmányozás útján kivegyük azt a tej- mennyiséget, amelynek a megadására a szervezeti felépítésnél fogva képes. Nagy tejelést pedig csak jól tartott marhától lehet várni,

lakai ék ossusgi elvek

De a jóltartás nemcsak a nagyon bőségesen rendelkezésre bocsátott bármily drága takarmány velejárója! Az etetésnél a takarékossági elvek szemmeltar- tása mellett arra kell vigyázni, hogy a szarvasmarhák lehetőleg mennél kevesebb abrak juttatásával mégis 'úgy legyenek lakarmáriyozva, hogy a természetszerűség mellett mind az a tápanyag benne legyen a napi adagban, amely az állat életfenntartása, valamint az általa termelhető tejmennyiség előállításához szükséges, és ezenkívül biztosítani mindazon életkörülményeket, amelyek a jó közérzethez, a takarmányok teljes felhasználásához, a nyugodt termeléshez vezetnek.

Meg kell tehát adni az életfenntartó és termelő takarmányt, biztosítani az állat ásványianyag szükségletét, gondoskodni a kellemes, meleg, de nem túlpárás, tiszta férőhelyről, a rendes itatásról, az állat tisztántartásáról és akkor az eredmény sem maradhat el, amely a 3—4 forintos tejár mellett nem is kevés hasznot jelenthet a jóletetett, jólgondozott tehén gazdá- jának.

Az életfenntartó és termelő takarmányról már sok ismeretterjesztő füzet, komoly tankönyv jelent meg, amely szárazanyag, keményítő és fehérjekuícs szerint kimerítően tárgyalja a szarvasmarhák etetésének módozatait.

Ennek tárgyalásába most nem bocsátkozunk, ez egy’ következő dolgozat tárgya lesz. Most egypár gyakorlati kérdésre szeretnénk itt rámutatni, mert nem elég a keményítőt és fehérjét csak kiszámítani, hanem az is fontos, hogy a meglévő takarmányainkat úgy állítsuk össze, úgy osszuk be és olyan formában adjuk at állatok elé, hegy abból a legnagyobb eredményt legyünk képesek kihozni.

A fentiekből következik, hogy nemcsak a sok ábráit, hanem a szerényebb takarmány is adhat megfelelő eredményt, ha a gondos kezeléssel, okos beosztással, szerető gondoskodással párosul.

A takarmány előkészítése már a raktározásnál kezdődik, de egész télen keresztül szakadatlanul tart. Állandóan vigyázni keil arra, hogy a téli időjárás kárt ne tegyen a kintlévő takarmányokban. A meglévő készletet úgy kell beosztani, hogy február elsején meglegyen a fele takarmány. A nedvdús takarmányokat egyenletesen etessük, lehetőleg az egész téli idényen keresztül. A szarvasmarhák részére mindig készítsünk a rendelkezésre álló takarmányok figyelembevétele mellett pácot.

X pác ne vizes, hanem nyirkos legyen, hogy a száraz takarmány átpuhulhasson benne. A pácolás ideje a körülmények szerint 12—48 óra lehet. Nem szabad megfeledkezni a rendszeres sózásról. Általában naponta 100 kg élősúlyra 1 deka sót adagoljunk. Egy 500 kg-os tehén napi sóadagja tehát kb. 5 dekagramm legyen. Ez iehet nyalósó is, de a pácot is lehet sósvízzel öntözni: Az etetést lehetőleg mindig ugyanazon időben kell végezni, mert így az állat azt megszokja és maga is arra rendezkedik be. Helytelen eljárás, amikor a jászlat egyszerre megtömik nagy mennyiségű etetnivalóval és utána magára hagyják az állatot. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy az állat válogat, sokat kitúr, összenyá- lazza, maga alá tapossa, amivel nagyon sok jobb sorsra érdemes takarmány megy veszendőbe.

' Akár pácot, akár szálastakarmányt etetünk, azt mindig több ízben kell az állatok elé tenni. A keveset jobbizűen eszi, abban nem válogat és így kevesebb megy veszendőbe.

/

Érdem szerint takarmányozzunk

A tehenek nem egyenlően tejelnek, így a termelés után adagolandó takarmány mennyisége sem lehet egyforma. Nagyon célszerű tehát az érdem szerinti adagolás bevezetése. Ez igen egyszerű eszközökkel megvalósítható még a legkisebb gazdaságokban is. Az alappácot minden tehén egyformán fogyaszthatja, de az abrakot, vagy pillangóstakarmányt kell érdem szerint kisebb, vagy nagyobb mennyiségben juttatni.

Éppen ezért a külön juttatott abrakot legcélszerűbb az állattal egyszerűen felnyalatni, vagy moslék alakjában megitatni. (Szarvasmarhával az abrakot mindig daráltan kell etetni!) A szálastakarmánvt pedig porciózva etetni. A porciót legokosabb 10 kg-os nagyságban készíteni. De ezt sem szabad egyszerre az állat elé tenni, hanem többízben adagolva úgy, hogy csak annyit kapjon, amit jóízűen megeszik.

Nagy gondot fordítsunk az itatásra. Szarvasmarhánál az itatást mindig etetés közben kell beiktatni. Jó sorrend az, ha pl. először pácot eszik az állat, utána felnyalja az abrakot, ezután megkapja a széna első adagját, erre iszik, utána a másik széna adag, majd a kukoricaszár követkézül.

Ez persze csak egy példa. Ezt mindenki a maga módján és az állatai természete szerint módosíthatja úgy, amint azt a legjobban célravezetőnek találja az etetett takarmányok sorrendje tekintetében. Csak azí kell betartani, hogy mindig etetés közben igyanak az állatok.

Az itatást, ha nincs túlhideg, vagy nem csúszós a vályúhoz vezető út, helyes a kúton végezni, mert ezalatt is mozog az állat. Nagy hidegben azonban okosabb bent, kissé állott vizet itatni, mert az igen hideg víz káros hatással lehet az állatra, másrészt pedig ebből nem is mindig képes kellő mennyiséget magához venni.

Nemcsak a fejősteheneket kell jól takarmányozm, hanem a növendékeket is. Csak jól takarmányozott, jól kifejlett egvedtől lehet várni magas téteményképes- séget. Ugyanígy gondosan kell takarmányozni a hasas üszőket, valamint az elapasztott, várandós teheneket is az elles előtti 4—6 héttel. Ez az időpont az, amikor a vemhes teheneket ki kell tőgyeltetni, elő kell készíteni a következő tejelési idényre. Az a jó előkészítés, amikor a tehenet a várható legmagasabb tejelés kívánalmai szerinti takarmányozásban részesítjükKedves gazdatársak! Az állattenyésztésnek, a gazdálkodásnak van egy egyszerű titka. Meg kell tanulni számolni. A ceruza, papiros soha se hiányozzon, amikor az eredményes gazdálkodás kiszámításáról van. szó,. Hiszen, hogyha mindazokat, amiket fentebb elmondottunk, be fogják a gazdák tartani, és utána számolnak, vajon érdemes volt-e így cselekedni, a papiros és ceruza a számtan tükrében ki fogja mutatni, hogy érdemes volt hallgatni a szíves tanácsra,

4

A Feléli Népe Mezőgazdasági Szakkönyvtára

TÁJÉKOZTATÓ

a szőlők rendbehozásáról és a hiányok pótlásáról

Megyénk területén rendkívül nagy a szőlőtermelés nemzetgazdasági jelentősége. Éppen ezért nem közömbös. hogy Bács megye 83 000 kát. holdat kitevő termő szőlőterülete mennyiben termőképes és mennyiben járul hozzá a szőlőtermelők életszínvonalának emeléséhez.

Szőlőtermelési szempontból a következő minőségi értékek mutatkoznak öt évi átlagban:

15 hl-en felüli átlagtermés 12 325 kh 14.5%

15—5 hl-ig átlagtermés 33 065 kh 33.9%

5 hl-en aluli átlagtermés 39 610 kh 46.6%

Összesen: 85 000 kh 100.0%

Ha figyelembe vesszük, hogy 1 kh megművelésére minimálisan 107 kézi munkanapot, 8 fogat-munkanapot kell biztosítani és a kézi munkanap értékét á 50 forinttal, fogatmunkanapot á 120 forinttal számoljuk és hozzávesszük a védekezőanyag kát. holdankénti 352 forint összeget, valamint a felszerelések kopását, azok pótlását, épületek karbantartását, a szükséges karópótlást, a szükséges trágyaértéket, 1 kh homoki szőlő évi termelési költsége 7662 forint, kereken 8000 forint összeget képvisel.

Ezzel szemben, ha az utóbbi 5 évi 7,7 hl/kh átlagtermés mellett az 1 kh-ra eső jövedelmet 5000 forintra értékelj ük. 'akkor a ráfordított munka értéke és a termelésből kapott bevétel közötti különbség ráfizetésként mutatkozik; kát. holdanként 3000 forint értékben. A ráfizetés föokául elsősorban is az alacsony kh-kéníi átlag bortermést kell venni. Természetesen a szőlő alacsony jövedelmezőségéhez hozzájárult a helytelen árazás, borbeadási kötelezettség, stb., mely utóbbi alól a forradalmi munkás-paraszt kormány a szőlőtermelőket mentesítette.

A szőlőtermelők a nagyobb jövedelem elérését elsősorban is a kát. holdankénti átlag szőlőtermés felemelésével biztosíthatják.

Rámutattunk arra is, hogy a megye 85 000 kh-at kitevő termőszőlő területének 46.6 százaléka kiöregedett tőkeállományú, ligetesen tőkehiányos, melynek következtében a kát. holdankénti átlagtermés 5 hl, vagy azon alul van, 38.9 százalékán tápanyagszegénység. helytelen metszés, elhanyagoltság következtében az átlagtermés 10 hl körül mozog. A megye szőlőterületének csupán 14.5 százaléka mondható jó szőlőnek, amely jó, vagy közepes íermőerőben van. Ezen a metszés és a harmatgyökerezés nincs nagyon elhanyagolva és legfeljebb 10 százalékig terjedő tőkehiány van.A tájékoztatóban közöljük azokat a különleges munkákat, melyeket az elhanyagolt, legyengült szőlők rendbehozásával é3 a tőkehiányok pótlásával kapcsolatban szükséges elvégezni;

Tápanyagszegéuység

Ha a szőlő nem kiöregedett és a gyökérzet egészséges, csak a hajtásnövekedés vékony és rövid, tápanyagszegénység áll fenn. Ilyen esetben alaptrágyázást kell alkalmazni, hogy a tőkék megerősödjenek és erőteljes hajtásokat növeljenek. Alaptrágyázásra kai; holdanként 300—400 mázsa istállótrágyát kell adni., azonkívül még műtrágyát is, kát; holdanként 150 kg pétisót, 150 kilogramm szuperfoszfátot és 100 kiló kálisót. Istállótrágya hiányában eredményes lesz a tőzeg- komposzttal való trágyázás is.

Tőkefej-reiidbehozás

A szőlő akkor terem rendszeresen és megfelelően, ha a tőke metszését a tőke erejéhez és fajtájához, valamint korához képest végzik. Zsarolómetszéssel a szőlőt tönkretesszük; A szőlő a legfelsőbb szemből fakadó hajtásokat neveli a legjobban. Ha a csapot hosz- szabbra, vagyis több szemre metsszük meg, mint amennyit a töke ki tud nevelni, akkor az alsó szemek nem hajtanak ki, hanem csak a legfelsők. Ha évről- évre így folytatjuk a metszést, a tőkék felugranak, felnyurgulnak. A termővesszők olyan magasra kerülnek, hogy nem lehet télire befedni, a kemény tőlen elfagynak;

Helytelen, ha a vesszőket nem tőben vágjuk le, hanem hosszabb csonkokat hagyunk. A hosszú csonkok nem tudnák beforrni, korhadásnak indulnak és a korhadás behatol a tőkefejbe. Az elhanyagolt, korhadt csonkokkal borított tőkefejen jó búvóhelyet találnak a legyek bábjai és az ilonca hernyói, stb. is;

A zsarolómetszéssel elrontott, felnyurgult tőkefej rendbehozásához a termelőknek már a tavasz folyamán hozzá kell kezdeni, hogy újra rendszeres és nagyobb átlagtermést kaphassanak. Attól függően, hogy mennyire van a tőkefej elrontva, egy év alatt, vagy két évre beosztva végezzük el a szőlő rendbehozását.: Ahol az év nagy részében a tőkefej részben, vágj' egészben a föld alatt van (szélhordás, mélyültetés, stb.) a harmatgyökereken kívül a tőkefej alsó részéből is törnek elő nem kívánatos hajtások. A tőkefej rendbehozásához tartozik, hogy ezeket az alulról előretörő, satnya vesszőket hozó hajtásokat tavasszal, a metszéskor tőben eltávolítsuk.

Ha a rossz metszés következtében erősen felnyurgult és sok ággal bíró tőkék már csali rövid hajtásokat hoznak, akkor helyesebb, ha az egész tőkefeje’, kopaszra metsszük. Ha most a tőkefejen nagyon sok vessző fakadna, akkor májusban megválogatjuk és csak azokat a hajtásokat hagyjuk meg, amelyekre s tőke új kiképzésénél a következő évben szükségünk