Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

GYERMEKEKNEK Kukkantó Karesz jelenti Ugye emlékeztek még arra, hogy Kukkantó Karesz milyen Ígéretet tett nekünk, hogy a Csendes-óceán alatti erdőségben folytatott vadászatról is tudósit. ígéretét beváltva, tegnap ismét jelentkezett telefonon és beszámolt. Az alábbiakban ismertetjük: — Szerdán délután unatkoztam a hajón, amikor odajött hoz­zám a hajóskapitány és közölte, hogy reggel indulunk a már megbeszélt vadászatra. Évhosszúnak tűnt ez az éjszaka, de vala­hogy mégis rámvirradt a reggel. Reggeli után a kapitány és én beöltöztünk a vízhatatlan ruhákba, a matrózok fejünkbe nyom­ták a sisakot, amelyhez a Rouquayrre-Deuayrouze készüléket is alkalmazzák. Ez a készülék egy vastag acélfalú tartályból áll, melyben 50 atmoszféra nyomás alatt levegő van tartalékolva. Ezt a hátunkra erősítették. Különleges légpuskát vettünk a ke­lünkbe és így ereszkedtünk le a tenger fenekére. Mozgásunk a víz alatt olyan természetesnek tűnt, mintha a szárazföldön sétál­nánk, — pedig ólomtalpú bakancsaink a szárazföldön, illetve a hajón lehetetlenné tették a mozgást. — Csak éppen beszélni nem tudtunk egymással. Pillanatok alatt a víz fenekén álltunk. A tenger fenekét a napsugár 30 láb mélységben erősen megvilágította. Bársonyosan síma fövenyen jártunk, miközben a szemem előtt szilárd testek elmosódott körvonalai tűntek fel. Csodálatos sziklák felé köze­ledtünk, amelyeket szőnyeg gyanánt borítottak a gyönyörű virág­állatok. A napsugár erősen ferde szögben esett a tenger tükrére, mintha valami prizmán hatolna át, megtört a vízben és a szivár­vány hét színére bontotta fel a kagylók, polipok, virágok, sziklák körvonalait. Szinte rnegrészegültem a tobzódó színektől. A virág­állatok finom csipkéje mi mindent takar: fésűkagylók, kalapács­állatok, valósággal szökdelő JDonax-kagylók, gyöngycsigák, az óceán mindenféle élőlénye került a lábunk elé. Fejünk felett hullámzó hólyagmedúzák lengették ultramarin csápjaikat, halo- ványrózsaszínű medúzák kékkel szegett ernyői védtek bennünket a napsugaraktól. Azután egy burjánzó moszatmezőn haladtunk ét, de közben a talaj egyre lejtősödön és mire 300 lábnyi mély­ségbe értünk, már csak derengett a napsugár. Egyszer a távolban valami tömör, sötét folt jelentkezett. Ez volt az erdő. Beértünk az erdőbe. Hatalmas nagy, faalakú növények tenyésztek és én az első percekben mindúntalan összecseréltem a tengeri növényeket a tengeri állatokkal. Később megszoktam. A cserjék között virág- állatok tanyáztak. Repülőhalak szálltak ágról ágra. Egyszeresük látom ám, hogy egy förtelmes méternyi magas tarisznyarák me­reszti rám ugrásrakészen sanda szemét. Jó, hogy a kapitányom Is meglátta a tüstént lelőtte. De egyszercsak látom ám, hogy kapitányom újra céloz valamit a bozótban. Elsült a puska, halk hörgést hallottam a az állat tőlünk alig pár lépés távolságra ösz- szerogyott. — Pompás tengeri vidra volt, egyetlen négylábú, amely a tengerben él. Hasán ezüstös színű szőr volt, mely prém­nek nagyon keresett a szőmiepiacon. A kapitány vállára kapta « vidrát és folytattuk utunkat. Ezután egy gyönyörű tengeri ma­darat ejtettünk áldozatul; egy gyönyörű albatroszt. Tovább va­dásztuk az erdőt. Egyszerre csak a kapitány megragadott a vál­tamnál és lenyomott a földre, ű is gyorsan mellémfeküdt. Feküd­tünk a földön egy csomó tengeri fű alatt. Amikor felemeltem a fejem, láttam, hogy foszforos fényben szikrázó óriási állatok viharoznak el felettünk. Ereimben megfagyott a vér. Hiszen ezek cápák, óriási cápák! Eddig mesélte Kukkantó Karesz a tengeralatti erdőben tör­tént vadászati élményeit, de tovább nem mondhatta, mert meg­szakadt a telefonösszeköttetés. Bizonyára, ha a jövő héten újra jelentkezik, tovább meséli. Találós kérdések Ütőn megyen nem poroz, Vizen megyen nem csobog, Nádon megyen nem subog, Sáson megyen nem susog, Eső éri, nem ázik, Fia fagy éri, nem fázik. (jjsXujy) íze iim Tolla van és nem madár, négy a lába, mégsem jár. (A'3y) í,zb hm Játsszunk Versenydobás százig Nem kellemes még ilyenkor hosszabb ideig a szabadban. Nagyszerű szórakoztató játékot lehet kitalálni a szobában is. A most leírt játékhoz csak egy gyuíásdoboz szükséges. Helyez­zük a dobozt az asztal szélére úgy, hogy fele az asztalon le­gyen, fele a levegőben. A doboz szabadon álló részét pöccintsük meg mutatóujjunkkal úgy, hogy a gyufás dobos fölrepüljön. Egy játékos addig dobhat, amíg pon­tokat ér el. Ha a doboz címkés oldalra esik, két pont. Fia víz­szintesen áll meg, 10 pont. Ha függőlegesen, 25 pont. Ha síma lapjára esik, 0 pont, Ez esetben a másik játékos következik, Aki előbb ér a százhoz, az győz. Ki-ki maga mesterségét folytassa A társaság leül egy asztal kö­ré és mindenki felteszi az asz­talra a kezét, Együtt mondják: »Ki-ki a maga mesterségét foly­tassa!« Ekkor a játékvezető gyorsan közbevág és például azt mondja: »repül a madár«. Ebben a pillanatban valameny- nyi kéz felemelkedik. Újra le­teszik a kezeket és ugyanígy íolytatják azzal a különbséggel, hogyha a játékvezető olyant mond, ami nem igaz, pl. »varr a kutya«, akkor a kezek az aszta­lon maradnak. Aki habozik, vagy rosszkor emeli fel, vagy az asztalon hagyja a kezét, az zálogot ad, Érdekel? Meddig élnek az állatok? Pók 1 év, méh 5 év, mókus 7 év, nyúl 7—8 év, róka 15 év, fá­cán 15 év, tyúk 15—20 év, ma­jom 16—18 év, farkas 20 év, tig­ris 25 év, veréb 40 év, teve 50— 60 év, oroszlán 60 év, gólya 70 év, varjú 100 év, papagály 100 év, hattyú 100 év, elefánt 150— 200 év, krokodil 800 év, teknős- béka 350 cv, cet 150 év. Készítsünk magunknak játékot Szélmolor Vágjál vékony papirosból két egyforma szalagot, melynek hossza 15 cm, szélessége pedig 2 centi. A két-szalagot sodord osz- sze kb. 10 cm hosszban és az­tán a megmaradt két darabot hajtsd félre, jobbra és balra úgy, hogy az egésznek Y alakja legyen. Ha szélmentes időben ezt a kis játékot az emeleti ablakból, vagy a padlásról leereszted, az sebesen forogva száll lefele és olyan gyorsan pereg, hogy a két ágát nem lehet szemmel tartani. Miután a levegő ellenállása csök­kenti az esés gyorsaságát, ez a kis papírcsavar meglepő hosszú ideig lebeg a levegőben. Ha sok ilyen szélmotort csi­nálsz különböző színű papirosok­ból, az udvaron álló gyerekek nagy gyönyörűséget találnak benne, mert ahogy már említet­tük, a szélmotorok sokáig le- beknek, mint tarka pillangók a levegőben. A diákok humora A tanár felszólít egy diákot: Mondd csak fiam, hogyan hív­ták azt, annben a nyilaikat tar­tották a régi harcosok? A gyerek hallgat, — Ejnye, hát gondolkozz csak fiam. — Nem tudom, tanár úr leérem — nyögi a fiú. — No, — szól jóságosán a ta­nár — hát tegez... Mire a gyerek így mondja: — Nem tudom, tanár úr, kér­lek. A TÉVEDÉSSOROZAT A hálúkoesiutas reggel egy fekete és egy sárga félcipőt talál az ágya alatt. Hivatja a takarí­tót: — Mi ez, kérem? — Magam sem értem — feleli a takarító. — Tíz év óta sohase fordult elő velem ilyesmi és ma reggel ez már a második ese­tem! Termelők! Figyelem! Termelők! Felhívjuk a gazdák figyelmét, hogy vállalatunk vezetősége és munkástanácsa úgy határozott, hogy újra megkezdi a borseprő és szilva cél re átvételét az alanti telepeinken p á I t u k á é r I. I hl. 6 malliganüos borseprőért 3.0 liter törköly, 1 mázsa 0 malligantlos szilvacefrccrt 3.6 liter szilva p á I inkát adunk; *= Kívánságra készpénzt is fizetünk. — Átvevő telepeink: Kecskemét, Tápiószöllős, Tiszakécske, Kerekegy­háza, Izsák, Kiskőrös, Csengőd, Jánoshalma, Bácsalmás. A gazdák felhozatalát várja és kéri a KECSKÉMÉT! CYtiMÜLCSSZESZll'ARl V. KÖZPONTJA Kecskemét, Külső-Szabadság út 19. szám. 1333 Telefon: 22-02, 23-02 L , M .— ....................................­As szonyoknak Am assaonyoknak egy jó hírí 1 fi í 111 Cl r < Cl í 1! 11 h t A tanácsnak egy sürgős kérési kUklIkUCHUkUUll. Talán nincs egyetlen olyan hivatal, munkahely, vagy üzem most a városban, ahol ne esne szó — s különösen az asszo­nyok között — a már folyamat­ban lévő, vagy a még ezután elkövetkezendő létszámcsökken­tésről, s az azt követő időszak, a munkanélküliség aggasztó problémájának megoldásáról, így gondoltuk mi is — és kide­rült, hogy tévedtünk. Van még olyan hely városunkban is, ahol nem elbocsájtásokról, felmondá­sokról tanakodnak a vállalat ve­zetői, hanem arról, hogyan, mi­képpen szerezhetnének minél előbb ügyes munkáskezeket. De nem akarok a dolgok elé vágni. Először is elmondom, hogy az elmúlt héten felkeres­tem a Háziipari Szövetkezet ve­zetőjét, Füvesi Károlynct, akivel a következő beszélgetést folytat­tam: Kérdés: Milyen kilátásai van­nak a Háziipari Szövetkezetnek erre az évre? Lesz-e a szövet­kezetnél létszámcsökkentés? Válasz: A kilátásaink elég jók. Elbocsátások a mi vállalatunk­nál nem lesznek, sőt új munlca- erőkre lenne szükségünk. Ha­marjában, hogy számokat is em­lítsek, mintegy 15—20 varrónő­re, több kézikötőre. Kérdés: És milyen kilátások vannak az új munkaerők foglal­koztatására? Válasz: Munkánk akad bőven. Jelentős megrendeléseket kap­tunk a nagykereskedelmi vál­lalattól, az Állami Áruháztól és még több helyről, főleg bébiru­hákra, de készítünk felnőtt ruhá­kat is. Ezenkívül exportra ké­szítünk perzsaszőnyeget, továbbá norvégmintás kesztyűket. S ha már a szőnyegszövő részleget is ssóbahoztam, elmondom, hogy itt, jelenleg 12 szakmunkást al­kalmazunk, de az üzemág fej­lesztése nagyon kifizető volna, hiszen a magyar birka,gyapjú­ból készült perzsaszönyegek nagy keresletnek örvendenek külföldön, fiataljaink is szíve­sen választanák ezt a gyönyörű munkát foglalkozásukul, csak az a baj, hogy nincs megfelelő he­lyiségünk, ahová szőnyegszövő­részlegünket elhelyezhetnénk és igy otthon külön-külön dolgoz­nak valamennyien, anélkül, hogy tudásukat a fiataloknak átad­hatnák. Kérdés: Hogyan keresnek a szőnyegszövők? Válasz: Jelenleg otthon, a há-> zimunka mellett 900 forintot tudnak elérni, de ha a tanács­tól kapnánk egy helyiséget, ahol valamennyien együtt dolgozhat<- nának, lehetőség nyílna arra, hogy gépet vásároljunk számuk­ra,, meggyorsulná a munkájuk, többet is kereshetnének és ebben a szép iparágban újabb meste­reket is nevelhetnének. Kérdés: Csupáh csak a helyiJ ség kérdése akadályozza a szövet­kezetét újabb, nagyobb létszámú munkaerő alkalmazásában? Válasz: Igen. A kérdés az elevenünkre tapintott. Egy év óta mi mást sein kérünk, csalt helyiséget, helyiséget. S még ígé­retet is csak nagyon bizonyta­lant kaptunk, pedig úgy gon­dolom, hogy soha sem volna idő­szerűbb, nagyobb gondot fordí­tani, több segítséget adni a Há­ziipari Szövetkezetnek, mini most, amikor a! létszám csökken­tések révén sok dolgozó asz- szony marad kereset nélkül, i mi, ha egy kicsit segítenének rajiunk, sokukon könnyíteni tud­nánk. A beszélgetésből a tanulságot levonva mi is arra kérjük a ta­nácsot, hogy tegye megfontolás tárgyává a szövetkezet kérését és tőle telhetőin, emberségesen segítsen annak a szövetkezet­nek, amely Sok száz dolgozó asszony gondját könnyítené. Süteményrecept RUMOSSZELETEK Négy deka, vajból, 3 tojás sárgájából, 2 evőkanál jó rum­ból, 12 deka lisztből, 6 deka cu­korból tésztát gyúrunk, jól ki­dolgozzuk és iicgyedoráig pihen­tetjük. Ujjnyi vastagra kinyújt­juk, hosszúkás szeletekre vágjuk, tojássárgájávaj megkenjük éf cukros dióval [meghintve sütjük Kiadós, ízletes sütemény. JÓKAI MÓR: A HAROMSZlNÜ KANDÚR ________ kolera , 6e tífusz, se más cifra nyavalya. Mi az ördögöt keresett volna ottan? Csak egyetlen patika volt a piac közepén, oda jártak délelőtt a honoráciorok germinativát inni, amit népnyelven kár- minativának hívtak (aztán meg a szép patikárusnénak udvarolni), És pedig annak, hogy a prókátor ilyen korlátolt hatáskörnek örvendett a nagy alföldi városban, éppen nem a civilizáció hiánya volt az oka, hanem az az egészséges etika, amelyen az ottani köz­élet alapult. Először is politikával senki sem foglalkozott (még akkor nem voltak képviselőválasztások), s egymás vallását min­denki tiszteletben tartá. Azt mondják, nem tudom, igaz-e, hogy egy régi városi statútum elrendelé, miszerint ánnak, aki Kecske­méten vallásfelekezeti háborgást idéz elő, rövid; úton feje vétessék, Szent is volt a béke. Laktak ott feles számmal görögök, zsidók is; de az mindegy volt; nem támadt nemzetiségi kérdés. Aztán min­denki azt tartá, hogy abból, amit az Isten űdott, meg kell élni: senki se költsön el többet, mint amennyi pénz a zsebében van. Kölcsön nem kért, nem adott senki. Akinek fölöslege volt, mar­hát vett rajta. Valóságos axiómát képezett az az adoma, amelyben egy üccs pénzt kér kölcsön a bátyjától s ezt á választ kapja tőle: -Ha nem adok neked kölcsön pénzt, akkor, öcsém, csak te harag­szol meg énrám; de ha adok, akkor majd ón is megharagszom terád, te is énrám.« így aztán nem támadhatott processzus. Ami pedig a medicina közvéleményt illeti, arra nézve a kecs­keméti észjárás azt tartja, hogy könnyebb a Nyavalyát kikerülni, mint keresztülgázolni rajta; annál fogva minden ember szépért elélt holtig. Párbajban, öngyilkosságban senki sem tette magái nevetségessé. Már most, ha a legpraktikusabb tudományok képviselőjének is ilyen kevés hatáskör jutott, milyen nagy elszigeteltségben kel­lett élni az olyan tudósnak, mint nemzetes Pugonyi Están uram, aki összegyüjté fejében a klasszikus cs orientális nyelvek minden tudományát; értett latinul, görögül, zsidóul, arabusul, még törökül is; amit a török basák írtak a kecskeméti, nagykőrösi bírákhoz, a kegyetlen defterekét mind el tudta olvasni. Ellenben a németet és a franciát megvetette. Azokat nem tartotta érdemesnek meg­tanulni. Csuk egy európai nyelvet tanult meg: az angolt. Bizony, azt sem azért, hogy Shakespearet eredetiben olvashassa. Majd meg­tudjuk később, hogy miért. De azt Is úgy szedte magába, ahogy az a latin helyesírás szerint olvasandó Kámbridge herceget bizony nem mondta Kembridzs-nek, sem pedig a fecapitulation-t rike* pilsulesn-nek, do azért ha jött a zsidó szeszfőzőnek üzleti levele Liverpoolból, azt mégis csak őhozzá vittek tolmácsolás végett. 2

Next

/
Thumbnails
Contents