Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-12 / 9. szám

S/HUAI LAPOK a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Románia és Magyar- ország képviselőinek budapesti találkozójáról DAMASZKUSZ. A TASZSZ közli: A Szíriái lapok első olda­lukon, nagybetűs címmel közöl­ték a Szovjetunió, Bulgária, Ro­mánia, Csehszlovákia és Ma­gyarország képviselőinek buda­pesti találkozójáról kiadott je­lentést. Az An-Nur című lap a jelentés teljes szövegét közli. Nagyra értékelő kommentárjá­ban a többi között ezt írja: »az arabok újból meghallották a ha­talmas barát szavát. Ez a hang figyelmezteti az amerikai impe­rialistákat, nehogy megpróbál­kozzanak az angol—francia im­perializmus helyének elfoglalá­sával az arab országokban. A Szovjetunió és a szocialista or­szágok újból hangoztatták, hogy maradéktalanul támogatják az arabokat, akik szabadságukért, függetlenségükért, szuverenitá­sukért és jövőjükért harcolnak. A nagy barátnak ez a szava méltó válasz az imperialista Ei­senhower elvre »és új bizonysá­ga annak, hogy az arabok az új agresszióé tervek elleni harcban nem állnak majd egyedül, mert mellettük áll nagy és őszinte ba­rátjuk a Szovjetunió, a szocializ­mus egész tábora és a világ minden szabadságszerető ereje«. MacMillan fingiia új miniszterelnöke K«y-két napon belül megalakul az új angol kormány kerülne, akkor is a konzervatí­vok győznének. Az új miniszter­elnök tegnap esti rádióbeszédé­ben közölte, hogy kormányala­kítási tárgyalásokat folytat és előreláthatólag egy-két napon belül a királyné elé fogja ter­jeszteni a kormány listáját. An­gol lapvélemények szerint Mac- Millannak igen nehéz dolga lesz, hogy elhárítsa az egyre erősödő követelést az általános választá­sok megtartására. /vwwsvwyvww/wvwwvvwwwvwvwwwvwwvt horn a Popovics jugoszláv külügyi államtitkár a jugoszláv—magyar kapcsolatok távlatairól Az Eden miniszterelnök távo­zása utáni sajtóhangok még nem csitultak el, amikor a királynő MacMillant, az Angol Konzerva­tív Párt jobbszárnyának vezető­jét nevezte ki miniszterelnöknek. A királyi palotából távozó új miniszterelnököt az újságírók kérdésekkel rohanták meg. Ezek­re válaszolva MacMillan kijelen­tette, hogy Angliában egyelőre nem tartanak általános válasz­tásokat, de lia később erre sor BELGRAD. (MTI) A Jugo­szláv Újságírók Szövetsége szer­dán délután Belgrádban ebédet adott Kocsa Popovics tiszteleté­re. Az ebéden részt vettek a ha­zai s a külföldi sajtó képviselői. Kocsa Popovics rövid beszédben ismertette a jugoszláv külpoliti­ka néhány elvét, majd az újság­írók kérdéseire válaszolt. A Magyar Távirati Iroda tu­dósítója a következő kérdést in­tézte a jugoszláv külügyi ál­lamtitkárhoz: — Miként értékeli Ön a jugo- szláv-magyar kapcsolatok fejlő­désének távlatait? Kocsa Popovics kijelentette: A jugoszláv—magyar kapcso­latok fejlődésének távlatai sze­rintem jók. Magyarországgal szomszédok vagyunk. Jugoszlá­viának alapvető érdeke, hogy minden országgal, de különösen szomszédaival, jó viszonyt tart­son fenn. Az a tény, hogy Ma­gyarország a közelmúltban komoly válságot élt át, nem za­varhatja jó viszonyunk fejlődé­sét. Ügy vélem, a két ország kapcsolatai a jövőben jó irány­ba fejlődnek és erősödnek majd. Szovjel olajküldemény érkezel! Franciaországba (Párizs) Két szovjet tankhajó újabb 22 150 tonna kőolajat szál­lított Franciaországba. A Frank­furter Allgemeine Zeitung je­lentése szerint Nyugat-Ncmetor- szágban újabb 10U magyar jelen­tette ki, hogy haza kíván térni. M Oászeül az JNDi* Népi Kamarája (Berlin) Mint az ADN hírügy­nökség jelenti, január lö-ra ösz- szehívták a Német Demokra­tikus Köztársaság Népi Kamará­jának teljes ülését. * itenne elő a PETŐFI NÉPÉT I A nyugatnémet hadügyminiszter Panzsna utazik (Párizs) Straus bonni hadügy­miniszter a francia kormány meghívására január 15-én Pá­rizsba érkezik. A nyugatnémet hadügyminiszter Franciaország­ban látogatást tesz a különböző repülőgépgyárakban és a legfon­tosabb fegyverkezési üzemek­ben. A nyugatnémet lapok be­számolnak arról, hogy azokat a nyugat-németországi fiatalokat, akik nem akarnak bevonulni ka­tonai szolgálatra, munkaoszta­gokba sorozzák be. A munka­osztagokat különböző közmun­káknál alkalmazzák és itt a fia­taloknak 21 hónapos szolgálatot kell teljesítei Kevesebben vagyunk, de erősebbek Megalakult a Sernevál MSZMP szervezete LONDON. (MTI) A Daily Worker budapesti tudósítója be­szélgetést folytatott Jánossy La­jos tanárral, a híres magyar atomkutató tudóssal, aki meg­cáfolta a magyar urániunibá- nya kirablásáról szóló híreszte­léseket. Magyarországnak — mondotta — vannak uránium- forrásai, de az uránhoz még hozzá kell jutni és az egész dolog még nagyon kezdetleges szakaszban van. Nem exportál­tak nagy mennyiségeket, csak csekély mennyiségű nyers uránt küldtek a Szovjetunióba elem­zés végett. A tudományos ku­tatások tovább folynak a Já­nossy tanár vezette tudományos intézetben, továbbá a debreceni különleges intézetben Szalui Sándor tanár vezetése alatt. Jánossy üdvözletét és legjobb kívánságait küldte angliai tudós társainak. »Legsúlyosabb nap­jainkban üdvözletét kaptunk Bornál tanártól, aki felajánlotta nekünk segítségéi. A budapesti rádió útján feleltem neki, de nem tudom, megkapta-e üze­netemet. Fenn akarjuk tartani a legszorosabb kapcsolatokat angliai kartársainkkal és igen nagyra becsülnénk, ha módot le­hetne találni fiatal kutatóink és tudósaink számára, hogy Ang­liába menjenek tanulmányokat és kutató munkát folytatni. Január 7-én délután 13 kom­munista jött össze a kecskeméti SERNEVÁL központi kullúrter- mében, hogy megalakítsák a vállalat MSZMP szervezeté'. Sánta Lajos igazgató elvtárs rö­vid beszámolója után élénk vita alakult ki az elvtársak között. Mindenki őszintén elmondotta véleményét az elmúlt hónapok, hetek eseményeiről, s arról, hogy az elkövetkezendő időkben milyen sok tennivaló vár az MSZMP tagjaira. — Úgy kell dolgoznunk, hogy mindenkor bírjuk a tömegek bi­zalmát, hogy becsületünk legyen a jövőben — mondotta felszó­lalásában Hegyest János rakodó- munkás, aki sohasem volt meg párttag. Az alakuló taggyűlésen kérte felvételét Kapronczi Jó­zsef szerelővel együtt a kom­munisták soraiba. A vita során helyesen foglal­tak állást a párttagok egy-egy elvi kérdésben. Reálisan bí­rálták a volt MDP-szervezet ve­zetési módszereit. Szamosi Zol­tán elmondotta, hogy a pártot nem lehet azonosítani azokkal a személyekkel, akik hibákat kö­vettek el, s most ne a hibákon »rágódjunk«, hanem azon gon­dolkozzunk: hogyan tudjuk azo­kat az elkövetkezendőkben megszüntetni. Sokan szóvátették azt, hogy a i vállalat MDP szervezetének ; sokkal több tagja volt. Többen j halogatják még az MSZMP-be j való belépést, mert az elmúlt í események hatására megrendült | a bizalmuk s nem látnak még tisztán. De voltak közöttük kö­pönyegforgatók is, olyanok, akik kommunistáknak vallották ma­gukat. de sohasem harcoltak lelkiismerettel az eszméért. Ezért is hagyták magára a pártot a legnehezebb időben. A kommunisták mindegyiké­nek volt mondanivalója. Bí­rálták a gazdaságvezetést is. A hetényi üzemegység párttagjai szóvátették, hogy meddig tűri még a vezetőség Szalmán Ká* rolyné magatartását, aki munka- területén sem állja meg a he­lyét s fölényesen bánik a dolgo­zókkal. A napokban is gúnyos megjegyzést tett a párttagokra, amikor azok taggyűlésre igye­keztek. Többek között azt mon­dotta: »Rá se tudok nézni, ez is kommunista«. A párttagok foglalkoztak a helyi munkástanács tevékenysé­latyakos bácsalmási utcá- kát tapadva érkezünk meg a pártházhoz, a zömökter­metű Thököly Jánossal, a helyi partizánok vezetőjével. Belépünk a kapun, majd a nagyterembe, s ott egy asztal mellé telepedünk. Szó szát kö­vet, s megtudom, hogy Thököly János az illegális Kommunista Párt tagjaként 1938-tól 1942-ig Újpesten Földes Lászlóval, And­rási Gyulával dolgozott együtt. A lebukások idején — 1942-ben sikerült áttenni a székhelyét Új­vidékre, ahol bujkálva dolgozott, tevékenyen részt vett a német— magyar fasiszták elleni harcban, majd később egyik lelkes szer­vezője, megalapítója volt a népi demokratikus rendőrségnek és a Kommunista Pártnak. Úgy találták akkor a pártta­gok, hogy legjobb lesz, ha a já­rási pártbizottság élén Thököly János áll. De nem sokáig volt itt, mert a honvédség clszólítot- !a. Ö szívesen ment, mert tudta, hogy olt is szükség van reá. Ka­tonaviselt ember volt, hisz a spa­nyol nép szabadságáért két évig harcolt a spanyolhonban. No de ö nem erről akart be­szélni, ahogy én később kivet­tem szavaiból, hanem társairól, a partizánokról és arról, amit nem tudnak soha elfelejteni. rt budapesti események hí- re eljutott Bácsalmásra Is. Thököly János szavára ösz- szeültek a partizánok és határoz­tak; megvédjük a népi demok-* A bácsalmási partizánok rácía halalmát. De puszta kézzel ezt nem lehet. Mit tettek? El­mentek a MÖHOSZ-ba, s az ott található fegyvereket magukhoz vették. A régi partizánszokáshoz híven, maguk közül választották meg a vezetőt, Thököly Jánost, s ö mindegyiknek kiosztotta a feladatot. Fegyver nem jutott mindenkinek. Mást nem tudtak tenni, mint kezük ügyébe készí­tették a kapát, kaszát. Az emlé­kezetes október 23. után közülük többen több napig fegyverrel vi­gyázták a község éjszakai nyu­godalmát. RJ&allgalva a rádiót, egyre •*-* jobban meggyőződtek arról, hogy okosan határoztak, amikor már az első nap meg­mondták, hogy a járásban, köz­ségben megvédik a népi demok­rácia vívmányait. Érzésükéi, gondolataikat papírra is vetél­ték, s távirat forrná jóban elküld­ték a postára Héti Istvánnal, a MÖHOSZ-elnökség egyik tagjá­val. De Héti István és a posta egyik alkalmazottja, a harcos­szellemű, bátor kiállású, az e'- lenforradalmi elemek gazságait elítélő távirat szövegét a partizá­nok tudta nélkül megmásítot­ták ... Ez nagyon felmérgesitette a partizánokat. Pedig ez csak a kezdet volt. Pár nap múlva furcsább dolgok is történtek. £' gyütt vannak a partizá- nők, egyszeresük nyílik az ajtó, s belépnek a járás ve­zetői. Nem kertelnek, hanem mindjárt megmondják jövetelük célját: — tegyétek le a fegyvert, menjetek hazai Nem vagytok kívánatosak a lakosság szemé­ben. A partizánok összenéztek, a harag villogott mindegyik tekin­tetéből. Mérgüket türtőztetve, ha nehezen is, de válaszoltak: — Adjatok nekünk fegyvert, gép­pisztolyt, golyószórót. Nyugodtak lehettek, mi megvédjük a nép hatalmát. A »vendégek« kötötték az ebet a karóhoz. — Tegyétek csak le a fegyvert. — Nem! — válaszolták mind­annyian. — Gyilkosok, gonosztevők vagy­tok — emígy a vendégek. Ez már több volt a soknál. Csordultig telt a pohár. Nem le­het elmondani, szavakba önteni, hogy mennyire fájt. nekik ez a rágalom, ez a gyalázatos, becsü­letsértő szó. rM ernák József, meg Bends ■* József a többiekre né­zett s egyikőjük így kezdte: — No mit szóltok hozzá? Hét évig Rákosi börtönében ültünk, mert ránk ragasztották, hogy titóisiák vagyunk. Egy hónapja, hogy el­hagytuk a börtönt.-Most a népi demokrácia hatalmát akarjuk vé­deni, ez se jó?..-. Néhány pillanat múlva va­lamelyikük megszólal: — Az előbbiek szerint mi nem vagyunk hazafiak? Hát akkor ki, talán ők? Csend üli meg a szobát. Egy­másra néznek. Thököly János töri meg a némaságot. — Lehet- nek-e azok hazafiak, akik 24 óra alatt feladják az elvet, hagyják, hogy fasiszták, ellenforradalmá­rok vegyék kézbe az irányí­tást?. .. — Nem! — hangzik az egy­öntetű válasz. Nincs olyan agi­tátor, aki változtatni tudjon ezen véleményükön. Ez megtörténi, ezt nem felejtik el. S Thököly János sem törli ki emlékezeté­ből azt az estét, amikor Bajáról 17 katona, egy Horváth nevű tiszt vezetése alatt, házkutatás címén »feldúlta« otthonát. Hihe­tetlennek tűnik, de sajnos így voll. /j partizánok ennek ellené- re nem hátráltak meg. Fegyverek híján kupával, kaszá­val, de védték a nép hatalmát. Nem bújtak cl. Így köszöntőt rájuk november 4. A bácsalmási egyszerű embe­rek sohasem felejtik el, hogy a legnehezebb időkben a partizá­nok voltak azok, akik szilárdan kiálltak a nép hatalma és a köz­ség békéje mellett. Hősi helytál­lásuk története szájhagyomány­ként száll majd nemzedékről nemzedékre. » Vene sz = 'gével is. Kérik, hogy a törvé­nyesség betartása szerint több fizikai dolgozót válasszanak be a munkástanácsba ős az elnök­ségbe. Olyanokat, akik valóban érzik, tudják milyen a munkás- ember sorsa. Elítélik a munkástanács el­nökségének egy régebbi intéz­kedését. Ugyanis az egyik ösz- szejövetelen a munkástanács elnöksége kijelentette, hogy nem ismeri el a Kádár-kormányt, a szakszervezetet, bojkottálták s sajtót és nem akarják azt, hogy a vállalatnál megalakítsák üí MSZMP szervezetét! Ez a kijelentésük akkor tör» tént, amikor még a nagybuda- pesti munkástanác^ élt és mű­ködött. No, de azóta az ország gazdasági és politikai helyzete stabilizálódott s megvan arra u lehetőség, hogy kijelentésüket ugyanolyan módon, mint ahogy azt tették, visszavonják. A kom­munisták bíznak abban, hogy a munkástanács elnöksége kijelen­tését tévelygésből tette s elég bátrak lesznek ahhoz, hogyvisz- sza is vonják azt. ‘ A kommunistáknak az a ké­résük, hogy a munkástanács előlegezze a bizalmat az igazgató és a párttagok felé. Sánta Lajos igazgató elvtárs becsülettel meg­állta a helyét, három éven keresztül. Ez idő alatt be­bizonyította azt: érdemes arra, hogy továbbra is rábízzák a vál­lalat vezetését. Nagyon helyes lenne, ha összehangolná az igaz­gató, a szakszervezet ÜB elnöke, a pártszervezet ép a munkásiu- nács a munkáját. Megértéssel, egymást megbecsülve sokkal eredményesebb lenne tevékeny­kedésük. Az MSZMP tagjai tudnak ó"- akarnak dolgozni. Úgy véleked­tek a taggyűlésen, hogy »bár kevesebben vagyunk, mini vív­tunk, de úgy érezzük, hogy sol kai erősebbek«. Elhatárolják magukat a Rákosi—Gerő-klikk- tul s a marxizmus—leninizmus útján haladva akarják a szo­cializmust építeni, mert a/.t csak forradalmi munkáspárt vezeté­sével lehet, s az MSZMP ot egyedüli hivatott erre. A vállalat kommunistái a ter­melő munkában bizonyítják be, hogy nem hiába lettek az MSZMP tagjai. Minden becsüle­tes vállalati dolgozóval egyetér­tésben akarnak tevékenykedni, legyen az fizikai vagy szellemi dolgozó. A vita utánj megalakult a SERNEVÁL MiSZMP aiapszur- vezete s a Határozat alapján megválasztottál^ az öttagú ideig­lenes intéző bizottságot. Egv akarattal jelentettek ki, hogy ezután is olyan lelkesedéssel, módszerrel dolgoznak, mint 1943 után. Folyamatosan szervezik to­vább a vállalatnál a pártot, s harcolnak a párt, a munkásosz­tály és a dolgozó nép érdekeiért.- A SERNEVÁL MSZMPralapszervezet ideiglenes intéző bizottsága Jókai: A háromszínű kandúr Holnap kezdjük Jókai Mór: A háromszínű kandúr című no­vellájának folytatólagos Közlését. Humor a kirakatban Az Állami Áruház fióküzleté­nek kirakatában divatmúltsn lóg egy táblácska ezzel a felirat­tal: »Őszre ezt ajánljuk«. Mik­roszkóp kellene ahhoz, hogy megállapíthassuk, valóban mit is ajánl az áruház a dolgozók­nak? Tudniillik elszórt papírda­rabokon és néhány árva vas­állványon kívül árut a legna­gyobb megerőltetés ellenére sem sikerül észrevennünk. Leltár miatt zárva! Tán ezt ajánlja az áruház? A Daily Worker tudósítójának beszélgetése Jánossy tanárral

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents