Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-21 / 44. szám

$3©hrn Ismét találkozott Dullessel, valamint Színes és Izrael ssesgf követeivel Sajtóértekezleten nyilatkozott a legfontosabb kérdésekről Az íróasztalok és a józan ész A Fehér Ház közlése szerint szerdán este másodízben talál­kozott Dullessel Nehru indiai miniszterelnök. Hírüladták, hogy az Eisenhower elnökkel folyta­tott tárgyalásokról szóló kom­münikét ma adják ki. A washingtoni nagykövetség közölte, hogy Nehru külön meg­beszélést folytatott Szíria és Iz­rael nagyköveteivel a közép­keleti kérdésről. Az izraeli nagykövet közölte, hogy félórás baráti eszmecserét folytatott Nehruval. Űgylátszik — mon­dotta a nagykövet —, hogy Nehrunak nagy erkölcsi befo­lyása van a közép-keleti orszá­gokra. Nehru ismerni kívánta Izrael állásfoglalását, Szíria nagykövete újságírók­nak kijelentette, hogy a Nehru­val folytatott megbeszélés a Közép-Kelet jelenlegi helyzeté­re, de más problémákra is ki­terjed. A DPA közlése szerint a szer­dai sajtóértekezleten Nehru ér­dekes kijelentéseket tett, Eisenhower elnökkel folyta­tott eddigi megbeszéléseim — mondotta — megengedték szá­momra, hogy jobban megértsem az amerikai politikát, különösen Eisenhower elgondolásait, És ez nagyon fontos, Nehru, aki behatóan foglal­kozott a nemzetközi helyzettel — hangsúlyozta — »nem nagyon örül« a magyarországi esemé­nyeknek. India nem utasítja vissza a magyarországi fejlemé­nyek elítélését, viszont adott esetben arról van szó, hogy megelégszünk-e egy éleshangú elítéléssel, vagy konstruktív for­mában kellene-e eljárni a ma­gyar ügyben. A közép-keleti helyzettel fog­lalkozva kifejtette az indiai mi­niszterelnök, hogy legfontosab­bak most a Szuezi-csatorna nor­mális helyzetének visszaállításá­ra teendő lépések, A csatorná­nak nyitva kell lennie kivétel nélkül valamennyi hajó számá­Az aiig'ííaá magyar menekültek elhelyezéséről LONDON (MTI) A Press As­sociation jelenti: J. Eldridge, a munkaügyi minisztérium mid- landi körzeti ellenőre birming­hami sajtóértekezletén kijelen­tette, hogy a midlandi iparvi­dékre érkezett 1400 magyar me­nekült közül csak 83 számára sikerült munkát találni. Kétszáz magyar menekült már bejelen­tette, hogy más országokba akar átvándorolni. Ügylátszik — tette hozzá Eld­ridge — a magyar menekültek nem azért jönnek Angliába, hogy ott letelepedjenek, hanem az országot csupán közbeeső ál­lomásnak tekintik a más orszá­gokba történő kivándorlás so­rán. Eldridge végül kijelentette, hogy midlandi vidéken a mun­kanélküliek száma november hó 12-én 20 758 volt és a munka­adóknak nemcsak a magyar me­nekültekről kell gondoskodniok, hanem Egyiptomból kiüldözött angol alattvalókról is, akik szá­mára legalább 200 állást és la­kást kellene a lehető legsürgő­sebben előteremteni^ Az angol alsóháznak Anglia külföldi propagandájáról folyta­tott vitája során Reginaid Tho­mas Paget munkáspárti képvi­selő kijelentette: »ma semmit sem mondhatunk a Közép- Keleten, amit ott bái-ki elhinne. Jobb lesz, ha ott az amerikaiak­ra bízzuk a nyugati álláspont ismertetését. Az angol propa­ganda számára sokkal hálásabb terület kínálkozik Kelet-Európá­bán, főként Lengyelországban és Magyarországon. Az angol propagandának leginkábo oda kellene szavait irányít* u*.« William Henry Maiawaring közegészségügyi miniszter a kér­désre válaszolva kijelentette: a londoni északkeleti körzetben a körzeti tanács kimutatása sze­rint a kórházi ápolónők létszá­ma hiányt mutat. A miniszter hozzátette: McLeod munkaügyi miniszter intézkedni fog, hogy az erre a szolgálatra alkalmas magyar menekült nőknek ajánl­janak ápolónői kiképzést, hogy kórházakban lehessen őket al­kalmazni. A jugoszláv és lengyel kommuuisîâkat az őszinte rokonszenv kapcsolja össze A Tribuna Ludu veaércikke (Varsó) A Tribuna Ludu ve­zércikkben üdvözli a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Var­sóba érkezett küldöttségét. Meg­állapítja, hogy a jugoszláv és a lengyel kommunistákat az őszin­te rokonszenv kapcsolja össze. A továbbiakban arról ír, hogy a szocializmussal szemben ellen­séges imperialista propaganda minden erőfeszítésének az a cél­ja, hogy szembeállítsa a kom­munista és munkáspártokat. A gyanakvás magját akarja elhin­teni a munkásmozgalmon belül, hogy egyenetlenséget támasszon. Nem kétséges, hogy ez a propa­ganda nem mulasztja el az al­kalmat a legváltozatosabb kom­binációk kiagyalására a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége és a Lengyel Egyesült Munkás­párt együttműködésének titkos céljairól. Minden ilyen találga­tás azonban értelmetlenség — hangoztatja a Tribuna Ludu. A lengyel közvélemény annakide­jén nagy megelégedéssel üdvö­zölte a Szovjetunió és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság kormányának júniusi nyilat­kozatát, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége közötti kapcsolatokra vonatkozó moszkvai nyilatkozatot. Ezek­ben az okmányokban előjelét látjuk annak a baráti együtt­működésnek, amely a leniniz- mus elvein nyugszik. Ez rend­kívül fontos a nemzetközi mun­kásmozgalom egysége és a béke megszilárdítása szempontjából, — hangsúlyozza a Tribuna Ludu. ra. Nehru szerint egy nemzet­közi bíróságot kellene megkér- : dezni, a hágai bírósághoz ha- : sonlóan, hogy nyújtson korszerű magyarázatot a csatorna 1888- ban keletkezett egyezményéről, vagy segítsen egy új egyezmény kidolgozásában. Nehru közölte, hogy Eisenho- ; wer elnököt tájékoztatta a Csou Én-lajjal folytatott megbeszélé- | sei lényeges pontjairól. Kína pa- : naszkodik — mondotta Nehru— : hogy több lépést tett a világ­belié biztosítása érdekében, me­lyek azonban Amerika részéről nem találtak pozitív visszhang­ra. Nehru hangsúlyozta, hogy valójában csak egy Kína léte- zik. Formóza kormányát elis­merni, mint Kína kormányát, túlzás lenne. A szovjet helyzet­tel foglalkozva az indiai minisz- : terelnök kifejtette, hogy ott alapvető változások történtek a demokratizálás és liberalizálás irányában. Egy parlamenti rend­szer azonban valószínűleg nem j fog kifejlődni a Szovjetunióban, j hiszen az oroszok ilyet nem is- i mernek. Nem lehetetlen más j formák kifejlődése, amelyek ki- < fejezik a demokráciát és ame- j lyekben a nép akarata erőseb- í ben érvényesülhet, ; Washingtoni beszélgetésein j szerzett benyomásaira vonat- ; kozva megemlítette, hogy sze- i rinte az amerikai külpolitika ; »alkalmazkodik az új világhely- < zethez, hogy milyen formában, j azt nem tudom részletesen ki- j fejteni, de politikája nem olyan ; merev, mint gondoltam« — < mondotta Nehru. 4 Régi célkitűzés, hogy az il­letékes államhatalmi szervek legyenek területük gazdái és I egyben legyenek felelősek is mindazért, ami ott történik. Sok vita folyt erről, az ered­mény azonban aránytalanul kevesebb a viták számánál, Néhány hónap messzeségéből világosabban látható, hogy az ilyen ügyekben való lseuvező intézkedés lebeteilenség volt, hiszen a területi szervek jo­gainak csonki tottsága egyenlő volt a szükséges demokratiz­mus hiányával, vagy minimá­lis jelenlétével. Ahoi nincs de­mokratizmus, ott csak egy- kezű egyeduralom lehet, teljes központosítással, minden jog féltékeny őrzésével s mindezek következményeként — az al­sóbb szervek iránt való bizal­matlansággal. Sokáig jártunk ebben a ci­pőben. Azt hittük, október 23 után levetettük, de úgy tűnik, hogy újra a lábukra akarják húzni. Ívűről van szó? Egysze­rűen arról, hogy több jel a centralizáltság állapotának a visszaállítására mutat, ami végeredményében, bármilyen magyarázattal nem juthat máshova, mint októberben ju­tott. Ügy tűnik, hogy az író­asztalok a régi csatát folytat­ják a józan ésszel cs egész né­pünk, hazánk égető érdekeivel szemben. Az elmúlt nyolc év alatt született sok íróasztal nem könnyen adja meg magát cs ha az elmúlt hat hét alatt a semmittevésen kívül sermnit sem telt, ám most igyekezik mindent bepótolni. A megyei tanács, mint a megye törvényes államhatalmi szerve, a legnehezebb napok­ban is a helyén volt. Az ipari üzemeknek, vagy más úgyne­vezett minisztériumi vállala­toknak eszük ágában sem volt máshova fordulni segítségért, tanácsért, mint a megyei ta­nácshoz. Ez önmagában is ki nem mondott vélemény, vagy ha tetszik, ítélet a központi agyonbürokraíizalt miniszte­riális vezetés felett. De nyom­ban azután, hogy valamelyest is csendesedett a helyzet, a minisztériumi főelőadók Pobe- dáikon körülnyargalták az or­szágot, köztük megyénket is és saját vonalukon elhintették kis »szempontjaikat«, nem so­kat törődve azzal, hogy a ta­nács, a két hónapja tényleges vezető esetleg más termelési, pénzügyi és tervezési intézke­déseket tett. Hol él ez a súlyos állami Pénzen fizetett felfogás? Vagy talán az utóbbi idők esemé­nyeiből semmit sem tanultak és mindent elfelejtettek? Ügy tűnik. Vagy szerintük talán a demokratizálódás csak annyit jelent, hogy mindenki min­denről megmondhatja a véle­ményét mindaddig, amíg » minisztériumi íróasztalokról szó nem esik? Önző, banális és tragikus felfogás. A szocialista demokratizmus a gazdasági élet demokratizá­lása nélkül nem bontakozhat ki. Ennek ellenkezője nem le­het más, mint fából vaskarika, vagy politikai csalafintaság. Legyen a tanácsé, ami a taná­csé és legyen a minisztériu­moké, ami nekik illik. Felre az Íróasztalokkal és az azokból gondolkodó aktaíejek- kcl! Kádár János válasza az NDK rádiójának kérdéseire Kádár János, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke szerdán délelőtt válaszolt a Német Demokratikus Köztár­saság rádiójának több kérdésére. A válasz a Német Demokratikus Köztársaság, to—ibbá a Bolgár Népköztársaság, a Román Nép­köztársaság és a Szovjetunió sajtója és rádiója, valamint több nyugati kommunista pártlap munkatársainak jelenlétében hang­zott el. A leíeniegi gazdasági és pa’itai lielyieirii Szíria diplomáciai kapcsolatba lépett a Kínai Répiziárssssgga! (Damaszkusz) A Kínai Nép- köztársaság első szíriai nagykö­vete ünnepélyesen átadta meg­bízólevelét a szíriai államelnök­nek. Szíria Egyiptom után a má­sodik arab állam, amely diplo­máciai kapcsolatot létesített . a Kínai Népköztársasággal. Űjabb fejlemények a ciprusi alkotmány ügyében (London) Harding tábornagy, ciprusi kormányzó tegnap este rádióbeszédében kijelentette, hajlandó hozzájárulni, hogy cip­rusi görögökből álló küldöttség Utazzon Makarlosz érsekhez tárgyalások céljából. Harding hangsúlyozta, hogy az érsek Ciprusra való visszatérésének kérdését addig nem lehet meg­fontolás tárgyává tenni, amíg nem áll helyre a rend a szige­ten. szólva Kádár János elmondotta: — Az ellenforradalmi erők lényegében már vereséget szen­vedtek. Az tette ezt lehetővé, hogy a magyar forradalmi tö­megek ebbe a harcba cselek­vőén bekapcsolódtak és hogy a nép meglehetősen széles rétegei támogatják a kormány alapvető célkitűzését: a törvényes rend helyreállítását. Az ellenforrada­lom katonai veresége viszonylag rövid idő alatt következett be, a politikai harc azonban hosszabb ideig tart és még nem ért véget. Ez főként abból adódik, hogy az ellenforradalom nem nyílt sisak­kal harcol, hanem leplezi magát. — Jellemző ebből a szempont­ból Mindszenty bíboros maga­tartása. November 3-i rádióbe­szédében nyíltan restaurációs követeléseket hangoztatott, no­vember 4 után viszont, az Ame­rikai Egyesült Államok buda­pesti követségén úgy nyilatko­zott, hogy célszerűnek tartaná, ha a Kádár-kormányt a kommu­nista Nagy Imre vezetése alatt álló kormány váltaná fel. Kü­lönleges érdekességet kölcsönöz Mindszenty kardinális nyilat­kozatának az, hogy ő a mo- narchista Habsburg Ottó fel­esküdött híve, aki még Horthy Miklós politikájával sem békült meg, most ilyen véleményt nyil­vánított. Kádár János ezután a magyar politikai helyzet fontos új vo­násairól beszélt. Elsőnek ki­emelte, hogy a magyar munkás- osztály forradalmi pártja, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, szervezi erőit, az egész országban megkezdte működését. A másik új tényező az, hogy Budapest és egyes vidéki városok utcáin megjelentek azok a munkástö­megek, amelyek a forradalom és a szocializmus igazi hívei, s ez­zel pánikot idéztek elő az ellen- forradalmárok soraiban. <— Jelenleg már az a helyzet — mondotta —, hogy Budapest kerületeiből, gyáraiból azt ké­rik, hogy az ellenforradalom el­len, a kormány mellett tüntet­hessenek. A harmadik ilyen jel­lemző vonás, hogy az új magyar forradalmi karhatalom erői si­kerrel vették fel a harcot az el­lenforradalom ellen. Az ellen­forradalmárok véres összeütkö­zéseket akartak kiprovokálni fegyvertelen polgári személyek és szovjet katonák között, hogy ezeket az eseményeket azután belföldön és külföldön egyaránt kihasználják a kormány ellen. Kádár János ezután rátért a munkástanácsokkal kapcsolatos kérdésekre. — Az üzemi munkástanácso­kat már az október 23-i esemé­nyek előtt létre kívántuk hozni — mondotta. — Ezek hasznos szervek az üzemek gazdasági irányításának további demokra­tizálódására. Kialakításuk azon­ban bizonyos időt kívánt volna meg. — Sajnos — folytatta a mi­niszterelnök — az üzemi mun­kástanácsok első választásaira az antikommunista, antidemok­ratikus hullám és uszítás nyom­ta rá bélyegét. Ilyen körülmé­nyek között a munkástanácsok vezetőségeibe olyan újsütetű »munkások« is bekerültek, akik azelőtt a kapitalista osztály tag­jai voltak. A munkástanácsok megtisztítása ilyen elemektől nem kormányfeladat, maguk a munkások már részben elvégez­ték és ami még hátra van, azt is ők maguk végzik majd el. — Az ellenforradalom takti­kájának hajlékonysága abban is megmutatkozott, hogy a mun­kástanácsokat befolyása alá akarta keríteni, hogy azokat j felhasználja a kormány, tehát [lényegében a nép, a forradalom ellen. — Demokratikusnak egyálta­lán nem mondható módszerek­kel és nehezen ellenőrizhető kö­rülmények között jöttek létre a területi munkástanácsok, mint központi szervek. Ezek a köz­ponti szervek ténykedéseikkel ellenforradalmi célokat szolgál­tak: azzal az igénnyel léptek fel, hogy a hatalmi funkciókat ál­vegyék a Magyar Népköztársa­ság törvényes és alkotmányos hatalmi szerveitől. A kormány kénytelen volt az ilyen törekvé­sek ellen fellépni. — Kívülről is beleszóltak a vitába, amely pedig — nézetünk szerint — a magyar nép .saját ügye. Amikor a Szabad Európa rádió azt követelte, hogy a köz­ponti munkástanács hatalmi funkciót kapjon, sajnálatos mó­don — meggyőződésem szerint egészen más meggondolásokból kiindulva — a testvért Jugoszlá­viában Kardelj elvtárs hason­lóan nyilatkozott. — Kardelj elvtársat mi ismer­jük — magam is személyesen ismerem, tisztelem és becsülöm őt, mint a jugoszláv munkás- mozgalom egyik kimagasló veze­tőjét. Kardelj elvtárs kijelentet­te: nem helyes, hogy a magyar kormány nem támaszkodik a munkástanácsra. Eltekintve at­tól, hogy mi itt jobban megtud­juk ítélni a saját helyzetünket, mint Kardelj elvtárs Belgrád- ban, elvileg sem lehet helye­selni az ő álláspontját. Kardelj elvtárs Leninnek 1917 tavaszán és nyarán kiadott jelszavára hi­vatkozott: »minden hatalmat a szovjeteknek!« Ez a lenini jel­szó feltétlenül helyes volt. A történelem igazolta. Amikor azonban Lenin a szovjeteknek követelte a hatalmat, akkor egy burzsoá államhatalommal szem­ben állított fel ilyen követelést. 1956 november végén Magyar- országon proletár hatalom volt, tehát elvileg helytelen proletár hatalommal szemben felállítani azt a követelményt, hogy a mun­kástanácsnak adja át a hatal­mat. Politikailag még helytele­nebb. A kormány nem támasz­kodhat ellenforradalmi körök (Folytatás a 3. oldalon) i

Next

/
Thumbnails
Contents