Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-05 / 30. szám

Äs ENSZ közgyűlésének hétfő délutáni ülése Ne aprózzuk el erőnket Erős falnsi pártszervezetekre van most szükség* (Folytatás az 1, oldalról.) Az ENSZ-közgyűlés hétfőn (magyar idő szerint 21.11 órakor) folytatta a magyar kérdés vitá­ját. Nunez Portuondo kubai, kül­dött azzal vádolta a Szovjet­uniót és a keleteurópai országok küldötteit, hogy azért akarják megszakítani a magyar kérdés vitáját, mert érzik, hogy a világ közvéleménye ellenük fordult. Kérte, »hogy Magyarország tra­gikus sorsát az ENSZ és a világ szeme elé kell tárni, ez a 14 ha­talmi határozati javaslat egyik célja. Ezt az ügyet nem fogjuk levenni a közgyűlés napirend­jéről mindaddig, amíg a problé­ma nincs megoldva. Ezt a Szov­jetunió egészen bizonyosra ve­heti« — mondotta a kubai kül­dött, majd felszólította a közgyű­lést, hogy fogadja el a határo­zati javaslatot. Kuznyecov, szovjet külügymi­niszterhelyettes kijelentette, hogy a magyar kérdés vitájának folytatása növeli a világfeszült- ségöt és aláássa az ENSZ erejét. Felszólította a közgyűlést, hogy fordítsa figyelmét a napirend más pontjai, különösen a leszere­lés, valamint Algéria és Ciprus felé. Kuznyecov kétségbevonta az Egyesült Államoknak azt az ál­lítását, hogy semmi közük a magyarországi eseményekhez, idézte Dulles külügyminiszter egyik nyilatkozatát, amely utalt arra, hogy az Egyesült Államok politikája a keleteurópai népek felszabadítására irányul. »Duiles úr nyilatkozata önmagáért be­szél«, mondotta Kuznyecov és hozzátette, hogy az Egyesült Ál­lamok »rendszeresen beavatkozik a népi demokráciák belügyeibe és igyekszik megdönteni azokat.« Az MSZMP szervezése meg­kezdődött városon és falun egy­aránt. A párt soraiba még kevés kommunista tért vissza. A szer­vező munka nem könnyű fel­adat. Sok becsületes, néphez hű párttag még nem tért magához abból a keserű, mély csalódott­ságból, melyet a Rákosi—Gerő- klikk aljas politikája okozott neki. Sokan pedig még várakozó állásponton vannak. Ezeken kívül, sajnos, voltak karrieristák is, akik csak jó ál­lást akartak biztosítani maguk­nak azzal, hogy beléptek a párt­ba. Az ilyeneknek már most megmondhatjuk, hogy nincs is szükség rájuk. Tudjuk, hogy az MSZMP-nek nem lesz annyi tagja, amennyi az MDP-nek volt. De nem is ez a lényeges. Az a fontos, hogy a pártba a becsületes, a nép ügyé­hez hű, harcedzett, kipróbált kommunisták lépjenek be, A párt várja a régi, jó elvtársa­kat és várja azokat a pártonkí- vülieket is, akik bár egyetértet­tek a szocializmus építésével és támogatták azt, csupán a Rákosi- féle politikát látva tartották ma­gukat távol a párttól. Ezek az emberek annak idején sokat el­mondták: A kommunizmus esz­méje nagyon szép, de amit itt csinálnak, az nem kommuniz­mus. Most sok olyan ember fog belépni a pártba, aki így gon­dolkodott. Nem egy ilyen eset­ről van is már tudomásunk. Kis­kunfélegyházán például a Hu­nyadi Tsz MSZMP-szervezetébe két pártonkívüli lépett be. Vagy Kalocsán, az MSZMP alapítói között van Fábri János kőmű­ves, Baradlai Sándor tanár és Bőze László ügyész, akik ugyan­csak pártonkivüliek voltak, s most az MSZMP városi intéző bizottságába is beválasztották őket. És még sorolhatnánk jó né­hány ilyen példát. De kanyarodjunk vissza az előbb említett kérdéshez. Ritkák még a párt sorai. A pártszervező munkánál azonban egy jelenség máris kezdi felütni a fejét: a decentralizálás. Néhány járásban sok apró pártalapszervezetet alakítanak. Ez az MDP-nek volt rossz pártszervező módszere. Ügy véljük, inkább erős községi pártalapszervezetekre van most szükség. Félreértés ne essék, a termelő­üzemeinkben szükség van a pártszervezetekre. A munkásosz­tály pártja ezekről a szerveze­tekről az illegalitás éveiben sem mondott le. Vannak vállalatok, hivatalok, ahol szintén nem nél­külözhetjük a pártszervezeteket. Hasonló a helyzet a nagyobb fa­lusi termelő egységekben is, a gépállomásokon, állami gazda­ságban és a termelőszövetkeze­tekben. Ezeken a helyeken is szükséges, hogy legyenek MSZM P-szervezetek. Helytelennek tartjuk azonban azt a törekvést, hogy a földmű­vesszövetkezetek, ktsz-ek, az is­kolák tantestületei, stb. külön pártszervezeteket alakítsanak, mert felaprózzák a kommunis­ták erejét 3—4 tagú alapszerve­zetekre. Az ilyen helyen dolgozó kommunisták most a községi pártszervezetek sorait kell, hogy erősítsék, mert ezekre a szerve­zetekre nagy feladatok várnak a falu politikai életének, helyreál­lításában. „New Statesman** a magyar eseményekről ÍAoHerüLtelt a Horthy hadsereg regi egyenruhái Szabad Európa propagandistái Győrben 'Éildy kétségbeesett kiséríete LONDON (MTI) A »New Sta- ,esman«-ban Mendelsson, a ke- icteui ópaí ügyek szakértője a kö­vetkezőképpen elemzi a magyar eseményeket: — A forradalom kezdetben diákok és munkások műve volt, de fokozatosan más erők nyo­multak előtérbe, főként miután az orosz hadsereg kivonult Bu­dapestről. Megkezdődött a köny­vek és az újságok elégetése, ami nem a szakszervezeti tagok és a szocialisták rendes szokása. A tüntetők mind több és több szél­sőséges nacionalista követelést hangoztattak üléseiken. Előke­rültek a Horthy-hadsereg régi egyenruhái. A Nagy-kormány hatalma fokozatosan semmivé zsugorodott. Egy nappal az előtt, hogy a szovjet haderő bevonult Budapestre, maga Nagy fogoly volt a parlamentben, amelyet óriási tömeg ostromolt, a minisz­terelnök fejét követelte, noha több antikommunistát vett fel kormányába. Aktív módon avatkozott be a Szabad Európa rádió, amely rá­diópropagandisták csapatát küld­te el Győrbe. Egyszersmind har­cokra bújtogató felhívásokat adott le szakadatlanul müncheni rádióállomásáról és megbízható német források szerint folyton nyugati katonai segítséget ígért. A forradalom vezetése állandóan jobb felé tolódott el. Mint a Die Welt című konzervatív német lap jelentette, a magyar katonák Budapesten röpiratokat oszto­gattak, amelyek sürgették az egész kormányzati végrehajtó hatalom átruházását a hadsereg­re. Ezeket a röplapokat az »ide­iglenes magyar kormány honvé­delmi bizottsága« írta alá, amely nyilván ellenkormány volt az ak­kor még törvényes Nagy-kor­mánnyal szemben. A szélsőséges nacionalisták áital vezetett tö­meg megrohanta a külügymi­nisztériumot és fittyet hányt a Nagy—Tiídy-kormány könyörgé­seinek, hogy hagyják abba a vér­ontást. November 1-én Tildy vég­ső kétségbeesésében kísérletet tett, hogy megnyerje Mlndszenty segítségét a helyzet megszilárdí­tásához. A kormány négy tagú küldöttsége Tildy vezetésével felkereste Mindszentyt, aki visz- szautasitotta őket, és ezzel, mint a jól értesült »Der Spiegel« meg­állapította, azokat bátorította, akik bíbornok-párt alakítására mesterkedtek. Ezzel Mindszenty tökéletessé tette a Nagy-kor­mány elszigeteltségét cs bizo­nyossá tette annak bukását. A cikkíró végső következte­tései: LONDON (MTI) A londoni rá­dió jelentése szerint az Egyesült Államok kormányának nyilat­kozata megelégedéssel fogadta az angol és francia kormány ama elhatározását, hogy kivonja csapatait Egyiptomból. Az ame­rikai kormány ugyanakkor le­szögezte, hogy a Szuezi-csatorna megtisztítása most már elenged­hetetlenül szükséges. E munká­Legyen olyan politikánk, mely az európai biztonsági probléma megoldását ígéri: 1. mondjuk az oroszoknak, hogy hajlandók va­gyunk tárgyalni európai bizton­sági egyezményekről, amely le­hetővé tenné a NATO és a szov­jet haderők fokozatos visszavo­nását az Elbától keletre és nyu­gatra. Anglia és Amerika bizto­sítsa a Szovjetuniót, hogy nem szándékozik a liberalizálást saját katonai pozíciójának erősítésére felhasználni olymódon, hogy Ma­gyarországot Vagy bármely más csatlós államot a NATO-táborba csábítani; 2. javasoljunk semle­ges körzetet Európa szívében, amely kezdetben Ausztriát és Jugoszláviát foglalná magában s a biztonság érzésének kifejlődé­sével fokozatosan kiterjedhetne más államokra is. Ilyen módon józan megegyezést érhetnénk cl a Szovjetunióval, mielőtt még késő lenne, s mielőtt még újabb katasztrófa harmadik világhábo­rúba döntene bennünket. latok bármilyen halogatása meg­sértené az 1883-as egyezményt, cs annak a sok államnak érde­keit, amelyek gazdasági élete nagy mértékben függ a csatorna zavartalan működésétől. Az Egyesült Államok minden lehe­tőt megtesz, hogy a Közép- Keletre küldött ENSZ-haderő megfelelő és hatékony módon el iudja látni feladatát, AWvNVwwiwvwiéwvwwvvvvvvwirvvvs/vvvvvi Az amerikai kormány megelégedéssel fogadta az angol—francia elhatározást «.. Munkával viszont unnál több terem — LAKÁSAVATÁSON — Lakásavatásra voltam hiva­talos. Aki hívott, munkásember, az új bérház egyik lakástulaj­donosa: Nagy Ferenc, nyomdai dolgozó, aki tíz éve várt em­beri lakásra. Tíz éve, hatodma­gával egy máriavárosi földes vl- tyilóban, ahol mindig kísértett a betegség, utóbb pedig a féle­lem, mert a konyha és a kam- rányi kis szoba összedűléssel fe­nyegetett. Hiába volt azonban minden kérés, kilincselés, ah­hoz, hogy lakást kapjon, — egg forradalom kellett. (»Mátyás gazda« nem segített az ö gond- ján-baján.) Bárhogy volt is, elmúlt. Már van lakása. Összkomfortos, szá­raz, tiszta és meleg. Cserép­kályha mellett ül a család. Négy gyerek, két szülő és a hivott vendég. Magdi, a kisebb lány, huncut mosolya, kutató szemű kis copfos. Kedvence a család­nak, de a szeretetből a többi­nek is kijut. Józsi jön utána, szolid, sápadt gyerek, aki szín­re kap majd az új lakásban, hogy több öröme teljen benne ízűidnek, Ferenc, az apa nevét viselő, már gyerekember. Ko­moly gimnazista. Orvosnak akarnák. Nagy cél, messze szán­dék, de a gyerek színjeles és hajlik a gondolatra. — Szép do­log a munkás-karrier. Iluska, a sorzáró, termetes kis töltött ga­lamb. ő már nagylány. Piros mint a rózsa és mindig nevet. Lassan eladósorba lép. Szegény család, de szép kö­zösség, Igaz, híjával meg a bú­tor, de sok a szeretet, nagy az egyetértés. Sajnos azonban a gond se kevés. így lett a láto­gatásból, a vidám lakásavatás­ból amolyan sajátos, józan po­litikai tere-fere, melyben a mér­ce a szülők szamefénye, a négy gyermek. Erről aztán ömlik a szó és percek alatt annyi gon­dolat keveredik, amire választ adni időben is nehéz lenne. Az apa fizetése 1500 forint. Nagy családnak, mondanom sem kell. ez nem egy fényes fize­tés, de legalább ez legyen a biz­tos. Hiszen hat szájnak sok fa­lat kell. Télen pedig a tüzelő­gond is nehezít. Meg aztán itt a négy gyerek, akiknek az iáé.is nyével akarva-akaratlanul, de számolni kell. Legyen az ruha, cipő, kabát vagy egyéb — min­dent néggyel kell szorozni. Ez pedig nem könnyű. Magas e szorzat egy fizetés­hez. így hol ennek, hol annak jut valami olcsó holmi. De mi­kor jut az asszonykának n ,y magának, pedig a pénzt ö ke­resi. Szerelne vágni egy malac­kát is, s akkor lenne nyugodt, ha telve volna pince, kamra. A munkásember azonban a piac­ról él. Annak egyelőre ez csak álom. Álom és sok kell hozzá, hogy valóság legyen, hiszen munka nélkül nem megy sem­mi, munkával viszont annál több terem, Ez az ő politikája. Ha sokszor érzi is, hogy vannak kielégítet­len jogai és követelései, akkor is erre gondol Előbb békét és rendet akar. mert ahol nincs tele pince, kamra, ahol az em­ber piacról ál, ott jól meg kell gondolni minden lépést — mondja búcsúzóul —, mert a politikát az asszony dönti el. SmdQl Géza Az MSZMP kezdeményezésére Szenet biztosítottunk az üiioiái ICaeskeméH tfonzorv- gyárnak Aggodalommal értesültem ar­ról a sajnálatos tényről, mely szerint az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár dolgozóinak jelen­tős számát üzemanyag (szén) hiánya miatt hosszabb időre sza­badságolni kénytelen a gyár ve­zetősége. A nem hivatalos értesülést alighogy megkaptam, az MSZMP Kecskemét városi Intéző bizott­sága keresett fel azzal a céllal, hugy a gyár ezen problémájára valamilyen kedvező megoldást találj unk. Kezdeményezésükre rövid tárgyalásunk azzal az eredménnyel végződött, hogy a gyár megbízottainak a baráti Ju­goszláviából Kecskemétre érke­zett daraszénből 1000 mázsát át­adunk és ezen kívül rendelkezé­sükre bocsátunk mintegy 2000 mázsa szénport. Nem nagy ez a segítség, de ez­zel is el akarjuk érni azt, hogy városunkban ne legyen munka- nélküliség, hogy a gyár termelni tudja az igen fontos közellátási cikkeket. A további segítség fő­leg, mondhatnám, kizárólag s magyar bányászoktól függ, akik között jelentős számmal Bács- Kiskun megyeiek s kecskemétiem is vannak, de a családjaik itt él­nek és a bányász-szénutalvá- nyaikat a telepeinken szeretnék beváltani. Ha bányászaink a nor­mális termelést nem biztosítják és a szénszállítmányok nem ér­keznek folyamatosan, úgy nem tudjuk a kórházakat, egészség- ügyi intézményeket, az iskolá­kat, az ellátatlan lakosságot el­látni s természetesen a bányász- szénutalványokat sem áll mó­dunkban beváltani. A magam nevében, de úgy ér­zem, hogy vállalatunk és aa egész megye lakossága nevében is arra kérem országunk összes bányászait, hogy munkájukkal, termelésükkel az egész ország dolgozóinak és a saját egyéni ér­dekükben is biztosítsák az életet jelentő szenet. G. Kovács Pál, a Kecskeméti TÜZÊP - Vállalat igazgatója Magyar—jugoszláv vegyesbizgltság tárgyalása Visszatérnek a Jugoszláviában' menedéket találtak Közleményt adtak ki a Jugo­szláviába menekült személyek Magyarországra való visszatéré­séről. A jugoszláv kormány ja­vaslatára november 23-tól no­vember 29-ig a magyar és a ju­goszláv kormány által kijelölt vegyes bizottság tárgyalásokat folytatott Belgrádban és Zág­rábban a Magyarországról Ju­goszláviába menekült magyar személyek hazatérésének előse­gítése céljából. A tárgyalások Mindig csak A Petőfi Népe november 30 — pénteki — számában »Mit is akarnak?« című cikkben többek között szó.volt arról is, hogy az Alföldi Kecskeméti Konzerv­gyárban is akadályozni igyekez­tek az MSZMP alapszervezet megalakítását. Nem tudjuk, ki adta az adatot ezzel kapcsolatosan. De mint a pártalapszervezet intéző bizott­ságának tagja kijelentem, hogy nem értek egyet az általánosítás­sal. Nem értek egyet, mert a munkástanács kollektívája nem gátolja ezt. Ellenben egyesek, a munkástanácson belül, forrófe­jűén akadályozzák a párt szer­vezési munkáit. Azonban ez nem azonosítható a higgadtságáról. eredményeképpen a következő napokban megkezdődik azoknak a személyeknek a visszatérései akik a közelmúlt eseményei kö­vetkeztében Jugoszláviában ke­restek menedéket és most haza­térésük elősegítését kérték. Ezek­nek a menekülteknek személyé­re is vonatkozik a Magyar Nép­köztársaság Forradalmi Munkás —Paraszt Kormányának f. hó november 30-án kiadott amnesz- tia-rendelete. a valóságot! körültekintő munkájáról ismere­tes munkástanáccsal. Dinka Zoltán, az MSZMP alapszervezet intéző bizottságának tagja, Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár Gépfárművizsga Értesítjük a megye lakosságát, hogy a megyei rendőrkapitány­ság közlekedésrendészeti osztá­lyán a gépjárművek vizsgázta­tása minden héten hétfői napo­kon, a járművezetői vizsga pe­dig minden héten a szerdai na­pon van. Megyei rendőrkapitányság

Next

/
Thumbnails
Contents