Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-05 / 30. szám

HA VETETTEK, ARATNAK IS Maga gazdája már a kunfehértói „Vörös Hajnal“

Gondok a föld megvédésével és a munkaegység számításával

kapcsolatban

Jl&acL ej^ij qxLzdALk&cLához

RAKIAS MIKLÓSNAK

Dunayatg)

Alacsonyan gomolygó

ködfelhőket pipál az ég a kun- fehértói határra. A Vörös Hajnal Termelőszövetkezet irodájában cigaretták füstjétől megszürkült levegő kel versenyre a kinti borúval. A párás ablakon ét kilátni a szépen megmunkált földekre. Kövéren bokrosodik 48 hold árpa, 120 hold rozs, üdezölden sorol a későbben vetett 152 hold búza. Csupán 8 hold búzaföld maradt mag nélkül. Összehordva, fedél alatt van minden őszi termény is, kúpokban a kukoricaszár, íeltakarítva a földek.

így volt ez eddig is minden ősszel a Vörös Hajnal Tsz-ben. Becsületes, hozzáértő és szorgalmas emberek erős, gazdag szövetkezetének ismerik az egész megyében. Hat esztendő alatt — hol lassabban, hol gyorsabban — de mindig csak előre haladt.

Az emberekkel zsúfolt iroda egyik asztalánál irományok halmazai fölött Rózsa István könyvelő körmölget. Készül a zárszámadás, a hatodik dolgos, küzdelmes esztendő mérlege. S a ki- kcrekedő számok beszélik, hogy a Vörös Hajnal Tsz tagsága az idén sem dolgozott rosszul. Nyereséggel zár a szövetkezet. A hiteleket rendezték, kamataikat törlesztették. A beadásból is mindössze 150 mázsa kukorica volt hátra, amikor megjelent a begyűjtés eltörléséről szóló rendelet. Ezt a kukoricát szét is osztották nyomban a tagoknak.

Mi jut az idei Zárszámadás szerint a tagok zsákjaiba?

4,27 kg búzát terveztek, — 4 kilót kiosztottak. Árpából, zabból a terv szerint 51 deka jutott volna, — megduplázódott 1 kilóra. Kukoricából a tervezett 92 deka májusi morzsolttal szemben 3 kiló csöves jutott munkaegységenként. Szénát nem terveztek, de a jó fűtermés révén ebből is jutott fél-fél kiló. A készpénzrészesedés a korábban számított 6 forint helyett meghaladja a 8 forintot. S eladásra vár még 20 szerződött disznó, 8 hízott göböly, egy sereg most leválasztásra kerülő malac, jócskán baromfi s minden hónapban biztos pénzt hoz a tej, — most- már az utolsó cseppje is szabadáron értékesítve.

A karéjban ülő emberek hall- gatják-hallgatják a könyvelő magyarázó adatait és némán-bó- iongatnak. így igaz. Voit miért dolgozni, nincs panasz az osztalékra. De hogyan lesz ezután?! S a lassan meginduló beszélgetés félmondatai sok-sok aggodalmat, félelmet hoznak fel a tagok szívéből.

A Vörös Hajnal tagságának döntő többsége határozottan, szívvel-lélekkel a szövetkezet mellett van. Ha nem így lenne, önmagukat kisebbítenék le, hiszen az ő dolgos kezük munkájának szépséges eredménye ez az izmos, mindig csak gyarapodó közös gazdaság. Hunyadi — az egyik tag — határozottan ki is jelenti: — Itt, ha lesz is kilépő, 10—15 embernél több nem. De akkor még mindig maradunk több, mint százan..,

Mi hát akkor az aggodalom, a nagy elgondolkozások oka?

A bizonytalanság, amelynek nevén-nevezelt szülőanyja a kor- mány iránti bizalmatlanság, tamáskodás a kormány védelmező képességében. Mert a környél! igen mozgolódik. A tagosításl szenvedett egyénileg dolgozó parasztok aláírásokat gyűjtenek küldöttséget ígérgetnek a kormányhoz a volt várostanyai földek visszaadására, amelyeket 1952-ben tagosítottak be a szövetkezetbe. — Ha visszaadják, levágták a fél kezünket — keseregnek a tagok. Persze, tudják, hiszen hallották, hogy a í'endelet nem érinti a régebbi tagosításokat, csak az ideit. Dehát ki tudja? Magyarán: attól fél a szövetkezet, hogy külső erők nyirbálják meg, s nem kapnak sehonnan védelmet.

Megmagyarázható ez a

[élelem, de nem jogos. Nem, nert a kormány 6zinte naponta hangoztatja, hogy a törvényesség alapján áll és megtilt, megakadályoz minden önkényeskedést. Az 1952-ben betagositotl töldek visszakövetelése nem jogos. Gazdáik annakidején csere- ingatlant kaptak, nem formálhatnak igényt a régire, S a Vörös Hajnal tagjainak megnyugtatására hadd közöljük: éppen ilyen önkényes szétoszlatási kísérletet akadályozott meg igen határozottan a törvényes szerv Lajos- mizse egyik szövetkezetében.

Van azonban Ktinfehértón egy másik dolog is. Egy korábbi megyei értekezleten elhangzott, hogy a munkaegységszámítás jelenlegi formája sok helyütt nem felelt meg a jövedelem helyes elosztásához. Azt a tanácsot kapták a szövetkezetek, hogyha jobb módszert találnak, azt vezessék be, azaz nem mindenáron kötelező mindenütt a munkaegységgel való számítás. Ez a tanács a Vörös Hajnal-beliek tudatában úgy ragadt meg, hogy megszűnt a munkaegység s arra várnak, hogy majd országos rendelet állapít meg új formát. Ezért az utóbbi hetekben nem is mérik semmivel a munkát, holott a jószággondozók, logatosok naphosszat becsületesen dolgoznak.

A íélreértést igen gyorsan tisztázni kellene. Vitassa meg a tagság: hogyan akarja? Ha nagyjából jónak tartják a munkaegységszámítást, ezzel mérjék a teljesítményeket továbbra is — persze helyi normák megállapításával javítsák ki az esetleges hibákat. Ha pedig elvetik a munkaegységet, — keressenek megfelelőbb elszámolási formát. De mértéknek mindenképpen kell lennie. Mert a Vörös Hajnal tagsága egyben holtbizonyos lehet: ha vetett, hát aratni is fog! Ha dolgoznak, jövedelem is lesz! Ezt pedig igazságosan szét is kell osztani. S mostmár egészeh maguk dönthetnek a mérce milyensége felelt is. »Aktatáskások« hada nem utasítgatja őket többé, a beadási kötelezettség nem vámolja meg a közös munka gyümölcsét. Mosfrpár végre egészen önma- guktól függ a termelőszövetkezet sorsa, 130 embernek: sajátma- I guknak jövője, kenyere, clete.. ;

HÁROM NÀP JUGOSZLÁVIÁBAN

TOPOLYÁN, MAGYAROK KÖZÖTT

(3.) Étteremnek nevezik a helybeliek, a mi városi szemünkkel azonban inkább megnagyobbított kocsmának látszik. A berendezés is erre vall. Az asztalok, székek nem finomművű alkotások, de azért mindez megtérhet a jókedvvel, vigalommal. Minden asztal foglalt, nekünk csak az egyiknek fele jutott, ahol nem ültek annyian, ahányan fértek volna,

Szívesen odaengedtek. Szívesen azért, mert az utcasarkon látták érkezésünket s míg mi odabent időtlöltvo körülnéztünk, addig ők utánunk jőve, helyet foglaltak egy éppen üressé vált asztalnál.

Mosolygó, érdekességet és hírt váró arccal fogadtak bennünket és persze úgyis,“ ahogyan Hz kijár az egyanya- nyelvű testvéreknek. Bemutatom őket: Tölgyesi Félix, Juhász Péter és Juhász Antal kisiparosok különféle szakmában, de van egy közös szenvedélyük: mindhárman méhésztednek.

A beszélgetést nem volt olyan könnyű elindítani, mert tüstént mellettünk termett a prímás és megérdeklődte a legkedvesebb nótánkat. Én megmondtam, mert nem lehetett nem megmondani. És szállt búsan, remegőn, szívet melengetőn az ismert dallam: »Hogyha látsz is nap nap után..,« Utána se vége, se hossza nem volt a dalok egymásután pergésének. Mintha otthon lettünk volna. Milyen honvágy vesz erőt az emberen, Dal, beszéd, kézfogás, vendégszeretet, szív, minden magyar, de a hazát nem pótolhatja semmi. Igazán otthont és hazát szeretni ilyenkor tanul az ember, vagy legalábbis ilyenkor érzi, hogy nélküle árva.

Vendéglátóink számára megszokott a vasárnap dclelöttök családiassága, de velünk együtt, látva hazánk, népünk arcunkra telepedett szomorúságát, szemük clfátyolosodolt és szótlanul hallgatták

a húrokról fakadt dallamokat.

Mikor aztán szünet- je lett a zenének, elsőnek Juhász Péter bontotta a hallgatagságot és arra kért bennünket:

— Mondják el otthon, hogy mi így élünk... nyugodtan, csöndesen, magyarként. Ebben minket nem akadályoz senki és semmi. Hallották a nótákat. Még nem felejtettük el és nem is akarjuk elfelejteni.

Ehhez nyomban hozzá kell fűzzem, hogy egyetlen szót nem hallottam a hivatalos nyelvből.

Tölgyesi asztalos, Juhász szabó, de a szakmáról egyáltalán nem esett szó, nyilván azzal semmi gondjuk, bajuk. Ám annál többet beszéltünk a méhcszke- désrül. Érdeklődtek, hogyan áll nálunk a méhészkedés, milyen volt az idei hordás, vannak-e szakkönyvek és mikor lenne arra mód, hogy legalább a határmenti méhészek találkozhassanak,

— Nagy baj — mondják —, hogy nem tudnak Salgótarjánba járni és így akácból csak egyszer pergetnek. — Azt intézzék el — kérték —, hogy jövőre magukhoz mehessünk. Egy méhésznek több kívánsága nem is lehet.

Sokat nem ígérhettünk, de ami rajtunk múlik, megtesszük — válaszoltuk.

A prímás újra közelebb húzódott. Egy kis levelet adott át. Testvérének küldi Szegedre. Lelkünkre köti, el rie felejtsük bedobni. Azután újra a húrokra csap vonójával, szívvel, magyaros kedvvel. Mi búcsút veszünk erőteljes, idötigénylő kézszorításokkal.

— Sok szerencsét maguknak és hazájuknak!

Az előbukkant nap belehasított az utóbbi napok borújába, szikrává gyulladtak a hó- pihék milliárdjai és mi egy jólesett óra után nyakunkba vettük az előttünk nyúló több- százkilométcres országutak

Kedves Rak lus Bátyám! Amint látja, megtartottam a szavamat, nem feledkeztem meg Miklós bátyámról. Remélem, hogy levelem jó egészségben és jó erőben találja kedves családjavai együtt.

Most is emlékszem minden szavára, amit a tanácsháza eresze alatt mondott. »írja meg az én véleményemet is, — fordult hozzám r~, mert ez nemcsak az én véleményem, hanem igen sok parasztemberé. írja meg, hogy mi szolidárisak vagyunk a pesti munkásokkal. Azt is írja meg, hogy ha a Kádár-kormány a Rákosi-féle rendszert akarja vissza, akkor nem állunk mcL leje,«

Talán többet is mondott volna még, de igen sietős volt az ütünk, nem beszélgethettünk tovább. Pedig csupán erről a néhány mondatról is de sokat lehetne beszélgetni, vitatkozni! Ügy gondolom, ez nem is lenne oktalan időtöltés, hiszen magam is több parasztemberrel találkoztam, akik úgyszólván szó szerint ugyanazt mondták, amit Miklós bátyám. Ezért jutottam arra a gondolatra, hogy félbeszakadt beszélgetésünket a Petőn Népében folytathatnánk. Itt mások is elolvashatják és — lia ■kedvük tartja — akár hozzá is szólhatnak.

Hogy szavaimat ne feledjem, a Kádár-kormányról volna szó. Ki is ez az ember, mit akarhat vajon, mit várhatunk kormányától? — ez a kérdés igen sok embert foglalkoztat ma.

rft nnyl bizonyos, hogy még kevesen ismerik személyesen. Miklós bátyán újságolvasó ember, s bizonyára tudja, hogy Kádár János alig egy éve szabadult ki a börtönből. A dicstelenül levitézlett Rákosi—Gerő-klikk. záratta be, s több mint öt évig volt az AVH kezén. Az volt a bűne, hogy nem értett egyet Rákosival és ráadásul még nyomozni próbált Rajk László és társainak meggyilkolása ügyében. Az egykori vasmunkás a. belügyminiszteri székben is becsületes akart lenni. Ezért szenvedett több évet a különféle börtönökben. Akarhatja-e hát vissza Kádár János a Rákosi-féle rendszert? A tények alapján erre a kérdésre csak nemet mondhat az ember.

De ne csak a múltai, a jelent is nézzük. Hiszen Igazság, hogy az emberek megítéléséhez' édeskevés csak a múltjukat, meg a kijelentéseiket ismerni. Nézzük hát a tényeket is.

A Kádár-kormány párhetes országlása során a forradalom tiszta céljainak beszennyezésére és elfojtására törekvő ellenforradalom leverésére, a rend helyreállítására és a munka megindítására fordíthatta főként az erejét. Emellett azonban jutott ideje a parasztság legégetőbb gondjainak enyhítésére is. Elsőnek a beadás eltörlését említem meg, ami testvérek között is 500 millió forinttal növelte meg Bács megye parasztságának jövedelmét. Megszűnt az állatvágás engedélyhez kötöttsége, meg a zsírdézsma is. Ma már nem a tanácselnök jóindulatán, vagy a begyűjtési terv teljesítésén múlik, hogy a parasztember mikor ehet friss húst, hanem egyedül az állattenyésztésen, a gazda hozzáértésén. Külön említést érdemel a mezőgazdasági tervezés gúzsbakötöttségének megszüntetése. Jövőre már csak ott vetnek búzát, napraforgót, gyapotot, kokszagizt, — ahol a gazdálkodók akarnak, ahol éppen arra jó a föld és az időjárás.

Iá a összességében nézem ezeket a rendeleteket, törvényeket és ehhez még hozzávesszük az egyik legfontosabbat, az erőszakos szövetkezesítés megszüntetését, a teljes Önkéntesség garanciáját, akkor csak azt mondhatom: most már érdemes gazdálkodni. Most már kézzel fogható a termelés biztonsága. Ha ilyen lehetőségek lettek volna 1950-ben is a gazdálkodásra, akkor az apám sem mondott volna le bizonyára az öt hold földjéről.

Nem, egy szóval sem szeretném úgy feltüntetni a dolgot, mintha már igazi Kánaán lenne a paraszti sors. Vannak még gondok, vannak még bajok számosán, amelyek egyike országos, másika meg helybéli orvoslást kíván. Az is érthető, hogy Miklós bátyám bizonyos fenntartással viseltetik a Kádár-kormány iránt, hiszen —, mint mondani szokás —, csak lakva ismerni meg az embereket. Az elmúlt évek kormányainak szép szavai, de annal gyalázatosabb tettei után nincs is mit csodálkozni a bizonytalanságon és a hitetlenségen.

Jól mondta Miklós bátyám, hogy hasonló híreket hallani a pesti munkások felől is. Az a megállapítása meg erős tisztánlátásra vall, hogy a parasztság nem szervezett erő, ezért a munkásságot kell követnie. A pesti munkásság —, mint tudja —, a munka fölvétele, a békés élet megteremtése mellett döntött.

M/s egtettük az első lépést a rend, a békés munka helyt e- állítása felé. S ezen az úton mehetünk csak tovább, mert tovább is kell mennünk. A nemzeti függetlenség helyreállítása, . az új társadalmi rend magyar és demokratikus formáinak kimunkálása, a széles nemzeti egységkormány megalkotása és a többi, meg a többi közös nagy vágyunk beteljesedését is így érhetjük el. Es biztos vagyok abban, hogy elérjük.

Abban a reményben zárom levelemet, hogy Rakiás bátyám is osztja véleményemet. A legközelebbi találkozásunkig is üdvözlöm és mégegyszer jó egészséget kívánok kedves családjának is: Palkó László

Egy piaci beszélgetés nyomán

(Folytatás az 1. oldalról)

I szövetkezetek. Az árakban is megegyeztünk. Ezek szerint akár szerződött, akár szabad a sertés, 126 kilogrammtól 140 kilogrammig 19,50 forintért, 141 kilótól 160 kilóig 21,50-crt, 160 kilón felül pedig 23,50-ért adjuk tovább a sertéseket.

Azt hiszem, ha leszűrjük a következtetést az eddigi vitából, megállapíthatjuk, hogy a földművesszövetkezetnek az az álláspontja a helyes, mely szerint a földművesszövetkezetek is vásároljanak sértési. Különösen most, amikor olcsóbban hozzá tudnak jutni és esetleg a fogyasztóknak is olcsóbban tudnák adni. Meg lehetne oldani, hogy az Állatforgalmi Vállalat a városok szervezett ellátását és az exportot bonyolítsa le. A falu ellátásáról helyben nagyszerűen tudna gondoskodni a földművesszövetkezet. Természetesen ez nem lehet más csak javaslat, bizonyára számos szakember töri ezen a fejét.

Meghallgatunk más véleményeket is, erről majd legközelebb. —őr

Európa nyugati területei főié folytatódik az óceáni légtömegek beáramlása élénk északnyugati széllel. Kelet-Európa időjárását a Moszkva térsége felett időző nagykiterjedésű ciklon irányítja. Ott is lassú enyhülés van folyamaiban és a több napos havazás még nem szűnt meg.

A várható időjárás szerdán estig: erősen felhős idő, többíelé eső, havaseső, időnként élénk nyugati-északnyugati szél, A hőmérséklet alig változik.