Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-28 / 24. szám

\

Kádár János rádióbeszéde

az időszerű politikai kérdésekről

(Folytatás az L oldalról.)

nek helyreállításával azonban ma már más kérdések kerültek előtérbe. Mialatt az ország gyárainak, üzemeinek, intézményeinek, hatóságainak túlnyomó többségeiben az élet mindinkább a rendes, törvényes mederben folyik, helyenként visszásságok, esetenként súlyos visszaélések fordulnak elő, amelyeket haladék nélkül meg kell szüntetni. Mit kell többek között biztosítani? Biztosítani kell, hogy a munkástanácsok valamennyi termelő üzemben, ahol ez elő van írva, teljesíthessék a törvényben biztosított hatáskörben a feladatukat. Ugyanakkor azonban határozottan véget kell vetni annak az egyes munkástanácsoknál még mindig meglevő gyakorlatnak, hogy minden törvényes felhatalmazás nélkül kiárusítják, elkótyavetyélik, csereberélik a nép tulajdonát képező árukat, anyagokat és ezzel súlyos károkat okoznak az amúgy is nehéz helyzetben levő nemzetgazdaságnak.

Ismeretes, hogy a választott szervek, mint például a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai mellett működő é6 politikai műnkét végző forradalmi s hasonló elnevezésű bizottságok munkáját a kormány rendelettel szabályozta.

A törvényes rend teljes és következetes helyreállításának végül elengedhetetlen követelménye az is, hogy a kinevezett, a munkáért személyesen felelős vezetőknek, mint a minisztérium, főhatóságok vezetőinek, a tanács végrehajtó bizottságok elnökeinek és titkárainak, az iskolák és gyárak igazgatóinak, a mérnököknek és művezetőknek és minden más felelős vezetőnek az utasításait mindenki köteles betartani és végrehajtani. A törvényes rend maradéktalan érvényesítését minden becsületes magyar állampolgár úgy tekintse, mint a dolgozó nép alapvető és legfontosabb érdekét és ennek megfelelően védelmezze és erősítse azt.

Az anarchiát, a fejetlenséget, a felelős vezetők utasításainak végre nem hajtását ne nevezze senki demokráciának, mert mindez a demokráciától merőben idegen. Az ország törvényes rendjének helyenként divatbajött lazítása mindenkor, az adott viszonyok között pedig különösen, nem a nép és a demokrácia, hanem ellenkezőleg, a nép ellenségei javát és érdekét szolgálja. A törvények lazítása, vagy lazításának tűrése bármilyen nagy hangon kimondott forradalmi jelszavak hangoztatásának kíséretében történik is, a valóságban nem a nép, hanem az ellenforradalom malmára hajtja a vizet, A törvényes rend védelmezői bátran és határozottan lépjenek fel mindenütt és mindenkivel szemben, bárki is legyen az, aki veszélyezteti állami és gazdasági szerveink törvényes munkáját, vagy akárcsak kísérletet tesz arra. Az utóbbi években sokszor elhangzott a félelem nélküli élet követelménye. Mi azt kívánjuk és azért dolgozunk, hogy a törvényes rend mielőbb teljes mértékben helyreálljon az egész országban és az élet minden vonatkozásában, Ennek az alap- feltételei máris adva vannak. Úgy érezzük, hogy valamennyi törvénytisztelő, a közrendet és köznyugalmat óhajtó becsületes állampolgár támogatásával, rövid idő múlva abban a helyzetben leszünk, hogy elmondhatjuk: megoldottuk ezt a feladatot is. Ezzel majd elmondhatjuk azt is, hogy a Magyar Népköztársaságban a félelem nélküli életet az ország minden törvénytisztelő állampolgára számára biztosítottuk. Őszintén meg keil mondani, hogy ma még nem egészen ez a helyzet. Ez azonban nem rajtunk múlik. Még egy-két héttel ezelőtt is sokhelyütt fegyveres ellenfori'adalmi terroristák fölemlítették meg azokat a becsületes állampolgárokat, akik dolgozni akartak és a törvényes rend helyreállítására törekedtek. Szerencsére ez a helyzet már megváltozott, de még mindig gyakori jelenség, hogy a tisztességes és becsületes, a munira és a rend érdekeit képviselő embereket lelki terror alatt tartják a zavaros időkben mindig felbukkanó és magukat egy ideig mindig felszínen tartó, zavaros elemek. Helyre kell igazi tani ezt a néhol még mindig meglévő fordított világot. Mindenkinek meg kell érteni, hogy a népi demokratikus rendszer olyan rendszer, mely demokrácia a munkások, parasztok és a szellemi dolgozók számárai de diktatúra a kizsákmányolok számára. Demokrácia a demokraták számára, de diktatúra az ellenforradalmárok és fasiszták számára. És még egyszerűbben kifejezve: a kormány el van tökélve arra, hogy ha már hazánkban egy ideig félni kell valakinek, akkor sehol, egyetlen helyen, a legkisebb faluban se a becsületes munkás, paraszt, értelmiségi dolgozóknak, se a demokratikusan gondolkodó, haladó embereknek ne kelljen leim, hanem féljenek a törvény megszegői, a fasiszta uszítók és ellenforradalmáról*, népköztársaságunk ellenségei.

Az élet alapja : a munka

Második kérdésként az élet alapját képező munkáról kell szólnom. A helyzet hazánkban Ismeretes. Egy közel háromhetes általános bénultság és sztrájk után, hazánk majd minden termelő helyén megkezdődött a munka.

E kérdésnél külön is tisztelettel kell megemlékezni a magyar falu dolgozóiról. Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasztemberek egyaránt becsülettel teljesítették a haza iránti kötelezettségüket. Az országos vihar hetei alatt is szorgalmasan dolgoztak. Becsülettel be kell vallanunk, hogy minden központi irányítás nélkül elvégezték az őszi szántásvetés 80—90 százalékát és még most is szorgalmasan dolgoznak. Hozzájuk is száguldottak olyan emberek, akiknek az elmúlt hetekben a legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkások ne dolgozzanak. Ezek az izgága elemek felszólították a parasztokat is arra, hogy ne szántsanak és ne vessenek. Ok azonban egyöntetűen, valóban mély bölcsességgel azt válaszolták, hogy ma is van kormány, jövőre is lesz. A kormány munkájáról, vagy jellegéről a jövő nyáron is leket vitatkozni, da ha ők most

nem szántanak és nem vetnek, akkor jövőre nem lesz kenyér, és ha kenyér nem lesz, akkor nem lesz miről vitatkozni se, mert ha kenyér nem lesz, akkor élet sem.

Valójában miről is van szó? A munka az egész iparban, kereskedelemben, a szállításnál megkezdődött, de mégsem mondhatjuk, hogy a termelés valóban rendesen folyik. Először azért nem, mert igaz ugyan, hogy a munka beindítása és a termelés folyamatosságának biztosítása jó úton halad, de ugyanezen a fejlődésen belül helyenként és időnként visszaesések vannak.

Alapjában két oka van ezeknek a jelenségeknek. Az első ok, hogy az események hátterében működő ellenforradalmi erők most már, más fegyver híján, legvadabb rémhírek terjesztésével, a legképtelenebb követelések bevetésével azt akarják elérni, hogy gazdaságilag a lehető legnagyobb kárt okozzák az országnak, hogy a gazdasági nehézségek nyomán újabb támadást intézhessenek népi demokratikus rendszerünk ellen. Az ellenforradalmáról* pontosan tudják, hogy mit cselekszenek. De nehéz feltételezni az ellenforradalmárok kezére játszó olyan eszüket vesztett uszítókrúl

is, mint Gimes Miklós, Sándor András és más hozzájuk, hasonló személyekről, hogy ne tudnák, mit cselekednek. Ók tudatosan az ellenforradalom szekerét tolják és ezért ne sértődjenek meg, ha mi kénytelenek vagyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben,

A második akadálya helyenként a munka teljes beindításának az, hogy gyakran a jóhiszemű dolgozok sem értik, hogy önmaguk érdekei ellen cselekszenek, amikor olyan feltételekhez akarják kötni a munka felvételét, amelyek ma még nem valósíthatók meg. Ezeknek a követeléseknek egy része olyan helyekről induit el, amelyek a munkásosztály érdekeitől idegenek. Ilyenek például a kormány személyi összetételének ilyen vagy olyan személyi megváltoztatására irányuló követelések.

E kérdésről három megjegyzésem van. Azoknak az üzemeknek a dolgozói, akiknek nevében a politikai követeléseket kis csoportok különböző helyeken felvetik, többségükben egyszerűen nem is tudnak arról, hogy nevükben-miket követelnek.

Második megjegyzésem az, hogy a november 4-i kormány- határozatunknak megfelelően, mihelyt a termelő munka az ország minden területén rendesen megindul és a törvényes rend minden helyen és minden vonatkozásában helyreáll, nyomban változtatást eszközlünk a kormány összetételében, mégpedig oly módon, hogy kommunisták és nem kommunisták legjobbjai- vál fogjuk a kormányt megerősíteni, lehetőleg a legjobb szakemberek bevonásával. A nem Kommunistákkal szemben az az egyetlen igényünk, melyhez ragaszkodni fogunk, hogy az illető kész legyen a népköztársaság ál- lamrenajének, a szocialista vívmányok megvédésének és a szocializmus építésének alapján dolgozni.

A harmadüf megjegyzésem a kérdéshez az, hogy mmúauüig, amíg a normális elet állaiaban biztosítva nincs, a kormány ösz- szetételében semmi változtatást, sem bővítést nem csinálunk, az a helyzet, amire mi gondolunk, lehet, hogy egy hét, de lehet, hogy csak három, vagy ncgy hét múlva érkezik el. Ez nem rajtunk múlik. Mi azt szeretnénk és azon vagyunk, hogy a kormánnyal kapcsolatos és szerintünk is szüKséges további lépés mielőbb megtörténjék,

De ezt semmi szín alatt sem az ellenforradalom által útnakindított és a félrevezetett jóhiszemű emberek által átvett követelések nyomása alatt tesszük majd meg.

Előfordul, hogy egyes helyeken a dolgozók nevében fellépők kijelentik, hogy csak ilyen, vagy olyan gazdasági követelések kielégítése után fognak dolgozni. Ezek a gazdasági követelések gyakran olyanok, hogy nem lehet azokat jogtalanságnak nevezni, persze akadnak jogtalanok is. De a jogos követeléseknek is az a baja, hogy ma nem valósíthatók meg. Ma az a helyzet, hogy a kormány által hozott döntéssel az ipari munkások és bányászoknak megszabott béremeléssel elmentünk addig a határig, amelyen túl ma nem mehetünk, hacsak nem akarjuk megszavazni az inflációt, a pénzromlást.

A kormány pedig el van tökéivé, hogy minden követelést elhárít, amely pénzromlásba taszíthatná az országot, mert az éppen a bérből és fizetésből élőket, azaz elsősorban a munkásokat sújtaná legjobban. Megszavazni béremeléseket, ez egy pillanat műve. Pénzt nyomtatni, ez papír dolga, de szabad ezt csinálni? Nem szabad! Nem lehet, nem fogjuk megcsinálni.

Ami a kormány szándékait a szociális és bérkérdések jövőbeni rendezése tárgyában illeti, megjegyzem, hogy magam is vasmunkás, műszerész vagyok, és megértem, a munkásság igényeit. A kormány ma is és a jövőben 9= elsősorban a munkásokra támaszkodik és a munkások és parasztok egyetértő támogatása nélkül nem tudjuk elképzelni az ország kormányzását ezután sem. Tudjuk, hogy kormányunkat a Szabad Európa nevű reakciós külföldi rádió a legkülönbözőbb rágalmakkal igyekszik bemocskolni a dolgozók egy része előtt éppenúgy, mint a hazai földön sötétben bujkáló ellenforradalom is. De még a legvadabb imperialista háborús uszítónak, a legvéresebb kezű hazai ellenforradalmárnak sem jutott eszébe azt állítani, hogy a Magyar Nép- köztársaság Forradalmi Munkás —Paraszt Kormánya a gyárosok, bankárok, grófok és földbirtokosok kormánya volna. Mi a munkások és parasztok kormánya vagyunk és az összes ellenforradalmi szitkok és átkok igazi magyarázata ebben rejlik. Rám személyileg elmondhattak és bizonyára már el is mondtak minden rosszat, ami csak elképzelhető, azt persze nem mondhatták, hogy én a kapitalisták

Harmadik kérdésként a mostanában igen sokat emlegetett Nagy Imre-ügyről kívánok szólni. Nézetem szerint ez a kérdés történelmileg túlhaladott kérdés, amely felett népünk rövid időn belül napirendre fog térni. Ismeretes mindenki előtt az a helyzet, mely nálunk a Nagy Imre kormány utolsó napjain, pontosan október 30 és november 3-a között előállt. Az október 30-i tűzszünetet követő órákban nyíltan fellépett ellenforradalom viharos nyomása, ezt a kormányt napról napra jobbra tolta es Mindszentby, D. Szabó, Eszter- házy Pál fellépése mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, a Nagy Imre kormány órái meg vannak számlálva, az ellenforradalom napokon belül elsöpri azt helyéről.

A Nagy Imre kormány és maga Nagy Imre ugyanezekben a napokban megbocsáthatatlan bűnt követett el a magyar nép ellen. Tehetetlenségével és az ellenforradalmi rohammal szembeni tétlenségével valójában leplezte és fedezte a gyilkos ellen- forradalmi fehér terrort. Nagy Imre mint kommunista is megbocsáthatatlan szerepet játszott. Ha tehetetlen volt, le kellett volna mondania. Országnak, világnak megmondva, hogy az ellen- forradalmárok gyilkolják Budapest utcáin a kommunistákat és más haladó hazaitokat, munkásokat, értelmiségieket. Ehelyett nevével fedezte ezeket a szörnyűségeket. Végül 4-én reggel ellenállásra hívott fel a fehérterrorista gyilkosságoknak véget- vető, segítségül hívott szovjet csapatok ellen. Miután a rádióba bemondta, hogy a kormány a helyén van, felvette a csomagját és még Tildy Zoltánt is cserben hagyva, a parlament egyik csigalépcsőjén megszökött és 20 perc múlva a budapesti jugoszláv nagykövetségre szaladt menedéket kérni.

Nagy Imre volt szerepéről még annyit, lehetséges, hogy az ellenforradalmárok számára kevés volt az. amiben nekik Nagy Imre akarva nemakarva segítséget nyújtott, de a Magyar Népköz- társaságnak, a magyar kommunista mozgalomnak, a meggyilkolt forradalmároknak sok volt. A továbbiakról pedig annyit, hogy az a Nagy Imre, aki a jugoszláv nagykövetségre belépett, elhagyta a Magyar Népköztársaság szuverénitása alatt álló területét és jogilag idegen ország területére lépett, néhány nap múlva diplomáciai úton közölte azt a kívánságát, hogy el akarja hagyni a Magyar Népköztársaság területét. Kormányunk és pártunk úgy gondolta, hogy ezzel az emberrel, aki ily módon elhatárolta önmagát a magyar kommunistáktól éppenúgy, mint a magyar néptől és magától Magyarországtól is, nincs dolgunk többé. Azért az ügy jugoszláv vonatkozású diplomáciai részét lezárva, Nagy Imre és társai saját kívánságát számbavéve lehetővé tettük, hogy elhagyják a Magyar Népköztársaság területét. Miután a Román Népköztársaság kormánya kész volt arra, hogy Románia területén száképviselője volnék és ennek J[gy ugyanaz a magyarázata.

Tehát teremtsük meg a ter-> mêlés teljes ütemű beindításával és fejlesztésével a keresetek emelésének reális alapját és akkor a béremelésnek a jövőben nem less akadálya. A kormány gazdasági célkitűzésének alapvető elve, hogy a termelés fejlesztésének és a dolgozók életszínvonalának növekedését kell szolgálnia, minden más követelmény sorrendben ezután következik. Ha mai súlyos gazdasági helyzetünkben* semmi mást nem, csak a villa- mosenergiával, szénnel és az olajjal kapcsolatos bajokat említem, akkor is fel kell hívnom a dolgozók figyelmét arra a veszélyre, hogyha továbbra is ilyen vontatottan megy a termelés beindítása egyes helyeken, különösen a bányákban, akkor előállhat az a helyzet, amikor a dolgozók egyrésze átmenetileg még akkor sem dolgozhatna, ha különben akarna is. Világos, hogy ezt minden módon el kell kerülni

mukra menedéket adjon, november 23-án Románia területére távoztak. Mi ígéretet tettünk, hogy velük szemben, az áltáluk utólag is elismert mulbeli súlyos cselekményekért, büntető eljárást nem indítunk. Ezt be is tartjuk. Távozásukat sem tekintjük őrök időre szólónak, de a jelenlegi helyzetben magunk is úgy véltük, hogy helyesebb, ha egy időre elhagyják Nagy lmréék az országot. Erre külön okot adott az is, hogy a még nem kevés bújkáló ellenforradalmár részéről joggal tarthattunk provokációtól. Az ellenforradalmárok nagyon szívesen megtették volna, hogy Nagy Imre csoportjából kettőt-hármat meggyilkoljanak azzal a provokatív céllal, hogy ezért a Magyar Népköztársaság kormányát tehessék felelőssé. Nekünk ilyen viszonyok között elemi kötelességünk volt, hogy az ország érdekeit megvédelmezzük •

Végezetül a magyarországi eseményeknek az Egyesült Nemzetek előtti vitájáról kívánok szólni. Nézetünk szerint mindazok a fájdalmas események, amelyek az október 23-i felkeléssel- és az október 30-án megkezdődött ellenforradalommal kapcsolatosak a Magyar Népköz- társaság belügyét képezik és abba nincs senki másnak beleszólása. Ami a szovjet csapatok kérdését illeti, az is magyar bel- ügy, mely jogilag vitathatatlan és világos. Magyarország területén több ország sokoldalú szerződése alapján törvényesen tartózkodtak a szovjet csapatok éa a harcokba a törvényes magyar kormány kérésére avatkoztak be. A beavatkozás nem jogi oldalát illetően, az egész világ munkásmozgalmának s a szabadságukért a kapitalista s gyarmati országokban küzdő haladó embereknek is egyértelműen az a véleménye, hogy a Szovjetunió a nyújtott segítséggel nemcsak az ellenforradalmi rémuralomtól se- gített megmenteni a magyar népet, hanem e segítséggel valójában háborús tűzfészek keletkezését akadályozta meg.

Ma az a helyzet, hogy az ellenforradalom szervezett fegyveres ereje Magyarország területén szét van zúzva. A háborús tűzfészek el van fojtva. Most elsősorban a magyar munkások, azonkívül a magyar parasztok és értelmiségiek eltökéltségén ée akaratán múlik, hogy hazánkban a munka teljes erőből meginduljon, a törvényes rend helyreálljon, a néphatalom megszilárduljon és népünk békés élete biztosítva legyen.

Vannak fájdalmas sebeink. De ezeket be tudjuk és be is kell gyógyítanunk, mert a nemzetnek élnie kell. Egyedül rajtunk múlik, hogy szociális kérdéseinket, a nemzeti szuverenitásunkkal kapcsolatos kérdéseket mennyi idő alatt tudjuk megoldani, a demokratizmus továbbfejlesztése és a teljes nemzeti függetlenség alapján.

Munkára fel, hogy a fájdalmas események e napjaiból mielőbb a napfényes vivő útiéra lépjünk.

A Nagy Imre ügyréü