Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-28 / 24. szám

Konferenciát tartott a Béke f ilágtanács irodája A Béke-Világtanács Irodája és a nemzeti béketanácsok képvi­selői Helsinkiben 1956. november 18-án konferenciát tartottak. A konferencia napirendjén az egyiptomi és a magyar ügy sze­repelt. A konferencián ftárom tagú magyar küldöttség vett reszt: dr. Péter János református püspök, dr, Haász Árpád egye­temi tanár, a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem dékánja és Bu- gár Jánosné, az Országos Béke­tanács titkára. A konferencia a tanácskozás végén a következő közös nyilat­kozatot bocsátotta ki: I. Az utóbbi hetekben a világ a legnagyobb veszélyekkel ismer­kedett meg. A közvélemény tud­ja, hogy nem elégedtek meg csu­pán az államférfiak beszédeivel és hogy tetteket keit követelniük az ellentétek békés megoldására. A világ összes népei ellenzik a háborút. A világ közvéleménye az egyetlen, amely el tudja há­rítani a veszélyeket és ki tudja kényszeríteni a békés megoldást. II. A konferencia megállapít­ja, hogy a világ békéje veszély­be került és a népek az Egyip­tom elleni izraeli, francia, angol katonai akciók miatt gyászba cs romokba zuhant. A konferencia üdvözli az ENSZ által indítvá­nyozott fegyverszünetet, mint a béke első győzelmét. A konfe­rencia úgy véli, hogy a békét mindaddig veszély fenyegeti, amíg angol, francia és izraeli csapatok Egyiptom területén tar­tózkodnak. A csapatokat késede­lem cs feltételek nélkül ki kell vonni cs Egyiptom függetlensé­gét és szuverenitását, nemzeti Integritását biztosítani kell és tiszteletben kell tartani. III. A konferencia megvizsgál­ta a fájdalmas magyarországi eseményeket. — Megállapította, hogy c kérdésben a Béke-Világ- tanácsban cs a nemzeti békebi- eottságokban komoly vélemény­különbségek vannak, és hogy a különböző ellentétes vélemények nem tettek lehetővé egy közös értékelés megszövegezését. A vé­leménykülönbség ellenére a kon­ferencia egyöntetűen megállapí­totta, hogy egyrészt a hideghá­ború, a velejáró gyűlölet és bi­zalmatlanság és a tömbpolitika, másrészt pedig a korábbi ma­gyar kormányzó tényezők hibái és a hibáknak a külföldi propa­ganda által való kihasználása volt a magyar dráma eredete. A konferencia egyöntetű együttér­zését fejezi ki a magyar nép megpróDáitatásai, az októberi és novemberi napoa tragikus vér­ontása miatt és kifejezi testvéri rokonszenvét. Felhívja a nem­zeti békebizottságokat, hogy ad­janak meg a magyar népnek minden Ienetséges anyagi és er­kölcsi támogatást. Végül a kon­ferencia kifejezi alábbi kívánsá­gait: 1. A szovjet csapatok kivonását egy Magyarország és a Szovjet­unió között létrejött egyezmény alapján. 2. A magyar szuverenitás tel­jes gyakorlását. IV. A Helsinkiben összeült konferencia 1950. november hó 18-án a Bckc-Világlanács bizal­mát fejezi ki az ENSZ alapok­mányában kifejezett alapclvek iránt, nevezetesen azokkal kap­csolatban, amelyek a beavatko­zással, a szuverenitás tlsztelcl- bcntaríásával és a népek függet­lenségével foglalkoznak. A Béke­világtanács emlékeztet arra, hogy a hidegháború újrakezdése és az utóbbi hónapok súlyos ese­ményeit megelőzően a tömbpoli- tika elítélése, a lefegyverzés, a nukleáris és az atomfegyverek betiltása marad a békemozgalom legfontosabb célkitűzése. A moz­galom kifejezi azt az óhajat, hogy abban az Időszakban, ami­kor a meglévő helyzet veszélyez­teti a világ békéjét, ezek a kér­dések váljanak egy öthatalmi konferencia célkitűzéseivé, amint ezt a svájci kormány javasolta az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Anglia, India és a Szovjet­unió kormányfőinek. Mint már a tegnapi szá­munkban hirt adtunk arról; a kecskeméti közép- és általános iskolák több száz nevelője hét­főn értekezletre jött össze. A közgyűlés részvevői titkos sza­vazassál megválasztották a Pe­dagógusok Szabad Szakszerveze­tének 15 tagú városi bizottságát és annak elnökét dr. Rakó Ist­ván személyében. A tanácskozás hozzászólói — és akik nem ön­tötték ugyan szavakba gondola­taikat, de viharos tapssal, vagy felzúgó ellenvéleménnyel kifeje­zésre juttatták érzelmüket — egységesen síkraszálltak a ma­gyar nevelés szabadságáért és a pedagógusok emberibb életmód­jáért. (A hozzászólásokat később közöljük.) Az értekezleten elhangzott vé­lemények, javaslatok és követe­lések lényegét 12 pontban fog­lalták össze, amelyet a szakszer­vezet területi elnökségén keresz­tül eljuttatnak a Magyar Peda­gógusok Szabad Szakszervezeté­hez. Az alábbiakban ismertetjük a 12 pontot. 1. Kijelentjük, hogy a szocia­lizmus és a forradalom eddigi vívmányait, amelyek a nép ér­dekét szolgálják, megőrizzük! Ezért csatlakozunk a nagybuda­pesti munkástanács követelései­hez, 2. Az iskolák államosítását és a lelkiismereti szabadságot weg- védjük. A fakultatív vallásokta­tást az egyházak, az iskola épü­letében, az órarend keretében valósítsák meg. A Vízművek dolgozóitól hallottuk A Batthyány és a Küküllő ut­cában jól ismerik már a Vízmű­vek dolgozóit. Nyomóvezetéket fektetnek a föld alá, bővítik a vízvezetékhálózatot. E héten vé­geznek e nagy feladattal, de még nem mondanak végleges búcsút a futólagos ismerősöktől. A házi bekötéseket is elvégzik, a lakók kívánsága szerint. E napokban a Dobó István-, Egressy-. Hajdú- és még több utca lakóinak teremtenek ké­nyelmet, a hideg téli napokban már az udvar, a konyha csap­jából zubog a víz, nem kell mesz- sziről cipelni a teli kannákat. A szolgáltató tevékenységről nem mondhatunk semmi külö­nöset, ha csak azt nem, hogy a város vízellátása biztosított. Ha van áram, lesz víz is elegendő. És a fürdő? Sokan kérdezik, mikor nyitja meg újra kapuit. A szénhiány állította meg Itt az életet. Talán a Jugoszláviából ígért 600 vagonból jut a fürdő­nek is és akkor újra ott függ majd a tábla: gőz- és kádfürdő nyitva. 3. Ragaszkodunk a tanítás sza- badságánoz! Ne kényszerítsék a pedagógusokat arra, hogy tudo­mányos meggyőződésükkel, lel­kiismeretükkel, népünk hagyo­mányaival és érdekeivel ellenté­tes felfogásban tanítsanak. 4. Nem zárkózunk el az isko- lánkívüli munkától, amely hiva­tásunkkal összefügg. Nem vál­lalunk meggyőződésünkkel, né­pünk érdekeivel ellentétes fel­adatokat ! 5. Ragaszkodunk ahhoz, hogy ifjúsági szervezeteink irányítása kizárólag a pedagógusok kezében legyen, 6. Követeljük, hogy az okta­tásügyi szervek vezetői és beosz­tottjai — kezdve az igazgatók­tól és a kollégiumi vezetőktől — a pedagógusok bizalmából le­hessenek beosztásukban. 7. Az elmúlt rosszemlékű évek jogtalanul elbocsátott pedagógu­sainak ügyét sürgősen vizsgál­ják felül a szakszervezet bevo­násával. 8. A pedagógusok filléreiből létrehozott intézmények: árva­ház, nevelők házai, üdülők — visszavonhatatlanul eredeti cél­jaikat szolgálják. Követeljük, hogy a kecskeméti Országos Ta­nítói Árvaházat még ebben a tanévben adják vissza rendelte­tésének. 9. Követeljük, hogy a kormány által jelzett, január 1-től esedé­kes béremelés az oktatásügy va­lamennyi dolgozójára vonatkoz­zék. Valamennyi alapbér és nem alapbér-jellegű pótlék és pótdíj összegét vizsgálják felül és emel­jék fel. Az alsótagozati osztály­vezetők díjazását biztosítsák. Az óradíjakat., szakköri díjakat, osz­tályfői és vizsgadíjakat emeljék fel, az óraszámot pedig csök­kentsék 1957. január 1-el, Szak­mai nyugdíjrendszert hozzanak létre, 100 százalékos ' nyugdíjjal. Rendezzék a családi pótlékot, egy gyermek és gyermekes fe­leség után is fizessenek. A szü­lési szabadság idejét 16 hétre emeljék fel, a terhesség hetedik hónapjától kezdve irodai beosz­tásban foglalkoztassák a terhes nőket. Az óvónőket minden szempontból (szabadságidő, stb.) a többi pedagógusokkal azonos eljárásban kell részesíteni. 10. Szűnjön meg a jutalmazás jelenlegi rendszere, helyette s soronkívüU előlépés kiszélesítése mellett minden pedagógus fél-, havi pótlékot kapjon karácsony­ra. xl. Oldják meg végre a peda­gógusok súlyos lakáshelyzetét városban, községben, tanyán egyaránt. A kiutalásra kerülő lakásokból megfelelő arányban részesüljenek pedagógusaink. 12. A befizetett szakszervezet: tagdíjak 60 százaléka a megyén, illetve a városon belül kerüljön felhasználásra. 1EJT Î IS K* ír ÄA Jl JíA Jfcís aW — Egyhónapos szünet uUr hétfőn ismét befutott a Széche­nyi térre a Budapest—Kecske­mét—Szeged íelirdtú Ikarus 55- ös autóbusz. Délelőtt 10 óra 2c perckor állt meg a nagytemplom előtt és a menetrendben előírt 8 perces tartózkodási idő leteltével folytatta útját Szeged felé. — Dúsunkon 25-én választot­ták meg a községi végrehajtó bi­zottság elnökét és annak helyet­tesét. A titkos szavazás ered­ményeképpen Karászi Jánost vá­lasztották meg elnöknek és Jás- kó Jánost az elnök helyettesé­nek. A falu népe teljes bizalom­mal van az új vezetők iránt. — A Hwta-Állampuszta'; bör­tönből megszokottéit közül a kormány felhívására eddig 14-en jelentkeztek hátralévő bünteté­sük letöltésére. — November 25-én választot­ták meg Miskén az új tanácsel­nököt. A dolgozó parasztok tit­kos szavazás útján Petreez Ká­rolyt választották, meg. — Felhívjuk Kecskemét város lakosságának figyelmét arra, hogy munkaszüneti napokon, így vasárnapon is az ügyeletes kör­zeti orvos d. e. 8 és 10 óra között az SZTK székház körzeti orvosi rendelőjében tart szolgálatot. — Injekciós kezelésre a betegek « napokon itt és ezekben az órák­ban jelentkezzenek. TOGLIATTI A MAGYAR ESEMÉNYEKRŐL Palmiro Togliatti, az olasz kommunista párt főtitkára Bologna kommunista aktí­vája előtt beszélt a magyar- országi eseményekről és né­hány más időszerű tárgyról, Az alábbiakban kivonato­san közlünk Togliatti beszé­déből. A magyarországi események nehéz, fájdalmas és keserű tör­ténések. Nemrégiben Tito elvtárs beszélt róluk. Beszédének egyes pontjaival mi is megegyezünk, ibizonyos szempontokból azonban óvatosabban tekintünk rájuk. Togliatti elvtárs ezután han­goztatta, hogy a jelenlegi ma­gyar kormányról még nem lehet végleges ítéletet mondani, és az clasz kommunisták nem akar­nak elhamarkodott véleményt mondani, amint azt a sajtó egy része, különösen a szocialista párt sajtója teszi. — Megértem, e- mondotta Togliatti elvtárs — hogy vannak emberek, akik e ne­héz helyzetben minden erejük­kel azon vannak, hogy megold­ják a helyzetet, amely pedig nem Bz ö hibájukból keletkezett. Ezek az emberek a jelen pillanatban súlyos felelősséget vállaltak ma­gukra. Éppen ezért ragyrabecsül- jük őket, és reméljük, hogy fel­adataikat sikerrel oldják meg. Ami a korábbi magyar kor­mányt illeti, a mi véleményünk- mondotta Togliatti — nagy­részt megegyezik Tito elvtárs vé­leményével. Elmondhatjuk azt, marosan végetérhet, és kijelen­tette, hogy ez nemcsak az olasz kommunista párt véleménye, ha­nem egyúttal az olasz nép leg­jobbjainak kívánsága is. Az október 23-i felkelés okai­ról Togliatti ismételten kijelen­tette, hogy azokban a hibákban kell keresni, amelyet a magyar vezetőség az utóbbi hónapokban elkövetett, különösen pedig ab­ban, hogy a Magyar Dolgozók Pártja teljesen felbomlott. A ve­zetők képtelenek voltak meg­tenni a szükséges lépéseket, hogy a politikai hibákat kiküszöböl­jék, másrészt pedig a párt a küz­delem folyamán megoszlott. E bomlási folyamatot a reakciós erők beszivárgása követte, és ez­zel olyan kaotikus veszélyes helyzet következett be, amely szükségessé tette a második szov­jet beavatkozást. Igaz ugyan, hogy eleinte mindkét oldalon vol­tak munkások és népi tömegek is. Meg kell azonban állapíta­nunk, liogy a munkástömegek puszta jelenléte nem adhat for­radalmi jelleget egy mozgalom­nak. Ehhez határozott célkitűzé­sű forradalmi vezetőség is szük­séges. Engedjék meg ezért, a töb­bi kommunista pártbeli elvtár­sak, különösen pedig a népi de­mokratikus országokban levők, hogy mi, akik minden oldalról ellenséggel vagyunk körülvéve, sohasem mellőzhetjük azt a gon­dolatot, hogy az ellenség több­kevesebb nyíltsággal arra törek­szik, hogy valami módon kárt okozzon a szocializmusnak. — Hangsúlyoznunk kell, — mondotta Togliatti —, hogy az események döntő eleme az a sok hiba, amelyet a magyar kommu­nista párt vezetői elkövettek, és most is fenntartjuk, Vélemé­nyünk szerint azonban, ha ilyen hibák még a XX. kongresszus után is előfordultak, akkor eze­kért azokat kell okolnunk, akik úgy gondolták, hogy a XX. kon­gresszus bírálata nem vonatko­zik rájuk, hogy ezeket a hibá­kat adminisztratív hí bálinak le­het tekinteni, és e bírálatból nem szükséges pontos következ­tetéseket levonniok a kommu­nista pártok munkájának meg­javítására főként azokban az or­szágokban, amelyeket a kommu­nista pártok vezetnek. Az olasz kommunista párt to­vábbi politikájáról szólva Tog­liatti a következőket mondotta: »A XX. kongresszuson a szovjet elvtársak nagy bátorságról ad­tak bizonyságot. Ebből az önbí­rálatból mi azt a tanulságot von­juk le, hogy a XX. kongresszus­nak elő kell segítenie minden kommunista párt munkájának megjavítását. Nem lehet és nem is szabad egy lépést sem tennünk hátrafelé. Ami a mi pártunkat illeti, azon leszünk, hogy ne te­gyünk hátrafelé egy lépést se. A XX. kongresszus bírálataiból le­vont tanulságok alapján azt üzenjük a többi pártoknak, hogy megértjük feladataik súlyossá­gát, de felhívjuk e pártok veze­tőit, hogy tartsák, szemük előtt kötelességeiket népük és a nem­zetközi munkásmozgalom iránt; Most az a kötelességük, hogy t ü- zetesen tanulmányozzák, a XX. kongresszus bírálatát, levonják belőle a tanulságot és a munkás­tömegek és a nép erejében bíz­va bátran haladnak előre kitű­zött céljaik felé és ne engedjék meg, hogy pártjuk meggyengül­jön. A kecskeméti közép- és általános iskolák nevelői egységesen állást foglaltak a magyar nevelés legfontosabb kérdéseiben A Kecskeméti Országos Tanítói Árvaházat adják vissza rendeltetésének hogy tekintettel késői megala­kítására, ez a kormány nem tud­ta kezében tartani a helyzetet, és ezért halogató, bizonytalan és gyanakvó pol itilrát folytatott, té­ves kijelentéseket tett, mégpedig olyan módon, hogy megterem­tette a helyzet súlyosbodásának feltételeit, és utat nyitott a re­akciós erők veszélyes tevékeny­ségének. Az első szovjet beavatkozás­sal kapcsolatban Togliatti emlé­keztetett arra, hogy az olasz kommunista párt azonnal han­goztatta, hogy ez fájó tény, és hogy sokkal jobb lett volna, ha a magyar munkáspárt rendelkezik annyi erővel, hogy szembehelyez­kedjék a helyzettel cs ne váljék szükségessé külföldi csapatok se­gítsége. — Megismételtük azt, — folytatta Togliatti —, hogy a beavatkozást el lehetett volna kerülni, és hogy itt az okot a magyar kommunista párt fel­bomlásában kell keresnünk. Mi azonban már kezdettől fogva el­ismertük, hogy tekintettel a kri­tikus helyzetre, a második be­avatkozás elkerülhetetlenül szük­séges volt. Nem lehetett elkerül­ni, ha tekintetbe vesszük nem­csak a magyarországi helyzetét, hanem azt a hatást is, amelyet ez a helyzet Európára és az egész világra gyakorolt. Az események azután bebizonyították felfogá­sunk helyességét. Togliatti ezután kifejezte re­ményét, hogy a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ha» késedelmeskedésük a hibák meg­állapításában és helyesbítésében. Ugyanazokról a hibákról van szó, amelyeket jórészt a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresz- szusán is feltártak. Ez a kon­gresszus a világ munkásmozgal­ma elé sok új problémát állított. Szükségesnek mutatkozott, hogy különösen a népi demokratikus országokban hozzálássanak a belső pártélet és az állami szer­vek demokratizálásához, a dol­gozó tömegek és a párt vezetősé­ge közötti kapcsolatok javításá­hoz, és az egyes országokban a szocializmusnak a nemzeti sajá­tosságokon alapuló külön utakon való megvalósításához. Togliatti véleménye szerint ezen a téren különösen súlyos hibákat kövot- tek el Magyarországon, ahelyett, hogy kijavították volna a koráb­biakat. Mi lett a következménye a késedelemnek? — Ezzel a kér­déssel foglalkozunk majd kon­gresszusunkon — mondotta Tog­liatti —, de már most meg kell mondanunk, hogy ha voltak olyanok, akik fékezték a hibák kijavításának folyamatát, nem­csak bírálni, hanem meg is kell büntetni őket. — A szovjet elvtársak —foly­tatta Palmiro Togliatti —- a hi­bák kiküszöbölésének és a bírá­lat folyamatának megindításá­val nagy bátorságról adtak tanú­bizonyságot. Mi a magunk ré­széről ezt helyeseltük. De nem­csak helyeseltük, Iranern mint a nemzetközi kommunista mozga­lom egyik pártja a bírálat; elmé­lyítésére is törekedtünk, és meg­kíséreltük a tanulságok levoná­sát is. Mindezek miatt kritikai észrevételeket tettünk a szovjet elvtársaknak, és észrevételeinkéi

Next

/
Thumbnails
Contents