Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-18 / 16. szám

Joszip Broz-Títo

nagy beszédet mondott Púidban

a magyarországi eseményekről

és a legfontosabb nemzetközi kérdésekről

Jugoszlávia néhány belső kérdéséről

A magyarországi események most Kissé nálunk is felvillanyozták az itt-ott még létező különböző elemeket. Az ilyenekből nálunk nincs sok. De minden- télét össze-vissza beszélnek. Vannak olyanok, akik zűrzavarra számítanak, hogy azután halászhassanak a zavarosban. Soha sem mondtam, hogy likvidáltuk, vagy átneveltük az összes uszta- sákat, osetnikeket és azokat a megrögzött vatikánhívőket. Mindig is azt hangoztattam, hogy ilyeneket csakis a nép egysége akadályozhatja meg abban, bogy bármit is megkíséreljenek, vagy elkövessenek hazánkban. Jobban mint valaha, szükség van a nép, a párt egységére, de nem azért, mintha mi attól félnénk, hogy hazánkban sor kerülhetne valamire, merthiszen Jugoszlávia mégis csak más, miqt ami Magyarország volt, vagy mint bármely más állam. Mi a forradalmat vér árán hajtottuk végre a népfclszabadító háborúban és jól kitisztítottuk hazánkat a forradalom alatt. Ilyen veszély tehát bennünket nem fenyeget. Nem akarom azt mondani, hogy a mi népünk száz százalékosan elégedett. És hogy nálunk minden úgy van, ahogy kellene. Még én magam sem vagyok elégedett. De Jugoszláviában egészen más a helyzet. Vannak távlataink és dolgozó embereink napról napra többet alkotnak. Mi az, amivel nem vagyunk megelégedve?

Emlékeznek rá, elvtársak, hogy a múlt évben egy beszámolót olvastam fel, amelyben rámutattam arra, hogy szükséges megváltoztatni eddigi beruházási politikánk irányvonalát? Mély meggyőződésem volt, hogy azok az emberek, akik gazdaságunkat irányítják, megértik ezt, és, hogy mi valóban elsősorban embereink életszínvonalának emelésére törekszünk.

E tekintetben bizonyos fordulat állt be. Piacainkat sikerült bizonyos mértékig stabilizálni és megakadályoztuk a hirtelen áremelkedési irányzatot, amely akkor inflációval fenyegetett. Most ismét elhatároztam, hogy még erélyesebben megfékezzük a folytonosan építeni akaró irányzatot. Arra kell törekednünk, hogy növeljük embereink életszínvonalát és erősítsük hazánk védelmét. Ez a két dolog részesül most előnyben és gondot is viselünk róluk. íme, eny- nyit akartam erről mondani.

Most pedig szeretnék néhány szót mondani azokról a különféle elemekről, amelyek nálunk működnek. Az ilyenek így gondolkoznak: Magyarországon most zavaros a helyzet, ismét a hor- thysták, a Vatikán és a többiek törnek majd előre és ime, a kap- fa-kapott alkalom. Az ilyenek, féleményem szerint, ismét elszi- jefélik és körülkerítik Jugoszláviát és könnyebben lehet majd tenne rombolni. Ilyen elemek még vannak. Én azonban azt mondom, hogy ezek keserűen csalódnak. Mert nálunk nincs H00 000 tag, mint ahogy Gerő mondotta nekem, hogy náluk ennyi a párttagok száma, mire én egy kissé gyanakodva néztem cá. De nekünk valamivel több, mint 600 000 párttagunk, káder- bclt emberünk van, akik a forradalomban és a harcban edződlek és nem a különböző érdek- jajhászás miatt jöttek pártunk- >a, hanem igenis vállukon hor- lozzák hazánk építésének sú- yát. Az ilyenek mindig tudni ngják időben megakadályozni «; r-.ri *-k»' —- r— megkísérelnének rombolni hazánkban. Mi olyan ország vagyunk, amelyben a kommunisták szövetségének több mint 600 000 parttagja van. A Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének pedig hétmilliónyi a tagsága. Éz a hét millió ember tudatosan építi a szocializmust.

Van programjuk és tudják milyen cél felé haladnak, Ez a 7 millió ember mindig hallatja szavát, ha látja, hogy tovább nem lehet így, ha úgy véli, hogy több eszközt nem tüntetünk be a beruházásokra, vagy erre, vagy arra szükség van. t ermészetesen senkinek sincs joga, sem nekem, sem pedig egész vezetőségünknek arra, hogy elébe álljunk népeink ilyen törekvéseinek, ami abban nyilvánul meg, hogy hazánkat olyan ütemben építsük, amilyenben manapság haladhatunk. Amikor mindennap ezekkel a kérdésekkel van dolgom, amikor csak azt nézem és azt látom, hogy ez, meg ez a gyár felépült, ilyen és ilyen eredményeket adnak és hogy mindjárt jobb lenne a helyzet, s továbbá, ha azt nézem, hogy csak néhány millióval kellene pótolni a beruházásokat, amelyek ennyivel, vagy annyival több termelést adnának, egyszóval csak amikor ezeket a dolgokat nézem, akkor egy kissé kifakul az a másik, a mi fegyverünk. Ha csak a gyárat nézed, — nem látod az embert.

Világos, hogy még nehéz helyzetben vagyunk. Külkereskedelmünkben még vannak nehézségek, annak ellenére, hogy az utóbbi másfél évben néhány igen jó egyezményt kötöttünk. Elsősorban a Szovjetunióval, ahonnan igen jelentős kölcsönt kaptunk 2 százalékos kamattal. Másodsorban pedig kedvező jó- vátételi egyezményt kötöttünk Németországgal. A csehekkel szintén jó kereskedelmi kapcsolataink vannak, mert kiegyenlítettek 100 millió dollárt, Magyarországgal pedig a fennálló tartozásokat lehetőségeinkhez mérten oldjuk majd meg. Mindezekkel az egyezményekkel megkönnyítettük építkezési helyzetünket. Végül pedig gabona és még néhány más nyersanyag- vásárlási hitelt kaptunk az Egyesült Államoktól. A hitel értéke körülbelül 100 millió dollár.

Helyzetünk azonban nem olyan nehéz, mint ahogy azt egyesek szeretnék bemutatni. Kenyér és élelem lesz, piacunk kissé szervezetien, mert az emberek túl kevés figyelmet fordítanak arra, bogy piacunk jobbah legyen ellátva, bár hazánk egész területén igen jó feltételek vannak erre. Vegyük csak például Belg- rádot, amelynek közvetlen köze lében van a pancsevói rév, ahol kiváló főzelékféle termesztési lehetőségek vannak. Sok járás és kommuna van, ahol óriási eszközöket lehetne teremteni a közszükségleti cikkeket árusító piacok számára, de ezek az eszközök mégsem jönnek létre. Előfordul például manapság, hogy a főzelékféléket Ljubljanából Kopárba szállítják. Ugyan, milyen politika ez, amikor Kopár még nem is olyan régen még Triesztet látta el? Egész sor ilyen eset van nálunk, amit még mindig nem nevezhetünk jónak.

Elvtársak! Egy kissé eltávolodtam azoktól a dolgoktól, amiről beszélni kezdtem. Azt akartam elmondani, hogy a jelenlegi magyarországi események fejlődését szemlélve — mégpedig abból a szempontból, hogy szocializmus e. vagy ellenforradalom —

nekünk Kádár mostani kormányát keli támogatni. Segítenünk keli. Segítenünk kell rajta, mert nagyon nehéz helyzetben van. Meg kell fékezni mindazokat az elemeket, amelyek most felelőtlenül az oroszokat hibáztatják. Igen. A szovjet elvtársak felelősek azért, mert nem látták előbb, és mert nem javították ki a Ra» kosi-uralom hibáit. Es mert nem tették lehetővé, hogy előbb jőj» jenek azpk az emberek, asikoen az egész munkásosztálynak és az egész nemzetnek bizalma van, Lehetetlen dolog az, hogy egy vezető ráerőszakolja magat egy népre,

Lengyelországban a helyzet stabilizálódik, de még nem éppen biztos, — folytatta beszédét Tito elnök. — Ott ugyanazok az elemek hatnak, akik ellenzik Lengyelország és a Szovjet Sző» vétség jóviszonyát. Mert tudjátok, hogy azok a lengyelek, akiknek reakciós felfogásaik vannak, gyűlölik az oroszokat és a Szovjet Szövetséget. El kell különíteni a lengyel népet a reakciótól, mely nemcsak a Szovjet Szövetséget gyűlöli, hanem a szocializmust is. Lengyelországban a munkásosztálynak és a kommunistáknak széles látókörük van és tudják, hogy milyen támogatást adhat nekik a Szovjet Szövetség. Például a Szovjet Szövetség támogatása nélkül a lengyelek nehezen védhetik meg az Odera—Neise határt, amelyet a németek soha sem ismertek el, s amelyet vissza akarnak venni, Egyszóval itt kölcsönös segítségre és támogatásra van szükség.

Aü cgyiploin

Engedjétek meg most, hogy néhány szóval visszapillantsak arra az agresszióra, mely Egyiptomot érte, — mondotta Tito elvtárs, majd így folytatta. — Olvastátok az Egyesült Nemzetek Szervezetében ismertetett állásfoglalásokat és a nyilatkozatot, amelyet ezzel az agresszióval kapcsolatban adtam és olvastátok sajtónkat is.

Én azonban egy kissé vissza szeretnék pillantani. Mikor első ízben találkoztam Nasszerral, Indiából visszatérve, pontosan ismertette velem Egyiptom ösz- szes nehézségeit. Egyiptom fejletlen ország, gyáripara nincs. Az életszintje nagyon alacsony s nincs semmiféle szilárdabb belső szervezete, valami pártja, amire támaszkodni lehetne. Nasszer azt mondotta, hogy Egyiptom vezetői katonák, akik azért vették át a hatalmat, hogy népüket szolgálják, szabadságot teremtsenek és megvédjék függetlenségüket.

Mikor ismertette velünk mindezeket a nehézségeket, valóban, szinte áthidalhatatlanoknak tekintettük őket. Később, másodízben, amikor Egyiptomban és Kairóban voltunk, ismét beszélgettünk és ismét láttuk, hogy ezek a nehézségek óriásiak. De észrevettük, hogy ebben az országban a nép ébredezni kezd, kezdi megszeretni a nemzeti öntudatot, melyet azelőtt elfojtottak, levertek, és eloltottak a hosszantartó megszállással, a francia, angol gyarmati akcióval.

Láttuk, hogy Nasszer és munkatársai súlyos feladataik teljesítésében támaszkodhatnak a népre. Kérdeztek, hogy megma- radhat-e a béke? Nasszernek őszintén megmondottam, félek és nehezen hiszem, hogy az imperialisták békén hagyják őket. Tehát gondja legyen rá, hogy az Imperialistáknak a legkisebb alkalommal sem nyújtson lehetőséget, hogy beavatkozzanak a keleti .ügyekbe. Érthető, nem mondottam meg neki részletesen,

Ugyanitt szükség van arra is, hogy mi a lengyel kormánnyal és párttal a legszorosabb érintkezésben dolgozzunk és segítsünk nekik, amennyit tudunk, A lengyel elvtársakkal együtt kezdenünk kell az cjlyan törekvések ellen, amelyek a különféle más pártokba, akár a keleti országokban, akár Nyugaton mutatkoznak.

Elvtársak! Ez a harc súlyos és hosszantartó lesz. Már most valóban arról van szó, hogy a kommunista pártokban gyöz-e az az új irányvonal, ami tulajdonképpen Jugoszláviában kezdődött meg, s amelynek számára meglehetősen sok elem teremtődött a Szovjet Szövetség kommunista pártjának XX. kongresszusán hozott határozatokban. Arról van szó most, hogy győz-e ez az irányvonal, vagy pedig ismét a sztálinista vonal lesz a győztes.

Jugoszlávia nem gubózhat be önmagába. Minden irányban dolgoznunk kell. Dolgoznunk kell eszmei téren, találkozásokkal és- beszélgetésekkel, hogy az új szellem győzzön. Attól sem kell vonakodni, hogy nyíltan bíráljuk azt, ami ezekben a pártokban nem jó. Olvastátok a »Borba« cikkét, mely, véleményem szerint, mint első cikk — nem rossz. De nem is elégséges, s erről még írni kell majd. Nektek, kommunistáknak és vezetőknek, akik a terepen dolgoztok, az a kötelességetek, hogy megmagyarázzátok tagjainknak mindezt. Azt hiszem, egyetértetek azzal, amit most mondok.

agresszióról

mit kell tenni, hanem csak rámutattam a veszedelemre, melynek körvonalai már látszottak.

Azt mondottam, hogy tudnia kell, hogy az imperialisták gátlás nélküli emberek, nem mondtak le arról a törekvésükről, hogy Egyiptomot, mely a világ e részének legerősebb állama, megtépázzák, mert a legveszedelmesebbnek tartják az afrikai és az ázsiai imperialista és gyarmatbirtokokra nézve. Egyiptom erőteljes, lendületes fejlődése kísértésbe hozhatja az imperialistákat és a gyarmattartó erőket, hogy megakadályozzák ezt az országot a fejlődésben.

Ez volt a véleményünk és ezt Nasszernak ki is fejtettem, hogy az egyiptomiak először belülről erősödjenek meg. Teremtsenek valami belső politikai szervezetet, teremtsenek erős és szilárd hadsereget, fejlődjenek gazdaságilag, igyekezzenek hitelt kapni, ahol csak lehet, és adjanak valamit a népnek, hogy az rögtön lásson valami hasznot az új hatalomtól, hogy bizonyos hasznot erezzen.

Ezek voltak a mi sugalmazása- ink és indítványaink, melyeket ok nagyon szívesen elfogadtak. Már az első találkozás alkalmával Nasszer megmondotta, hogy egy napon államosítani kell a Szuezi-csatornát, mert Egyiptom, mint független ország nem tűrheti, hogy idegenek uralkodjanak területén. Természetes, hogy az egyiptomiaknak teljes joguk van az államosításhoz, amihez csupán a megfelelő időt kellett kiválasztani.

Mikor végrehajtották a Szuezi- es a tor na államosítását, Anglia és Franciaország, ezek a gyarmat- tartó nagyhatalmak, élesen reagáltak. Fenyegetőztek fegyveres támadással is, csakhogy megakadályozzák az államosítást. De az Egyesült Nemzetek Szervezetének köszönve, ezt az első háborús fenyegetést megakadályozták. Határozatot hoztak, hogy tárgyalásokat folytassanak és (Folytatás a 3. oldalon)

HÍREK

A főváros ellátására nagy

tömegű élelmiszer szállítására már nincsen szükség. A továbbiakban élelmiszert csak a megyei közellátási kormánybizottság irányít.

— Martán jóval több mint kétezer bízottsertés vár eladásra.

— A Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozQ Vállalatnál 40—50 vagon feldolgozott árut raktároznak.

— A Kecskeméti Hűtőház 100

vagon húsáru befogadására képes, jelenleg 43 vagon sertés- é.- marhahúst tárolnak.

— A napokban Budapestről 10

tehergépkocsi iparcikk érkézéit Kecskemétre. A megye folyamatos iparcikk ellátásáról a megye: tanács kereskedelmi osztálya gondoskodik.

— Mélykúton az elmúlt napokban 60 marhával és sértéssé] kereskedtek feketén. A budapestiek jövőben élelmet csak a közellátási kormánybizottság áltar kiadott igazolvány felmutatásé esetében szállíthatnak.

— A Kovdélyos Vállalatnál egy pillanatra sem szünetelt s munka, h Kinizsi és az Alföld Konzervgyárakban, valamint í TÜZÉP-telepeken, továbbá egyéni parasztoknál dolgoznak, 60. Kecskeméten lévő lovukkal. Felajánlották segítségüket az ősz munkák gyorsabb elvégzéséér' a tsz-eknek és az állami gazdaságoknak is.

■— A Jókai Mór általános iskolában működő Dolgozók Általános Iskolája és általános iskolai Levelező Tanfolyam vezetője- ezúton értesíti a hallgatókat, hogy az előadásokat az eddig: tanítási napokon tartják, délutár 3 órától fél 6 óráig.

—■ A kecskeméti Kádióüzle! boltvezetője, Braun Mihály, személyesen ment fel Budapestre, hogy a fogyófélben lévő áru- mennyiséget kibővíthessék. Ösz- szesen 200 000 forint értékű árut hoztak, rádiókat, televíziókat, mosógépeket, villanyhűtő berendezéseket és más villamosság’ Cikkeket.

—» A Megyei Testnevelési és

Sportbizottság 40 falusi pedagógust, ifjúsági és sportköri vezetőt jutalmaz meg 2—300 forinttal az 1956. cvben végzett munkájáért.

— A november 18-ra kiírt sportversenyek elmaradnak. Később kerül lejátszásra a vasárnapra tervezett Kecskeméti Dózsa—Kecskeméti Építők barátságos labdarúgó-mérkőzés is.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonok, ismerősök, jóbarátok, tűzoltó bajtársak, akik drága halottunk, Csernus Tibor temetésén részt vettek, fogadják hálás köszönetünket. — Gyászoló család. 130?

í)Z MSZMP HÍREí

Az MSZMP ideiglenes intéző bizottsága, amint arról már korábban hírt adtunk, Kecskeméten is megalakult. Az ideiglene: intézőbizottság 15 tagból áll összetételét az alábbiakban közöljük:

Gombos Aladár, Magyarod Sándor, Berták Zsigmond, Kri- zsán János, Fekete Miklós, a? ideiglenes Intézőbizottságon belüi megalakult ideiglenes elnökség tagjai. Rajtuk kívül még 10 tagja van az ideiglenes intézőbizottságnak. Kovács Pál, a 19-es Tanácsköztársaság köztiszteletben álló régi harcosa, Szili Istvánt régi munkásmozgalmi harcos, Kulik Ilona, a Népfront képviselője, Bagi Demeter, az ifjúság kiküldötte, Huszár Kázmér, a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. Bakos István, a BARNEVÁL dolgozója, Nagymarosi Kálmán, a kecskeméti városi tanács VB elnöke. Szecsei Teréz agronómus, Szabó Adorján, a Kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatója és Papp Ferenc esztergályos.

A kecskeméti városi pártbizottság vezetői közül Halanda Istvánt, Bogdán Lajos és Sziklai Juditot nem választották be az MSZMP kecskeméti ideiglenes • városi intézőbizottság tagjainak sorába.

Tito elnök pulaj beszédének ! első részét lapunk tegnapi szá- |

mában közöltük. Az alábbiakban közöljük a beszéd további részét.