Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-18 / 246. szám
Megyénk dolgozói figyelemmel kísérik a szovjet életet Zsákban szállított elő halak A Német Demokratikus Köztársaság drezdai állatkertiébe iktóber elején 32 fajta trópusi aal érkezett Dél-Afrikáböl, Indonéziából és Afrika ősefdeiaek folyóiból. A halak vízzel telt itlátszó plasztikzsákokban tették neg a hosszú utat. Vak gepíróno ötödik lett a gépíróverseuyen A Német Demokratikus Köztársaság Drezdában rendezett negyedik gépíróversenyén Thea Otto, geitshaini vak gépírónő 5. helyezést ért el. Mintegy két hónappal ezelőtt 72 tagú MSZT-küldöttség utazott a Szovjetunióba, hogy kétheti ott-tartózkodásuk alatt tapasztalatokat gyűjtsenek a Szovjetunió sikereiről, valamint arról, hogyan élnek és dolgoznak a szovjet emberek a XX. kongresszus szellemében. Megyénkből Besir Illés, az MSZT bácsalmási járási titkára és dr. Pátczay József, a Kalocsai Kísérleti Gazdaság főállattenyésztője utazott a küldöttség tagjaként. Mindkét küldöttet már elutazása előtt felkeresték a dolgozók, munkatársaik és kérték őket, hogy milyen irányban érdeklődjenek a Szovjetunióban. Nemcsak a termelésben elért eredményekről, az újjáépült szovjet városokról, a munkaversenyről, a két nép közötti barátság szálairól szóltak a kérdések, illetve a megbízatások, hanem a Szovjetunió küi-, gazdasági politikája iránt is nagy volt az előzetes érdeklődés. Két hét igen rövid idő. MSZT küldötteink azonban ezt a rövid időt is felhasználták arra, hogy személyes kíváncsiságukon túl a megbízásuknak is eleget tegyenek. Nagy jelentőséget tulaj-« donítottak ennek annál is inkább, mert látták azt, hogy erre napjainkban fokozottabban van szükség. Szükséges, hogy a realitásnak megfelelően, hazatérésük után őszinte, tiszta képei adjanak a Szovjetunióról. Az elmúlt hónap során megyénk falvaiban cs városaiban élménybeszámolókat tartott Besir és Pátczay elvtárs, mintegy nyolc helyen többszáz hallgató előtt. Ezeken a beszámolókor nemcsak az MSZT aktivistái vettek részt, hanem a dolgozók különböző rétegeiből tevődött össze a hallgatóság. Bácsalmáson pl. párt-, állami- és tömegszervezeti vezetők hallgatták végig Besir elvtárs beszámolóját. Az élménybeszámolót megbeszélés követte, amelyen nagyon érdekes kérdések vetődtek fel pl, a kolhozok demokratizmusáról, a rubel vásárlóerejéről, a szovjet rcáljövedelmről, a hadsereg leszerelt tagjainak elhelyezkedéséről, a személyi kultusz felszámolásáról, a személygépkocsik vásárlásáról, síb. Dr. Pátczay József élménybeszámolói különösen az értelmiség körében és a mezőgazdasági szakemberek körében keltenek nagy érdeklődést. Miért? Azért, mert utazásai alatt mintegy négy napot töltött el a moszkvai osszszövetsegi mezőgazdasági kiállításon — hírneves szovjet profeszszorok kíséretében — akikkel élénk szakmai vitát folytatott Különösen az állattenyésztés é? az állategészségügy' kérdéseiről. E hangulatos és él menyek bér gazdag, színes beszámolót, az irántuk megnyilvánuló érdeklődés, a mintegy kétszáz kérdés feltevése a küldötteknek — azt bizonyítják, hogy megyénk lakossága. valamennyi rétegének érdeklődésére számítanak. Szívesen beszélgetnek a dolgozók i szovjet életről, ha felszámolva eddigi hibáinkat a tényleges szovjet élet megismertetését szolgálják. A jelenleg kialakult politika légkör ezt kívánja tőlünk, ez: akarjuk mi is. Ezért tehetünk Ígéretet arra, hogy a Szovjetuniót ismertető propagahdamun káliknak ez képezi gerincét és £ Magyar—Szovjet Társaság e céh fogja szolgálni további munka jában. Kovács Imre, MSZT megyei titkár Jó forrásból merítik a tudományt Bepréselődtem az egyik padba, társul szegődve egy feketeszemű, copfos kislányhoz. Ö rám nézett, én vissza. — A bácsi mit keres itt — olvastam kérdő tekintetéből. Nem válaszoltam. Megmondom őszintén, féltem, hogy a tanító néni, Csernák Júlia, ez a szőkehajú, kékszemű, hamvas arcú leány lia rámszól: csendet kérek! No, meg az illendőség is azt diktálta, te vendég vagy, s most ne zavard a tanítást. Nem is szóltam, csak figyeltem. A táblán egy’ fát ábrázoló rajz, rajta öt pirosalma. A tanító néni kezébe veszi az asztalon fekvő, papírból kivágott öt almát. — Hármat odaadok Boriskának, mennyi marad? A kis elsősök keze magasbalendül. Etusé a szó. — Kettő — mondja. így folyik tovább a számolás tudományának megismerése. Kovács Vica, Juhász Teri, Szűcs Mari, Gilicze Peti, majd Véé Béla felel okosan a kérdésre. Persze vannak, akik még bátortalanok, de az a megállapításom, hogy jó forrásból merítik a tudományt az apróságok. Olyan gyorsan követik egymást az események, hogy jegyzetfüzetembe is alig győzöm írni. Az előbb még az elsősökkel foglalkozott a tanító néni, néhány pillanat, s a harmadikosoktól kérdezi a számtanfeladatot. Marika, Béla, Anti, Annus felel a kérdésekre. Az egyik fiúcska nem értette meg a feladatot. A tanító nénivel együtt oldják meg a példát. Hallgattam volna még hosszú ideig az apróságok szavait, de a szünetet jelző csengő, a gyermekek legnagyobb | örömére, megszólalt. Néhány pillanat, s az osztály üres lett. Csupán az igazgató elvtárs, a helyettese, Csernák Júlia, meg egy kartársnője társaságában folytattuk a felelést, minden osztályozás nélkül. Hol én kérdeztem, hol ők válaszoltak. Cserélgetve gondolatainkat, megtudtam, az ifjú tanító néni is gondokkal küzd. Gondjai közérdekűek. Kissé keserűséggel a hangjában említi meg, hogy a szülők egy része úgy vélekedik: a tanító azért van, hogy tanítsa a gyereket. A papák, mamák egy része, bár szereti csemetéjét, de elfelejti megkérdezni: mi a lecke, fiam, mit adott fel a tanító néni, mutasd, hogyan oldottad meg? — Pedig a gyerek nem rossz. Paska Margit, még Franciskovics Mária igen jól tanul. Szülei tsz-tagok, és törődnek gyermekük tanulásával. Ha így tennék Gubics Kati és Grósz Mari szülei, meg még többen, megkönnyítenék a tanítás gondjait az ifjú, de munkáját igen Szerető tanító néninek, a tompái kis tanyasi iskolában. , Kint az udvaron játszadoznak, kergetőznek a gyerekek, mi pedig tovább gombolyítjuk a tanítók és az iskola ügyes-bajos problémáinak fonalát. Nem a siránkozás, hanem a pedagógus hivatásából adódó, aggódó szeretet a gyermekek iránt, tisztelet a szülök felé. Bizony nehéz tanítani ebben a tanyai iskolában, amikor a szükséges szemléltető eszközök sincsenek meg. Ha érdekesen, ötletesen akar tanítani Csernák Júlia, az éjszakáját is feláldozza. Elkészíti azt a szemléltető eszközt, amire szüksége van. Csinálja, mert szereti a gyermekeket, s a szive már a göröngyökkel teli pedagógus pályáé. Csak két éve tapodja az iskola küszöbét, de módszerei, szorgalma, lelkesedése, eredménye kikényszerítette az igazgatóból is az elismerés szavát: ügyes tanítónő lesz... Én nem vitatom. Az ő beleegyezése nélkül kérem a szülőket: ellenőrizzék gyermekeik tanulását, a felsőbb szervektől pedig azt, hogy könnyítsenek egyéni gondjain — tüzelő, olcsóbb étkeztetés, stb. — ne csak szavakkal, hanem tettekkel is. Nemcsak Csernák Júliának, hanem a többi pedagógusnak is, akik a faluban a kultúra képviselői, a tudomány világító fáklyái. Venesz ÉRDEKESSÉGEK VITASSUK MEG a császártóltésiek kezdeményezését A Népújság egyik legutóbbi számában megjelent »Magasnak találjuk a kötelező kenyérgabona-vetési tervet« című vitára bocsátott cikkhez szeretnék hozzászólni. örömmel olvastam a császárlöltési termelőszövetkezet kezdeményezését. Véleményem, mezőgazdasági termelésünk felülvizsgálatára múlhatatlanul szükség van, főleg a termelőszövetkezetek jövedelmezősége szempontjából. Hozzászólásomban két kérdéssel kívánok foglalkozni. Az első a búza átlagtermés alakulásának kérdése. Baja termelőszövetkezeteiben mit mutat a többéves tapasztalat? A magas kenyérgabonaterv miatt a termelőszövetkezetek nem tudják az annyira szükséges és elengedhetetlen vetésforgót kialakítani. A magas gabonavetési tervek arra kényszerítik őket, hogy vetésterületeik 25—30 százalékán kalászos után kalászost vessenek. A többtermés eléréséhez ez pedig vajmi kevés segítséget nyújt. A második a jövedelmezőség kérdésének alakulása. Baján a Vörös Fény Tsz az elmúlt évek során nagy általánosságban ele-’ get tett kenyérgabona-vetési kötelezettségének. Fia elemi csapás nem befolyásolta a terméseredményeket, úgy a beadáson, a vetőmag szükségleten, a tagok részesedésén felül mintegy 500— 600 mázsa felesleg mutatkozott. Feleslegüket mázsánként 280 forintért értékesítették, így a 600 mázsáért, — egy közepesen jó esztendőt véve alapul — 168 000 forint bevételhez jutottak. A 600 mázsa búzát — 10 mázsás átlagterméssel számítva — 60 hold jóminőségű szántóföldön kellett megtcrmelniök. Ha ezen a területen a szövetkezet kukoricát termelhetne, úgy holdanként — és ezt minimálisan számítva — 25 mázsás holdanként! átlagtermést tudna elérni. Átszámítva a 60 hold 900 mázsa morzsolt tengerit eredményezne. Ezt ha közös állattenyésztésükre fordítanák, akkor 180 darab sertést tudnának legalább 130 kg-os súlyra nieghizlalni. Az így nyert 23 400 kg élósúlvú sertést kgként 20 forintért értékesíthetnék és 468 000 forint összbevételt érnének el. Tehát 300 000 forint többletbevételhez jutnának. Ezzel szemben a mai kenyérgabonavetésterv alkalmazása miatt takarmányhiány mutatkozik, a szövetkezet 180 darab sertését választási malacoknak kénytelen eladni, ami az árakat figyelembe r éve, mindössze 44 000 forint bevételt biztosít csak. Ami áll a termelőszövetkezetekre, áll az egyénileg dolgozókra is. Éppen ezért az a véleményem, mezőgazdaságunk fel- I sőbb szakigazgatási szerveinek — az ilyen és hasonló példák alapján — meg kellene keresni a lehetőségeket, hogyan tudnák termelőszövetkezeteinket jövedelmezőbbé tenni és kisebb kenyérgabona-vetésterületen is megtermelni azt a kenyérgabona szükségletet, mely az ország ellátásához és más kötelezettségek teljesítéséhez múlhatatlanul szükséges. A több állat több trágyát, a több trágya magasabb állagterméseredményeket biztosít. Horváth János, föállattenyésztő, Baja ffiíekünk is új tűzhelyünk van. El' (P\^ mondom, hogyan lett. A régi már mondogatta Jel a szolgálatot. A fa csak parázslóit benne, a szén meleg helyett gázt terjesztett. Mindebből kifolyólag magától értetődően következett az az egyszerű megállapítás, hogy nyáron jó a nyitott ajtó, de télen kissé szellős. Az is igaz, hogy az újságban én olvastam a családban elsőnek, hogy lehet tűzhelyet részletre vásárolni. Ahogy tudtul adtam a hírt házam népének, feleségem szeme felcsillant. Erre megkérdeztem: — Vegyünk? Sebesen Jelelte: — Még ma. Olyan gyorsan azonban nem ment a dolog. Holmi papírokat kellett beszerezni, aláíratni, lebélyegeztetni. De azért ezek is elkészültek másnapra, és a vaskereskedésbe vonulhattunk. Én nem akartam menni, mert viszolygok az ilyen emberi gyarlóságoktól. Mindig az az érzésem támad, hogy az eladók haragszanak a vevőkre. De a ház népe ragaszkodott a jelenlétemhez. Nem akartam rossz napot sem nekik, sem magamnak, így beadtam a derekamat. A vaskereskedésnél megálltunk a felsorakoztatott tűzhelyek előtt. Feleségem a. karimájukat végigsimogatta, a tűziapok karikáit felemelte. Tisztes távolból néztem és közben azon rettegtem, hogy a boltból kikiáltanak: — Mit akar ott? El is mentem az üzembe a kis kézikocsiért. Feleségem és a nagyobb fiám sejtették, hogy mi késztetett erre a műveletre és szépen megvártak. Á NI TUZMILY0NIK /i/egadással követtem őket az üzv 'lL, leibe. Ott kérdezték, hogy mit parancsolunk, mi megmondtuk. Erősen barna fiatalember készségesen a tűzhelyekhez vezetett. A rövid úton mind az járt az eszembe: uramisten, mi lesz, ha megtudja, hogy részletesek vagyunk? Nagy magyarázása és ajánlgatása közben feleségem félénken megjegyezte: — Mi részletre szeretnénk... Az eladó ránk nézett és egy árnyalattal, de nem is egy árnyalattal, teljes egészében barátságosabbá vált: — Kérem, nekünk minden vevő egyforma. Most már kiléptem a feleség és a fiú mögül én is. A tűzhelyekhez is hozzányúltam, és adtam a nagy szakértőt. Tudják úgy, mint a képtárakban teszik a képek értékelésénél, vagy a. gyönyörködés tökéletes kiélvezésében. Hátraléptcm, elöbbrementem, a kezem karbateitem, hátratettem, lehajoltam, felemelkedtem, a szemem tágítottam, szűkítettem. Feleségem megfogta a karom, — Nézd csak! Néztem. A tűzhely szép volt, fényes pántokkal, fehér alapszínnel, rajta kinyílott rózsákkal. Mondtam: — Ha tetszik, vegyük meg. A tűzhely másik kettő tetején állt. Az eladó a végső döntésre várva nézett, de feleségem már bizonytalankodott. ~r Mintha kisebb volna az otthoninál: Tőlem szakértői pillantás töveit a tűzhelyre és rádupláztam: — Jóval kisebb! Lassan a raktárba is eljutottunk es ott egy szép, virágos tűzhelyre szinte egyszerre mutattunk rá. — Ez jó lesz! Feleségem a formaságokat intézte, én azalatt körüljártam az üzletbe kihozott tűzhelyünket, Nem tudom, hányadik kör után döbbenten álltam meg. tűzhely nagy volt, nagyon nagy. Amíg a többieken volt, rendesnek, arányosnak látszott, lent, a kövezeten úgy terpeszkedett, mint egy iöbbhektós hordó. Sápadtan mentem feleségemhez és hívtam. — Gyere csak, baj van. Ő is látta nyomban, hogy jól bevásároltunk. Nem akartunk kicsit, nagyot sem, s a legnagyobbat választottuk. Biztattam: — Cseréltessük ki. Hallani sem akart róla. Idegesen tömködte a papírokat a táskájába és mondta: — Már nem lehet, a nevünkre írtak, az előleget kifizettem. Ha megtennénk, amit te akarsz, akkor az egész adminisztrációt elölről kellene csinálni. Ilyet íredig nem kívánhatunk. Nem, semmiesetre sem. Amit főztünk, együk is meg. Otthon nagyobb vihar csupán azért nem kerekedett a tűzhely beállítása után sem, mert mind a ketten fegyelmeztük magunkat. De ha egymásra néztünk, a tekintetünkben benne volt a. vád: — Te választottad. Később felragadtam a centit, elrohantam anyósomékhoz cs lemértem a tűzhelyüket. Hét centivel volt kisebb a mienknél. /I sógoroméké kettővel, a húgoméké néggyel. Cudarul éreztem magam, nemcsak ezért, hanem mert, feleségem mindenütt a nyomomban volt, és nem tagadhattam le egy centit sem. De eszmecsere megint nem keletkezhetett közöttünk, mert a szomszédokból szállingóztak át az asszonyok liizhelynézésre s ahogy meglátták, nyom ban lelkendezni kezdtek: — Mesés! — Gyönyörű! — Nagyon édes! Azt mi is tudtuk, hogy szép, hiszen azért vettük meg, de a konyhánk kicsi. és úgy éreztük, hogy minden más bútort kiszorít belőle. Tulajdonképpen ezért voltunk annyira oda. Végre megjött Laczkónó is, aki min den fontos ügyben döntő tekintélynek számit az utcánkban. Szemvillanás alatt kimer,idta a törvényt: — Remek darab, egészen beleillik ebbe a kis konyhába. Feleségem felvidultan kezdte törölgetni a tűzhely szélét, én cigarettám gyújtottam, és készültem a szokásos nagy odút dicsekvőn kivágni: — én választottam, — de a nagyobb fiam megelőzött, mondván: — Apu és anyu, közösen választották, de én is ott voltam. /ifit tehettem e tiszteletlenségre?- JH. Szótlanul, nagyon csendeset, szívtam tovább a cigarettámat. Fodor János
