Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-07 / 237. szám

Tőázandg^i tani aoltam

Tanú voltam az elmúlt héten, de nem a tárgyalóteremben, hanem a Bajai Városi Tanács díszes házasságkötési termében.

Ügy kezdődött a dolog, hogy a tanácsháza folyosóján haladva, utamat állták.

— Elvtárs, kérem, nem volna öt perc szabad ideje?

Aki megállított a tanács dolgozója, fekete munkaköpenyben, tekintetével nagyon kérlelt, hogy kérésére igennel feleljek.

— Mire fordítsam akkor öt perc szabad időmet?

— Legyen egy fiatal pár esküvői tanúja.

Így léptem be az anyakönyvvezetőhöz és persze érdeklődve kutattam a fiatal párt, akik csak engem vártak, hogy utána elmondhassák a holtomiglan-holtodiglant.

A fiatal pár ott ült két széken. A férfi 69 éves, a nő 58. Egymás kezét el nem engedték egy pillanatra sem, még akkor sem, amikor készséges invitálás szólítja őket a házasságkötési terembe

Bemutatkozunk. Stalter János, Franck Mária. Ezekben a pillanatokban még így mondják neveiket. Felgyulladnak a csillárok, ragyogó fény kél versenyre az ablakokon betűző napsugarakkal. Kassai János anyakönyvvezető magára ölti a címerrel ellátott szalagot és máris szól a figyelmeztetés: szabad akaratából akar-e... stb., stb. A vőlegény nyugodtan megvárja az anyakönyvvezető szavainak végét s határozottsággal jelenti ki: igen. A menyasszony már türelmetlenebb, minduntalan megszakítja az anyakönyvvezető szavait, igenlő beleegyezésével.

— Akkor önöket a Magyar Népköztársaság nevében házastársaknak nyilvánítom.

A házasságkötési aktus végső szavai ezek. Ugyan hányszor mondhatta már el az anyakönyvvezető, de most mintha az ő szavai is másképpen csendülnének, hogy a 69 éves vőlegény és az 53 éves menyasszony tekintete találkozik az övével. Meg kellett öregedniök, hajukat befonta már az őszi dér, hogy egymásra találtak. Késő öregségükre mégis elég erőt éreznek ahhoz, hogy mint házastársak életük új útjára lépjenek.

Ahogy ott állnak az 'asztal előtt, előttük az anyakönyv díszes lapja, melyben már ott áll a nevük, szívük bizonyára hevesebben dobban. Oh, nem a fiatalság hevülő lángja az, amit érezhetnek, hanem az otthon, a családi élet tisztasága lehet, melyre egy élet alkonyán bukkantak, hogy elkövetkező életük éveiben megosszák egymással gondjaikat, örömeiket.

Az anyakönyvvezető kezében ott a toll. A vőlegény már mint férj írja az anyakönyv lapjára nevét és nini, milyen gyakorlattal, el nem tévesztve írja nevét férje neve alá az új asszony:

Stalter Jánosné.

öt perc időre kértek és lám, négy perc alatt vége lett az aktusnak.

— Sok örömet és boldogságot most kezdődő életükhöz.

— Mi meg köszönjük, hogy ehhez hozzásegített bennünket.

*

Ősszel porba, tavasszal sárba.,.

Pártszervezefeink vezetésének néhány problémáid

Harkakötönyön is hosszú ideig várták a gazdák az esőt, de hiába. Kénytelenek voltak az életet adó magot még az esőzés előtt a földbe tenni. Az egyéniek őszi árpája két héttel ezelőtt a földbe került. A Kossuth Tszben is elvetették az őszi árpavetés gondját. A Petőfi Tsz még 90 holddal adós.

A rozsvetés ideje már elmúlt, de nincs minden mag a földben. A községi agronómus szerint október 12-ig a tervezett 606 holdon meglesz a rozsvetés. Hátra van még a búzavetés. Búzamagot még csak az egyéniek hullajtottak eddig a felszántott magágyakba. A tsz-eknél — a hétfői jelentést véve alapul. — még hozzá sem kezdtek a búza vetéséhez. Állítólag október hó 20-án a tsz-ek is végeznek a búzavetéssel.

A jövő évben, ha az időjárás engedi, több termést várhatunk Harkakötöny községből, mert a község dolgozó parasztságának jórésze az állam által cserevetőmagként adott kiváló minőségű vetőmagot vetett a jövő évi jobb terméshez.

Járásunk pártalapszervezetének vezetőségeiben sok szó esik a Központi Vezetőség júliusi határozatáról. Sajnos, nem azon folyik a vita, hogy a határozatot hogy lehet valóra váltani, hanem a múltban elkövetett hibákon rágódnak. Ez azonban nem viszi előbbre a határozat megvalósításának ügyét. Helyes lenne, ha pártvezetóségeink befejeznék a múlton való rágódóst, hiszen új, tiszta lapot nyitottunk pártunk életében. A

tlt hibáira úgy gondoljunk . .«K vissza, hogy azokból levonva a tanulságot, jobban végezzük ezután munkánkat. — Erőnket a júliusi határozatok megvalósítására, a pártegység megszilárdítására kell fordítanunk.

Pártvezetőségeink fontos feladata, hogy a párttagság körében is tisztázzák a júliusi határozatokkal kapcsolatos tennivalókat. Ehhez nem elegendő egy párttaggyűlés, hanem egyenként, vagy legalábbis pártcsoportonként beszélgetni kellene a pártvezetőségi tagoknak a tagsággal. Ez mindjárt módot adna arra is, hogy egyes, a határozattal kapcsolatos helyi problémára kikérnék a párttagok véleményét, vagy elgondolásaikat a megvalósítása érdekében. Ilyenformán a párttagok is nagyobb felelősséget éreznének a határozatok végrehajtásáért, ezen túlmenően pedig szilárdabbá válna a pártdemokrácia, a vezetés kollektivitása.

Ehelyett azonban azt tapasztalhatjuk, hogy egyes párttitkárok még mindig a régi, helytelen módszerrel vezetnek. Ügy foglalkoznak a gazdasági kérdésekkel, hogy elvégzik az állami, vagy gazdasági szerveknél dolgozó kommunisták munkáját, ahelyett, hogy a politikai irányításra fordítanának nagyobb gondot. Ezért helytelen a pálmonostori függetlenített titkárnak, Szeri elvtársnak is a munkamódszere. Előszeretettel veszi sokszor kézbe a gazdasági feladatok intézését, közben arról panaszkodik, hogy nincs senki, aki segítene neki a pártmunkában. Ugyanakkor a Rákosi Tszben a kommunisták és a pártonkívüli tsz-tagok bűnös hanyagsága következtében 93 darab malac elhullott. Van tehát politikai tennivalója Szeri elvlársnak a Rákosi Tsz-ben és helyes lenne, ha egy időre odatenné a székhelyét és az ottani kommunisták mozgósításával megszilárdítaná a munkafegyelmet, segítene megszüntetni a lazaságokat.

Még sok tennivaló van azon a téren, hogy a pártvezetőségek fontos kérdésekben a párttagok véleményére támaszkodva döntsenek. De még több a tennivaló abban, hogy a pártonkívüll tömegek véleményét is figyelembe vegyék. Igen lassan halad pl. a rehabilitált középparasztok bevonása a falu politikai és társadalmi életébe. Helyes az, hogy Pálmonostorán egy rehabilitált középparaszt lett a népfrontbizottság elnöke. Ennél az egy esetnél azonban még Pálmonostorán sem lehet megállni. Egyre több és több pártonkívüli dolgozót kell bevonni a társadalmi élet irányításába, hiszen a szocializmus építése csak a tömegek aktív részvételével lehet sikeres.

A pártszervezetek és a

tömegek kapcsolata megjavításának szükségességére mutat rá a következő példa is: a gátéri népfront, békebizottság és MNDSZ egyesítő gyűlést háromszor kellett elhalasztani, mert kevesen jöttek össze. A meghívott pártonkivüliek nagyrésze ott volt, viszont nem jelentek meg a párttagok és a pártvezetőség. Pedig a Központi Vezetőség felhívta a figyelmüket, hogy a népfront-mozgalomban egyesüljenek a kommunisták és a pártonkivüliek. A pártonkivüliek egyetértenek velünk a béke megvédésében, az ötéves terv végre! hajtásában, az életszínvonal ! emelésében. Amiben pedig nem értünk egyet, azt vitassuk meg. A vita tárgya természetesen nem a rriúlt hibái, hanem az, hogy mit tegyünk, hogyan dolgozzunk, hogy a jövőben azok újra meg ne ismétlődhessenek.

Ez a tennivaló, ezt követeli tőlünk a Központi Vezetőség júliusi határozata. Ha nem ezt tesszük, akkor érvényesül az ellenséges elemek hangja, akik elégedetlenséget igyekeznek szítani. Ahol viszont jó a pártszervezet és a tömegek kapcsolata, ott eredmények is vannak. Kiskunmajsán a Rákosi Tsz pártszervezete sokat foglalkozik az egyénileg dolgozó parasztsággal, melynek eredményeként sokan léptek be a tsz-be.

Helyiden módszer az is, hogy

a központi vezetőségi határozatokat csak az utasításnak megfelelően felolvassák a taggyűlésen, de helyi viszonyoknak megfelelően nem tárgyalják meg, mi a teendő. így történt például az értelmiséggel kapcsolatos határozattal is. Bár a járási pártbizottságunk részéről is hiba, hogy erre nem hívtuk fel a figyelmet.

Járási bizottságunk célul tűzte, hogy a helytelen párlvezetési módszerek felszámolása érdekében helyszínen fog segítséget nyújtani az alapszervezeteknek; Javasoljuk pártszervezeteinknek, hogy a taggyűléseken vezessék be az interpellációt. Vagyis minden párttag tehet fel kérdéseket a pártvezetőségnek a munkájával, vagy egyes ügyek elintézésével kapcsolatban. Olyan dolgokra is gondolunk például, hogy a helyi földműtfesszövetkezet elnökének válaszolni kell az áruellátással kapcsolatos kérdésekre.

De olyan kérdéseket is feltehetnek a párttagok, melyek országos problémákat érintenek. Amennyiben ezekre a helyi vezetőség nem tud válaszolni, úgy segítségükre lesz a járási bizottság, hogy a felsőbb pártszervek adjanak választ.

A pártvezetés megjavítása nem könnyű feladat. Ezek a módszerek új vezetési stílust követelnek. De bízunk járásunk pártvezető kommunistáiban : a XX. pártkongresszus határozataiból megértették, hogy meg kell újra tanulni lenini módon vezetni. Megértették, hogy a Központi Vezetőség júliusi határozata, a tiszta lap politikája, a dolgozó tömegek ezt kívánják tőlük.

Kiszeli István,

a kiskunfélegyházi járási

pártbizottság első titkára

FÉRFI MUNKAERŐT

(segédmunkást) Budapest területére 18 éven felül, — villamos vágányépítési munkára — felveszünk. Dolgozóinknak munkaruhát, bakancsot, kedvezményes üzemi étkezést, ingyenes villamosutazási igazolványt, a vidékieknek munkásszállást, a családfenntartóknak napi 6 forint különélés) pótlékot biztosítunk. Jelentkezés: a Fő’ városi Vasútépítő Vállalat központjában; Budapest, VII., Akácfa u. 15. XV. em. 409, szoba. 708

VAUK AZ

árman állnak a kis vidéki állomás peronján. Két

férfi és egy nő. A nő kezében pólya, benne alvó kis gyermek, selyemtakaróval letakarva. A két férfin látszik, hogy a nőt kikísérték, nem akarták csak úgy egyedül útnak ereszteni. A két férfi versengve tartja szóval a fiatal asszonyt. Röpködnek a szavak hol hangosan, hol meg suttogva, hogy ne hallja senki, a fiatal asszony figyelme meg sokszor a sínpárokat lesi, ugyan mikor jön már a vonat, unja a beszélgetést, a szavak özönét.

Az egyik férfi fején sapka, a másikon kalap. A sapkás hangja jut el először az állomásépület közelébe.

— A Marisnak 11 gyereke volt, aztán még sem törődött vele, hogy iszik az embere.

— Ügy van, bizony, — erősíti a kalapos —, ivott, mert szerette a bort és mégis mind a 11 gyerekét becsülettel kiházasította.

Várják, ugyan mit fog szólni a fiatal asszony.

— A Marisnak csak öt gyereke volt, — tromtolja le a férfiakat az asszony. — Ö maga mondta nekem, öt az édes gyereke.

— Ügy is van, — csap le rögtön a sapkás. — Öt az édes, mert hatot az ember hozott. A hat a Mihályé volt.

ASSZONY

— Na, de öt meg hat az mtgiä csak 11, akárhogy is vesszük. A Maris is dolgozott azért, hogy mind becsülettel legyen kiházasítva.

— Ügy van, — szól bele a sapkás. — És soha nem esett egy rossz szó sem, mert az ember ivott. Mi van azon, ha az ember iszik néha? Na nem igaz?

Erőtlenül hat a kérdés, érzi, saját magának kell a feleletet is megadni.

— Mert utóvégre a rávalót az ember keresi.

iejtette már a szavakat, de látszik rajta, gyengének

találja maga is az érvet. Az asszony meg miközben akaratlanul is egy babusgató mozdulatot tesz, mely lassú ringatásba halad, csak ennyit felel:

— Akinek gyereke van, az elsőnek a gyerekét tartsa, csak aztán az italt.

Világos a kép. A fiatalasszony gyermekével ott hagyta az urát. A két férfi — a sapkás, meg a kalapos —, a férj hozzátartozói lehetnek. Bizton elhatározták, más belátásra bírják a fiatalaszszonyt. Lehet, hogy már egész délután, tán egész nap is erről folyt a szó, meg az úton a vonathoz kifelé, most meg újabb érvekkel itt az állomás szürkületében.

—, Jól néznénk ki, ha minden asszony válna, akinek a férje

iszik, ezt a sapkás mondja, hogy rágyújtott és udvariasan félre fújja a füstöt, nehogy a babát ezzel megzavarja. Hangjából már kiérzödik a bosszankodás. Ugyan milyen asszony lehet, aki ennyire meg nem értő. Aki folyton csak egyet hajtogat, hogy első a gyerek! Jó nézne ki az ember, ha mindig csak a gyereket nézné és soha többé a pohár fenekét.

— Na kevés asszony maradna főkötőben, — bizonygatja a kalapos. A bíróságnak is akadna annyi dolga, hogy belefulladhatna a sok papírba.

— Nem bánom, — mondja határozottsággal a fiatal asszony. — Az emberemnek megmondtam, válasszon, mi kell neki, a gyerek, vagy a bor. Maga választotta, maga kereste, hát megkapta.

z^sak már jönne az a vonat,

VU gondolhatja az asszony, hogy tekintetét élesen belevájja az összefutó sínpárokba. Ki tudja, kinek van igaza, mert egy ital bor még nem lehet ára egy fiatalon induló családi tűzhely kihűlésének. Bizton az italozás késői tivornyák borgözét vitte haza a bölcső köré. Az ital, mély már annyi tragédiát okozott, annyi civódásnak, pörlekedésnek lett a melegágya. A házasélet öröme a gyerek. Mennyi izgalmas sejtés, mennyi remegés, mennyi féltett gondoskodás előzi meg jövetelét. Mennyi kedves szó, amikor leendő nevét ízlelgetik. A gyerek a családi tűzhely forró kapcsa. Es ime, most itt az állomás öreg fáinak lombja alatt egy családi élet kapcsa lazul. A gyerek miatt, a bor miatt? Mert valahogyan így vetődött fel a kérdés. GyereK, vagy bor? Az ember bizton azt mondotta, ez is, az is. Az asszony meg azt mondta, csak az egyik, a gyerek.

A vonat mégsem jön. A sapkás közelebb hajol a fiatalaszszpnyhoz. a szemét összevonja, a hangját élesre feni, hogy a szavakat fülébe sziszegje. Az asszony nemet int. Ugyan mire?

— Minek ez az állhatatos kötözködés, — szólal meg a kalapos, mintegy segítségére sietve a sapkásnak. Ugyan nem tudja mit mondhatott, de bizton maga sem mondott volna mást. — Az asszony sorsa az ember és fordítva. Még egy pohár bor nem a világ.

— Pláne amolyan János vitéz bor, olyan »kukorica közt születtem. ..«

4* ípjelzés. Jön a vonat. A jelzőharang is felcsendül.

— Na, isten áldja magukat.

— Legalább mondd, mit

üzensz?

— Gyerek, vagy bor?

— Áldjon az ég. Csak még egyet, hogy tudd. A hajnali vonat, ha haza. ha visszajönnél, 4,35 órakor indul.

—- Gyerek, vagy bor.

Felszáll a vonatra. A két férfi felsegíti és az ablak alá állnak,

hogy még egy utolsó búcsút mondhassanak.

— Mondd, de igaz hitedre, most indulás előtt. A te apád soha nem ivott?

— Inni ivott, de én megfogadtam, az én uram pedig nem fog.

— Na, e/A, jól mondtad. Hát csak annyit akarok szólni még, hogy mikor $z uradat megismerted, nem-c pohárcsendülés közt ültetek.

— Az igaz, de akkor még nem volt a gyerek!

A vonat nagyot rándul és megindul. Az asszony az egyik ülésre helyezi a pólyát. Lassan, óvatosan alája kandikál, alszik a lelkem, még hozzá milyen jóizűet. Talán éppen az apjáról álmodozik?

A kalauz ráköszönt.

— Szabad a jegyet? Átnyújtja. A kalauz megindul.

— Kalauz úr kérem, — szól utána a fiatalasszony. A váróterem nyitva van éjszaka is, mert hogy u hajnali 4,35-össel vissza szeretnék jönni. Aztán nincs a lelkemnek hová lenni a városban. Mert hogy az apánk nagyon, nagyon fog várni r,ánk, ugye, kisfiam?

zt már nem mondta, de látni lehetett rajta, hogy

kiengesztelődött. Hiszen az övé is ez a gyerek. A bort pedig, lelke legyen rajta, aki sajnálja az embertől.. i

Bíró László