Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-07 / 237. szám

Hatalmas részvét (Folytatás az 1. oldalról.) Voltak, akik elvesztették a jö­vőbe vetett hitüket és a szocia­lizmushoz vezető utunk helyes­ségét, alapvető irányvonalát von­ták kétségbe. Sok százezres párt­tagságunk, munkásosztályunk, népünk többsége azonban nem ingott meg. Az erőseket, akik to­vábbra is urai és építői akarnak lenni a szocialista hazának, ha meg is rendítette, meg is, rázta az, ami történt, egyben meg is edzette, íel is vértezte. A kom­munista munkások, parasztok és értelmiségiek döntő többsége nem egyszerűen sopánkodott, si­ránkozott az elkövetett hibák és bűnök felett, hanem előre, a jö­vőbe nézve kereste annak biz­tosítékait, hogy a Rajk elvtárssal és a többi mártírhalált halt elv­társsal történtek, soha többé ne forduljanak elő. Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek, törvénysértések a jövőben nem fordulnak elő? — Ez jogos kér­dés. Erre a kérdésre népünk szí­ne előtt kötelesek vagyunk vá­laszolni. A biztosíték erre a párt, a biztosíték mi, kommunisták vagyunk. Pártunk sok százezres tagsága, mert megvan bennünk a képesség és a szilárd elhatá­rozás, hogy tanulunk a múlt hi­báiból és ha 1953 után voltak is még ingadozások — mert voltak — ezeket határozottam felszá­moltuk és felszámoljuk. Bizonyí­ték erre a Központi Vezetőség júliusi határozata, annak végre­hajtása. A mi pártunkban megvan az a képesség és akarat, hogy nyíltan beszél hibáiról, ugyanakkor elő­remutat, vezeti, szervezi tovább a harcot új győzelmek felé. Ezt ß törekvésünket segíti, támo­gatja minden hazáját szerető dolgozó. Biztosíték továbbá a magyar dolgozó nép, amelynek fokozott részvétele az állam, a gazdaság, a társadalom ügyeinek intézésé­ben további fejlődésünk érdeké­ben életbevágóan fontos és szük­séges. Biztosíték, továbbá köz­életünkben a szocialista demok­rácia széleskörű kibontakozta­tása és erőteljes folytatása a szocializmus építésének. Bizto­sítani kell a néptömegek kezde­ményezését és ellenőrzését tár­sadalmi életünk minden terüle­tén. Ugyanakkor fokozzuk éber­ségünket nemcsak népi demok­­>. ratikus rendünk még meglevő ellenségeinek aknamunkájával szemben, hanem azokkal szem­ben is, akik gátolni próbálják a következtetések bátor levonását a/ elkövetett hibákból, valamint azokkal szemben is, akik az el­követett hibákat ürügyül akar­ják felhasználni a szocialista de­mokratizmus kereteinek áttöré­sére, hogy igy utat nyissanak a polgári demokrácia és vele a ka­pitalizmus visszaállítására. Elvtársak! Fogadjuk meg Rajk László és a többi elvtárs sírja előtt, hogy mindent megteszünk a biztosíté­kok megteremtésére annak ér­dekében, hogy hasonló törvény­­sértések soha többé ne fordul­hassanak elő, hogy a párt es a nép, — a munkásosztály és a nemzet, — a szocialista építés és a humanizmus ügye soha többé ne válhasson el egymástól. De ez a fogadalom, elvtársak, nem ment fel bennünket az alól a kötelességünk alól, hogy vá­laszt adjunk: hogyan történhe­tett mindez? Ha azt mondjuk, hogy mindennek a személyi kul­tusz volt az oka, akkor igazat mondunk ugyan, de az igazság túl általános ahhoz, hogy való­ban megmagyarázzuk a történ­teket. Nyilvánvaló, hogy a tör­téntek egyik főoka a sztálini hi­bákban, azoknak lemásolásában keresendő. Ezzel magyarázható döntően, az is, hogy a Rajk elv­­társ elleni rágalmakat összekap­csolták Tito elvtárs és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége rnás kiváló vezetői elleni rágal­makkal. További oka volt a történtek­nek az osztályharc állandó éle­sedésének torz elmélete, közéle­tünkben a demokratizmus fejlő­désének elmaradása, a tömegek melleit eltemették igényeinek, politikai ellenőrző szerepének, véleményének lebe­csülése, párt és állami életünk­ben. De nem szabad megfeledkezni az okok felsorolásánál a szemé­lyi kultuszon épülő vezetésnek arról a törekvéséről sem, amely nem tűrte a véleménynyilvání­tást, a bírálatot, az eszmecserét, a vélemények harcát, a válasz­tott testületekben a kollektív vezetést. Mindehhez járult még az is, amit ma már világosan látunk, hogy számos kérdésben elméle­tileg is helytelenül fogtuk fel a népi demokratikus fejlődés első polgári demokratikus szakaszá­ról való áttérést a szocialista átalakulás szakaszára, abból a hamis nézetből kiindulva, hogy a szocialista szakaszra a dikta­túra erősítése s a polgári demok­ratikus szakasz formáinak mel­lőzése a jellemző. Rajk László elvtárs, a magyar kommunista mozgalom kiemel­kedő alakja volt. Népszerű párt­munkás volt. Népszerűségét an­nak köszönhette, hogy mindig áldozatkész, félelmet nem isme­rő, bátor, őszinte vezető volt. Élete, tevékenysége össze volt íor­­va pártunk tagságával, a dol­gozó nép életével, törekvéseivel. Rajk László elvtárs szegény csizmadiamester fia volt, aki sa­ját erejéből, nagy szorgalommal végezte cl iskoláit. Az Eötvös Kollégium tagjaként már kora ifjúságában kapcsolatba került a forradalmi munkásmozgalom­mal. Mint kommunista értelmi­ségi a későbbi évben hivatásos forradalmár lett. 1930 óta tagja volt a Kom­munisták Magyarországi Pártjá­nak, megjárta a Horthy-rend­­szer börtöneit. Ott találjuk őt a harmincas évek derekán a építőmunkásúk nagy sztrájkjában, mint a sztrájk egyik vezetőjét. A háború alatt újból börtönbe került Rajk elvtárs. 1944-ben. Hosszas, keserves fogság után szabadult. Azonnal bekapcsoló­dott a pártmunkába. Az Illegális Kommunista Párt Központi Ve­zetősége titkáraként harcolt a né­metek ellen, a hazaáruló Horthy - rezsim ellen. Fáradhatatlanul dolgozott a munkásosztály fel­szabadításáért. Kezdeményezője volt a kommunista és a szociál­demokrata párt szervezeti és po­litikai egyesítéséért folyó harc­nak és az antifasiszta népfront létrehozásának, a demokratikus erők tömörítésének a háború alatt. Szervezte, vezette az ellenál­lási mozgalmat. Együtt dolgozott Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Kiss János altábornaggyal. A háború utolsó évében ismét elfogták. Később Németországba hurcol­ták. 1945 májusában tért vissza. Tagja volt a Központi Vezetőség­nek, a Politikai Bizottságnak, a párt főtitkárhelyetteseként dol­gozott. Neve, tevékenysége elvá­laszthatatlanul összefonódott az új, független, szabad, demok­ratikus Magyarország megszi­lárdításával. Vezette a közigaz­gatás átszervezését, megszervez­te a népi rendőrséget. Mint a népfront-politika következetes szószólóját, harcosát 1948. már­cius 15-én a Népfront főtitká­rává választották. Rajk Lászlót azzal vádolták, hogy összeesküvést szőtt a ma­gyar népi demokrácia ellen, öt, a népi demokrácia keménykezú belügyminiszterét, aki kérlelhe­tetlen és erélyes üldözője voit minden rendű és rangú reakció­nak, aki a munkásosztály ha­­talomrajutásáért folytatott nehéz harcok idején a legnehezebb ál­lami poszton hűen a dolgozó néphez, a párthoz, megállta a he­lyét. Drága Rajk elvtársunk! Emlékezünk Rád, sohasem fe­lejtjük áldozatos és eredményes munkádat. Mint kiváló párt­munkást, mint bátor hazafit, mint a tömegekkel összeforrt po­litikust példaképpen állítunk a kommunisták és különösen ifjú­ságunk elé. Tisztelt gyászoló közönség, elvtársaim! Rajk László elvtárssal együtt temetjük ma Szőnyl Tibor, Fálffy György és Szalai András eMársakat, a párt mártírjait Emlékezzünk Szőnyi Tibor elvtársra, aki a néphez hű ér­telmiségiek sorából került a Ma­gyar Kommunista Párt vezetői közé, aki 1930 óta becsületes har­cosa volt a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának. Hosszú éveken át külföldön vett részt a munkásmozgalomban. Mindig kapcsolatban állt az illegális ma­gyar párttal. A felszabadulás után, hazatérve, sziwel-lélekkel kapcsolódott be a pártmunkába, az ország újjáépítésébe. Felelős beosztásban, mint a párt káder­osztályának a vezetője dolgo­zott. Munkája elismeréséül a párt Központi Vezetőségébe vá­lasztotta a kongresszus. Munka­társai szerették, becsülték lelki­­ismeretes, szorgalmas munká­jáért. Emlékezzünk Pálífy György elvtársra, a Központi Vezetőség tagjára, aki hivatásos tisztből lett forradalmár, amikor a hábo­rú alatt felismerte, hogy a Horthy-rendszer vesztébe viszi az országot. Pálffy György tehet­séges katona volt. A háború leg­nehezebb időszakában kapcsoló­dott be a béke-párt munkájába, az ellenállási mozgalomba. A felszabadulás után, mint néphadseregünk tábornokának, jelentős érdemei voltak a had­sereg megszervezésében. Min­denkor igyekezett jól szolgálni a párt, a haza, a munkásosztály érdekeit. Emlékezzünk Szalai András elvtársra, aki kora ifjúságától részt vett a munkásmozgalom­ban. 1932-től tagja volt a Ma­gyar Kommunista Pártnak. Har­cos, áldozatkész ifjúmunkásként dolgozott a vasmunkások között, később az Országos Ifjúsági Bi­zottságban. Többször volt letar­tóztatva. A felszabadulás után felelős vezető pártbeosztésban dolgozott éveken át. Munkatár­sai, elvtérsai mindig nagyrabe­­csülték. Harcos agitátor volt, áldozatot nem kímélve szervezte a pártot, nevelte, tanította az embereket. Igazi kommunista forradalmár volt. Szőnyi Tibor, Pálffy György, Szalai András elvtársak sorsa egybefonódott a dolgozó milliók sorsával. Mindhárman, Rajk elv­társhoz hasonlóan, egyeni bol­dogságukat a milliók, a nép bol­dogságáért vívott harcban talál­ták meg. Elvtársak! Mélységes szomorúság tölt el bennünket, amikor búcsúzunk elvtársainktól, akik jóvátehetet­len bűnök áldozatai lettek. De ha jóvá nem is tehetjük a múl­tat, okulnunk kell a jövőre vo­natkozóan. Az igazságtalanság, amely raj­tuk esett, országunkat, egész dol­gozó népünket is sújtotta. A párt el van szánva arra, hogy végér­vényesen leszámol a múlt hi­báival és biztosítja, hogy soha többé ne legyen ilyen tragédia. Tisztelt gyászoló családtagok, gyászoló közönség! Elvtársak, elvtérsnők! Az ünnepélyes búcsú pillana­tában ne csak arra gondoljunk, hogy súlyos bűnök és törvény­­sértések áldozatait temetjük, ha­nem arra, hogy kommunistákat temetünk, akik egész életükben a nép ügyének harcosai voltak, forradalmárok voltak! A halottaktól elbúcsúzunk. Életük és haláluk tanulságait megszívleljük, de az élet megy tovább. Mi az élet nevében, a párt Központi Vezetősége, a kor­mány, a„Hazafias Népfront ne­vében szólítunk fel egységre, munkára, harcra minden kom­munistát, minden magyar haza­fit. A párt Központi Vezetősége nevében itt, sírotok előtt meg­fogadjuk, hogy vigyázunk a párt­ra, még szorosabbra zárjuk so­rainkat, tovább szilárdítjuk a párt elvi egységét, Marx—En­gels—Lenin eszméivel. Népünk szívébe zárja emléke­tekét, drága elvtársak! Az ércnél is maradandóbb em­lékművet állítunk, mert meg­valósítjuk mindazt, amiért har­coltatok, amiről álmodtatok, a szocialista Magyarországot. • Ezután Rajk László spanyol­­országi bajtársai nevében Müa­­nirh Ferenc, a Magyar Népköz­— ügyeletes orvos. Kecskemé­ten október 7-én, vasárnap reg­gel 6-tól este 8 óráig dr. Rotter Nándor körzeti orvos tartja az ügyeleti szolgálatot. — Honvédelmi miniszterbe­­lyettesi kinevezések. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tóth Lajos vezérőrnagyot, a magyar néphadsereg vezérkari főnökét a honvédelmi miniszter első helyettesévé, Úszta Gyula vezérőrnagyot és Madarász Fe­renc vezérőrnagyot honvédelmi miniszterhelyettesekké nevezte ki, — Ifjúsági parlament. A kis­kunfélegyházi Móra Ferenc mű­velődési ház október 10-én este ifjúsági parlamentet rendez. AZ ifjúság problémáira és feltett kérdéseire válaszolnak a város vezetői és az üzemek igazgatói. — Nincs már szögesdrótháló. "•Október elseje óta az egész osztrák—magyar határvonalon sehol sincs már szögesdrótháló« — közölte pénteken este az oszt­rák belügyminisztérium. — Engedély nélkUl vágott ki fát. Király Gy. Kálmánné kis­kunhalasi (Zsana 2Í5) lakos vá­gási engedély nélkül 45 élő akác­fát vágott ki. A bíróság ezért 400 forint pénzbüntetésre és a fa elkobzására ítélte. — Bekerítik a soiti piacteret. A solti piactér bekerítéséhez szükséges betonoszlopokat házi­lag állítják elő. A 90 nagy és 40 kisméretű oszlopot elkészítik, s azokat rövidesen felállítják. — Ismét közlekednek a helyi autóbuszok. A megyei tanács VKG-osztályának értesítése alap­ján hétfőtói kezdve menetrend szerint ismét közlekednek a kecskeméti, a bajai, a kiskun­­halasi, a kiskunfélegyházi és ka­locsai helyi autóbuszok. — Üj textilbolt nyílt Császár­töltésen. A íöldművesszövetkezer, az új bolt mellett egy cukrász­dát is létesít, a helyiség átalakí­tását most végzik, s előrelátha­tóan az év végén megkezdik a cukrászsütemények árusítását. — Több száz kötet könyvet kapott az elmúlt hetekben a honvédségtől a solti könyvtár. Ezzel a könyvállomány 2000 kö-. tetre növekedett. A tanács* 1000 forintot adott a könyvtár fej­lesztésére. — Eltűnt két kanadai ar, óceánban. Két kanadai fiatalem­ber szeptember 1-én vitorlásuk­kal nekivágott az Atlanti-óceán­nak, hogy azt átszelje. A napok­ban a tengeren megtalálták a vitorláshajót, a két fiatalember nem volt a fedélzeten. Várnató Időjárás vasárnap estig: Felszakadozó felhőzet, ma sok he­lyen, nolnap kevesebb helyen esőé A magasabb hegyeken esetleg futó-’' havazás. Elénk ésZaknyugati-eszakl^ időnként átmenetileg mérsékelt nyu­gati szél. Az évszakhoz képest hideg idő. Várható legmagasabb nappali hő* mérséklet vasárnap: 3—11 fok kö­zött. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya a% atomkérdesrót tárgyalt MOSZKVA (TASZSZ) Mint sajtójelentések annakidején kö­zölték, 1953. decemberében a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok kormánya között tárgya­lások indultak atomkérdésekröl. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött megál­lapodás értelmében 1954. szep­tember 26-án nyilvánosságra hozták az említett időpontig le­folyt tárgyalások során a szov­jet és az amerikai kormány kö­zött történt okmányváltásokat. Most a két fél megállapodott abban, hogy közzéteszi a sajtó­ban azokat az okmányokat, me­lyeket a szovjet és az amerikai kormány az 1954. szeptember 26. óta tartott tárgyalások idején egymás között kicserélt. Ennek értelmében október hó 5-én a Szovjetunió külügymi­nisztériuma a sajtó képviselői­nek rendelkezésére bocsátotta az említett okmányok szövegét. A szóbanforgó okmányokat teljes egészében mellékleteként közli a Novoje Vremja és a Mezsdu­­narodnaja Zsizny című folyóirat. Nagykövetségi rangra emelik a belgrádi magyar és a budapesti jugoszláv követséget A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság kormányai megegyez­tek, hogy a belgrádi magyar és a budapesti jugoszláv követsé­get kölcsönösen nagykövetségi rangra emelik. Forró lekvárba esett egr 3 éves kisfiú és meghalt Kunbaján, a Hunyadi János utcában íakik Falticska Gusztáv. Falticskáék lekvárt főztek és anyja körül játszadozó 3 éves Guszti kisfiúk egy óvatlan pilla­natban beleesett a forró lekvár­ral telt üstbe. A szerencsétlenség déli 1 órakor történt, a mentők a fiúcskát azonnal a bajai kór­házba szállították, ahol az orvo­sok mindent elkövettek a kisfiú megmentéséért. Minden hiába volt, este 7 órakor a szerencsétle­nül járt fiúcska meghalt. (Szi­lágyi Sándorné.) társaság belgrádi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete be­szélt. A magyar néphadsereg har­cosainak búcsúját Janza Ká­roly altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes tolmácsolta. Rajk László közvetlen munka­társai nevében Szász Béla író, volt államtitkár mondott gyász­beszédet. A párt mártírjai barátainak végső Üdvözletét Orbán László, a Magyar Dolgozók Pártja tudo­mányos és köznevelési osztályá­nak helyettes vezetője mondotta cl. A gyászbeszédek után ismét megperdültek a fekete drapériá­val bevont dobok, s a gyászin­duló hangjai mellett a mártírok, koporsóját leemelték a ravatal­ról. Katonai tiszteletadás közben, géppisztolyos harcosok kíséreté­ben vitték át Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András fekete koporsóját a sírhelyekre. A koporsók mö­gött ott haladtak a mártírok csa­ládtagjai, a párt és az állam ve­zetői, Á csapatzászlót meghajtot­ták s a díszzászlóaJj háromszo­ros össztüze közben engedték le a koporsókat a sírba, majd fel­csendültek az International hangjai. A mártírok sírján ezután el­helyezték a megemlékezés ko­szorúit. Elsőnek családtagjaik koszorú/,tak meg a sírt, majd el­helyezték a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség partizán tagozata, a hozzátartozók és a barátok ko­szorúit. Ezt követöleg a dísz­­zászlóalj díszmenetben vonult el Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András sírja előtt, amelyeket rövidesen teljesen elborítottak a pártszer­vezetek, az üzemek, a hivatalok, az intézmények, a társadalmi szervezetek, az egyesületek, a művészeti szövetségek, a tömeg­szervezetek koszorúi, az egyszerű dolgozók kis csokrai, virágszálai. A párt mártírjait végső nyuga­lomra helyezték. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents