Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-06 / 236. szám
A Népújság szakszervezeti rovata Személyre való tekintet nélkül... A bírósági dolgozók javaslatai Nemrég tartották meg a megyei bíróságon a szervezett dolgozók taggyűlésüket. Itt több javaslat hangzott el, melyet a küldöttek majd a III. kongresszus elé bocsátanak. Dr. Bodoczky László, a megyei bíróság elnöke, méltánytalannak tartotta, hogy az értelmiségi dolgozók közül igen kevés a tanácstag. A megyében dolgozó bírók, igazságügyi dolgozók közül csupán egy olyan van, aki tanácstag. Pedig a bírósági dolgozók, bírák, ha tanácstagok lennének, igen sok segítséget tudnának nyújtani a törvényesség betartásánál, a dolgozók ügyes-bajos problémáinak gyors intézésénél. Balogh Károly szerint kevés az igazságügyi dolgozók számára megállapított 8 százalékos üdültetési keret. Szólt még arról, hogy bővítsék az önköltséges üdültetési akciót. Dr. Magócsi Béla megyei bírósági elnökhelyettes a szabadságidő meghosszabbítását, külföldi tanulmányutak, belföldi tapasztalatcserék és. a segédhivatali dolgozók bérének rendezését javasolta. Dr. Morenszki Ferenc megyei bíró a részletakció kiszélesítését kérte a ruházati cikkekre vonatkozólag is. Egyébként azzal a tagság jórésze egyetértett, hogy a bíróságnál vezessék be a kötetlen munkaidőt. Ezzel egyetért a területi bizottság is. A kollektív szerződések végrehajtásáról A KPDSZ területi bizottságának néhány tagja, a járási bizottságok. az aktivisták segítségével megvizsgálták hét kereskedelmi és földművesszövetkezeti vállalatnál, hogy a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeket hogyan hajtották végre. Az általános megállapítás szerint legtöbb helyen a vállalt kötelezettségeket teljesítették. Néhány helyen módosították a határidőt egy-egy vállalt kötelezettséget illetően. Volt olyan íöldművesszövetkezet, mint a kiskőrösi, ahol az ügyvezető és az SZB-elnök fiókba zárta a kollektív szerződést, nem sokszorosították, nem juttatták el a dolgozókhoz. A területi bizottság javasolta az ügyvezető felelősségre vonását. A KPDSZ járási bizottsága pedig az SZB-elnököt állítja fegyelmi elé. Hasonló mulasztásokat tapasztaltak Solton és Dunavecsén. Éppen ezért a mulasztókat e két földművesszövetkezetnél is felelősségre vonják. Mi ebben az ésszerű? Gyakran halljuk, drágán épít az építőipar. Ne is csodálkozzunk ezen. Baján az SZTK mellett létesítendő bérházat az ÉM Csongrád megyei Építőipari V. dolgozói építik fel. De a Bács megyei Főépítésvezetőség is Baján székel. Ennek ellenére Szegedről és környékéről jönnek az építőmunkások dolgozni, ugyanakkor a bajaiak lakóhelyüktől 60—70 kilométerre kénytelenek elmenni építeni. Az, hogy a Csongrád megyeiek építik a bérházat, a?t jelenti, hogy 200 000 forinttal drágább lesz az épület, — beleszámítva a kiszállási díjakat, szállás, étkezési és egyéb költségeket, — mintha a Bajai Főépítésvezetőség dolgozói végezték volna el. Hogy mi ebben az ésszerű, magunk sem tudjuk Furcsa gondoskodás a dolgozókról A Kecskeméti Vendéglátóipari Vállalat szakszervezeti bizottsága igen keveset törődik a dolgozók ügyes-bajos problémáival. Meg is látszik. Például a »Gyenes« cukrászdában felszolgálókkal takaríttatják az egészségügyi helyiséget. Terhes nőt foglalkoztatnak éjszaka. Havonta az előírt vasárnapi szabadnapot nem biztosítják a dolgozó nők számára. Az üzemi bizottságnak ezekkel a dolgokkal is foglalkozni kell, mert a dolgozók érdekének védelme ezt követeli. Ideje lenne végre tisztázni.. < Az építőipari dolgozók között sok vitára ad okot a munkaruhaprobléma megoldása. Az a helyzet ugyanis, hogy olyan helyeken, ahol valóban hagy szennyeződéssel járó munkát végeznek, az ott dolgozók nem kapnak munkaruhát. Igen érdekes például az, hogy az építőiparban a villanyszerelők, vasbetonszerelők, gépkocsikísérők, gépkocsivezetők munkaruhát kapnak, de az ácsok, a kőművesek, állványozók, ahol szakad a ruha, egyáltalán nem kapnak védőöltözetet. Még furcsább a helyzet a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál. Itt az anyagmozgatóknak és a TMK-ban dolgozó lakatosoknak adnak védőöltözetet, ugyanakkor a lakatosok pedig egyáltalán nem kapnak munkaruhát. Régi probléma, ideje lenne már tisztázni ezt a dolgot! A fentemlített mindkét esetben véleményünk szerint indokolt a rr.unkaruhajuttatás. Manapság egyre több szó esik a szocialista demokráciáról. Eközben néhány helyen bizony felszínre kerülnek olyan hibák is, melyeket a személyi kultusz, a kollektív vezetés hiánya és az ebből fakadó rossz vezetési módszerek következtében követtünk el, Ezek közé tartozik az is, amikor egynémely helyen a felsőbb szervek akarták eldönteni, ki legyen például valamelyik tsz-nek az elnöke. Ilyen eset volt a bajok forrása a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben is,. A járási pártbizottság annakidején behatóbban foglalkozott a tiszakécskei Szabadság Tsz megerősítésével, fejlesztésével, A területi adottságokat és a tagság számát megfelelőnek is találták arra, hogy virágzó, jól jövedelmező nagyüzemi gazdaság váljék a tsz-bő), csupán az akkori vezetőségről volt az a véleménye, hogy nem képes a fejlesztést végrehajtani. Ezen a bajon lehet segíteni — gondolták — és kiszemelték ^Gigor István elvtársat a tsz vezetésére. Az önmagában szép gesztus volt, hogy egy jó pártmunkással erősítsék meg a tsz-t, egyről azonban, a tszdemokrácia betartásáról megfeledkeztek. Mert mondjuk meg őszintén, Gigor elvtársát, nem a tagság egyöntetű véleménye alapján választatták meg a tsz elnökévé, hanem a szövetkezeti demokrácia megsértésével. Ez a hiba még kijavítható lett volna, ha Gigor elvtársat megszerette volna a tagság. Gigor elvtárs azonban a magatartásával nem vívta ki magának a tagság szeretetét. Félreértés ne essék. Gigor elvtárs mindig szem előtt tartotta a tsz gazdaságának fejlesztését, a párt irányvonalát és az állam érdekeit. Igyekezett becsületes munkát végezni. Egy nagy hibája azonban mégis volt. A gazdaságon belül nem látta az embereket, a tsz-tagokat. Csak hibáikat ostorozta, de gondjaikkal, problémáikkal — kévéséit foglalkozott. Utasítgató, sokszor durva modora miatt nem tudott közel kerülni az emberekhez. Hibáira nem mutatott rá senki, mert a tagok nem merték megbírálni. És aki a legjobban hivatott lett volna erre, a pártszervezet, az sem tette. Nem tette, mert csak formálisan működött. A taggyűlések sablonosán, a hibák feletti vita nélkül zajlottak le. Hogy miért? Mert határozatai csak papíron voltak meg. Még a pártvezetőség sem harcolt végrehajtásukért. Azok a határozatok is papíron maradtak, hogy a tsz vezetőségét be kell számoltatni a taggyűlésen. A bajok pedig érlelődtek a szövetkezetben. Gigor elvtársnak hiába voltak szép elképzelései a tsz gazdaságának fejlesztésére, ha a tagokkal nem törődött s így azok sem támogatták terveit. A tagoknak pénzre lett volna szükségük. Nem kaptak. Meglazult a munkafegyelem. A tagság egy része napszámba járt, hogy pénzhez jusson. Az a kevés pénz, amit elég későn, május végén osztottak, nem sokat segített. A tagok egy része a kilépés gondolatával kezdett foglalkozni, A különféle jelzésekből a járási pártbizottság is kezdett ráeszmélni, hogy hibák vannak a Szabadság Tsz-ben. Kimentek és beszélgettek a tsz-tagokkal. A párttagsággal megállapodtak, hogy a közgyűlés előtti napon párttaggyűlést tartanak. A taggyűlés igen viharos volt. Személyre való tekintet nélkül bírálták a hibákat, de az önbírálatban sem volt hiány. A kommunisták önmagukat is hibáztatták a történtekért. A taggyűlés egészen drámai fordulatot vett, amikor Gigor elvlárs is beismerte hibáit és felvetette, hogy lemond az elnökségről, ha a közgyűlés is igy kívánja. Ezzel a párttaggyűlés a hibák gyökeres felszámolásának útjára lépett. Bírálták Tóth Dezső elvtársat, a párttitkárt, hogy mióta mint gulyást leváltották, azóta nem dolgozott rendesen. Az aratási és betakarítási munkákból sem vette ki a részét. Tóth elvtárs nem gyakorolt olyan önbírálatot, ami azt mutatta volna, hogy ki fogja javítani hibáit. Ekkor a taggyűlés kemény, de a tsz érdekeinek szempontjából szükséges határozatot hozott. Tóth elvtársat leváltotta párttitkári tisztségéről. A járási pártbizottság részéről jelenlévő elvtársait nem szóltak r>ele a döntésbe, hadd érvényesüljön szabadon a párttagok akarata, a párton belüli demokrácia. A másnapi tsz-lcözgy ülésről alig hiányzott három-négy tag. Az emberek érezték, hogy fordulatot jelentő ülés lesz és a tsz sorsa most az ő kezükben van. Először néhány felvételi kérelmet tárgyaltak meg, azután megkezdődött az egyre szenvedélyesebbé váló vita a hibák és a lazaságok felett. Mészáros Andrással kezdték. Többízben lopott. Legutóbb két kocsi szalma eltulajdonításával károsította meg a tsz-t. A közgyűlés határozott. Kizárták a tsz-ből. öt embert zártak ki ezen a közgyűlésen különféle lazaságok miatt. A kizártak között volt Tóth Dezső, a volt párttitkár is. Indok: nem vette ki a részét a munkából, csak másokat buzdított arra, hogy dolgozzon. Amint előre várható volt, sor került a tsz-elnök és a vezetőség leváltására i&, Gigor elvtárs bejelentette: ha nem kívánják tovább, hogy ő legyen az elnök, akkor lemond, de megígérte, hogy mindenben segíti az új elnököt és a vezetőséget. A tagság elfogadta a lemondást és Nagy Andrást választotta elnökül. Ezután a régi vezetőség Is lémondott. Az új vezetőség tagjai: Kozma Mihály, Csikós Sándor, Zo~ böki János, M. Nagy László, Somkoly Sándor és Lukács István lettek. A közgyűlés a párttaggyűlés javaslatára olyan határozatot hozott, amely meggyorsítja a betakarítást. A tsz tagsága most elégedetten, jó hangulatban dolgozik, a szövetkezeti demokrácia csorbítatlan érvényre,jutásává' választhatott új vezetőséget. Lehet, hogy az új vezetőség is követ el majd néhány hibát. Ilyesmi a legjobb akarat mellett is becsúszik. Nagyobb baj azonban sohasem lesz, ha munkája a tagság jólétének növelésére, az állam iránti kötelesség, a népgazdaság érdekeinek betartása, egy-, szóval a párt helyes politikájának megvalósítására irányul, minden esetben a tsz tagjai véleményének, javaslatainak figyelembevételével, a pártszervezet politikai segítségével, A pártszervezet legutóbbi taggyűlésén bebizonyította, hogy harcosan szembe tud szállni a nehézségekkel. Most az a feladata, hogy egy új párttitkár megválasztásával rendezze belső problémáit, mert csakis így tudja politikailag irányítani és megfelelően ellenőrizni a tsz új vezetőségének munkáját. N. O, A BUDAPESTI KÉNSAVGVAK (Bp., IX., Kén utca 5. sz.) férfi segédmunkásokat felvesz nehéz fizikai munkára. Kereseti lehetőség: 900— 1300 Ft-ig. A dolgozókat munkaruhával ellátjuk; — Vidéken lakók » vállalati szállást igénybe vehetik. 1188 Mert a sebet még megbocsátjuk, de a paszkvillt soha. On jól működött a tűzrakásban. Valóban szükséges, hogy legyenek ilyen lények a nap körül, mint ön, akik elfogják a napvilágot, s árnyékot vetnek a földre; akik mérget csepegtetnek a sebekbe cs bosszúterveket koholnak ki, mik férfi agyában soha meg nem születtek volna. Asszonyok, kiket megszállt az ördög lelke. — ön hizeleg nekem, tábornagy. Én büszke vagyok arra, hogy gyűlöletem álmait én álmodtam. — És jó, hogy van egy félőrült ember, kit gyehennái fejgörcsök kínoznak, s aki olyankor, midőn egész vére a fejében forr, mikor ez égő katlanban agyveleja megfő, képes a saját testvérét lelövetni; jó, hogy van ilyen ember, aki az ön álmait megvalósítja. Most éppen ilyen órái vannak. A világ vértengerben úszik körülötte. S az égő fej szomjazza az egész vértengert! Holnap reggelre tán elmúlik a kín, holnap reggelre már elmúlik a hatalom. Mit tegyek ez idő• alatt, angyalarcú szép hölgy? — Mindent! A százfejű hidrának most egy nyaka van. Ez a nyak az ön kezében. Egy szorítás e kéztől, s a munka be van fejezve. Akkor aztán repülhet a kegyelem galambja az olajággal. A denevérszárny gyorsabban repült! — Tehát sietni kell, ugye? használni a rövid időt? ügy lesz! Most tíz óra van, Holnap tíz óránál hamarább a futár nem érkezik. Fél nap idő. Nem fél »nap«, egy egész »éj«. Sok éjszakát lehet csinálni egy éjszakából, ugye, kisasszony? — Hadsegédem jöjjön be! A hivatott megjelent. — Menjen ön sietve a főhadbíró-ezredeshez. Mondja neki, parancsolom, hogy ma tizenkét óra előtt minden hadbíró készei, legyen a keze alatti perekkel. Tizenkét órakor összeüljön minden haditörvényszék. Reggel három órakor minden ítélet itt legyen nálam. Reggel öt órako, minden vádlott készen legyen ítélete meghallgatására. A helyőrség fegyverben álljon. Sietve! Mikor a hadsegéd eltávozott, a hatalmas ember Alfonsinehoz fordult. — Meg van ön elégedve a gyorsasággal? Alfonsine mást kérdezett tőle. — Közöttük van-e Baradlay Uichárd? — A legelsők között van. — El ne felejtse ön, tábornagy, hogy ez az egy ember több kárt tett nekünk, mint mások ezeren; hogy úgy gázolt legjobb hőseink vérében, mint az öldöklés démona. Hogy még a haditörvényszéknek is szeme közé nevetett, s beszélt hozzájuk, mint Cariolán a volszkuszokhoz. És hogy a leghatározottabb ellenség, ki mindent újrakezdeni képes, amíg él. — Mindent tudok felőle, baronessz. Első sorban áll a följegyzettek között. Alfonsinenek megvolt az a gyönyöre, hogy egy hosszú sorban olvashassa Baradlay Richard nevét, vörös tintával kétszer aláhúzva. Piros vére legyen a harmadik! — És most köszönöm a jókor hozott hírt, kisasszony! Nagyon köszönöm. Mikor ön jött, még csak szét akart szakadni a fejem, most már úgy érzem, mintha az összecsapódó földteke és üstökös közé volna szorulva. Most már hagyjon magamra. Valamit tépnem kell, ami a kezem közé akad, s ilyenkor nem jó közelemben lenni. — Jó éjszakát! — Hahaha! Átkozott jó éjszaka vár rám. Szerencsés útat. — Az enyim az. A delnő eltávozott. A fejgörcsös ember csakugyan talált valamit, amit összetépjen. (Azon napokban híre futamodott, hogy szállására tolvajok törtek be, s minden kardbojtját ellopták. Egyebet semmit. Hihetetlen történet.) Egész éjjel nyugtalanul járt fel s alá szobjában, s nehéz nyögése, liörgése, feljajdulása keresztülhallatszott a kettős ajtón. Plankenhorst Alfonsine sem hányta le az éjjel a szemeit. A rémes öröm, a bűvös izgatottság elűzte kebléről az álom malasztját. És korán reggel a hajnali első vonattal vissza akart utazni Becsbe. Ez még csak elvérzete a gyönyörnek, amit érez. A kéj otthon vár reá. A másik leánynak a kétségbeesése, Ébren számlálta az órákat. Most tizenkét óra... Most ülnek össze a haditörvényszékek... Most olvassák fel a vádlott előtt a vádpontokat... Most kérdik tőle; van-e valami védelmed a világon?... Nincs ... Most viszszaviszik börtönébe. Most egy óra... az ítéleteket mostan írják ... Nagy sietve viszik a teljhatalmú úrhoz. Három óra. A fejgörcsös ember minden ítéletnek aláírja nevét. Tüzet lát maga előtt. Tűzlapra ír vérbetűket. Négy óra... Minden készen van... Aki tudott az éjjel aludni, f elköltik... Megmondják neki, hogy nézze meg még egyszer, milyen szép ez a világ ... A pirkadú hajnal, a halványodó csillagok... Még egyszer, és aztán soha többé. Nem maradhatott a falak között tovább. Bérkocsija ott várt a vendéglőudvarban egész éjjel. Úti poggyászát levitette s a föhadbíró-ezredes lakása elé hajtatott. Az is jó ismerőse volt. Mint a sírásónak a halotthordó. — Tudta, hogy most ébren és otthon találja. Bebocsáták hozzá. Féltek tőle, mint a vámpírtól. Az pedig egy igen komoly, hidegvérű, kevés szavú férfi volt. — Vége az éjjeli munkának? — kérdé Alfonsine. — Vége. — Mi van az ítéletekben? — Halál. — Mindenkiében? *= Kivétel nélkül, — Baradlay Richárd? — Köztük van. — El van ítélve? — Halálra. Alfonsine megszorítá a férfi kezét. — Jó éjszakát! Az nem adta vissza hideg Kezével a szorítást s azt mondd: — Reggel van. Hiszen nem neki szólt sem az üdvözlet, sem a forró kéz görcsszorítása. Alfonsine sietett a vasúthoz. A vonat korán indul. Az öt órai harangszót ott hallotta. Ez a lélekharang neki. Most olvassák fel ítéletét..» Most fordítja arcát az ablakon bemosolygó hajnal falé s kér tőle egy kis pírt kölcsön... Most törik el a feje felett a pálcát.. »Istennél a kegyelem/« — Denevérszárny röpülhetsz! Eközben a nap tányéra a láthatár fölé emelkedik. A vonat körül utasnép sürgött-forgoit, helyezkedett s beszélt arról, hogy milyen hideg van ma reggel. Alfonsine nem érezte azt. Még nyakkendőjét is leveté, hősége volt. Hátat fordított a napnak, úgy nézett vissza a ködös városra. Tán azt várta, hogy egyszer csak e párázatból egy ködarc fog kiemelkedni, felhőhornállyal rajzolva, s annak még egyszer utoljára a szeme közé fog nevethetni. A vonat tovarobogott. Negyven perc volt öt ára utáni
