Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-30 / 257. szám

AZ MDP BACS'KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 357. SZÁM Ara SO fillér 1956. OKTÓBER 30. KEDD Hazádnak rendilletlenül lés y híve óh nuiQxur ! HAJNALODIK... Ha csak a szívünkre hallgat­nánk, akkor most — Nagy Imre nyilatkozatát ismerve — csupán egyet mondhatnánk; miért nem engedtek neki lehetőséget erre már előbb, miért nem történt meg mindez előbb, miért nem lehetett megérteni, hogy az egész nép akarja, forrón, évek óta el­fojtott. de most már visszafojt­­hatatlan szenvedéllyel akarja, ucgy Magyarország valóban Ma­gyarország legyen, hogy nemzeti címerünk legyen, hogy március 15 az egész nép hatalmas ün­nepe legyen, hogy kivonják ha­muk területéről a szovjet csapa­tokat, hogy a munkásság jogos követelései megvalósuljanak, s ígéretek, szóvirágok helyett jobb életet biztosítson számunkra a kormány, hogy megszűnjenek a zaklatások, hogy véget érjen az erőszakos kollektivizálás, a ta­gosítások és így tovább, és így ,ovább. Miért nem lehetett előbb? Miért merészelte a Rákosi-klikk maradványa még e szörnyű napokban is akadályozni, nehe­zíteni a kibontakozást? Mennyi vért, mennyi igaz magyar ha­zafi vérét kellett feláldozni... De ha nemcsak a szívünkre Hallgatunk, akkor most elsősor­ban másról kell beszélnünk. Ar­iéi. hogy lényegében teljesítet­ek a magyar nép követelései;, hogy minden lehetőség adva van j kibontakozásra. A szovjet Csa­bátok kivonulása Budapestről nár a tegnap esti órákban meg­kezdődött — mint erről Nagy Imre tájékoztatta az országot —, s ez az első lépés ahhoz, hogy a támaszpontjukra való visszaté­rés után végérvényesen elhagy­ják hazánk területét. Az állam­védelmi hatóságot a kormány megszünteti, s egységes, demok­ratikus rendőrséget szervez. A két legfőbb ok, amely jogosan szította a magyar hazafiak — kommunisták és pártonkívü­­iiek elkeseredettségét, amely végsőkig növelte az ifjú harco­sok elszántságát, ezzel megszü­lik. Ez a két bejelentés talán a legfontosabb Nagy Imre beszé­dében. És bízhatunk Nagy Imré­ben. Ö volt az az ember, aki ül­dözve és bemocskolva mindvégig kitartott a magj’ar nép követe­lései mellett, s amikor az ország helyzete rendkívül súlyossá vált, amikor a néptől elszakadt, tébo­lyult vezetők már kész, szörnyű helyzetet teremtettek, akkor is vállalta a ielelősséget. vállalta, hogy kivezeti az országot a ka­tasztrófából. De nem kevésbé fontos Nagy Imrének egy másik bejelentése, amellyel a kormány felhívja a fegyveres ifjúságot,- hogy a szov­jet csapatok kivonulása után, illetve már annak megkezdésé­vel egyidőben is segítsen a rend helyreállításában, megteremté­sében, küzdjön kart karba öltve a magyar katonákkal, rendőrök­kel és munkászászlóaljakkal — saját testvéreivel. Győzelmet jelent ez, a hazáért küzdő nagy­szerű magyar ifjúság győzelmét, ügyük igazának felismerését. Csak az ő segítségükkel, köz­reműködésükkel lehet rendet, igaz magyar jövőt teremteni. Csak így lehet, elsősorban azért, mert ez az ifjúság bebizo­nyította, hogy hőstettekre képes, hogy életénél is jobban szered hazáját, bebizonyította, hogy valóban a nemzetet, a nép nagy tömegeinek érdekeit képviseli. Csakis így lehet, mert ez az ifjúság tanúságot telt politikai fejlettségéről, a nép és a haza iránti hallatlan foielősségérzeté­ről, s bebizonyította, hogy olyan politikai erőt képvisel, amely nemcsak a ma, hanem a holnap küzdelmeiben, az ország felvirá­goztatásában, vezetésében is ha­talmas, pótolhatatlan lendítőerő, élő lelkiismeret lesz. Csak így lehet azért, mert ők, akik már a tüntetés, a harcok legkezdetén is számtalanszor kijelentették — s ezt a harcok közben tettekkel bizonyították — nem a népha­talom ellen törnek, nem fa­siszták, nem ellenforradalmárok, nem fosztogatók. Nagyon fon­tos ezt világosan, minden eddigi rágalommal, tudatos és tudattalan hazugsággal szembeszegezni. Fontos mindenekelőtt azért, hogy tisztán álljon az ország népe előtt e fiatal egyetemistáit és ifjúmunkások, a 48-as már­ciusi hősök igaz és méltó örö­köseinek arcképe. De fontos azért is, mert valóban meg­próbáltak és megpróbálnak hoz­zájuk csapódni ellenforradalmi csoportok, fosztogató embereit, akik a népi rendszer megdönté­sére törnek. Nem szabad ezt kézlegyintéssel elintéznünk. Ezek a csoportok sok kárt okozhat­nak, sok vért onthatnak, sok szörnyűséget cselekedhetnek még, ha nem vigyázunk — a többi közölt azzal is, hogy csel kedeteikkel megkísérlik beszeny­­nyezni forradalmi ifjúságunk tetteit. Világos tehát, hogy ép­pen a hazáért, az igazi, demok­ratikus néphatalomért küzdő fia­talok fognak a legnagyobb erély­­lyel és következetességgel fel­lépni azok ellen, akiit szent küz­delmüket akár fosztogatással, akár fasiszta célok kitűzésével be akarják szennyezni. Ez az ifjú­ság, amely harcba tudott szállni a független, demokratikus, szabad Magyarországért a Rákosi-féle önkénnyel, ez az ifjúság meg fogja védeni vér­rel kivívott eredményeit a hoz­zácsapódó ellenforradalmár cso­portokkal szemben is. Csak velük együtt lehet ren­det teremteni ebben az ország­ban, mert ők maguk is éppen ezért a rendért, nyugalomért, jólétért, szabadságért, független­ségért szálltak harcba. Kell er­re bizonyíték? Aki még nem ta­lált, az menjen csak ki az utcá­ra! Sok egyetemista, if júmunkás, aki néhány órával ezelőtt még harcolt, most a teherautók tete­jén ül, élelmiszert hoz vidékről a főváros lakosságának, segít a vásárcsarnokokban az osztásnál, gondozza a sebesülteket, élelmet és cigarettát gyűjt nekik, vért ad — teszi, amit csak lehet. S ha most, a kormány felhívására összefognak katonáinkkal, rend­őreinkkel, munkászászlóaljaink­kal, akkor a nép legmelegebb támogatásától kísérve, minden bizonnyal rövid idő alatt rendet fognak teremteni. Mert erre van most szükség, ez kell minél előbb, hogy a ki­harcolt eredményeket megszilár­díthassuk, tovább fejleszthessük. Az új nemzeti kormányban bí­zik a nép, bár akadnak, akik egy-két régi miniszter nevét nem a legnagyobb megnyugvás­sal emlegetik. De erről most már beszéljünk majd a »békében«, a munka megindulása után. Elég volt örökre a huzavonából! Béké­ben és nyugalomban meg­gyorsíthatjuk a kibontakozást. Béremelésről, munkástanácsok­ról, az alacsony nyugdíjak fel­emeléséről, egyetemi reformok­ról van szó. Béke és nyugalom kell, hogy mindezt meglehes­sük. Sorra alakulnak a mun­kástanácsok, a nemzeti bizottsá-Tito elvtárs levele a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége elnökségéhez Kedves Elvtársak! A jugoszláv népek és a Jugo­szláv rvommumsiak Szövetségé mar néhány napja izgalommal és aggodalommal Kisen iigye­­lemmti a szomszédos Magyar Nepkóztársasagban lejátszódó tragiKus összetűzésekről szóló híreket. Melyen sajnáljak, nogy a felelős politikai tényezők hosz­­szu évek nibas és Káros politi­kája suiyos nel) zotet teremtett Magyarországon. Az a poiniKa szeuiuzásnoz vezetett a szocia­lista haladast óhajtó dolgozó nép és az allami es politikai ve­zetőség Között, majd végül fegy­veres narc kitóresere kerüit sor. Ezeknek az eseményeknek a jelentősége messze túlhaladja Magyarország határait, mert köz­vetlenül a nemzetközi szocialista fejiodcs erdekeit is érinti. A ju­goszláv állam- és politikai veze­tőség nem akart es nem akar beavatkozni a magyar munkás­mozgalom beiügyeioe. Az esemé­nyek ilyen jelentősége miatt azonban, valamint a haladó szo­cialista törekvések és a magyar dolgozó nép érdeket iránti szo­lidaritásból a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének Köz­ponti Bizottsága a magyar nép­hez fordul: tegyen meg minden erőfeszítést a további vérontás megszüntetése érdekében. Jugoszlávia dolgozó népei tel­jes egészében megértik a ma­gyar népnek a múlt hibái és bű­nei miatti elkeseredését. Mind­emellett azonban mind a magyar dolgozó nép, mind pedig a szo­cializmus ügyére nézve, vala­mint a népek közötti békére nézve — általában rendkívül ka­ros lenne, ha ez a jogos elkese­redés aláásná a dolgozó népnek a szocializmusba es a szocialista demokrácia fejlődésébe vetett hitét. A jugoszláv kommunisták és Jugoszlávia valamennyi dol­gozó népének meggyőződése, hogy a szocializmus öntudatos harcosai Magyarországon ezt nem engedik meg. Mint ahogy nem engedik meg azt sem, hogy különböző reakciós elemek a mai eseményeket saját antiszo­­cialista céljaikra használják fel. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és országunk dolgozó népe annál inkább elragadtatás­sal adóznak azoknak a haladó embereknek, a szomszédos Ma­gyarországon, akik ezekben a napokban óriási erőfeszítéseket tettek, hogy ezt a tragikus har­cot az újjászületés időszakává változtassák és megvédjék né­pük szocialista jövőjét. Ennél­fogva a jugoszláv közvélemény egyhangúlag üdvözli az új párt­ós államvezetőséget, valamint a Magyar Népköztársaság kormá­nyának e hó 28-án tett nyilat­kozatát. Az új párt és államvezetőség politikai platformjának lénye­ges elemei, mint például a köz­elet demokratizálása, munkás­­önigazgatás és demokratikus ön­igazgatás bevezetése, általában a szocialista országok közötti vi­szony rendezése, az egyenjogú­ság és a szuverenitás tiszte­­letbentartása alapján tárgya­lások kezdeményezése, a szov­jet csapatok kivonása Magyaror­szágról és így tovább, — va­lamint a magyarországi ese­mények jellegének reális értéke­lése, amit a kormány említett nyilatkozata tartalmaz, bizonyí­tékul szolgálnak arra. hogy a mai párt- és államvezetőség po­litikája és a magyar dolgozó nép igazi, szocialista, demokratikus követelései egybeolvad. Ilyen körülmények között minden további vérontás káros lenne a magyar dolgozó nép és a szocializmus érdekeire nézve. Ez csak a bürokratikus eltorzu­lás céljainak használna. Ezért a jugoszláv kommunisták és Jugoszlávia dolgozó népei annak a meggyőződésüknek adnak kife­jezést, hogy a magyar munkás­osztály, amely oly magas szo­cialista öntudatról tett tanúbi­zonyságot, a Magyar Dolgozók Pártja és az egész hazafias ma­gyar nép véget fog vetni a to­vábbi testvérharcnak, amelynek beláthatatlan következménye lehetnének nemcsak Magyaror szágra, hanem a nemzetközi munkásmozgalomra is. Jugoszlávia népei és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége sikert kíván Kádár János elv­társ által vezetett Magyar Dolgo­zók Pártja elnökségének és a Nagy Imre elvtárs vezette kor­mánynak ezekhez az erőfeszí­téseihez abban a meggyőződés­ben, hogy a harcos magyar munkásosztály az új politikai platform alapján és szoros kap­csolatban új politikai vezeíősé gével valóra fogja váltani c magyar nép jogos követeléseit. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottság, nevében: Joszip Broz-Tito VV\A^AffA^.V<VllAVVytfVVVVV* A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának felhívása a magyar néphez VARSÓ (MTI) A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága felhívást intézett a magyar néphez, kérve, hogy ves­sen véget a vérontásnak. A felhívást, amelyet Wladys­­law Gomulka, a Központi Bizott­ság első titkára és Jozef Cyran­­kiewicz, a Politikai Bizottság tagja, a minisztertanács elnöke írt alá, hétfőn reggel közölte a PAP lengyel hírügynökség. »A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága távol­ról -sem szándékszik beavatkoz­ni Magyarország belügyeibe- - hangzik a felhívás, amely a töb bi között még a következőke tartalmazza: »Úgy véljük azon ban, hogy a magyar nemzet egységkormány programja J szocialista demokratizálás prog ramja, megfelel a magyar nép és az egész, béke tábor érdekei­nek. Úgy hisszük, hogy az összes magyar hazafiak hozzájárulásu­kat adhatják ehhez a program­hoz, ugyanúgy, mint azok, akik ma a barri kád másik oldalán vannak.« Megalakult az Ideiglenes Megyei Nemzeti Bizollsag A Hazafias Népfront összehí­vására kedden délelőtt 11 órakor összeült az ideiglenes Megyei Nemzeti Bizottság, amely ez al­kalommal alakult meg és meg­választotta tagjait és vezetőit. Az alakuló ülés lapzártakor még tart. Az ülésen elhangzottakról la punk holnapi számában részle tesen tájékoztatjuk olvasóinkat Báes-Kiskun megyében is feloszlatták az ÁVH-t Mint ismeretes, Nagy Imre miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya elrendelte az Állam­védelmi Hatóság feloszlatását és a törvényes rend fenntartásának biztosítása érdekében a nemzet­őrség megszervezését. A megye állami szervei, híven a kormány utasításához, a mai nappal Bács-Kiskun megyében is feloszlatták a rossz emlékű karhatalmi szervet. A rend tel­jes helyreálltáig a honvédség, a rendőrség, valarriint a íelfegy­­verzett munkásság és katonavi­selt fiatalság soraiból szervezett nemzetőrségek óvják a közren­det és közbiztonságot. Közöljük még olvasóinkkal, hogy az ÁVH kecskeméti épüle­tét különféle hivataloknak, in­tézményeknek adják át, azok korábbi helyiségeiből pedig la­kásokat alakítanak ki. gok, a diákbizottságok, a helyi demokratikus, forradalmi szer­vek. A Rákosi-klikk uralmának véget vetve, a nép most veszi valóban kezébe az országot. S hogy ez az ország minél előbb virágozzék, ahhoz minél előbb béke, rend, nyugalom kell. S mindenekelőtt: roppant vér­­áldozatot hozott a nép, az ifjúság, hogy elérhesse céljait. Szörnyűek a sebek. Évek, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy va­lamennyire is behegedjenek, Ne üssünk hát újabb sebeket, hanem gyógyítsuk azt a mér­hetetlenül sokat, ami megvan. A magyar ifjúság fegyveres har­ca — a szovjet csapatok kivo­násának megkezdésével, az ÁVH megszüntetésével cs egy sor más követelés megvalósításával — győzelemre vezetett. Igaz, sok van még hátra. De a hátralévőt már meg tudjuk oldani békés eszkö­zökkel, hiszen az ország füg­getlenségének megteremtéséért, szabadságunk biztosításáért, a legteljesebb demokratizáláséit, az önkény végérvényes és töké­letes felszámolásáért vívott harc­ban — valóban, igazán egy­séges a magyar nép legjava, s nem kétséges: egységben és elszántan fog őrködni a haza jövőjén. Hajnalodik magyar hazánk fe­lett. Köszöntsük ezt a hajnalt, a felnőtt, a győztes nép figyelő szemével — de békével, renddel, nyugalommal. (A Szabad Nép hétfői vezcn:ikk£.j

Next

/
Thumbnails
Contents