Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-30 / 257. szám

Budapesti egyetemi ifjak nyilatkozata Szarka Tibor, a Műszaki Egyelem hallgatója a Központi Diákszálló diákbizottságának :agja egyetemista küldöttséggel érkezett Budapestről. A Népúj­ság munkatársának a következő nyilatkozatot tette: A budapesti ifjúság, munkás­ság és értelmiség a rákosizmus ellen kelt fel és az azt képviselő Gerö és klikkjének a vezetés­ből való eltávolításáért harcolt. Nem akarunk kapitalista res­taurációt, továbbra is a szocia­lizmus útján akarunk haladni marxi—lenini alapon. Le kell szögeznem azonban, hogy a ma­gyar valóság alapján álló szo­cializmusért küzdünk. Célunk a tüggetlen, szocialista Magyaror­szág, széles néptömegekre tá­maszkodó kormánnyal az élén. Mi a jelenlegi kormány és an­nak vezetője, Nagy Imre mellett illunk. Rendet, fegyelmet és a termelés azonnali beindítását akarjuk. Azt tapasztaltuk Kecskemé­ten, hogy itt a becsületes haza­­tiaKon kívül egyesek tévesen ér­telmezték a mi harcunkat. Mi a minket és népünket megillető jo­gokért szálltunk harcba, nem pedig fosztogatni és rabolni. Biz­tosak vagyunk abban, hogy Kecskemét népe elítéli azokat, akik az állam vagyonát foszto­gatták és a társadalomra ártal­mas, közönséges bűnözőket sza­badítottak ki a börtönből. A mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatban helyeseljük a tel­jes önkéntesség alapján álló termelőszövetkezeti gazdálko­dást, de követeljük, hogy a kö­zép- és kisparaszti gazdaságokat ezután ugyanolyan kedvezmé­nyekben részesítsék, mint a ter­melőszövetkezeteket. Kecskemét népe élelmet aján­lott fel részünkre. Elfogadjuk, mert szűkösen vagyunk élelem­ben és boldogan vettük tudomá­sul, hogy nem csalódtunk az Al­föld becsületes népében. A DISZ-ról az a véleményünk, hogy nem alkalmas az egész ma­gyar ifjúság vezetésére. Nem helyeseljük azt, hogy esetenként a munkás- és parasztifjúság jogi és gazdasági érdekeit, például hozzá neríi értő egyetemi fiatal képviselje. Éppen ezért nem he­lyeselhetjük ennek a fordítottját sem. Mindettől függetlenül to­vábbra is a munkás- és paraszt­­fiatalokkal együtt vállvetve aka­runk harcolni jogainkért, népünk szebb életéért. Hazánk szent földjére kiomlott drága magyar vér nem volt hiá­bavaló. Nem is engedjük, hogy hiábavaló legyen, hogy vissza­térjen a rákosizmus. Elítéljük a rákosizmust, a múlt hibáit, de elítéljük a kapitalista restaurá­torokat is. Éljen a tiszta magyar szocializmus, az olyan Magyar­­ország, ahol függetlenül, szaba­don és boldogan él a magyar nép. * A Műszaki Egyetem küldött­ségének két tagja a szerkesztő­ség kérésére közölle, hogy haj­landó rendszeresen tájékoztatni lapunkon keresztül megyénk la­kosságát a budapesti hazafiak­nak a független magyar szocia­lista társadalomért folytatott harcáról. A BÁRHEVAL-bon is megválasztották a Munkástanácsot A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat dolgozói is meg­választották munkástanácsukat. A jelölő listára ál) nevet írtak tel és szótöbbséggel kerültek be g Munkástanácsba az. arra leg­érdemesebbek. A Munkástanács már összeült. Vezetőjének Jávor Józsefet, a termelési osztály ve­zetőiét választotta. Tagjai: Se­bestyén János mérnök, műszaki osztályvezető, Bakos Béla párí­­titkár, Pintér Zoltán, Bozsik István. Való Mihálync, Pulai Imre, Bíró Mihály, Nagygyörgy Jenő, Nagy Józsefné, Benke Fe­renc, Kocsis István, Fejős Jenő, Csordás Gyuléné, Marosi Fe­renc. A Munkástanács első ülésen legfontosabb teendőnek a meg­lévő áru feldolgozását jelölte meg. A termelés zavartalansága érdekében a felesleges árumeny­­n> iséget, amit a gyár nem tud földolgozni,' máshová fogják irá­nyítani. Vigyáznak az üzem biztonságára is. Igazságot tettek a hizlaldában 15 személyt érintő bérkérdésben. Ma már ezek a dolgozók is 3 forint 10 fillért kapnak óránként, ugyanúgy, mint a többiek. A Munkástanács a nemzeti kormány programjának tevé­keny végrehajtója, s amint lát­juk, céljai teljesen megegyezik az új nemzeti kormány terveivel. Nehéz napok hősei Azokról a hősökről írunk most, akiket szívébe zárt min­den kecskeméti, kik a legnehe­zebb órákban is a helyükön vol­tak, hogy senki semmiben sem szenvedjen hiányt. Harc az emberek életéért A mentőállomás orvosai, gép­kocsivezetői, de ne soroljuKoket beosztás szerint, mind a 14 dol­gozó mit sem törődve a veszély­­lyel, a legnagyobb golyózápor­ban is odamentek, ahol a sebe­sülteken kellett segíteni. Péntek este óta sok emberéletet men­tettek meg a jövő munkásnapjai számára. Már az első. lövöldözés után 15—20 sebesültet szállítot­tak kórházba. Annak dacára, hogy a mentőállomás környékén is nagy tűzharcok voltak, azon­nal odasiettek, ahová hívták őket. Munkájukat nehezítette, hogy belőttek a mentőállomás abla­kán és öt telefonvonaluk közül négyet megsemmisítettek. Egyik mentőautó lövést is kapott. De ezz.el mit sem törődve, tovább folytatták munkájukat. Nemcsak Kecskemét bajbajutott emberei­nek nyújtottak segítséget, el-, mentek Tiszakécskére, Lajosmi­­zsére, sőt még Örkénybe is. A mentőállomás hős dolgozói pén­tek este óta talpon vannak. Vízmüveit Nagy baj lett volna, ha a vá­rosban megszűnt volna a vízszol­gáltatás. A Vízművek dolgozói őrséget állítottak az összes ku­takhoz, hogy megmentsék az esetleges rongálástól a berende­zéseket. A Vízművek dolgozói 40 órán keresztül végezték munká­jukat, mert leváltásuk lehetetlen volt. Ma reggel a Vízmüvek min­den dolgozója, a vidékiek kivé­telével munkahelyén volt. Meg­kezdték a hálózatok átvizsgálá­sát és a hibák kijavítását. Kö­szönetét mondunk nekik a kecs­keméti lakosság,, nevében, hogy a nehéz napok alatt egy pilla­natra sem szünetelt u vízszol­gáltatás. Vilianyművek Golyózáporban teljesítettek szolgálatot a Villanyművek al­kalmazottai is. A lövöldözés kö­vetkeztében a közvilágítás sok helyen felmondta a szolgálatot. A hibák kijavítására a szerelők a honvédség védelme alatt men­tek ki. Sok helyen rájuk lőttek. Különösen nagy veszélyben vol­tak a Batthyány utca és a Széles utca közvilágításának kijavítá­sa közben. Szombaton reggel a villany­­művek munkásainak nagyrésze már jelentkezett szolgálati he­lyén. Golyózáporban érkeztek munkahelyükre. Mi a helyzet hétfőn reggel: A vállalat a MEGYEVILL-től kért segítséget. A MEGYEVILL ösz­­szes szerelői jelentkeztek mun­kára. De önként ajánlották fel segítségüket a többi vállalatok villanyszerelői és a repülőtér polgári alkalmazott villanysze­relői. Ma estére már az egész város közvilágítását rendbe akarják hozni. Néhány név a hős villanyszerelők közül: T. Nagy Ferenc, Tóth Ferenc, Mer­­czel Károly és Bányi János sze­relők, T. Nagy Elek raktáros, Tollas Ferenc művezető, de még sokáig sorolhatnánk a neveket, ha a hősiesen helytállók névso­rát le akarnánk közölni, Kenyérben sem volt hiány Péntek este óta az üzeni ter­melése egy pillanatra sem állt meg. A munkások nem a/.l néz­ték, hogy lejárt a munka, hanem addig dolgoztak, míg a váltótár­saik megérkeztek.. De a váltó­társak is hősiesen eleget tettek kötelességüknek. Kiss Zoltán és Miklós István például a kime­­nési tilalom ideje alatt a leg­nagyobb golyózáporban érkezett munkahelyére. Kiütik Gyula üzemvezető például betegállo­mányban volt és mégis bejött. Bende Pál szállításirányító ma­ga ült a gépkocsi volánja mellé ős vitte haza a dolgozókat, ugyanakkor hozta a váltótársa­kat, az egyik tehergépkocsival. Hordott sót. élesztőt és lisztet is. Liszthiány az üzemekben egy pillanatra sem volt. Hajnal Jó­zsef, aki Budapestről jött meg hosszú szolgálat után, tovább folytatta a munkát. Ö péntek dó! óta talpon van. Villás» sí Frtívdiiimk A Pravda legutóbbi számában udósílójának cikkét közli a nagyarországi eseményekről. A ikk címe: »A népellenes kaland összeomlása Magyarországon.« Ez tévedés. Ami Budapesten tör­tént, nem voll sem népellenes, sem kaland, s nem is omlott ösz­­sze. Öl napig robbantak a bom­bák, szóltak a halállosztó gép­fegyverek, öt napig vérzett és szenvedett, ez a balsorstépte vá­ros és mégis, mégis, száz halá­lon át is az igaz hazaszeretet a demokratizmus eszméi égtek a szivekben, a szocialista demokrá­cia jelszavai szóltak a leghango­­subban, nem a reakcióé, nem az ellenforradalomé! Szabadságot akar Pest és Buda forradalmi népe, népszabadsagot, önkény, terror és félelemmentes életet, több kenyeret és nemzeti füg­getlenséget. Ez volna hát a -nép­­ellenes kaland«?! Ami összeom­lott, s valóban népellenesnek nevezhető: az a Rákosi—Gerő­­klikk uralma. A cikk továbbá azt állítja, hogy a pesti nép megmozdulását, a felkelést az angol és amerikai imperialisták aknamunkája vál­totta ki. Nyugodtan elmondhat­juk: Budapest egész másfélmil­­liós lakosságát bántja és sérti a Pravdának ez a megállapítása. Testben vagy lélekben Budapest «agy része ott volt a keddi tün­tetésen s mindvégig együtt ér­zett vagy egyetértett a nagy nép­­megmozdulás alapvető, hazafias és demokratikus céljaival. Az öt napig dúló véres, tragikus, de egyben felemelő küzdelmet nem holmi aknamunka váltotta ki, hanem — sajnos önnön hibáink, bűneink, s e hibák és bűnök kö­zti! is elsősorban az, hogy nem óvtuk, nem védtük a szent tü­zet, amit nagy őseink ránk hagy­tak órzeni: a nemzeti független­séget! Mit kíván a magyar nem­zet? — tették fel a kérdést 1848- ban a márciusi ifjak. — Kívánja a nemzet függetlenségét — hang­zott az első válasz, az első a Pe­­tőíiék 12 pontja közül. Beszél­jünk végre nyíltan! Ma is ez az első válasz, ma is ez az első a nemzet követelései között: Ma­gyarország legyen szabad, legyen független ország — s ezen az alapon éljen békében és barát­ságban szomszédjával, a Szovjet­unióval! Ezért harcoltunk, ezt akarta s akarja a tollával küzdő író és újságíró, ezt a mérnök és a munkás, a paraszt és a tün­tető diák, ezt a felkelők — ős az ország miniszterelnöke. Nyo­masztó teher, mázsás szikla gör­dült le szorongó szívünkről, ami­kor e követelést magáévá tette az új kormány és a párt új ve­­zetőtestülcte. Vörösen, mint ami vérben fürdött: de mégis a sza­badság és a béke napja bukkan ki ezzel a sötét felhők mögül... S ha már erről szólunk: még egy megjegyzést hadd tegyünk a Pravda sajnálatos cikkére. Igaz, napokig dúlt az áldatlan testvéri háború, s most már, hisszük, vé­get ér. Büntetni kell majd — büntetni uzokat, akik hatalmu­kat féltve é« életükért rettegve Nagy Lajos, az üzemi bízott* ság elnöke állandóan ott volt, ahol munkáskézre volt szükség. Zsídai László párttitkár a golyó­záporban járta az üzemeket, hogy fennakadás ne legyen a munkában. A gyár vezetősége telefonon olvasta be minden üzemben a Népújság rövid kis cikkét a dolgozóknak. Ennek lelkesítő hatására az üzemek még több kenyeret termeltek, mint máskor. A Csorba-tizem­ben például Kiss Zoltán és bri­gádja 60 mázsa helyett 90 má­zsa kenyeret sütött az éjszaka. Ezúton mondunk köszönetét varosunk lakossága nevében a Sütőipari Vállalat hős dolgozói­nak, minden üzem hős munká­sának, és továbbra is jó munkái kívánunk nekik. Nyomdászok És ez a cikk, amely szenvedély nélkül tudósíi arról, amiről forró megbecsülés nélkül nehéz olvasni — megjelenik az újság­­ságban. Abban az újságban, amelyik a forradalmi eseményei: óla /mindennap a közönség ke­zébe került. Hallgalhalunk-e tehát nagyszerű nyomdászaink helytállásáról, hősi cselekedetéről? Hallgatha­tunk-e arról, hogy amikor golyó szántotta végig a szedőterem le­vegőjét, a nyomdászok megret­tenés nélkül végezték a szedést, a tördelést, az öntést, az újság, a röpcédulák készitését? És ami­kor a Csongrádi út felöl, a posta-. épületből, az Ökollégium padlá­sáról, az öregtemplom tornyá­ból, a színház felől, a környező utcákból, és szomszédos ház­tetőkről, tehát körös-körül és minduntalan sivított, dörgölt, pattogott a lövedék — a nagy­szerű nyomdászok dolgozlak. Éjjel és nappal egybefolyt, iö,6 nem volt, csak munka, köteles­ség ,a népért, a forradalom tisz­taságáért, a nemzeti igazságért. Soroljuk fel mindazokat, akik­nek részük volt a dicsőségben? Mind hős volt, mind nyomdász! ilapeili jeíjíjzetek Budapest, 1956. október 29. Kavarog a város, esik a lassú eső, s a romokon, törmeléke­ken, kőtorlaszokon át, harckocsik közt, élelmiszerüzletek előtt törlik, árad a sokaság. Ágyú dörög, géppisztoly kelepel a távol­ból. Esik a lassú eső. Rémhírek röppennek fel és pukkannak szét. Tocsog a nép a sárban, lucsokban. Ki látja át ezt a kavargást? Ki tudná kihámozni belőle az egyértelmű igazságot? S hogy is lehetne néhány szóban hangot adni millió keserűségnek, sóhajtásnak, reménynek. Ki válaszol­hatna minden kérdésre, vigasztalhatná meg az aggódókat? Ki vállalkoznék arra, hogy összefogja és néhány világosan megfo­galmazható mondatban tömörítse mindazt, ami feszít és kavarog? De egy biztos és ha ezúttal élni szabad ezzel a nagy szóval, képletes és valóságos értelmében is halálbiztos: a szovjet csapa­toknak el kell hagyniok hazánk területét. Akármi jön, akármi lesz is. Felnőtt már ez a nép és a magyarok sorsát most már csak magyarok intézhetik. Így véli, így gondolja, így beszéli ezt az utcán kavargó nép, s velük az a tépelődő, kesergő és remény­kedő hang, mely e szavakat mondja. Karinthy Ferenc Megalakult Kecskemét város és jjárás nemzetőrsége Hétfőn délelőtt futótűzként j terjedt a hír: megalakult Kecs- I kémét váróé és járás nemzetőr­sége. Négytagú parancsnoksága: egy honvédszázados, egy rendőr­­százados, egy gyári munkás és egy értelmiségi dolgozó. Felhívást tettek közzé gyárak­ban, üzemekben, hivatalokban, mezőgazdasági szektorokban, i hogy olyanok, akik szívükön vi­­! selik a nemzet sorsát, érdekeit, a rend, a nyugalom mielőbbi helyreállítását, álljanak soraik­ba. És mi történt fél óra múlva? A gyárak, vállalatok munkásta­nácsai önkéntes jelentkezések alapján sok tíz dolgozót jelöltek ki e fontos feladatok végrehaj­tására. Szállt a telefonon a jelentés: a Kecskeméti Gépgyárból 20, a Kinizsiből 28, az AKK-ból, az Útfenntartó Vállalattól, á Cipő­gyárból és még számtalan hely­felidézték ezt a harcot, akik véd­telenekre adtak tüzparancsot a parlament előtt. Büntetni kell a forradalmi hullámba sodródott, börtönökből szabadult bűnöző elemeket is. Büntetni kell majd, de ez más, mint az a »felszámo­lás«, amiről a Pravda ír. A ma­gyar nép harcát nem tudta, s ma már nem is akarja senki »fel­számolni«! Ez a harc meghozta, ha drá­ga áron is, a maga gyümölcsét, meghozta a nagy szabadságesz­mék győzelmét, s ezzel, csakis ezzel meghozza végre e véráz­tatta földön a, fegyverek csend­jét, a békét, s új, szép, többé már nem véres harcaink és al­kotó munkánk kezdetét. Molnár Miklós WMmm, — A megalakult nemzetôrsé'j polgári tagjait fegyveres kikép­zésben részesítik. Tagjai 24 órás szolgálatban vesznek részt, majd egynapos pihenőt kapnak. Fize­tésüket a gyárak, üzemek, hiva­talok folyósítják. — A rendőrségen újra megin­dult a normális élet. Folyik a személyazonossági igazolványok kiállítása, a ki- és bejelentkezé­sek nyilvántartása. A nemzetőrség felhívással fordul a lakossághoz, hogy ha fegyverről tudnak, vagy találtak valahol, szolgáltassák azokat át a járőröknek. ről — jelentkeztek munkások, értelmiségiek. Még hétfőn délután megindul­tak az első nemzetőr járőrök, el­foglalták helyeiket a fontosabb épületeknél, objektumoknál. És ma már több száz a gárda létszáma. Fegyvert kaptak, iga­zolványt és piros-íehér-zöld kar­szalagot »Nemzetőrség« felírás­sal. WVVVVWVVI^/WV\<VW>A«/VVVVVWuVWV NÉPÚJSÁG az M DP Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a Megyei Tanács napilapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. sz. Telelőn: 25—lü. 2G—29. 11—22 Felelős kiadó: DACZO JÓZSEF Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17—09 Terjesztik: a Megyei Postahivatal Hirlaposztálya és a hírlapkézbesitö postahivatalok. Előfizetés: posta* hivataloknál ás kézbesítőknél Havi előfizetési díj: 11 Ft Bács-Kiskun megyei Nyomda V; Kecskemét. — Telelőn; 15-29 Fz V«; Faragó Imre igazgató í) /f»/B

Next

/
Thumbnails
Contents