Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-04 / 234. szám
Egy este Félegyházán A „Gazdasági ismeretek“ tanfolyamáról és egy dunántúli népdal közrebocsátásával az énekkar megnyerte a közönség tetszését és elismerését. A nap leszállt című dal éneklésekor Nemesszeghy Lajos kisegítette a férfiakat, mert a szükség így kívánta. Hát nincs több dalosajkú férfi e vállalatban? Ennek eldöntésébe nem bocsátkozunk. Döntsék el maguk a férfiak. A kar után Katona Jenő, Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú című versével kedveskedett a nézőközönségnek. Pár perccel később Dancsó György és Golovics István tolmácsolásában A kapucédula című egyfelvonásos, ismert, vidám jelenetnek kacagott a közönség. Bényei Károly Arany János: Tetemrehívás című balladáját igyekezett jól előadni. Akker Iván tangóharmonikájából csalta elő az Egy nyáron át táncolt film egy keringőjét. Igen tetszett a közönségnek a Sorrentói-emlék tangóharmonikaszóló is. Lendler Gyuláné szólóéneke után Dancsó György, Jászfalvi Sándor és Molnár Éva előadásában a Péntek 13 című egyfelvonásos vígjáték került színre, mely egyben a művészegyüttes befejező számát is jelentette. Ami a szereplést illeti, néha be-becsúszott egy-egy hiba is. A színvonalat illetően is van, mit javítani. Ennek ellenére, kedves, felejthetetlen élményt nyújtott a művészeti csoport a nézőközönségnek. Megérdemlik a dicséretet, mert szívvel és odaadással igyekeztek a legjobbat adni. Nem rajtuk múlott, hogy nem tudták azt adni, ami bennük van. Egy biztos, helyes úton járnak. A Központi Vezetőség határozata alapján az 1956—57-es oktatási évben teljesen új tanfolyamként létrehoztuk a »Gazdasági ismeretek« tanfolyamát. A tanfolyam megszervezése közben számos probléma, nehézség, vita merült fel. Ezért szükséges, hogy néhány szóban foglalkozzunk a tanfolyam szerepének, megszervezésének és irányításának módjával. Az SZKP XX. kongresszusának az a megállapítása, hogy a pártmunka előterébe kell. hogy kerüljön a marxizmus gazdasági oldala, hogy a pártmunkásoknak sokkal hozzáértőbben kell foglalkozniok a szocialista termelés szervezésével, növelésével, tökéletesítésével, nálunk is érvényes igazság. Vagyis pártszervezeteink a jövőben a politikai munka eszközeivel sokkal inkább avatkozzanak be a gazdasági munka irányításába, ellenőrzésébe. Ennek előfeltétele azonban az, hogy nagyobb gondot fordítsunk a párt- és tömegszervezeti aktivisták gazdaságpolitikai képzésére. A Központi Vezetőség határozata értelmében ezért indítjuk bé a gazdasági ismeretek tanfolyamiét, a különböző szocialista szektorokban, így állami gazdaságokban, gépállomásokon, termelőszövetkezetekben és ipari üzemekben. E tanfolyamok témaköre felöleli az illető szocialista szektor legalapvetőbb gazdaságpolitikai kérdéseit. Az állami gazdasági tanfolyamok egyik fő témája például »A költséggazdálkodás, költségtényezők, az önköltség alakulása és csökkentésének módjai.« A gépállomások Jobban gondoskodjanak Baján a Vörös-híd ho* vezető út lezárásáról A személyvonatunk méltóságteljesen begördült a kecskeméti pályaudvarra. A leszállás után népes társaságunk — o Terményforgalmi Vállalat központjának művészeti csoportja — megrohamozott egy személykocsit. Néhány perccel később a társaság kényelembe helyezkedett. A leányok egy helyre ültek. A férfiak is külön csoportot alkottak. Később, ahogy Félegyháza felé közeledtünk, úgy növekedett a kedv, a vidámság, s a lányok dalolni vágyó kedve is újabb és újabb énekszámokban outolt kifejezésre. Egyszóval, jó hangulatban érkeztünk Félegyházára. A társaság jókedvét még az sem tudta derékba törni, hogy az ünnepeltek — a helyi telep dolgozói, — bizony a megbeszélt időpontnál jóval későbben jöttek el erre a baráti találkozóra, (ligylátszik, ezt a jó szokást Kecskemétről vették át. El szabad hagyni.) Fél kilencre azonban egybesereglett a közönség. Endre István, a vállalat SZB-elnöke, majd Monitorisz Karcsi, a műsorközlő, — aki most indult világhódító útjára, — köszöntötték a vendégeket, s megkezdődött az élet — szombaton este — a Kiskunfélegyházi Dohánygyár kultúrotthonában. Az énekkar nyitotta meg az egy és negyedórán át tartó műsort. Tagjai közül majdnem mindenki izgult. Nem is csoda. Ez az első nyilvános szereplésük. A kar Nemesszeghy Lajos karnagyra figyelve, három szólamban énekelt. A vándorúton, majd a lengyel dalocska, A nap leszállt Helyt adtak panaszának Kürtösi János bócsai lako6 1956. évi beadási kivetése ellen már többször panasszal fordult a helyi begyűjtési hivatal vezetőjéhez. Az idei beadását lényegesen megemelték a tavalyival szemben, de azóta gazdaságában semmiféle változás nem történt. Van három és fél hold saját, valamint három hold kishaszonbérlete. A nagyszámú családban négy kiskorú, 10 éven aluli gyermeke van, a négy gyermek után nem részesítették szociális kedvezményben. Kürtösi a sok eredménytelenség után levélben a megyei tanácshoz fordult. Itt az ügyet kivizsgálták és megállapítást nyert, hogy Kürtösi János panasza jogos. Ezért beadását 58 húskilogrammal és 82 búzakilogrammal csökkentették. Baján a volt Vörös-híd helyén folyik a íeltöltés. Homokhegyek állják el a közlekedés útját. Ezen nem is volna semmi kivetni való, de azon már igen, hogy a közlekedés elől lezárt útvonal »tilos« jelzésének hiánya nem egy kellemetlen és a városra nem éppen dicsérő jelzőket kiprovokáló megjegyzést vált ki, az útra és a homokba befulladó idegen járművek utasaiból. Az elmúlt napokban így járt két Ikarus-kocsi is. Hasonlóképpen jártak a Mohácsról Bajára tartó jugoszláv tánccsoportot hozó Ikarus utasai is. A gépkocsi az éjszakai órákban tartott a városba és teljesen elsüppedt a homokban. Vendégeink — akik éjszakai pihenőre érkeztek a városba — annak köszönhetik útjuk folytatását, hogy a karhatalmi szolgálat öntevékenyen intézkedett és egy Stalinyecet bocsájtott rendelkezésre, a gépkocsi kivontatására. Ezek az esetek arra kötelezik az illetékeseket, hogy az út lezárásáról gondosabban intézkedjenek, hogy az idegen autóvezetők éjszaka is figyelmesek lehessenek a Vörös-híd körül folyó munkáról és az elterelő forgalom miatt biztosított útszakaszról. Thuránszky Béla, Baja, Kölcsey Ferenc u. 45. tanfolyamain »A gépállomások és a termelőszövetkezet kapcsolata«, a termelőszövetkezeti tanfolyamokon »A termelőszövetkezetek jövedelmező gazdálkodásának kialakítása«, az ipari üzemek tanfolyamain »Az anyagellátás, a vállalat anyaggazdálkodása« lesznek a fő témák. A pártoktatásnak ez a formája lehetővé teszi, hogy a hallgatók egy év alatt gazdaságuk legalapvetőbb kérdéseivel megismerkedjenek, ami alapot nyújt ahhoz, hogy a gazdaságpolitikai ügyekben jártasabbak legyenek, s elmélyültebben tanulmányozhassák azt a pártmunka szempontjából. A tanfolyamok szervezésénél, mint minden új tanfolyamnál, találkozunk nehézségekkel. Vegyük sorba ezeket. Több pártszervezetünk, mint pl. a Hildpusztai Állami Gazdaság és a Dusnoki Gépállomás pártszervezete, elsősorban a gazdaság képzett szakembereit vonta be a tanfolyamra. Ez helytelen. A pártoktatás ugyanis nem a gazdasági szakemberek továbbképzését szolgálja, másrészt ezeknek a tanfolyamoknak a színvonala nem is elégítheti ki a szakemberek továbbtanulási igényeit. A gazdasági ismeretek tanfolyamát nem a szakemberek számára hoztuk létre, hanem a gazdasági kérdésekben, szakképzettséggel nem rendelkező pártvezetőségi tagok, üzemi bizottsági tagok, pártbizalmiak, tömegszervezeti vezetők és aktivisták számára. Ezért a fentiek alapján feltétlenül meg kell változtatni az említett tanfolyamok hallgatóinak összetételét, ott elsősorban, ahol helytelenül, szakembereket vontak be az oktatásnak erre a formájára. A szervezés másik nehézsége a propagandisták kiválogatásában és megszervezésében mutatkozik. Eltérően a többi tanfolyamoktól, itt nem egy propagandistával kell dolgozni, hanem többel, hiszen majdnem minden foglalkozás más szakterületet érint, ezért más előadót is követel. Éppen ezért gondosan válasszák ki pártszervezeteink a tanfolyamok vezető propagandistáit, olyan elvtársakra bízzák ezt a munkát, akik képesek megszervezni e több irányú tanfolyamok tematikájának vezetését. A tanfolyam jellege azt megköveteli, hogy a pártszervezetek ne csak a tanfolyam vezetőjével, hanem az összes propagandistá- 1 jával is foglalkozzanak. A gazdasági ismeretek tanfolyamát a járási bizottságoknak kell irányítani. Az eltérő témakörök megkövetelik, hogy külön-külön foglalkozzanak az egyes csoportokkal. Éppen ezért szükséges, hogy a gépállomási, állami gazdasági és termelőszövetkezeti tanfolyamokkal az illetékes járási bizottsági titkár, vagy politikai munkatárs foglalkozzon személyesen. A tanfolyamok tematikájának szervezése is gondos munkát kíván. Bár ez központilag meghatározott, mégis előfordulhat, és minden bizonnyal elő is fordul majd témaváltozás. A tematikában például nem szerepel, mégis a gépállomási és termelőszövetkezeti tanfolyamokon kötelező anyagként kell majd beiktatni a Minisztertanács 1956. szeptember 16-án nyilvánosságra hozott határozatát a termelőszövetkezeti mozgalomról. Amellett tehát, hogy a témakörhöz ragaszkodni kell, hiszen összefüggő kérdésekről van szó, néhány kivételes esetben lehet, sőt kell is azon változtatni. Végűi a tanfolyamok tartalmi irányításánál külön fel kell hívni a figyelmet egy olyan tényezőre, amely sokkal erőteljesebben jelentkezik, mint a többi oktatási formánál. A pártoktatás minden fokán nagy figyelmet kell fordítani arra. hogy a tananyag 6zoro6an kapcsolódjon az adott terület gazdasági helyzetéhez. De különösen vonatkozik ez a gazdasági ismeretek tananyagaira, hiszen az egyes gazdaságpolitikai tételeket ezeken a tanfolyamokon jól megértetni csakis úgy lehet, ha például az »önköltség« vagy a »munkatermelékenység« általános fogalmát az adott gazdaság helyzetén keresztül vizsgálják a hallgatók és a propagandisták. A gazdasági ismeretek tanfolyama olyan új oktatási forma, amely előreláthatólag a következő esztendőkben szélesebb körben el fog terjedni. Éppen ezért pártszervezeteink nagyon figyelmesen tanulmányozzák és gyűjtsék össze a tanfolyamok szervezésének és irányításának tapasztalatait, hogy a jövőben továbbfejleszthessük, kibővíthessük ezt a termelést nagy mértékben elősegítő oktatási formát. Romaics Ferenc ámárm«*********««»^ « Úgy vetette fel a fejét, mint a bika, mikor tehenet lát. A többiek már jóideje őt nézték. Gyanakvón, méregető szemmel. Fejébe szaladt a vér. Felállt, le akart menni a lépcsőről, de szorosan ültek előtte. Nem engedték. — Vigyázzanak má. Lemennék. — Maradjon veszteg. Gyün a vontató hamar — fordult felé egy kövér kocsis. Azelőtt tegezték egymást, még az iskola óta. Alig járt kettővel feljebb. Most meg magázza. — Engedjen má, a szentségit.' — Ne szentségelj te! — mordult fel Menyus bá‘. Kicsit meg is emelte a cementről a testét, hogy nagyobb legyen o hatás. Mártonban forrt a düh. Hát ezek az emberek ilyen gorombák vele? Ennyire megvetik? — Idehallgassanak, hallják-e! Mér piszkálódnak maguk velem? Lopott az apám, a magukét lopta el, meg az enyémet is. Megkapja érte a magáét. Csak azt szeretném egyszer tudni, én miért kapom ezt? A rossebb! Erre feleljenek! Zavart csend támadt. Az emberek tanácstalanul pislogtak össze. — Jól van, jól — mondta az egyik a felső lépcsőn. — Azér nem kell így prédikálni. — Csak prédikáljon! — csattant fel az előbbi felé az öreg Menyus rekedt hangja. — Úgyis víz az nekem... Azt mondd csak meg, Márton, hova tűnt az az egy csomó búza, még az aratáskor? Mert azt egy ember el nem vitte. Ahhoz majd három kellett. De kettő biztosan. Az egyik az apád vöt, de ki vöt a másik? Az emberekből kitört a méreg. Sugdostak már róla az öreg Krizsán-esettül, de a fiatalabbiknak senki sem merte eddig megmondani. Most megmondták. Jól van. Bátor ember ez a Menyus. Izgatottan felugráltak és karéjban állták körül a fiút. — Ha azt hiszik, én vittem el, jól van. Nem tudom bizonyítani. De maguk sem, a szentségit, hogy igen! — Hidd el, ha tudtuk vóna. már te az apád után lennél, így hát még van egy kis bizodalom benned. Nem zárhattunk ki a csoportbul. De mutass egy embert is ebben a porfészekben, aki tűzbe tenné éretted a kezét! Márton remegett. Olyan sápadt, olyan piros volt, mintha két minutum múlva ölni akarna. Körmeit veszett erővel véste ökölbe szorított tenyerébe. Menyus mondani akart volna még valamit, de megállt a nyelvén a szó. A raktár sarkánál Horváth Imre fordult be a lányával. Az öreg egy nyikorgó targoncát tolt, négy degeszre tömött zsákkal, Szilvi, a lánya meg szakajtót cipelt. Haját a szél kócosra cibálta, a kék, bő babosszoknya meg messzire libbent a combjáról. Zavartan nézett a megbolygatott emberseregre. Halkan köszönt, majd egy kis mosolyt küldött a cövekként álló Márton felé. Az öreg Horváth is csak a keze fejével tolta feljebb a kalapját, s közben nagyot görnyedt, mert a taliga egész súlya a nyakán nehezedett, azon a széles istrángon. Már túl voltak egy kicsivel rajtuk, mikor a fiú elkiáliotta magát a lány után. — Szilvi! Megállj! A lány visszanézett. Nem nagyon értette, mi történik itt. Hogy olyan tanácstalan volt, Márton erőszakkal széttolta az embereket és hosszú léptekkel odament hozzá. — Tedd le, Szilvi azt a szakajtót. Gyere velem. Kérdezek valamit tőled az emberek előtt. Ö maga vette ki a zavarodott lány kezéből a fonott kosarat és letette a targoncára. A lányt karjánál fogvást húzta maga után. — Idefigyelj, Szilvia! Megbizol-e bennem? No, felelj. A lány riadtan nézett hol Mártonra, hol a többi férfiakra. Nem tudta, mié ez, csak a fiú szikrázó szeméből érzett valami nagyon komolyat. Az öreg Horváth is kihúzta a nyakát az istráng öleléséből és kemény medve járásával a lánya mögé állt. Sejtette, mi van üt, jól ismerte Menyhértet, és mint a tenyerét: Mártont, ű is beszélt már az emberekkel errül a dologról. Nem is azért nem adja hozzá a Szilvit, mert hinne a lopásban, csak hát ilyen bizalmatlan, pletykás faluban vigyázni kell a becsületre. Mer, akit egyszer a hír szárnyra vesz, az könnyen úgy jár, mint ez a Krizsán-fiú. — No — sürgette Márton a lányt, még mindig a karjánál fogva. — Bizol-e bennem? — Bízom — mondta alig hallhatóan. — Oszt szeretsz-e? Ne szegyeid magad. Válaszolj ... Mer én, szeretlek. Szilvia már majdnem pityergett. ügy néztek rá az emberek, olyan haragosan, mintha a világból is ki akarnák üldözni. Márton közelebb húzta magúhoz és megsimogatta a haját. — Mondd a szemükbe, szereted-e Krizsán Mártont? — Szeretem! — a lány felvetette a fejét. — Tudják meg, szeretem! Édesapámnak is mondom: szeretem, szeretem, szeretem! Kitört belőle a sírás. Márton erős vállába kapaszkodott és úgy zokogott. A lány szavára a fiú is merészebb lett. Megfogta könnyes arcát és magafelé fordította. — Feleségül hozzám jönnél-e? — Hozzád. Máris. — A lányból kitört még egy utolsó sírás, de aztán olyan dacosan, olyan keményen nézett vissza az emberekre, hogy azok szinte beléremegtek. Az öreg Horváth meg lesütötte a fejét és nagyon erőtlennek érezte magát. Nagy szó az, ha valakinek a lánya így szeret egy férfit. Mert remek ember ez a Márton. És hogy szereti ezt a lányt! Az ő lányát, Szilvikét... Arra kapta fel a fejét, hogy valaki elé állt. — Laci bátyám. Itt, ennyi ember előtt kérem meg a lánya kezét. Adja nekem. Hallotta, mit mondott. Horváth a lányára nézett, az ott állt Márton mellett. Tiszta, nyílt szeméből könyörgést olvasott ki. — No — nyögte ki nagynehezen — ezzel még várni kell. Az asszonynak is van szava. Én ... én neked adom. Gyere majd el este. Beszélünk róla. Most mennünk kell... Megfogta a lánya karját és elhúzta Mártontól. Annak úgy égett az arca, mint a tűz. Nyakába akasztotta az istrángot és megindult az ő medvejárásával hazafelé. Kicsit távolabbról köszönt csak vissza egy halk »adjisten«-t. A férfiak vártak még egy darabotr aztán szó nélkül viszszaültek a lépcsőkre. Várták a rakományt. Márton egy görcsös akácfához támaszkodva a lány után nézett Fújt a szél, de nem hiába fújt; Estére megjött a friss, kukoricát éltető cső. Benedek István
