Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-26 / 253. szám

1 nép és v@s@tôi csak teljes egységben építhetik lel hazánkban a szocializmust

Zás%lódí$%ben a megye

A rádió kora délutáni felhívása után perceken belül nemzetiszínű zászlók kerültek a házak ormára. Nemzeti zászlók lobognak a pártbizottságok székházán, a tanácsházán és a középületeken. Az üzemek és vállalatok dolgozói között és az utcai járókelőknél határtalan az öröm. A rádió déli híreit a dolgozók kitörő őrömmel fogadták, A

munka percekre megállt, az emberek ölelkeznek és csókolják egymást. A városi és járási pártbizottságok, a városok és a járások kommunistái üdvözlő táviratot küldtek a Politikai Bizottságnak és a Központi Vezetőségnek, határtalan bizalmukról biztosították Nagy Imre és Kádár Jànœ elvtársakat.

Bízom Nagy Imre programjában

Felkerestük Kaszala Józsefet, aki a kerekegyházi parasztpárt elnöke volt. Régóta részt vesz a község társadalmi életében. Jelenleg tagja a tanács végrehajtó bizottságának, elnökhelyettese a Hazafias Népfrontnak. Mindig szívén viselte a paraszttársai érdekeit cs úgy ismerik, hogy mindig józanul, megfontoltan ítéli meg a helyzetet;

A budapesti véres eseményekről azt mondja: Elég volt a két világháború vérontása, mely súlyos áldozatokat követelt a magyar néptől. A mostani vérengzésre semmi szükség nincs, a parasztság nem ért egyet az ilyesmivel. Éppen ezért elítélem s tudom, hogy minden paraszttársam elítéli azokat a provokátorokat, akik a hazafias diákság békés tüntetését kihasználva, kirobbantották ezt az ellenforradalmi akciót. Ilyen ellenforradalmárokat a parasztság nem követ és soha nem is fog követni.

A parasztságnak is voltak és vannak sérelmei. A legnagyobb sérelmünk Nagy Imre miniszterelnök félreállítása, valamint az 1953. júniusi kormányprogram visszavonása volt; Most nagyon örülünk annak, hogy újra Nagy Imre lett a miniszterelnök. Az ő programja megegyezik a parasztpárt programjával is.

Meg kell mondanom, az utóbbi két évben bizonytalanoknak éreztük magunkat. 1954-ben nagy volt a termelési kedvünk. Községünkben 62 hold új szőlőt telepítettek a parasztok. Ez a termelési lendület akkor meg. tört. Nem törekedtünk gazdaságunk fejlesztésére, Most, hogy

Nagy Imre lett a miniszterelnök, újra éledni kezd gazdatársainkban is a termelési kedv. Keresett cikk lett községünkben például a telepítésre alkalmas szőlővessző. Tőlem is érdeklődött három gazdatársam, van-e eladó, mert telepíteni akar.

Megmondom őszintén, az én inunkakedvem is megcsappan! az utóbi időben. Annyira, hogy szőlőmből a karókat is haza akartam hordani, hogy feltüzeljem. De most már nekem is új terveim vannak. A télen fát termelek ki, karókat készítek, hogy az egész szőlőmet elláthassam vele.

Meg kell modanom azt is, hogy sérelmes számunkra a jelenlegi begyűjtési és adórendszer. De tudom, hogy figyelembe kell vennünk az ország nehéz gazdasági helyzetét, ezért bízva Nagy Imre programjában, nyugodtan várom, hogy kidolgozzák majd a parasztgazdaságok termelésének fellendítését nem gátló begyűjtési és adórendszert. Ezzel lehetővé válik, hogy parasztságunk az ország népének jobb ellátását biztosítani tudja.

Bizom Nagy Imre miniszterelnökben. Nagyon örülök, hogy újra ő lett a kormány vezetője. Kívánom, hogy minél előbb helyreálljon a rend, mert m rombolásból csak kár származik. Hogy Nagy Imre megvalósíthassa programját, ahhoz rendre és fegyelemre van szükség. Minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy 5 és fél hold földemen minél többet termeljek, s ezzel támogassam az új kormányunk politikájának megvalósítását;

A szocialista útról nem mond le a nép.

Mely megrendüléssel értesültem a tragikus budapesti eseményekről. Az elmúlt hetek, hónapok során demokratikus szervezeteink, a pártszervezetek, a tanácsok, különféle társadalmi szervezetek rendünknek számos súlyos fogyatékosságát tárták fel és igen sok jé javaslatot is tettek. Ezek a javaslatok a népi hatalom demokratizmusának kiszélesítésére, a termelő munka jobb feltételeinek megvalósítására irányultak. Sajnos, a sok építő javaslat meghallgatásra alig talált. Erezhető volt, még kedden este is az ellenállás, a merevség velük szemben.

Ezeknek a jogos követeléseknek adott hangot a budapesti ifjúság tüntetése. Nemzetünk tragédiája, hogy ezt a békés tüntetést sikerült a provokátoroknak beszennyeznie, ennek következtében véres harcokká fajultak az

Kedden délután a Kossuth Lajos utca egyik exponált helyén végignéztem az ifjúság felvonulását. Láttam, hogy a legkülönbözőbb tanintézetek növendékei fegyelmezetten és az ifjúsághoz illő örömmel és vidáman vonullak, feliratokkal és nemzetiszínű zászlókkal. Ekkor még sem viselkedésükben, sem jelszavaikban nem volt semmi nyugtalanító. Az utca népe tapssal üdvözölte őket és a bérházak ablakaiban megjelent lakók is. Az esti eseményekről már közvetlen tapasztalatom nincs, mert az esti autóbusszal hazajöttem.

A lefolyt események között a legmegdöbbentőbb mindnyájunk számára az, hogy vér folyt a főváros utcáin. Az a drága magyar vér, amelynek nem az aszfalton van a helye, hiszen olyan nagy szükség van a vér erejére az ekék mellett, a kalapácsoknál és az íróasztaloknál egyaránt.

Az új kormánynak két nagyon súlyos kérdést kell minél gyorsabban megoldani. Megteremteni a lelkek békességét és radikális intézkedéseket hozni a súlyos gazdasági nehézségek megoldására. Bízom abban, hogy mind a két kérdés gyors megoldásában a magyar nép bizalommal segít azoknak, akik szívügyüknek tekintik ezeket a kérdéseket.

Mivel én lelkipásztor vagyok, vagyis az eseményeket, az embereket, az élet egész területét a Szentírás fényében szemlélem, annak tanítása szerint ítélem

események és sok drága magyar vérnek kellett elfolynia.

Ez a tragédia legyen memento. A nép vezetőinek a nép ügyét és érdekeit keil képviselnie! Csak a néppel együtt, a nép akaratát figyelembe véve lehet helyesen kitűzni a politikai és gazdasági terveket, csak így lehet gyümölcsözően meg is valósítani azokat. A nép és vezetői csak teljes egységben építhetik fel hazánkban a szocializmust. Meggyőződésem, hogy a párt és a kormány új vezetői meg fogják találni az utat ennek az egységnek a kiépítéséhez.

De ez még a holnap feladata. Ma és mindenekelőtt a vérontás azonnali megszüntetését kell elérnünk. Az építéshez, a boldogabb élet kimunkálásához rendre, nyugalomra van szükség.

A magyar nép széles rétegeinek véleményét tolmácsolom akmeg a Budapesten lefolyt eseményeket is. A Szentírás a Római levél 13. fejezete első verseiben ezeket mondja:

»Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől. És amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellen. Akik pedig ellentámadnak, önmaguknak ítéletet szereznek.«

»Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj, mert nem ok nélkül viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája bosszúálló a haragra, annak, aki a gonoszt cselekszi. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nemcsak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.«

A Szenlírásnak ezt a tanítását minden bibliaolvasó ember ismeri és bizom abban, hogy ennek engedelmeskedik.

Leghatározottabban elítélem a megtörtént rablásokat, fosztogatásokat, mert ezek mindnyájunk tulajdonát képező anyagi értékeket pusztították, úgyszintén az ártatlan emberek gyilkolását. Bizonyos vagyok abban, hogy egész dolgozó népünk összefogásával minél hamarabb helyreáll a rend és folytatódik az építőmunka.

kor, amikor most kérem, hogy a rend helyreállítása során tegyenek különbséget a népünk jogos érdekeiért bátran kiállók, a tüntetők, valamint a zavarosban halászok, az önös érdekeket kereső, felforgató elemek tettei között. Ügy gondolom, hogy ez az igazságos megkülönböztetés elősegítené a megbékélést, a békés építő munka mielőbbi teljes kibontakoztatását, dolgozó népünk boldogulása és felemelkedése érdekében.

A most tisztuló új légkörben,

remélem, megtaláljuk majd azt az utat is, amely a Hazafias Népfront történelmi szerepének kiteljesedéséhez vezet.

Mészöly Gyula, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kossuth-díjas igazgatója, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei Bizottságának elnöke

[A dolgozók véleményét, javaslatát sohasem hagy ok ügyeimen kívül

A budapesti események igen mély hatással vannak reám. Amilyen megelégedéssel vettem tudomásul Nagy Imre elvtárs miniszterelnökké történt megválasztásával a szocialista demokrácia kibontakozásának meggyorsulását, a magyar egyetemi ifjúság jogos követeléseinek részbeni megvalósulását, olyan nagy fájdalommal értesültem a Magyar Rádió és a Bács-Kiskun megyei Népújság közléseiből a Budapesten folyó véres összetűzésekről. Még alig felejtettük el a második világháború borzalmait, Budapest még alig heverte ki az elmúlt háború okozta sebeket, s Budapest utcáin ismét embervér folyik!

önkéntelenül is felvetődik bennem a kérdés, miért kellett mindennek megtörténnie? Miért? Véleményem szerint ezen véres utcai harcokra nem lett volna szabad sor kerülni, ha pártunk Központi Vezetősége, illetve a Politikai Bizottság idejében levonja a nálunk immár 10 nap óta zajló belpolitikai eseményekből a szükséges konzekvenciát, tudomásul veszi, s megszívleli az alulról jövő jelzéseket, mint például a Bács-Kiskun megyei pártvégrehajtóbizottság kollektív bölcsességgel hozott legutóbbi, a Népújságban megjelent határozatát (kár, hogy előbb nem jelent meg a Népújságban!).

Gerő Ernő elvtárs kedd esti rádióbeszédétől !— véleményem szerint, — mást várt az egész ország népe.

Nem vagyok politikus, nem ismerem a politika kulisszatitkait, de az az érzésem, hogy ez a kedd esti beszéd nagy mértékben elmérgesítette a budapesti helyzetet, s a követelésük nem teljesítése miatt tüntető budapesti egyetemi ifjúsághoz — a kritikus helyzetet kihasználva, — igy csatlakozhattak azok az ellenforradalmi elemek, akik ezt a szomorú 1956. október 23—24-i magyar »Szent Bertalan-éji vérnászt« elkövették.

Tudom, hogy a felelősségrevonás nem maradhat el azokkal szemben, akik ezt a vérfürdőt rendezték, de úgy érzem, hogy a magyar értelmiség nevében beszélek, amikor arra kérem pártunk és kormányunk vezetőit, hogy a bírósági eljárás megindítása előtt a tiszta búzát válaszszák el a konkolytól. A statáriális bíróság pallósa ne sújtson azokra, akik jogos követeléseik teljesítéséért vonultak ki az utcára, igaz ügyért küzdve. Ellenben nyerjék el méltó büntetésüket azok. a gálád, alávaló elemek, akik raboltak, fosztogattak, s gyilkoltak!

Az utcai harcok sok ártatlan áldozatának emléke legyen örök figyelmeztető számunkra! A dolgozók véleményét, javaslatát sohasem hagyjuk figyelmen kívül, s csakis a néppel együtt tüzön-vizen át!

pápay Zoltán,

a Duna—Tisza közi Mezőaazdasági Kísérleti ! ntézet titkára

»A szomorú temetés után azonnal ezt kellett volna tenni. A nép követelt, tetteket várt, és helyette jelentések jöttek a tanácskozásokról;

Vér hullott, drága magyar vér,

nemzeti értékeink mentek veszendőbe. Sokat foglalkoztat a súlyos gondolat: megtakaríthattuk volna mindezeket. Cselekvéssel nem adhattunk volna alkalmat az emberölésre, a rombolásra, fosztogatásra. Hogy így történt, ezért felelős valaki...

Mint tanácstag, a 29-es tanácstagi körzet bizalmát élvezem. Szerdán este elmentem választóim közé. Mindenütt a budapesti eseményekről folyt a vita. Megnyugvással fogadták a változásokat, az, hogy Nagy Imre

lett a Minisztertanács elnöke, megnyugtatta a vidéket;

És itt újra visszatérek ahhoz, amitől nem tudok szabadulni, miért nem lehetett ezt előbb, ilyen hatalmas áldozat nélkül megvalósítani? Legyen ez mindenkorra figyelmeztető: a nép tetteket vár.

Szerda este az utcán járó emberek némelyikének arcán kaján mosoly ült. Azt hitték talán egyesek, hogy a szocialista útról lemond egy nép? Nem és nem! Kormányunk és a párt mellé állunk valamennyien mi tanácstagok, a célkitűzések megvalósításáért egy emberként síkra szállünk.« — Ezt mondta Bardóez Tivadarné tanárnő, városi tanácstag.

BIZALOM A SZEMEKBEN...

Netnzetiszínű lobogókat lenget 4 szél a Kossuth és Széchenyi téren. Kisebb csoportokban állnak az emberek, várják Kádár János és Nagy Imre elvtársak rádióbeszédét.

Az Állami Áruház nagy, üvegajtói sarkig kitárva. A folyosókon kevés az ember. Egy-egy osztályon alig néhány vásárló válogat a gazdag árukészlet közölt, »Figyelem, Kádár János elvtárs, az MDF titkára beszél« — és egyszerre, ki tudja honnan, a terröl-e, vagy a nagy áruház zegúböl-zugábál, de zsúfolásig megtelik a bejárat mögötti tér. A nagy zeneszekrény körül — mely most a párt vezetőjének hangját sugározza — sokfajta ember. Fiatalok, a kabátjuk hajtókáján nemzetiszinü kokárda. Csendben állnak és feszülten figyelnek. Idős bácsi néz farkasszemet a zöld varázsszemmel, mikádója zsebébe süllyeszti két kezét és úgy figyel. Mellette és mögötte háziasszonyok, dolgozók. akik most jöttek munkából ■is sok. ruházatukról ítélve szántó-vető ember — lehet, hogy hivatalos dolgaik intézése közben hallgatják a beszédet.

Mindenki feszülten figyel. Olyan a csend, hogy az áruház távoli falai is visszaverik a hangokat. Csak akkor zúg fel a taps, a megelégedett moraj, mikor arról szólnak a szónokok, hogy az egyenlőség és nemzeti függetlenség alapján rendezzük viszonyunkat a Szovjetunióval. Minden arcon bizakodó a mosoly.

A Himnusz hangjainál meg ott állnak a fiatalok merev vigyázzállásban, mikor csend lesz, ők is elmennek a felnőttek után. Az Állami Áruházban újra tovább folyik a munka. Áruk kerülnek a pultokra, a pénztárakban zúgnak a blokkológépek, a csomagolóban a csomagok. Kint az Állami Áruház előtt újra kisebb csoportok verődnek. Kí-ki a maga szavaival mondja el gondolatait, azt, hogy most már legfontosabb: régi medrébe terelni a felzaklatott életet. Ez már állásfoglalás... És a bizalom jele. . .

Tökölyi István kerekegyházi prépost plébános nyilatkozata

Lapunk munkatársa kerekegyházi rezidenciájában kereste fel Tökölyi István prépost plébános urat, aki a hozzá intézett kérdésekre az alábbi választ adta:

— A pesti események váratlanul és lesújtóan érték az egész magyar népet, s közöttük a katolikus egyház híveit is. Magam és a katolikus híveim nevében elítélem a fegyveres felkelést. Mi sokkal jobban szeretjük látni a békés építő munkát, mint a gyilkolást, a pusztítást, a rombolást. Szívből sajnálom azokat a magyar testvéreimet, akik áldozatául estek ennek a kegyetlen vérengzésnek. De remélem, hogy ez a véráldozat nem volt hiábavaló.

A község lakóival való beszélgetésem során arról győződtem meg. hogy Gerő Ernő beszéde

nem nyugtatott meg senkit. Annál nagyobb megelégedéssel vették tudomásul hívők és nem hívők, párttagok és pártonkívüliek, hogy Nagy Imre lett a Minisztertanács elnöke. Mindnyájan reméljük, hogy az ő politikai ténykedése sokat fog jelenteni a magyar nép számára. Hisszük, hogy meg fogják találni azt a hangot és módszert — mert meg lehet találni —, amellyel jókedvet, bizakodást és megelégedést lehet teremteni. Én bizom abban, hogy a rend hamarosan helyreáll és a pesti munkások vállvetve a vidéki parasztokkal, folytathatják békés építő munkájukat a maguk hasznára és az egész ország boldogulására —■ fejezte be nyilatkozatát Tökölyi István prépost plébános úr.

Az új kormányra vár:

Megteremteni a békességet és radikális intézkedéseket hozni a gazdasági nehézségek megoldására

Pap Géza, a református egyházmegye esperesének nyilatkozata a budapesti eseményekkel kapcsolatban