Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-26 / 253. szám

HÁROM MŰSZAK EGYMÁSUTÁN Száz mázsa kenyér Budapestnek minőségű kenyér bizonyítja. És az igazgató? Gombos Aladár mindenütt ott van. Egy nap, egy éjszaka irányít és azt mondja: inég kétszer ennyit Í3 kibírna. Ilyen kollektívával nem lehet el­fáradni. És ahogy dicséri dolgo­zótársait, a szavakból kiérződik a melegség, a köszönet. Kora délelőtt van, jön az üze­net. Budapest értesítést küldött. Köszönik az útnakindított kenye­ret, egyelőre elég lesz. Budapest üzent... A szemekben a láradt fény újra erőre kap, Budapest üzent, 1. Van már kenyerük, helyreáll a rend, a nyugalom. Az arcokon már átvillan a mosoly és mintha szűnne a gond, az ag­godalom. Valaki ezt mondja: tar­talék kell.;. És ugyanúgy lük­tet a munka, mint azelőtt. Ä Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének BUDAPEST Kedves Elvtársik: Annyi huza-vona és tétovázás után, mely tragikus mó­don oly sokak életébe került, végre örömmel értesültünk arról a lépésről, amely milicien kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a párt és a kormány most már visszavonhatatlanul a szocialista demokrácia útjára lépett. Nagy Imre elvtárs miniszterelnökké való megválasztása után megtörtént az, amit az ország népével együtt mi is vár­tunk; Kádár János elv társ, pártunk kipróbált harcosa lett a Központi Vezetőség első titkára. Megítélésünk szerint ezzel megtettük a második lépést afelé, hogy a rend végleges hely­reállítása után szót értsünk minden kérdésben. Tudjuk, hogy a párt es a kormány helyzete még cnindig komoly. Ez késztetett bennünket arra, bogy közöljük: fenn­tartás nélkül bizalommal vagyunk új vezetőink iránt. Biza­lommal vagyunk és dolgozunk, kapunk, a Népújság minden­nap megjelenik és tízezreket tájékoztat a rend, nyugalom, az egység cs fegyelem jelszavának szellemében. A nemzetiszinü zászlódíszbe öltözött Kecskemétről fel­ajánljuk a megyei sajtó újságíróinak legmesszebbmenő segít­ségét pártunk és kormányunk vezetőinek, sokat szenvedett magyar népünk érdekeinek szolgálatában. Kecskemét, 1956. október 25. A -KACS-KISKUN MEGYEI NÉPÚJSÁG* SZERKESZTŐSÉGÉNEK KOLLEKTÍVÁJA A BABAIAK IS TUDJÁK: munkájukra moaí még nagyobb ssükség van Hajnal van. A reggel közeled­tét csak az órák világító szám­lapja jelzi. Teljes a sötét. A te­herautók motorja felbúg a Klap­ka utcai sütőüzem előtt és akik eddig kézről kézre adták a ke­nyeret, most kezet szorítanak. Sávolt János és Kollár Gyula ta­lán meg sem érti a féltő monda­tok özönét; vigyázzatok maga­tokra, mondjátok, hogy mi küld­jük, kecskemétiek; ez csak az első szállítmány... Csapódnak az ajtók és a két kocsikísérő meg­kezdi a harmadik műszakot. Fá­radtság? Hát lehet valaki fáradt piikor, mikor a testvéreken kell segíteni? Egy sokat szenvedett, véres órákat átélt fővárosnak Viszik a friss kenyeret. Fáradt­ság? Ök csak koceikáznak, de a többiek most újra a kemencék szájához állnak, vetik be a meg­­dugadt tésztát. * Működnek a dagasztógépek. A formázok olyan gyorsan dolgoz­zák össze a kenyereket, hogy elég még tekintettel is követni. Cikáznak a lapátok hosszú nye­lei. Az arcukon kiül a verejték nemcsak a hőségtől, a gyors moz­dulatoktól is. Beszéd csak rit­kán hallik. A gondolatok 10Ü kilométerrel arrébb járnak, Bu­dapesten. Mi lehet ott? Mi lehet a rokonokkal, ismerősökkel? Nem egy közülük a gyermeké­ért, unokájáért reszket. Elszán­tak az arcok, feszülnek az iz­mok. Ügy dolgozik mindenki, mintha rajta, egyedül rajta áll­na, hogy ma lesz-e friss kenyér a budapesti gyermekek kezében. Kedden elhatározták, hogy a szükségleten felül is 6ütnek ke­nyeret cs azt a fővárosba kül­dik. Nem kell mindenkinek részt venni a munkában — mondták fi vezetők. Mi volt erre a felelet? >— Követelték a munkát vala­mennyien. Kedden este 10 óláig műszakban dolgoztak. Utána kö­­tűlük 16-an őrséget álltak, vi­gyázták üzemeik épségét. Ez még mind nem volt elegendő, felrak­ták a fővárosba küldendő 100 mázsa kenyeret és mikor hajnali 4 órakor ezzel is végeztek, mű­szakba siettek. Immár a harma­dik műszakba. Egy percnyi pi­henés nélkül. Molnár János és Sipos János a kenyerek sülősét figyelik, Menezel Imre művezető is a posztján áll. Perlaki Ferenc kora hajnalban kocsiba ült. Már meg is jött Tiszakécskéről és olyan friss, mintha egész éjjel az igazak álmát aludta volna. Hajnal József, Mozsár János és a többiek is azonnal munkához láttak, hogy reggel a megszokott időben minden boltban ott le­gyen a friss kenyér. 24 óra alatt 400 mázsa kenyér. 120—140 mázsával több a meg­szokottnál. Hőstett ez, munka­hőstett és állásfoglalás. A Kádár utcai üzemben 12 órás műszakot vállaltak, bepótolják a harma­dik műszakot. A normás fehér kötényt kötött, felvette ideigle­nesen a régi szakmáját. Még a süteményt kihordó fiúk is pékek lettek és milyen jó pékek. A jó­Gépek zaja tölti be a Bajai Gyapjúszövetgyár hatalmas épü­letét, míg Budapesten, az ország szivében fegyverek dörrennek. Munkások százai termelőmunká­jukkal a jövőt építik, a főváros­ban pedig a íelhevült szenvedé­lyek értékeket rombolnak. Értelmetlenül állnak az embe­rek az események előtt. Ügy ér­zik, munkájuk eredményeire ma talán fokozottabban szükség van, mint volt tegnap, vagy tegnap­előtt. Czuri Andrásné fonodái brigádja a selfaktor gépeken teg­nap is, ma is legyártotta az 1600 kilogramm kopszokra csévélt fo­nalat. 24-én reggel már fél 6-kor ott álltak gépeik előtt, mint az üzem többi munkása. A munkavezetők a kőrútjukat végzik az üzemben, mint rende­sen, mintha mi sem zajlana tő­lük alig 150 kilométerre. Reile Mátyást szólítják meg a brigád tagjai: — Jó hírt hozott-e Reile elv­társ? — Milyen jó hírt szeretne hal­lani? — szól a felelet. — Békét, nyugalmat, bőséget. — Mindez meg lesz a jövőben. Nagy Imrét kinevezték a Minisz­tertanács elnökévé, De nincs idejük a lvérdezőskö­­désre, a tanakodásra. Hívja őket a munka. A gépek precíziós pon­tossággal sodorják a fonalat a kopszokra. Szapora kezek hozzák helyre az esetleges szakadásokat. Telnek a kosarak a letermelt áruval, hogy a szövődé gépei mi­nél több szövetet gyárthassanak. Na és a szövődében mit szól­nak az eseményekhez a DISZ- fiatalok, akik a második emeleti üzemrészben, a szövőszékek so­rán állnak és két-két gépen dol­goznak? Palatinusz Erzsi: — A fiatal­ság soraiba idegen elemek fér­kőzhettek. Higyjék el, ezek a bűnösök. A fiatalok szeretik or­szágukat, hazájukat. Úgy félek, hogy nem fogják majd szeretni a fiatalokat. Jaj, csak ezt ne te­gyék! Átlagosan 20—22 000 ve­tést csináltam naponta, tegnap 37 000 vetéssel végeztem. Papp Margit szirtes, kis fejken­dőjét igazgatja: Mi csak egyet üzenhetünk a pesti fiataloknak, vissza a mun­kapadok mellé, folytassák az is­kolákban, egyetemeken tanulmá­nyaikat. Békét, egyetértést és szeretetét annak, ami a miénk. Percekre állnak csak meg be­szélni, mert úgy érzik és szivük diktálja: az ország ma minden teremtő, alkotó munkáskézre számít, hogy a munkásság, pa­rasztság, értelmiség összefogása, kölcsönös megértése, egymás iránti bizalma, elfeledtesse a tör­ténteket. A Bajai Sütőipari Vállalat dol­gozói értesülve arról, hogy a fő­városban a kenyérellátásban ne­hézségek mutatkoznak, elhatá­rozták, hogy terven felüli mun­kával hozzájárulnak a kenyérel­látás biztosításához. Csütörtökön délelőtt két teherautó kenyeret indítottak útnak a fővárosba. Egyben felajánlották, hogy szük­ség szerint éjjel-nappal, terven felüli munkával segítik a fővá­ros népét a napi kenyér beszer­zésében. A megye zavartalan áruclfáiása biztosítva van Felkerestük a megyei tanács kereskedelmi osztályát és me­gyénk áruellátásának helyzete iránt érdeklődtünk. Gerőcs Ist­ván elvtárstól, a bolti áruforgal­mi csoport vezetőjétől a követ­kező felvilágosítást kaptuk: Megyénkben a lakosság zavar­talan áruellátása biztosítva van és nincs semmi okunk az aggo­dalomra. Lisztből, cukorból, zsírból, húsból elegendő készlet áll rendelkezésre. Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és Baján egyesek minden különösebb ok nélkül nagy tételben vásárolnak élelmiszert, különösen lisztet és cukrot. Ismételten hangsúlyoz­zuk, semmi sem indokolja az élelmiszer nagy tételben történő vásárlását, mert esetleg zavar­hatja a normális áruellátást. A lakosság teljes fegyelmezettségé­re van szükség ezen a téren is és mindenki csak annyit vásárol­jon. amennyire pillanatnyilag szüksége van.' A cukorgyárakban már megkezdték a cukorrépa feldolgozását és a jelenlegi kész­let hamarosan kiegészítést nyer. Cukorkészletünk a normális fo­gyasztás mellett három-négy hé­tig elegendő. Ugyancsak elegen­dő lisztkészlettel is rendelke­zünk. Csütörtökön reggel 100 mázsa kenyeret szállítottunk Bu­dapestre, további szállításra azonban már nincs szükség, így a készletet megyénk ellátására fordíthatjuk. A megyei tanács kereskedelmi osztálya felhívja a vásárló kö­zönség figyelmét arra, hogy ér­telmetlen dolog a nyuglalanko­­dás, a felvásárlás, mert a legfon­tosabb közszükségleti cikkeink­ből még tartalék is vau és lép­jenek fel erélyesen azokkal szem­ben, akik megkísérlik a zavar­­keltést, akik akadályozzák o normális áruforgalmat. Kertet és következetességet Tegnap délután meghallgat­tuk Kádár János, cs Nagy Imre elvtársak rádióbeszédeit, megis­mertük a párt és a kormány ál­láspontját, Ebben a feszült hely­zetben megnyugvást és bizalmat keltett a két vezető beszéde és a beszédekben foglalt program. Az elhangzott szavak — úgy érezzük —, az egész nemzet, az egész magyar dolgozó nép leg­őszintébb törekvéseinek adtak hangot. Ezekután világosodik előttünk a súlyos nemzeti tra­gédiából való kibontakozás útja is. Nyilvánvaló azonban, hogy az elhangzott programok' kifejtésé­nek és méginkább megvalósítá­sának legfőbb előfeltétele a tel­jes rend és nyugalom. Csak így érthetünk szót, csak így dolgoz­hatjuk ki a magyar nép igazi érdekeit tartalmazó munkaprog­ramot és csakis így válhatnak valóra terveink. Hiszen kézen­fekvő igazság, hogy amíg a kor­mányzat « rend helyreállítására kénytelen fordítani erejét és fi­gyelmét, addig egyetlen lépéssel sem mehetünk előrébb. Tehát rendet, nyugalmat, a békés ter­melő munka normális feltételei­nek megőrzését biztosítani — ez lehet egyedül ma minden józan magyar ember cselekvésének el­sőrendű célja. Rendet és nyugal­mat, hogy a párt- és az állami vezetés mielőbb megkezdhesse építő céljainak, meghirdetett programjának valóraváltását. Ez a kibontakozás egyik döntő előfeltétele, egyik oldala. A kér­dés másik oldala pedig, hogy a munkásosztály, az egész magyar nép támogatását és bizalmát él­vező vezetők végérvényesen le­számoljanak soraikban minden visszahúzó erővel, minden inga­dozással cs következetesen a szo­cialista demokrácia útjára vezes­sék hazánkat. Mindenki előtt vi­lágos, hogy következetesen és határozottan meg kell valósítani állami életünk demokratizálását, a népgazdaság vezetésében meg­lévő túlzott központosítás foko­zatos megszüntetését. Külön intézkedések szüksége­sek a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében. Biztosí­tani kell, hogy a szövetkezés a teljes szabadság és a szigorú ön­kéntesség alapján virágozhassák fel földjeinken. De ugyanakkor meg kell minden előfeltételét te­remteni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság tulajdonjogi és termelési biztonságának, kul­turális és életszínvonala további emelkedésének is. Egyedül ez az út visz bennün­ket afelé, hogy a magyar nép igazán az ország gazdájának tud­hassa magát, ezen az alapon emelkedhet lépésről lépésre a dolgozók életszínvonala, — és ezt az utat hirdette meg most pár­tunk és kormányunk új vezető­sége. Azok a történelmi változások, amelyek a földosztó Nagy Imrét a kormány élére, a Rá kosi-féle galádságok miatt börtönt szen­vedett Kádár János elvtársat pedig a párt első titkári poszt­jába állították, a lakosság úgy véli, hogy jó alapot és szilárd biztosítékot jelentenek a meg­hirdetett új politika, a magyar nemzet iegbensobb vágyait ét akaratát magúban foglaló refor­mok megvalósítására. Most csak az kell, hogy ezt a meghirdetett új politikát minden magyar hazafi szívvel-lélekkel támogassa. Támogassa a rend és a nyugalom megvédelmezésével, és támogassa egyben a demokra­tizálás folyamatos végrehajtásá­hoz adott javaslatokkal, a tevé­keny munkával is. Őrizzük meg tehát továbbra i‘ nyugalmunkat, ne hallgassunk a meggondolatlanok, vagy éppen í tudatos bajkeverők lazítására Gondoljuk meg: kinek használ! a vérontás, a budapesti Nem­zeti Múzeum felgyújtása? A rombolás, az öldöklés és foszto­gatás, a családok, édesanyák gyászbaborítása — ez lenne vajon a megoldás útja? Kinek lenne jó, ha egész népünk ve­rejtékének gyümölcseit — akár­csak pár éve, a második világ­háború után, — most ismét a romok eltakarítására, az újjáépí­tésre kellene fordítanunk? Néz­zünk szembe őszintén ezekkel s kérdésekkel. Ha józan emberek vagyunk, ha szeretjük hazánkat a békét, ha hűek akarunk ma­radni a magyar földhöz, akkor nem lehet kétséges a válasz: ren­det és nyugalmat akarunk Nemcsak Budapestnek, a mi váró Búinknak és falvainknak is van­nak nemzeti kincsei, híres tör­ténelmi épületei. És egy pilla­natra sejn téveszthetjük szem elől, hogy gyáraink, üzemeink épsége, a nyugodt termelőmun­ka, a népgazdaság ellátásának, az életszínvonal emelésének alapjait képezik. Óvjuk meg te­hát a nemzet vagyonát, a kisem­berek családi házát, minden épü­letet és minden ember személyes sértetlenségét minden pusztító szándék ellen. Ezekben a nehéz napokban maradjunk hazafiak józan, becsületes emberek. Mondjuk hát el mégegyszer: s rend és a nyugalom megőrzése a mi részünkről, a lakosság ré­széről, és a meghirdetett új po litika következetes valóra váltá­sa a párt és a kormány részéró — ez a kibontakozás egyetler járható útja. Ez az út vezeti e ezt a sokat szenvedett országo" és népét a magyar nemzeti füg­getlenség megszilárdulásához, 6 jólét és a kultúra felvirágzásá­hoz. Bács-Kiskun megye dolgozói barátaink! Hozzátok szólunk most hazafiakhoz, Kossuth és Petőfi unokáihoz: minden iga magyarral, minden honfival ösz­­szefogva óvjuk meg a rendet é; a nyugalmat, védjük meg csa­ládunkat, drága szülőföldünket A békés kibontakozás útja nyit­va áll előttünk, ne hagyjuk ma­gunkat letéríteni róla semmi áron És ha egykor fiaink, unokáink számonkérilc majd tőlünk, hogy mit tettünk Petőfi Hírős Váro­sának, mit tettünk Petőfi, Jóka: Táncsics, Katona József, Tóth Kálmán, Móra Ferenc, Kodály Zoltán, Mathiász János városai­nak és falvainak és népeine, megőrzéséért, akkor nyugoo lelkiismerettel mondhassuk máj-, nekik: mindent és mindenki épségben megőriztünk. Zökksnöinentes volt a; éjszakai munka A kora reggeli órákban érdek­lődtünk, miképpen folyt az éj­szakai munka. Ambrus György mérnök, a Kinizsi Konzervgyár­ból közölte velünk, hogy a/, éj­szaka folyamán nyugodtan folyt a termelés. A gyár területén, ahol gyúlékony anyagok voltak, ott kettőzött őrség cirkált. Szük­ségesnek tartom megemlíteni to­vábbá azt, hogy a dolgozóit fe­gyelmezettségükkel, lelkes mun­kájukkal demonstráltak a Köz­ponti Vezetőség és a kormány mellett. Nemcsak az éjszakai műszakban, hanem a ma reggeli műszakkezdésnél is jóval a mun­kaidő kezdése előtt elfoglalták helyüket. Hasonló értelemben tá­jékoztatott bennünket Domonkos János, az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárból. S/auer László, a Kiskunhalasi Baromfifeldol­gozó Vállalat termelési osztály­vezetője is azzal kezdi, hogy a termelés zökkenésmentes volt. A dolgozók az esti órákban is kí­váncsian várták a híreket. Né­­hányan idegeskedtek. Többnek hozzátartozója dolgozik Buda­pesten, s így érthető volt az. il­lető dolgozók aggódása, ideges­kedése. A termeléssel kapcsola­tosan arról tájékoztat, hogy 600C kövér baromfit tisztítottak meg. s egy vagon tojást indított útnak Miskolcra. A Kecskeméti Gépgyár főmér­nöke, Szabó Lajos elvtárs, kedé­lyesen közli velünk: — Itt vasa­sok vannak, nem lehet hőbörög ni, majd hozzáfűzte, hogy míg Budapesten tartott az ostromál­lapot, addig az öntödében a dél­előtti kádas műszak dolgozói 9; — 94 kádat gyártottak. Nem sok ka) maradt cl az éjszakai műszak sem,

Next

/
Thumbnails
Contents