Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-20 / 222. szám

r

Újra tsz-be megyek vissza

Az egész falu összefog az ilonca ellen

Mielőtt bevonultam a hadseregbe, a jánoshalmi Petőfi Tsi- ben dolgoztam édesapámmal együtt. 1949 óta vagyunk a termelő- szövetkezetben. Az első időkben nehezebben ment az életünk, később egyre Könnyebb lett.

Amikor bevonultam, már jó anyagi körülmények között éltünk, saját házat építettünk, mindenünk megvolt. Elhatároztam, hogy leszerelésem után újra visszamegyek a tsz-be, ott akarok végleg letelepedni és családot alapítani.

Nálunk, a mi szövetkezetünkben, aki becsületesen dolgozott, szépen tudott keresni. A család szükségletein kívül sok mindenre jut a keresetből. A legtöbb tsz-tag saját házat építtetett, jól ruházkodnak, jól élnek.

Mi édesapámmal csak kenyérgabonából 20 mázsát kaptunk. Ehhez még hozzájöttek egyéb termények, mint árpa, zab, kukorica, burgonya, cukor és nehéz felsorolni, hogy még mi minden.

A zárszámadásnál pénzben 10 000 forintot kaptunk, ügy gondolom, hogy sehol sem kereshettünk volna ennél többet. Az említetteken kívül nekem azért is előnyös, mert lakóhelyünkhöz közel van, munka után nem kell utazással tölteni a szabadidőmet,

Nemsokára eljön az idő, amikor mi, akik letöltöttük a katonai időnket, leszerelünk. Én örömmel megyek vissza a termelő- szövetkezetbe, ahol ezután még eredményesebben tudok majd dolgozni, felhasználva azt a tudást, tapasztalatokat, melyeket itt, a néphadseregben szereztem.

Matkó Szilveszter őrv.

Hiányzik a megértés a kollektívából

A Katymári Téglagyár az elmúlt években mindig az elsők között volt. Sajnos az idén nem került a legjobbak közé. A hullámvölgyből augusztus hónapban került csak ki. Az elmúlt hónapokhoz viszonyítva termelése igen megnövekedett, ami szokat, lan, tervét 110 százalékra, égetett tégla tervét 93, nyerstéglatervét 113 százalékra teljesítette.

Az igazság kedvéért azt is el kell mondanunk, hogy a termelés emelkedéséhez hozzájárult az új téglaprésgép üzemeltetése is. Ez egy olyan előfeltétel a jobb munkához, amelyet jól ki kell használni. S ha már itt tartunk, akkor megírjuk azt is, hogy baj van a munkaszervezésnél. Az agyag nincs előre készítve, beáztatva. s éppen ezért a gép kaparitását csak 50 százalékban használják ki. De a géphez emberek szükségesek, akik megteremtik a lehetőséget a gyorsabb munkára. Erre volna szükség. Mégis az a helyzet, hogy a dolgozók között — bár igen kevesen dolgoznak itt — nincs meg az a megértés, ami szükséges volna. Ha valamelyik brigád bajban van, akkor nem siet segítségére a másik. És előadódik olyan dolog is, hogy a lemaradókat nem segítik.

A Katymári Téglagyár kollektívája még nem egységes. Reméljük, hogy ez csak olyan átmeneti jellegű, s rövidesen arról tájékoztathatjuk olvasóinkat, hogy a katymáriak töretlenül, haladnak előre.

Rémen a gazdák nem

szívesen beszélnek a szüretről. Nem csoda, hiszen az ilonca féreg már szüretelt helyettük. A község mintegy 1200 holdnyi szőlőterületéből közel 700 holdat 100 százalékig tönkretett ügy néznek ki ezek a szőlők, mintha lángszóróval perzselték volna le a fürtöket és a leveleket. De a többi részen is 30—70 százalékos kárt szenvedtek a szőlők. Áz augusztus hó 12-1 tanácsülésen Himpelmann Antal tanácstag elmondta. hogy: »ha nem tudunk gátatvetni a féreg pusztításának, teljesen kipusztítja szőlőinket. Mivel gyorsan terjed, nemsokára más községek határait is fenyegeti, ilyenformán egyre nehezebb lesz ellene a védekezés.«

A dolgozó parasztok gondját, baját a pártszervezet is magáévá tette. Tavasz óta nem múlt el párttaggyűlés anélkül, hogy ne tárgyalták volna az ilonca elleni védekezésről. Nagy János elv- társ, függetlenített párttitkár is állandóan napirenden tartotta az ügyet, sokat tárgyalt róla a felsőbb szervekkel. A védekezést megnehezítette, hogy az egyetlen hatásos védekezőszer, az Ekatox emberre és állatra egyaránt halálos méreg. Ez annyit jelent, hogy rendkívül szervezetten és körültekintően kell végezni a munkát.

Vigyázni, kell, hogy az Ekatox-szal fertőtlenített szőlőbe három napig ember, vagy állat be ne tegye a lábát. Oláh Sándor másfél hold szőlején kipróbálta a mérget és sikerült megmenteni a termését.

A hatásos védekezés

megszervezésére nagy lehetőséget nyitott a Központi Vezetőség

Megkezdőid a vonatpótló járatok útvonalainak portalanítása

Alig két hete múlt, hogy Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs a legutóbbi országgyűlésén Rigó János képviselő elhangzott interpellációjára átadta a Dunapataj és Kalocsa között a vonatpótló járatokat.

Az ígéret valósággá vált. A vonatpótló járatok már szállítják a községek laKosaít. A járatok beindítása íratlan törvénnyé tette azoknak az útvonalaknak az állandósítását, portalanítását, melyen a járat végigvonul.

Az átadási ünnepségen a miniszter elvtárs az érintett községek lakossága jogos kérésének eleget téve megígérte, hogy másfél hónap alatt Dunapataj és Kalocsa közötti útvonalon a burkolatot olyan állapotba hozatja, hogy a jelenlegi körülmények között — a lakosság érdekeit figye- iembevéve — megfelelő legyen.

Ez lényegében azt is jelentette, hogy a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat dolgozói újabb komoly munkába kezdenek. A lakosság igényeinek kielégítésére, a vonatpótló járatok zavartalan működésének érdekében vállalatunk, a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat a munkálatokat szeptember 17-én megkezdte. Mi is legalább olyan gyorsan akarunk végezni, mint amilyen gyorsan

intézkedett Bebrits elvtárs. Éppen ezért minden munkafolyamatot gépesítettünk, öntözőautók, bitumenszórók és zúzalékszóró gépkocsik biztosítják az útjavítás határidőre való befejezését.

De nemcsak mi fogtunk lelkesen e munkához. Komoly segítséget kaptunk az útvonal helyreállításához a helyi tanácsoktól. Vállalták a pálya letisztítást munkálatainak elvégzését részben társadalmi munkával, részben ellenszolgáltatásért. A községek dolgozói igerí lelkesen és szorgalmasan végzik a vállalt munkákat. Szép példáját adta ennek Dunapataj község lakossága. Az általuk érintett útszakaszon a munkálatokat maradéktalanul teljesítették. Ez köszönhető a pártszervezet és a községi tanács jó munkájának is.

Az érintett községek és a lap olvasóinak tájékoztatására még azt is meg kell mondani, hogy az ez évben végzett munkák a vonatpótló járatok útvonalán, részben csak előkészületek a jövő évi nagy munkára. Ugyanis 1957-ben a dunapataj —kalocsai útvonal korszerűtlen, 4 méteres burkolatát 6 méterre szélesítjük ki, s ami a megye lakosságának körében is érdeklődésre tarthat számot az, hogy állandó burkolattal látjuk el.

Farkas Ferenc igazgató, Kecskeméti Útfenntartó Vállalat

júliusi ülése, mely felhívta a pártszervezetek figyelmét az alacsonyabb típusú termelői társulások támogatására. A rémi pártszervezet Is úgy határozott, hogy az ilonca elleni védekezést társulások útján szervezi meg. Párttaggyűlésen, tanácsülésen és parasztgyűléseken alakult RÍ a ten.7: a község szőlősgazdáit dűlőként társulásokba szervezik.

A pártszervezet 20 tagú párttagokból és tanácstagokból álló agitációs csoportot állított munkába, akik egyúttal a társulások szervezését is végzik. Úgy tervezik, hogy 14 szőlőtermelő társulást hoznak létre.

Rémen most úton-útfélen ezekről ű társulásokról beszélnek. A szőlősgazdák nagyrésze rokon- j szenvezik ennek gondolatával. Azt mondják, hogy — rajtunk nem Segíthet más, csak ha mi magunk összefogunk. — Vancsu- ra József szőlősgazda úgy képzeli el a társulást, hogy minden dűlőben lesz a termelőknek egy vezetője, aki az ügyintézéssel, és amikor szükséges, a munka irányításával foglalkozik. Ilyenformán szervezik az Ilonca elleni védekezést is. Szervezett csapat végzi a méreg permetezését, utána lezárják a dűlőt, őrt állítanak, hogy senki be ne mehessen óda három napig. A dűlő szőlőstársulásának vezetője pedig, amennyi időt kimarad saját szőlejéből a közös ügy intézése érdekében, annyit segítenek neki a többiek, hogy ne maradjon el a saját munkájával.

Vuncsik József már távolabbi célokról is beszél. A társulásokba tömörült gazdák létrehozzák majd a hegyközséget, a termelés fejlesztése érdekében. Ezáltal könnyebb lesz a védekezőszerek, a műtrágya beszerzése, ezenkívül a hegyközség szaklapok járatásával, tanfolyamuk

szervezésével és borértékesítő szövetkezet létrehozásával is segíti a termelőket.

így beszélnek a társulásról mindenfelé a községben. Többen szóváteszik, hogy hitelszövetkezetre is nagy szükség volna a termelés fejlesztése érdekében; Közben egyre több aláírás gyűlik a belépési ívekre. Van- csik József 14, Szél György 24, Söröli László 13 gazdát gyűjtött már magaköré. A többi ívek is telnek. Már közel százötvenen — a szőlősgazdák több mint fele — aláírta a belépést.

A pártszervezet jó tömegszervező munkáját mutatja, hogy ' egyéb társulások is alakulóban vannak, ilyen például a géptársulás, amit a földművésszövét- kezet keretén belül szerveznek; Ennek az a célja, hogy a parlagföldeket hasznosítsák. Eddig tizen léptek be. A gépállomás végzi majd a talaj előkészítést. Rozsot, somkórót, tavaszra burgonyát vetnek és dinnyét is akarnak termelni.

Hssoűsóképperi szervezik a gyógy növény termelő társulást. Fodormentát, anyarozsot, kamillát, stb. akarnak termeim'. Céljuk a tervszerű gyógynövénytermesztés, a termelési tapasztalatok kicserélése. Ennek a társulásnak eddig több, mint harminc tagja vap és úgy számítják, hogy mintegy 70—80-an lesznek.

A rémi pártszervezet helyes, jól szervezett agitációs munkájának megvan az eredménye. Ma már nemcsak a népnevelők beszélnek, hanem a dolgozó parasztok maguk is egymásközti szervezőmunkát végeznek. Ennek nyomán minden feltétel; megvan ari-a, hogy rövidesen az egész község termelőit társulásokba tömöritsék a kártevők elleni védekezés és a termelés növelése érdekében;

Családias összejövetel Hetetxyegyházán

Szombaton este a hetényegyházi népfront-bizottság családias beszélgetést rendezett. A közös beszélgetésen és vacsorán a falu 1 lakosságának minden rétegé képviseltette magát. Ott voltak a termelőszövetkezetek tagjai, egyéni gazdák, a sportolók, a pedagógusok, a párt, a tanács, a tömegszervezetek képviselői, a kubikosok és egyéb dolgozók. Mindenki magával hozta feleségéi is és így teljesen családias hangulat alakult ki.

Megbeszélték a Hazafias Népfront országos és helyi feladatait; ; A helyi feladatok között kultúrház építése is szerepel, melyet? társadalmi összefogással és a községfejlesztési hozzájárulásból kívánják még az idén felépíteni. A kultúrházat »T« alakúra tervezték és méreteire jellemző, hogy az utcafront felőli része 28 méter, a »T« szára pedig 33 méter. A könyvtár-, olvasó- és játéktermen kívül egy 300 ülőhelyes színházterem is lesz benne.

A gyümölcskultúrát még magasabb fokra fejlesztik, hogy méltók lehessenek a Földművelésügyi Minisztérium áltál adományozott »Export-község« címhez. A gyümölcs termelésének és értékesítésének könnyebbé tételére hegyközséget alakítanak. Ennek lehetőségéről a baráti vacsorán is szó volt. A családias összejövetelen éjjel 2 óráig beszélgettek és szórakoztak mind az idősebbek, mind a fiatalok.

Bőit öcs Gyula, Hetényegyháza

tott be gyermekkel a karján Ma- ryhoz és mosni ajánlkozott. Lehajtotta a fejét, amikor Mary megkérdezte, hogy Naninja és Geney miért nem jött el. Mary látta őket tegnap, Naninja nagyon gyenge volt és Geney támogatta.

Olyan különös volt, amint a sötétségben a homokdombok felé ballagtak, maguk mögött hagyva a tábor tiizeit és a patakot és minden reménységet, hogy élelmet és vizet találjanak.

Mary megmagyarázhatatlan nyugtalansággal figyelte őket.

— Naninja! Geney! — szólította őket.

Az öregasszonyok meghallották kiáltását. Megálltak, de nem fordultak vissza, hanem folytatták útjukat.

— Hova ment Naninja és Geney? — kérdezte makacsul Mary.

— Talán valahol a közelben kószálnak, — felélte komoran a fiatal bennszülött nő.

— A közeiben?! Ostobaság! — kiáltott fel Mary. — Tegnap este láttam, amint a homoksivatag felé mentek. Ott sem víz, sem ennivaló nincs.

— Naninja megbetegedett... A végét járja, — mormogta az asszony.

— Azt akarod mondani, hogy meghalni ment oda és Geney elkísérte? — kérdezte haragosan Mary.

A bennszülött asszony szemében fellángolt a harag és elfordult. Nem tudta megmagyarázni a fehér asszonynak, hogy mi történt Naninjával és Geneyvei.

— öregek már. Ezért kergették el őket a táborból — mondta Mary tajtékozva dühében. — Hadd vesszenek éhen és szom- jan!

— Senki sem kergette el őket, maguktól mentek el...

És Mary megértette, hogy ez igaz. A két öregasszony halálraítélté magát, hogy legalább ők ne fogyasszák a törzs szűkös élelemkészleteit. Elfogta a borzalom arra a gondolatra, hogy a végtelen homoksivatagba bolyon- ganak, fejük felett csak az izzó, halványkék ég..,

Mary tudta, hogy ha nem lenne a víz- és az élelemhiány, Naninja nem hagyta volna el a tábort. Lefeküdt Volna a tábor közelében, a folyó partján egy fa alá, hogy a törzs asszonyai alkonyaikor elsirathassák.

— Ez a szokás! Te nem avatkozhatsz a törzs törvényeibe! —

mondta Jim, amikor Mary elbeszélte a hallottakat.

— Meglehet, hogy ez- a szokás, hogy az ilyen tehetetlen öregasszonytól, mint Naninja, igyekeznek megszabadulni, de ne felejtsd el, hogy Geney is vele ment, s ő még nem olyan vén!

— Igen, tudom.

— Ügy vélem, mi is bűnösök vagyunk a történtekben. A fehérek megbolygatták itt a bennszülöttek életmódját. Mindaddig elviselhető volt az életük, míg nem vettük el a kútjaikat, s nem ijesztettük el a vadállatokat. Most éheznek és csak morzsákat várhatnak a mi asztalunkról. S mi még a kormány által biztosított fejadagot sem tudjuk megszerezni részükre.

— Tudom, tudom! — felelte felindultan Jim.

— Ma kell megérkeznie a teherautónak a postával — folytatta Mary. — Levelet akarok küldeni Cacarrába a hatóságnak és megírni, hogy feltétlenül küldjenek élelmiszert a bennszülöttek részére. Hilligan őrmesternek is meg akarom mondani, hogy okvetlenül küldjön valakit Naninja és Geney felkutatására. Remélhető, hogy legalább Geney még életben van. Nem hagyhatjuk, hogy ott pusztuljanak a homokdombok között.

—• Magam is a keresésükre indulnék — dörmögte Jim —, de ahhoz legalább két lóra, vagy tevére lenne szükségem. De ezen az átkozott telepen sem ló, sem teve nincs.

Délfelé a postás a teherautóján élelmet, levelekéi, meg egyhónapos újságokat hozott az aranyásóknak.

Mary Moilt felizgatta, hogy olyan könnyedén fogta fel a két öregasszony sorsát, de beleegyezett, hogy eljuttatja a levelet a rendőrőrmesternek Cacarrába.

Hilligan őrmester és fekete vezetője azonban csak három nap hiúivá ment ki a homoksivatagba. Két málhás tevéjük és jelentős mennyiségű élelmiszer- és vízkészletük volt, mégis elégedetlenségüket fejezték ki — ahogy ok mondták — az »ostoba vállalkozás« miatt, hogy két öreg bennszülött nőt felkutassanak.

Hilligan őrmester távozása után Mary szokásos munkájával

foglalatoskodott: takarított, ebédet készített a férfiaknak és játszott a gyermekekkel. Azonban szüntelenül a két öregasz- szonyra gondolt, akik türelmesen, panaszszó nélkül várják, míg a nap kiszívja az élet utolsó cseppjét is öreg testükből. Vajon odaér-e időben Hilligan, hogy megmentse őket?

Mary minduntalan arra te- kintgetett, ahol az ég széle ösz- szeolvad a földdel, e ahol á finom kékségben, hol feltűnik, hol szertefoszlik a délibáb. Remélte, hogy megpillantja a visszatérőket. De teltek az emésztően forró napok és már felhagyott a reménységgel. Micsoda kegyetlenség, hogy ezeknek az öregasszonyoknak el kell pusztulniok csak azért, mert szülőföldjükön aranyat találtak! Hat nappal később, hogy Mary utoljára látta Naninját és Geneyt, napkeltekor Hilligan őrmester visszatért a Koponya-patakhoz.

— Nos, Madam — mondta az őrmester tréfásan —, felkutattuk a ináguk öregasszonyait, az éhes kutyák azonban már előttünk rájúk akadtak.. ;