Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-20 / 222. szám
Az építőipari bérrendezés után A kőműveseknél 100 A vasbetonszerelőknél 300 A segédmunkásoknál 20 Általában ezeket a számokat olvashatjuk ki azokból a statisztikákból, amelyek nemrég készültek el. Ennek ellenére érdekes jelenséggel is találkoztunk az építőmunkások között. A bérrendezéssel kapcsolatos vélemény megoszlott. Voltak, akik szerint előnyös, de találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy nem hozott különösebb változást. A kérdés tisztázása, a valóság feltárása az olvasók és építőipari dolgozók előtt sarkallt arra bennünket, hogy kopogtassunk a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat központjában. Megnyugtató beszédes számok Mielőtt a tények sokaságát közölnénk, megkérdeztük a vállalat igazgatóját, hogy mennyivel nőtt a munkások béralapja a Minisztertanács határozata után. Kérdésünkre kielégítő, alapos tájékoztatást nem kaptunk. Ennek előrebocsátásával adjuk közre a statisztika segítségével, miképpen alakult általában és szakmánként a havi kereset. Az átlagkereset a júniusi 1015 forinttal szemben júliusban 1061 forintra emelkedett. Júniusban az átlagteljesítmény 150, júliusban 144,5 százalék. Szakmánkénti fizetés a következőképpen alakult. A kőművesek júniusban 1080, júliusban 1200, a vasbetonszerelők átlagban 300 forinttal többet vittek haza, mint az előző hónapban. A segédmunkások keresete alig 20 forinttal emelkedett. A vállalatnál mintegy 259 olyan segédmunkás található, akik nem teljesítik a normát s éppen ezért keresetük 5—300 forint között váltakozik. Mennyi ebből a bérnövekedés? Ez volt a következő kérdésünk, amelyre a következőket válaszolták: Nem tudjuk megmutatni, hogy ebből az összegből mennyi az új bérrendezésből adódó bérnövekedés. Ennek oka: több volt a túlóra, mint az előző hónapban, a munkanapok száma sem egyező az előző hónapéval. A Minisztertanács határozata nyomán megnövekedett a munkakedv s ennek megfelelően növekedett a termelékenység is. Mindezek figyelembevételével pontosan a . valóságnak megfelelorintlal töhti a bér? lően megmutatni, hogy a keresetnövekedésnél mi az, ami az új bérrendezésből adódó bérnövekedés, pontosan megmutatni nem lehet. No, ez nem megnyugtató! Nemcsak mi, hanem felsőbb vezetőink is a való helyzetre kíváncsiak, mert csak a való tények birtokában tudják megadni azt a segítséget, amire bizonyára szükség van. A valóság megismerése és a kettős elszámolás •Nemcsak mi, hanem az Építésügyi Minisztérium Munkaügyi , Osztálya is kíváncsi volt arra, ’ hogy a Minisztertanács határozata után valóban mennyiben nőtt a dolgozók keresete. A Munkaügyi Főosztály sem tudta a rendelkezésre álló számadatokból kihámozni a lényeget, a valóságot. Ennek tisztázására elrendelte a kettős elszámolást. E módszer lényege az, hogy az elvégzett munkafolyamatot kiszámítják a régi cs új norma alapján s így mutatják meg, hogyan J is állunk a Minisztertanács erre j vonatkozó határozatának végre- : hajtásával; Ezt a munkát mintegy harminc dolgozó fogja elvégezni. Az ő pontos és gondos számadásuk bizonyítja be, hogy az építőipari dolgozók mennyire bízhatnak a párt, a kormány szavában, ígéretében. De megmutatják azt is, hogy hol kell orvosolni a fájó problémákat. Ha már az orvoslásra váró dolgokról eßett szó, megemlítenénk közülük néhányat. A rakodók többéves sérelmét, — mész-, cement-, salakkirakást, mely nagy emberi erőt kíván s az egészségre is ártalmas — nem orvosolják, illetve nem díjazzák megfelelően. Az új norma alapján az elóregyártott gerendákért utalványozott összeg — mióta köbméterben számolják el, nem mázsában — nincs arányban az elvégzett munkával. Ennyit kívántunk egyelőre ezzel a fontos határozattal kapcsolatosan 'közölni. Ennyit, mert csak ennyit tapasztaltunk. A hó végén ismét kopogtatunk a vállalat vezetőségénél s akkor pontos adatok birtokában közöljük, mennyivel nőtt az építőipar dolgozóinak keresete a bérrendezés után, A tompái Szabadság Tsz-nek 20 hold kertészete van, ebből 15 ihold öntözéses. Eddig 220 000 forintot vettek be a konyhakerti növényekből. A képen: átadják a' paprikát az exportra. Kéthetenként kell átadni egy-egy lakóépületet A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat legnagyobb munkahelye Budapest. Sok száz lakást építenek. A tervek szerint átlagban két hetenként kell átadni egy-egy épületet, Az épületek átadását az egész ország figyelemmel kísért. Eddig határidő előtt két épületet vettek át az építtetők. Az átvételnél nem tettek minőségi kifogást,; « Asszonyoknak Hogyan készül a receterítő? A recekézimunkát kedvelő levélíróink kérésének teszünk ezennel eleget. E néhány rajzzal és sorral bárki megtanulhatja a kevés fonalat emésztő, gyorsan elkészíthető recézést. A kézimunkához két szerszám kell: egy mindkét végen kétágú villácskában végződő recetű és egy körülbelül ceruzavastagságű, 18—20 centiméter hosz- szú, gömbölyű fapálca. Ezzel mintegy 4 centi- méteres kockákat készíthetünk. A kockákat kisebbíteni vagy na- gyobbítani a fapálcika vastagságával lehet. 1. A tu egyik végén levő kis lyukba befűzzük a cérnát (80-as Horgony horgolócérna) s megcsomózzuk, hogy ki ne fűződjék. 2. A villa ágai között annyi fonalat tekerünk a tűre, hogy az ne legyen vastagabb a fa- pálcánái. A cérnát ekkor eltépjük. 3. A cérna végét kis hurokkal szögre erősítjük. A pálcát balkezünk hüvelyk-, mutató- ős középujjával fogjuk, mint a ceruzát. A gyűrűsujjat aláhelyez- zük. Fontos, hogy a pálca fölött legyen a mutatóujj, a pálca alatt pedig a másik kettő. A kisujjat egyelőre távoltartjuk a többitől. Jobbkezünkbe véve a tűt, a cérnát a pálca fölött leszorítjuk a hüvelykujjunkkal, majd két alulra helyezett ujjunk és a pálca mögé vezetve felhúzzuk. 4. Hüvelykujjunk alatt, de a már ottlévo cérnaszál fölött balra, majd jobbra húzzuk a szálat. 5. Azután összezárt ujjunk mögé vezetjük, előrehúzzuk, beleakasztjuk begörbített kisujjunkba. A szálat lazán vezethetjük. 6. A tűt ekkor a középső és a gyűrűsujj előtt húzódó szál alatt és a pálca alatt beleszúrjuk a szögön lévő hurokba. 7. Kisujjunkon kívül minden ujjúnkról leengedjük a cérnát, meghúzzuk. Hüvelyk- s középső ujjunkkal szorítjuk a tűt. Végül, amikor már szoros, a kisujjunkról is leen- gedjük a szálat. 8. A pálcán elkészült az első kocka. Ha elengedjük, a bot nem esik le. Ez a kézimunka első sora. 9. Kihúzzuk belőle ü pálcát. Üj sort kezdünk ugyanezekkel a mozdulatokkal. A második sor első kockáját már az előbb elkészült kockába szúrjuk bele (tehát nem a szögön lévő hurokba). A második sor második kockáját pedig az előtte levőbe szaporítjuk. 10. A kézimunka minden sorban egy kockával így nő. A szaporítást a sor utolsó kockájában végezzük el úgy, hogy egy kockába kétszer szúrunk. A pálcát minden sor után kihúzzuk. Ha elfogy a tűről a szál, újat tekerünk rá, s hozzákötözzük a munkához a sor elején, vagy végén. Ha például 80x80 kockából álló térítőt akarunk készíteni, akkor legalább 10 kockával nagyobbra (90 sorosra) csináljuk a récét. Ügy fogyasztunk, hogy a legszélesebb sortól kezdve az utolsó kockába nem csomózunk kockát, tehát innen kezdve minden sorban eggyel kevesebb kockánk lesz. Ez a háló a recekézi- munka alapja. Léckeretre vagy formáját megtartó drótkeretre feszítjük ki. A háló oldalait egyszerűen rávarrjuk, minden kockába öltve egyet. A kife- szített rece-alapot azután a kézimunkaminta szerint himzőtű- be fűzött »Honleány-* tömőcérnával betömjük. A récénél a betömés igen változatos. A legegyszerűbb a »ritka stoppolás« (11. rajz); Ezt a fajta betömést a kézimunka-mintákon x-el, vagy halványabb színnel rajzolják. A mintán befeketített* vagy sötétebb árnyalatú kockákat sűrűn szőjük be. A kocka oldalsó szálait 8-as alakban öltögetjük át (12. rajz). Négy kockát egybefogva csillagmintát, pókot hímezhetünk a récébe. (13.) Szép hatású, ha ugyancsak négykoc- kánként a ritka beszövést kétszer körülfűzzük a betömőszállal, (14. rajz.) A laza beszövés egy másik érdekes fajtáját mutatjuk be a 15, rajzon. Ha a beszövéssel is elkészültünk, a récét egyszerűen kivágjuk a keretből. A kockák nem bomlanak fel. Hogy a széleknek, cakkoknak tartásuk legyen, sűrű, apró huroköltéssel (16.) leörülvarrjuk, vagy rövid pálcával körülhor- goljuk. 1 1 ni 1111 ni é t e r c s e A Tassi Növényvédő Állomás kertjében a közelmúltban a hagyma egy új kái’tevőjére lettünk figyelmesek. Gál József és Kehi Pál arról panaszkodtak, hogy hagymáikat valami pusztítja. A beteg hagymákat vizsgálat alá vettük s megtaláltuk a kártevőt. Ez az állat a százlábúak családjához tartozik s a pettyes százlábút ismertük fel benne. A 14—18 milliméter hosszú, 0.4—0.6 milliméter vastag hengeres testű állat szennyes fehér-., színű, olykor kissé sötét, sima és fényes. A hatodik testszelvényétől kezdve minden szelvény oldalán van egy-egy sötétvörös petty. Lába rövid, 80—99 párból áll. A százlábú berágja magát a hagymába, ott járatokat készít « végül teljesen összefurkálja. Ilyenkor a növény szára elhervad, a hagyma elrothad s a belseje nyálkás, bűzös tömeggé folyik szét. Egy-egy hagymában — megfigyeléseink szerint — 15 —20 pettyes százlábú is károsíthat. A kártétel mértékére vonatkozó megállapításaink szerint, száz hagymából 25—30 teljesen megrothadt. Laboratóriumi kísérleteink alatt a pettyes százlábúnak egy élő ellenségét is találtunk, az úgynevezett holyva bogarat. Több alkalommal megfigyeltük, hogy a holyva a hagymához jutva megragadta és megölte a pety- tyes százlábút. A pettyes százlábúak eűeni védekezésre vonatkozóan a következőket javasoljuk: A talaj helyes megművelésére* csakis teljesen érett trágya; Ilensé^ használatára, a trágya rendes alátakarására mindenkor goiidot fordítsunk. A dughagymát kiültetés előtt DDT porozószerrel porozzuk meg, 50—100 grammot adagolva egy kilogramm dug- hagymára. Ajánljuk a meszet, amelyet meszes víz alakjában kell a vetés előtt a táblára locsolni, vagy frissen oltott mész- por alakjában kell elhinteni. Az ilyen táblákat a pettyes százlábú kerüli. Ha a kártevő pusztítását tapasztaljuk, a hervadó hagymákat kézi ásóval emeljük ki, és égessük el. A fertőzött területet DDT porozószerrel porozzuk meg, holdanként 8—10 kilogrammot használva. Szűcs J. Bács-Kiskun megyei Növényvédő Állomás
