Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

>00000*

0

0000-00000-00000700-00OOOOOOC0000-0000-000000000-0O

S Utcaseprő

Fviss fény csorran au utca Kövén, mint színig teli pohárból a hab.

Két markában nyütt seprőt szorít s a fürge szél süvegébe kap.

Alig mozdul. Csak két kezében a nyírfa-seprő szaporán legyez.

Utána, mint Ids dombok kinőnek itt is, ott is apró szemét-begyek.

Lapát villan. Tűnik a szemét, már az utca túlsó felébe jár.

Egy vçn veréb a nyomába indul s csalódottan a hársfára száll.

Nagy istók István

«J-0-00 OOCK)-CK>0<K> CK>0-00-000OO 000-000000000000-00000000

Folyamok titka

Partodnál ültem és lestelek, vén Duna, irigykedve, némán.

Hányadszor? Ki tudja ... Hatalmad kutattam kitartón, untalan.

Mi a nagyság titka?

Csacska habok végre kifecsegték nékem hosszas könyörgésre.

Szállt a hullám-hinta és súgták kacsintva:

Juditkám

József Attilát szaval...

»Mondd, mit érlel annak a sorsa, Akinek nem jut kapanyél.«

Még csak aprózza, szótagolja,

De a vers már rég benne él.

Még nevet, hogy alszik a kabát És sikong a brummadzának,

De már ő és Attila barát És vége a Grimm-csodáknak.

Mezei Ágnes >00000000»Bennünket Garam, Vág, Ipoly, Zsitva hozott. Anyánk sok kis csermely.,.

Vizünk találkozott.

Folyó, ér és patak folyammá így dagad ...«

*Fcl a zsilipekkel!

Gondolat, áss medret ezernyi kétségnek, örömnek... A verset ez teheti naggyá!

Széppé és igazzá..,

Fazekas Tiboré

DAL

Én is egy virág vagyok, amely napfényre vágyik, s ha fényes napsugárt kapok eleiek még sokáig.

De hogyha elbújik a nap a felhős égi tájon, s a fények rám nem omlanak, elhullatom virágom.

Garay Dénes

Harald Hansson: AZ ERDŐK NÉPE

— Magvető, 19 5 6,Ötven évvel ezelőtt, és innen 1500 kilométerrel északra arrébb játszódik Harald Hansson régin nye. A századforduló éveibe, a Svéd hegyek és erdők világába vezet el az író bennünket. Erényekben és hibákban gazdag mű ez, megérdemli, hogy elidőzzünk mellette egy kicsit.

Ahogy forgatjuk a regény lapjait, a legfőbb benyomásunk róla az, hogy minden mondata valószeré, minden alakja élt, minden szava elhangzott, Ez a regény legnagyobb értéke. Viszont, ide gyökerezik hibája is: a regény nem tud többet adni, mint egyszerű krónikát. Nem tud alakokat teremteni, akikben összesűrítené osztályuk vagy rétegük tipikus vonásait. Ezúttal —, hogy más művészeti ágból kölcsönzött hasonlattal éljünk,

— dokumentáló jellegű fényképalbum került a kezünk közé, s a hű képek közt csak néha találunk valóban művészi beállítású fotográfiát, s legkevésbé új» raalkotott, saját nyelvén beszélő kompozíciót.

Az iró mindent észrevesz, ami kint történik, az emberek előtt,

— s mint hű krónikáshoz illik, mondatba ötvözi a szavakat —,

de ezzel be- is fejezte ténykedését. Nem tűd lelki-folyamatokat rajzolni. A mű 28Ü oldalán foglalkozik egy család történetével, de a kétszáznyolcvanadik oldalon sem tudjuk még, hogy kik is ők saját személyükben. Mik az egyéni vágyaik, terveik, álmaik? Típusok ők, de nem egyénített típusok. Már pedig az igazi regényhős az általános és egyéni dialektikájából nő ki. Az egyénítés hiánya miatt nem találkozunk számottevő jallem- íejlődéssel a regény egyik alakjánál sem. Pzért a mu inkább nagyraduzzadt — novella jellegű. Elősegíti ezt az is, hogy a cselekmény egyszálú. Ez miatt meglehetősen kevés drámai helyzet tud kialakulni.

Egy erdei falucska, Börma, — favágóinak harca a munkáért és a szervezkedés jogáért —-, ez a mű rövid tartalma. Ezt a harcot Hansson is végigharcolta, Felvetődik bennem az a gondolat; miért nem szerepelteti sa- játmagát is a regényben, miért nem első személyben írt? Ha a maga gondolatait mondta volna el, maga is cselekvő személy lett volna, az egész mű közelebb kerülne az olvasóhoz, éppen alanyisága miatt. így egászségesebt arányt állíthatott volna fel az egyéni és a tipikus közt,

A főalak: Johannes Berg reformista. Csak gazdasági harcol akar, azt is mérxékkel, megválogatva az eszközöket. A legszimpatikusabb figura: Martin Bred- berg sem elég aktív, visszariad a felelősségtől. A férfi alakok passzívságá. felelősségre vonástól való félelmük miatt a regény legnagyobb, legtöbb merészséget kívánó cselekedetét, a gát- robbantást, egy kisfiú hajtja végre, s tulajdonképpen — bár életébe kerül — ezzel a cselekedetével megmenti a sztrájkoló falut. A fdalakok reformista volta, és a gazdasági harc ilyen mérvű kihangsúlyozottsága miatt az egész mű egy kicsit ökonomista kicsengést mutat.

A regény anamnóziséhez még ennyit: A stockholmi Munkás Könyvkiadó 1954-ea pályázatára íródott, s ezen első, díjat nyert. Kétszeres jelentősége van: irodalmi értékén kívül munkásmozgalmi dokumentum is, ugyanis az egyik legnagyobb svéd munkásszervezet: az Erdőmunkások Szakszervezetének harcát mutatja be. ifj, Bölcs István

Fonyó János:

KEG1 EL EMKEM Y ÉR EN

Az öreg Balogh Mihály kinn ült a ház előtt s csendesen nézett maga elé. A világból ugyan nem sokat látott, az utca lármája nem jutott el hozzá. Öreg ■fülei már csak alig fogták fel a hangokat. Régen dús haját mára megtépte, bajuszát megfehérítette, szemei elé pedig sűrű fátyolt szőtt a könyörtelen idő. Mint valami nagy, feketeszárnyú szörnyeteg, úgy nehezedett vállaira az öregség.

Olykor egy-egy ismerős haladt el a ház előtt, odaköszönt az öregnek, —

csak tekintetekből, a szájak mozgásából olvasta ki, hogy a köszönés neki szólt, — ö pedig mutatóujjával megbökte az elnyűtt, zsíros bőrsapkát, hogy azután megint mozdulatlanul üljön topább. Néha felsóhajtott, az elszállt évekre, a gyárban eltöltött időre gondolt, amikor még keményen markolta a kalapácsot. A régen meghalt asszonyra s arra, hagy bezzeg, de más volt minden, amikor még élt az asz- szony, Esténként jó étellel várta őt, szombaton meg vasárnap még bort is vett. Dohánya, cigarettája ki nem fogyott soha s a négy gyereket felnevelték becsülettel Jó tizenöt esztendeje már, hogy kezéből végképpen kiesett, a kalapács s azóta egyik gyerekétől a másikhoz hányja öt az élet. Most Et i leányánál van éppen, a harmadik hónapot tölti itt, azután meg majd Annához, Mihályhoz, később pedig Ferenchez kerül, utána vissza Etához, hogy újra kezdődjön a körforgás. Sorsa egyik gyerekénél sem jobb. Az ételt egyformán szűkén mérik. Hogy néha egy-egy kisfrôcçs, egy pohár sör is leszaladna a (orkán, bizony nem jut eszébe egyiknek sem. Túl jutott ő már azon, hogy igényei legyenek, de olykor SÓI esne egy cigaretta, vagy egy kis dohány a régen vásárolt csibukjába. Csak ennyi a kívánsága, nem több, de ezt a kívánságát még egyik gyereke sem teljesítette. Nem szívott ö mostanában igazi dohányt s talán már a bor izét is elfelejtette, Pedig Eta cigarettázik, fil}Qm, illatos cigarettát szív olyankor is, amikor vendégek vannak nála s ö meg csak nézi sóvárogva a cigarettavégekkel telt hamutartót. Az a néhány cigarettavég éppen jó lenne a csibukjába, de Eta kiborítja a hamutartót a szemétbe. Néha durván, de úgy, hogy a vendégek észre ne vegyék, meglöki öl:

— Papa, ne hagyja el magát. Mozogjon egy kicsit, az jót tesz magának. Menjen ki a kertbe, locsolja mag a virágokat — szokta mondani s a vendégek csak bólogatnak, hogy úgy bizony, a mozgás a legjobb orvosság. Ö azonban tudja, hogy Eta nem azért küldi ki, hogy mozogjon a kertben.

Tudja, hogy ilyenkor a gondosan lezárt kisszekrénybői előkerülnek a likörös- poharak, a jó, finom likőr s a vendégek iszogatnak odabenn. Neki azonban ebből nem jár, örüljön, hogy egyáltalán gondját viselik.

Haj-haj! Nehéz az öregember sora — sóhajt az öreg a ház előtt. Mindenütt útban van már az ilyen öreg lélek, s ezt néha eléggé érthetően tudomására is hozzák:

— Miért nem ül nyugodtan? Mién lábatlankodik állandóan? -— röpködnek az ingerült szavak. S mit tehet ilyenkor agy öregember, aki a gyermekeinél él kegyelemkenyéren? Ül hát csendesen, igyekszik észrevétlen maradni es megadással tűri a sorsát. Néha, amikor senki nem látja, r— egy nagy könnycsepp gördül végig az arcán, de letörli hamar.

Valamelyik szomszéd házban pogácsái Süt egy asszony s az illat kiárad az Utcára. Szétterül a házak között és Balogh Mihály mohón beleszippant a levegőbe. A pogácsa illatára összefut szájában a nyál s arra gondol, hogy bizony ő is megenne most egy jó tepertős pogácsát, meginna rá egy kisfröcs- csöt, aztán cigarettám gyújtana. Az sem lenne baj, ha a cigaretta nem olyan illatos, amilyent Eta szív. Nem bizony. Még a Kossuth is megjárná valahogy. Ha lenne kéUhárom forintja, meg is tehetné könnyen, de honnan szerezthetne ő pénzt? Eta pénzt nem ad a kezébe, mint ahogyan soha egyetlen fillért nem kapott egyik gyerekétől sem. Még arra a kis nyugdíjra is lecsapnak könyörtelenül. Azt mondják, nem kívánhatja tőlük, hogy ingyen tartsák őt. Nem kívánja ö, dehogy kívánja, de a múltkor is, hogy pénzt kéri Etától, ráförmedt:

— Ugyan, minek magának a pénz? Hiszen megvan mindene- Jaj, csak bogaras öregekkel ne kellene vesződnie az embernek — fakadt ki Eta. Pedig akkor nem is fröecsre kérte a pénzt. Az asszony névnapja volt s egy csokor virágot szeretett volna kivinni hozzá a temetőbe.

Etának és a férjének jó állású van a városban. Irodában dolgoznak s kelten éppen háromezer forintot keresnek. A többi gyerek sem panaszkodhat, hiszen embert nevelt mind a négyből, s most mind a négyen elfelejtették az anyjuk

nevenapját, mint ahogyan elfelejtik az övét is.

A friss pogácsa illata egyre inkább ránehezik az utcára s a pogácsa mellé bort is képzel az öreg. Csak egy kicsi pohárkával, mert neki az is elég lenne. Úgy érezte, hogy eleped a szomjúságtól s bele is halna tán, ha nem ihatna meg egy kis fröccsöt, Nem tudott tovább nyugodtan üldögélni. Felállt és elindult befelé a városba. Útközben többször is megállt, töprengett. Még mindig nem tudta, mit tegyen. Nehéz, nagyon nehéz lett a szíve, Becsülettel megdolgozott a kenyeréért mindig, nem kért ő alamizsnát soha senkitől. S most, hogy megöregedett, kérnie kell mégis, ha azt akarja, hogy ez a kicsi kívánsága legalább csak egyszer teljesüljön. Kérnie kell, de kitől kérjen? Talán az idegenek, akik nem ismerik őt, akikhez tulajdonképpen semmi köze, — jobb szivüek lennének hozzá.

Észre sem vette, már a piac előtt volt. Kosaras asszonyok jöttek-mentek előtte s egyik-másik a kezében szorongatta pénztárcáját. A bejárat előtt megállt, egy ideig tétován nézett körül s úgy érezte, hogy elfáradt szíve menten leszakad a helyéről. A falhoz támaszkodott s már maga sem tudja hogyan, kérésre, nyílt a tenyere. Amikor észrevette, zavartan csukta össze, ijedten nézett jobbrq-bßlra, aztán újra kinyitotta a tenyerét.

— Úgysem tudják meg — clünnyögte magát bátorítva.

bokáig állt olt egyhelyben, nyitott tenyérrel, de amint közeledett valaki, zsebébe csúsztatta a kezét. Eddig még egyetlen fillér sem hullt a tenyerébe s már arra gondolt, hogy mégis inkább hazaballag, hiszen nem tud a koldulni. Tán okosabb lesz, ha megpróbál pénzt kérni Etától, de amikor maga elé képzelte Eta ingerült arcát, letett erről a szándékáról. Nem, a gyermeke előtt nem alázkodik meg, akkor inkább megkísérli a koldulást, Megint kinyújtotta a tenyerét és szótlanul álldogált tovább. Nem sok idő telt el így. Egyszer csak azt érezte, hogy földbegyökerezik a lába, hogy menten elsüllyed szégyenében. A piac kapuján éppen Eta fordult ki valami barátnőjével. Eta úgy nézett rá, hogy szinte vágott a szemével, de nem szólt hozzá, mintha nem is ismerte volna öt. Felvágta a fejét, ka- ronfogta a barátnőjét és ment tovább,

Az öreg még sokáig niagán érezte leánya tekintetét. Mennyi minden volt ebben a tekintetben. Mintha csak azt mondta volna, hogy ezért még számolnak majd.

Nem tudott tovább ottmaradni. Szeretett volna kimenni a világból, de mégis haza kell mennie. Még nem tudja, mivel támad rá Eta, azt azonban biztosra vette, hogy tesz miért hallgatnia. Hát essen túl rajta minél előbb. Lehajtott fejjel, megszégyenültem alázatosan indult hazafelé. Mellékutcákon vágott át, hogy előbb érjen haza, mint Eta.

Amikor hazaért, Eta még nem volt- otthon. Az öreg nyugtalanul járkált az udvaron, Nem bánta, akármilyen gorombán is támad reá Eta, csak a szomszédok ne tudják meg. Pedig igazan megtudhatnák, mert nem, vétkes ö. Nem tehet arról, hogy megöregedett s a gyermekei így bánnak el vele. A szomszédok tán neki adnának igazat, de lehet az is, hogy nem.

Lassan beesteledett, amikor megjött Eta. Vele volt Anna is. Az öregnek csak intettek, hogy menjen be, de nemszóltak hozzá, Beszélgettek s nyilván róla volt szó, mert mindkét leánya éles pillantásokat vetett feléje.

— Minél vénebb, annál ostobább lesz — mondta Eta, de az öreg nem hallotta s így csak találgatta, hogy miről; is beszélgethetnek ezek vajon. Később mindketten bementek a szobába, s egy iitott-kopott bőröndbe rakták az öreg holmiját,

— Vidd csak ki magadhoz és vigyázzatok rá nagyon, mert képes szégyenbehozni benneteket is. Még ezer szerencse, hogy Aranka, akivel együtt voltara a piacon, nem ismeri őt —- beszélt tovább Eta, aztán kijöttek a szobából s az öreg előtt letették a bőröndöt. Anna az öreg füléhez hajolt s hangosan belekiabált:

— Fogja a matyóját, mert most hozzánk jön. Csak aztán vigyázzon magara és ne csináljon bolondokat, mert levesszük a kezünket magáról, — oktatta őt Anna leánya. Az öreg csak bólintott. Érti ő, hogyne értené. Itt már útban van, hát tovább adják öt, mint egy elhasznált ruhadarabot. Felemelte a bőröndöt s érezte, hogy az most jóval könnyebb, mint amikor idejött. Hiába, valamivel fizetni kell a »jóságért« is. Eta a kaP"ig kisérte őket, aztán a két leánya elbúcsúzott egymástól, az öreg meg lassan bandukolt tovább, hogy most Anna leányánál egye majd ß ke- gyelemkcnyerel,