Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

Ä fagnfil^àritetàs helyzete' cs kiskunhalasi járásban

Pártunk Szervezeti Szabályzata értelmében minden párttagnak és tagjelöltnek a párt valamelyik alapszervezetéhez kell tartoznia és ott pártmunkát kell Végeznie. Az alapszervezetek a tagokról és a tagjelöltekről nyilvántartást vezetnek.

A rendezett, helyes állapotban tévő nyilvántartás nagy segítséget nyújt pártszervezeteink vezetőségének, a politikai és gazdasági feladatok végrehajtásában. Mindenkor megmutatja, milyen erőket mozgósíthat, egyben jelzi a párttagság számában és összetételében történt változásokat.

A Központi Vezetőség 1952. novemberi határozata leszögezi, Hogy minden párttag, tagjelölt, aki munka, vagy lakhelyet változtatott, köteles jelenteni távozását az alapszervezet titkárának és új pártalapszervezeténél 5 nátron belül kérni szabályos átigazolását. É határidő betartása igen fontos, mert az illető párttag csakis így tud megszakítás nélkül részt venni a pártmunkában és eleget tenni összes párttagságé vaf járó kötelezettségének.

A Központi Vezetőség 1952.

novemberi határozatának végrehajtása járásunkban az utóbbi időkben jelentősen megjavult,. Míg 1955. december hónapban a iáráson belül átjelentkezők 85.5 százaléka jelentkezett 5—10 napon belül új pártszervezeténei, addig 1956. júniusában 94.7 százaléka. Mind emellett nem nyugodhatunk bele az átjelentkezések arányának jelenlegi helyzetébe, különösen, ha tekintetbe veszünk néhány kirívó hanyagságot ezen a területen. Kopeller Béla és felesége, mindketten tagjelöltek, például még 1955. júliusában átjelentkeztek a kiskunhalasi Serneváltól Tompára, de a községi alapszervezethez nem jelentkeztek be. Papp elvtárs községi függetlenített titkár és Pintér elvtárs alapszervi titkár, a járási pártbizottság többszöri jelzése ellenére sem hívta fel figyelmüket átjelentkezés! kötelezettségükre. Csak többszöri sürgetésünkre foglalkoztak ez évben átigazolásukkal és ekkor derült ki, hogy még 1955-ben elvesztették tagjelöltkönyvüket.

Kclebián is hanyagul kezelik

s nyilvántartást. Csikós István és felesége tagjelöltek 195a, októberében érkeztek a községbe. Vida elvtársat, a községi végrehajtó bizottság titkárát többször figyelmeztettük, intézze el átigazolásukat. Csak erélyes sürgetésünkre intézték el ez év júniusában ügyüket. Többször előfordul egyes alapszervezeti, sőt függetlenített párttitkárnál is, hogy az érkező párttag átjeler.tő lapját gondalanul kezelik, elhányják, ezért nem is tudják nyilvántartásba venni őket. — Ezekből az esetekből az tűnik ki, hogy egyes helyeken vágy nem ismerik, vagy semmibe veszik a Központi Vezetőségnek az átjelentkezésre hozott 1952. novemberi határozatát, s ezzel a pártfegyelem ellen is súlyosan vétenek. Ezért járási bizottságunk úgy döntött, hogy pártbüntetésben részesíti az átjelen- tést hanyagul végző elvtársakat. Kovács elvtársat, a Kunfehértói Állami Gazdaság pártszervezeté- ; nek függetlenített titkárát pél- ; dául, mert két érkező párttag át- ; jelentőjét elhányta, ezért nem tudta 8 napon belül jelenteni érkezésüket, a járási pártbizottság pótbüntetéssel sújtotta.

Az át jelentések hanyag intézése, a járási nyilvántartás pon- : fos vezetését is gátolja. Különö-1 sen a havi változásjelentések elkészítésénél okoz késedelmet. A. nyilvántartást hanyagul kezelő elvtársak késve küldik a já- .’ás felé a változásjelentéseket is.

Mint azonban már említettem, járásunkban jelentősen javult az ítóbbi időben a párttagnyilván- .artás kezelése- Dicséretre méltó’

gonddal kezelik — Jánoshalmán Földi elvtárs, Rémen Nagy elvtárs, Borotán Gyóni elvtárs, Kisszálláson Majer elvtárs, függetlenített titkár, az alapszervezetek részéről a balotaszallási párt- szervezet vezetőségi tagja, Horváth elvtárs, a zsanai Új Világ Tsz-ben Szilágyi elvtárs, stb. — az áljelentéseket.

Azoknak a párt vezetőségeknek, akik még ma is pontatlanul kezelik a nyilvántartást, azt javasoljuk, vegyék át a ‘nyilvántartást gondosan kezelők módszereit. Keressék fel a községbe érkező párttagokat, beszélgessenek velük, hívják fel a figyelmüket az átjelentkezési kötelezettségük teljesítésére. Ismertessék a taggyűlésen a párttagokkal a ki- és bejelentkezés módját. Tartsák napirenden ezt a kérdést oly módon, hogy rendszeresen ismertessék á tagság létszámában beállt változást, jelentsék be áz érkező és eltávozó tagokat, hegy ezekről az egész tagság tudjon. Ilyenformán végre tudják majd hajtani a Központi Vezetőségnek az átjelentésröl hozott határozatát, s pártunkban ezáltal is szilárdabb lesz a párton belüli fegyelem.

A gondosan vezetett nyilvántartás alapján tudják pártszervezeteink felmérni, milyen erőket mozgósíthatunk a második ötéves terv sikeres végrehajtása érdekében, a politikai és gazdasági feladatok elvégzésére.

Tóbiás Károly, a kiskunhalasi ,1b nyilvántartója

A jövő évi gazdag aratás érdekében

A gabonafélék betakarítása befejeződött, de a határ szorgalmas népe nem nyugszik. A szántóföldeken megkezdődött a jövő évi jó termés alapjainak lerakása, szelektorok tisztítják a vetőmagot, traktor szánt az őszi vetések alá, fogatok hordják a trágyát.

Az őszi talajelőkészítést, valamint a vetést mintegy 300 000 holdon kell elvégezni a megyében. Kereken ugyanennyi kapásterület vár betakarításra, ezenfelül 85 000 katasztrális hold termőszőlőt és több ezer vagon gyümölcsöt kell leszedni. Nagy feladat vár tehát megyénk mezőgazdasági dolgozóira.

Már több helyről

adtunk hírt lapunk hasábjain az őszi munkák megkezdéséről. Már számos termelőszövetkezet és egyéni paraszt megkezdte az ősziek alá a szántást. A jövő évi jó termés egyik legfontosabb feltétele a korai vetés. Mihelyt a lehetőségek engedik, földbe kell kerülniük a koraőszi kalászosoknak, az őszi árpának és a rozsnak. Régi bölcs paraszti mondás: ősszel porba, tavasszal sárba vess! A tapasztalt, okos gazda nem vái- ja az esőt, »mert az úgyis megjön magától«, hanem szeptember elején már elveti az őszi árpát és a rozsot, valamint az őszi ta- karmányféíeségeket. A kecskeméti új Tavasz Termelő- szövetkezetben már szinte hagyománnyá vált a korai vetés, tavaly is szeptember első felé-. ben elvetették az őszi árpát é-i a rozsot. Hat hold őszi árpa területükön 13,8 mázsa volt a

holdankénti átlag. A 32 holdnyi rozsról 11,2 mázsa termést takarítottak be holdanként. Megjegyzendő, hogy a termelőszövetkezet főként homokos területen gazdálkodik.

Természetesen nemcsak a korai vetés a fontos. Szükséges a jó magágy, a megfelelő talajerőutánpótlás, a jó minőségű vetőmag.

Gépállomásainkra

is fokozott feladat hárul. A termelőszövetkezetek igényeinek kielégítésével — 50 000 katasztrális hold vetőszántást kell elvégezniük és legalább, 35 000 katasztrális holdat kell elvetniük. Lelkiismeretes, jól végzett gépi munkával lehet legjobban hozzájárulni ahhoz, hogy szeptember végéig a rozs is földbe kerüljön. Nemcsak a termelő- szövetkezeteket, hanem a gép- használati társulásokat, valamint az egyéni parasztokat is az idén fokozottabban kell segíteni gépállomásainknak. Vannak már az előző évekről gazdag tapasztalatok a kapások gépi betakarításával kapcsolatban. Ha a meglévő betakarító gépeket jól kihasználják, valamint további gépalakításokat végeznek, több, mint 5000 hold kapásnövényt be tudnak takarítani géppel. A kapásnövények gyors betakarítása azért fonfos, hogy időben el tudják készíteni a vetőágyat. az ősziek vetéséhez. A munkát siker koronázza, ha a gépállomások jól dolgoznak, ösz- szeíogva a termelőszövetkezetekkel, összehangolják a betakarítást.

Szakemberek ajánlják,

hogy ha gabonát vetnek gabona után, nem árt, ha fél istállótrái gyát adnak a földnek. A talaj- erőutánpótlás feltétlenül szükséges. Termelőszövetkezeteink és egyéni parasztjaink akkor gondolkodnak helyesen, ha jól trágyázott földbe helyezik az őszieket. A műtrágyaellátásban van még zökkenő, de bízunk benne, hogy az illetékesek minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy ezek megszűnjenek.

Tekintettel arra, hogy az Idén különböző okok miatt az őszi árpa és a rozs esírázóképessége helyenként gyengébb, nem árt ha 10—15 kg-val többet vetnek a termelők a szokottnál Különösen homokterületen ajánlatos ez, ahol a szél is elhord a magból. Államunk segítségére siet a termelőknek nemesített vetőmaggal, vetőmagcserével, ott, ahol még ez sem fedezi a szükségletet, helyes, ha a termelők egymásközti cserével oldják meg e vetőmagproblémát, ebben sok segítséget tud adni a tanács mezőgazdasági állandó bizottsága, vagy a termelési bizottság. Több olyan községünk van, ahol a termelési bizottság már évek óta sikerrel szervezi a termelők egymásközti vetőmagcseréiét, például Kiskunmajsán.

Már SZÓ volt arról, hogs milyen fontos feladat a szüret időbeni és sikeres el végzés A: Szőlőtermelőink már mindenüli gondosan készítik a hordókat, valamint a szürethez szükséges összes felszereléseket, tisztítják javítják a nagy munkára. Másutt a silógödröket tisztítják, hogy elegendő takarmány legyen télire a jószágnak. Évek óta visszatérő jelenség egy-egy termelőszövetkezetben, hogy nincs elegendő takarmány. Ezért kell okosan már előre gondoskodni bőséges takarmánybázis- ról. Tovább lehetne sorolni mindazokat a teendőket, amelyek a szorgos földmunkásra várnak most ősszel. Azt akarjuk, hogy évről-évre növekedjenek termésátlagaink, hiszen a második ötéves terv végére 27 százalékkal több termést akarunk betakarítani, mint az előző években. E nagy célkitűzésnek eléréséhez az említetteken kívül szükséges a termelési kedv további növekedése. Pártunk és kormányzatunk egyre több segítséget ad termelőszövetkezeteinknek, egyéni parasztjainknak is munkájukhoz. Ennek meg is van a hatása, hiszen az idei nyáron soha nem látott szorgalommal, igyekezettel dolgozott a föld népe, hogy sikerrel takarítsa be a gabonatermést; Ugyanilyen igyekezettel végzi az egyéb időszerű feladatokat. A munka azonban nem megy mindenütt zökkenőmentesen, vannak problémák. Ezek megoldásához várnak segítséget termelőink a pórt és a tanács helyi vezetőitől, akik egyébként is felelősek e feladatok végrehajtásáért. A párt irányítása mellett kell összefogni minden termelőszövetkezeti tagnak, minden egyénileg dolgozó parasztnak a siker érdekében. A tanács vezetőinek sok segítségei adhat most az egész tanácstag- sóg, a mezőgazdasági állandó bizottságok, a termelési bizottságok, a népfront-bizottságok, stb. Ne hagyjuk összetorlódni a munkát, közös erővel, összefogva törekedjünk arra, hogy megyeszerte időben lássanak hozzá a termelők a vetó- magelőkészítéshez, a jó vetőágy biztosításához, sikerrel takarítsák be a kapásokat.

Egyszóval a meglévő

feltételek és lehetőségek jó kihasználásával törekedjenek arra, hogy jövőre az ideinél nagyobb termést takaríthassunk be. Bízva a dolgozó parasztságunk, termelőink föld- és munkaszeretetében, reméljük, lapunk hasábjain e feladatokról szólva, napról-napra újabb sikerekről számolhatunk be.

„Ha már kertész akarsz lenni Kecskemétre kell elmenni, csuhaj ja ,

Jubilál a Kertészeti Szakiskola

Egy kertéuxnóta nyomában

Hű, de rég volt, mikor ezt a kis paródia-nótá ! énekelték a kecskeméti kertésznövendékek?! Van annak már vagy harminc éve. Az ám, harminc éve! Mert azóta lakja a jókedvű diáknépség a Kisfái Tangazdaság közepén álló kis kollégiumot. 1926-ban hangzott el először vagy ötven iíjúember ajkáról a Himnusz és azóta... De menjünk csak sorjában, forgassuk kicsit vissza a képzeletbeli filmszalagot.

... 1926-ban a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatósága határozatot fogadott el, meiv szerint felállítandó egy kertészeti szakiskola, ahol évenként harminc-negyven gyerekből képeznek két esztendő alatt kertészeti szakembert.

TÁJKÉP 120 HOLDRÓL 1927-BEN

Süvítő alföldi szél nyargal nagy kedvteléssel a kopár homokbuckák közt, íel-felnyalintva belőlük egy-egy darabkát, hogy aztán pár méterrel arrabb egy másik bucka hasába letegye. Hej, de szúrta az itt játszadozó parasztfiúk lábát a királydinnye, meg a szamártüsök! Nem termett itt más, csak sóhaj, ha ugyan sóhajtani tudó ember erre vetődött...

PILLANATFELVÉTEL 1949-BŰL

Hatvan fiú énekétől hangos a kollégium virágágyaktól, gyümölcsfáktól tarkított udvara. Nyár van most is, akárcsak 1927-ben, de azért mégis más ez a nyár. A nagy magyar Alföld kellős közepén az ifjúság nemzetközi békeakaratáról vallottak dalban a kecskeméti kertészeti tanulók .. ;

És a többit már nem a képzeletbeli filmszalag mondja el, hanem az újságíró, a jelen krónikása.

JUBILEUMI ESZTENDŐ: 1956

A Tisza felé vezető országúton rekkenő a hőség, valósággal szé- deleg az ember. De itt, a Kisfái Tangazdaság árnyat adó gyümölcsfái alatt lágy szellő játszadozik a pirosszínű virágszirmokkal.

Egy mosolygós arcú, harminc-negyven év körüli — ennek ellenére bátran mondhatom — fiatalember jön elém.

— A sajtótól ugye? Ne csodálkozzon, ha eltalálom, de hozzánk olyan kevesen járnak idegenek. Vagy a minisztériumtól, vagy a sajtótól. Es ma már a

minisztériumból voltak itt . . .

önkénytelenül is elmosolyodik az ember az ötletes logikán.

— Körösi György igazgató — mutatkozik be. Letelepszünk egy frissen saiakozoit macska partjánál meghúzódó padra. Valóságos paradicsom ez a kert... Mint a Grunm- mesékben: az ember szájába csüng az éréstől duzzadó gyümölcs.

— Látja — mutat körbe az igazgató. — ez mind a Gyerekek munkája. Nem kell nagyon sok év és ilyen lesz az egész ország. Csak több iskolát! Ecu

görög bölcs azt mondta: Adjatok egy stabil pontot a világűrben és én kimozdítom azt a helyéből. Persze, ez

lehetetlenség: De adjatok több iskolát és

kertté varázsolom Magyarországot. És ez

valóság!

— Milyen most az iskola rendszere?

— A nyolc általános után vesszük fel a gyerekeket. 240—300 jelentkezőből mindösz- sze csak 40—50-et. Hallatlanul kevés. Az iskola kétéves. Tanítunk általános ismereti tárgyakat, magyart, történelmet, számtant és tanítunk szaktárgyakat. A tanulók ideje úgy van beosztva, hogy délelőtt négy elméleti és délután négy gyakorlati órán vesznek részi. Mind a négy évszakban tartunk több-több hetes gyakorlati oktatást.

— Kik jelentkezhet- nek-erre az iskolára?

— Állami gazdaságok, tsz-ek és egyéni parasztok gyermekei, ha azok legalább kétéves kertészeti munkán már részt vettek. Há kikerülnek, legtöbbje nagyüzemi gazdaságba, állami gazdaságba kerül, és csak egy egész kicsi rész a tsz-ekbe. Hogy miért? Tsz-einkben kevés a gyümölcsös, nem tudják alkalmazni őket.

Fél óra múlva , kimegyünk a gyümölcsösbe, ahol a fiúk épp az almaszüreteiésbe vannak elmerülve. Deák Bertalannal, egy Szat- már megyei tsz-küldU fiúval beszélgetünk.

— Most. megyek a másodikba — mondja, mikor félrehívjuk és

leülünk egy fa tövébe, — a csegöldi Uj Kalászból jöttem, ott ve.n egy kis gyümölcsösünk. Most, mikor otthon voltam, úgy beszéltük meg az elnökkel, hogyha végzek, odamegyek dolgozni. Nagyobbitani fogom a kertet és megtanítom a többieket is erre a mesterségre.

— Szabad időtökben mit csináltok?

— Remek sorunk van. Röplabdázunk, futballozunk, táncolunk, olvasunk. Kaptunk egy szép kultúrtermet, fürdőszobánk van és az iskolától még zsebpénzt is kapunk.

Újra az igazgatóval beszélgetünk. Azt kérdezzük, milyen programot terveznek a jubileumi ünnepségre.

— November 7-én fogjuk megtartani az évfordulót. Az a tervünk, hogy meghívjuk az iskolában eddig végzetteket. Vacsorát és kultúrműsort adunk a tiszteletükre. À jubileumon nevet szeretnénk adni az iskolának, de ezt előreláthatólag volt növendékeinktől fogjuk megtudni, ugyanis mi, itteni pedagógusok nem tudunk közös nevezőre jutni.

— A magam részéről, kedves igazgató elvtárs, csak örülni tudok a tervnek, de ha megengedi, kérnék valamit a régen végzettek nevében: taníttassa meg a mostani növendékekkel is azt a régi, elfeledett, kedves kis kertészdalt, hogy kér- tészfiúnak »zöldgyü- mölcsös a hazája — barna kislány a babája csuhajja..,« Benedek