Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-15 / 218. szám

Ki- és bejelentések új módja A Minisztertanács új rendeltet hozott a be- és kijelentke­zesekre vonatkozóan, amely augusztus 15-én lépett életbe* A be- és a kijelentkezési módok új szabályával kapcsolatban Köves Ká­roly rendőrszázados legutóbb értekezletet tartott a Kecskemét város és járás lakónyilvántartókönyv vezetők részére. Ezek szerint a lakóhelyváltoztatást a lakónyilvántartónál is be kell jelenteni a személyi igazolvány bemutatása mellett. A lakónyilvántartó a változást a nyilvántartókönyvbe bejegyzi és a be-, illetőleg a kijelentőlapot aláírja. A rendőrség csak a lakó- nyilvántartó aláírásával ellátott bejelentőt fogadja el. Az új sza­bályzat értelmében az öt napnál rövidebb ideig tartózkodóknak bejelentőlapot kitölteni nem kell, azonban érkezéskor és távozás­kor a lakónyilvántartónál köteles jelentkezni, ugyancsak a sze­mélyi igazolvánnyal. A 18—60 év közötti hadköteles férfiaknak augusztus 15-től a lakásváltoztatást a honvédkiegészitő parancs­nokságon nem kell jelenleni, de a bejelentőlap katonai szelvé­nyét kitölteni köteles. A lakásváltozást minden 16 éven felüli állampolgárnak 48 órán belül kell a rendőrségen jelenteni. A 16 éven aluliak pedig a szülők személyi igazolványának bemutatásá- sával a lakónyllvántartónál jelentkeznek. Az új szabályzat a hi­vatásos katonatisztekre is kötelező, tehát ók is kötelesek a lakás­változási jelentőt kitölteni. A lakosság mindig kísérje figyelemmel a lakónyilvántartók közleményeit, mert az esetleges módosításokról, változásokról a lendőrség a nyilvántartókon keresztül értesíti a közönséget. Most megkezdik az 1939- és 1940-ben születettek részére a személyi igazolvány kiadását. Ennek megszerzéséhez szükséges két fénykép, 4 forintos okmánybélyeg és a születési anyakönyvi iávonat. Az igazolványokat a Kecskemét városi és járási szemé­lyi igazolvány alosztály adja ki. A személyi igazolvány közokirat, ezért mindenki jól őrizze meg, mert elvesztése sok visszaélésre ad alkalmat. Irtsuk az arankát! Milyen lesz a hegyköznégi törvény? Beszélgetés Petőfi Sándor clvtárssaU a megyei pártbizottság mczflsa/dasági osztályának vezetőjével liölieréseink és lucernásaink egyik legáltalánosabb kártevője az aranka, amely magottermű, élősködő növény. Gyökere csak kicsírázáskor van, egyébként pedig cérnaszálvékonyságú sár­gásvörös, hajlékony levélszára a gazdanövényre csavarodik, en­nek testébe szívókákat bocsát s így szívja táplálékát. Az így megtámadott növény senyved, fejlődésében visszamarad, majd elpusztul. Az aranka kúszó szá­raival növényről növényre ha­ladva nagyobb foltokban pusz­títja ki a növényzetet. Az arankafajok közül kettő érdemel említést, mint komoly kártevő: az illatos, vagy nagy aranka és a herefojtó, '-'agy kis aranka. Mindkettő kártétele és életmódja hasonló, azonban a Kis aranka magvai a herefélék magválnál valamivel kisebbek £ ;gy megfelelő rosták segítségé­re! könnyen szétválaszthatok. Az illatos, vagy nagy aranka magva azonban majdnem azo­nos nagyságú, így szétválasztása nehezebb a hereíélék magjától. Azért is veszedelmesebb, mert a szára messzire tovakúszik a ki­pusztult folton is, ezért alapos irtása is nehezebb. Az aranka lelépett szárrészei is képesek a yazdanövényre tekeredve újabb tóitokat előidézni. Általában magról szaporodik. Júniustól szeptember végéig virágzik és júliusban már érett magokat is 'ehet találni. A legfontosabb védekezési mód, hogy kizárólag arankamen­tes magot vessünk. Ha magunk termesztjük a magot, akkor a tábla arankamentes részét hagy­juk meg, — ha vásároljuk, ak- vor államilag ólomzárolt, fehér- bárcás magot vegyünk. Az aran­ka magja a földön, vagy a trá­gyában több évig is megtarthat­ja csírázóképességét, tehát trá­gyával is terjedhet. A lóhere- és lucernatáblákat folyton figyeljük. Ha arankafer­tőzést foltot) észlelünk, legcél­szerűbb ezt a foltot egv ásó­A 22. sz. Építőipari Vállalat állandó munkára felvesz budapesti munkahelyeink­re kőműves, ács szakmun­kásokat, valamint kubikos és segédmunkásokat. Vidé­kiek részére munkásszállást biztosítunk, valamint napi háromszori étkezést előnyös hozzájárulással. Családfenn­tartók részére — kellő iga­zolás alapján — napi 6, ill. 10 forintos különélési pótlé­kot űzetünk. Belépés esetén — vasúti jegy ellenében — a közlekedési költséget meg­térítjük. Jelentkezni lehet Budapest, V. Irányi u. 17. sz. MunhaerogazűálkodásS Csoportunknál. 1065 nyomnyi mélyen befergatni, még pedig úgy, hogy a folt szélén túl néhány méteres sávban még az arankamentesnek látszó növé­nyeket is leforgatjuk. Kerülni kell az arankás folt lekaszálását és kosárban, vagy zsákokban vMó felhordását, mert elkerülhe- te*e fen az elszóródás. Ha az aranka már magot ér­lel, a fenti irtási mód nem vezet célhoz. Ebben az esetben az arankás foltot fel kell égetni úgy, hogy a foltot lekaszáljuk, szalmával, vagy terekkel vasta­gon leterítjük, majd petróleum­mal megöntözzük és felgyújtjuk, j Végezhetjük az égetést lángszó­róval is. Vegyi védekezésre vasgálifc- oldatot használunk. A fiatal he- réseket 15, az idősebbeket 18 százalékos oldattal permetezzük, tehát 100 liter vízben 15, illetve 18 kg. vasgálicot oldunk fel, s négyzetméterenként kb. egy li­tert számítunk. Jó a 8 százalé­kos kénsav, vagy a gyári ké- szítményű kuszkután. Ha a per­metezés után esős idó jönne, a permetezést meg kell ismételni. Szűcs József Mint ismeretes, napjainkban ismét szóbakerült a hegyközsé­gek visszaállítása és a hegyköz­ségek létesítéséről törvény is ké­szül. Lapunk munkatársa felke­reste Petőfi Sándor elvtársat, a megyei pártbizottság mezőgazda­sági osztályának vezetőjét és nyilatkozatot kért a Népújság olvasóinak számára. KÉRDÉS: Mi indokul ja a hegy­községek létrehozását? VÁLASZ: Az 1894. évi, majd az 1938. évi kormányrendelettel a szőlő- és gyümölcstermő vidé­keken létrehozták a szőlő- és gyümölcstermelő dolgozó parasz­tok érdekvédelmi szervezetét, a hegyközségeket. Működésük alatt nagy szolgálatot tettek az egyes vidékek bor- és gyümölcstermő jellegének kialakítására és fenn­tartására, valamint a szóló és gyümölcs gazdaságos termelésé­re. Így vált lehetővé, hogy or­szág és világ előtt hírnevet sze­reztek a kecskeméti kajszinak és csemegeszőlőnek, így lett híres az izsáki, soltszentimrei sárfehér, a kiskunhalasi és kelebiai riz- ling és muskotály, a legkoráb­ban érő cseresznye, a kiskőrösi, helvéciai, szikrai, lakiteleki, öt­fai kadarka és a Jánoshalma: gy ümölcstermelés. A hegyközségek áldásos tevé­kenységeire jól emlékeznek még a dolgozó parasztok s jelenleg is a szőlő- és gyümölcstermelő dol­gozó parasztok érdekében van szükség a hegyközségek létre­hozására. Ezt kívánják népgaz­dasági érdekeink is, mert így több lehetőség van arra, hogy gyorsabban és intézményeseb- j ben dolgozzunk a bel- és külföldi piacigényeknek megfelelő ma­gyar bor és gyümölcs hírnevé­nek, gazdaságos termelésének a helyreállt fásáért. KÉRDÉS: Milyen munkák folynak a hegyközségek lét­rehozásáért'.1 VÁLASZ: A megyei pártbi­zottság nemrégiben határozatot fogadott el a hegyközségek visz- szaállítására, amelyet megkül­dött a Minisztertanácsnak. A Minisztertanács elfogadta a hegyközségek alakításáról szóló javaslatot és utasította a föld­művelésügyi minisztert, vala­mint a SZÖVOSZ elnökét, hogy készítsék el a törvényerejű ren­deletet. A Minisztertanács elő­reláthatólag két héten belül dönt a hegyközségi törvény elfogadá­sáról, KÉRDÉS: Mi lenne * hegy­községek célja? VÁLASZ: A hegyközségek a szőlő- és gyümölcstermelőknek olyan társulásai lennének, ame­lyek biztosítják a szőlő és gyü­mölcs jobb megművelését, gon­doskodnak a növényi és állati kártevők elleni védekezés meg­szervezéséről. Elősegítik'az ille­tő kor- és gyümölcstermő vidé­keknek megfelelő fajták na- gyobbarányú elterjesztését, köz­reműködnek a bor és gyümölcs minőségének megjavításában. Szervezik és előkészítik a szüre­teket, a közös értékesítést és biztosítják a hegyközségekhez tartozó termelők" védekezőszer­rel, gépekkel és egyéb anyagok­kal való ellátását. A hegyközsé­gek gondoskodnának arról, hogy a gondozatlan szőlő- és gyü­mölcstermő vidékeken kényszer­intézkedéseket hajtsanak végre. Nagy szolgálatot tennének a hegyközségek, ha közreműköd­nének az értékesítés megszerve­zésében,, az árak helyi kialakítá­sában, ha javaslatot tennének az állami szerveknek az új szőlők ás gyümölcsösök telepítésére. A hegyközségek elősegítenék a bortörvények végrehajtását, köz­reműködnének a borhamisítások megakadályozásában, a termelés anyagi feltételeinek megterem­tésében és a termelői érdekeket képviselnék, KÉRDÉS: Milyen haszon szár- * mazna a dolgozó parasztok j számára a hegyközségek { ! visszaállításával? i VÁLASZ:' Nagy viták folynak I akörül, hogy milyen kedvezmé- j nyeltben részesíthetnék a hegy- I községek tagjait. Itt messzeme- ] nőén figyelembe kell venni a j népgazdaság teherbíró képessé- I gét, a dolgozó parasztok anyagi ' erejét és termelői érdekeit. A megyei pártbizottság javasolta a kormányszerveknek, hogy része­sítsük a hegyközségek tagjait adó- és borbeadási kedvezmény­ben, nyújtsunk a gyümölcs és bor értékesítéséhez, a mellék­termékek feldolgozásához, vala­mint a tároláshoz anyagi segít­séget, hitellel segítsük elő az új telepí téseket és a régi szőlők pót­lását, gépek beszerzését, 10—20 százalékkal csökkentsük a gépi munira díját s hogy ne lehessen tagosításba vonni a szőlő- és gyümölcstermő területeket. Ja- vasultuk azt is, hogy emeljük fel 5 hektoliterre egy család bor­fejadagját, s ezután ne kelljen boradót fizetni. Sok kérdésben már döntött a Minisztertanács, a borfejadag kérdésében még további viták folynak. KÉRDÉS: Milyen gépek segí­tik a szőlő- és gyümölcster­melést? VÁLASZ: Sajnos, a kézi és háti gépeken (cívül még kevés gépi segítséget tudunk nyújtani a termelőknek. Jelenleg 11 darab Sztalinyee 80-as traktor segíthet a talajforgatásnál, a szállítóesz­közök segíthetnek a trágyahor­dásnál. A megyei pártbizottság javaslattal fordult a földműve­lésügyi miniszterhez, hogy Fran­ciaországból hozzunk be egy kor­szerű szőlő- és gyümölcsművelc traktort az összes munkagépeivel, nagyteljesítményű lóvontatású permetező- és porozógépet kipró­bálás végett. ígéretet kaptunk hogy még ebben az évben meg­kapjuk ezeket a gépeket Fran­ciaországból. A megyei pártbi­zottság a Hírős Héten kongresz- szusra hívja a hegyközségek ve- zetőit és tagjait és a továbbiak­ban is számít a dolgozó parasz­tok javaslataira, azoknak pedig akik eddigi javaslataikkal segí­tettek és segítenek ebben a nagi munkában, fáradozásaikért ;■ megyei pártbizottság köszönetéi fejezi ki. **♦♦ ít-M#t -, .... .,. v GONDA BÉLA: Agronómusok kézikönyve 492 lap, 2 tábla, 2 ábra, kötve 40 Ft. A könyv igen nagy segítségei nyújt a fiatal, gyakorlattal még nem, vagy csak kismértékben rendelkező agronómusoknak, mert a mezőgazdaság növény- termesztési, kertészeti, növény­védelmi, üzemszervezési munkáit időrendi sorrendben láthatják havonkénti beosztásban. Rámu­tat a könyv a termelés gazdasá­gosságának fontosságára és az elkövetett mulasztások káros kö­vetkezményeire. Mezőgazdasági Kiadó A KOFORSO \ T ondják, alig pár éve még a járás legjobbjai közé tartozott Csólyospáloson a Lenin Tsz. Azóta jöttek-mentek az elnökök. A közgyűléseken vita nem volt. a járás javasolta, a tagság elfogadta, de bizalmával nem nevezte ki a vezetőket. Nincs rajta csodálni való, hogy a sok elnök között lejebb, egyre lejebb csúszott a szövetkezet, így ment ez egészen a legutóbbi közgyűlésig. Azóta a Lenin Tsz- ben más szokás járja, — de be­széljenek a tények. rrörtént, hogy a pletyka ki- 1 kezdte az öreg Hurkai bácsit, — mondván, hogy lopja a fát a szövetkezet fűrésztelepé­ről. Lehet, hogy nem ez indítot­ta el a lavinát, de a hirt azok terjesztették, akik mindig ott szeretnének dolgozni, ahol azt mondják — végeztünk! Nem sza­porítjuk a szót, elég az hozzá, hogy az öreg nem hagyta any- nyiban a dolgot. Még, hogy őt lopással vádolják?! Fogta magát és panaszt tett a csoport elnö­kénél, Dobos elvtársnál, aki el­ütötte a dolgot azzal, hogy kö­zölte: amit Harkai lopott, csi­náljon abból néki egy koporsói. Az elnök válasza meglepő volt. Sértette is az öreget a gúnyos hang, de az elnök mondta és így szó szerint vette az utasítást. Lehangoltan hazaballagott és összemesterkedett egy miniatűr koporsót. Hossza alig volt több hét colinál. Dobos elvtárs, az elnök nagyot nézett, amikor meglátta. Nem gondolta volna, I hogy az öreg Harkai komolyan l veszi a dolgot. De. ha mar meg-* van, ne vesszen kárba e gyá­szos kis tákolmány. Jó lesz búcsú­zóul. Úgyis beadta már a le­mondását a járási tanácshoz. Rá is pingáltatta azon minutában az öreg Harkai úttörő fiával: ».4 tagság ajándéka Dobos elvtárs­nak hálából«. Elérkezett az augusztusi köz­gyűlés, amelyen a járás is kép­viseltette magát, ami dukált is, hiszen nem mindennapi ese­mény, hogy egy tsz-elnök any­agiba sem veszi a szövetkezeti demokráciát, hogy a tagság előtt jelentse be lemondását, hanem — egyenesen beküldi azt a já­ráshoz. Igaz, hogy Dobos Imre elkövetett jó pár szabálytalan­ságot, megsértette a szövetkezeti, demokráciát, meg aztán a tagok is panaszkodtak rá, hogy durván bánt velük, többet meg is fenye­getett, mégis — nem ez a mód­ja a lemondásnak. De ha már így alakult a helyzet: lássuk, mit határoz a tagság?! A közgyűlés megkezdődött.--*■ Az elnökség elfoglalta helyét, s a tsz elnöke felállt, hogy elmondja a hagyományos megnyitó szavakat. Azaz, hogy mégsem. Amit ugyanis mondott, az nem megnyitó, hanem egy szokatlan bejelentés volt: — Tisztelt közgyűlés, kedves elvtársak! Mielőtt értekezletün­ket megnyitnánk egy sajnálatos eseményt kell tudatnom a tag­sággal. Nézzék meg, hogy be­csülik a Lenin Tsz-ben a párt által ideküldött káder ekei «•» szólt és egy újsággöngyölegből remegő ujjakkal igyekezett ki­hámozni valami furcsa kis aján­dékot. A teremben minden zaj elné­mult. Minden szem a koporsót nézte és a felírást olvas ta: »4 tagság ajándéka...« Mondani se kellett, mindenki tudta, hogy micsoda súlyos sértést képvisel ez a fatákolmány. — Kinek a műve ez a gyalá­zat? — Ki csinálta ezt a piszkossá­got? — hangzott innen is, on­nan is. — Hogy merték a tagság ne­vében? — Ha van a gyártójában egy csöpp becsület, álljon fel! — Mi nem vállaljuk —tódot- ták meg jobbról is, balról is az emberek. De csak néma csend, nőit a válasz. Egyszer csak a hátsó sorban elkezdett valaki jaj­gatni, de úgy, akár egy sirató­asszony. Dobos né mit, az elnök felesége. A z öreg Markai nem bírta **• tovább a némaságot. Felállt. Az emberek csodálkoz­va nézlek rá, az elnök pedig olyan lett, mint a rák. De ő most nem törődött ezzel, Be­szélni kezdett: — Hát jó... Ha nem mondta el az, akinek illet volna, majd elmondom én. Hadd tudja mag a tagság, mi az igazság, ff3 el­mondta az öreg töviről-hegyire, úgy, ahogy történt. Nem, tett hozzá, da nem is vett el belőle egy jottányit sem. A szövetke­zet elnöke csak hebegeti-habo- gott, de kénytelen volt elismern az igazságot. Keletkezett is sza­vaira olyan felháborodás, hogy azon minutában leváltották a: elnöki tisztségről és ki is zárták a csoportból feleségével együtt, JJobos Imre megkapta a ^ büntetését, de elnök nélkül nem maradhatott a cso­port. — Válasszunk új elnököt! —>■ követelték a jelenlévők. — Ki a legrégibb tsz-lsg? — Krupa! Krupa Tóth István — mondogatták többen is. — Vezesse ő a gyűlést! — Úgy van, ő a koréinak — helyeseltek emberek, asszonyok egyaránt. Napbarnított, 30 év körüli, ér­telmes tekintetű fiatalember állt fel s kicsit zavartan ugyan, de elindult az elnökségi asztai felé, ő volt K. Tóth István. Ko­mótosan leült az asztalhoz, s azután, ki hitte volna, — úgy vezette le a közgyűlést, hogy abba egy hiba sem volt, hacsak azt az egyet nem számítjuk, hogy a saját nevét nem volt hajlan­dó felolvasni, pedig őt is jelöl­ték elnöknek. De nemcsak jelöl­ték, hanem meg is választották méghozzá egyhangú tapssal és egyöntetű szavazással. Vár ez az eset nem régi L* történet, de az egyéni­leg dolgozók máris úgy véleked­nek Csólyospáloson, hogy ilyen szorgalmasan ss ilyen jókedvvel már régen nem látták dol­gozni a Lenin Tsz tagjait, Sándor Géza.., I

Next

/
Thumbnails
Contents