Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-13 / 216. szám

MEG KELL GYORSÍTANI

a helyreállítás menetét Herceg »sántán

Közeleg az ősz, rövidesen itt lesz a tél is s az újjáépítés Her- segszántón nem azt mutatja, hogy a tél beállta előtt minden károsult fedél alá fog jutni. Igaz, hogy eddig 228 építési és 28 helyreállítási engedélyt adtak ki, de az engedélyezés még nem jelent hajlékot. A mai napig 32 házat adtak át és 19 került tető alá.

Ml az oka ennek a lassúságnak'’ Mondja el maga a tanácselnök, Dujmov elv társ:

— Rossz az építőanyagellátás és az elosztás, de kevés a szakmunkások száma is. Ezidő szerint 61 kőműves, 15 ács, 5 villanyszerelő és 11 kútásó dolgozik, ami édeskevés. A károsultak mind nagyobb számban igénylik a szakmunkásokat.

Nagy a hiány kőben, téglában, mészben és betonfélcségek- ben. Ami mégis érkezik, azt a helyi TÜZÉP osztja el, de úgy, hogy aki nem áll egész napokat a vasútállomáson, az nem kap anyagot. Ügy fest, hogy azok a károsultak, akik egész nyáron becsületesen művelték földjüket, télre lakás nélkül maradnak. Véget kell vetni a rendszertelenségnek, a bürokráciának, hogy mindenki egyformán kapja meg a neki kiutalt építőanyagokat.

A Népújság hasábjain már jó- előre, a nyár elején ismételten

felhívtuk az illetékesek figyelmét az iskolák újjáépítésére. Sajnos, a helyzet ugyanaz, mint három-négy hónappal ezelőtt, kivéve a hódunai iskolát, amely talán 2—3 hónapon belül elkészül. De mi lesz a Budzsák- pusztal és karapancsai szülők iskolaköteles gyermekeivel?

Tervbe vették llódunapusztán és Budzsák tanyavllágában egy bolt és italbolt építését is. A terv terv maradt. Először nem volt rá »keret-«, mikor aztán megvolt a fedezet, nem volt építőanyag. Jogos a kérdés: mit szólnának hozzá azok, akiknek feladatuk lett volna az építkezés, ha sóért, paprikáért, egy doboz gyufáért 8—10 kilométert kellene gyalogolniuk.

A község lakosságának az a véleményei ha azt akarják, hogy a 228 ház még a tél beállta előtt tető alá jusson, gyökeresen meg kell változtatni az eddigi módszereket:

1. Adjanak nagyobb hatáskört a községi tanácsnak.

2. Teremtsenek rendet az anyagellátás és elosztás terén.

3. Biztosítsanak több szakmunkást az építkezésekre.

4. A felsőbb szervek alaposabban ellenőrizzék az építkezés menetét, vegyék figyelembe a helyi vezetők véleményét is.

Bálán Miklós

Piackutatás a tájigények Nieiégitésére

A szocialista kereskedelem fejlődése során elérkezett már arra a színvonalra, hogy korszerű piackutató módszerekkel tanulmányozza a fogyasztók igényeit. A Divatárunagykereske- délmi Vállalat a jövőben az eddigieknél nagyobb figyelmet fordít az egyes vidékek lakosságának, elsősorban a parasztságnak tájigényeire, és módszeres piackutató munkával felkutatja azokat a hagyományos népviseleti, paraszti cikkeket, amelyekből ma is lenne kereslet.

Ennek a piackutató feladatnak az ellátására a nagykereskedelmi vállalat külön részleget állít fel, amely szoros kapcsolatot tart az ország minden

vidéki gócpontjában működő piackutató aktívákkal. Mozgósítani fogja egyidejűleg a hagyományos népi öltözködést szerető vásárlóközönséget is. Szívesen fogad mindenkitől javaslatokat arról, hogy egyes vidékek milyen hagyományos népviseleti, paraszti cikkek gyártását kívánják. Amennyiben olyan cikkek gyártására érkeznének javaslatok, amelyek ez idő szerint a kereskedelmi forgalomban még nincsenek, ezeket újításként fogják kezelni és megvalósításuk esetén az újítót díjazásban részesítik. A javaslatok a Divatárunagykereskedelmi Vállalat címére (Budapest, V., Alpári Gyula u. 5.) küldendők.

EffY újítóankét tanulságai

VÁROSI BIZOTTSÁGUNK

megvizsgálta, hogy üzemeinkben milyen eredmények születtek az első félév alatt az újítómozgalom és a legjobb munkamódszerek elterjesztése terén. Kiderült, hogy egy-két üzem (mint például a Barnevál, Kenyérgyár) kivételével nem foglalkoznak megfelelően ezekkel a kérdésekkel. Üzemi pártszervezeteink s a szakszervezeti bizottságok elhanyagolták ennek a fontos feladatnak segítését, ellenőrzését.

Párt-végrehajtóbizottságunk a saját felelősségét is megállapította a tapasztaltakból és elhatározta egy a város minden üzemére kiterjedő ójítóankét összehívását. Az ankétot az üzemi párttitkárok, újítási felelősök, legjöbb újítók és munkamódszerátadók bevonásával a Barnevál üzemi kultúrtermében tartottuk meg.

EZ AZ ANKÉT igen élénk volt és a felszólalók őszintén, bíráló hangon beszéltek az újítómozga- lom hiányosságairól. Kiderült, hogy üzemi párttitkáraink, szak- szervezeti bizottságaink s vállalat igazgatóink egy része még az Újításokkal kapcsolatban megjelent rendelkezéseket sem ismerik. A Motor- és Gépjavító Vállalatnál dolgozó Gyöngyi Tamás szerszámkészítő lakatos, többszörös újító, például elmondta: »Többször kértem már az üzem vezetőségét, engedjenek munkaidő után az üzemben maradni, hogy egy-egy újításom elkészítésén dolgozhassam. E kérésemet minden esetben visszautasították.« Arra pedig kormányrendelet van, hogy az újítók számára az üzemvezetők kötelesek biztosítani, hogy munkaidő után az üzemben maradva, dolgozhassanak újításukon. Ehhez szerszámot és gépet is köteles az üzem biztosítani. (Persze az így eltöltött munkaidőért bér nem jár.)

A GAZDASÁGI VEZETŐK

elhanyagolják ezenkívül az újítók anyagi megbecsülését. Osz- lár Mihály, a kenyérgyár dolgozója például két újítást adott be. Az egyikét a kemencék fűtésének olcsóbbátételére, a másikat a liszt gyorsabb és tisztább szitálására dolgozta ki. Az utóbbit már be is vezették, de újítási díjat még egy fillért sem kapott. Több ehhez hasonló esetet mondtak még az ankéten.

Hiba az is, hogy az újítómozgalom nem elég céltudatos. Sok esetben nem az üzem legszűkebb keresztmetszeteinek felszámolására irányul. Legtöbbször spontán módon születnek meg az újítások. Üzemeink közül egyedül a Barneválnak van űjítómozgai- mat segítő jó feladatterve. Ennek köszönhetik, hogy az év első felében 119 újítást nyújtottak be, amelyből 95-öt fogadtak el és 89-et már be is vezettek. A bevezetett újítások 400 000 forint megtakarítást jelentenek népgazdaságunk számára.

VÁLLALAT IGAZGATÓINK,

gazdasági vezetőink a fentiekből megérthetik, hogy ezután sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok az újítómozgalom segítésére,

Kormányunk sokmillió forintot biztosít az újítások jutalmazására. A jó újításokért ne sajnálják ezt az összeget kifizetni.

VÁROSI BIZOTTBAGUNK is felismerte mulasztásait. A jövőben üzemi pártszervezeteink, üzemi DISZ-szervezeteink, szak- szervezeti bizottságaink fő feladatává tesszük az újítómozga- lom fokozottabb segítését és ellenőrzését, Városi bizottságunk elhatározta, hogy gyakrabban foglalkozik az újító- és munkamódszerátadó mozgalommal. Ennek érdekében negyedévenként a város minden üzemét átfogó újító ankétokat szervezünk. A szakszervezetek feladatává tesz- szük, hogy ezzel, egyidőben újítókiállításokat rendezzenek.

Haász Ferenc,

a Kiskunhalasi Városi Pártbizottság VB titkára

A vásárlók érdekében

A zöldség és gyümölcsellátás megjavítása

Az utóbbi időben a kereskedelmi szervek elhanyagolták a városok zöldség-gyümöics ellátását. Egyik fő oka ennek az, hogy a MÉK-telepek nem elégítették ki tökéletesen a kereskedelem és ezen keresztül a fogyasztók igényeit. A kiskereskedelem megunta az állandó — szerintük — eredménytelen harcot és nem igyekezett a MÉK-kirendeltségek munkáján és ezzél az áruellátáson javítani.

Ezt az áldatlan állapotot igyekszik a legrövidebb időn belül megszüntetni a Megyei Tanács VB Kereskedelmi Osztályának áz az intézkedése, hogy a boltok már most hozzák forgalomba nagyobb mennyiségben azokat a zöldség-gyümölcsféleségeket, melyeknek téli tárolása minden háztartásban elengedhetetlenül szükséges.

Az idei jó termés következtében korlátlanul rendelkezésre álló most forgalombahozott burgonya már tökéletesen tárolható. Vöröshagyma is elegendő mennyiségben áll rendelkezésre. Megjelenik a tárolást bíró almafajták közül parmen, batul, majd a későbbiek során még több fajta is. A paradicsom ára most érte él azt a szintet (alma. 0.90, gerezdes 0<70 Ft), amely a befőzés, élte- vés szempontjából legjobban megfelel. Szilvalekvárok kedvelői korlátlan mennyiségben válogathatnak a tömegesen megjelent szilvafajtákban. Téli tárolásra alkalmas szőlőt is lehet majd a boltokban vásárolni, de sárgarépa és gyökér is lesz.

A kiskereskedelmi vállalatok a megye egész területén végrehajtják a felsorolt áruk tömeges beszerzését és az eddiginél több egységében hozza azt forgalomba. A kereskedelem a jó ellátás érdekében mindent meglesz és a vásárolni szándékozó háziasszonyok teljes megelégedését óhajtja elérni.

Hegedűs Ferenc

isaaci

ima

VLAGYIMIR POLJAKOV;

Djzhányó tetején

Szörnyű dolog történt velem... Férjhez mentem. Nem, dehogyis, nem az a szörnyű, hanem az, hogy összeházasodtunk és Borisznak kiküldetésbe kellett mennie a messzi északra. Borisz — mint bizonyára sejtik, — a férjem. Szóval, el kellett utaznia, méghozzá fél évre. Képzeljék csak: házasságunk negyedik napján!

Borisz tehát elutazott, egyedül maradtam. A levelek soká jönnek. Csoda-e, ha unatkozni kezdtem? Mígnem egy este Lena, iskoláskori barátnőm felhívott telefonon:

— Lizocska! Gyere el hozzánk. Nem lesz semmi különös, csak egy kis tea, birsalmasajt, aprósütemény. No meg egy nagyon kedves ember és a férjem, Kosztya. Elbeszélgetünk, bekapcsoljuk a zenegépet, táncolunk egy kicsit. Elvégre csak nem fogsz élve eltemetkezni?

Hát elmentem hozzájuk. Es megismerkedtem Andrej Petroviccsal. Már nem egészen fiatal, de igen rokonszen- ■ vés, okos, elragadó ember. Éjfekete szemű, markáns arcélű, magas homloka. Végígdiskuráltuk az estét. Meg táncoltunk. Aztán hazakísért... Szörnyű dolog, de hiába: beleszerettem. Tudtam, hogy könnyelműség, komolytalanság, erkölcstelenség — mindent tudtam, de hiába, beleszerettem és semmire sem alcartam gondolni. Andrej Petrovics meghívott a színházba, elmentünk moziba, hangversenyen is voltunk. Egyik vasárnap taxival kirándultunk a környékre, s ekkor, a 32-es kilométerkőnél megkért, legyek a felesége. Én azt mondtam neki, hogy meg kell gondolnom a dolgot. Viszont nem sokat gondolkoztam, hanem levelet írtam a férjemnek, a messzi északról.: »Drágám! A mi házasságunk végzetes tévedés. Rájöttem, hogy nem szeretlek. Találkoztam egy emberrel, aki nélkül nem tudok élni, aki számomra mindenkinél és mindennél többet jelent. Hozzá költözöm. Bocsáss meg, ha tudsz...«

A levelet ajánlva adtam fel. És álmodozni kezdtem, alig vártam, hogy ismét együtt lehessek Andrej Petroviccsal, Lelki szemeim előtt jövendőbeli életünk színes képei lebegtek. Egy hét múlva ismét találkoztam vele és ekkor — ó, borzalom! — rádöbbentem, hogy egyáltalán nem , is olyan nagyszerű ember, sőt: fecsegő, szájhős, akit a jövedelmén kívül az égvilágon semmi sem érdekel. Megállapítottam, hogy óriási, elálló füle van, bárgyú a nézése és ráadásul: van egy elviselhetetlen szokása. Gondolkodás közben fülébe dugja az ujját és fütyörészik ... Jaj, ■micsoda lidércnyomás. Most láttam csak, hogy egyetlen porcikám sem kívánja őt, hogy csakis Boriszt szeretem igazán! Igen ám, de már megírtam neki, hogy elhagyom... Es Borisz sohasem fogja elhinni, hogy az ügy nem volt komoly. Nem bocsát meg nekem,

Mit tegyek? Mit legyek? Hiszen Borisz azóta elolvasta a levelemet. Már nem is ír, egy árva sort sem kapok tőle ... Megőrülök!

És egy szép napon váratlanul betoppant Borisz. Valami változás történt a munkájukban, s ő három hónappal előbb visszajöhetett. Nem is képzelik, micsoda remek ember! Úgy tesz, mintha semmiről sem tudna. Gyengéd, kedves, figyelmes, egy kukkot sem szól a levélről. Szavamra mondom, csak a mesében vannak ilyen férfiak! A legnagyobb egyetértésben és boldogságban éltünk. Egyszer csak csöngettek. A postás jött, egy levelet adott át Borisznak. A borítékon — az en írásom!., Mire a levelem odaért, ő már útban volt hazafelé. Utána küldték ide a kézbesítetten levelet. De hiszen akkor nem is olvasta, nem tud semmiről!

— Borisz, drágám, add ide azt a levelet, nincs értelme, hogy elolvasd... Amit írtam, az már elévült, meg aztán az igazi csók mégiscsak más, mint amit levélben küldünk!

Ö meg így szólt:

— Nem, Lizocska,,, Olyan heves

postát kaptam tőled és úgy szerelem a leveleidet, hogy még ez az: »elévült« írás is nagy örömet szerez. Magammal viszem, s majd odabent, az irodában elolvasom. Kérlek, ne fossz még ettől az örömtől.

A levelet betette a tárcájába, a tárcát a zsebébe és elindult. Én meg csak kóvályogtam a szobában, mint aki megháborodott. Mi lesz ebből? Mi lesz?! Hat órára mindig itthon szokott lenni, de már hét óra — és még mindig nem jött meg. Már nyolc óra ... Kilenc ... Tizenegy is elmúlt, — jaj, még mindig nem jött. Végre fél tizenkettő körül hazajött. Sápadt, zilált volt, egy árva kukkot sem szólt percekig, csak járkált fel-alá. Végre megállt, nagyon-na- gyón szomorúan rámnézett és igy szólt:

— Történt volna bármi. Lizocska, csak ez ne.. Képzeld az autóbuszban ellopták a tárcámat. Benne volt a kit és fél havi fizetésem, az összes irataim, no meg a te leveled. El sem olvashattam ...

Felsíkoltoltam a boldogságtól.

— Borisz! Drágám! Édesem! Annyi baj legyen. Majd csak elleszünk valahogy. Fő, hogy együtt vagyunk!

Baráti kölcsönt vettünk igénybe, nem is volt semmi baj. Gyönyörű családi életet éltünk. A hetedik mennyországban éreztem magam, s Borisz sem alacsonyabban. Élveztük a boldogságunkat. Ám egyszer csak megszólal a csengő. A postás jött. Kis csomagot hozott. Borisz kibontotta. Belül, valamiféle iratok, legtetején egy cédula volt.

»Igen tisztelt Borisz Szergejevics! Elloptam a tárcáját. Ne haragudjék, nem tehettem másképp, ez a foglalkozásom. De amikor megismerkedtem a tárca tartalmával, könnyekig meghatódtam. Meg kell, hogy értse, mit éreztem: engem is elhagyott az asszony. Rózának hívták és nagyon szerettem

őt. Kérem, ne ítéljen el. Visszaküldöm a tárcáját, az okmányait, a felesége levelét, meg a pénzt és mellékelek még külön 25 rubelt egy kis édességre. Szívélyesen üdvözli híve és sorstársa: Mihail... A vezetéknevemet mindenesetre elhallgatom.«

Borisz egy kukkot sem érteit az egészből, csak mosolygott. Én meg se holt, se eleven nem voltam a rémülettől.

A levéltárcában hiánytalanul megvoltak Borisz iratai, a pénze is, azonkívül a 25 rubel és a levelem. Borisz kivette a borítékból a levelet és hangosan Olvasni kezdte:

»Drágám! A mi házasságunk végzetes tévedés. Rájöttem, hogy nem szeretlek. Találkoztam egy emberrel, aki nélkül nem tudok élni, aki számomra mindenkinél és mindennél többet jelent. Hozzá költözöm. Bocsáss meg, ha tudsz. Az álkulcsok ott vannak a szekrény jobbsarkában. A legutóbbi büntetésed kitöltéséről szóló írás pedig a konyhában, a petróleumfőző alatt. Isten veled, Róza.«

Értik ezt? A szórakozott zsebtolvaj a felesége levelét tette az én borítékomba. Borisz mítsem sejtve kacagott. Nekem bezzeg nem volt nevethetnékem. Borzalom! Hiszen ha ez a tolvaj olyan rendes ember, bármely pillanatban észreveheti a tévedést és elküldheti Borisznak az én levelemet. Talán már holnap, vagy holnapután...

Úgy élünk most, mint a galambok,- Mégsincs egy percnyi nyugalmam. Folyton a postást lesem, nehogy elszól asszam a levelemet... Ráadásul még egy kellemetlen dolog is közbejött. Tegnap óta új kézbesítő jár a házunkba. HadiroklMnt, a légnyomástól állandóan reszket a feje — s nekem, úgy rémlik, mintha folyton rámkacsin- gatna. Most már végképp nem tudom, mit. tegyek. Úgy érzem magam, mintha tűzhányó tetején élnék.

Fordította: Kristóf László (Az »Igazság« című romániai magyar lapból)