Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-23 / 198. szám

DAMASZKUSZ. A szíriai la­pok szembetűnő helyen közük a Szovjetunió és Szíria kulturá­lis együttműködési szerződésé­nek megkötéséről kiadott hiva­talos közleményt. Az An Nur című lap öröm­mel üdvözli az egyezményt. Hangsúlyozza, hogy az egyez­mény különös jelentőséggel bir, mert »nem követ semmiféle im­perialista célt, csupán a népek közötti baráti együttműködést tűzi ki feladatul.« PÁRIZS. Az AFP idézi a Djakartai rádiót, amely szerint az Indonéz Külügyminisztérium szóvivője kijelentette: »össze le­hetne hívni egy második ban- dungi értekezletet, amely a gzu- ezi-csatorna Társaság államosí­tása következtében előállott helyzet tanulmányozásával fog­lalkoznék.« A szóvivő rámutatott, hogy Egyiptom felkérte Indonéziát egy ilyen értekezlet összehívá­sának tervbevételére. Mindemel­lett — fűzte hozzá — e téren semmit sem lehet kezdeményez­ni a londoni értekezlet befeje­zése előtt. PÂRIZS. Nyugatnémet, an­gol és francia katonatisztek a közeii napokban ismét farkas­szemet néznek majd a norman­diai Caen városkában, hogy a történelemben először közösen rekonstruáljanak egy elkesere­dett ütközetet. A DPA híradása szerint a nyugatnémet, angol és francia katonatisztek, valamint más államok katonái a helyszí­nen ismét le akarják játszani a2 1944. június 6-i döntő norman­diai csatát. (MTI) **vWVWtnA>>^yvwvwv«Mvvv« India támogatta Egyiptomot a szuezi kérdésben KAIRÖ, A Tanjug tudósítója jelenti: Kairói politikai körökben ked­den hangoztatták, hogy Krisna Menőn indiai küldött hétfői be­széde a diktátum elítélését je­lenti és nagy támogatást nyújt Egyiptomnak. Kairói politikai körökben úgy vélik, hogy Dulles javaslata nemcsak lényegénél, hanem merevségénél fogva sem kielégítő s így nem szolgálhat alapul a tpvábbi tárgyalások számára. Ezzel szemben Kairó­ban azt tartják, hogy Menőn ja­vaslata magában foglalja azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik a további tárgyalásokat Egyiptom szuverén jogainak tisz- teletbentartása mellett. Kairóban várják, hogy Lon­donban közelebb kerüljenek egymáshoz az álláspontok és megtalálják azt a formulát, amely Egyiptom számára is el­fogadható lesz és amely alapul szolgálhat az új tárgyalások szá­mára. (MTI) wt/^vyvwww\«wvwvww Görögország az ENSZ elé viszi a ciprusi kérdést ATHÉN. (MTI) Az AP jelen­tése szerint Evangelosz Averoff görög külügyminiszter kedden bejelentette, Görögország eltö­kélt szándéka, hogy az ENSZ elé viszi a ciprusi kérdést, »El­szánt harcot fogunk vívni az Egyesült Nemzetek előtt a cip­rusi nép jogos követeléseinek teljesítéséért« — mondotta a külügyminiszter. 300 traktor végzi a vet&szántást Kőolaj után kutatnak a Bácskában BELGRAD. (MTI) Néhány év óta különösen széleskörű kuta­tómunkák folynak a Bánátban és a Bácskában. A szakértők hosszú kutatás után megállapí­tották, hogy ezen a területen negyven olyan hely van, ahol megfelelő fúrással kőolajra és gázra lehet bukkanni. Ügy vé­tik, hogy Jermenovác környékén körülbelül egy millió tonna kő­olaj, Veljka Grada környékén pedig nagymennyiségű földgáz van. A Bácskában ismét felújultak a kutatómunkák. A lelőhelyek kiaknázása igen nagyjelentősé­gű a jugoszláv népgazdaság és ezen belül a Bánát és a Bácska gazdaságának fellendítésében. Bács megyében a cséplésnél felszabadul erőgépek nyomban munkához látnak a szántófölde­ken. A napokban 300 traktor lá­tott munkához a megye termelő­szövetkezeteiben. Alig pár nap alatt több, mint ezer holdnyi területen készítették elő a talajt a vetéshez. A vetőszánlás mi­előbbi elvégzése azért is fontos, mert az elmúlt években bebizo­nyosodott, hogy a jó előkészített, megülepedett talajban került mag gyorsabban fejlődött, több termést hozott. A Kiskunmajsai Gépállomás, amely elsők között fejezte be a cséplést a megye gépállomásai között, már teljes erővel a vető­szántást végzi. A körzetéhez tar­tozó tsz-ek földjén már csaknem 100 holdon végezték el a mag­ágy készítését. A jászszentlászlúi Lenin, a móriezgáti Petőfi ter­melőszövetkezetben a műtrágyá­zást is elvégzik a rozsvetésre ki­jelölt parcellán. A Kecskeméti Gépállomás körzetében is seré­nyen halad a szántás. A termelő- szövetkezetben több, mint ezer- holdnyi rozsát, zabosbükkönyt vetnek ősszel. — A belkereskedelem kiváló vállalata címet nyerte a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vál­lalat. A vállalat dolgozói meg­hitt ünnepség keretében ünne­pelték munkasikerüket — Ebben az évben a mezőgaz­daságot nagymennyiségű gabo­nazsákkal látták el. A tavalyinál 200 000-rel több készült a me­zőgazdaság részére. Nagymennyi­ségű — 1200 tonna — zsineget is gyártott a len-, kenderipar a gé­pi aratáshoz. — A Lajosmizsei Földműves­szövetkezet szept. 1-én nyitja meg új könyv-, papír- és kultúr- cikk szaküzletét. Az üzlethelyi­ség tatarozása és a berendezés elkészítése is gyors ütemben fo­lyik, hogy az iskolai év kezdetére megindulhassan az árusítás. 2000 halálos áldozatot követelt július végéig a bihari kolerajár­vány. A keletindiai Bihar ál­lamban kitört kolerajárványnak július végéig 2000 ember esett áldozatul. A járványt még nem sikerült megfékezni. — Hamburg mellett a csator­nát átszelő vasúti hídon áthaladó gyorsvonat mozdonyvezetője azt érezte, hogy a mozdony félrebil­len. Kinézett és látta, hogy süly- lyed a híd. A bátor mozdony- vezető feltalálta magát, erős gőzt adott, a szerelvény pedig átrobo­gott a veszélyes hídon. Később kiderült, hogy a híd 2 métert süllyedt. — Iskolatatarozás. BácsbokoJ don a Szülői Munkaközösség és az iskola paironálói az iskolát kívül belül kitatarozták, kicsi­nosították, hogy újjászületett is­kola köszöntse szeptember első napjaiban az iskola tanulóit. — Elmerült az utasokkal telt autóbusz. Kuopio, közép-finnor­szági város közelében egy túl­zsúfolt autóbusz lesiklott a kompról és elmerült. Harminc ember vesztette életét. — Majominvázió Hamburg­ban. Nemrég a hamburgi Hagen- beck állatkertben nyitvafelejtet­ték a majomketrec ajtaját. Pilla» natok alatt 45 ketreclakó kelt1 vándorútra. Megszállták a kör­nyező fákat, majd tovább szök- deltek a városnegyed különböző részeibe. Rövidesen az egész vá» rosnegyed majmokat hajszolt.' Első nap alig húszat sikerült megfogni e másnapra már más városnegyedekben is feltűntek. A negyvenötödik majmot a na­pokban sikerült csak megfogni. Várható időjárás csütörtökön es­tig: Változó felhőzet, több helyen záporeső, helyenként zivatar. Mérsé­kel szél. A nappali felmelegedés ke­leten kissé fokozódik, máshol alig változik. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet csütörtökön: 22—23 fok között. Súlyos baleset az épsekcianádi országúton A Baján megrendezett Bács­kai Ünnepi Vásárra egy fővárosi magánkereskedőkkel és kisipa­rosokkal megtelt tehergépkocsi tartott Baja felé. Érsekcsanád előtt mintegy 500 -lépésre az autó a gépkocsivezető vigyázat­lansága miatt az árokba fordult. A bennüiők kiestek és többen közülük az autó alá kerültek. A bajai mentők nagy készültség- | gei vonultak ki a helyszínre és ■ a sebesülteket és a sérülteket a j közkórházba szállították. t Kisebb-nagyobb sérülésekkel a kórházba kerültek: Schön­wald Leóné, Goldsack Leó, Herskovics Jenő, Klinger Au- rélné, Faragó Dezső, Lichtmann Ernőné, Szász Jenő, Stark Sán- dorné, Sík Ernőné, Schvamrr István, Hoffenreich Sándor, Goldsack Leóné budapesti és Rózsavölgyi Ferenc kerekegy­házi lakosok. A beszállított sérültek közül Schönwald Leóné az elszenve­dett sérüléseibe a keddre virra­dó hajnalon meghalt. A gépkocsivezető ellen az el- járás megindult. cAz étlíímíujíi A gazdaság baromfikeltetőjében fül­ledt meleg terjengett. A hatalmas szo­bában, amely valaha iskolai tanterem le­hetett, ölnyi távolságra terpeszkedtek egymás mellett a keltetőgépek. A fala­kon szemléltetőtáblák oktatgallák a te­rembe tévedt embereket: A gépkeltetés olcsóbb és biztosabb, mint a kotlósül(e- tés! Ne higyj a babonának! A géptől kikelt csirke éppen olyan erős, mint a kallós keltette csirke! Jóska kíváncsian olvasgatta a felira­tokat. Két napja volt itt a gazdaságban. Azelőtt — nem szívesen emlékezett rá — egy évig szinte embertelen sorban élt egy tanyai gazdánál. A mcnhelyböl kis­gyermek mellé vitték ki »játszótárs­nak«, s ott... az állatnak is jobb sorsa volt. Ütötték, verték, enni keveset ad­tak. Boldog volt, mikor visszavitték a menhelybe. Legalább itt embernek érez­te magát. Négy éves kora óta — akkor veszítette el apját, anyját, akiket na­gyon szeretett — szinte mindég vándo­rolt. Hiányzott az életéből az igazi szép, az igazi boldogság, az édesanyai szere­tet. Árvának érezte magát. Igen, itt, a gazdaságban — mióta itt van, — jó dolga van. Alhat éjjel eleget. Enni is kap bőségesen. S úgy érezte, szeretik is egy kicsit. Mindenki kedves hozzá. Csak az igazgató egy kicsit szigorú, de azért jó embernek látszik. Ilyen gondo­latok jártak a tizenhárom éves Varga Jóska fejében, amikor éppen az igaz­gató lépett be a terembe. Érdes orrhan­gon szólította meg Jóskát. — Idefigyelj! Minden órában benézel ide, érted?! Megnézed a gépeket, meg a hőmérőt. Az ajtót gondosan becsu­kod, nehogy kihűljön a terem. Ablakot csak akkor nyithatsz, ha mondom. Ér­ted? — Igenis értettem, igazgató bácsi — felett katonásan. — Dél felé pedig — folytatta az igaz­gató, — megforgatod a tojásokat, így ni... — kinyitotta az egyik gép alsó rekeszét, megfogott egy fogantyút, csa- varintott rajta és a kétszáz tojás elkez­dett forogni. Jóska fölényesen nézte az »öreg« ténykedését. Ez is valami? Meg­markolta a fogantyút és jót csavart raj­ta. Ment, mint a pinty. — Ilyesmit még nem láttál, mi? — kérdezte az igazgató. — Nem kérem. — Hová valósi is vagy? A gyerek hallgatott egy darabig, az­tán nehezen szalajtotta ki magából a szót. — Pesten születtem. Anyám már ré­gen meghalt, Nem ismertem. — És apád? A gyerek vállatvont. Az igazgató meg­értette. — Kékessy Zsuzsának hívták az anyámat. — Lesütötte a szemét, de a szögletéből odavigyázott az »öregre«. No bedőlt. Szép név is ez a Kékessy. Még a menhelyben találta ki. Mikor Kovácsnc, a volt gazdája belénígott s egyszer részegen fattyának csúfolta, Jóska dühösen vicsorgott rá: — Nem igaz! Bolond, aki mondja! Az én anyá­mat Kékessy Zsuzsának hívták, s apám­nál volt felszolgáló. Az igazgató nem kérdezte tovább. Két nappal ezelőtt hozta ki a menhely- ből. Örökbefogadia a gazdaság. Min­denki hozzájárult a neveléséhez, anya­gilag és erkölcsileg. — Most lemész a borjakhoz. Darát és szecskát keversz. Osztán egy óra múlva vissza a keltetőbe. Érted? — Igenis értettem, igazgató bácsi! öiszeütötte a bokáját, és amint kilé­pett, jól megnyomta az első lépést, aho­gyan a ritkán látott iskolában tanulta. A nagy udvaron keresztül igyekezett az istállók felé. Tyüh, ha Kovácsáé most látná a fattyút! Borjakat nevel. Gon­dozza a keltetőgépet. Mihelyt »dohányt« kap az öregtől, lapokat vesz és ír a menhelybe és ezt írja alá: Varga Jó­zsef üzemvezető. Megetette a borjakat. Elnézte a fé­nyes, buta orrukat, amint mohón fal­nak s kiserked a könnyük, akárcsak neki. Egy óra múlva visszasietett a kel­tetőbe. Megnézte a hőmérőt, megforgat­ta a tojásokat, s odaszorította a fülét egyikhez-másikhoz. Aztán kimarkolt közülük hármat. Eltorzult arccal felne­vetett, de amikor az ajtónál tartott, megfogta a lábát valami: ezer tojás néma csendje. Fütyürészve visszament a géphez és óvatosan visszarakta a to­jásokat helyükre. Nyugtalanul, ingerülten topogott a gépek között. Nincs cigarettája, ez a baja. összefutott a nyál a szájában, ha gondol az ízére. Négy napja nem szívott már, csak egy-két szippantást csikart ki egy-egy talált csikkből. Nyugtalanul ci­kázott a szeme a folyosón, meg az ud­varon, mit lehetne elemelni és pénzzé tenni. Az abrakosládát, meg a járom­szeget néni lehet. A szekérkenőccsel is baj volna. A petrolt a konyhán ad­ják ki. Különben is üveg kéne hozzá, meg büdös is, elárulja az embert. Maradt a tojás. Az egyik gépben pár- naposak vannak, úgy tudja. Meg ki a szösz lát a tojásba, hogy már kelés alatt volt. Bepiszkítja egy kicsit, mint a kofák csinálják, aztán kész. Szépen kitervelte a dolgot. Ma szotn- bat van, estefelé már senki sincs az is­kolában, különben is hetivásár van, ilyenkor nincs itt élet. Berakja szé­pen a tojásokat a zabostarisznyába, két­száz darab biztosan belefér, aztán le­ereszti az ablakon, lesétái a lépcsőn és odébbáll, mintha mi sem történt volna... Ügyesen összekötötte cókmókját, s mi­kor daráért ment talicskával a raktár­ba, odatolta az üres zsákok alatt a gép- keltető ablaka alá és elrejtette az orgo­nabokrok közé. — Szürkületkor a de­reka köré csavarta a zabostarisznyákat és fütyürészve nézett fel a keltetőbe. Megnézte a hőmérőt, kinyitotta az abla­kot, körülkémlelt — csend, csak a vásá­rosok szekere zörög éktelenül, kurjon- gatásoktál megcsipkézve. Gyorsan eloldotta a tarisznyákat a de­rekáról és a legfrissebb tojásokkal meg­rakott keltetögéphez lépett. Hirtelen zaj ütötte meg a fülét. Csip ... csip ... Jóska lába gyökeret eresztett a nehéz, olajszagú padlón. Újabb csőrök koppan- tak össze: csip ... csip ... csip... A szélső gépanya felől jönnek a hangok, tisztán hallja. Dühhullám önti el: be­csapta az igazgató! Azt mondta, csak a jövő héten lesz az első kelés — és most itt van. Egy ugrással olt termett a gépanyánál és gyors mozdulattal fel­nyitotta a költőkamrát. Kihúzta a re­teszt és szálkázó szemmel nézte a korán jött életeket. — Büdösek! — vicsorogta fojtott dühvei. Itt is egy fej. ott is egy fej. Sárgán, nyálasán dideregnek feléje. Remegő csőröoskéjükkel fájdalmas meg­hökkenéssel csipognak, mintha ezt mon« danák: — Itt vagyunk! Ö, hát ilyen as élet? Egyik-másik tojás most reped a sze­me előtt, kis csőr kászálódik ki belőle, mint a barka sárga szarvacskája. Jóska nem állhat ja meg, segít neki. Le kel­lene őket fordítani a szárítóba, de ho­gyan? Az igazgató ezt nem. magyaráz­ta neki. Az egyik kis pitypang-csomó már kapirgál is: enni kéne adni neki, de mit? Hogyan? Az istállóban bele­mért néhány marék darát u zabosta­risznyába és nyargalt vissza a. müanyá« hoz. Mintha üvegcsengők közt egerek szaladgálnának gyöngytopánkákkal, úgy cse ng, zeng az egész terem. Már őt va­uén is lehetnek. Darát hint nekik és közben dohog: — Ugye köl^s kéne nektek, nyomo­rultak ... meg meleg... Huszonöt fok van csak a teremben. Kevés. Egyenként kezdi lehelgetni a csibéket, félig dühö­sen, félig gyengéden: — Ti fattyák... ti ágrólszakadtak, senkik!.. -. Valami fojtogatja a torkát, valami régi, névte­len fájdalom. Felcseng benne Kovácsáé rekedt rikácsolása: »Mars, te fattyú!* Nem tehet róla, gyűlölettel rúg bele a gépanyába és lerohan az udvarra. Sötét van már, felhők kárpitozzák be a csillagos égboltot. Jóska belódul a baromfiudvarba, a tyúkólakhoz. Alusz­nak már mind, de az egyik ólban kotyog valami: kotlós csibék nélkül. Az ajtónál fészkelődik, mert melege van. Hevíti a ki nem élt kotlós láza. Jóska benyúl az ajtón, megragadja a tyúkot. Sivítás, rikácsolás, de ő nem tö­rődik vele. Három lépcsőt is ugrik egy­szerre a lépcsőházban és lihegve teszi a bolond tyúkot a didergő fattyak közé. — Nesztek kis szemetek! — zihálja boldogan. A kis sárga anyátlanok csü pogva futnak az anya alá és odatörlesz- kednek a meleg testhez. Jóska pedig oda- iénfereg az ablakhoz, belebámul a tinta­kék messzeségbe és boldog fájdalommal suttogja maga elé: nektek már van édes­anyátok ... Szirmay Béla

Next

/
Thumbnails
Contents