Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

Éljen a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége Hozzászólás az „Egy szomorú édesanya“ címfi riporthoz Lapunk augusztus 14-i számá­ban riport jelent meg egy szo­morú édesanyáról, aki szegény­ségben tengeti életét, mert fel­nőtt gyermekei nem gondoskod­nak róla. Hogy ez a riport az olvasókban milyen érdeklődést váltott ki, nem tudjuk, de a napokban levelet hozott a posta, Szekeres Ferencné levelét, Tisza. kecskéről. Nem ismerjük Szeke­res Ferencnét, nem tudjuk ró­la, milyen idős, vannak-e gyer­mekei és hogyan él, de úgy vél­jük, levelét érdemes közzétenni: »Olvastam a Népújság augusz­tus 14-i számában megjelent »Egy szomorú édesanya« című írást és bár a lap vitát nem in­dított, mégis szeretnék hozzá­szólni. Végig olvastam a soro­kat és elszomorít, hogy ennek az orgoványi öregasszonynak tel­jesülne a vágya, ha mind a hat gyermekétől havonta csak tíz- tíz forintot kapna. Nem nagy pénz ez, ebből nem is lehet megélni. Többre, sokkal többre lenne szüksége özv. Ács János­áénak, mint ahogyan többre lenne szüksége a sok hozzá ha­sonló szomorú édesanyának és édesapának. Nem az öregek, hanem a régi rendszer hibája, hogy ezek az emberek nem le­hettek tagjai semmiféle biztosító társaságnak. Engedjék meg nekem, hogy papírra vessem javaslatomat: hozzon törvényt a Miniszterta­nács arra, hogy minden gyer­mek kötelessége legyen az öreg és munkaképtelen szüleit el­tartani. Ha a gyermekek ma­guktól nem segítik szüleiket, szabják meg, mennyit kell ad­nia, természetesen vegyék fi­gyelembe azt is, hogy hány gyer­mek van. Sok mindent megol­dott már a mi pártunk, kormá­nyunk és ezért merem javasolni, hogy ezzel is foglalkozzanak. Helyes, hogy vannak szociális otthonok, de miért kényszerül­jön egy szülő oda, amikor élő, jövedelemmel rendelkező gyer­mekei vannak? Törvényt kel­lene hozni, mert általában az a helyzet, az öregek a legszegé­nyebb gyermekeiknél húzódnak meg, mert itt legalább krumplit ehetnek, míg a tehetősebbek nem gondoskodnak a szüléikről. Szekeres Ferencné, Tiszakécske • örömmel adtunk helyet Sze­keres Ferencné levelének s örömmel adnánk helyet mások leveleinek is. Azt szeretnénk, ha minél több javaslat érkezne hoz­zánk, ha minél több szó esnék az öregekről való gondoskodás­ról. Azt szeretnénk, ha minden­ki érezné: hálával tartozik szü­leinek még akkor is, ha nehéz körülmények között nevelődött fel. Talán még nagyobb hálával, A film egy római bíróságra viszi el a nézőt, ahol nap mint nap a legkülönbözőbb emberek fordulnak meg. A film szelle­mes epizódok során keresztül Del Russo bíró egy hétköznap­ját mutatja be. Egymás után ér­keznek az idézettek. Egy jelen­téktelen külsejű emberke hűt­lenséggel vádolja ragyogó szép feleségét. Bizonyításul a bíró­ság és az ájuldozó feleség előtt bemutatja a titokban felvett fil­met. Majd egy jampec, utána a hajdani primadonna, a bíró if­júkori szerelme következik. így követik egymást az érdekesebb­nél érdekesebb epizódok. A film alkotóit azonban nem csupán az a cél vezette, hogy a római bíróság életéből érdekes epizódokat mutasson be, hanem •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»a mintha jobb anyagi körülmé­nyek között nevelték volna fel a szülök gyermekeiket. Nem in­dítottunk vitát, de legyen most vitaindító Szekeres Ferencné tiszakécskei olvasónk levele s beszéljünk, írjunk minél többen az emberségről, emberi és gyer­meki kötelességeinkről. Várjuk olvasóink leveleit, véleményét, éles társadalmi kritikát is gya­korol, Ez abból az epizódból tű­nik ki, amelyben a bíró a fenn­álló törvények értelmében kény­telen elítélni egy szegény asz- szonyt, akit az éhség macskalo­pásra kényszerítettj A film kitűnő rendezését di­cséri, hogy a néző érdeklődése egy percre sem lankad, bár epi­zódok sora a film. Az érdekes témát kiváló színészi alakítások teszik maradandóvá. Ismét vi­szontlátjuk Sophia Lorent és Silvána Pampaninit. A kitűnő olasz filmet váro­sunk közönsége augusztus 22-ig tekintheti meg a Városi Mozi­ban, de a várható nagy érdeklő­désre való tekintettel az Árpád Mozi is műsorára tűzi augusztus 19-től 22-ig, Film ismertetés Egy nap a bíróságon A film egyik jelenete 'Válaiz az őLaamk BIMBÓ JÁNOS, KECSKEMÉT. Nyugodtan lepadlóztathatja házában a helyiségeket, mert a tanács építési tilalmat nem adott ki. Erre csak abban az esetben kerül sor, ha a városi tanács el­fogadja a dárdai-, a voelker-telepi és a vacsihegyi dolgozók ja­vaslatát és a Daróczi-köz, valamint a körösi betonút között nyit­nak egy átjáró utat. Az útlétesítés csak egyetlen telket érint, tehát lakóháza lebontásáról szó sincs. DUDÄS LASZLO, TISZAKÉCSKE. A tsz alapszabályzata ki­mondja, hogy a tsz-be belépő tagok a művelésük alatt álló összes földet a háztáji gazdálkodás céljára visszatartható terület ki­vételével a tsz közös használatába kell adni. A földterület be vetéséhez szükséges vetőmagot a belépőnek kell biztosítani. Azon­ban, ha a közgyűlés úgy látja, hogy a Fazekas-családnak szüksége van a levélben említett gabonamennyiségre, úgy a haszonbérleti díjat részükre meghagyhatják; VÖRÖS LAJOS, KISKÖRÖS. Mivel nem határozta meg mun­kakörét, kérdésére pontos választ nem tudunk adni. A sütőiparon belül a munkaruha kihordási ideje általában egy év. Azonban, ha a vállalat javíttatja, mosatja, vasaltatja a ruhát, akkor az már nem munkaruha, hanem védőruha, melynek kihordási ideje nincs; Közvetlenül a sütödékben dolgozók sarut és alsó munkaruhát, a kihordók pedig munkaruhát és bakancsot kapnak. A lábbeli ki­hordási ideje, amennyiben annak javítását a dolgozó vállalja, két év, ha azonban a vállalat javíttatja, kihordási idő nincs meg­határozva. CS. F., RISKUNMAJSA. A Kiskunfélegyházi Járásbíróságon minden héten a hetipiacok alkalmával fogadóórát tartanak, ahol a bejelentésében említett törvényes úton érvényesíthető panaszokat felveszik. Annyit közölhetünk, hogy amennyiben fia nem tesz ele* get a szerződésben vállalt kötelezettségeinek, nem gondoskodik ön és két gyermekének eltartásáról, kérheti a szerződés felbontását Bár az ilyen szerződésekben ki szokták kötni az életfogytiglani haszonélvezeti jogot a volt tulajdonos javára. Amennyiben ez ai kikötés megtörtént, úgy Ön minden további nélkül gyakorolhatja ezen jogát mind a ház, mind a földingatlan felett; KOVÁCS JÔZSEFNÉ, BAJA. Rádiót és tűzhelyet csak akkor vásárolhat egyszerre részletre, ha az összes levonásai és havi rész­letfizetésének együttes összege fizetésének 33 százalékát nem éri el. Aki ezt kimerítette, részletfizetési kedvezményt újból csak akkor vehet igénybe, ha összes részletfizetési kötelezettségének már eleget tett. A vásárlási könyv az érvényesítéstől számított 39 napig érvényes, SZABO ZOLTÁN, KECSKEMÉT. Baleseti járadék munkavi­szonyának időtartamára tekintet nélkül jár annak a dolgozónak, akinek munkaképessége üzemi baleset, vagy foglalkozás betegség következtében 15 százalékot meghaladó mértékben csökkent. Ha a munkaképesség csökkenése a 25 százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két évig jár. A 67 százalékot elérő vagy meghaladó, tartós jellegű munkaképességcsökkenés esetén baleseti járadék helyett rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani. BÍRÓ JÓZSEF, IZSÁK. Leánya ügyében feltett kérdésére közöljük, hogy a Kecskeméti Gyorsíró és Gépíró Iskolában most van a felvétel. Jelentkezni lehet délelőtt 9-től 1-ig és délután 3-tól 5-ig. Leánya hozza magával a VIII. osztály elvégzését igazoló bizo­nyítványt és az iskolaigazgatóság ajánlólevelét, melyben tovább­tanulásra javasolják, ■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■ •■»»»»■■■■■■■■■■■■■■■»■■■«■■«■■■■»■■■ Kora délelőtt van még, de a nap már jól felkapaszkodott az égre és szinte pazarlóan szórja sugarát a földre, fűre, fára s emberre egyaránt. Köröskörül csendes a határ, csak a messze­ségben búg valahol egy cséplő­gép, mintha légy döngicsélne. Emitt meg, ahol a Kunszállásról Jalcabszállás felé vezető út hir­telen elkanyarodik, gyermekka­cagás hallatszik az egyik útszéli tanya udvaráról. A kopaszra nyírt gyermek ott játszadozik a tanya udvarán. Gondtalanul tologatja a külön erre a célra eszkábált kiskocsit s jókedvűen, vidáman belekacag à világba. Amióta csak elkészült ez az új játékszer, nem tud be­telni vele. Reggeltől estig egye­bet sem tesz, mint ezt a kisko­csit húzza-tolja s csak akkor te­szi le kis időre, amikor enni- hív­ják. A világról még mit sem tud, de a tárgyakat, élőlényeket s az embereket meg tudja külön­böztetni egymástól. Tudja, hogy a ház, ahol él, tanya. A tanya előtt kert van s csak az úton szabad menni, mert letapossa a szőlőt. Az asztalnál enni kell, az ágyban aludni s a kenyér is úgy (ó, ha van mellé valami. A ku­tya okos jószág, mert megugatja az idegent, neki azonban igen jó pajtása. A gyermek ötesztendős mind­össze és állami gondozott. Apját, szülőanyját nem ismeri, nem emlékszik rájuk. Apjáról csak annyit árul el az írás, hogy S. Ferencnek hívják. Anyja Fábián Júlia. Ez van a könyvbe írva. így, ilyen szűkszavúan. Ania ne­Ml LESZ VELED, SÁBIÁN IMRE? vének kezdőbetűjéből és anyja nevéből kapta a Sábián nevet. A gyermek 1951. január 26-án szü­letett s 1952. március 6-án az Állami Gyermekvédő Intézet gondjaira bízták. Ki tudja, mi okból? Talán mert világrajöttét nem várta senki, megszületésé­vel nem szerzett örömet sem az apának, sem az anyának. A tanya Hegedűs Lázár két és félholdas kunszállási dolgozó pa­raszt tanyája s a gyermek két esztendővel ezelőtt, 1954. áprili­sában került ide. Hegedűs Lázár most hetven esztendős, a felesé­ge meg hatvannégy. Két felnőtt fiuk, két leányuk és tizennégy élő unokájuk van. Az unokák közül csak a legkisebb van a ta­nyán s ő is csak azért, mert apja- anyja ugyancsak itt lakik. A Ma­gyar-házaspár még nem tudott fészket rakni magának, az öre­geknél húzzák meg magukat. A kis unoka megszületése előtt — jó két esztendeje — még üres volt a tanya, csak a két öreg kerülgette egymást. — Gyerek kellene ide, anyja, — sóhajtozott egyre az ember. — Az bizony — így az asszony, mert ő is hiányát érezte a gyer­meknek nagyon. Akkor határoz­ták el, hogy gyermeket kérnek az intézettől, s így kapták még az alig három esztendős Sábián Imrét. Abban az időben valami furcsa szembetegség kínozta He­gedűs Lázárt s valamelyik szom­széd ráiiesztett. hogy elveszik tőle a gyereket, mert ragályos a betegsége. — Tán csak nem? — hökkent meg Hegedűs Lázár, de nyom­ban el is határozta magát, hogy kezeltetni fogja a szemét. Pedig öreg korban már inkább hanya­golja az ilyesmit a halandó lé­lek. Járt is a kezelésre szorgal­masan, mert a gyereket nem en­gedi elvenni. Helyre kis legény ez az Imre. Szép is, meg okos is és nagyon jól esik az öreg szívnek a gyermekcsacsogás. Az se kutya, amikor belekap a ki­csi kezével az öreg loboncos ba­juszába, aztán húzza, cibálja. Hogy mekkorákat kacag olyan­kor ez a gyerek. Hát akadna-e olyan ember, aki erről le tudna mondani? Hegedűs Lázárnak azóta egész­séges a szeme. Még használt is a kezelés, mert jó messzire ellát a szemeivel. Azóta eltelt a két esz­tendő és megnőtt a gyerek is. Megszerette a tanyát, megsze­rette a nevelőszülőket annyira, mint amennyire más gyermek az édes szüleit szereti. — Édesanyám! Mi lesz velem, ha maga meghal? — borul oda nevelőanyja ölébe. Csodálatos, hogy ez a gyermek ennyire érzi, ennyire tudja, hogy a halál a legszomorúbb dolog a világon. Hegedűs Lázárné, a gyermek nevelőanyja a padláson takarít- gatott a minap. Takarítás köz­ben egy pár apró cipőcske került elő a sok lim-lom közül. Az öreg­asszony alázattal, nagy-nagy sze­retettel vette kezébe a kicsi ci- pőcskét, csókolgatta, aztán le­vitte magával. A sublót legaljá­ra tette, emlékbe. Ez a kicsi ci­pőcske volt a gyermek Iában, amikor a tanyára került Hege- düsékhez. A gyermek gondtalanul játsza­dozik, de a két öregben gyakran megremeg a lélek, ha arra gon­dolnak, hogy eljön az idő, ami­kor el kell válniok a gyermektől. A kis Sábián Imre lassan iskola- köteles korba lép és további ne­veléséről az Állami Gyermek­védő Intézet gondoskodik. Inté­zetben lakik és ott jár majd is­kolába is. — Pedig igazán ittmaradhat­na, hiszen úgy szeretjük, mint­ha édes gyerekünk lenne, — pa­naszolja az öregasszony. — örökbefogadnánk, a ne­vünkre íratnánk és még földet is adnánk neki, hogy megálljon a maga lábán, ha megnő, — ezt meg az ember mondja. Szereti a kis Imrét a Magyar-házaspár is. Nekik van gyermekük, de ha úgy adódna, hogy elhalnak az öre­gek, vállalnák a nevelését. Ra­gaszkodnak a gyermekhez s a gyermek is ragaszkodik hozzá­juk. Fogékony ilyen korban a gyer­meki lélek s megérzi az igazi, önzetlen szeretetet. Hogy ki az apja, ki a szülőanyja, nem tudja. Eddig még nem látta őket, azok nem voltak rá kíváncsiak, feléje sem néztek, de akadt az életé­ben két nagyon forró szívű em­ber, akik pótolták a szülői sze­retetet, akiknél igazi otthonra ta­lált. Igaz, ez a két forró szívű ember már túl van élete delén, de miért ne maradhatna náluk továbbra is ez a szüleitől eldo­bott gyermek? Három esztendős koráig csak hányódott, miért kel­lene hányódnia ezután is? Nagyon nagy dolog a szeretet., mert az emberek szívéből faliad, s ha a kis Sábián Imrének el kell, válnia nevelőszüleitől, három ember szívét sebzik meg. Ezt a sebet a két öreg szív talán ki­heveri, de kérdés, hogy a gyer­mek kiheveri-e? Valószínű, hogy az elválás fájdalmas lenne és egész életén át nyomot hagyna a lelkében. Talán nincs más meg­oldás? Miért kellene összetörni ennek a kicsi emberpalántának a lelkét? Vajon az intézeti ne­velés előnyére lesz-e és pótolja-e1 azt a szeretetet, amiben jelenleg is része van? Mi lesz veled, Sá­bián Imre? Most még gondtala­nul játszadozol ott, a kicsi kun­szállási tanyán s ki tudja, med­dig tart boldogságo? Félreértés ne essék, nem az in­tézeti nevelést kifogásolom. Tu­dom, hogy kitűnő pedagógusok foglalkoznak az eldobott gyer­mekek nevelésével, az is lehet, hogy szeretettel bánnak velük. A gyermeknek azonban szülői sze- retetre, otthonra van szüksége s ez az, amit semmiféle pedagó­giai módszer nem pótol. Fonyó János /

Next

/
Thumbnails
Contents