Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

A dolgozó parasztság jövője a termelőszövetkezet Gazdag nyár után — sukatígérő ősz előtt (Jegyzetek a kunfehérfói Vörös Hajnal Tsz-ről) Zsákba eresztette magját az utolsó kéve gabona is. Most már csak a ceruzának van dol­ga, kiszámítani: mit adott ez a nyár, a hatodik közös aratás 135 szövetkezeti embernek Kuníe- íértó legnagyobb s legizmosabb ermelőszövetkezetében? Adott munkaegységenként 4.60 kiló kenyérgabonát, 2 kiló zabot és árpát, jutott a beadáson felül 283 mázsa szabadgabonu, ami­ért csak korpát 84 mázsát ka­pott a szövetkezet. Kiosztottak munkaegységenként közel 4 fo­rint készpénzelőleget is, amit az ünnepre újabb egy forinttal megtoldottak, r Es mit ígér az ősz? Legalább 70 000 forintot a kertészetből, havonta 8—9000 forintot a 8.5 literes fejési átla­gú tehenészetből, 30 mázsán fe- öüli termést a kétszer kézzel, háromszor géppel kapált kuko­ricáról, 220 mázsát a cukorré­páról. S most már lehet számí­tani a halászat jövedelmét is; a szövetkezeti tagság lett a gaz­dája a halban gazdag Fehér-tó­nak, a 4—5 kilós potykákat ne­velő tágas víznek. Súlyos ezre­ket nevelve gömbölyödik a hiz­laldában 60 befogott süldő, — hat mázsa kifutja a hátralévő beadást (a 48 mázsa tartozásból már csak ennyi hiányzik) s a többi szerződéses úton kerül el­adásra. 22 darab hizlalásra le­kötött üsző- és bikaborjú is a jövedelmet gyarapítja. Summázva: munkaegységen­ként 41.50 forintos osztalékot ad ez az esztendő a Vörös Hajnal tagságának, — kinek három, kinek négy százzal megszoroz­va. Az egész szövetkezetnek pe­dig folyton gyarapodó jóhírne­vet, megbecsülést nemcsak a kunfehértói, hanem a távolabbi határban is. Egy jól működő termelőszö­vetkezet sikereinek sok összete­vője van, — a kiindulópont a közösség, a tagság milyensége. Kunfehértón ez úgy fest: a 135 tagból 54 kommunista, —- nem­csak papíron, nyilvántartás sze­rint, hanem húsból-vérből gyúrt nagyszerű mintái a párttagnak. Ök a szívdobogás, a folyton elő­rehajtó erő ennek a 135 tagú lelkes közösségnek életében. Amióta Horváth Sándor párttit­kár az állattenyésztés felelőse, nincs takarmánytékozlás, 20—22 literes hozamú állatokat is nevel a tehenészet. Amióta Szundiné elvtársnőt állították a baromfi­tenyészet élére, 80 fillérbe kerül egy tojás előállítása, a tavalyi 6 forinttal szemben; 06 liba, 220 anyányi pulyka, 700 egyéb ba­romfi nevelődik veszteség nél­kül a keze alatt. A kommunis­ták kezdeményezték, hogy vé­gezzék saját erőből a eséplést, — s kerek 170 mázsa gabonát ta­karítottak meg ezzel. A kommu­nisták sürgették annakidején, hogy a kalászosok legnagyobb részét: 180 holdat kombájnnal arassa a gépállomás, do amikor látták, hogy az idei nyáron a gép mellett emberi kéz is kell a betakarításhoz, — ők fogták meg elsőnek a kaszát. De nem­csak róluk kell szólni, — a be­csületben, szorgalomban erősen áll talpán a többi is, a nagy tu­dású Bor Kéz János juhász, a kertészet munkásai s az az öt lelkes asszony, aki június eleje óta naponta ízes-olcsó üzemi ebédekkel látja el a nagy csalá­dot ., ; Múlhaf-e 35 hóid legelőn ? Ez a szilárd, nagyhírű és gaz­dag termelőszövetkezet olyan, mint a mágnes. Nemcsak a kí­vülállókat vonzza (pár hónap alatt 25 taggal szaporodott), ha­nem a szomszédos kisebb szö­vetkezetét is, például a Rákóczi Tsz-t. Ez tavaly alakult, de ne­hezen jut az egyről — a kettőre. Rosszak a körülményei. 16 tagja van, 370 holdon dolgozik, ami­nek nagyobbik része legeiő, álla­ta azonban alig van. Szeretne csatlakozni a Vörös Hajnalhoz. Ez pedig a lehető legokosabb megoldás lenne. A Vörös Haj­nalnak ugyanis állata van sok, s kevés legelője: 130 holdon már most is nehezen tart el 300 bir­kát, több, mint 100 marhát, 300 sertést, pedig a tehenészetet mindenképpen gyarapítani akar­ják. Az egyesüléssel megoldód­nék a gond, de jól járna a Rá­kóczi tagsága is. Kevés szántó­juk ugyanis gyenge homok, mé­gis kénytelenek benne gaboná­val bajlódni, mivel jobb nincs. Nem is tudtak csak másfél ki­lót osztani. Ha egyesülnének, az anyaszövetkezet jó kötött szán­tói teremnének elég gabonát, a gyenge talaj jó lenne takarmány­nak, egyébnek. S ennek a nagyszerű lépésnek megoldása mindössze 35 hold le­gelőn múlik. Szomorú, bosszantó dolog leírni is. A Vörös Hajnal ugyanis csak azt kéri: adja át nekik a tanács ezt a legeltetési bizottság kezelésében lévő dara­bot, amely a Vörös Hajnal s a Rákóczi Tsz területe közé éke­lődik. Békési elvtárs elmondása szerint a szövetkezet készséggel ad egy ugyanekkora területet a meglévő táblából —, de erre szükség van, mert csupán ez vá­lasztja el a két szövetkezetét. De a tanács, azaz Kollár elvtárs ta­nácselnök sem szűkölködik ér­vekben, s ragaszkodik a 35 hol­das legelőhöz. Az érveket tekint­ve igaza van. De semmiképpen sem érthető a tanács állásfogla­lása 150 szövetkezetbe tömörült ember, sőt: egész Kunfehértó ér­deke, jövője szempontjából. Ez a legelő-vita ügy lest, mintha a tanács és a Vörös Hajnal Tsz két szembenálló, más-más célokért harcoló fél lenne. Nagyon sür­gősen véget kell vetni ennek a vitának, — ha másként nem megy, a járási szervçk segítségé­vel. Nem múlhat 35 hold legelőn az egyesítés hasznos, szükséges problémája. S ha a Béke is csatlakoznék?... Van a községnek egy harma­dik szövetkezete is, a Béke. En­nek tagságában is felötlött már az a gondolat, hogy egyesülni kellene. Itt is hasonló a helyzet a Rákóczi Tsz-chez: sok a sző­leje, gyümölcse a szántói gyengébbek, viszont kevés a munkaereje, összeolvadva a Vörös Hajnallal, megoldódnék a munkaerő gondja s amolyan sző­lős-gyümölcsös részlege lenne a megnövekedett nagy szövetke­zetnek, homokjait —, amin ma kénytelen gyenge kapásokat, so­vány gabonát termeszteni, — be­telepíthetné újabb szőlővel, gyü­mölcsfákkal. Hogyan festene az egyesült termelőszövetkezet? összeadva a Vörös Hajnal 840, a Béke 600, a Rákóczi 370 holdját, jó 1700 holdas területű lenne, bővében jó gabona- és kukoricatermő szántónak, kiváló legelőnek és fejlett* szőlő-\ gyümölcskultúrá­nak. Ez a sokoldalúság a fejlő­dés legalább féltucat lehetőségét ígéri. Nyomban beállíthatna leg­alább 100-as létszámú tehené­szetet, csekély összegből tejfel- dolgozót létesíthetne, a cefre, a gyümölcs ellátna egy szeszfőz­dét, kiterjeszthetnék a Vörös Hajnalban jövőre már amúgyis tervezett öntözéses kertészetet, fejleszthetnék a halászatot, a ná­das révén is jól jövedelmező melléküzemágat teremthetné­nek .. : — hogy csak néhányat említsünk. A gondolat már megfogant. Ne hanyagolják el Kunfehértó előrenéző, mindig többre-jobb- ra törekvő szövetkezeti emberei, szülessék meg az okos elgondo­lásból mielőbb a tett: az erős, egyesült termelőszövetkezet. Gáspár Klára Hat éves a garai Vörös Csillag éve, 1950. augusztus 20-át írt a naptár. Lovrity Miksa. ÛU Kricskovics József délszláv, Walcz Antal, Propst Mátyás, Müller István német, Kovács János, Tóth Vince, Bondzsák Pál magyar anyanyelvű dolgozó parasztok megalakították Garán a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. Az eltelt hat esztendő a megértés, a békés, munkás élet évei voltak. A község különböző nemzetiségi dolgozói összetalálkoztak, hogy az alkotmány szellemében, — amely népköztársaságunk területén minden nemzetiség számára egyenlő jogokat biztosít — a mezőgazdaság fejlesztésére fordítsák erejüket. A megalakulást követően rövid pár hónap alatt 36 család találkozott a szövetkezetben s ma, a hatesztendős évforduló nap­ján, 124 család — délszláv, német és magyar — ünnepli a közös munka eredményeit. A múlt tévedései sem tudták megbontani soraikat. Min­dig a megértésre, a testvéri szeretetre törekedtek. Kivirágzóit náluk a szövetkezeti demokrácia. A megalakulás első pillanatá­tól kezdve úgy választották a vezetőket, hogy azok között minden nemzetiség képviselve legyen. Az egyenlő jog, az egyenlő köteles­ség talán sehol sem tudott úgy kibontakozni, mint éppen a nagy­üzemi gazdálkodás keretében. Ezt a közös megértést, az alkot­mánybiztosította jogokat és kötelességeket tették szövetkezet) politikájuk sarkalatos pontjává. Az ellenőrző- és fegyelmi bi­zottság tagjai délszlávok, németek és magyarok. Aladics János brlgádvezciő délszláv, — Kovács János magyar. Ha új tag kopog­tatott portájukra, soha nem azt nézték: ki íja-fija, hanem hogy milyen munkásember az illető? A vezetőség tagjai között ma is három délszláv, három magyar és egy a német anyanyelvű. Elnök a délszláv, Milankovity János. Az eltelt hat esztendő, a délszláv, magyar és németajkú szövetkezeti tagok közös erőfeszítése szép, gazdag eredményekei hozott. Az idén is gazdag termést takarítottak be, amelyet már saját gépkocsijuk szállít haza a határból. Ä szorgalmas munkának meg van a gyümölcse A császári öltési UJ Barázda TSZ 17 taggal, 70 hold földön 1951-ben alakult meg, Petróczi János, a tsz jelenlegi elnökének vezetésével. A megalakuláskor még nem rendelkeztek korszerű felszereléssel, gazdasági eszközökkel. S hogy ma már, mint a já­rás legjobb tsz-ét emlegetik, az a tagság szorgalmas munkájának köszönhető. A jó gazdálkodás mellett nem feledkeztek el az építkezés­ről sem. Az 1952—53. évben saját erejükből egy teljesen új tanya- központot létesítettek, amelyet ebben az évben tovább fejlesztet­tek. Ez is kiváltotta a község lakóinak elismerését, a tsz-tagot megelégedését. A termelőszövetkezet az elmúlt évben 82 forintot osztott munkaegységenként. Ez nemcsak a járásban, hanem országos vi­szonylatban is igen jónak mondható. Erre még jobban felfigyel­tek az egyénileg dolgozó parasztok és nem utolsó sorban ennek is köszönhető, hogy az őszön és az idei tavaszon 100 százalékkal növekedett a taglétszámuk. Ebbe a tsz-be szívesen léptek be An- geli Tamás, Koch József és Schweibert Menyhért középparasz­tok is. Az új belépők a tsz-ben eltöltött rövid idő után mind úgy nyilatkoztak: sokkal jobban jártunk volna, ha már korábban belépünk. A tsz továbbfejlesztésében nem kis része van a pártszerve­zetnek. A'párttagok, a népnevelők az elmúlt évben rendszeresen felkeresték az egyénileg dolgozó parasztokat s őszintén elmond­ták, hogyan élnek, hogyan dolgoznak a tsz-ben. Ma már egyre több azoknak a száma, akik részt kérnek a felvilágosító munká­ból. Vízi Boldizsár, Zellei János és Vidner István példája, — hogy csak a legjobbakat említsem — sok követőre talált. A tsz-lagok többsége szívesen felkeresi az egyénileg dolgozó gazdákat, beszélgetnek velük a nagyüzemi gazdálkodás előnyei­ről és bátran kijelentik, hogy: a becsületes dolgozó parasztok előtt nyitva áll a tsz kapuja. Az ilyen példák és eredmények ékesen bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk biztosan számíthat a császártöltési Új Barázda TSZ tagságára. Ezen túlmenően pedig mindazokra a tsz-tagokra, akik jó munkájukkal elősegítik, hogy mielőbb meg­valósítsuk a szocialista mezőgazdaságot és a dolgozó parasztok számára még jobb, még kulturáltabb életkörülményeket biz­tosítsunk. Oláh Ferenc VB-elnök, Császártöltés Termelőszövetkezet alakult In ácska kucson avagy: a hiteles jelet:tes (Szatíra) I. Nagyotmondó Gábor, Inácskakucs község tanácselnöke a minap reggel összevetődött a határban Ballagó Péter gazdával. A találkozás éppen a Ragyogó Jövő Termelőszövetkezet kukoricatáb­lája szélén esett. — De szép ez a kukorica, Péter bá­tyám! — szemlélődött az elnök. — Az — bólintott elismerően Balla­gó. — Telik majd vele a zsák. S azzal el is váltak. Mire az elnök a tanácsházára ért, ott pöfögött a járási instruktor: Buzgó Béla motorja. Na­gyotmondó Gábor fülehegye égni kez­dett. Leolvasta az instruktor ábrázatá­ról, hogy megint valami víznélküli fej­mosás készül, amit Buzgó elvtárs kivé­teles tehetséggel gyakorol. Nem is té­vedett; — Alszanak maguk, elnök elvtárs?! — dörgött a kiküldött. — A járásban gom­bamódra nőnek az új tsz-ek s maguk­nál semmi mozgás. Hallatlan, hogy még egy előkészítő bizottságot sem tudnak megszervezni. Nahát, nahát. :. Húsz perc múlva a mélabúsan hall­gató elnök agyában isteni szikra villant. — No, nem egészen így van. Buzgó elvtárs. Éppen ma beszéltem a falu leg­tekintélyesebb középparasztjával: Bal­lagó Péterrel. Aszongya, hogy ő már nem nézi tovább tétlenül a Ragyogó Jövő nagyszerű eredményeit, új csoportot alakit : : » M Nagyszerű! — derült szélesre az instruktor képe. — És hány társa van már? , — Hát — tétovázott az elnök (uram­isten, kik is hamarjában Ballagó leg­közelebbi szomszédai?!) ...a Kása Já­nos ... a Godó István ... a Szekeres Im­re. :. a.,, — Elég! Szóval öttagú előkészítő bi­zottság. Pompás, elnök elvtárs, pompás! Csak így tovább, előre a Központi Ve­zetőség határozatának megvalósításáért, a szocialista Inácskakucs megteremté­séért!. ; ; II. Idő: ugyanaznap dél. Színhely: a já­rási pártbizottság székháza. Szereplők: Buzgó Béla elvtárs és a gépíró. — Folytassa elvtársnő: ... »'Inácska­kucs dolgozó parasztsága tömegesen ké­szül rálépni a szövetkezés útjára. Balla­gó Péter vezetésével négy ... hm !.. : — javítsa elvtársnő! — tíztagú előkészítő bizottság alakult. A csatlakozók száma azonban óráról-órára nő a minden té­továzást elsöprő nagyszerű ugitációs munka hatására i . ,« III. A járási titkár kényszeredett arccal böngészgeti az írásos jelentéseket. Sem­mi érdekes, pedig a megyétől eleget abajgatják, hogy nincs náluk kezdemé­nyezés stb. Am most felcsillan a szeme. Előkészítő bizottság Inácskakucson? — Ojjé! — Halló központ? Kérem sürgősre a megyei pártbizottságot! — Halló Forgósdi elvtárs? örömmel jelentem, hogy Inácskakucs községünk­ben egy-két nap múlva új termelőszövet­kezet alakulóülését tartjuk... A belé­pési nyilatkozatot? Igen... azonnal!... tehát eddig ti. ;. tizenöten írták alá. Elnöknek Ballagó Péter 18 holdas kö­zépparasztot választották... Hát igen, igyekszünk Forgósdi elvtárs ... IV. Délután 3 óra. A megyei Termelési Tárogató szerkesztőségében cseng a te­lefon. — Halló, itt Forgósdi az embé-ről. Ej­nye, ejnye elvtársak, micsoda újságírók maguk! Inácskakucson már napokkal ezelőtt megalakult egy új termelőszövet­kezet, mikor írnak végre róla?! V. Alkonyat. A* inácskakuesi országúton szét taposott libák, tyúkok jelzik a sze> kesztőségi gépkocsi haladási irányát. A cél: Ballagó Péter tanyája. A nagy ese­mény lázában megillelődötten lihegd újságíró hegyesre faragott ceruzát sze­gez a gazdára: — Elnök elvtárs ;. s valamit a ma­guk nagyszerű új szövetkezetéről.. Jaj, ugye kapcsol még a posta, hogy a mai számba telefonon leadhassam a riportot? s s s — Hogyan? Hiszen a megyei pártbi­zottság is tud már róla ; s s — Ne tréfáljan aranyos Ballagó bá­csi! . ; í — — Öh, hogy az a!!! . . . Negyedóra múlva a magábaroskadt riporter megtört hangon egy pohár vizet kér és szédelegve tántorog az autóhoz.- Ballagó gazda sajnálkozó arccal kíséri; Napszúrást kapott valahol ez a szegény fehérszemély .. ; még hogy ő tsz-elnök.., S jóindulatúan odaszól a sofőrnek: — Amott a sarkon van a patika, áll­jon majd meg az elvtársnővel... Hogy ilyesmi Bács megyében előfor­dul s nem is ritkán? Sajnos... Ezért is írtam mer. G. V

Next

/
Thumbnails
Contents