Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-14 / 191. szám
A jövedelmező gazdálkodás vonzó példa, de egymagában nem elég A kunszállás! Alkotmány Tax munkaerő-gondjai Majdnem 1600 holdon gazdálkodik a kunszállási Alkotmány Tsz. Ebből 52 hold szőlő, 72 hold gyümölcsös, az utóbbinak nagyrésze, vagyis 50 hold egy-kétéves új telepítés. Már maga a szőlő és a gyümölcsös is sok kéznek ad munkát. Emellett a sokoldalúan gazdálkodó szövetkezet féltucatnyi melléküzemága követel egyre több munkaerőt. Van 5 hold öntözéses cs 10 hold szárazkertészetük, szeszfőzdéjük, kovács-, lakatos- és bognárműhely, három daráló. Bőven ad munkát a folyton gyarapodó állatállomány gondozása is, most állítottak hízóba például 57 süldőt. A termelőszövetkezetnek 180 tagja van. Közöttük azonban közel 30 öreg, vagy beteges ember, akiket csak könnyebb, kisegítő munkára lehet alkalmazni. A munkaképes tagságnak megfeszített erővel kell dolgoznia, hogy a sokirányú gazdaság minden munkáját időben és kifogástalanul elvégezze. Ez sikerült az idén. Igen jól •dolgozott például a szőlőtermelő brigád. Egyetlen permetezéssel sem maradt el, a peronoszpóra- rár még az öt százalékot sem éri el s szép termés ígérkezik. Kis Balázs munkacsapatában például vannak olyan szőlőpász- :ák, amelyek megadják a 40—50 fiektós termést holdanként. A szövetkezet tervei azonban még lelkesebb, szervezettebb munkát s még több tagot követelnek. A gazdaságban van ugyanis 306 hold olyan homokterület, amelynek értéke 4 aranykoronán alul ran. Jó trágyázással, műtrágya használatával elég sikeres szántóföldi termesztést folytatnak ezen a talajon is; az idei rozstermés például egyes táblákon nem marad alatta a 8 mázsának. A tagságnak mégis az a helyes szándéka, hogy ezeken a homoktalajokon, tovább szélesíti a szőlő- és gyümölcskultúrát, ami sokszoros hasznát adja a gabonának. Ezért az ősz folyamán újabb 30 hold gyümölcsöst telepítenek, jövőre pedig szőlőt, Kiss Bálint elvtárs, a termelő- szövetkezet elnöke elmondotta: hogyan akarják megoldani a munkaerő-problémát, elsősorban a meglévő ti^jság szervezésével, másrészt új tagok toborzásával. A múlt ősszel két kisebb termelőszövetkezet csatlakozott az Alkotmányhoz. Ezekben elég gyenge lábon állt a munkafegyelem. Volt olyan tag, aki hetekig a háztájiban, vagy másutt dolgozott s a közöst elhanyagolta. Ezeket a brigádokat az anyaszö- vetkezetböl erősítették meg példamutató, szorgalmas tagokkal. Igyekeznek a melléküzemágak létszámát is csökkenteni. A lakatosműhely három tagjából például kettőt a malomba helyeztek át s az ott felszabadult munkaerőt a termelésbe állították. Az új tagok beszervezésére is helyes módszerei vannak az Alkotmány Tsz-nek. Évek óta céltudatosan törekednek a tagság és a kívülállók barátságának elmélyítésére. Rendezvényeikre meghívják az egyénileg dolgozó parasztokat, nemesített vetőmaggal segítik őket, a bognár- és kovácsműhely jutányos áron dolgozik nekik. Nem rejtik véka alá az eredményeket. A környékbeliek tudják például, hogy a tavalyi öt vagonnal szemben az idén 10 vagon almája lesz a szövetkezetnek, hogy a múltévi 38 helyett ma már 72 tag istállójában van háztáji tehén, hogy a terv szerint idén 26 forintot ér majd egy munkaegység a tavalyi 18 forinttal szemben. Nem titkolják azonban nehézségeiket sem: hogy a feljavított jószágállomány, a sok-sok magánerőből végzett építkezés s egyéb beruházás majd csak a következő években adja vissza teljesen az áldozatot, akkor viszont kamatosán. Ezek az eredmények nem is maradnak hatás nélkül. Az elmúlt héten három egyénileg dolgozó parasztot vett fel a közgyűlés s azóta újabb jelentkezők is vannak. A belépések üteme azonban a lehetőséghez s a tsz munkaerő-szükségletéhez képest lassú. Kunszállás 7000 holdas határának háromnegyed részén még egyénileg dolgozó parasztok — többségükben kispa- rasztok és törpebirtokosok — gazdálkodnak. Ezek nagy része — bár nem titkolja, hogy az Alkotmány Tsz példáján meggyőződött a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről — még tétovázik. Ez különösen az utóbbi hetekben érezhető. Két okból. Egyrészt olyan hangok keltek lábra, hogy egy éven belül feloszlanak a termelőszövetkezetek. Másrészt Kunszálláson is —, mint többhe- lyütt — a pártbizottság helytelenül értelmezi az önkéntesség elvét. Nem folyik rendszeres agitáció a nagyüzemi gazdálkodás népszerűsítésére, nem hangoztatják eléggé, hogy pártunk a jövőben is, mint eddig, határozottan, céltudatosan a mezőgazdaság szocialista átszervezésére törekszik. A kunszállási kommunistáknak — s közöttük a termelőszövetkezet népnevelőinek is — meg kell érteniük, hogy bár a szövetkezet eredményei, az egyre jövedelmezőbb gazdálkodás, a tagok emelkedő életszínvonala vonzó példa, de egymagában nem elégséges. Nem pótolja a meggyőző, felvilágosító szót ahhoz, hogy a kunszállási egyénileg dolgozó parasztok tömegesen rálépjenek a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Újra élednek a népfront-bizottságok FÉLÉNKEN lopóztak előre. Minden mozdulatuknak megkerestek a búvóhelyet. Vigyáztuk- ban még csak a száraz füvet sem bolygatták meg a zizegésre. Lassan settenkedtek, valósággal beleolvadtak a hajnali ködös homályosságba. Odaértek az első almafához. Szakértő szemmel vizsgálták meg az ágakról dúsan lecsüngő gyümölcsöket. Szépek voltak, majd kipattantak az egészségtől. Hívogatva bújtak meg a zöld, permedétől néhol fehéres levelek között. — Ez klassz — állapította meg a zömökebbik, s hogy szájából visszacsorgassa a felgyülemlett nyálat, nagyot csettintett a nyelvével. — Pszt! — figyelmeztette a másik fiú idegesen — csendben! A parasztnak jó füle van. — Tarts rablót, felmászok — szólt megmerevítve karján és vállán 14 éves izmait. Nagyképű mozdulattal intett egy paran- csolót társának. Ö volt a kezdeményező, neki lett a kötelessége végre is hajtani. A másik legfeljebb csak segédkezhet. A KISEBBIK, koromfekete fiú, majdnem cigányosan barna bőrrel, engedelmeskedett. Háttal odaállt a fához, hasánál ösz- szekulcsolta két kezét. Fejét felvetette és egy siettető tekintettel felszólította társát az akció megkezdésére. Amaz kisportolt mozdulattal lépett be a két erőtől összeforrott tenyér közé, és ruganyosán feltornázta magát az almafa V-betűs ágai közé. Ahogy felért, a másik odébbment fedezéket keresni. — Csendes minden, mehetsz — suttogta . titokzatosan. Társa ügyesen mászott egyik ágról a másikra és egymásután dobálta be a piros golyóbisokat bő tngszára rejtekébe. Aztán kicsit (ejebb mászott, vissza a V-betű aljába, odaintette társát, aki a ALMATOLVAJOK zsákmányt belecsorgatta egy nagyobb szatyorba. Mikor ez így ment vagy harmadszor és mindketten ott álltak a fa alatt, valaki hirtelen rájuk szólt. A kisebbik, ahogy visszanézett, ijedtében kiejtette a szatyrot kezéből és a szép almák messze gurultak a fától. Egy rendőr volt. — Mit kerestek itt! —mondta kisvártatva dörgő hangon. — Gyere le a fáról! MEGSZEPPENVE, remegő kezekkel kapaszkodott lefelé. Mancsában öntudatlanul szorongatott egy almát. — Hol laktok? — Semmi válasz. Konok tekintetek bámulták a földön heverő elveszett zsákmányt. — Városiak vagytok? — Ühüm — .volt az első. sírásra álló válasz. A RENDŰR odalépett a nagyobbikhoz és felemelte a fejét. Két riadt szemében ott csillogott a félelem könnye. — Miért loptatok? — Almát akartunk enni — de ezt már sírva mondta, mentegetőzve és szégyenkezve a bűntől. — Mi az apátok? — Kőműves . ;. Mi nem akartunk lopni, tessék elhinni. — Ne sírj, nem bántottalak; — Megfogta a fiú vállát. — Miért loptatok? — Nem ettünk még az idén almát. — Apátok nem vesz? — Vesz, de sokan vagyunk testvérek. Nyolcán . ; : Tessék minket elengedni, visszaadjuk az almát. ; : A rendőr hirtelen erélyesebben szólt rá a gyerekekre; ».. ; Különösen nagy gondot fordítson a párt a fejlődő népfront-mozgalomra . A kommunisták alakítsanak ki a népfront-bizottságokban i s a népfront-mozgalomban tevékenykedő pártonkívü- liekkel jó baráti együttműködést ...« — hangzik a : Központi Vezetőség határozata. A Központi Vezetőség határozatának szellemében komolyan megindult a népfront-bizottságok munkája megyénkben. A most folyó egyesítő üléseken nagy számban vesznek részt a községek dolgozói, ahol bátran, őszintén elmondják véleményüket. Hartán például mintegy kétszázan voltak jelen az egyesítő ülésen. A közös kívánságnak megfelelően életre keltették a fúvószenekart és elhatározták, hogy a mai tanácsülést a Hunyadi emlékünnepséggel egybekötve tartották meg. A bajai járási népfront-bizottság a napokban tartott elnökségi ülést. ‘Varga Antal javasolta, hogy a községi egyesítő ülésre hívjanak 'meg esetenként egy országgyűlési képviselőt is, aki ismerteti az országgyűlésen elhangzottakat, valamint a megyei és a járási feladatokat. Az elnökség tagjai felosztották maguk között a járás községeit. Ezek szerint Varga Antal Bátmonostort, Hantos Ferenc Sü« kösdöt és Nemesnádudvart, dr. Mihály Gyula Nagybaracskát, Kádár Kálménné Hercegszán-« tót, Valkai Mihályné Dávodot, Tóth István Csávolyt, Rostás Sándor Csátalját, Jaszenovics Sándor Garát és Bácsszentgyöiv gyöt, Márton István Bácsboködöt és Bácsborsóöot, Pék László pedig Érsekcsanádot és Vaskutat patronálja. A bajai népfront-bizottság aug.13-án elnökségi ülést tartott, ahol megbeszélték a feladatokat és munkatervet készítettek. A kiskunhalasi nőtanécs a Felsővárosban. megtartotta a terhesség megszüntetéséről szóld rendelet ismertetését. Ezen több mint 500 asszony vett részt és igen sok kérdés és hozzászólás hangzott el. Az elmúlt napokban jól sikerült békedélutánt tartót-* tak, hol a tsz-asszonyok az egyéniek előtt ismertették a közös gazdaságban elért eredményeiket. A részvevőket fagylalttá! vendégelték meg. Újjászervezték a negyvenöt tagú énekkart is; Az énekkart meghívták a honvédség kultúrversenyére. Budapesten a Gorkij-fasor szabadtéri színpadán léptek fel, ahol első díjat nyertek. Szereplésüket filmre is vették. A kalocsai járásban társadalmi munkára és a községpolitikai tervek végrehajtására mozgósítanak a népfront-bizottságok. A kollektív szerződés becsülete — Tegyétek ki a zsebetekből, ami nálatok van. A FIUK lassan engedelmeskedtek. Égj' perc múlva ott hevert a földön egy csomó gombfoci, spárga, régi pénzdarabok, egy kopott ceruza és egy ósdi bicska. A nagyobbik, mielőtt letette volna, végigsimogatta, kifújta belőle a dohányport, gondolta, ha elveszik, tudja meg mindenki első látásra, hogy az az övé volt. — Rég a tiéd a bicska? — kérdezte a rendőr kézbevéve. — Rég. Azelőtt édesapámé volt. Vizsgára adta ide, mert jól tanultam. Hármas volt a bizonyítványom! — mondta öntudatosan, felvetve a fejét. — És mondd csak, mit csináltál volna azzal a fiúval, áld még a vizsgán megpróbálta volna tőled elvenni? — Mit csináltam volna? —• nez a gyerek a rendőr szemébe. — Megvertem volna. — Ez már a személyi tulajdon elleni, lopás ősi ököljoga volt. — Megvertem volna és visszaveszem. Én kaptam. Az édesapámtól. — Mit gondolsz, ha az alma tulajdonosa csíp nyakon, az nem ver el? — Dehogynem. De mi vigyáztunk. Óvatosan jöttünk — vi- gyorodik el cinikusan a fiú. — Ha a rendőr bácsi nem jön, már az országúton vagyunk. • — De, ha a bicskádat éjjel lopnák el, amikor alszol, reggel örülnél-e neki? A GYEREK gondolkodni kezd. Valamit, amit eddig nem értett, most leckének kapott. Nem is olyan nehéz ez. Ha ő bosszankodik a tolvajon, bosszankodik inás is, Ez évben már harmadszor vállaltunk kötelezettséget — a dolgozók képviseletében az üzemi bizottság, népi demokratikus államunk, illetve vállalatunk részéről az igazgató —, mint szerződő felek, a terv és a munkaverseny vállalások teljesítésére, dolgozóink anyagi, szociális és kulturális helyzetének megjaví- tásáro A szocialista kollektív szerződés mozgósító és szervező erő a mindennapi feladatok megoldásában, fontos eszköz arra, hogy segítségével bevonjuk dolgozóin— Rendőr bácsi — szól halkan. elnyújtva a szót, — tessék velünk bejönni, visszaadjuk a tulajdonosnak. — Itt csak megrohadna a földön. A rendőr csak bólint. A fiúk buzgón, ügyesen kezdik összeszedni az elgurult almákat. Mikor kész voltak, a kisebbik, akinél a szatyor volt, odaáll a rendőr mellé. — Készen vagyunk — és megáll várakozásteljesen. Lassan elindulnak. Elől a rendőr, mögötte a két kisfiú. Megállnak a verandán. — Várjatok, szólók a gazdának. De el ne illanjatok! A KÉT FIÚ csak áll ott riadtan, legszívesebben mindketten elfutnának, de nem mernek. Szorul a szívük, hogy hátha dühös lesz a gazda és felpofozza őket, amiért meglopták a kertjét. De muszáj itt állni, várni kell az igazságra. ügy érezték magukat, olyan szégyenletesen. mint az iskolában, mikor nem tanulják meg a leckéjüket és várják, hogy a tanító bácsi leszidja őket. Sokáig marad bent a rendőr. Mikor kijött, egyedül volt és mosolygott. — Hát a gazda? — kérdezte a kiesi félénken körülnézve a veszedelem után. — Itt van. — Itt? A szobába? — Dehogyis, kis tolvajok. Itt, előttetek; — A rendőr bácsi? — Én, én — lépett oda hozzájuk cs megcibálta ijedt buksijukat. — Éhesek vagytok mi? Korán kellett felkelni, hogy kiérjetek a városból? Na, gyertek, meghívlak benneteket reggelizni. De vigyázzatok, almát csak egyet kaptok ! Benedek hitvtfc kát a termelés irányításába és 3 vezetésbe. Hogy mindez nem csupán frázis, bizonyítja a Nyomda Vállalatunk cégtáblája alatt levő kis felirat: »-ötszörös elüzem« is, melyet remélem rövid időn belül át kell festenünk »hatszo- ros«-ra. Vállalatunknál a munkaverseny élő valóság és nem csupán a számok tükrében mutatkozik meg, hanem dolgozóink lelkesedésében, a párt iránti szereiéiben és ragaszkodásban is. Eredményeink alapján ezidelg 13 dolgozónk részesült a »Könnyűipar kiváló dolgozója« kitüntetésben, tizen szerezték meg a -Szakma kiváló dolgozója« ci- met és öten a »Kiváló dolgozó * jelvényt és oklevelet. Hiba lenne részemről, ha mindezeket csupán az üzemi kollektív szerződésnek tulajdonítanám, hiszen vannak olyan'vállalatok is, ahol nem kötnek kollektív szerződést, {mégis el tudnak érni kiemelke- jdő eredményeket. Azonban.két- jségbevonhatatlan tény, hQgy a "kollektív szerződésben foglaltak maradéktalan, pontról-pontra történő betartása nagy és nélkülözhetetlen segítség egy vállalat napi munkájában. Nálunk történt a minap, mikor {kijelentette egyik szedő elvtár- Isunk, hogy lassan majd hozzá {Kell kezdeni a szedőteremben az [ablakok és ajtók kijavításához, {hogy a télen ne szivárogjon be |a hideg levegő. — Ugyan hagyjátok ezt, nem [lesz ebből úgysem semmi, a ve- izetőség majd azzal jön, nincs {keret, nincs aki megcsinálja — [vetették közbe. — Elvtársak, kár ezen tépe- [lődni — jelentette ki erélyes han- [gon Pintér elvtárs — igenis ragaszkodunk hozzá, mert szerepel la kollektív szerződésben is, mint [az igazgató vállalása. Ugyancsak nálunk történik, — [havonta, mikor a vezetőség, a [párttitkár és az üzemi bizottság elnökének bevonásával megbeszéli a tennivalókat és a kollektív szerződésben vállalt felada- Elokat, hogy azokat időben, pont- [ról-pontra végre tudjuk hajtani, [melyet dolgozóink nemhogy jog- [gal elvárnak, hanem meg is kö- jvetelnek. Ez is a kollektiv szer- fződés becsülete. Faragó Imre, igazgató
