Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-28 / 202. szám
Baja dolgozóinak tiltakozása az NKP betiltása ellen Bagonya János a társadalmi bíróság előtt Baja üzemeiben röpgyűléseken tiltakoznak a dolgozók Németország Kommunista Pártjának betiltása ellen. Táviratban fejezték ki felháborodásukat és tiltakozásukat a Gyapjúszövetgyár, Ruha- üzem, Épületasztalosipari Vállalat, a DÁV és a 43 AKÖV dolgozói. A Népújság elintézte-Idős Régeisz Péter, bácsbo- kodi lakos panaszát kivizsgálva, úgy határoztam, hogy a borbeadási kötelezettség helyettesítéseként beadott 43 kg hizottser- tést 1956-os évre, mint teljesítést elszámolunk, a fennmaradt 11 kg. pedig az 57-es beadási kötelezettség teljesítésére jóváírjuk. Azért határoztam így, mert a nevezett szőlőjét olyan elemi kár érte, hogy azután 95 százalékos beadási kedvezményt kapott.« (Tarján János, Begyűjtési Hivatal vezetője.) * Bartusz Kristóf és még több kecskeméti lakos jogosan kifogásolta, hogy a kenyérben hulladékanyag, néha még szög és drót is található. Az észrevétel- lekre így válaszol a Sütőipari Vállalat: »Megállapítást nyert, hogy a szitáló gép drótszövete az állandó használat következtében megrongálódott, amit csak a műszak befejezésekor vettünk észre. A jövőben a technológiai előírások betartásával, a liszt gondos szitálásával is biztosítjuk a dolgozóknak a jóminőségű kenyérét.« * »Rehó István, ágasegyházi lakos panaszát jogosnak találtam és a járási tanács VKG osztálya felé intézkedtem a z igénybe vett építési telek kártalanítására.« (Dózasa József, Megyei Tanács VKG oszt. vez.) A kis tárgyalótermében — a kuglízóban — mintegy 30—40-en jöttek össze, hogy meghallgassák miképpen határoz a társadalmi bíróság Bagonya János fűrészgépkezelő ügyében. Munkások — Dóra Dezső, a társadalmi bíróság elnöke, Molnár Mihály, Lett Béla, Kripócz- ki Istvánné — ítélkeznek majd megfontoltan, emberségesen, a munkatársi gondok-bajok figyelembevételével. A munkás-demokrácia ez új fóruma még az első lépésekből adódóan itt-ott bizonytalan, de jó úton halad. Figyeljük csak a tárgyalást! Bagonya János, az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár fűrész- gépkezelője csípőre lelt kézzel, tiszteletlenül áll a társadalmi bíróság előtt, arcán cinikus mosollyal, melyről azt lehet leolvasni: mit akartok ti, hisz ugyanolyan munkások vagytok, mint én. A bíróság tagjainak arcán furcsa rángó s fut végig, q hallgatóság is felmorajlik: Az elnök: — Üljön le, , Visszapillantás a megtett útra A Kiskunfélegyházi Vágóhíd Vállalat az elmúlt években nem végezte a legjobb munkát. Hiba hibára halmozódott, melynek eredményeképpen nem teljesítettük a tervet, sok volt a selejt, sokan elfelejtették, mikor kezdődik a munkaidő, s hogy a napi nyolc órát munkával kell eltölteni. Változás az első negyedévben A vállalat veztősége látva ezt az állapotot, a dolgozók nagy többségével együtt harcba indult a hiányosságok kiküszöböléséért. A mulasztó dolgozók közül többet felelősségre vontak. A határozott vezetés és az egyre jobban formálódó megértés a vállalaton belül egységesebbé kovácsolta a munkatársakat, melynek hatása a termelés növekedésében mulatta meg gyümölcsöző erejét. Jelentős esemény volt még a pártszervezet és a DlSZ-szerve- zet megalakulása. A pártszervezet kezdeményezésére, a vállalat vezetőségével együtt, megvitattuk annak lehetőségét, miképpen tudnánk megszerezni az élüzem címet, mit kell ezért tenni. A pártszervezet mozgósít A pártszervezet az aktívákon keresztül serkentette a dolgozókat a kitűzött feladatok teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Ebben a munkájában nagy segítséget kapott a DlSZ-szervezet- től. Utólag elmondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló a küzdelem. A második negyedéves tervet 121,8 százalékra teljesítettük, az egy főre jutó termelési értéket mintegy 30 000 forinttal túlszárnyaltuk. A brigádok között fellángolt a vetélkedés szelleme. A sertésvá- gó-brigádból Szakállas Ferenc, Balázs Sándor, Zsibrita és Flcsor elvtársak tűntek ki jó munkájukkal. Másodszor nyerték el a »Kiváló dolgozó« címet Tímár Ferenc, Vida László, Sárándi Jánosné, Dobos Ferenc és Dobos János. Az utóbbi két dolgozót a pártszervezet tagsága tagjelöltnek elfogadta. Sok jót mondhatunk Hatvani István, Herceg Gábor, Halász József és Pankotai Ferenc elv- társakról is. Ök először kapták meg a »Kiváló dolgozó« címet. A példák bizonyították: ha a pártszervezet kommunistái és a dolgozóit eggyéforrva végzik munkájukat, akkor a siker biztos. Ez az összefogás teremtette meg számunkra is azt, hogy ma az éltizemi cím birtokosai lehetünk, Szabó Imre, t.ummmtiin Kiskunfélegyháza Értékelik a „vezess baleset nélkül" mozgalmat A Megyei Rendőrkapitányság értesíti a kecskeméti motorosokat, hogy Rákóczi út 17—19. szám alatt szeptember G-áh 19 órától értékeli a motorosok között beindított háromhónapos »vezess baleset nélkül« verseny- mozgalmat. Az értékelés után a kitűnő motorosok »kiváló mo- lorkerékpárvezetö jelvényt kapnak. Bagonya körülhordózza tekintetét, s mint az emberi csalhatat- lanság istene, lehuppan a bíróság előtt lévő székre. Az elnök ismerteti a tényeket, s felszólítja Bagonyát, mondja el a történteket. — Reggel, amikor bejöttem, három féldecit ittam a Dózsa György úti italboltban, fiz óra felé éreztem hatását. Ékkor Pó- luczki András csoportvezető azt mondta: hagyjam abba a munkát, s menjek haza. El is indultam, de csak a szeszfőzdéig jutottam. Hajnal Imre bácsitól kértem pálinkát azzal, hogy fáj a gyomrom. Ö megtagadta. Ezután elindultam kifele .. -, — Három féldecitől be lehet rúgni? — kérdezi az egyik bírósági tag. — Nem. Legalábbis én még nem rúgtam be — válaszol Bagonya. ■— Akkor mitől rúgott be? — Nem tudom. — Emlékszik durva, rágalmazó kijelentéseire? — Nem! Tagad, tagad, Vállát rángatja. A gőg majd szétveti. Engem, Bagonyát, hogy merészelnek felelősségre vonni. A hallgatóság közül Szabolcsi- né már nem bírja türelemmel ezt a pökhendi viselkedést, s közbekiált: — Viselkedjen úgy, ahogy emberhez illő. — A hallgatóság egyetért Szabolcsinéval, az elnök tovább kérdez: — Emlékszik arra, hogy Nagy László igazgatónak azt mondta: addig nem nyugszik, amíg a síntértclepre nem kerül? — Nem! Erre az arcátlan hazugságra többen felszisszennek. Micsoda ember ez a Bagonya, azt is le akarja tagadni, amit négyen- öten hallottak. Frischmann Edgár államügyész szól. Szavai nyomán egyre ionban kibontakozik Bagonya bűnössége, de az is, hogy három, családja van, s gondolkodni kell, mi legyen a büntetés. A társadalmi bíróság ítélethozatalra vonul vissza. Amikor kilépnek az ajtón egy zokogó kislányt látnák. — Mi bajod? — kérdik tőle. — Mi lesz apukámmal? — zokog a kislány. A társadalmi bíróság tagjai tudják, hogy Bagonya János bűnös, becsületes emberek rágalmazásában, s abban, hogy munkaidőben lerésze- gedett, becstelen, rágalmazó szavakkal illette a gyár cgy-'s vezetőit. A kisleány zokogása azonban megnyitja a munkásszíveket. Pár perc múlva kihirdetik az ítéletet: írásbeli megrovás. A hallgatóság felmorajlik, mert szerintük ezért a cselekményért szigorúbb büntetés járna. A felbolygatott kedélyeket Frischmann Edgár nyugtatja meg: — Mi Bagonya János családját nézzük. A teremben olyan csend lett, hogy még a légy zümmögését is meg lehet hallani. Egyszeresük, mint derült égből a villámcsapás, úgy éri a hallgatóságot Bagonya pökhendi válasza: — Adják ki a munkakönyvemet! — Nem adjuk! — hangzik a határozott válasz a társadalmi bíróság elnökének ajkáról. Helyesen tette a bíróság. Bagonya konokságból, esztelenségböl, s talán szegy önérzetből akarta elhagyni az üzemet, nem gondolva arra, hogy a családját miből tartja el. A társadalmi bíróság gondolkodott. Bagonya János helyett, Jobban vigyázott. Bagonya, családjára, mint Bagonya János. Még nem elesett ember 6, de meg kell értenie: így nem. mehet tovább. TOLLAT (liba, kacsa, tyúk, pulyka stb.) vásárolnak magas napi áron a helyi földművesszövetkezetek K: Wvw»jwvvvwi/yvwwvv%vwvwwwy Az eszme-barikádok — és az ifjúság h Megsárgult papírok, rendőri feljegyzések, idős elvtársak tanúskodnak azokról az emberfelettien nehéz küzdelmekről, amelyeket az ifjúság legjobbjai vívtak az eszme-barikádokon a marxiz- mus-leninizmus, a párt igazáért. A sötét múltból fehér fénnyel izzik felénk a ságváryk, braunévák, lőwyk neve, akik családot, szerelmet helyeztek minden tétovázás nélkül a Horthy- fasizmus véres áldozati oltárára, amikor felelősségre vonták őket szavaikért, baráti levelezésükért, forradalmi tetteikért. Nem tettek mást, csak éppen: ifjú leninistáknak vallották magukat, propagandistái voltak az ifjúsági mozgalomnak , . ; Ezeket a hagyományokat nem feledtette el az idő. De férfiúi erejük, hősi történetük mellett, mintha eltörpült volna a XX. kongresszusig a jelen. Mintha a marxizmus-leninizmus eszméinek szabad hirdetése kevesebb fiatal szivet késztetett volna gyorsabb dobogásra, mintha szürkülőben lett volna az ifjúsági propagandamunka különös, egykor oly csábítóan fénylő varázsa. Egyre gyakrabban lehetett találkozni kicsit elfásult, »megöregedett« DISZ- vezetőkkel, akik a fiatalok »értetlenségéről« beszélték. Pedig nem is annyira a fiatalok »értetlensége«, mint inkább az volt a baj, hogy a marxizmus-leninizmus propagandáját megfosztottuk életelemétől: a gyakorlati harcok tüzétől. a különböző nézetek elleni nyílt küzdelemtől. Az eszme-barikádok helyett sok esetben adminisztratív útra próbáltuk terelni az ifjúság világnézetének, marxista-leninista életszemléletének kialakítását is. Közben a fiatalokban soha fel nem tett, soha ki nem mondott kérdések feszítettek, mert tudták, — egynémelyüket alaposan megtanítottuk rá! —, hogy nálunk nem biztonságos dolog a sémákat gondolatokkal cserélni fel. II. Most, az S2KP XX. kongresszusa után új irány, kezd áttörni az ifjúsági mozgalom propaganda tevékenységének lelkén is. Valami különös kábulatból jó- zanodva kezdünk emlékezni az elmúlt esztendőkben polgárjogot nyert rossz módszerekre, a sablonokra, a dogmatiz- musra, a személyi kultuszból eredő betűrágásra, a kötelezőnek vélt idézgeté- sekre. A nemzetközi munkásmozgalomban, s a mi pártunk életében is végbemenő forradalmi változások talán éppen az ifjúságot érintik a legérzékenyebben. Az ifjúság új iránti fogékonysága, merészsége nagyszerű talaja azoknak az eszméknek, amelyeket manapság a XX. kongresszus szellemének neveznek szerte a földkerekségen. De az ifjúságot még nem edzették meg annyira az élet kisebb-nagyobb csalódásai, s ezért nehezebben tudja elviselni, ha azt kell látnia, hogy egyes nagyszerűnek vélt eszmények egyik pillanatról a másikra szertefoszlanák. Ilyenkor hajlamos arra, hogy a cinizmus máza alá rejtse fájdalmát, esetleges kiábrándultságát. Propagandamunkánkban a személyi kultusz mérhetetlen károkat okozott. De éppen az ifjúság új iránti fogékonysága az, ami legyőzheti a személyi kultuszt, ami a személyi kultusz helyére valóságos, igaz eszményeket állíthat. Ehhez azonban az szükséges, hogy a marxizmus- leninizmus egyes alaptételeinek merev ismételgetésével egyszer és mindenkorra szakítsunk s e tételeket alkotó módon, a mindennapi élet próbájával fémjelezve magyarázzuk. Tanúi vagyunk annak, hogy ahol ilyen módon, így folytatunk eszmecserét a fiatalokkal, ott egyszeriben eltűnik az »értetlenség« és szinte izgalmas légkörben csapnak össze az egyéni gondolatok, egyéni vélemények az ifjúság különböző fórumain. Aligha szükséges bizonygatni a XX. kongresz- szus, a Központi Vezetőség ülése után, hogy ezek az összecsapások nagyon értékesek az ifjúsági mozgalom számára. Félő azonban, hogy propagandistáink egy része még mindig fél az ilyen ösz- szecsapásoktól. Pedig miről van szó? Ha sikerül bebizonyítaniok igazukat az ifjúság tömegei előtt —, a mozgalom sokat nyer; de ha kiderül, hogy nem volt igazuk, ezzel megint csak a mozgalom nyer, mert levonhatjuk belőle a megfelelő tanulságokat. III. Üj hang, új tartalom, új módszerek — ez az, amit az ifjúsági propagandának meg kell tanulnia mostanában. Ez a lecke nem könnyű, de ha most megbukunk belőle, nagyon nehéz lesz helyrehozni az évek múlásával mulasztásainkat. Igaz, a mértéket néha még nehezen találjuk, még nem mindig tudjuk megkülönböztetni a talmit az aranytól (bizonyságul szolgál erre a Petőfi körön elhangzott hozzászólások egy része is), de azért minden jel arra mutat, hogy a megkezdett út a kitérők ellenére is, jó irányba visz. Az elmúlt esztendőben a Petőfi iskolák százain és ezrein nevelődtek a fiatalok. A Petőfi iskolák hangjában, tartalmában, módszereiben új vonások kaptak helyet. De ismeretes, hogy a Petőfi iskolák, amelyek egymagukban nem vehették figyelembe a fiatalok sokszor csapongó fantáziáját, különböző érdeklődését, nem tudták és nem is tudhatták az ifjúság nagy tömegeit lekötni. Hiszen aligha kétséges, hogy más a gondolatvilága annak az általános iskolásból lelt DlSZ-tagnak, aki csak nemrég lépte át az Ifjúsági Szövetség küszöbét és megint csak más egy fiatal házas- emberé. Ugyanígy különbséget kell tenni egy érettségizett technikus, vagy főiskolát végzett pedagógus és a 8 osztályt járt DISZ-tag között. A társadalom részéről lehetnek egyaránt megbecsültek, de műveltség tekintetében nagy különbség van köztük és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor nevelni akarjuk őket. A »Kérdezz—felelek« körök, a munkásmozgalom régi veteránjaival megbeszélt találkozások, az előadássorozatok — és ki tudná még mind felsorolni azokat a lehetőségeket, amelyek szinte maguktól adódnak! — olyan színeket vegyíthetnek a propagandamunkába, amelyek sok-sok ezer olyan fiatal szívét is rabul ejthetik, akiket a Petőfi iskola tananyaga nem érdekel. Propagandistáinktól többé nem szabad azt követelnünk, hogy a másodpercek homokóráján mérjék a nevelőmunka eredményeit és a számszerűség helyett is a minőséget kell előtérbe helyezni. Ezzel propagandistáink régi óhajának teszünk majd eleget, akik áldozatos munkájukkal bebizonyították, hogy nagy eredményeket képesek elérni, ha szabad teret nyitunk önálló elképzeléseiknek. És ez mindennél nagyobb megbecsülést jelent majd azok számára, akik az ifjúság marxista-leninista nevelésére vállalkoznak. Ez nyújt lehetőséget majd arra, hogy az élet legkülönbözőbb kérdéseiben foglalhassanak szabadon állást propagandistáink, amikor a párt politikájának, a marxizmus-leninizmus megértetésén fáradoznak. Ez persze azt jelenti, hogy megnő a propagandisták felelőssége, hogy művelt, okos gondolatok hirdetésére van szükség. Művelt, okos gondolatok hirdetésére pedig csak művelt, okos emberek alkalmasak, tehát még az eddiginél is sokkal nagyobb szé- repe lesz az ifjúsági propagandamunkában az értelmiségnek. Pártunk, ifjúsági szövetségünk a legnagyobb bizakodással várja tőlük, hogy segítsenek az olyá'n gyakorlati kérdések megoldásában is ,nevelő munkájuk során, mint amilyenek a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ország életének demokratizálása, a jogtalanul megvádolt fiatalok becsületének visszaállítása. Ezen a télen már minden bizonnyal az ifjúság eddig soha nem látott tömegei népesítik be az eszme-barikádokat, és .nyílt, bátor harcban arat majd győzelmet győzelemre a marxizmus-leninizmus igazsága a fiatalok közöttFodor Gábor
