Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-21 / 171. szám
Dalles Ferenc elvtárs nyilatkozata külföldi útjukról Sok barátot sæercstimk Jugoszláviában Nemrégiben megyei delegáció járt a szomszédos Jugoszláviában. E delegáció tagjai Dacsó József elvtárs, a Megyei Párt- Végrehajtóbizottság első titkára, lkdlos Ferenc, a Megye Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke és Mohácsi Károly, a Megyei Tanács VBJMezőgazdasági Igazgatóságának vezetője Josip Zma- i:g elvtárs meghívására utaztak Zágrábbá. A Minisztertanács illetékes vezetői hozzájárultak a tanulmányúihoz. A kint töltött idő alatt a küldöttség tagjai ismerkedtek Jugoszlávia népeinek életével, tanulmányozták a közigazgatást, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a vállalatok munkáját. Megkértük Dallos Ferenc elvtársat, hogy nyilatkozzék lapunk munkatársának jugoszláviai élményeiről. — Az utazás csodálatos volt. Változatos szép tájakon, modern aulálltakon suhant gépkocsink. Horgosnál léptük át a határt. Már itt tapasztalható volt az a szívélyesség, amely végigkísért utunkon. Szuboticán át mentünk Növi Sad-ra. Este 7-kor értünk ide, nagy viharba kerültünk, úgy hogy az utcákon félméteres vis hömpölygőit. Tito elvtárs is arra járt akkor, őt egy hajókirándulásban akasztotta meg a nagy vihar. Mikor megtudta a lakosság, hogy a városban fog megszállni, több ezer főnyi tömeg gyűlt össze és lelkesen éltették Jugoszlávia népeinek vezetőjét. Nagyon tetszettek a modern autóutak, amelyeken, bizonyos távolságokra vendéglők, falatozók vannak, ahol a fáradt utas éhségét csillapíthatja és szom- iát olthatja. Nem is lehet azt egy ilyen rövid nyilatkozatban elmondani, hogy milyen sok szépet láttunk. Mint nyitott könyv tárult elénk egész Jugoszlávia élete. Gyönyörűek a Plitvicai tavak, ahol Jugoszlávia nemzeti parkja is van. Itt 16 tó zuhan egymásba, egy-egy tó között WO méter szintkülönbség is van. Vi- zicrőművet építettek e tájon, amelynek áramából még Olaszországnak is jut. Átszeltük a Ka- Pelákat és a Velebitet, kimentünk a dalmái tengerpartra, fürödtünk a hús tengervízben. Voltunk a Magyar Szó szerkesztősegében. A lap mintegy 40 000 példányban jelenik meg. Megnéztük Tito elvtárs szülőházát, meglátogattunk állami gazdasagokat, zadrugákat, beszélgettünk egyénileg dolgozó parasztokkal. Tanulmányoztuk a helyi vezetést. Megállapítottuk, hogy az állam vezetői a legnagyobb fokú decentralizálásra törekedtek. Jugoszláviában szélesfokú önkormányzatuk van a helyi szerveknek, a hatáskörhöz gazdasági alapot is kapnak. Az a jelszó, hogy az emberek problémáit a helyszínen kell megoldani. Az egyen érdeke mindig találkozik a közösségével. Mi a zadári járást tanulmányoztuk. Ez egy 145 000 lakosú járás, 15 nagyobb üzemmel, most építenek egy hajógyárat. A járás vezetése a, következőképpen történik. Van a népbizottság, amely 75 főből áll, azonkívül a termelők tanácsa, amelynek 60 személy a tagja. Ez utóbbi csak termelésben részvevő személyekből áll. Mindkét testületet három évre választják. Minden jelentősebb kérdés eldöntéséhez mind a két »ház«, illetve bizottság ülése szükséges. Nincs végrehajtó bizottság, mint nálunk. Az illések között az elnök vezeti az ügyek intézését, helyettese a titkár. A járás igazgatását hét titkárság látja el (e titkárságok a. nálunk lévő különböző osztályokat helyettesítik a tanácsnál). Minden titkárság élén van egy végrehajtó tanács, melynek elnöke a népbizottság tagja, titkára pedig az osztály egyik tisztviselője. A végrehajtó tanács kéthetenként ülésezik. Djakovon s voltunk, ez egy 10 000 lakosú község, ahol nincs termelők tanácsa. Ez csak a nagyobb városokban van, ahol több vállalat működik. A népbizoitság 29 tagú, mely havonta ülésezik. Június 24-én tartottak ülést, 24 napirendi pontot tárgyaltak. A népbizottságok és a termelők tanácsa kezében összpontosul az egész járás, vagy a város élete, nagy hatáskörük van, mindent ők intéznek. A költségvetést ők készítik el, ezen belül igyekeznek úgy gazdálkodni, hogy minél jobban elősegítsék a népjólét növelését. Érdekes, hogy egy tanácselnököt legfeljebb kétszer választanak meg, tehát csak hat évig lehet valaki népbizottsági elnök. Legalább két jelölt közül történik a választás, de előfordul többször, hogy több jelölt van. Megkérdeztük, hogy mi az oka annak, hogy csak három, vagy esetleg hat évig lehet elnök. Azt mondták az elvtársak, hogy ezzel elkerülik a sógor, koma, jóbarát, szellem kialakulását. A cél: minél kevesebbre csökkenteni a bürokráciát, kevés papírmunka és minél több gyakorlati tevékenység. Ez segíti elő náluk a termelékenység növelését, a rendelkezésre álló pénzösszegek gazdaságos felhasználását, az életszínvonal állandó emelkedését. Jugoszláviában nincsenek állami és tanácsi vállalatok, hanem, minden vállalat társadalmi. Megnéztünk egy ilyent, a Vranai állami gazdaságot. E gazdaságnak 120 fő állandó alkalmazottja van és 25 tagú munkástanács végzi e vállalat önigazgatását. Van egy héttagú végrehajtó bizottsága e munkástanácsnak. Ez intéz mindent, a vállalat gazdálkodását és a gazdálkodástól függ a dolgozók jövedelme, de az igazgatóé is, aki nem tagja a munkástanácsnak. Az igazgató beállítása úgy történik, hogy pályázatot hirdetnek. A pályázók közül a legalkalmasabbat választják ki. Az ő fizetése is attól függ, hogyan dolgozik. Egy-egy vállalat kölcsönt kaphat az államtól, de ezt csak akkor folyósítják, ha a néptanács és a termelők tanácsa ezt jóváhagyja. Megvitatják és csak akkor fektetnek a vállalkozásba pénzt, ha az gazdaságos, vagy szükséges. Jugoszláviában a kereskedelem és az ipar zöme állami kézben van. Mezőgazdaságban is azt tartják szem előtt, hogy a termelés növelése elsőrendű érdek, Lazább, nem egyforma alapszabállyal rendelkező termelőszövetkezeteket, zadrugákat hoztak létre. A zadrugálc hitelét is hasonlóan szavazzák meg, mint a vállalatokét. A cél az, hogy a dolgozó parasztságot meggyőzzék a szövetkezés előnyeiről olyan módon, hogy a szövetkezeteknek jól kell gazdálkodni és életképes, olyan gazdaságoknak kell lenniük, ahol a parasztság jövedelme magasabb, mint az egyéni parcellákon. Érvényesül tehát az anyagi érdekeltség elve. A sadrugak tekintélyét növeli, hogy 1000 dinár a beiratkozási díj. Voltunk több olyan községben, ahol a parasztok zöme már tagja a zadrugáknak. Különböző ilyen szövetkezetek vannak, mindig maguk állapítják meg, hogy az adottságoknak megfelelően milyen alapszabály szerint működnek. Mivel gépállomások nincsenek, a szövetkezetek maguk vásárolják meg gépeikét, ahogy adottságaik kívánják és anyagi erejük engedi. — Nagyon szívesen fogadtak bennünket Jugoszláviában. Mindenütt elő volt készítve az utunk, vártak már bennünket és mindenben a rendelkezésünkre álltak. Jugoszláv barátainknak őszinte kívánsága, hogy a két nép között szorosabbá váljon a kapcsolat. Mi azért mentünk hozzájuk, hogy tanuljunk tőlük és barátokat szerezzünk. Bátran merem állítani, hogy mind a két feladatot teljesítettük — fejezte be nyilatkozatát Dallas elvtárs. Határozat — amit nem hajtottak végre Még májusban történt. A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár készáru csomagolójának dolgozói elpanaszolták Dudás Mihályné MNDSZ-vezetőnek, hogy nincs elég segédanyag és megfelelő szerszám a munkájukhoz, nem ismerik eléggé a legjobb munkamódszereket, ezért nem tudnak folyamatosan termelni és a keresetük is kevés. Dudás elvtársnő szólt Máté Ferenc elvtársnak, a készáruraktár vezetőjének — aki az üzemi pártszervezet vezetőségének is tagja — hogy jobban szervezze meg a munkát és gondoskodjék arról, hogy a dolgozók a legjobb munkamódszereket elsajátíthassák. Máté elvtárs a dolgozók előtt visszautasította Dudás elvtársná figyelmeztetését. Ez rosszul esett Dudás elvtársnőnek és később felkereste Máté elvtársat, s megbírálta helytelen magatartásáért Máté elvtárs is belátta, hogy helytelenül viselkedett és gondoskodott a dolgozók jogos kérésének elintézéséről. A legközelebbi pártvezetőségi ülésen is szóbakerült ez az eset A vezetőség azonban nemcsak Máté elvtárs hibáját, hanem aa egész vezetőség munkamódszerét megvitatta. Bírálóan elemezték saját tevékenységüket. Megállapították: -hogy csak addig érzik magukat vezetőségi tagnak, amíg a vezetőségi ülés tart; kint az üzemben már arra várnak, hogy 'a párttitkár szabja meg a tennivalóikat, s nem úgy viselkednek, mint a vezetőség egyenlő jogú és egyenlő felelősséggel bíró tagjai. A vezetőségnek ezt a helytelen munkamódszerét az egész pártszervezet megérzi. Visszafejlődött a népnevelők és a pártbizalmiak munkája. A tag- és tagjelölt - felvétel is akadozik. A vezetőség tagjai arra kérték a párttitkárt, hogy ezután jobban tájékoztassa őket a politikai és a termelési kérdésekről. Határozatot hoztak arra, hogy a munkaidő után minden nap S—IC percre összejönnek a pártirodában és megbeszélik a napi tapasztalatokat. Éppen Máté elvtárs javasolta, hogy helyezzenek el a pártirodán egy naplót: ha a dolgozók a vezetőség bármelyik tagjához valamilyen problémával fordulnak, jegyezzék be abba s írják be azt is, hogyan intézték el. A napló segítségével is ellenőrzik, hogy mit tesz a vezetőség a dolgozók problémáinak megoldásáért. Sokszor megállapítottuk már, hogy minden határozat annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Sajnos, a Kinizsi Konzervgyár pártszervezetének vezetősége a fenti, igen életrevaló határozatot., a mai napig sem hajtotta végre. Napló még a mai napig sincs a pártirodán. A dolgozók még mindig egyedül Illés elvtársnőt, a párttitkárt keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal. Pedig az lenne » helyes, ha minden pártvezetőségi tag nyitott szemmel járna az üzemben, foglalkozna a dolgozókat érintő kérdésekkel. Sokszor egészen apró esetek akasztják meg a munkát. A készáruraktárban például az egyik csoport úgy rakta le a ládákat, hogy a másik csoport munkáját gátolta. Ezúttal Máté elvtárs idejében észrevette az esetet és elrendezte a ládákat. Mi lett volna, ha ezzel is Illés elvtársnőt zavarták volna a munkájában? Az ügy elintézése természetszerűleg tovább tartott volna, így viszont egy perc alatt megoldották. Éppen ezért szükség van a naplóra. Egyrészt a pártvezetőségi tagokat ösztönzi a kollektív munkára, más- j részt a dolgozók is megszokják, hogy nemcsak a párttitkár jelenti a pártvezetőségnek, hanem a vezetőség többi tagjához is bizalommal fordulhatnak. Befejezésül annyit, hogy egy pártvezetoség munkája csak akkor javulhat, a kollektív vezetés úgy szilárdulhat meg, ha saját határozatait is végrehajtja. n. O. Látogatóban Máf Józsefnél A Garai Állami Gazdaság bácsborsódi üzemegységében járunk. Szelíd dombok váltják a síkokat s a látóhatár pereméig ér az aranysárga gabonából hullámzó tenger. Közöttük fürge, szürketestű hajók: kombájnok úsznak. Háy Józsefet keressük, aki a hír szerint már 200 holdon túljárva takarítja a borsodi és cérnaháti földek termését. Újságolvasó, rádióhallgató ember évek óta újra és újra hallja nevét ilyenkor aratás táján, a legelsők közt emlegetve. A bácsborsód—garai útról éles szögben tér el egy keskenyebb csapás a jugoszláv határhoz. Errefelé arat valahol a kiváló komtaájnos. Hozzá igyekezve bukkanunk Aranyos Istvánra, aki a hírneves garai kom báj no- sok versenyében szintén a ranglista első fokain halad. A vállas fiatalember katona, jutalomszabadságát tölti a gép nj^ergében. Öt nyár gépi aratása van már mögötte, kétszer volt első a gazdaság 16 kombájnosa között. Most is több, mint 180 hold van már az eredménylapján. Utolsó köröket csinálja egy 23 holdas táblában. Nehéz a terep, keserves a munka. Völgynek le, dombnak fel kapaszkodik a testes gép, idétlenül meg-megbillen a felázott talajban, ilyenkor a vágószerkezet egyik része a földet túrja, a másik magas tarlót hagy. A tenyérnyi kalászú, 14 mázsával fizető búza jócskán megdőlve. — Több, mint 40 holddal van előttem Háy — mondja Aranyos István s arcán nem titkolt elégedetlenség ül. — Persze, neki könnyű. Kiválaszthatja a terület legjavát, a rossz pedig nekünk marad. A jó gabonában más is tud haladni, Cérnaháton például két nap alatt én is 70 holdat vágtam le... Ez már a második panasz. Petres Antalék, akik mindössze 44 holdnál tartanak, ugyanezt mondják: könnyű Iiáynak, jó a gépe, ha ott valami baj van, minden szerelő odafut, a többiek pedig csak kínlódnak a rossz területtel s a gyatra gépekkel... Járjunk végére ennek a dolognak. Mert ha igaz, helytelen. A lankák sorában végre rátalálunk Háy Józsefre. Errébb Feldesz Adám arat. A tábla végében verődik össze a Rácz István üzemegységvezetővel és Macska Antal üzemanyagossal megszaporodott társaság. Háyra várni kell. A segéd vezető je: Gál János arat ugyan, de mellette ül a gépen, figyeli a munkát, magyaráz. Kuszáit, erősszálú búza ez is, a gép láthatóan úgy kínlódik benne, mint Aranyosé... Megkérjük Adám bácsit: ő is mondjon véleményt. Igaz, hogy Háynak kedvez a vezetőség a többiek rovására? Feldesz Adám csak tárgyilagos lehet, mert neki is csak 170 holdja van s ha igaz a mende-monda, ő is bőrén érzi a kivételezést. Feldesz azonban mérges lesz s azt mondja: nem igaz. Irígység- szülte pletyka. Az aratás kezdete óta egymásmelleit dolgoznak Háy Józseffel. S sorolja is, dátumszerint: mikor, hol, mit arattak, milyen körülmények között. Egy az, hogy Háy valamivel később is kezdett, mint a többiek. A gépe meg éppenséggel egy hatesztendős öreg masina, amellyel az idei teljesítményt nem számítva, Háy éppen 4200 hold gabonát aratott le. Elgondolható, hogy megkopott már, van is vele elég hiba. De a szerelőnek Háy nem sok munkát hagy, .mert legtöbbször maga javít. Egyik este eltört a hullámlemez. Háy egész éjjel nem aludt s reggelre megcsinálta. — Ugyancsak reggelig dolgozott máskor egy differenciáltöréssel. S a különbség éppen az a 44 holdnál tartó Petresék s Háy József között, hogy amíg az előbbi kis hibával is kényelmesen megvárja a szerelőt, addig az utóbbi maga nekiáll s ha alszik, ha nem, reggel ép géppel kezd munkába... Itt van már közöttünk Háy József is. Mozgékony, vidámarcú ember, de lebarnult bőre ráncaiban, szemgödreiben ott árulkodik a fáradtság. Nem, nem kivételezéssel aratott le ez az ember július 19-ig 223 holdat s csépelt el ugyanakkor több, mint 20 vagon gabonát. Mosolyog csak, amikor a szóbeszédet említjük. Példákat sorol fel: hogyan süly- lycdt el az árpában úgy, hogy Sztalinyeccel kellett kihúzatni. Olyan búzában is aratott Feldesz Ádámmal együtt, hogy a gép is majdnem verejtékezett. Igaz, a i'ozsban előrefutott, két és fél nap alatt 59 holdat vágott le, mert az ő vágószerkezetének konzolcsigája jobban szedett, mint a többiek átmenőcsigája. De neki is bőven kijutott a dombokból, a viharkúszálta gabonából. Hogy _jnégis miért legelső? Némán vállatvon. A feleletet jóval később, G arán halljuk a gazdaság főagronómusától: Háy különös fából van faragva... Társai maguk sem tudják, hogy Háy József mikor alszik s a javításban átvirrasztott éjszakák, vagy néhány órai szundítás után, beteg gyomorral hogyan bírja ezt a munkatempót? Mert valami érthetetlen, de jellemző szerénységgel azt is eltitkolta, hogy gyomorbeteg. Az egyik nap megkérdezte: mi az ebéd s a válaszra szó nélkül visszament a gépre. Azt hitték: válogatós. Nehezen szedték ki belőle, hogy gyomorbajos s nem ehet akármit. Azóta szalonna helyett például tejet kap. Kiszámítjuk azt is, mit lehet keresni a kombájnon ilyen szorgalmas munkával? Holdanként 12,90, mázsánként' 1,60 forintot, 180 hold után másfélszeres a bér. Delelőn áll a nap, bekocog a két pejjel az ebédhordó kocsi. Mitics Károly bácsi, meg a fe- hérköpenyes-kendős Hablender Teréz nekifog a tálalásnak. Zöldbableves és tarhonyés pörkölt Mindig ilyen jó az ebéd s ilyen pontosan is hozzák? Azt mondják: igen. Károly bácsi az ebédhez jókora bögre hideg, cukros feketekávét oszt; víz helyett hordják a gépekhez. Ilyenkor érkezik minden kombájnhoz a ver- senyértékelés is. Kézről kézre jár s mohón hasonlitgatják a szamokat. Feldesz Adám büszkén mutatja a 142 holdnál tartó Ta- maskov s lejjebb Nagy Károly nevét: mindkettő az ö segédvezetője volt valamikor... Alig ürülnek ki a tányérok, a zsugorodó-fogyó gabonamezőben ismét felzúgnak a gépek. Rácz István számítgatja: az üzemegység 700 hold kalászosának több, mint felét learatták már. De még mindig van annyi munka, hogy Háy József és társai valahol a 2—300 hold felett teljesítsék a kombájnaratási tervet, ki feljebb, le hátráb’o. Kemény verseny ez. Nem mentes a legjobbakat érő kis irigységtől, a kevésbé ügyesek kifogásaitól. De ennek a kis hadseregnek mindegyik tagja olyan győzelemért harcol, amely nekik a megérdemelt hírnevet, az ország népének pedig drága hasznot: gyorsan és veszteségmentesen betakarított sok-sok kenyeret jelent. S ezt a hadsereget vonzza, viszi előre példájával Háy József, a szocialista munka hőse,
