Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-05 / 157. szám
hírős V4C ROS »00<><>CK><X><>0<>0<>rK>o<><>o<>0<T-<>(><v>o<VO tOOOQOOOC <X>00<XKK>0<><>0<>00<><><><)<H><><S}<>00<X>OCOOOO<>00<K>QOOOOOOOOOOOOOOO<«iüQsaOi><1000!0<*OSyO<>000<>0 Köszöntjük a kitüntetett orvosokat Minden év július 1-én — Semmelweis Ignác születésének napján — a magyar egészségügyi kormányzat kitünteti a legjobb munkát végző orvosokat. Megyénkben 11 orvos részesült ilyen kitüntetésben. A 11 közül 5 kecskeméti. Városunk orvosai az utóbbi években szép sikert értek el az eredményesebb gyógymódok keresésében, alkalmazásában, az egészségvédő módszerek bevezetésében. Járványok nem tudták felütni fejüket. Pedig ezek városunkban még nem is olyan régen tucatszámra szedték áldozataikat. Kevesen tudják, hogy 1709-ben a pestis, a »fekete halál« mintegy 5000 lakost vitt a sírba. Erre a szörnyű járványra emlékeztet a színház előtti emlékoszlop. A pestis 1739/ 40-ben a város 20 000 lakójából több mint 5000-et terített Szent Mihály lovára. De nemcsak a pestis, hanem a kolera, az »epe- mirígy«, ahogy itt nevezték, szintén szedte áldozatait. 1831 után még négy ízben tört ki. Csak 1868-ban sikerült megfojtani ezt a járványt. A Batthyány utca eleji kórházba szállították a betegeket. Hozzátartozói vittek be ennivalót. Az ápolást a barátok vállalták. Vendéglősök élelmezték azokat a betegeket, akiknek hozzátartozói távol laktak. Az 1918/19-es influenzajárvány is sok embert sírba döntött. És nyaranta a hastífusz. Minden tíz beteg közül egy meghalt. Akkor évente 150—160 ilyen megbetegedés volt. manapság 3—4. De ezek a számok már jelzik, hogy orvosaink milyen sikeresen harcolnak a város lakóinak egészségéért. A gümőkór 1941-ben még minden 10 000 lakosból 18-at ragadott el, ez a Új emlékmű felállításáról tárgyalt az emiékmű bizottság Városunk gazdasági és politikai vezetői a közelmúltban új emlékmű felállításáról tárgyaltak. Az emlékmű bizottság egyhangúan javasolta, hogy az 1919-es mártírok emlékére felállítandó emlékművet a Szabadság téren, a jelenlegi taxiállomás helyén helyezzék el. Ez a keramitos út a városrendezési tervekben mint szanálandó út van feltüntetve és a terület parkosítás alá kerül. Az emlékművet a bizottság ezen’ út tengelyében javasolja felállítani, homlokzattal az Űj-Kollégium épülete felé. A bizottság úgy javasolta, hogy az emlékmű felső részére Lenin elvtárs szobra kerüljön, az emlékmű lábazatára pedig, megfelelő mellvédes emelvényen, az 1919-es mártírok emlékét örökítsék meg kő, vagy bronz domborművek alakjában. A javaslat alapján rövidesen sor kerül a tervpályázat meghirdetésére. Elítélték a Máriavárosi g-arázdálkodókat Kecskeméten a Rendőrfalu, a Muszáj és a Máriaváros azelőtt arról volt nevezetes, hogy az ott lakó legények nem engedték meg, hogy idegenek, más városrészbeliek udvaroljanak a lányoknak. Ügy látszik, ezt a »hagyományt« próbálták életrekel- teni azok a váriavárosi legények, akik esténként egy-egy lakáson összejöttek, italoztak, majd utána részegen elbújtak az utcákban és a járókelőket tettlegesen bántalmazták. Ilyen volt Bakó Antal, Horváth Antal és Krasz- nai János is. Többször Krasznai- éknál jöttek este össze, jól behálózták, majd elindultak a Má- riavárosban a járókelők »vadá- száséra«. Főleg tiszteket szemeltek ki, akiket aztán tettlegesen próbáltak bántalmazni. A garázdálkodó legények rendőrkézre kerültek és felettük a napokban a bíróság Virágh- tanácsa mondott ítéletet, Bakó Antal és Horváth Antal hároqj- háromhavi, Krasznai János pedig kéthavi börtönbüntetést kapott. A börtönben lesz idejük, hogy gondolkozzanak azon, manapság már nem lehet a mária- városi bicskás és verekedő »hagyományokat« feleleveníteni. szám 1952-ben már 6-ra, ma pedig 4-re csökkent. A csecsemőkből 15 évvel ezelőtt minden 100- ból 14 halt meg. Ma csak 0. Orvosaink általában becsületes, a népet szerető, hivatástudattal bíró igazi magyar orvosok. .Túlnyomó többségük fáradtságot nem ismerve, önfeláldo- zóan dolgozik, aminek meg vannak a számokkal is bizonyítható eredményei. A gyógyulásukat kereső dolgozók tudják, hogy orvosaink zömére az jellemző, hogy odaadó, lelkes építői a szocializmusnak. Ezeket és a most kitüntetetteket az egész lakosság tisztelete és szeretete övezi. Mi is szeretettel és büszkeséggel köszöntjük kitüntetett orvosainkat, hogy továbbra is dolgozzanak olyan ügyszeretettel, buzgalommal, mint eddig. Ugyanakkor kérjük a még lemaradókat, az idők szavát még meg nem értőket, hogy zárkózzanak fel az élenjárókhoz városunk, megyénk jobb egészségügyi ellátásának érdekében. Ismerd meg hazánkat... Az Űttörőház 90 pajtást nyaraltat az idén. Az első csoportban hétfőn 45 leány indult útnak Pécsre és két hetet töltenek a gyönyörű dunántúli városban. Itt megtekintik Pécs nevezetességeit, többek között a majolikagyárat, a bőrgyárat, a szénbányát. Tanulmányi kirándulást tesznek Harkány gyógyfürdőre is. A gyerekek növény- és bogárgyűjteményt, valamint jegyzeteket készítenek a történelmi emlékekről. Ez további tanulmányaikban nagy segítséget nyújt. A hasznos időtöltésen kívül szórakozásra is jut bőven idő. Üj népi játékokat és énekeket tanulnak. A két hét eltelte után a fiúk csoportja váltja fel a lányokat. A gyermekek utazási költségeit az Űttörőház fedezi, csupán a két heti ellátást fizetik a szülők. Mától kezdve A papa, mama, a feleségem, meg én A Langlois-család történetét már ismerjük »A papa, mama, ő, meg én« című francia filmből. Már régen a szivünkbe fogadtuk a kicsit bogaras, szórakozott papát, a mindig zsörtölődő mamát, a fiukat, a szerelmes ügyvédjelöltet és őt, a bájos, szőke Ca- therinet. A rendező jóvoltából *^|*^*^A*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Hogyan lehet valaki jó hivatalnokká? Berreg a telefon az asztalomon. Felveszem a kagylót s a városi begyűjtési hivatal új vezetője, Sándor István elvtárs, jelentkezik. Nem a beszélgetés tárgya az érdekes, hanem az úgynevezett »műsoronkívü- U« ismerkedés, ami úgy kezdődött, hogy Sándor elvtárs meg- Invitált a hivatalba, mondván, hogy még úgysem ismerem, s különben is volna egy jó cikktémája. Én egyre erősködök, hogy hogyne ismerném, de a végén kiderült, hogy csak tévedtem, mert ő június 6-án vette át a hivatal vezetését, Most aztán rajtam volt a csodálkozás sora, s már magamat kezdtem okolni, amiért majdnem egy hónap alatt nem értesültem arról, hogy új hivatalvezetője van a városi begyűjtésnek. — Ja, hát ezen ne csodálkozzon — hangzik a telefonba, — ha jött volna, se talált volna itt. Június 26-ig összegeztem ittlétem eredményét és a 20 napból rájöttem, hogy 10 napot értekezleten töltöttem. Holnapra újra értekezletre készülök, a begyűjtési aktívaértekezletre, holnapután pedig »kioktató értekezlet« lesz a hivatal dolgozóinak. A következő napok programjáról még nem értesültem, de ha nem lesz értekezlet, majd szólok, hegy jöjjön át — akkor majd mi tartunk egyet. Ebbe az egybe úgyis nagyon belejöttem. Feleslegesnek tartanám tovább részletezni a beszélgetést, hiszen a begyűjtési hivatal felettes szervei az én tanácsom nélkül is tudnák jó hivatalnokot nevelni Sándor István elvtársból. Lehet, hogy talán túlságosan egyoldalú ember lesz? Nem baj, kérem! Fő, hogy az értekezési tervét teljesítse, — a begyűjtési terv, az már más lapra tartozik... E.-né ismét viszontlátjuk őket »A papa, mama, a feleségem, meg én« című filmben, amely a fiatal pár nászutazásával kezdődik. A boldog ifjú pár a nászutazás után kénytelen a szülőkkel egy fedél alatt lakni. A közös lakás később egyre több problémát okoz. Az asszonyka ugyanis ..hamarosan két ikergyermeknek ; ad életet, majd néhány év mólévá ismét ikerpárt hoz a világra. Most már akarva, akaratlanul is felvetődik a »békés együttélés« 'problémája. Ez a tény teremti |meg ezután a film sok-sok komikus helyzetét. Kacagtató, humoros epizódok követik egymást a filmben, s amellett, hogy szi- porkázóan szellemes vígjáték, érinti azt a fontos problémát, amelyet Párizsban a lakáskérdés jelent. A színészekről csak a legjobbat mondhatjuk. Végtelen egyszerűséggel és közvetlenséggel játszanak. A film sikerét a bájos, fülbemászó muzsika csak növeli. A film kedves hősnője Nicole Courcel, a francia filmhét alkalmával több más filmszakemberrel és művésszel ellátogatott hazánkba. Courcelnek eddig csak egyetlen filmjét ismerjük, de már így is szívébe zárta a magyar közönség. A gazdag humorú film július 5-től 11-ig nyújt vidám szórakozást a kecskemétieknek a Városi Moziban, N APIRENUEN A begyűjtési tervek teljesítéséről JWéhány napja zártuk le az év első felét, s nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is elkészíteni magunkban is, könyveinkben is az első félév eredményének mérlegét. Ilyenkor általában vállalatainknál és mindenütt az életben visszapillantunk induló terveinkre, s ha van bennünk felelősség, tárgyilagosan számot adunk, hogy saját munkaterületünkön mit tettünk a nagy, a közös cél elérése érdekében. WXolgozá népünk ellátása, életszínvonalunk emelése, a be- gyűjtési tervek teljesítésén is nyugszik. A tervek teljesítése az egyik feltétele annak, hogy több hús, zsír, liszt, tej kerüljön dolgozóink asztalára. Mit tett ennek érdekében Kecskemét város? Bizony el vagyunk maradva a tervteljesítéssel, s az a baj, hogy jó példaként csak kevés termelőszövetkezetet említhetünk. A termelőszövetkezetek közül ugyanis mindössze kettő van. amelyik tiszta lappal kezdi a második félévet, a többiek kisebb- nagyobb adóssággal és kisebb-nagyobb felelősséggel vonják le a félév tanulságát, amely még mindig nem elég garancia arra, hogy a következő félévben jobb eredményekről adhatunk számot. A Törekvés Termelőszövetkezet például majdnem 6000 tojással és több, mint 15 mázsa sertéssel adós az első félévről. Gál elvtárs, a szövetkezet elnöke a közelmúltban kötelezettséget vállalt, hogy a legközelebbi átvételi napig leszállítják a hátralékot. Azóta már két átvételi nap volt, de sem Gál elvtárs, sem a szövetkezel tagjai, akiknek nevében ígéretet tett, nem teljesítették szavukat. J ól lehet a tervek teljesítésében az egyénieknél nagyobb lemaradás tapasztalható, de nem jogosan követelik-e elsősorban a példamutatást termelőszövetkezeteinktől? Ismét a tiszai kirándulóvonatról Néhány nap múlva lesz egy hónapja, hogy a tiszai kiránduló- vonatról írtunk és sok száz kecskeméti lakos elégedetlenségét tolmácsoltuk lapunkon keresztül a MÁV-nak. Az elégedetlenség oka, mint már előbb is írtuk, az, hogy a kirándulóvonat menetdíj költségét a MÁV felemelte azzal az indokkal, hogy a vonat megállóhelyét Tiszuugról áthelyezték a tiszai hídfőre, s a néhány száz méterrel hosszabb útért már csaknem a kétszeres menetdíjat számítják. Az elégedetlenkedők jogos panaszát azonban még eddig nem intézte el a MÁV, csupán arról nyertünk tájékozódást, hogy a megálló áthelyezését a tiszaugiak kérték, mert így közelebb esik az állomás a faluhoz. Igenám, csakhogy a kirándulóvonattal nem a tiszaugiak utaznak, hanem többnyire a kecskemétiek, s nem lett volna okvetlenül szükséges, hogy a vasárnapi kirándulóvonat megállóhelyét is a tiszai hídfőnél jelöljék meg, mert erre nagyon is alkalmas volna a régi tiszaugi állomás. A kecskeméti állomásfőnökségnek nincs jogában, hogy változtasson az áldatlan helyzeten, de hogy még érdekesebbet mondjunk: a Szegedi MÁV Igazgatóságnak sem, amit éppen Dóczi Jenő, az igazgatóság egyik vezető beosztásban lévő dolgozója hozott tudomásunkra. Éppen ezért a Szegedi Igazgatóság a panaszt a Posta- és Közlekedés- ügyi Minisztériumba továbbította (úgylátszik ott talán jobban ismerik a helyi körülményeket!. ..). Minden esetre any- nyit nyertünk vele. hogy most már nem kell tartanunk az ügy orvoslásától, sőt még talán attól sem, hogy egyáltalán válasz érkezik a kérdésre, mert eddig a minisztérium ugyan semmi hajlandóságot nem mutatott erre. Az egyszerű, gyorsan elintézhető ügyekből így csinálnak az »illetékesek« hónapokig tartó huza-vonákat, — dehát tehetik, mert a minisztérium messzeter- jedő hatásköre megóvja az alsóbb szerveket a bürokratizmusmentes ügyintézéstől. Most már csak azt szeretnénk kérdezni a minisztériumtól, hogy legalább a jövő nyárra remélhe- tünk-e olcsóbb menetdíjakat, tervezhetünk-e jó kirándulásokat a Tiszához? Vagy talán még előbb megkezdik a harcot a minisztériumban is a héti ej ű szörny, a bürokrácia ellen? APÁK BOLTJA« A Vendéglátóipari Vállalat a Széchenyi téren, az áthelyezett autóbuszmegállónál, a régi sátoros italbolt helyett. ízléses kivitelű »gombát« állított fel. Ez főként az utazóközönség kényelmét szolgálja, mivel a megálló közvetlen közelében épült. Itt hűsítő és rövid italokat szolgálnak ki. Ez a pavilon ideiglenes jellegű. Tervbe vették egy várócsarnok építését, büfével. Ennek elkészültéig a ma megnyíló »gombában« folyik az árusítás. Zárójelentés Megígértük, örömmel teljesítjük. Hogyisne, amikor arról számolhatunk be, hogy a Csongrádi utcai óvodások nyaralása sikerrel zárult. Valamennyien egészségesen, jó színben, átlag egy kilogrammos súlygyarapodással tértek haza szüleikhez. Volt szülő, aki alig ismerte meg kisfiát, úgy lebarnult, s úgy kigömbölyödött atcQcskája. Volt részük jó ellátásban, sok vidám játékban, kirándulásban, — még a Tiszában is lubickoUak. Már harmad ízben foglalkozunk ezzel a nyaralással — nem véletlen. Arról van ugyanis szó, liogy az egész nyaralást saját költségén szervezte meg az óvoda és bonyolította le társadalmi munkában. Az anyagiakat a szülőket foglalkoztató üzemek, vállalatok és a szülői munkaközösség gyűjtéséből biztosították. Hogy jól, azt a gyermekek súly- gyarapodása is bizonyítja. Nem történt itt semmi különlegesség, — csak az óvoda vezetői és a szülők összefogtak. — Mégis megérdemli, hogy megemlítsük, mert: nagy a társadalmi munka ereje, s ez a lelkes munka követésre méltó! A többi óvodáknak is rendelkezésére állanak ugyanezek az eszközök, lehetőségek. Bátor kezdeményezésről, hivatásszeretetről tettek tanúságot Bán Sándorné vezetőóvónő és munkatársai, és az üdülésszervező szülői munkaközösség tagjai. Elismerést érdemelnek valamennyien, akik az üdültetést szervezték és megvalósításában közreműködtek. Zsir.kó József
