Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-05 / 157. szám

A bürokratikus ügyvitel, o lélektelen bánásmód ellen

A kecskeméti járásban máris egyszerűsítették az ügyvitelt, növelték a községi tanácsok

hatáskörét

Június elején tárgyalta a Kecskeméti Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a tanács munkájának egyszerűsítéséről és megjavításáról szóló javaslatokat. A vita során még jobban kikristályosodott,miként lehetne egyszerűbbé tenni a községi tanácsok, valamint a járási tanács munkáját, hogyan lehetne növelni a helyi tanácsok hatáskörét.

Az elhangzott javaslatokat a járási tanács továbbította ahhoz a megyei bizottsághoz, amelynek az a feladata, hogy a megyei tanácstól kezdődően lefelé a községi tanácsokig, megtárgyalja és javaslatokat dolgozzon ki, miként lehetne az ügyvitelt egyszerűsíteni.

A járási tanács saját hatáskörében már egész sor hasznos intézkedést hozott. A vízkárt és más egyéb kárt szenvedett vetésterületek kiszántási engedélyét a kecskeméti járásban már a község) tanácsok adják. Nem kell a benzinjegyek kiadásáért a járáshoz utazni, níert ezt szintén a községekben intézik. Sokat vitáztak arról, hogy helyes-e az a javaslat, hogy a járási tanács költségvetésében szereplő szociális célokra szánt összegek a községi tanácsokhoz kerüljenek-e vagy pedig továbbra is a járás rendelkezzék felettük. Végül úgy döntöttek, hogy ezeket az összegeket lebontják községekre és a községi tanácsok saját hatáskörükön belül döntenek a szétosztásról.

Nagyon hasznos az a javaslat, amely szerint a könyvelést és az adóbeszedést kint a községekben végezzék. A községi tanácsok végrehajtó bizottságának hatáskörébe tartozzon az adóügyi megbízottak, könyvelők felvétele és elbocsátása, a járási tanács pénzügyi osztályvezetőjének jóváhagyása alapján. Június 16-tól kezdve a kecskeméti járás községeiben már a helyszínen végzik a könyvelést és az adóbeszedést. Ez évenként 140 000 forint megtakarítást jelent a járás területén. A könyvelőknek ugyanis nem kell kiutazni a községekbe, megmarad az utazási költség, 8 napidij és a postai költségek

is nagymértékben csökkennek. Eddig ugyanis az idézéseket, figyelmeztetéseket, minden hátralékoshoz a járási tanács pénzügyi osztálya küldte ki. Ehhez kapcsolódik az a javaslat, hogy a községben könyveljék el a kötelező biztosítást, a községíej- lesztési hozzájárulást, mezőőri dijat egy adófőkönyvbe es az adózó is egyszerre kapja meg a különböző tartozásokat tartalmazó nyomtatványt. Ezzel jelentősen csökken az adminisztráció és a dolgozó parasztok indokolatlan zaklatása. Csak a biztosításnál mintegy 50 százalékkal lehetne csökkenteni a könyveléssel foglalkozók létszámát a megyében ezzel a módszerrel.

Hasznos javaslat a begyűjtéssel kapcsolatosan, hogy legyen egy összefogó megyei szerv, mondjuk megyei begyűjtési- és felvásárlási igazgatóság címen, amely összefogná a különböző felvásárlással foglalkozó vállalatok munkáját. A párhuzamos tevékenységet folytató szerveket meg lehetne szüntetni, csökkenteni lehetne az ügyvitelt. A könyvelés egy-egy felvásárló szervnél még mindig nagyon bonyolult. Ha például valaki beadja a sertését, arról az Állatforgalmi Vállalat megbízottja egy átvételi elismervényt készít, melynek egy példányát a gazda kapja kézhez. A többit beviszi a járási kirendeltséghez, ahol két helyen elkönyvelik, majd továbbítják a járási begyűjtési hivatalhoz. ahol ismét két helyen elkönyvelik és csak azután kerül vissza a községi begyűjtési megbízotthoz egy példány, aki innen tudja meg, hogy a dolgozó paraszt teljesítette a beadási kötelezettségét. Ez a körforgás legalább egy hétig tart. Sokkal egyszerűbb lenne, hogyha a sertés beadása után közvetlen tudomást

szerezne arról a községi begyűjtési megbízott is, mert ezzel elkerülhetnék, hogy indokolatlanul zaklassák azokat a dolgozó parasztokat, akik eleget tettek kötelezettségüknek. Felesleges egyébként is annyi helyre elkönyvelni azt az egy vételi jegyet.

Ehhez hasonló bonyolult könyvelési formák máshol is vannak. Ezért a járási tanács végrehajtó bizottsága a járási begyűjtési h.vatallal közösen javasolta mindezek egyszerűsítését. Lajos- rrnzsén például 21 ember helyett lf.-tcl is meg lehetne oldani a különböző termékek felvásárlásai és a könyvelést. Az egyszerűsítéssel csak a kecskeméti járásban évente több mint 600 000 forintot lehetne megtakarítani.

Nem lehet valamennyi javaslatot felsorolni ebben az írásban, de ez a néhány is nagyon figyelemre méltó. Az eddig megtett intézkedések bizonyítják: a kecskeméti járás végrehajtó bizottsága nemcsak szavakkal hangoztatja, hogy egyszerűsíteni kell az ügymenetet, meg kell javítani a munkát, hanem a gyakorlatban is sokat tett e célok megvalósítása érdekében. E munkában a járási párt-végrehajtóbizottság is segítségére van. Számos javaslat ügyében azonban még a megyei tanács végrehajtó bizottsága részéről nem történt állásfoglalás. A járási tanácshoz hasonlóan a megyei tanács is meggyorsíthatná ezt a munkát. Van egész sor dolog, amit máris meg lehetett volna valósítani, ami a járási tanácsok munkáját is egyszerűsítené és hatáskörüket bővíteni. Bár kezdeti lépések történtek, de ezzel nem lehetünk megelégedve, több és gyorsabb intézkedésre van szükség.

4200 literre emelik

a íehenenkénti évi tejhosainot

Az elmúlt évben mm volt valami jó hire a szalkszentmártoni Békéért Termelőszövetkezet tehenészetének s a községbeliek csak gúnyolódtak, amikor a termelőszövetkezet teheneit meglátták. Igen gyenge lábon álltak ezek a jószágok s jó volt, ha a napi 1—2 liter tejet kiadták. Végül már a tagok is szégyélték, hogy tehénállomá- nyuk ilyen rossz állapotban van s ez év elején elhatározták, hogy j változtatnak a helyzeten.

I — Menjen a tehenekhez Juhász István meg Benkovics János, ök értenek a jószághoz — határozott a közgyűlés és a kél új állatgondozó másnap már dologhoz látott. Első dolguk az istálló alapos kitakarítása, majd a takarmányozás megjavítása volt. A gondos munkának meg is lett az eredménye, lassan emelkedni kezdett a tejhozam. Még a téli hónapokban is többet fejtek, mint máskor nyáron. Most ott tartanak, hogy a lejési átlag eléri a t'j litert is. A tehenek a rendes napi takarmányon kívül még 2 kg abraktakarmányt is kapnak és most már remény van arra, hogy a tejhozam tovább emelkedik majd.

— Az a tervünk, hogy augusztusra, szeptemberre H litere; fejési átlagot érjünk el és a íehenenkénti évi tejhozamot 4201 literrp emeljük — mondják a termelőszövetkezet tehenészei. Merész,’terv, az igaz, de a megvalósításhoz minden feltétel megvan, Az idén már gondoskodtak arról is, hogy a téli hónapokra elegendő takarmány álljon rendelkezésre. A takarmány bázis biztosítása érdekében 29 holdon vetettek zabosbükkönyt s vetettek még ezenkívül 8 holdon csalamádét, 3 holdon pedig muhart. Úgy tervezik hogy a télre 300 köbméter silótakarmányt készítenek. Nem lesznek hát szűkében a. takarmánynak és a fermelőszöveikezet tehenészei ! így majd megvalósíthatják tervüket. Már most töprengenek azon I hogy bevezetik majd az egyedi takarmányozást, hiszen az istáik alkalmas erre. Állandóan figyelik a teheneket, hogy jól válasz ! szák ki a kiváló egyedeket.

I A termelőszövetkezet szarvasmarha állománya jelenleg 49 db, ebbőd 17 darab fejőstehén. Az év végére szaporítják a fejőstehenek számát és most már bizonyosak abban, hogy nem kell szé- gyenkezniök többé, hiszen a járásban a második helyet szerezték meg maguknak. Ha pedig elérik a 14 literes fejési átlagot, az egy tehénre eső évi tejhozamot pedig 4200 literre emelik, akkor a szalkszentmártoni egyéni gazdák is megnézhetik a termelőszövetkezet tehenészeiét. Amit látni fognak, nem gúnyolódást, hanem elismerést vált majd ki belőlük. Gondja lesz erre Juhász Istvánnak, meg Benkovics Jánosnak, a két tehenésznek.

A hó vét* i hajrá és a védőital

Ne csodálkozzanak olvasóink és a gyár dolgozói e két gondolat összeházasításán, de a. történeti hűség kedvéért kár lenne más címet adni c rövid írásnak.

A történetet azzal kezdjük,

Miért kéieteli a DAY előre a pénzt'

Nemrégiben kalapácsos darálót vásároltak az apostagi Dózsa Termelő- szövetkezet tagjai, de a daráló működtetéséhez szükségük van arra, hogy bevezessék a villanyt. A villany bekapcsolása megkönnyítené a termelőszövetkezet tagjainak helyzetét, mert bizony nemcsak a darálót akarják hajtatni, hanem bevezetnék a villanyt a lakásokba s talán még arra is sor kerülne, hogy bizonyos mezőgazda- sági munkákat villamosenergiával végezzenek el. A termelőszövetkezet ve- zc-lősége kapcsolatba

lépett a DÁV-vai, be is fizettek 3090 forintot, de villany még mindig nincs.

A DÄV ugyanis még 3600 forintot követel a bekapcsolásért é.3 a munkákat mindaddig nem hajlandó elvégezni, amíg az összeget a termelőszövetkezet be nem fizeti.

A termelőszövetkezet tagjai most azon töprengenek, hogyan lehetséges az, hogy némelyik vállalat előre követeli a pénzt olyan munkáért, amibe még csak bele sem fogott. Nagy gondban vannak, mert a Nemzeti Bank csak

az elvégzett munka után, a benyújtott számla ellenében folyósítja az összeget s ezt a DAV- r.ak is illene tudnia. Vajon nem lenne helyesebb, ha most már késlekedés nélkül dologhoz látnának és csak a bekapcsolás után követelnék a hátralévő összeget? Attól ugyanis nem kell félidők, hogy a termelőszövetkezet megszökik a számlával, de általában úgy szokás az, hogy előbb elvégezzük a m.un- két és csak a végzett munka után tarthatunk igényt annak ellenértékére.

A címzett nem válaszol

Körülbelül hat héttel ezelőtt ajánlott levelet küldtem a 43. sz. Autóbusz Közlekedési Vállalat Bajai Kirendeltségének. A levélben autóbusz-bérletjegyet kértem a fiam részére, aki ipari tanuló.

Miután még három hét múlva sem kaptam meg a jegyet — de még választ sem —, telefonon felhívtam a vállalatot. Az elvtársnő, akivel beszéltem, égre-földre esküdözve ígérte meg, hogy mihelyt hazajön az ügy intézője, azonnal átadja neki a kérelmemet és egy-két napon belül megkapom a jegyet.

Azóta ismét eltelt három hét, de se válasz, se jegy. Nagyon szeretném, ha most már választ adnának végre és megírnák, ha nem tudják elintézni kérelmemet (nagy dolog egy jegykiadás, lalan még minisztériumi engedély is kell hozzá), akkor hová forduljak? Nem utolsósorban pedig vonják felelősségre azt, aki egy oérleti jegy kiadásán hat hétig rajta ül,

, Vitéz Illés, Úszód

hogy a derek Mezei elvtárs, a Kecskeméti Gépgyár zománcozóműhely főművezetője körülnézett a raktárban, s megnézte, mennyi időre elég a védőital, ügy találta, hogy figyelmeztetni kell az anyagosztályt, gondoskodjon védőitaltól, mert. fogytán van.

Nem volt rest, a. gondolatot tett követte. A figyelmeztetést meg is köszönték, de. amint a hétfői példa bizonyítja, vajmi keveset tettek a védőital beszerzéséért. Igaz, az anyagosztály irodájában nem lehet érezni a zománcozó kemence 900—1000 hőfokot kilehelő, arcolégetö levegőjét, s az üzemben uralkodó 43 fokos kánikulát, de azért illik gondoskodni a dolgozók védőitaláról.

Sajnos nem így történt. A zománcozol és az öntödei dolgozók a hétfői nap nem tudták szomjú- kat csillapítani, mert a felelősök elfeledkeztek a védőital beszerzéséről. A dolgozók pedig jogosan szidták a hanyagokat. Kiváncsiak voltunk, s megkérdeztük: miért nincs védőital?

Az anyagosztályról Grulich elvtárs válaszolt: — Sajnos, a hóvégi hajrá miatt minden teherautót az áru kiszállítására állítottunk be, s igy nem tudtuk a védőitalt Pestről elhozni.

Lehet, hogy ez Grulich elvtársat és a védőital beszerző felelősét megnyugtatja, de mi ezt nem fogadjuk el. Mi történne akkor, ha a vállalat vezetősége az ilyen feledékeny dolgozókat egy-két napra a zománcozóba nclyczné gyakorlati »tapasztalat- ácvétel« céljából. Bizonyára nem feledkeznének meg a hóvégi hajrában sem a védőital beszerzéséről,, mert saját bőrükön éreznék az itteni forrősáyott

Ne szedjük le a répa leyelét

A cukorrépatermelők körében általánosan elterjedt szokás: kacsák, libák, Ház'iiyulak részére a répa levelének viedésc.

Ez a rossz szokás a cukorrépát erősen hátráltatja fejlődésében. A levélzetben lévő chlorofil- bzemcsék (a levélzöld) végezik a talajból felvett tápanyagok asz- szimilációját (átbasonítását) cs levél nélkül nincs levélzöld, epeikül pedig nincs tápanyag átformálás. A levél fonákján — alsó lapján — lévő Icgzőnyílások segítségével veszi fel a levegőből a répa a széndioxidot, amit a io- v élzöld felbont oxigénre és szénre. Az oxigént visszabocsátja a levegőbe, míg a y zcchöl és a talajból felvett vízből szénhidrátot készít. A szénhidrát egyrésze az úgynevczeU fotoszintézis munkája eredményeként hő és fény segítségévei átalakul eukorrá, —■ majd levándorol a répába és ott raktározódik.

Ha a termelő leszedi a répalevelet, akkor a répa fejlődésében visszaesik, cukrot termelni nem tuii, A leszedett levél helyett mindig újat és újabbat kénytelen fejleszteni, ez a munka pedig nagy súly- és cukorvcszteség- gel jár. Ha az apró háziállatoknál nyereséget vél elérni a ru- korrépatermelő gazda a levéi- szedcsscl, többszörösen elveszít) azt a répatermésben.

Javasoljuk tehát a cukorrépa- termelőknek, ne szedjék le a cukorrépa leveleit, mert azzal saját maguknak és a népgazdaságunk is kárt okoznak,

Beái Sándor kífikiáUííám

Kiskunhalason

Megnéztem a képkiállítást, mert kíváncsi voltam egy halasi ember életalakulására és vizsgálni akartam a nyomokat, amiket az életútján hagyott. Érdekelt, hogy mi van a figyelme előterében, mi az, ami — ahogy mondani szokták — felül van neki.

Ahogy vizsgálg'altam, azt állapítottam meg, szülővárosa, Kiskunhalas foglalkoztatja. Tájképei, csendéletei, portréi nem megrendelésre készültek. Azt pingálta le, ami felkeltette érdeklődését, ami szívből jött, amit halasi szemmel szépnek, jellemzőnek: hazai kincsnek gondolt. Kiképezte az otthonát és a szű- kebb hazája környezetét.

Bédi Sándornak Halas nagyon a szívéhez nőtt: azt örökítette meg, amit szeretünk, ami nekünk felejthetetlen és azért szép. Az otthon melege árad képeiből, ezt csak az tudja méltányolni, aki már megkóstolta az idegen otthon kesernyés ízét, akármilyen formában is kényszerült erre. Ez a kedves Bédi Sándor munkálkodásában.

Egyet azonban hiányolok. 1935-ben a Szociáldemokrata Párt megfesttette Bédivel Fazekas Gábornak, a mozgalom egyik neves alakjának arcképét, ez a kép hiányzik a kiállításról. Nagy hiba, s ezért restelkednünk kell.

Fazekas Gábor nemcsak a halasi szegénység és a kisgazdák képviselője, élharcosa és példaképe volt, hanem 1890-es évektől kezdve 60 éven át a párt országos bizottságának tagja, s így országos tényezője a magyar átalakulásnak. Két emberöltőn át munkálkodott sorstársainak jobb életéért. S azok, akik ma jobb körülmények között vannak, szégyenletesen megfeledkeztek róla.

Fazekas Gábor már 98 esztendős, illene megszépíteni életét öreg napjaira és havi 200 forintos járulékát felemelni, mert megérdemli. Szükségesnek tartottam ezt megemlíteni, mert et Halas város történetéhez tartozik és egy forradalmárt, aki a város kisemmizettjeinek jogaiért harcolt, illene jobban megbecsülni.

Egyébként Bédi Sándor képkiállítása tükör a halasiaknak: azt is meglátják benne, ami ott van, de rádöbbennek arra is, ami nincs.

Diósi Gábor. Kiskunhalas IKK >00000

Árkus István t

„Egy bolygón kell élnünk...“

Az Országos Béketanács külpolitikai füzetsorozatában megjelent Árkus István: »Egy bolygón kell élnünk...« című írása. A füzet színes ismertetést nyújt a szovjet vezetők angliai látogatásáról, s ennek kapcsán megmutatja azokat az erőket, amelyek a különböző rendszerű országok békés együttélésének megvalósulását segítik elő.

A számos érdekes képpel illusztrált füzet 1 forintos áron kapható a vái’osi, üzemi és községi békebizottságoknál, valamint a hírlapárusolyiáii