Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
népgazdaság fejlesztésével a népjólét emeléséért leg tervezett újjáalakítása helyett, indokolt lenne egy Sátoraljaújhelyen létesítendő új üzemmel megoldani. A költség- különbözet viszonylag csekély, viszont Sátoraljaújhely környékén jó minőségű nyersanyag és a városban elegendő munkaerő áll a gyár rendelkezésére. Tovább kell vizsgálni a Tiszántúl, valamint a Dunántúl különböző területeinek iparosítási lehetőségeit. A kevésbé iparosodott területek ipari fejlődésének segítésére a helyi erőforrásokat felhasználó, viszonylag rövid idő alatt megtérülő ipari beruházások céljaira a Nemzeti Banknak 100 millió forint hitelt kell biztosítania, amelynek hovafordítására a helyi tanácsok tegyenek majd javaslatokat. Az eddiginél jobban figyelembe kell vennünk a mezőgazdaság fejlesztésével is az egyes területek sajátos adottságait. A természeti adottságokon kívül, különös gondot kell fordítani a bel- terjesebb gazdákodás megvalósítására. elsősorban a kevésbé iparosodott vidékeken. Például elsősorban a Tiszántúlon van erre lehetőség, mivel itt a második ötéves terv során jelentős öntözőtelepek lépnek üzembe. A mezőgazdaság gépesítését viszont elsősorban a munkaerő- hiánnyal küszködő, erősen iparosodott területeken kívánatos gyorsabban előrevinni. További lényeges kérdés egyes vidékek és települések sokoldalú fejlesztésének megvalósítása. Az eddigi vizsgálatok alapján helyesnek látszik Budapesten 600 helyett 700 tanterem, Miskolcon 3000 lakás helyett mintegy 5000 lakás építése állami eszközökből, illetve állami hozzájárulással. Az Alföld egészségügyi helyzetének megjavítása céljából Karcagon rendelőintézettel egybekötött kórház építése látszik szükségesnek. Jobban el kell látni kulturális intézményekkel egyes, az irányelv-tervezetben nem szereplő városokat is. Tatabányán új mozit kell létesíteni. Mindez természetesen megközelítően sem meríti ki az egyes területek fejlesztésére fennálló lehetőségeket. A lakásépítésre, a szociális és egészségügyi, valamint kulturális intézmények létesítésére előirányzott összegek pontos területi elosztása még nem történt meg és nem is nyerhet addig jóváhagyást, amíg a főváros és valamennyi megyei tanács nem dolgozta ki részletesen indokolt tervjavaslatát. A tervjavaslatok kidolgozása után nagyobb lehetőségünk lesz az ország különböző területeinek fejlesztésében előttünk álló konkrét feladatok meghatározására. Teremtsünk szorosabb kapcsolatot a tudomány és a gyakorlat között A második ötéves terv folyamán meg kell teremteni hazánkban a tudomány, a kutatómunka további felvirágoztatásához, kibontakoztatásához szükséges feltételeket. Az első ötéves tervben anyagi lehetőségeinkhez képesst jelentős összegeket áldottunk az egyes tudományágak fejlesztésére, erőforrásainkat azonban nem mindig oda összpontosítottuk, ahova leginkább kellett volna; Sok esétben fölöslegesen szétforgácsolt, elaprózott, egymástól elszigetelten működő kutatási területeken folytattunk kísérleteket olyan tudományágakban, amelyekben a Szovjetunió vagy a szomszédos népi demokratikus országok egyike-másika már komoly eredményeket tudott felmutatni, s amelyek átvételével jelentős mennyiségű «-iskola- pénzt« tudtunk volna megtakarítani; Az ilyen hibák kiküszöbölése gzifkségessé teszi a tudományos kutató' munka távlati, 1G—15 éves, és a szocialista országokéval Összehangolt fejlesztési tervének elkészítését. A párt és a kormány tudatában van a tudományok fejleszA (Folytatás a 4, oldalról.) tése fontosságának, és ezért a második ötéves tervben is jelentős összegeket javasol erre a célra fordítani; nem számítva az ipari, mezőgazdasági és az egyetemi kutatásokat, a Magyar Tudományos Akadémia céljaira fordított beruházásokat mintegy 370 millió forintban javasoljuk megállapítani. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ne ismételjük meg az előző években elkövetett hibát, azaz a tudomány fejlesztésére szolgáló összegeket mindenekelőtt országunk legfontosabb gazdasági és kulturális kérdéseinek tudományos megoldására fordítsuk, Hangsúlyoznunk kell a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának fontosságát, azaz elsősorban az olyan tudományos kutatást kell támogatnunk, amely az országunk előtt álló gazdasági és kulturális kérdések megoldását szolgálja. Ezt azonban nem szabad leszűkítve értelmezni: nagy jelentőséget tulajdonítunk az elsőrendű fontosságú elméleti alapkérdésekben, a fiziká-í ban, a kémiában, a matematikában, a biológiában kifejtett tudományos munkáknak, ha ezek egy részének nincs is közvetlen kapcsolatuk a termeléssel. Látnunk kell, hogy ha az ipari, mezőgazdasági, orvostudományi és egyéb kutatások nem tudnak megfelelő elméleti alapkutatásokra támaszkodni, elvesztik tudományos perspektívájukat és egyre kevesebb segítséget adnak a gyakorlatnak. A tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatának hangsúlyozása tehát nem jelentheti az alapkutatások elhanyagolását; Az alapkutatás fontos területe a fizika. A magfizika bővítette az energiahordozók körét, és a rádióaktív izotópok alkalmazása révén a kémiában, a biológiában és a tudomány más területein, lehetővé tette a folyamatok behatóbb megismerését. A szilárd testek fizikája, az elektro- fizika fejlődése pedig az elektrotechnikában, a híradástechnikában és a műszeriparban hozott létre hatalmas fejlődést. A második ötéves terv során hazánkban is megépülő atomreaktor módot ad arra, hogy szakembereink széleskörű kutatásaik eredményeivel gazdagíthassák ezt a nagyjövőjü tudományágat. Az ilyen irányú alapkutatásokon kívül természetesen nem hanyagolhatjuk el azokat a kutatási területeket sem, amelyek nagy szerepet játszanak iparunk műszaki fejlesztése mindennapi feladatainak megoldásában, Az ipari kutatás figyelmét az ipar területén népgazdaságunk előtt álló legfontosabb feladatokra kell irányítani, hogy ily módon a tudományos kutató munka segítse a nyersanyag- és energiaellátás biztosítását, a műszaki színvonal fejlesztését, új technológiai eljárások bevezetését, a korszerű géptípusok gyártására való áttérést, stb. A mezőgazdasági tudományoknak az eddiginél sokkal hatékonyabban kell segíteniük a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését. A kutatás legfontosabb feladata az ország egyes termőtájaira — talajviszonyaira — legmegfelelőbb, legeredményesebb és legolcsóbb agrotechnikai módszerek kidolgozása. E feladatok megoldásánál is el kell vetni a dogmákat és azokat a tételeket, módszereket, amelyeket a forradalmi gyorsasággal fejlődő tudomány és technika már túlhaladott; Az emberekről való gondoskodás elengedhetetlen feltétele közegészségügyünk megfelelő színvonalának biztosítása, ami csak akkor érhető el, ha nagy múlttal rendelkező orvostudományunkat is tovább fejlesztjük. Kiváló szakembereink tudása lehetővé teszi, hogy újabb gyógyászati eljárások alkalmazásával, új gyógyszerék előállításával gyorsabbá és hatékonyabbá tegyük a dolgozókról való ilyen irányú gondoskodást. Jelentősen növelni kell a társadalomtudományok’ szerepét a tudományos életben. A társadalomtudományoknak. s ezen be? lül különösen a közgazdaságtudománynak a valóság tényeinek sokoldalú elemzése alapján fel kell tárniuk népi demokratikus fejlődésünk sajátos vonásait, hathatós segítséget kell adniok a párt és a kormány politikájának kialakításához. Ezért is minden erővel azon leszünk, hogy a társadalomtudományokban és általában a tudományokban leküzdjük a sematizmust, véget vessük a dogmatizmus minden megnyilvánulásának és ne engedjünk teret a marxizmus —leninizmustól idegen ideológiai áramlatoknak. A közgazdaságtudományt úgy kell fejleszteni, hogy hatékony segítséget nyújtson a népgazdaság legfontosabb kérdéseinek megoldásához, a szocializmusba való átmenet időszakában működő gazdasági törvények hatásának feltárásához, a népgazdasági tervek tudományos megalapozásához. Az akadémiai és ipari tudományos intézeteken kívül nagy súlyt kell helyeznünk az egyetemeken folyó tudományos kutató munka fejlesztésére. A tudományos intézeteket el kell látA második ötéves terv előirányzatainak teljesítése, az irányelvekben kitűzött nagy feladatok feltételezik, hogy jelentős változást eszközöljünk a gazdasági vezetésben az országos irányító szervektől kezdve egészen a vállalatokig és a helyi tanácsokig. A népgazdaság előtt álló feladatok által megkövetelt változásoknak az a lényege, hogy a gazdasági vezetést elvibbé, tudományosan megalapozottabbá és demokratikusabbá kell tenni; À vezetés ilyen megjavítása mindenek előtt azt jelenti, hogy az irányító munkának egyre inkább az objektív gazdasági törvényekre kell támaszkodnia, hozzáértőbben kell felhasználnia e törvények szabta követelményeket. Annak, hogy a párt és a kormány népgazdasági méretekben egyre előrelátóbban és megalapozottabban vezethessen, elengedhetetlen követelménye, hogy dogmák és előítéletek nélkül legyünk képesek és merjük is feltárni a társadalom és a gazdaság tényleges helyzetét, hogy idejekorán felismerjük a fejlődés által megérlelt szükségleteket, s ennek alapján hozzáértéssel érvényesítsük gazdaságpolitikánkban az ezekből leszűrt következtetéseket. A magyar népgazdaság átmeneti gazdaság a kapitalizmusból a szocializmusba, de már uralkodóvá váltak benne a szocialista termelési viszonyok, Az iparban és a közlekedésben a termelési eszközök döntő többsége társadalmi tulajdonban van, s a mezőgazdaságban is mind nagyobb teret hódít a szocialista szektor. Ennek következtében egyre kevésbé érvényesülnek a kapitalizmus és egyre inkább tért hódítanak a szocializmus gazdasági törvényei. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a termelés célja a nép anyagi jólétének, kultúrájának állandó emelése, továbbá, hogy a termelés növelésének legfőbb módja a technika folytonos tökéletesítése. Ezek a követelmények kifejezésre jutnak az irányelvekben is, amelyek fő feladatul tűzik ki a népjólét emelését a termelésnek, elsősorban a műszaki színvonal emelésére épülő fejlesztése útján. Ez továbbá azt jelenti, hogy különös figyelmet kell fordítanunk a társadalmi termelés olyan arányainak kialakítására, amelyek a fejlődés adott szakaszában egyre inkább megfelelnek a népjólét emelésére, a technikai színvonal tökéletesítésére irányuló követelményeknek. Mindgzt elősegíti a tervgazdálkodás. amely óriási előnyt biztqsít rendszerünknek a kapitalizmussal szemben. Ezért mi nem csupán javítani akarjuk tervezési módszereinket, hanem ni korszerű műszerekkel, anyagokkal és eszközökkel. Sokkal szervezettebben kell gondoskodni a tudományos káderutánpótlásról. A tudományos káderképzés ideje 10—15 év, tehát a második ötéves terv éveiben tulajdonképpen a negyedik és ötödik ötéves terv tudományos kádereinek képzése folyik, illetve kezdődik el, A tudományos kutatómunkát a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kutatóintézeteivel szorosan együttműködve kell végezni és szélesíteni. Erősíteni kell a kapcsolatokat, a tudományos együttműködést más országok tudósaival és tudományos intézeteivel is. Ily módon meg lehet — és meg kell — sokszorozni a tudományos munka hatásfokát, nagyobb segítséget kaphat a gyakorlat a tudomány művelőitől, egyben a tudósok előtt is szélesebb perspektívák nyílnak, jobban hozzájárulhatnak az emberiség egyetemes kultúrájának fejlődéséhez. A párt és a kormány azon lesz, hogy ehhez minden segítséget megadennél többet akarunk: egész tervgazdálkodásunkat kívánjuk tovább erősíteni. A tervgazdálkodás megjavításáért mind elméleti, mind gyakorlati síkon kétoldalú harcot kell folytatni: küzdeni kell egyrészt a voluntarizmus, az olyan feltevések ellen, amelyek szerint terveinket kívánságaink szerint a gazdasági törvényektől és a gazdaság objektív helyzetétől függetlenül határozhatjuk meg, másrészt, küzdenünk kell az ösz- tönösség, azaz a tervgazdálkodás, a tervek jelentőségének lebecsülése ellen. A voluntarizmus érvényesülése veszélyének felismerése vezetett bennünket, amikor országunk társadalmi helyzetének tudományos felmérésére törekedtünk és erre építve tűztük ki a népgazdaság ötéves fejlesztésének legfőbb feladatait. Azt akartuk elérni, hogy terveink az eddiginél jobban számoljanak az ország lehetőségeivel, teherbíró képességeivel, — hogy a termelés, a beruházás, a fogyasztás tervezése területein megszüntessük azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyeket az első ötéves terv elkészítése és végrehajtása során elkövettünk. De nem engedhetünk a gazdaság vezetésében az ösztönös- ségnek sem, s szembe kell szánnunk azokkal a nézetekkel és gyakorlati javaslatokkal, amelyek a tervgazdálkodást valami mással, például az értéktörvény szabad érvényrejuttatásával, a piac erőinek szabadjára engedésével akarják felcserélni. Tervgazdálkodásunkat, tervezési módszereinket természetesen lehet és kell is javítani. Központi szerveinknek nem szabad annyira részletekbe menő tery- előírásokat adniok, mint ahogy az eddig történt. Nagyobb lehetőséget kell biztosítani a helyi szerveknek, vállalatoknak, hogy kezdeményezéseik maximálisan érvényre jussanak. Ez azonban nem gyengíti, hanem erősíti a népgazdaság tervszerű irányítását azáltal, hogy nagyobb lehetőség nyílik a népgazdaság összérde- keinek, a fejlesztés fő irányának a helyi érdekekkel való összekapcsolására. Az értéjktörvény helyes alkalmazása segíti feladataink teljesítését Eddigi fejlődésünk tapasztalata azt mutatja, hogy népgazdaságunkban á szocializmus sajátos gazdasági (örvényei, a fejlődés egész menetét meghatározó törvények, és nem a spontán érvényesülő értéktörvény uralkodik. Ha a fejlődés alapvető menetét nálunk a spontán érvényesülő értéktörvény határozná meg, akkor népgazdaságunkra az lenne jellemző, ami a kapitalista gazdaságokra: túltermelési válságok, az újratermelés ciklikus menete, a tömeges munkanélküliség stb. Senki sem tagadhatja, hogy népgazdaságunk eddigi fejlődése — noha nem volna hibáktól és nehézségektől mentes — alapjában tervszerű, a dolgozó nép alapvető érdekeit kifejező fejlődés volt. Ha az értéktörvény érvényesülése elé nem szabnánk olyan korlátokat, mint például azt, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelemben az áruk zömét szilárd fogyasztói árakon hozzák forgalomba, veszélybe jutna sok fontos célunk, mindenekelőtt az életszínvonal előirányzott emelésének a biztosítása. Amikor nagy erőfeszítéseket teszünk a társadalom sokrétű szükségleteinek egyidejű kielégítésére, akkor a kereslet-kínálat vagy a jövedelmezőség korlátlan érvényesítése, mint egyetlen és legfontosabb cél előtérbe állítása — közvetve vagy közvetlenül — az árak emelkedésére vezetne és végső fokon a termelés anarchiáját idézné elő. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell az értéktörvény jelentős szerepét a mi viszonyaink között is. Nagy károk származnának abból, ha terveinkben a gazdasági vezetés során nem számolnánk azzal a ténnyel, hogy népgazdaságunkban viszonylag széleskörű az árutermelés, sőt a mezőgazdaságban a kisáruter- melés. Ha nem számolnánk az érték« törvény létezésével, ha figyelmen kívül hagynék az értéktörvény követelményeit — gátolnék a szocialista építés menetét, las« sítanók a szocializmus sajátos törvényei hatásának kibontakozását. Ebből következik, hogy gazdaságpolitikánkban egyre tudatosabban és hozzáértőbben kell alkalmazni az értéktörvényt és ezzel összefüggésben az anyagi érdekeltség elvét. A vezetés gyakorlati munkáját arra kell építeni, hogy fejlődésünket alapjában a szocializmus törvényei szabják meg, de ezek kibontakozása nem áll ellentétben, sőt feltételezi az értéktörvény eddiginél helyesebb és nagyobb mértékű alkalmazását. Éppen az ilyen elvi meggondolásokból indult ki a kormány akkor, amikor az állami gazdaságok területén az önköltség alapulvételével rendezte az árakat, amikor széleskörű munkálatokat indított az 1957 elején bevezetendő új ipari termelői árrendszer kidolgozására, továbbá« amikor olyan intézkedéseket hozott, amelyek vállalatainkat as eddiginél jobban serkentik a gazdaságosabb és eredményesebb munkára; Az értéktörvény fokozottabb érvényesítése segíti, hogy nagyobb mértékben építhessünk az egyes dolgozók, gazdasági vezetők, az egyes üzemek és vállalatok kollektíváinak anyagi érdekeltségére. Az anyagi érdekeltséget hosz- szú idő óta több területen helyesen és sikerrel alkalmazzuk. így bér- és* prémiumrendszerünk sok vonatkozásban eredményesen mozdítja elő a nép- gazdasági tervek teljesítését. Sok és egyre több azonban az olyan eseteknek a száma, amijtor az anyagi érdekeltség érvényesül ugyan, de hatása jó esetben csak gyengén támasztja alá, rossz esetben azonban éppenséggel keresztezi a népgazdásági terv céljait. Gépgyáraink végszereidéiben pl. az állam elsősorban abban érdekelt, hogy a szerszámgépek szerelése jó minőségben történjék. A szerelők viszont, akiknek fizetése a teljesít-, ményszázaléktól függ, abban érdekeltek, hogy a minőség rovására is gyons munkát végezzenek. Az eredmény: a terv számszerű teljesítése, s ugyanakkor a termékek minőségének sokszor nem kielégítő alakulása. Az a tény, hogy a személyek, vállalatok anyagi érdekeltsége nem mindig egyezik a társadalÍFolytatáa • j% eld&ioa) jóm Elvibb, megalapozottabb, demokratikusabb gazdasági vezetést
