Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
 népgazdaság fejlesztésére! a népjólét emeléséért (Folytatás a 3. oldalról.) re álló összegek nagy részét a létszámnövekedés következtében szükséges többletbér emésztené fel. Csökkentett munkaidőt tlőször a legnehezebb fizikai és egészségre ártalmas munkáknál tervezünk bevezetni, de fontos tényező ez a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek megjavítása szempontjából is. Azokban az iparágakban, ahol sok nő dolgozik, törekedni kell az éjszakai munka fokozatos megszüntetésére, A második ötéves tervidőszak régére általánosan meg akarjuk valósítani a 46 órás munkahetet. A bérek Közvetlen emelésén és a keresők számának növelésén kívül a sokgyermekes munkás- és alkalmazotti családok jövedelmét növeli a családi pótlék ►evezett emelése és a nyugdíjak, továbbá a hadigondozottak járadékainak tervezett rendezése is. A nyugdíjasok helyzetét javító intézkedések nagyrészt már 1057-ben életbe lépnek. Ezek során fel kell emelni a legalacsonyabb régi rendszerű nyugdíjakat és az özvegyi nyugdíjakat is. Eleget kívánunk tenni annak a kérésnek, hogy azok a dolgozók, akik az 195L évi nyugdíjtól vény alapján öregségi nyugdíj folyósítását kérték, de továbbra is munkában maradtak, kérhessék az új rendszerű magasabb nyugdíjat. Ilymódon is kifejezésre kell juttatni a régi dolgozók fokozottabb megbecsülését. A parasztság reáljövedelme a kiskereskedelmi árak leszállításán kívül mindenekelőtt a termékeik értékesítéséből származó bevételek emelkedése folytán növekszik. A parasztság ugyanis — figyelembe véve, hogy a kötelező beadás összmennyiségét nem szándékozunk emelni — növekvő termékfeleslegét szerződéses termelés vagy szabadfelvásárlás keretében értékesíti. Ez messzemenően érdekeltté teszi a parasztságot árutermelésének növelésében.A lakosság jövedelmének növekedésével összhangban az álkuni és a szövetkezeti kiskereskedelmi áruforgalom öt év alatt több mint 35 százalékkal emelkedik; Az élelmiszerellátás megjavítását nemcsak több, hanem értékesebb, elsősorban az állati fehérjéket tartalmazó élelmiszerek — hús, tej, tojás — fogyasztásának a növelésével is leéli biztosítani. Ezért az előirányzat szerint az egy főre jutó évi húsfogyasztást 34,9 kilogrammról 1960- ra 42 kilogrammra, a tejfogyasztást 109 literről 140 literre, a tojásfogyasztást 109 darabról 124 darabra kívánjuk felemelni; Az életszínvonal emelkedésének következtében előreláthatóan bizonyos eltolódás következik be a belkereskedelmi forgalomban az iparcikkek javára. Ezért az élelmiszerek forgalmánál gyorsabban kell növelni az iparcikkek forgalmát.Különösen vonatkozik ez a jó minőségű ruházati cikkekre, valamint az úgynevezett tartós fogyasztási cikkekre: a bútorokra, a kerékpárokra, a motorkerékpárokra, a rádió- és televíziós készülékekre, amelyekben nálunk Inány van. A lakosság köréből érkezett sok javaslatra forgalomba kell hoznunk segédmotoros kerékpárokat, valamint 350 köbcentiméteres motorkerékpár- motorral hajtott fedettfülkés jármüveket is. A lakosság számára — erőnkhöz mérten — lehetővé kívánjuk tenni személyautók vásárlását is, ezért a behozott személygépkocsik egy részét a belkereskedelem útján hozzuk forgalomba. A dolgozó nők számára igen jelentős, hogy lényegesen növekszik a korszerű háztartási gépek, köztük Új típusú, olcsóbb gépfajták, valamint az új szintetikus tisztítóás mosószerek árusítása. Nagy íor.dot fordítunk a falu elláta- íára: a személyes fogyasztási cikkeken kívijl % falut jobban kell ellátnunk műtrágyával és növényvédőszerekkel, építőanyagokkal. A legutóbbi, különösen az 1953-at megelőző években, gazdaságpolitikánk egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy jórészt áruellátási nehézségek miatt a dolgozó parasztság — beleértve a termelőszövetkezeteket is — áruértékesítésből származó jövedelmének csak nagyon kis részét, 1955-ben 10—15 százalékát fordította a mezőgazdasági termeléshez szükséges cikkek vásárlására. Ez természetesen kihatott a mezőgazdasági termelés fejlődésére is. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében a második ötéves terv során feltétlenül változtatnunk kell. Hogyan biztosítjuk a teljes foglalkoztatottságot ? Népi demokratikus országunkban a dolgozók életkörülményeinek megjavításában igen nagy szerepet játszik a teljes foglalkoztatottság biztosítása. Röviden ki kell térnünk arra a kérdésre, hogyan biztosítja a terv-előirányzat a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatását. Jelenleg vidéken, valamint a tovább nem tanuló általános iskolát végzett városi fiatalok között kétségtelenül van bizonyos számú hasznosítatlan munkaerő. Városokban, különösen Budapesten nehézség jelentkezik a nők munkábaállításánál és nagy gondot jelent az igazgatási apparátusból leépítésre kerülők megfelelő elhelyezése is. Ugyanakkor a népgazdaság egyes ágazataiban — különösen a bányászatban és az építőiparban — komoly mértékű munkaerőhiány van. Népi demokratikus rendszerünkben biztosítani tudjuk, hogy minden ember munkát kapjon, azaz a gyakorlatban érvényesüljön alkotmányunknak az az előírása, amely szerint minden dolgozónak joga van a munkához. E cél elérését szolgálja, hogy iparunkban a kevésbé anyag- igényes, erősebben munkaigényes gyártmányok termelését fejlesztjük és a mezőgazdaságban határozottan a belterjesség növelésére törekszünk. Az irányelv-tervezet szerint az állami vállalatokban és intézményekben dolgozók száma öt év alatt mintegy 250 000 fővel növekszik. Figyelembe véve a termelésből kiesőket a szocialista szektorban — a mezőgazdaság nélkül számítva — valójában az újonnan munkába állók száma ennek több mint két és félszerese, azaz több mint 600 000 lesz. Az űj munkaerőt elsősorban az Ifjúság soraiból kell biztosítanunk, ezenkívül a mező- gazdasági és más lakosság köréből is nagyszámú munkaerő lép a munkások és alkalmazottak sorába. A teljes foglalkoztatottság biztosításához jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tétele. Sok munkaerőt köt le a szántóterületek növekedése, az árvízvédelem és a belvízrendezés. Ezenkívül fel kell karolni a túlnyomórészt helyi anyagok, helyi erőforrások felhasználásával a népgazdaság számára szükséges termékeknek a tervezettnél nagyobb mértékű növelésére irányuló kezdeményezéseket is, melyek szintén elősegítik a munkaidő foglalkoztatását. Az általános iskolát végzett 14—16 éves fiatalok foglalkoztatása érdekében növeljük a technikumokban és az általános gimnáziumokban továbbtanulók számát. A Minisztertanács lehetővé tette a Munkaerőtartalékok Hivatala rendszerén kívül is a szakmunkásképzést. Egyes ipari üzemekben, a kereskedelemben a 14—18 éves korú fiatalokat 4 órás munkaidővel kisegítő munkára lehet alkalmazni. À jelenleg munkaerőhiánnyal i küzdő népgazdasági ágak hely- ! zetet gépesítéssel is javítani keli. ' de ezen túlmenően megfelelő i kedvezményekkel elő akarjuk I segíteni, hogy a munkabíró fér-1 fiák a könnyebb munkakörökben ide átlépjenek és helyüket nők, ifjak, vagy részben csökkent munkaképességűek foglalhassák el. A lakosság életkörülményeinek megjavításában különösen égető kérdés a lakáshelyzet. Lakásállományunkban a háború hatalmas károkat okozott; a lakóépületeknek országosan mintegy 20 százaléka, Budapesten pedig hetvenöt százaléka rongálódott meg, illetve pusztult el. Ma már több lakással rendelkezünk, mint a háború előtt, de ez a jelentős népszaporulat és az iparosítás következtében az igényektől jelentősen elmaradt. Ezenkívül 1953 júniusa előtt viszonylag kevés összeget és építkezési anyagot fordítottunk lakásépítkezésekre és tatarozásokra. Ugyanebben az időben, elsősorban az építőanyagellátás zavara miatt, háttélbe szorult a kislakósépít- hezés is. Ezen a helyzeten a legutóbbi három évben valamelyest már változtattunk. Az irányelvek a második ötéves terv időszakára kétszer annyi — mintegy 210 000 — lakás építését írják elő, mint amennyit az első ötéves terv során ténylegesen építettünk. A lakáshelyzet megjavul Budapesten, ahol állami eszközökből 38 000, összesen pedig 60 000, és a bányavidékeken, ahol 30 000 új lakás épül. Ez utóbbi azt jelenti, hogy 1960-ig csaknem minden harmadik bányászcsalád új lakásba költözhet. A lakásépítés jelentős fokozásán kívül gondoskodni kell arról, hogy minél több — azelőtt lakás célját szolgáló — helyiséget adjanak visz- sza eredeti rendeltetésének. Fokozott gondot kell fordítani a lakóépületek felújítására és tatarozására is. Biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy a sürgős karbantartási munkálatok huzavona nélkül, a szükségleteknek megfelelően kerüljenek elvégzésre. A lakáskérdés megoldásában az eddiginél jobban kell támaszkodnunk a helyi kezdeményezésekre. Lehetővé kell tennünk, hogy az üzemek és a városi végrehajtó bizottságok megtakarított anyagi erőforrásaikból, a dolgozók számára egyszerű és olcsó lakásokat építhessenek. A lakáskérdés megoldását a második ötéves terv során, a szó szoros értelmében közüggyé kell tenni. A második ötéves terv lakásépítési feladatát olyan programnak tekintjük, amelyet mindenképpen teljesítenünk, sőt túlteljesítenünk kell. Tervek az egészségügyi ellátás javítására, a műveltségi színvonal emelésére A lakosság életkörülményeinek megjavításában nagy szerepe van az egészségügyi ellátás fejlesztésének. E tekintetben a fő súlyt a betegségek megelőzésére és a gyógyellátás minőségének megjavítására kell helyezni. A legutóbbi hat év alatt hatalmas mértékben megnőtt a társadalombiztosításban részvevők száma, azonban az intézmények fejlődése, a szolgáltatások minősége ezzel nem tudott lépést tartani. A következő öt évben tovább növekszik ugyan a biztosítottak száma — különösen falun, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével párhuzamosan — azonban a fő feladat a szolgáltatások színvonalának emelése. tervezetében szereplő 4100 helyett 4500 általános iskolai tantermet kell létesíteni, azaz több mint kétszer annyit, mint az első ötéves terv idején. A tantermek számának növelését nemcsak újak építésével, hanem volt iskolaépületek oktatási célokra történő visszaadásával is biztosítani kell. Évről évre emelkedik a középiskolai oktatásban részvevők és ezen belül elsősorban a technikumokban tanulók száma. Az általános iskolákban és a gimnáziumokban fokozatosan be kell vezetni a politechnikai oktatás elemeit. Ennek során az ifjúság megismerkedik a fontosabb termelési ágak sajátságaival, készségeket szerez a korszerű munkaeszközök használatában, hozzászokik a természeti törvényeknek, az elméleti ismereteknek a termelésben történő alkalmazásához. Ezen kívül az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az ifjúság esztétikai nevelésére is. Több észrevétel alapján szükséges az irányelvek kiegészítése a gyermekvédelemre vonatkozó feladatokkal. A gyermekek fokozottabb védelme érdekében bővítjük a gyermekotthonok hálózatát és fejlesztjük a gyógypedagógiai oktatást szolgáló intézményeket is. A főiskolai oktatás területén a hallgatók létszámának az elmúlt években végrehajtott csökkentése után ismét bizonyos emelésre van szükség, különösen a műszaki egyetemeken. A mérnökök arányszáma például a fejlett ipari országokhoz képest, országunkban még mindig alacsony. Az előttünk álló nagy feladatok a "kiművelt emberfők- sokaságát követelik meg s jelentős részben az egyetemektől és a főiskoláktól függ, hogyan tudunk ennek az igénynek elegei tenni. A főiskolai létszámnövekedésnek azonban feltétlenül együtt kell járnia az oktatás színvonalának lényeges emelésével és a gyakorlati oktatás lehetőségének ki- szélesítésével. A felsőoktatási intézmények tanszerekkel, műszerekkel, kísérleti eszközökkel való ellátására a második ötéves terv folyamán évi átlagban mintegy 65 százalékkal nagyobb ösz- szeget fordítunk, mint 1955-ben. Az egyetemi ifjúság nevelésének megjavítása kívánatossá teszi a jelenlegi diákotthonoknak fokozatosan kollégiumokká történő fejlesztését. Külön gondot kell fordítani arra, hogy a főiskolát végzettek szakképzettségüknek megfelelő munkakörökbe kerüljelek, ahol megfelelően érvényesíthetik tudásukat és ezzel együtt biztosítva van továbbfejlődésük is, Jobban figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat Ennek érdekében, számos hozzászólás alapján, a gyógyintézeti és a szülészeti ágyak számát a tervezett 7500 helyett 8500-zal kell felemelni. Az orvosok és az egészségügyi személyzet létszámának növelése lehetővé teszi nemcsak a város, hanem a falu egészségügyi helyzetének jelentős javítását is. A 10 000 lakosra jutó orvosok száma tekintetében Magyarország a második ötéves terv során nemcsak eléri, hanem a legtöbb esetben túl is haladja a legfejlettebb kapitalista országok jelenlegi színvonalát is. Különös gondot fordítunk az anyák és a kisgyermekek egészségének védelmére. Ezt a célt szolgálja a szülési szabadság két héttel történő meghosszabbítása is. Több észrevétel alapján az irányelveket ki kell egészíteni azzal, hogy az anyák három éven aluli beteg gyermekük ápolása esetén, meghatározott időtartamra táppénzt kapjanak. Szocialista építésünk nagy célkitűzései megkövetelik népünk műveltségi színvonalának további emelését. A legutóbbi években az általános iskolákban, a közép- és felsőfokon tanulók száma jelentősen megnőtt; a felszabadulás előttihez képest 1955-ben több mint háromszor annyi diák tanult a közép- és felsőfokú iskolákban. Jelenleg komoly nehézségeink vannak az iskolák tantermekkel és korszerű tanszerekkel való ellátásában. Ezen a helyzeten csak fokozatosan segíthetünk. Nyíltan megmondjuk, hogy egykét év alatt minden nehézséget nem tudunk leküzdeni. Az alapműveltséget nyújtó ál 1 alános iskola fokozott fejlesztéséért — az igen sok hozzászólásban kifejtett jogos igényeket méltányolva — az irányelvek Az első ötéves terv időszakában végbement fejlődés jelentékenyen megváltoztatta az ország egyes megyéinek arculatát, sok területen számottevő iparosodás és kulturális átalakulás ment végbe. Mégis a társadalmi-gazdasági viszonyok és a természeti sajátosságok különbözősége miatt, valamint a fejlesztés bizonyos aránytalanságai következtében ma is lényeges különbségek vannak az ország egyes területeinek ipari és mezőgazdasági fejlettsége, munkaerőhelyzete, kulturális ellátottsága között. A második ötéves terv irányelvei az ország egyes területeinek fejlesztésénél abból indulnak ki, hogy folytatni kell az iparilag elmaradott területek iparosítását, és a termelőerők fejlésztésénél gondosan «figyelembe kell venni a helyi adottságokat, jobban kell hasznosítani a helyi erőforrásokat. Az ipar területi kiterjesztésének gátat szab az a körülmény, hogy a beruházási eszközök hatékonyabb felhasználása céljából, a második ötéves terv során viszonylag kevés új üzem létesül, a termelés bővítését elsősorban a meglevő üzemek fejlesztése és újjáalakítása — rekonstrukciója — biztosítja. Ezenkívül gazdasági okokból célszerű sok új üzemet a már amúgy is iparosodott vidékekre telepíteni a nyers- és fűtőanyaglelőhelyek közelsége, vagy egyéb tényezők miatt. Ennék következtében az irányelvek tervezete némelyik területnek, így mindenekelőtt a Nyírségnek, az Alföld déli részének és a Dunántúl egyes vidékeinek iparosítására vonatkozóan, viszonylag ker vés célkitűzést tartalmaz. Jóllehet a másqdik ötéves terv sör rán nem valósítható meg gyökeres fordulat, ezeknek a terüld leknek a fejlesztésében, e kérdésnek az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. A második ötéves terv során további erőfeszítéseket kell tennünk abból a célból, hogy nagy és túlzsúfolt ipari városainkat — elsősorban Budapestet — tehermentesítsük. Minden esetben, amikor budapesti üzemek korszerűsítésére kerül sor, meg kell vizsgálni, nem lenne-e célszerűbb, ugyanezen összegből, új üzemet létesíteni vidéken. Budapest tehermentesítése segitené a főváros lakás-, közlekedés és ellátási nehézségeinek megoldását. A második ötéves terv — főleg kisebb — létesítményeinél nem történt még meg a telephely megválasztása. Ezeknél irányelvül kell megszabni az illetékes miniszterek számára azt, hogy új üzemeket — figyelembe véve a helyi nyersanyagszükségleteket — a kevésbé iparosodott és munkaerővel jól ellátott helységekben létesítsenek. A beérkezett javaslatok alapján az Országos Tervhivatal és a kiküldött bizottság számos ilyen lehetőséget vizsgált fejiil* E vizsgálatok eredménye alapján kitűnt, hogy az eredetileg tervezettnél nagyobb lépés tehető a Nyírség iparosítása felé, A nyírségi fejlett gyümölcstermelés jobb hasznosítása végett Nyíregyházán célszerű élelmi- szeripari üzemet létesíteni "és fokozottan biztosítani a gyümölcs tárolásához, csomagolásához és feldolgozásához szükséges berendezéseket. Tovább kell bővíz teni a nyírbátori ripvenyoiaj- üzerpet és fejleszteni a kjsvár? dai öntödét. A Gsernpetermeiés bővítését, a Budapesti Porcelángyár eredeti(Folytatás jw 5. old aló»*
