Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
Á népgazdaság fejlesztésével a népjóiéi emeléséért azat ban a minőség és választék megjavítására. Az anyagtakarékosság természetesen nagy mértékben attól függ, feltárják-e üzemeink a belső tartalékokat, felkarolják-e a dolgozók és a műszakiak anyagtakarékossági javaslatait. Az anyag — különösen az importanyag—takarékossági mozgalom üzemenkénti megszervezése párt- és íömegszerveze- teink, valamint gazdasági vezetésünk egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen. Figyelembe véve országunk nyersanyag-helyzetét, a gépiparon belül gyorsabban kell fejleszteni az elektro- és va- cuum-technikát, a híradástechnikát, valamint a műszeripart, a magyar iparnak ezeket a hagyományos ágait. A második ötéves terv megvalósításában, a beruházások és felújítások kivitelezésében az építőiparra igen jelentős feladatok hárulnak. Ezért biztosítani kell, hogy az építőipar idejekorán felkészülhessen feladatainak elvégzésére, mert számos nagy és bonyolult építkezést Viszonylag rövid idő alatt kell befejeznie. Az építkezéseknek az előírt határidőkre való befejezése és az építőipar műszaki színvonala emelésének érdekében meg kell javítani az építkezési beruházások gazdasági előkészítő munkáját, az építkezések műszaki tervezését. — Fokozottabban kell alkalmazni az építkezéseknél a gépesítést, nagyobb súlyt kell helyezni az építőipar kisgépesí- tésére is. Az építőiparban komoly szervező munkát kell végezni az építési, szerelési munkák költségeinek legalább 0 százalékos csökkentéséért. Meg kell gyorsítanunk az ápítőanyagipar fejlesztését is, ezen belül ki kell emelni a cementipar fejlesztésének nép- gazdasági jelentőségét. A megfelelően fejlesztett cementipar a korszerű épftőanyaggyártás legfontosabb tényezője. A cementipar fejlesztésével biztosítható a vasbeton előregyártóipar további nagyarányú mennyiségi és minőségi fejlesztése is. Az építőanyagokban mutatkozó hiány pótlására jobban fel kell használnunk építőanyag termelésre a helyi lehetőségeket — a kőbányákat, a mészégetőket, szénporos téglaégetést, a vályogtéglát és egyebeket. 40 százalékkal több könnyűipari cikk A második ötéves tervben a Könnyűipar termelését — az ipar többi ágaihoz képest — viszonylag lassan, mintegy huszonöt százalékkal tervezzük emelni. A könnyűipar termeléséből azonban — az export részarányának csökkentése miatt — több jut a hazai szükségletek kielégítésére. Ilymódon a lakosság könnyűipari cikkekkel való ellátása öt év alatt mintegy 40 százalékkal emelkedik. Ez a 40 százalékos emelkedés kielégíti a 25 százalékos életszínvonal növekedéséből eredő követelményeket. A könnyűipari cikkek exportját nem növelhetjük azért sem, mert a termelés amúgy is nagyrészt külföldi nyersanyagokra épül és további növelése csak tőkés országokból behozott anyagokkal lerlne biztosítható. Ugyanakkor a tőkés piacokon az erősödő túlkínálat miatt kony- nyüiparunk termékeit egyre nehezebb eladni. Az export részarányának csökkentése a köny- nyűipar termelésében a lakosság részére termelt cikkek minőségében is jelentős javulást tesz lehetővé. A növekvő mezőgazdasági termelés alapján az élelmiszeriparra az a feladat hárul, hogy egyre nagyobb mennyiségben, javuló minőségben, bővebb választékban biztosítsa a lakosság élelmiszeripari termékek iránt jelentkező szükségletének kielégítését, fokozza a gyártás higiéniáját, a csomagolás tetszetősségét és az exportban is nö(Folytatás az 1. oldalról.) velje a kiváló minőségű termékek részarányát Meg kell kezdeni több mezőgazdasági nyersanyag helyettesítését szintetikus, illetőleg vegyi alapanyagokkal, elsősorban az ipari szesz és a mosószergyártás területén: összefoglalva: az ipar fejlesztését az irányelvtervezet messzemenően a hazai adottságok és ■szükségletek alapján határozta meg, A Politikai Bizottság véleménye szerint az irányelvtervezet helyesen állapítja meg az ipar egyes ágai közötti belső arányokat és figyelembe veszi a műszaki színvonal fejlesztésének követelményeitj A mezőgazdaság fejlesztésének irányelvei A népgazdaság arányos fejlődése, hazánk lakosságának élelmiszerrel, hússal, zsírral, vajjal stb. való bőségesebb ellátása, a könnyűipar nyersanyaggal való ellátása megköveteli a mezőgazdasági termelés fellendítését. Enélkül aránytalanság következne be a növekvő szükséglet és az élelmiszerek termelése között és nem teljesíthetnénk exporttervünket sem, amely pedig a gépkivitel mellett számottevő mértékben épül a mező- gazdasági termékek kivitelére is. Mindebből kiindulva, a második ötéves terv időszakában — az első ötéves tervhez képest — a mezőgazdasági termelést 27 százalékkal kívánjuk növelni. A mezőgazdasági termelés fellendítését lehetővé teszi az, hogy gyorsan fejlődő szocialista iparral rendelkezünk és hogy mezőgazdaságunkban egyre inkább tért hódít a szocialista gazdálkodás, amely a mezőgazdasági tudományok vívmányait hatékonyan használhatja fel a termelésben. Az állami gazdaságok fölénye és a gépállomások segítségét .felhasználó termelőszövetkezetek előnye egyre inkább kifejezésre jut terméseredményeikben. Ez elősegíti, hogy a második ötéves tervben további jelentős haladást érjünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a termelőszövetkezetekbe az önkéntesség elve alapján egyre több és több egyénileg gazdálkodó paraszt lépjen be, s ily módon a mezőgazdaság szocialista szektora a második ötéves tervidőszak végére elérje az ország szántóterületének 55—60 százalékát. A mezőgazdasági termelés 27 százalékos növelése reális célkilűzés Az elmúlt hónapokban sok vita folyt a mezőgazdasági termelés előirányzott 27 százalékos növelésének lehetőségéről és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében magunk elé tűzött célok elérésének lehetőségéről, azaz arról, hogy a kettős feladatot: a mezőgazdasági termelés fellendítését és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében való lényeges előrejutást együtt elérhetjük-e? Néhány mezőgazdasági szakember túlzottnak tartotta mezőgazdasági termelésünk előirányzatát és talán még annak tartja ma is. E cél elérésére azonban — sok tény bizonyítja ezt — megvan a gazdasági lehetőség. A mezőgazdaságban nagyon sok olyan tartalékkal rendelkezünk, amelyeknek a fel- használása a mi társadalmi és gazdasági viszonyaink között lehetséges. A mezőgazdasági termelés fellendítéséhez természetesen komoly erőfeszítésre, az erők összpontosítására van szükség és arra, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítését továbbra is a népgazdaság fejlesztése egyik kulcskérdésének tekintsük. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének anyagi feltételei között különösen nagy jelentőségű a beruházások növelése. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére kereken 14 milliárdot fordítunk a második ötéves terv során, azaz mintegy 50 százalékkal többet, mint az első ötéves tervben. Ez mindenekelőtt a mezőgazdaság gyorsabb ütemű gépesítését teszi lehetővé. A második ötéves terv csaknem kétszer annyit irányoz elő gépekre, mint amennyit az első ötéves tervben fordítóttunk erre. Az erőgépek között nagymértékben növekszik az univerzáltraktorok száma és az előző évekhez viszonyítva több munkagéphez jut a mezőgazdaság. Mindez növeli a gépesítés hatását mind a mező- gazdasági termelés növelésében, mind a munh.a termelékenységének emelésében. A gépesítés a mi mezőgazdaságunkban — egyes elvtársak véleményével ellentétben — nem teremt munkaerőfelesleget, hanem megkönnyíti a munkát és lehetővé teszi, hogy a még nem gépesíthető munkafolyamatokat jobb minőségben és gyorsabban végezzük el, s ily módon belterjessé tegyük növénytermelésünket és állattenyésztésünket, Nagymértékben megjavul a mezőgazdaság műtrágyaellátása. A műtrágya-felhasználás növelése a termésátlagok fokozásának igen fontos tényezője, ezenkívül azonban az istállótrágya helyes kezelésével, idejében és megfelelő módon történő alá- szántásával, a talajművelés további javításával, a talajjavítással még igen sok reális tartalékot szabadíthatunk fel a hozamok növelésére. A felsoroltakon kívül még különösen jelentősek az új és nagyobb arányban fel- használásra kerülő növényvédőszerek, állati tápszerek, antibiotikumok. A hozamok növelésében rgen nagy jelentősége van a vetőmagvak minőségének és a vetőmag- termesztés megszervezésének. Az a korábbi határozat, mely szerint a kenyér- és takarmánygabona vetésterületeinket négy- évenként nemesített vetőmaggal kell felújítani, eredményesnek bizonyult. Fokozni kívánjuk a fajtahibrid és beltenyésztett hibrid ku- koricavetőmag termesztését. Csupán ez az intézkedés biztosítja, hogy a kukorica termésátlaga mintegy 15 százalékkal emelkedjék. Takarmánynövényeink közül a kukoricán kívül elsősorban a lucerna és a vöröshere termesztését kívánjuk jelentősen növelni. Nagy jelentőségű az a tényező is, hogy a második ötéves terv időszakában a vízgazdálkodás fejlesztésére csaknem kétszer annyi beruházás jut, mint az első ötéves terv időszakában. E téren olyan igen fontos feladatokat kell megoldanunk, mint belvízle vezető-hálózatunk rendbehozása, illetve további kiépítése és nem utolsó sorban az árvízvédelem fokozása, amelynek elhanyagolása az utolsó években nagyon súlyos károkat okozott. Hazánk értékes — elsősorban tiszántúli — területei sokat szenvednek a szárazságtól. Öntözőgazdálkodásunk fejlesztésével fokozzuk mezőgazdasági termelésünk biztonságát ezeken a területeken. Fontos feladatunk termőföldjeink mentesítése a belvizektől. Főleg a múlt évben, de az idén is sok kárt okozott, hogy a lezúduló, hatalmas víztömegek nagy területeken egy-két év fáradságos munkáját és termését is tönkretették. 1960-ig mintegy 1,5 millió kát. holdat kívánunk a belvizektől mentesíteni. Az ezzel kapcsolatos kiadásokra csaknem egy milliárd forintot irányoztunk elő. Párt- és állami szerveink mozgósítsanak minél nagyobb társadalmi erőt e cél megvalósítására. A tervezett 27 százalékos termelésnövelés lényeges feltétele a talaj termőerejének fokozása. Számításba kell itt vennünk, hogy sole gyengetermőképességű homoktalajunk és mintegy egymillió kai. hold szikes talajunk van. Fontos feladatunk ezek termővé tétele. Olyan feladat ez, amelynek a végrehajtása az erők nagyszabású összpontosítását igényli. A kísérletek azt bizonyítják, hogy e földek két-három év alatt elérhetik jó termőföldjeink hozamát és a javítási költségek viszonylag rövid idő alatt bőségesen visszatérülnek. Kutatóink szorgos munkájának eredményeként ma már megtaláltuk a talajok megjavításának gépi eszközeit is. A leggyorsabb és a legeredményesebb módszernek bizonyul a többi között a savanyú talajok meszezése, s homoktalajaink zöldtrágyázása. Meg kell javítani a termelőszövetkezeti szervezés módszereit A tervezett termelésnövelés eléréséhez szükséges, hogy a terméshozamok a mezőgazdaság mi ti den szektorában, de mindenekelőtt az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben növekedjenek. A szántóterület 13 százalékát elfoglaló állami gazdaságok általában megszilárdultak és ma már rendelkeznek a terméshozamok állandó növeléséhez szükséges anyagi feltételekkel. 1955. évi termésátlaguk és minden jel szerint ez évi terméseredményeik mégin- kább bizonyítják ezt. Minden reális lehetőség megvan arra, hogy az országosan előirányzott 27 százalékos termésnövekedésen belül az állami gazdaságok legalább 40 százalékos emelkedést érjenek el. Hasonló a helyzet a korábban megalakult termelőszövetkezeteknél is. Országunkban kereken 3200 régi termelőszövetkezet van, amelyek már tavaly is minden fő növényféléból többet tudlak termelni kát. holdankéht, mint az egyénileg gazdálkodók. Gazdálkodásuk megszilárdulása, erősödése hazánkban kétségtelenül kedvezőbb feltételek között megy végbe, mint a korábbi időszakban, vagy különösen, mint a kollektivizálás Idején a Szovjetunióban végbement. Fejlett szocialista iparunk, sokoidalú szervezési tapasztalataink, a mezőgazdaságban is megszilárdult szocialista szektorunk, Valamint a szocialista országok közötti együttműködés nagymértékű kiszélesedése az átszervezésnek olyan feltételei, amelyek alátámasztják, reálissá teszik a mezőgazdasági termelés tervezett erőteljes fejlesztését. _ A mezőgazdaság rendelkezésére álló gépek felhasználásában, a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésében és fejlesztésében igen nagy szerepük van a gépállomásoknak. A gépállomások munkáját tovább kell javítanunk, növelni kell befolyásukat és felelősségüket a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A gépállomások vezetőit, dolgozóit anyagilag is érdekeltebbé kell tenni a hozzájuk tartozó termelőszövetkezetek és községek terméseredményeinek növelésében. A mezőgazdasági termelés fellendítése azonban megköveteli a termelőszövetkezeti szervezés módszereinek alapvető megjavítását. A legdöntőbb követelmény, hogy a szervezés során az önkéntesség elvének betartásával s a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek meggyőző bizonyításával jöjjenek létre életképes nagyüzemi gazdaságok, a régebbi termelőszövetkezetek fejlesztése pedig gazdasági- alapjaik megszilárdításával, nagyüzemi szervezetük kiépítésével történjék. Annak érdekében, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében ne kövessük el az 1953 júniusa előtti hibákat, jobban kell támogatnunk a termelőszövetkezeti csoportokat, az alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságokat és a dolgozó parasztok különböző termelési társulásait, amely utóbbiakat a legcélszerűbb a földművesszövetkezetek kereteiben létrehozni. A fokozatosság érvényesítése, különböző termelési társulások, termelőszövetkezeti csoportok fokozottabb támogatása semmiképpen sem jelentheti azonban a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdításának és fejlesztésének az elhanyagolását. Á termelőszövetkezeti út továbbra is a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja leWi A mezőgazdaság szocialista szektora mellett nem szabad elhanyagolnunk az egyéni termelők gazdálkodását sem. A tervezet szerint jelentősen növekszik az egyénileg gazdálkodók termelésének fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök, gépek, műtrágya és növényvédőszerek meny- nyisége, s növekszik az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeltsége is a hozamok növelésében. Ezeknek az anyagi eszközöknek és az anyagi érdekeltségnek alkalmazása mellett helyes politikával, a dolgozó parasztok termelési biztonságának növelésével elérhető, hogy az egyéni gazdaságokban is növekedjék a termelés. Növeljük a kenyérgabona termésátlagát Beszélnünk kell még a mező- gazdasági terv néhány sokat vitatott és ténylegesen nem k'lny- nyü kérdéséről. Egyik Ilyen probléma a tervezett 29—30 millió mázsa kenyérgabona megremie- lése 1960-ban. Ez a kérdés szorosan összefügg a takarmány bázis növelésével, illetőleg a mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztésével. Az irányelv-tervezetnek ehhez a részéhez számos hozzászólás érkezett a Központi Vezetőség tágjai, a mezőgazdasági vezetők és a termelésben dolgozók köréből is. AZ észrevételek és módosító javaslatok lényégé a kenyérgabona vetésterületének bizonyos csökkentése, a takarmány-, az ipari és más munira-' igényes növények Vetésterületének növelése javára. A kérdés vizsgálaténál abból kell kiindulnunk, hogy országunk kenyérgabona-szükséglete- nek biztosítása nem függhet tőkés piacoktól. Az ország kenyérellátásán kívül kenyérgaaonábó] megfelelő tartalékot is képeznünk kell. Az ország lakosságának ellátása kenyérrel ee liszttel mindaddig a mezőgazdaság előtt álló legfontosabb feladat marad, amíg ezt a kérdést országon belül, vagy a szocialista tábor országai közötti együttműködés keretében véglegesen meg nem oldottuk. Az ország számára szükséges kenyérgabona-mennyiséget elsősorban a búza és a rozs termésát- isgának növelésével kívánjuk biztosítani, de amíg ezen a téren számottevő eredményt felmutatni nem tudunk, a kenyérgabona vetésterületét jelentősen nem csökkenthetjük. Látnunk kell azonban azt is, hogy a mezőgazdasági termőterület tervezett arányai a takarmánytermelés jelentős növelése ellenére sem biztosítják kielégítő mértékben a takarmányénál tést, figyelembe véve az állatállomány tervezett növekedését. A tervezetben különösen fehérjetakarmányokból mutatkozik bizonyos hiány, bár hozzá kell tennem, ez a hiány kisebb, mint az elmúlt évekbén. A hiány kiküszöböléséért komoly erőfeszítéseket kell tennünk elsősorban a hozamok növelésére, a takarmány betakarításánál mutatkozó nagy veszteségek csökkentésére« Ugyanakkor el kell érnünk, hogy minél kevesebb takarmánynál« használható mezőgazdasági terméket használjon fel az élelmiszeripar szeszgyártásra, keményítőtermelésre, műanyag-gyártásra stb. Tekintve, hogy fehérjében hiány mutatkozik, gondoskodni kell arról is, hogy baráti országokból kiegészítő takarmányként fehérjében dús takarmányokat, különösen állati fehérjéket hozzunk be. A takarmánykérdés vizsgálatánál tehát abból kell kiinduld nunk, hogy ennek megoldásai nem történhetik kenyérgabonatermelésünk rovására. Felvetődhet a kérdés, hogy 29 —30 millió métermázsa gabona megtermelése nem mond-e ellent a mezőgazdaság belterjesség irá*j nyába való fejlesztésének. E fcéf követelmény teljesítése nem zár»' ja ki egymást. A mezőgazdaság belterjes irá' nyú fejlesztését mutatja, hogy ai előirányzat szerint az állatié* (Folytatás » 3« oUUÜMfe
