Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
trttÁO PRQtETÁHJAf EGYÉSÖtJÉTÉK ! ti&AW PKVi e !**•/"* fc » » «. « w » - - - _ NÉPÚJSÁG r U MÜP 8»'CS-HISHÜH MEGYEI BIZ0IISI6II t'S > MEGYEI TllftS HM» XI. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM Ara 50 fillér __________1956. JÜLIUS 25. SZERDA P ártegységgel a szocialista demokráciáért N\ J A NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉVEL A NÉPJÓLÉT EMELÉSÉÉRT Hegedűs András elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén a második ötéves terv irányelv-tervezetéről Az ipar fejlesztésének terve (A beszámoló elejét tegnap közöltük.) Az irányelvek tervezetéhez számos javaslat érkezett a műszaki fejlesztés különböző kérdéseiről. Sokan felvetették például az öntödék korszerűsítését, új termelési eljárások alkalmazását, új gyártmányok bevezetését. A második ötéves terv irányelvei természetesen nem tartalmazhatják a műszaki fejlesztés részletes, üzemenként is igen sokrétű célkitűzéseit. Ezért a fejlődést ezen a téren inkább olyan központi intézkedésekkel kívánjuk biztosítani, amelyek az üzemek vezetőit és dolgozóit érdekeltté teszik a műszaki színvonal emelésében. Milyen egyéb sajátosságai vannak az iparfejlesztés irányelveinek? Abból a tényből, hogy országunk ipari nyersanyagokban és energiaforrásokban szegény, egyenesen következik, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennünk a nyersanyag- és energia- készletek feltárására, mindenekelőtt a geológiai kutatásokra. Erre a célra a második ötéves tervben az első ötéves tervben előirányzott összegnek csaknem háromszorosát fordítjuk s mindent el kell követnünk, hogy ezt a lehető legcélszerűbben használjuk fel. Jelentős ösz- szegeket biztosítunk a feltárt nyersanyag- és fűtőanyagkincs kiaknázására és megfelelő hasznosítására. Az ipar fejlesztése szempontjából a nyersanyaghelyzet megjavításán kívül egyik legfontosabb feladat a zavartalan energiaellátás biztosítása. Az ország legfontosabb energiahordozójának, a szénnek a termelése az elmúlt években nagyon gyorsan növekedett. Szénvagyonunk számottevő, de évről-évre aránylag nagy hányadát kell igénybevenni. Ebből a szempontból — sajnos — világviszonylatban az első helyek egyikét foglaljuk el. Szénkincsünk kedvezőtlen geológiai elhelyezkedése miatt majdnem kizárólag mélyműveléssel termelhető, sok és túlnyomóan importból származó bányafát igényel és a kibányászott szén átlagos fűtőértéke viszonylag alacsony. Ilyen körülmények között a szénbányászat fejlesztése rendkívüli erőfeszítéseket, viszonylag nagy beruházást követel. Ebből következik, hogy különös gondot kell fordítanunk a szénnel való takarékosságra, a 6zén előkészítésének és felhasználásának megjavítására. Ezenkívül az eddiginél sokkal nagyobb összegeket kell fordítanunk az olaj- és földgázvagyon fokozott feltárására és így a szénnél gazdaságosabb energiatermelési lehetőségek kiszélesítésére; Az energiahelyzett alakulásában fontos helyet foglal el a vil- lamosenergia-termelés. amely a korábbi években nem volt kielégítő. Különösen nagy zökkenők voltak 1953 végén és 1954- ben. A villamosenergia-termelés fejlesztése elmaradásának következményeit a második ötéves terv idején sem lehet teljesen felszámolni, bár az elmaradás behozására igen jelentős lépések történnek. Az irányelv-tervezet szerint a villamosenergia termelését 1960-ra 54 százalékkal, az erőművek teljesítőképességét 66 százalékkal, az ország villamosenergiaellátását a külföldről biztosított energia figyelembevételével összesen 64 %-kal kell növelni, gyorsabban, mint amilyen ütemben ipari termelésünket növeljük. Ez azonban csak szűkösen felel meg az energiában jelentkező szükségletek növekedésének. Ezért csak mérsékelt ütemben lehet emelni olyan energiaigényes termékek termelését, mint például az aluminium vagy az elektroacél. A villamosenergiaellátás zavartalanságának biztosítására a tervezés további szakaszában új lehetőségeket kell feltárni. Itt mindenekelőtt az energiaveszteségek csökkentésére és az energiaimport növelésére gondolunk. Villamosenergia-helyzetünk megjavítását nehezíti, hogy vízienergia forrásokban országunk viszonylag szegény. Ha reálisan figyelembe vesszük a gazdaságosan kiépíthető vizierőműveket, az ország vizienergiájából 3—400 megawattot nyerhetünk. Bár lehetőségünk ezen a téren nem nagy, mégis szükséges, hogy nagyobb erőt fordítsunk vízierőművek létesítésére. Ez a beruházási összeget tekintve többe kerül ugyan, de olcsóbb energiát jelent és üzemeltetése a hőerőművel szemben előnyösebb azért is, mert nem igényel szenet. A második ötéves terv időszakában elsősorban kis vizierőműveket akarunk építeni és ily- módon felkészülünk arra, hogy — együttműködve a szomszédos baráti országokkal — a harmadik ötéves tervben hozzáfogjunk a nagy dunai vízierőművek létesítéséhez. Jövőre megkezdjük az első nagy teljesítményű atomerőmű építését Mindezek után joggal vethetik fel a kérdést:'mitől várható energiahelyzetünk javulása? — Magyarországon az energia-ellátottságban lényeges fordulat előreláthatóan az atomerő hasznosításának megkezdésével, a III. és IV. ötéves terv időszakában következik be. Ezért ha laszthatatlan feladat, hogy alkalmazására az illetékes szervek felkészüljenek, hogy az atomenergiát mielőbb beiktassuk energiaellátásunk rendszerébe. A Szovjetunió tudományos és műszaki segítségére támaszkodva a következő években minden előkészületet meg kell tennünk arra, hogy a harmadik ötéves terv során országunkban már több nagyteljesítményű atomerőmű lépjen üzembe. A Szovjetunió kormánya értesített bennünket arról, hogy minden műszaki segítséget megad ahhoz, hogy az első nagyteljesítményű atomerőmű építését már a jövőre megkezdhessük. Biztosítanunk kell — és erre lehetőségünk is van, —I az atomerőművek hazai nyersanyaggal történő üzemeltetését. E célból fokozzuk a hazai földben levő hasadó anyagok további felkutatását és feldolgozásuk legcélszerűbb módszereinek tanulmányozását. Energiahelyzetünk jelenleg és a következő években is megköveteli az ésszerű gazdálkodást és az összes technikai lehetőségek felhasználását, amelyek révén szűkös energiakészleteinket egyre jobb hatásfokkal hasznosíthatjuk. Ezért a második ötéves terv idején nagy összegeket kell olyan viszonylag gyorsan megtérülő beruházásokra fordítani, amelyekkel jelentékeny energiamegtakarítást lehet elérni. Az eddiginél nagyobb mértékben kell hasznosítani a hulladékenergiánkat. Helyesen hívták fel többen is s. figyelmet arra, hogy az irányelv-tervezet nem tartalmaz előírást a természetes hőenergiaforrások és egyéb helyi, úgynevezett hulladékenergiák hasznosítására. Ezt a hiányosságot a módosított irányelv-tervezetben már pótoltuk, Többen javasolták, hogy emeljük fel a szén- és energia- ' megtakarítást szolgáló beruházások előirányzatát. A helyes észrevételek alapján az energia- gazdálkodás megjavítására az eredetileg tervezett ötszáz millió forint helyett mintegy 500 millió forintot beruházásra, 200 millió forintot felújításra, összesen tehát mintegy 700 millió forintot kell biztosítani. A műanyagipar fejlesztésével megjavítjuk nyersanyaghelyzetünket A javasolt irányelvek szerint a második ötéves terben a legnagyobb fejlődés a vegyiparban lesz. A vegyipart azért kell minden más iparágnál gyorsabban fejleszteni, hogy fejlett műanyagipart teremthessünk, amelynek a segítségével megjavíthatjuk nyersanyaghelyzetünket, kiszélesíthetjük a nehézipar és a könnyűipar hazai nyersanyagbázisát, lehetőségeket teremthetünk, hogy az ipar több ágában műanyaggal helyettesítsük a külföldről behozott színesfémeket, részben a fát és több más fontos anyagot. Ugyanakkor a vegyipar fejlesztése lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaságot jobban ellássuk műtrágyával és egyéb vegyi anyagokkal. Ez a korszerű mezőgazdasági termelés elengedhetetlen feltétele. A nagyszabású vegyipari Programm megvalósítása nép- j gazdaságunk fejlesztésének egyik i igen fontos és rendkívül bo- I nyolult feladata. Három—négy ! év alatt üzembe kell helyezni a ] Tiszamenti Vegyikombinát első j lépcsőjét, ahol egy sor teljesen júj gyártási eljárást kell nagy- I üzemileg megvalósítani. Ezen ‘kívül a műtrágyatermelést meglevő üzemeink bővítésével és egy új gyár létesítésével évről évre növelnünk kell, úgy, hogy az összes műtrágyatermelést 1960- ra csaknem négyszeresére, a nitrogénműtrágyatermelést pedig hétszeresére emeljük. Ezek a feladatok nemcsak a vegyipar erőinek maximális összpontosítását igénylik, de megkövetelik azt is, hogy a népgazdaság többi ága — elősorban a gépipar és az építőipar — elsőrendű feladatának tekintse a vegyipari beruházások program- szerű és a jó minőség követelményeit kielégítő megvalósítását. Sokak számára talán ellentmondásnak tűnik, hogy a vegyipar mellett a második ötéves terv időszakában a vaskohászat is viszonylag jelentősen fejlődik, noha nyersanyagaink jelentős részét importtal kell biztosítani. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a fejlődő gépipar hengereltacél szükségletét döntő részben hazai termelésből kell fedeznünk, nemcsak azért, mert az gazdaságosabb, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kohászati nyersanyagok importját a szocialista országokból lehet biztosítani, a kohászati termékeket viszont csak tőkés országokból hozhatnánk be. Nyilvánvaló, hogy ipari termelésünk fejlesztését nem tehetjük a kapitalista országok függvényévé. A kohászat beruházásai a meglevő üzemek termelőképességének jobb kihasználásán, korszerűsítésén kívül a Sztálin Vasmű első lépcsőjének befejezését is szolgálják. Az első lépcső teljes befejezése csupán mintegy negyedrészét igényli annak az összegnek, amelyet eddig a Sztálin Vasműbe fektettünk. Ezzel a beruházással elérjük a gépgyártás nyersanyagellátásának bővülését és egyben lehetővé válik, hogy a legmunkaigényesebb kohászati terméket, a finomlemezt, amelyben nagy hiány van most az egész világon, jelentős mennyiségben állítsuk elő. A Sztálin Vasmű a hengerdén kívül egyéb fontos létesítményekkel is bővül. Az idén elkészült első kckszolóblokkon kívül felépül a második is a hozzájuk tartozó vegyiművei együtt. A kohó- koksztermelés előirányzott fejlesztése lehetővé teszi, hogy az 1955. évi két százalékkal szemben 1960-ban az összes szükséglet mintegy 33 százalékát hazai termelésből fedezzük. Termeljünk új, korszerű gyártmányokat A nehézipar már említett ágain a nyersanyag-, alapanyag és energiatermelésen kivül a népgazdaság többi ágainak fejlesztése különösen nagy követelményt támaszt a gépiparral szemben. Ezért a tervezet a gépipar termelésének növekedését. mintegy 70 százalékban irányozza elő. A gépipar termelésének el$»i irányzott 70 százalékos emelését megköveteli a beruházások 5 év alatt mintegy 145 százalékkal növekvő gépszükséglete, a nemzetközi szakosítás és kooperáció által támasztott követelmények, valamint a külkereskedelem igényei is. A gépipar új gyártmányainak egész sorával, Diesel- mozdonyokkal, korszerű mező- gazdasági gépekkel, híradástechnikai berendezésekkel és műszerekkel jelentős változást kell előidéznünk a népgazdaság különböző ágainak technikai színvonalában. A gépiparral szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény a második ötéves terv irányelveiben, hogy a gépipar gyorsabban térjen át új, korszerű gyártmányok termelésére. Ipari vezetésünk egyik legnagyobb hibája, hogy az új és korszerű gyártmányok bevezetésének előkészítése nagyon hosszú időt vesz igénybe, emiatt számos, a tervezés időszakában még korszerű gyártmányunk a folyamatos gyártás megindulásakor már elavulttá válik. E hiba kiküszöbölése végett meg kell erősítenünk az egyes nagyüzemekben működő szerkesztő részlegeket, az üzemek vezetőit és dolgozóit messzemenően érdekeltté kell tennünk a korszerű gyártmányokra való áttérésben: Ma az anyagi érdekeltség bizonyos mértékben a régi termékek további gyártására ösztönöz. Például a Magyar Adócsőgyár új thoriumos wolframka- tódú adócsövet fejlesztett ki, amely a réginek csaknem harmadába került és élettartama is sokkal hosszabb. Ez a gyártmányfejlesztés az üzemnek egymillió forintos termelési értékkiesést eredményezett, mert az új gyártmány ára önköltségi alapon sokkal olcsóbb a réginél; Meg kell változtatnunk ezt a helyzetet és feltétlenül el kell érnünk, hogy az üzemek érdekeltek legyenek az új, korszerű gyártmányok termelésére való áttérésben. Az új gyártmányok fejlesztésében az egyik legfontosabb irányelv kell, hogy legyen — figyelembe véve az ország nyersanyag helyzetét — az anyaghányad csökkentése. Több gyártmányunk súlya a teljesítményhez képest meghaladja a korszerű színvonalat, ami azonkívül, hogy anyagpazarláshoz vezet, gyártmányainkat bizonyos mértékben korszerűtlenné is teszi. Többek között ez is oka annak, hogy a fajlagos anyagfelhasználás országunkban magasabb, mint a fejlett ipari országokban. Ebből kiindulva a második ötéves terv irányelvei célul tűzik ki az anyaghányad jelentős csökkentését. A gépipar termelésének mintegy 70 százalékos emelkedése mellett a felhasznált anyag értéke hozzávetőlegesen mintegy 50 százalékkal emelkedik. E cél érdekében az alapanyagtermelésben nagy gondot kell fordítanunk a jóminőségű alapanyagok, ötvözött acélok termelésének gyorsabb arányú növelésére és a koháPolytatás » 2, oldalon.)
