Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-15 / 140. szám
Az I. Járási Ifjúsági Béketalálkozó Kalocsán »Édesanyám adjon isten jóestét. Meghoztam a csinos barna menyecskét. De nem azért hoztam, hogy én szeretem, Édesanyám könnyebbségét keresem.« eggeltől estig zengett a 11 dal, ropták a táncot a fiatalok. Hosszú ideig emlékezetes marad Kalocsán az I. Járási Ifjúsági Béketalálkozó. Ezen a napon mutatták be tudásukat és tehetségüket a Petőfi Sándor kulturális seregszemlére benevezett művészeti csoportok, népi együttesek, valamint a szavalok és egyéb magánszámokkal résztvevők is. A járás községeiből a fiatalok ezrei hozták el tarsolyukban a népi hagyományok évszázadok óta összegyűlt kincseit, ami apáról fiúra szállt, amit mindmáig megőriztek és gondosan ápoltak. A hagyományokat azonban nem elég csak ápolni, hanem tovább is kell fejleszteni. Ezen a napon ebből is jól vizsgáztak a já-tőfi Sándor Művelődés Házában rás fiataljai, amiért kitörülhetet len 5-öst írhatunk be nekik a kultúrá aranykönyvébe. ÍV! iből nőtt ki a gazdag Ka- locsa környéki tánc- és népdalkultúra? Kalocsa környéke a múlt században uradalmi majorságokból, úgynevezett pusztákból és szállásokból állt. Ezeken a helyeken az emberek évszázadokig zárt kötöttségben éltek s így a cse- lédsors keserveit egymásnak panaszolhatták el. Fájdalmas sorsukat balladai erővel öntötték táncba és dalba. így alakultak ki azok a kulturális gócpontok, mint például Felsőerek, Keserűtelek, Gombolyag, Halom, stb., amelyek később hordozóivá váltak a népi hagyományoknak. A sajátos gazdálkodás is rányomta bélyegét népművészetük kifejlődésére. A kalocsai népi tánc és dal hagyományainak gyökere a pásztorélethez nyúlik vissza. A főfoglalkozás hosszú időn keresztül az állattenyésztés volt. Középiskolás lányok tornabemutatója a “-Május 1« kertben A szállások dal- és tánckul- túráját részben átvette a város is. Míg azonban a szállásokon érintetlenül megmaradt a dalok, táncok dinamikus, robbanékony ereje, addig Kalocsán ütemük, ritmusuk szelídebbé vált. Ugyanez jellemző a népviseletre is. A szállásokon a nép teremtő fantáziájának élénk színei és motívumgazdagsága jellemzi a ruhák hímzéseit, melyek a városon már tompábbá, szerényebbé váltak. A béketalálkozón felvonuló járási fiatalok ezreinek színpompás viselete kifejezésre juttatta mennyire mélyen és frissen élnek a nép lelkében és emlékezetében a hagyományok. A Május 1 kertbe vonultak, ahol békenagygyűlésen vettek részt. A gyűlés után a fiatalok ^ szétszéledtek a Május 1 kert dúslombú fái alatt. Mindenki megtalálta délelőtti szórakozását Vidám énekszó, messzecsengő kacagás, a céllövöldéből hallatszó puskaropogás, a diákok tomabemutatóit kísérő lelkes taps töltötte be a gyönyörű ősparkot. A kora délutáni órákban a Peelkezdődött a nap kiemelkedő eseménye, a kulturális seregszemle műsora. A színházterem zsúfolásig megtelt közönséggel. Rendkívül forgalmas volt a színpad is, sűrűn követték egymást a művészeti csoportok szebbnél- szebb műsorszámai. 17 z a seregszemle nagyobb- méretű volt minden eddigi kulturális megmozdulásnál. Bizonyítja ezt a negyven műsor- számból álló gazdag program is, melyben már csak a községek legjobb művészeti együttesei léphettek fel. Az elmúlt évekhez viszonyítva, sokkal több csoport nevezett be. Tavaly például a drágszéli együttes nem vett részt a seregszemlén. Tánccsoportuk most felejthetetlen élményt nyújtó műsorral került az első helyre. Jobb volt a felkészülés is. A Paprikaipari Vállalat tánccso- pertja például tavaly az első helyezést érte el. Az,, idén, bár fel- készültségük alaposabb volt a tavalyinál, mégis a második helyre szorultak. A művészeti csoportok ez évben több új táncot és népdalt dolgoztak fel a hagyományokból. A felsőerekiek például az elmúlt évben gyengén szerepeltek, amiért megbírálták őket. Most egy új feldolgozásukat, a «Ko- lompolás« című népi játékot mutatták be, amiért első díjat kaptak. ITletrekeltek a már feledésszámba menő népmesék is. Juhász Rózsa fajszi úttörő kitűnő előadásban elevenítette fel egyik régi népmesénket. Fiatalos báj, lendület és bátor újszerűségre való törekvés jellemezte általában az úttörőcsapatok népi játék feldolgozásait. Különösen az első díjat nyert Kalocsai Általános Iskola »Pünkösdkor« című népi játéka aratott nagy sikert. Tematikai szempontból is gazdagabb és színesebb teljesítményt nyújtottak az úttörők, mint a felnőttek. A DISZ-tánccsoportoknál megfigyelhető a variációs készség hiánya. Az okot abban kereshetjük, hogy ezek a fiatalok abban az időben nevelkedtek, amikor a Gyöngyös Bokréta már megszűnt működni. A régi népi motívumok kezdtek feledésbe menni, s így a fiatalok nem tudták azokat átvenni az idősebbektől. Éppen ezért nagy az úttörők és az őket tanító pedagógusok érdeme, hogy felismerték az idősebbek szerepét a népi tánc- és népdalkultúra ápolása terén s felgyűjtötték tőlük a már-már Drágszéli lányok feledésbemenő hagyományos motívumokat s most tovább fejlesztik azokat. A kalocsai járás igen gazdag népi tánccsoportokban és népi együttesekben, de elszomorító az a tény, hogy a színjátszócsoportok, énekkarok csak elvétve találhatók. Igaz, hogy az első díjat nyert öregcsertői úttörők igen szép teljesítményt nyújtottak. Hiba még azonban, hogy felnőtt kórus nincs a járásban. Nemrég a járáshoz csatolták Dunapataj községet. Saj nálatraméltó, hogy a dunapa- taji 120 tagú énekkar nem jött el ez alkalommal Kalocsára. A járás dunai vonalán lévő községek —■ Fájsz kivételével — alig képviseltették magukat. Pedig a hagyományok ezekben a községekben is élnek és művészeti csoportjaik eredményesen tudnának működni. Bizonyítja ezt a fajsziak sikere is. Az úttörők üvegestáncával, Fekete Ilona énekszólójával és Juhász Rózsa mesemondásával három első dijat is nyertek; Krecsmarik József elvtárs, a városi pártbizottság titkára San-zsu és Su-hua kínai fiatalokkal beszélget A kalocsai járási béketalál- kozó és kulturális seregszemle eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy örvendetesen nőtt a versenyzők száma, a műsorok nívója és újszerűsége is sokat fejlődött. A járási népművelési csoport, a járási DISZ-bizottság és a pedagó- ! gusok azonban tekintsék első- ! rendű feladatuknak, hogy a jól működő népi együttesek, tánccsoportok mellett színjátszócsoportok és énekkarok is alakuljanak s eredményesen működjenek. Ez az alapja annak, hogy a kalocsai járás kultúrája sokoldalúbban és még eredményesebben fejlődjék. Nagy Ottó — Bieliczki Sándor Budai Mária, a béketalálkozó miskei részvevője Itt Szabó Attila járási DISZ- titkár ünnepi beszéddel köszöntötte őket. A nagygyűlésen fővárosi és külföldi vendégek is voltak: Hollós Ervin, a DISZ Központi Vezetőségének titkára, Piruz elvtárs, az iráni ifjúság képviselője, valamint San-zsu és Su-hua, a kínai fiatalok küldöttei. A bajai Vidám Vásáron hallottam az elmúlt vasárnap. Úgy kezdődött, valaki azt találta mondani a sűrű forgatagban: — Vidám Vásár, már akinek, mert a Szele Treszka néninek ugyan síró-rívó vásár lett belőle. Többen is felfigyeltek. Még jobban a történetre, mely a szavakat követte. Úgy írom le, ahogyan hallottam. Nem vettem el belőle, de nem is tettem hozzá. Ha nem így történt volna teljes egészében, a mesélő lelke legyen rajta. — Szele Treszká- nak is vidámnak ígérkezett a vásár. Az ember hamar túladott az üszőn. Ezeregynéhány forintot számoltak kezeihez. Úgy azon- nyomban, ahogy a vevő a százasokat leszámolta, az asz- szony kezébe került a pénz. — Egy áldomásra valót azért adhatnál — kezdte a kötekedést az ember. Szele Treszka azonban, mintha nem is hallaná a szavakat, a pénzt szépen összehajtogatta és slingelt szélű zsebkendőjébe csomagolta. Elfért az így a félmarkába. Az ember még valamit dörmögött, de aztán odébbállt a sógort megkeresni, aki süldőket hozott a vásárba. Az asszony meg nekiindult egy kicsit szétnézni a sok portéka között, melyek alatt csak úgy roskadoztak a sátrak. — Aztán hol találkozunk? — kiáltott menetközben az ember. — Majd csak összeakadunk, a rossz pénz nem vész el — így az asszony. Nem rossz asszony a Szele Treszka, még csak nem is fukar, csak nagyon szereti a pénzt és haragszik az italos emberre, pláne, ha az a férje; így történt, hogy az ember nélkül járta a sátrak útját, mikor egyszerre csak szembetalálta magát a luftballonos ém- berrel. Úgy tudott az kajátani: »Édes drága galambom, itt van a szép luftballon, — hogy Treszka néninek egyszerre eszébe jutottak az unokái, a Klárika, nieg a Feri gyerek, akiknek bizton az le sz az első szavuk, ha hazaér: — édes szülém, mit hozott nekem vásárfiát? — Na, gondolta Szele Treszka, — veszek nekik luftballont. Az egyiknek olyan szép pirosat, a másiknak meg egy kéket. Két szoknyát is felpenderített, hogy a titkos pénztárból az árát kikotorássza, mert az üsző árát nem szabad megbolygatni. Az árus a zsinegekkel kezébe nyomta Szele Tresz- kának a luftballono- kat, melyek úgy ágaskodtak a magasba, mint a jóvérű csikó teszi a harmatos fű ízén. Egy kis lurkó meg is jegyezte: —1 Néni kérem, jó erősen tartsa ám a zsineget, mert könnyen elszállnak ám a luftballonok. — Ne te ne, — nyomott egy barackot agyerek feje búbjára Treszka néni és már előre örült, mint fog otthon örvendezni a két kis unoka. De amint járt-kelt, megizzasztotta tenyerét a zsebkendő, félő volt, mégis igaz lesz, kicsúszik á két lnftballonzsineg, aztán illa kerek, nád a berek, volt és nincs luftballon. — Gondolt hát Szele Treszka néni egy merészet és nagyot és a luftballon zsinegeit rátekerte a pénzzel telt zsebkendőre. Nem is egyszer, hanem, ha jól megszámolta volna valaki, ötször-hatszor is, még két csomóra is rákötötte. Meg is nyugodott. így járta tovább a sátrakat, elgyönyörködött a szép selymekben, si- fonokban, új mintás szövetekben, fénylő kendőkben, virágos, babos fej kendőkben. Mikor egyszer csak érzi ám, csúszik valami a kezéből és mire fogni akarná, hát uramfia, kiszaladt kezéből a két luftballonzsineg és viszi magával a rásodort zsebkendőt az üsző árával. — Lett is olyan sivalkodás, hogy a népek mind odanéztek. Egy pár ember fel is ugrott a levegőbe, hogy elkapja a zsinegszárat, hoho, azonban a luftballonok szálltak jobbra-balra teke- rődzve a levegőben mind magasabbra. Elsőbb még lehetett látni rajtuk a kis fehér zsebkendőt, de aztán már csak a piros és kék kis gömböcöket. Szele Treszka néni meg taposva a népeket, szaladt utána. Elsőbb azt mondták, a Kinizsi utca felé sodorja azokat a szél, mások meg azt kiabálták, a Szőlő utca tájékára fordult. Szele Treszka azt sem tudta, merre szaladjon elsőbb, csak törtetett és folyton azt kiáltozta: jaj az üszőm, jaj az üszőm. Sokan már azt hitték, megvadult egy üsző, aztán annak kell útat nyitni, mások meg azt hitték, Szele Treszkával történt valami baj, mert arra ki tudott gondolni, hogy egy üsző ússzon a levegőben. — Egészen megga- balyodott a vásár. Szele Treszka férje is figyelmes lett. Na, ezt a csudát én is megnézem — gondolta el és jó, hogy kiért á tömegből, mert éppen neki futott az asszonya. — Jaj, édes jó uram... — és hadarta sírva, kezeit tördelve a történteket. Az ember meg egy pillantást az égre vetve, abba az irányba, hol az előbb még a piros és kék gömböcöket látni vélték, csak eny- nyit mondott: Úgy kell neked, asszony, ha sajnáltad tőlem azt a kevéske kis áldomást. Eddig van, nincs tovább. Mind így történt, csak éppen a nevet ferdítettem el. Biró László Az öröm, az ifjúság, a béke jegyében
